Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-20 / 20. szám, vasárnap

ízezer kilométert jártam be a Szovjetunióban. Voltam Lvovban és Odesszában, Jaltán és Szocsiban, láttam Rosztovot, Sztálingrádot, Leningrádot, Moszkvát és több más kisebb-nagyobb várost, sokféle tájat. Találkoztam és beszéltem különféle nemzetekhez tartozó szovjet polgárokkal és mindenütt meggyőződtem arról: ebben az országban szeretik a külföldről érkezőt. Eredményeik, új életük büszke tudatában, de tárt karokkal, őszinte örömmel fogadják azt, aki ellátogat közéjük. Ez így általánosságban igaz, de tagadhatatlan, hogy a határon túliak iránti szeretetben, megbecsülésben, vonzalomban és barátságban itt is vannak színárnyalatok. Ügy vertem észre, a nyugatiak közül talán a franciákat kedvelik a legjobban, míg a szocialista országokból érkezők közül nagy becsben vagyunk mi, csehszlovákiaiak. Számos apró figyeljrnesség, a hazánkról gyakran hallott kitüntető jelzők bizonyították ezt a számunkra jóleső tényt. Érdekes véletlen, hogy turistacsoportunk éppen franciák 'társaságában tette meg útjának nagy részét. Jalta szépségeit csodáltuk, mint az itt tartózkodó külföldiek egyedüli naSZOVJET EMBEREK KÖZÖTT Édee /nr* gyobb és így egyeduralmat élvező csoportja, amikor hírét vettük a Bretagne francia óceánjáró hajó érkezésének. A kikötő felé vettük utunkat. Még híre-hamva sem volt a hajónak, de a kikötőben már egy gombostűt sem lehetett elejteni, annyi volt az ember. Ott tolongott az üdülőváros aprajanagyja. Nemsokára a kéklő távolban feltűnt a Diesel-elektromos hajó hatalmas kéménye, majd sokszínű zászlódíszben pompázó karcsú teste. Élesen felsikoltó szirénázással kis vontatógőzösök futottak ki elébe az öböl enyhén fodros vizén. A Bretagne mélyen búgó szirénaszava válaszolt az üdvözlésre. Majd színes röppentyűk szálltak a magasba, miközben a vendéghajó a móló mellett lehorgonyzott. Több száz francia és olasz turista érkezett. Virággal és virágnál szebb mosollyal, kifffSÍGíK z AFP arról afd hírt, hogy Sukerio Higusi japán atomkutató professzor vasárnap beszámolót tartott azon az atomerőértekezleten, amely Tokióban Vezetődött meg ezer j<:pán atomtudós és technikus részvételével. A professzor patkányokon éis em'.ereken végzett kísérletek alapján kimutatta, hogy a yoghurt hatékony orvosság a rádióaktív sugárzás által előidézett betegségek preventív kezelésében. Egyetlen személyen sem mutatkoztak a rádióaktív betegségek szimptómái azok közül, akik yoghurtos ételeket ettek előzőleg. Higusi professzor ezeket az eredményeket annak tudja be, hogy a yoghurt olyan elemeket tartalmaz, mint a cistin és a glutatión,' amelyek védik a szervezetet a rádioaktív hatásokkal szemben. ff New York-i óragyár bejelentette, hogy megszerkesztették „a világ első villany-karóráját". A gyár' képviselője kijelentette, hogy ez a felfedezés „az óragyártás 500 éves történetében —~~ ' forradalmi változást jelent". Az új órának nincs fölhúzó rugója. Egy miniatűr szerkezet vegyi energiát alakít át villamos energiává és ez szolgáltatja a szíífkséges hajtóerőt egy piciny villanymotor működtetésével az óra gépezetének. A gyár szerint a villany-karórát két hét múlva hozzák forgalomba, \z eddigi kísérletek azt mutatják, hogy az új típusú óra sokkal pontosabb a felhúzható óráknál. sswwRa keletkínai tenger partján elterülő Csekian tarjLjjÉ

J tomány Wencsou városában e{,y különleges felRB| szerelésű textilüzem a. régi halászhálóból ágyneHH

