Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-17 / 17. szám, csütörtök

(Harmadik folytatás) Mire az őreim őszbe kaptak, piár késő volt. Magam se tu­dom, honnan került elsorvadt testembe annyi erő, hogy na­ponta közel negyven kilo­métert tettem meg. De hiába erőlködtem, balul sikerült a szándékom: a negyedik napon, mikor mar messze jártam az átkozott lágertől, elfogtak. Rendőrkutyákat uszítottak a nyomomba, azok találtak meg egy zabföldön. Világossal nem mertem to­vább menni a nyílt mezőn, az erdőig mag vagy három kilo­méter út volt, azt gondoltam, amíg be nem sötétedik, meg­bújok a zab között. Tenyerem közt magot morzsoltam, meg­rágtam, hogy elverjem az éh­ségemet, tartalékul megtöltöt­tem zabszemekkel zsebeimet, s ekkor egyszarre kutyaugatást hallok, meg motorkerékpárok zaját... Hevesen vert a szí­MIHAIL SOLOHOV, mm] i olyan munka, hogy az igés­| barom is beledáglött volna. Szeptember elején a küstrinl , táborból száznagyvenkét sz-ov­j jet hadifogollyal együtt engem is átköltöztettek a B-14 számú lágerba. Drezda mellett, Két­ezren voltak abban a táborban a miéink közül. Egy kőfejtőben dolgoztunk mind, puszta kézzel bányásztuk, faragtuk, formál­tuk a német földben termett követ. A norma napi négy köb­méter volt, ennyit követeltek az embertől, akibe már csak hálni járt a félek. Két hónap múlva száznegyvenkettőnk kö­zül ötvenhaten maradtunk. Rossz dolog volt ez, test­vér, nagyon rassz dolog. aörre. hogy b«0e-| pálinkával, vett egy darab ke- , pisztolyt az saztalon bagyta jnyeret, rátett egy falat sza­i s odajött hozzám. „Derék lonnát, mind odaadta nékem orosz katona vagy, Szokolov, ezekkel a szavakkal: ,4gyllI bátor katona. Én is katona köbméterekről beszéltem. Este Ivén a halálod előtt a német vagyok, tisztelem az ellenfél­be jön a barakkba a tolmács is fegyverek győzelmére." i ben a vitézséget. Nem lőlek som támad szédülök." Hát ez a tott engem parancsnok Mva­máamap, hogy a vele két fegyveres őr, „Melyik az a Szokolov Andrej!" Jelent­j Már elvettem volt a kezéből a ooharat meg az ennivalót, de kezem. „Mars velünk, a He r r amint ezt hallottam, mintha Lugerfllhrernek van szükségo tűz égetett volnál így töpren­agyon. Tudd meg, hogy győz­tes seregeink ma elérték a Vol­és ííisža, aztán elküld­ték ót a front mögötti terület­re, hogy védelmi vonalakat építsen a mieink ellen. Ebben ez Időben teljesen leszoktam az alvásról: éjszakákon ke­resztül töprengtem. hogyan juthatnék el a nmeinkhez, ha­za. Megérkeztünk PoJock váro­sába. Azon a reggelen hallot­tam először két év után. ho­gyan dübörgetik az ágyúkat a tüzéreink, úgy megörültem ne­tó, testvér, hogy a szivem majd Sztálingrádban, öröm napja ez rád." Tudtam, mit akar. Agyon-Igék magamban: „Orosz katona'számunkra, ezért megajánrié­verni. Elbúcsúztam a bajtársak- j létemre a német fegyverv-k kozlak az életeddel. Menj visz­tól, mind tudták, hogy a halál-, győzelmére igyak? Még mit' sza a barakkba, e-t meg a bá­ba megyek, és elindultam. Me- nem akarnál tőlem, Herr Kom- torságodért adom", — és egy gyek a tábor udvarán, fölnézek