Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-22 / 22. szám, kedd

Egy 20 ezer holdas állami gazdaságban A gazdaság első lépései a felszabadulás után # Évről évre szebbek az ered lények Harminc vagon búza terven felül 9 Jól indultak a most folyó gazdasági évben A gépi erő a legnagyobb segítség ® Kényelmes, modern munkáslakásolt épülnek Kultúrház, könyvtár, olvasóterem a dolgozók szórakozására Mint ismeretes, a Zselízi Állami I sz

el a hirtelen beállt csapadékbőség, zdaság országos viszonylatban is | Természetesen számunkra gy kiterjedésű, közel 20 ezer kaäztrális hold. Talajviszonyai kiváik. A gazdaságnak 11 intézőségi rzete van. A körzetek a követkeképpen oszlanak meg: a Garam lyó keleti oldalán Árok, Garammtgyôrgý, Lekér, Lontó, NagypuszNyír, Málas, Zálogos, Bajka. Bajka, Zálogos és Garamszentgyörgy /ételével valamennyi gazdasági körtet keskenyvágányű gőz- és rnotojárműre beállított vasúti hálózat t össze, évente 70—80 ezer korona áruforgalom. Ez a hatalmas gazdaság száz évvel előtt az Eszterházyak birtoka volt, ijdabécsl Breunerek tulajdona lett. ionban rosszul gazdálkodtak, s a Ideken tolvajok, levitézlett hercegidékok, grófok élősködtek. 1913n a Hatvany-Deutschok és Scheolek, mint az Oroszkai Cukorgyár iszvénytársaság tulajdonosai 30 évi rletre vették ki a mágnásoktól. felszabadulás után az egész gazságot átvette az állam, a nép s azóta jó eredményeket hoz. A romhalmazok és a szemétdomik helyén nem volt könnyű kikrislyosítani azokat az intenzív gazdagi lehetőségeket, amelyeket az észséges termelési követelmények egszabnak. Népi államunk első kétes tervében sok volt még a gátló iriilmény, de az első ötéves gazisági tervünknél már nagy előretladás volt várható s most a mások ötéves terv idején a gazdaság igyot fog fejlődni. A fenti gondolattól kísérve kopogttunk be az egykori grófi kastélyin székelő állami gazdaság igazitói szobájába, amely egyúttal a izdasáq központja is. Gregor Mátyás azgató szívesen fogadott. Csupa ozgéikonyság, csupa figyelem Első kérdésünkre, miképpen zárult tavalyi esztendő, így válaszolt: — Jobban szerettünk volna zárni, >hát akadtak gátló körülmények, jként a múlt évi szárazság s ószrainden gazdasági év megnyitja a tanulságok és tapasztalatok tárházát. A gfrpi erőt valamennyi gazdasági egysegünkben jól kihasználtuk. Nagy súlyt fektettünk a talajelőkészítésre, a trágyázásra. Ezt tavaly, ugyanebNem mondom, búzából 30 vagonnal ben az időtájban nem mertem volna .... . .... m.v«r1nnt ílímvi -M * n t n /v rí + 1 al LH l" C m Q.f Q.+ _ több volt a beadáson felül, amivei hozzájárultunk az ellátáshoz. Arpatermésünk a tavaszi csapadékhiány miatt alatta maradt a kívánalmaknak. Repcéből 600 mázsát adtunk be terven felül. Egyéb terményeinkkel is bajok voltak. — Milyen vonatkozásban mérhetők fel a hibák, igazgató elvtárs? — kérdeztük. — Mint előzőleg mondottam, főleg a szeszélyes időjárás, másrészt a minőségi munka, no meg a munkáshiány is. Tudjuk, hogy minden növénynek megvan a maga megmunkálási ideje, amikor mind emberi, mind gépi erővel gyors és alapos munkát kell végezni. Például tavaly a cukorrépára kimondottan rossz esztendő volt. A szárazság miatt alig volt lehetőség a legsürgősebb munkákat, az egyelést elvégezni. Volt eset, hogy munkásaink képtelenek voltak kapavágást tenni a földeken. Egyes gazdasági tagozatainkban túlteljesítettük a tervet, de a gazdaság egész átlagot szem előtt tartva, tervünket nem teljesítettük. A húsbeadást teljesítettük, de a tejét már nem. Itt számításba kell venni az 1955. évi takarmányhiányt. Nagy erőfeszítéseket kellett tennünk az 1955—56-os év telének átvészelésére. Emlékeznek erre minden állami gazdaságban, minden szövetkezetben. — Milyennek látja igazgató elvtárs az idei gazdasági évet? — Erről már jobb beszélni — mondja bizalomteljes