Í nűt fog előállítani. Kína a világ első országa, amely arra a gondolatra jött, hogy az elhasznált hal.'szhálókat hasznosítsa. A wencsoui textilüzem éventa mintegy 750 ezer kiló régi hálót fog felhasználd. Ezt a mennyiséget a Csekian és Fukian tartományok halászai szállítják majd évente az üzemnek. í'rjpf Kisínyevj Állami Bőrfeldolgozóban nemrégiben új műbőrkészítő üzemrészleget nyitottak meg. Az új műbőr gyártásának alapja a gyapot. A gyapotból előbb vastag vásznat készítenek, amelyből különleges fésülőgépeken pókhálóvékonyságú gyapotfonalat gyártanak. Ezt az anyagot azután magas feszültség és magas hőfok alatt különleges gépekkel dolgozz k fel, miáltal szép lágy és nagyon elasztikus anyaggá válik. Az üzem az új műbőr első készítményeit már elküldte a kisínyevi, moszkvai és leningrádi gyárakba, ahol női táskákat, sapkákat és egyéb közszükségleti cikket készítenek belőle. Klosterfeldi Famegmunkáló nemzeti vállalat az §*tpf § Oderamenti Frankfurt-i kerületben befejezte a If»l fahulladékból gyártott vasúti talpfák kísérleti IlJsi sorozatának előállítását. Az üzem a Német Demokratikus Köztársaság vasúti igazgatóságának mintegy 6000 talpfát szállított, amelyeket a mellékvonalakon próbálnak ki. Az üzam dolgozói a gyártási berendezés kibővítése után a vasútak számára az év végéig 35 ezer talpfát akarnak készítem fahulladékból. anking közép-kínai várostól nem messze a placodermus családból származó "500 millió évvel ezelőtt élt hal épségben megmaradt megkövesedett példányát ta. lták. Ezzel egyidejűleg ugyanaboól az időszakból származó holoptichiushal megkövesedett példányát találták egy szürkés-fekete palagrétegben. fSgSi gy csoport kínai tudós a Délkelet-Kínában élő UH 1300 00 lelket számláló Ji nemzetiség kisebbség számára új írás dolgozott ki. A Ji riemzePMH tíségnek, amely Kina felszabadítása ideién a társadalmi fejlődés nagyon alacsony fokán állt, semmiféle írása nem volt. törő örömmel fogadták őket. Láttam a vendégek arcán, nem vártak ilyen meleghangú fogadtatást. Megilletődötten fogadták. Egyeduralmunk ezzel megszűnt. A franciák és olaszok a helybeliek szemében mégis csak „egzotikusabb" vendégek voltak és így nem csoda, hogy amikor leszállt a meleg, szubtrópusi este, a pálmaszegélyezte, emberektől nyüzsgő jaltai utcákon ők vitték el a pálmát, ők álltak a figyelem központjában. Ittott csoportok alakultak két-három francia körül, rögvest akadt a tömegben tolmács és megindult a£ élénk diszkurzus. Másutt egy olasz állt vagy száz ember gyűrűjében és lágyan szálló tenorján hazája melódiagazdag dalait énekelte. Négy-öt dal után az emberek ajkáról viszonzásképpen szovjet nóta csendült fel és beleveszett a mind sötétebb éjszakába. Szép volt mindezt megfigyelni, de nem tagadom, kissé boszszankodtunk is, ágaskodott bennünk a hiúság, hogy háttérbe szorultunk. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy másnap már Szocsiba visz minket a több mint húszezer tonnás szovjet RossZija és ott újra egyedül sütkérezhetünk a baráti fogadtatás sugaraiban. Terveztünk, terveztünk, de mindhiába. Szocsi, a Francia és Olasz Riviéra bármoiy városa szépségével versenytálló, a zöld szín megszámlálhatatlan árnyalatából fehéren kicsillanó üdülőváros tárt karokkal fogadott minket. De másnap újra vészhír jutott fülünkbe: jönnek a franciák. Egyesek ugyan arra gondoltak, hogy — isten neki fakereszt — megpróbálnak égy nap alatt megbirkózni a francia nyelv minden csinjával-binjával a versenyképesség kedvéért, de többségünk ezt meddő vállalkozásnak tartotta és beletörődött sorsába. A franciák megjöttek, itt is nagy szeretettel fogadták őket. Barátommal a strandról