mandant? Egy kutya, úgyis kenyeret meg egy darab szalon­a csillagokra, tőlük Is elbú­1 wiegdöglök. köpök a pálinkád- nát nyomott a kezembe, csúzom, azt gondolom magam- ra"" gát, most már ók az urak a nmemből! fiatal legényként Jrinkáhos jár» tam pttvarolni, még akkor sem vert figy a szívem! Po­lock'ól keletre vagy tizennyolc kilométernyire £ltt a harc. A németek a városban egyre nyugtalanabbak lettek. Idege­vem mert a kutyák hangja! Nem győzöd temetni a társai­egyre közelebbről hallatszott. A földhöz lapultam, eltakartam a kezemmel az arcom, hogy a kutyák össze ne marják. Pár perc múlva ott voltak mellet­tem a dögök, pillanatok alatt letépték minden ruhámat. ban: „Vége a szenvedésnek, Minden dat, a lágerben meg híre jär, hogy a németek már elfoglal­ták Sztálingrádot és tovább ma­síroznak Szibériába. Egyik baj 1 tetézi a másikat, Űtjy bele- j rokkansz, hogy a szemedet nem bírod felemelni a földről, úgy s eb bek és az én zsíros bödö­erörriből magamhoz! , n6m egyr e gyakrabban nézett Andrei Szokolov vaav „hn-,v Letes3eTTI a' aszt8,ra a P 0* 1 3' j szorítottam a kenyeret, a sza-1 ai! üve g fenekére. Nappal Andrej Szokolov. vagy ahogy a rat i. meMé a kenye-et, szalon-: lonnát táborban hívnak: — három- nát f ^ az t mondom: „Köszö­százharminoegyes szám." Csak nöm a jóakaratát, de én nem fordulat, hogv meg se köszön-; az erődöket, a bal kezembe fogtam, j város határában jártunk, ki­s úgy megszédített a váratlan j jelelte, hol és hogyan építsék é^zaka pedig 1 1 j t»»n az ajándékot, sarkon for-' egymagában ivott. Az egés* inni a győzelmünkre? duWamj ki{e) é indultam. Köz- teste felpüffedt, a szeme alatt akkor igyál a magad; ^ a z ^ gz eszern ben: „Ha mély, sötét karikák vésődtek a j most belém lő hátulról, nem ! képébe ... Elmosolyodott. „Nem Anyaszült meztelenül marad- j «rzed, te is itt rothadsz el az tam. össze-vissza ráncigáltak. | idegen, német agyagban. A tá­végül az egyik — egy jól j borőrség pedig minden nap megtermett farkaskutya - j mu! í«' részegre issza magát, rám feküdt, mellső lábát a mellemre tette, készen arra, hogy egy mozdulatomra átha­rapja a tarkom, de egyelőre nem bántott. Két motorkerékpáron jöttek a németek. Előbb ők maguk üt­legeltek kedvük szerint, aztán rám uszították a kutyákat, ca­fatokban tépték kii testemből az állatok a bőrt, a húst Mez­telenül, vérbe fagyva vittek vissza a táborba. Egy hónapig ültem börtönben a szökésért, vea de túléltem ... életben marad­tam! Nehéz visszaemlékeznem rá, testvér és még nehezebb el­mondani, hogv mi mindenen mentünk keresztül a fogság­ban. Ha az embertelen kínokra nótázik, örvendezik. Egy este munkából jövet megtérünk a barakkba. Egész nap szakadt az eső, úgy átáz­tunk, hogy facsarhattak voJna; a hideg szélben átfagytunk, va­cog a fogunk. MegszárltkoznI, melegedni — nincs hol, s ré­Irinkát és a gyerekeket saj- iszom náltam, de aztán elcsitult ben- akarsz nem a fájdalom és megkemé- Hát nyítettem a leikome , hogy fé- pusztulására." Mit tehettem lelem nélkül nézzek a pisztoly volna? „Akkor hát iszom a ha-í el csövébe, mint k> tanához