hangon. — Ez az esztendő megítélésem szerint nagy reményekre jogosít. Mindenekelőtt nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az őszi munkálatokat 13 nappal előbb fejeztük be az egész gazdaságban, mint ahogy terveztük. ÚJÍTÓINK WMSIál KÖZÜL A Bratislavai Elektrotechnikai Művek (BEZ) egyike azoknak az üzemeinknek, amelyekben az újításokért folytatott mozgalom jó eredménnyel jár. Már több mint száz újítót tartanak nyilván, akik összesen 261 újítási javaslatot adtak be. Ezek közül nyolc már ebben az évben született. Az új, tökéletesebb munkamódszerek alkalmazása nem csal: hogy könnyebbé teszi a munkát, hanem a minőség növelését és ugyanakkor a gyártási költségek csökkentését is jelenti. Az újítók, akik ezért fáradozorcsányi Béla mérnök találmánya na

k. méltók az elismerésre. Hadd prototípusát vizsgálja. mondunk néhány szót a legjobbakról. Cservenka Ferenc munka közben. Mot! Ferenc esztergályos gazdaságosabban állítja elő a generátor alkatrészét, és ezzel a nyersanyag 50%-át takarítja meg. Motl Ferenc és Lenkarcsik eszterályosok újítása a magasrezgésű gerjsztőkhöz használt rúdanyag ötven zázalékának megtakarítását jelenti, ermann Alfréd szerszámrészleg vezea transzformátorcsövek előállításáak új módszerével 9000 Kčs-t takat meg az üzemnek. Cservenka Ferenc utolsó újítása a illanykályha egyik fontos alkatrészéek új módon való előállítása, amelyyel a régi módszerrel szemben a nyersanyagnak 50 százalékát, a lakatos- és forrasztómunkának pedig 55— 60 százalékát takarítják meg. Borcsányi Béla mérnök már 36-szoros újító. Mostanában' azon kísérletezett, hogyan lehetne tökéletesíteni a a transzformátortekercsek impregnálását. A kísérletezés sikeresen végződött. Nem is újításról, találmányról van szó, s már fel is terjesztették szabadalmazás végett. HARCOLJUNK egy gyalázatos elmélet ellen mondani ilyen nyugodt lelkiismerettel. Most ki merem mondani, hogy gazdaságunk szántóterületének minden négyzetmétere megkapta a maga járandóságát. Ez pedig fontosabb mindennél. Van a gazdaságnak' 55 hektár szőlője is. Mondhatom, hogy az idén előreláthatólag minden remény megvan a kiváló hozamra. Közbevetőleg megkérdjük Gregor igazgató elvtársat, tájékoztasson bennünket a gazdaság dolgozóinak életviszonyairól is. — Dolgozóink száma két és fél ezerre tehető. Örömmel jelentem ki, hogy az idén komoly kötelezettségre készülnek. Úgyszólván naponta köztük vagyok. Ismerem alkalmazottaim szociális viszonyait, nézeteiket. Tudom azt, hogy minden munkásunk, hivatalnokunk, csoport- és osztályvezetőnk igyekszik, dolgozik, s megbecsülik munkájukat. Csak mellesleg említem, hogy minden körzetben, gazdaságban korszerűen berendezett kultúrház, szórakozóhely, büfé áll rendelkezésükre. Gyermekeiknek nem kell télvíz idején távoleső iskolákba járniok. Motoros jármüvek, kocsik szállítják őket. Ifjúságunk nevelésére is nagy gondot fordítunk már évek óta. Valamennyi egységünkön működik a pártszervezet, dolgoznak a kultúrcsoportok. Több szakmában tanulókat tanítunk és taníttatunk. Sport-szakosztályunk, a Dynamo Želiezovce szervesen az állami gazdasághoz tartozik. Gregor Mátyás igazgató szavai nem szóvirágok. Jól végzi feladatát ebben a hatalmas gazdaságban. Ismeri az embereket, családi viszonyaikat, hisz a dolgozókban. Patyolat Sándor, Zselíz. Hermann Alfréd már új módszerével dolgozik, ezzel 9000 Kős-t takarít meg az üzemnek. A Bratislavai Elektrotechnikai Művek gyártmányait külföldön is jól ismerik. Szovjetunióba, Lengyelországba, Angliába, Indiába, Kínába, Argentínába, Törökországba, csaknem a világ összes államába szállítanak magasfeszültségű transzformátorokat, villanygenerátorokat stb. És ehhez a világpiaci sikerhez nagyban hozzájárultak az üzem fáradhatatlan újítói is. SLUKA J. x j annak olyan burzsoá elméletek, I * melyek szerint