távozóban a tengerparthoz simuló kisparkban két orosz leányba ütköztünk. Nagy tálcán süteményt vitt mindkettő. Megállítottak minket és kedvesen felkínálták a csábító édességet. Azt hitték, franciák vagyunk. Barátommal összenéztünk. Egy gondolat villant át agyunkon, felhasználjuk-e néhány szavas francia szókincsünket, vagy sem. Döntöttünk és tört orosz nyelven megmondtam: Mi csehszlovák turisták vagyunk. A lányok elmosolyodtak és állhatatosan tovább kínálták a süteményt e szavak kíséretében: — Mi nagyon szeretjük a csehszlovákokat, kérem vegyenek ... Elvettünk egy-egy darabot és mondhatom, már régen nem ízlett úgy sütemény, mint ez. GÄLY IVÁN téfZk i r 111 •« A lengyel Tátra a csehszlovák Tátrához hasonlóaa mindén évben az üdülök százalt csalogatja. Képünkön a Szreniecka fennsíkon tartózkodó fiatalok csoportját láthatjuk. A magyar gyermekek háro havi üdülésen a Német Di mokratikus Köztársaság Bai sin nevű tengeri fürdőjébi tartózkodnak. Képünkön a k Zsuzsika édesen alszik bab, iával. Az NDK nyomdaíp .ru világhírű, amiről a szép német újságok és folyóiratok is tanúskodnak. A pössmacki Marx Károly nyomdát most új, korszerű gépekkel látták el. Képünkön egy új technikai csodát látunk, a számozott íveket sorbarakó automatát. A Kureai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói a múlt év végén sikeresen fejezték be az agressz v háborúban elpusztult országuk helyeállításának hároméves tervét. Most kezdték .meg az első koreai ötéves terv első évét. Képünkön a Kim Csak kohászati kombinát kokszolóját láthatjuk. Bulgariaban a múlt évben ga; daságilag és szervezetileg megerősödtek a földművesszí vetkezetek. Jó eredményt él tek el az állattenyésztési tel melésben is. A terméshozai növekedésének köszönhető, hogy emelkedett a szövetkezt tek és tagjaik jövedelme I Képünk a szófiai szövetkeze piacon készült. HtGCUWL ecíé&h. Magyarok Bécsben Nagy, kövér pihékben hull a hó a szomorú, szürke felhőkből. A nagy időket látott Bécs történelmi emlékei hótakaróba bújtak, a szobrok zöld patináját fehér l-'pei takarta be. Kora reggeltől késő estig a bécsi utcákon csatangolok. Időnként szél kerekedik, hordja a havat és aki teheti, otthon ül. Elég kevesen járnak az utcán. És a kevesek között nagyon sok a magyar. Aki ezekben a napokban Bécsben jár, léptennyomon magyar szót hall. Kisebb csoportban fiatalok, többgyermekes családok rójják az utcákat, ostromolják a hivatalokat, követségeket, munkáért, lakásért vagy kivándorlási engedélyért kilincselnek. A hazai vidéket, a kedves ismerősöket, a nehéz munkával berendezett otthonukat elhagyó csalidokat, a kalandra, hírnévre könnyű életre á: itozó fiatalokat már messziről megismerni az osztrák főváros utcáin. Kopottak, gyűröttek, izgatottan hangoskodók, Ingerültek. A békés családi fészekben színesre ábrándozott jövőből, a nyugati hírverés kábító ígéreteiből az idey<*n világ varasából az elsO szürke, csalódással teli napok után bizonytalan ködbe borul a jövő. Ideges lótás-futás kezdődik, s ahogy múlnak a hetek, fogy a türelem és keserű fájdalom mardossa a hazához hűtlen szíveket. Menjünk haza, anyuka A Mariehilferstrassen bámulom az ízléses kirakatokat. Délre jár az idő. Egy kék barettsapkás férfi kézenfogva vezet egy 4 éves kislányt, Az asszony mögötte jön, karján az apróbb gyerek. Szél kavarja a hókristályokat és odaíújja az ember nyakába, kabátja alá, szemébe. A kisleány nem bírja a lépést, ezért az apja húzza maga után. Aztán ölbekapja. Viszi a gyereket a szikár ember vagy 500 métert, aztán kipirulva leteszi. A kislány nyomban