illik, | lálomre, a szenvedésektől való rajtam, szabadulásomra", — mondom-, búcsúzom Fogom a poharat, egy hajtásra ^""T | kiiszom, de a kenyérhez hozzá l e" em> csa K az ellenség hogy nehéz az élettől. ne lássa szívvel A parancsnoki irodában tisz- ne m ^^ tenyeremmel meg­ta minden, az ablakdeszkán törlö w> a szSma t- 6 azt mon­rigok, mint nálunk odahaza " Kt<iz6ni>m a vendégla­egy otthonos klubban. Az asz- tás t- Késze n 'agyok parancs ­tálnál ott ül az egész tábor-| no k' ú r' "verünk, hadd lássuk a fiúknak ezt a kis elemózsiát." Nem így volt. A halál ezúttal is elsiklott mel­a hideg éreztem... vezetőség, öt ember pálinkát nyakai, szalonnát esznek hozzá. azt a pontot. Figyelmesen rám néz s így­Az asztalon egy megkezdett, szól: „Egyél a halálod eiőtt." pálinkás üveg, ' kenyér, szalon­1 Azt telelem: „Az első pohár Mt­, , , , na, almabefőtt, nyitott konzerv-1 után nem szoktam erani adasul éhesek vagyunk, majd dobozo k Egy pillantással szám- scdszor is tele tölti a pohara­elpusztulunk az éhségtol. De faa vötUrm a sak ennjvaló t ás; mat. kezembe nyomja. Kiittam, aste nem jár ennivaló a fog­lyoknak. Lehámozom magamról a ned- | log y híján odaugrottam, a merészség: hogy kiragadjam a kezükbői. | egyet, mielőtt elbúcsúznék az Én éhes vagyok, mint a farkas, I élettől". A parancsnok furcsán akftr hiszed, akár nem — j de megint csak nem nyúltam, annyira megzavart a látvány, j az ételhez, ágaskodott bennem „Végre elérkezett az én időm, — mondom magamban. — To­vább nem várhatok. Ogy kt ll saJét I elrendezni a dolgot, hogy ne legyedül lépjek meg, hanem ma­! gamma! vigyem ezt a hájfe.ttit , . . , is. a mieink biatosan hasznát a parancsnoki irodából, de az i ves£Íl cM< udvaron már tántorogni kezd-, Eov h á* ^ két tem Ahogy a barakkba értem, W!óa << H ^^ y^ôrongy­antudatlanul terültem el a ce- ba tekert a^ h „^ mentpadlón. A miéink éleszt- k é „ e ^^ wr; a7 űton gettek: Beszélj, mond el mi agenztem dara b távbeszélő tortént! Beszámoltam nekik a ve mtéket. g onőm m el ok ész!­történetről. ,.Hogyan osztjuk U;U<jm ami r, srtks é_ el az elemózsiát? - kérdi a vol t ^ a ^^ ti r ejtet­szomszedom,. s remeg a hang- tem a z ^ ü|sö ülfa a, att Krt ja. „Mindenkinek egyenlően" Kemény léptekkel mentem ki 1 nappal azelőtt, hogy véglegesen rongyokat, elterülök a prlccsen és azt mondom: „Négy köbmétert akarnak tő­lünk napjára, pedig sírhelynek bármelyikünknek bőven elég volna egy köbméter is." Csak ennyit mondtam, de akadt köz­tünk egy bitang, aká sietett selnünk ott Németarszágban, a sok bajtársra, akiket halálra kínoztak a táborokban. — a szíved már nem la a melled­ben ver, hanem a torkodban, a lélegzeted is elakad. Hol mindenütt megfordultam fog­ságom két esztendeje alatt! Fél Németországot bejártam: voltam Szászországban, kőfej­tőben dolgoztam, a Ruhr-vidé­ken szenet bányásztam, Bajor­országban a főidet túrtam, majd beletört a derekam, még Thü­ringiában is megfordultam, s az ördög tudná még felsorolni, hol mindenütt jártam a németek földjén. A hegyek, a táj más volt, de bárhol is jártam, a miéinket mindenütt