a talaj termő- ] képessége csak igen kevéssé fokozható, sőt, hogy a föld termőereje csökken. E tanításoknak nincs semmilyen természettudományi alapjuk, hanem csupán az elnyomást és a háborúk elkerülhetetlenségét próbálják igazolni. Malthus angol pap már 1798-ban felállította azt az elméletet, hogy míg a népesség mértani haladvány szerint (1, 2, 4, 8, 16 stb.) szaporodik, addig az élelmiszerek mennyisége csak számtani haladvány (1, 2, 3, 4, 5 stb.) szerint, tehát sokkal lassabban növekszik. Malthus, az anglikán pap a dolgozók ellensége volt és ezért „tanítása" nagyon kapóra jött a kizsákmányold osztálynak. Arra hivatkozhatott, hogy a dolgozó tömegek növekvő nyomorúsága a túlnépesedés következménye. Malthus és követői azt állították, hogy ez örök törvény, amelyen semmilyen társadalmi átalakulás nem változtathat. Eszerint a nyomor és éhség oka nem a kapitalizmus és a kizsákmányolás, hanem maguk a dolgozók — azért, mert sokan vannak. Malthus szerint ezt a túlnépesedést csak úgy lehet megszüntetni, ha az embereket éhség általi hr.lálra vagy sterilizációra, (erőszakos magtalanításra) ítélik. Marx, majd Lenin leleplezte ezt a veszedelmes elméletet. Marx megtámadta Malthus „tanítását" s kimutatta, hogy az uralkodó osztályok és a reakciós elemek érdekét szolgálja. Marx bebizonyította, hogy a túlnépesedés egyáltalán nem örök és megváltoztathatatlan törvénye a természetnek, hanem csupán a kapitalista termelési rend következménye. Lenin viszont azt bizonyította be, hogy a mezőgazdasági jellegű Oroszországban a túlnépesedés £ csak a tőke uralmával magyarázható és nem kereshető a lakosság és a létfenntartás eszközei közötti növekedés aránytalanságában. Már mindenki azt hitte, hogy ez a porrázúzott elmélet a lomtárba került. Nincs azonban olyan dolog, amit az imperialisták ne kaparnának elő, ha hasznukra válik, azaz elősegíti háborús politikájukat. A malthusianizmus felélesztésére és népszerűsítésére egyremásra jelentetnek meg írásokat. A neomalthusianusok mesterüktől eltérően, újabban azt hirdetik, hogy az ^ emberiség rendelkezésére álló élelmiszerek mennyisége nemcsak nem emelkedik, hanem vésztjóslóan csökken. A neomalthusi igék imperialista apostolai azt hirdetik, hogy a föld lakosságát felére, harmadára vagy negyedére kell csökkenteni. Természetesen ez a népességcsökkentés csak az ; úgynevezett alacsonyabbrendű fajtákat . érintené, míg a „magasabbrendü" angclszász fajta vígan tovább élné viláb gát. William Vogt amerikai áltudós g nyíltan kimondotta, hogy a SzovjetQ unió lakosságát a felére, Japánét a nyolcadára kell csökkenteni. A tudomány álarca mögé bújt imperialista uszítók ilyen aljas módon hirdetik a háború szükségességét, alibit akarnak szerezni, hogy kenyéradóik, a bankárok és gyárosok újabb nyereségeket vághassanak zsebre a fegyverkezésből. A szocialista tudomány és a tech** nika ezt a kannibálfasiszta erkölcsöt a tények erejével leplezi le. így például a Szovjetunióban ugyanakkor, amikor az ország lakossága gyors ütemben szaporodik, a terméseredmények évről, évre nagyobb mértékben emelkednek, mint a népesség száma. A szovjet tudósok, mint Micsurin és Liszenko, valamint ezek tanítványai oly korszerű földművelési rendszert alkalmaztak, mely az embert a szocialista társadalomban a természet urává tette. K. A. Tyimirjazev például azt mondta: „Aki termeszteni tudna két kalászt ott, ahol egy termett, két fűszálat ott, ahol egy nőtt, az egész emberiség háláját érdemelné ki." Két kalászt termeszteni ott, ahol egy termett, ez azt jelenti, hogy meg kell kétszerezni a termést. Ez a földkerekség minden parasztjának az álma. amit kapitalista termelési viszonyok között eddig nem lehetett megvalósítani. A Szovjetunióban és Kínában azonban 5 sok területen már megoldották és elűzték onnan az éhséget. A múltban Kína