sírvat'akad és az anyjához fut panaszkodva, fázik. Az anya magához szorítja, de a férfi ráripakodik a gyerekre: „Mit nyafogsz folyton, hisz hideg sincs!" De a kisleány r.iáskép érzi és nem hagyja magát: — Fázom, ä kezem, is, a lábam is Menjünk már haza! Mindig csak sétálunk. t ázom! Az apa ingerülten elrántja az anya kabátjába csimpaszkodó síró kisleányt és vonja maga után. De a gyerek makacskudik, s térdreesík a vizes, lucskos aszfalton. Az asszony odafut, ígér mindent a kisleánynak: narancsot, csokoládét, madártejet, de az nem hallgat senkire már, toporzékol és elkeseredetten, fájdalmasan sír: — Gyerünk haza! Nekem itt nem jó! Fázom. Az asszony viseltes kabátja zsebéből egy darab csokoládét nyom a gyerek kezébe, de az eldobja a hóba és sír, kiabál, könyörög: — Vigyél haza anyukám. Oda a nagyapáékhoz, Győrbe! A férfi f >gát csikorgatja, durván az asszonyt kezdi szidni, és féktelen dühében veri a a gyermeket, al.ol éri. A bécsiek megállnak az utcán és szánakozva nézik a tomboló férfit, egy nagy tragédia apró szikráját. Aztán egy szakállas öregember, hóna al?tt hegedűvel, kilép a bámulok sorából, odamegy a férfihez és barátságosan leinti: — A gyerek nem tehet semmiről. Neki meleo otthon kell. A férfi elszégyelli magát, beesett karikás szemében fájdalom ég, gyűrött arc: idegesen rángatódzik, ahogy szeme a körbenállók ellenséges tekintetével találkozik. A kisleány sír és reszketve, mint a nyárfalevél, szünet nélkül hajtogatja: — Menjünk haza, anyuka! — Az asszonynak is könnyes a szeme, csak a karjan ülő legkisebbik gyerek csodálkozik mosolyogva a sok embsrre. Az apa felkapja síró porontyát és eltűnik vele a járókelők tömegében de még messziről is hillani: De ugye most. hazamegyünk? Pedig dehogy tartanak hazafelé. Val-'melyik követségre Igyekeznek hogy már századszor érdeklődjenek a kivándorlási enge ;ély után, hogy minť mes zebbre jussanak a haza földtől. Ka landvdgy Néhány "zökött főiskolással I beszélgettem Bécsben. A leg többjük Amerikába akar el jutni, abban a reményben, hog ott egy-kettőre karriert csiná — Ami otthon voltam, ha ha za megyek, az mindig lehete — mondja egy zömök műsze rész fitymálva — Hátha ii többre viszem. Próba szerencse Mikor megkérdem, nincssemmi, ami haza húzná okéi nincs-e senki otthon, akihe visszavágynak? Mindegy neki! bárhol élnek a nagyvilágban? Hallgatás a válasz, vagy holit mentegetődzés, önbíztatás, hog egyszer majd ők is hazakerül nek. Több mint 50 magyarral vál tottam szót Bécsben, de csa kettő akadt közöttük, aki poli tlkai okból hagyta el az orszá got. Zavaros csodavárásukba van valami érthetetlen konok ság és nagy-nagy csalódás ela érzete. Keserű az idegen kenyér Egy kis kocsmában ebédelten Mellettem egy öreg magyar ka nalazta fiával a szerény ebédel Hallgatagon ettek, s ahogy kenyérből nagyokat harapoti csendesen megszólalt: — Keserű ez a kenyér, Jósk< A fiú is falt egyet, ízlelgett és csak ennyit szólt: — Nem a, inkább száraz. Nem tudsm, az öregnek va lóban a kenyér keseredett mej a szájában, vagy a két héti tartó bizonytalan élet és a mé; kilátástalanabb holnap De a pely. hes állú Jóska gyereken látszotl hogy hiába kerülte ki a választ megértette apját. Esteledett. A hó kitartóai szállingózott. A belvárosban kl gyulladtak a sokszínben tíin döklő, pislogó neonreklámok, a: utca ben"

n»>>edett Kettesével hármasával magyar lányok acso rogtak a kirakatok előtt és rá' mosolyogtak a magányos férfiakra. Ezek Is menekültek. Magyar létemre elszorul i szívem, lehajtom a fejem é! nem nézek az emberek szemébe. SZŰCS BÉLA