egyféle­képpen ütötték, gyilkolták. Áz átkozott kígyók úgy vertek bennünket, hogy nálunk még a barmokat sem gyötrik olyan embertelenül. Az ökHikkel csé­peltek, a lábukkal rugdostak, gumibottail ütöttek, vertek, meg vasdarabokkal, ami csak a ke­zük ügyébe került, puskafcusról meg mindenféle husángokról nem is szólva. Vertek azért, mert orosz vagy, mert még látod a nap­világot, vertek azért, mert dol­gozol a bitang csürhéjükre, ve­rés járt, amiért nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy for­dulsz, ahogy ők akarják... Egyszerűen azért vertek, hogy egyszer agyonüthessenek, hogy elfolyjon az utolsó csepp vé­red és beledögölj a verésbe. Ogy látszik, Németországban nem volt elég kemence, hogy mindnyájainkat elégethessenek... Az eledel is, amit adtak, mindenütt ugyanaz volt: száz­ötven gramm kenyérpótlék, aminek a fele fürészpor volt, meg rothadt répából főzött híg gondolsz, amiket el kellett vi- \ basúgni a tábor-parancsnoknak. A tábor parancsnok, vagy ahogy ott hívták, a lágerführer egy Müller nevvl német volt. Alacsony termetű, zömök, hir­telenszőke ember, amolyan fe­hérhajú és minden más is fe­hér volt rajta: a szemöldöke, a szempillája, még a szeme is fehéres. Oroszul úgy beszélt, mint te vagy én, még az ó-t is úgy ejtette, mint egy szüle­tett volgai. Abban meg, ahogy az embernek az anyját szidta. Igazi mester volt. Hol az isten haragjában tanulta meg ? Reg­gel felsorakoztatott bennünket a blokk előtt — Így hívták a barakkokat — aztán az SS-eivel olléoked előttünk, a iobb kezét kinyújtja, mintha áldást osz­toaatna. A kezén bőrkesztyű, a kesztyűben ólombélés, hQfly meg ne fájdítsa az ujját. Végigmegy a sor előtt és minden második embert orrba vág, hogy elered a vére. Ogy hívja ezt a komé­diát, hogy • „náthamegelőzés", így ment ez minden áldott nap. A táborban összesen négy blokk volt. ma az elsőt vette ke­zelésbe, holnap a másodikat és így tovább. Rendszerető ember r olt a bitang, egy napot se hagyott ki. Csak egy valamire nem jött rá az Ostoba: mielőtt megkezdte volna az orronve­rést, vagy tíz percig káromko­dott előttünk, hogy tűzbe jöj­jön. Szidta az anyánkat, mint a karikacsapás, gyönyörűsége­sen káromkodott, valósággal megkönnyebbült tőle a szívünk: olyanok voltak ezek az otthoni szavalt, mintha a szülőföldünk szagát éreztük volna... Ha tudta volna, hogy micsoda ked­ves nekünk a káromkodása, többet nem szitkozódott volna oroszul, csak a maga nyelvén. elszoktam az embernek való nézett rám s megkérdezte: „Miért ételtől, itt meg az a sok jo'nem eszel. Jván? Ne kínáltasd . - válaszolom. Reggelig tartott, blfcsút wttO T ^ a nrm €. Legalább iszok ; amíg elosztották. A kenyeret tekt ö, este hazafelé tarWk a és a szalonnát durva cérná- koc£ív9li látotTli eg y részeg val vágták szét. Mindenkinek nénwt 8; líS2t m?q y előttem, egy falat kenyér jutott, min- inetót6nU)r0(Jí k , ftlmJ t. Megá t. den morzsát számba vettek, a !!tottanl az autö t, e| v e»et!em « szalonnából meg éppen csak komá t ^y e, hagyett romo# ízelítő. De senkit sem rövidí- lehúztam róla a in­tettek nveg. i dé l. t f( Jj érôl l6Szedtern a A täbnrból a háromszáz leg-'nyérsapkát. Az egész kelengye erö.ebb embert nemsokára ugyancsak az első ü!