rettenetes tragédiáját, amikor a 19. században csaknem százmillió ember halt éhen, eltakarták a világ előtt. Ugyanígy Indiában az elmúlt évszázad utolsó harminc évében húszmillió ember pusztuli el éhínség következtében. Malthus és követőinek állítása, hogy az éhínség természetes jelenség és a természet törvényének következménye, nélkülöz minden tudományos alapot. Vegyük csak sorjában a Földünkre vonatkczS adatokat. A Föld 71 százaléka tenger, 29 százaléka szárazföld. A szárazföldnek 30 százalékát erdők borítják, 20 százaléka síkság, 18 százaléka hegyek, és 33 százaléka sivatag és jégmező. Marad tehát 65 millió négyzetkilométer mezőgazdaságra alkalmas talaj. A további számítások azt bizonyítják, hogy elegendő lenne ennek a területnek a negyed részét rendesen megművelni, hogy jóllakjék az egész emberiség. A statisztika viszont azt mutatja, hogy az emberiség csupán egy syolcadát műveli meg ennek a természet nyújtotta termőtalajnak. Ez tehát megdönti Malthus prófétáinak érveit. Az éhség problémája nem az élelmiszereknek a természeti erők által val$ korlátozása, hanem az elosztás problémája. ľv e nemcsak az eddigi meg nem művelt területeket lehet felhasználni az éhínség elleni ha/cban. Racionális mezőgazdasági módszerekkel növelni lehet a hektárhozamokat is. így Indiában trágyázás alkalnj^zásával, újfajta növények termesztésével és árvízvédelemmel 30 százalékkal tudnák növelni a termelést. Ami Indiában lehetséges, az megvalósítható más országokban is. A második világháború alatt Anglia a blokád következtében több mint 60 százalékkal bővítette ki termőföldjeinek területét, az USA pedig 50 százalékkal emelte terméshozamait. További ijesztő gondolat, amelyet egyes szakemberek dobtak a köztudatba, az erózió kérdése, vagyis hogy a víz elmossa a főid termőrétegét. Azt állítják ugyanis, hogy a víz állandóan elhordja a termőföldet a tengerbe s a Föld csakhamar csak köves váz marad, mert a termőföld és a növényzet eltűnik róla. Igen, azonban kétféle eróziót kell megkülönböztetni. Az egyik nagyon lassú folyamat, amikor a víz és a szél észrevétlenül a termőföldet elhordja. A természet ezeket a veszteségeket új termőföld képzésével pótolja. A másik erózió az, melyet maga az ember okozott, amikor például a hajóépítő velenceiek kiirtották Dalmácia és Isztria erdeit és így keletkezett a kopár sziklavidék, a Karszt. Az Egyesült Államokban az esztelen mezőgazdasági rendszer következtében húszmillió hektár termőföldet fosztottak meg termékenységétől. Ez a folyamat azonban emberi beavatkozással lassítható, sót idővel talán rendbe is hozható. Ma már láthatjuk, hogy Jugoszláviában szívós munkával újból erdősítik a sziklás vidéket. A Szovjetunióban 14 millió hektár aszálysujtotta, elsivatagosodott terület vízellátásával és fásításával új hatalmas éléskamrát nyitottak meg. A nap- és atomenergia, az izotópok felhasználása a mezőgazdarágban, terméketlen területek, mint az Északi-Jegestenger környéke vagy akár a Karakum, Gobi, a Szahara sivatag erdősítése és megtermékenyítése ma már sem nem utópia, sem nem megoldhatatlan probléma. K világ nem fejlődnék azzal, ha a nalomethusiánus elméletek alapján megsemmisülne a fölösleges lakosság vagy pedig ha korlátoznák a születéseket. Ellenkezőleg, meg kell szüntetni az éhínségeket, a betegségeket. Az éhínségek oka nem a sok felesleges ember, hanem az, hogy még kevés ember dolgozik, de mindnyájan enni akarnak és a javak elosztása elégtelen. Az igazságos elosztás pedig csak az új társadalmi rendszerbeli lehetséges, melyben megszűnik a kizsákmányolás és nyomor. A szocializmus nemcsak a termelési viszonyok megváltoztatásával teszi lehetővé a termelőerők hatalmas fejlődését. hanem azzal is, hogy legyőzi és céljainak megfelelően hasznosltja a természet erőit. Grek Imre ÜJ SZ 1957. január 22. 5