>és aJá földmunkára vezényelték, mo- dugtam s most mér nyugodtab­lötty. Kávénak csúfolt meleg-1 Csak egy ember volt köztünk, vizet hol adtak, hol nenv De mit is beszélek, ítéld meg ma­gad: a háború előtt nyolcvan­hat kiló valtam, negyvenkettő őszén alig ötven Csupa csont és bőr voltam, arra is gyön­ge, hogy csontjaimat hordoz­tam. Munka meg volt bőven, egy moszkvai, aki kegyetlenül dühöngött rá. „Ha ez a Mül­ler káromkodik — szokta mon­ermivalójn Valahogy erőt vet­tem magamon, de csak nehezen bírtam elfordítani a tekintete­met a terített asztaltól. Közvetlenül előttem ül Mül­ler, mámorosan az italtól, a pisztolyával játszik, egyik ke­zéből a másikba dobálja, néz rám, mint a kígyó, a szempillá­ja neim rebben. Feszes vigyáz­ban állok, kezem a nadrágom varrásán, összeütöm félretapo­-ott cipősarkaimat, nagy han­gon jelentem: „Andrej Szokolov hadifogoly megjelent parancsá­ra, Herr Kommandant". Azt kérdi: „No mi az Iván, sok a négy köbméter?" „Hát bizony. magad í" Én megint csak a ma­gamét hajtogatom: „Megbo­csásson, Herr Kommandant, én még a második pohár után sem szoktam enni". Föl fújta a képét, füttyentett egyet, de aztán kibugyborékoit belőle a nevetés és röhögve mondott valamit németül a cimboráinak, nyilván az én szavaimat for­dította le nekik. A többiek is nevetni kezdtek, felém fordul­tak és látom, hogy valahogy máskéooen néznek már rám, szelídebben, nem olyan gyilkos szemmel. A parancsnok harmadseor is teletölti poharamat, keae re­csarat kellett leosapolnunk, az­tán a Ruhrvidékre vittek, a bányá>kba. Ott. dolgoztam negy­vennégyig. Akkorra Németor­czág körül egyre szorosabbra húzták a mieink a hurkot, a fasisztáik meg igyekeztek mi­nél iobb hasznát venni a ha­difoglyoknak. Egy napon felso­rakoztattak bennünket, akik a nappali műszakban dolgoztunk és egy idegen főhadnagy tol­mács rtján ránk parancsolt: , Aki a hadseregben vagy a háború előtt sofőr volt, lép­jen elő." Heten voltunk egykori sofőrök. Elnyűtt mun­ban vártam, mi lesz. Június huszonkilencedikén reggel axt parancsolja az őr­nagyom hogy hajtsak ki a vá­rosból Prosznylca felé. Ott irá­nyította a védelmi vonal építé­sét. EJMdultunk. Az őrnagy bé­késen szundikál a hátsó ülésen, nakem meg úgy ver a szlvwm, mintha pöröllyel csapdosnak « mellem. Sebesen hajtottam, de mihelyt a városon klvük« ér­tünk, lefékeztem, megállítottam a kocsit, kiszálltam, körülnéz­tem: messee hátul két teher­autó cammog. Fogtam a súlyt, szélesre nyitottam az autót. A Herr Kommandant, sok." „És meg a nevetéstől, ahogy felém karuhát adtak ránk, aztán háj fej Q hanyattfeküdt az ülé­útnak indítottak Potsdam víro- sen, horkolt, mintha csak a fe­sába. Odaérve mindegyikünket, lesége oldalán fújná a- kását, más helyre osztottak be. Én a j Hát mit mondjak, • súllyal iste­Todt szervezetbe kerültem,! n«,*en v aki zenien vágtam. A fe­— a németeknél ez amolyan j je félrehorgadl, biztonság ked­katonai vállalat volt, utak és véért még egyszer megsimogat­védelmi vonalak építésére. j tam, d« vigyáztam, hogy agyon Egy Oppel-Admíral kocsit I"® üssem. Elevenen akartam kaptam, és hozzá gazdának egy | magammal vinni, sok mindent német mérnököt, aki őrnagyi mesélhet majd a mieinknek. El­ratigban szolgált a hadseregben.-S^dtem a pisztolyát, zsebre Hej, micsoda kövér fasiszta ! v ágtam, az őrnagyot meg a te­vőit! Apróka, gömbölyű, olyan i'efondróttal nyakánál fogva az széles, mint magas, hátul vál-! las, mint valami nagyfenekű asszonyság. Elől háromszaros toka lógott a mundérjára, há­tul meg három hurkába ren­deződött a nyakán a háj. le­galább három pud tiszta 2 Si r i« koctlt, amerről az égyúdör­volt rajta. Ha két lépést tesz, hallottam. ülés támtójához kötöztem, hogy el ne dűljön, ha sebes«n haj­tanék. Gyorsan magamra öltöt­tem a német egyenruhát, fe­jemre csaptam a tányérsapkát és egyeit arrafelé fordítottam már fujtat, .mint valami gő­zös, ha pedig leül • zabálni — bSrrvulhatszt, mennyi fér bol ól A német front első vonalán két földből hevenyészett tözál­közőtt haladtam át. A f«d«­egy köbméter elég sírhelynek?" „Pontosan elég, parancsnok úr, még sok is". Feláll és azt mondja: „Büszke lehetsz Iván, nagy tisztességben lesz részed, mert a magam kezével lőlek agyon ezért a mondásodért. De nem Itt, gyerünk ki az udvarra, ott teszünk majd pontot a be­lasabban se tstt, e&a k kérődaött ás ko­nyakot iszogatott. Valami ke­vés nékem is jutott a lako­mádból: útközben megállítja a , , kocsit, kolbászt, sajtott vess tam mutatn. az_ atkozottasnak, ^ 0Szjk iszi k. ^ ^ . kw| w nyújtja. Most már ittam, haraptam egy darabot a kenyérből, a többit vissza­tettem az asztalra. Meg akar­Ttilajdonképpen egész nap mást Oeppisztolyoa katonák ugrottak M, én szántszándékkal lassítottam, hogy láthassák, egy őrnagyuk ül a kocsiban. A t'ritzek kiabáltok, kezükkel-lá­bukkaJ hadonásztak, hogy arra nem szabad menni, de én úgy tettem, mintha nem érteném, megnyomtam a gázpedált és jő nyolcvanas sebességgel faképnél dani —, lehunyom a szemem (széded végére." „Ahogy pa­és úgy érzsro, Maszkvá- rancsolja," — felelem. MegáUt ban vagyok, a kocsmában ülök és egy korsó sör mellett és ilyenkor mindig olyan gusztu­előttem, gondolkozott egy ideig,! A parancsnok arca elkomo­aztán az asztalra dobta a pisz-j lyodott, megigazgatta a mellén tolyt, telitöltött egy poharat! fityegő két vaskeresztet, a hogy bár alig állok a lábamon va n_ ^^ is odadob m az éhségtől, de nem kell a |(alat(>t i ^ a ku tyánalc. A koncuk, hadd lássák, hogy, , kezenA e ^a nem adta i uy. orosz -mt*r vagyok, nem tör- nyira nem ereszkedett le. De ^^ytam őket. Mire ászb? kap. ték meg a büszkeségemet, bárhogy is, jobb volt a sor- tak S s 9énfegyverrel lőni kezd­hiába igyekeztek, nem züllesz- som, mint a táborban, h<ssan- le k utánunk, mér a senki föld­tettek állati sorba. ként emberi külsőm lett, meg- 3é n i árta, n­Fordította TÖTH TIBOR erőíödtem, helyre jöttem, Két hétig fuvaroztam az őr­nagyomat Potsdamból Berlinbe Illusztrálta MILAN KOPftlVA (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom