Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-16 / 16. szám, szerda

V. V. KUZNYECOV: A béke megőrzéséhez és megszilárdításához vezető utat kell választani New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága január 14-én megkezdte a XI. ülésszak napirendje egyik legfontosabb kérdésének — a leszerelés problémájának megtárgyalását. vitában elsőnek Lodge, az USA képviselője szólalt fel. Utána V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője emelkedett szólásra és részletesen elemezte a leszerelés probléAz e kérdéssel kapcsolatos általános i máját. V. V. Kuznyecov beszéde V. V. Kuznyecov, a szovjet küldöttség vezetője beszédének elején rámutatott, hogy ha az ENSZ megegyezést érne el a leszerelés kérdésében és a lázas fegyverkezés megszüntetésében, ez a legjelentősebb mértékben hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a béke megőrzéséhez és megszilárdításához. Ezután emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió kormányának 1956. november 17-i javaslatai a leszerelés problémájának valamennyi kérdésére vonatkoznak. E javaslatok a közvélemény széleskörű támogatására találtak, amely jogosan látja benjítik a megegyezés elérésének új kedvező lehetőségét. Jóllehet az Egyiptom elleni katonai akciókat megállította az egyiptomi nép hősies ellenállása — mondotta Kuznyecov a továbbiakban —, megállította a támadókat a világ közvéleménye, amely elitélte az agressziót és megállította őket a békeszerető erők egységes fellépése, elhamarkodott dolog volna azt hinni, hogy ezek után már nem fenyegetnek újabb háborús konfliktusok. Az úgynevezett közel- és közép-keleti program, amelyet most az USA hirdet, ellenkezik az ENSZ alapelveivel és céljaival és nyilvánvalóan az imperialista expanzió program'ja, amely komolyan veszélyezteti a világ e részében a békét és biztonságot. A szovjet küldött továbbá rámutatott az Eisenhower-doktrína imperialista jellegére és hangsúlyozta, hogy ha ezt a tervet a gyakorlatban megvalósítják, ez kétségtelenül kiélezi a helyzetet a Közel- és Közép-Keleten, valamint az egész világon. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta továbbá, hogy azok a sikerek, amelyeket a békeszerető országok a feszültség enyhülésében és a nemzetközi együttműködésben elértek, riadalmat okoztak az imperialista erők körében, amelyek attól félnek, hogy ilyen körülmények között véget kell vetniök a lázas fegyverkezésnek, pedig ez a fegyvergyáros-monopóliumok aranybányája. Ha a jelenlegi helyzetben, — amikor olyan fegyverek vannak, mint az atom- és hidrogénbomba, a nagy távolságra menő bombázó repülőgépek, interkontinentális rakéták, — világháború törne ki, akkor ez összehasonlíthatatlanul súlyosabb veszteségeket okozna emberéletben és anyagi értékekben, mint az előző két világháború. Az államok ma két út között választhatnak. Az első, hogy beszüntetik a „hidegháborút", lemondanak az „erőpolitikáról", megszüntetik a lázas fegyverkezést, végrehajtják a leszerelést és megteremtik a különböző gazdasági és szociális rendszerű államok békés egymás mellett élésének előfeltételeit. A másik út az, ha tovább folytatják a lázas fegyverkezést, a „hidegháborút", egyes államok ellenséges elszigeteltségben lesznek más államoktól; ez az út páratlanul súlyos és pusztító háborúra vezet, amely az egész világra mérhetetlen szenvedést hozna. A nemzetek érdekeinek szempontjából egyedül azt az utat lehet választani, amely a béke i megőrzéséhez és megszilárdításához vezet. Ebben a helyzetben a leszerelés kérdése különös jelentőséget nyer. V. V. Kuznyecov ezután megállapította, hogy az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztett javaslatok között van a kérdéseknek olyan csoportja is, amelyről megegyezést érhetnek el, ha mindegyik fél hajlandó a megegyezésre. Ez eddig nem sikerült elsősorban azért, mert az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői csökönyösen kitértek minden megegyezés elől a leszerelés kérdésében. A Szovjetunió arra törekedve, hogy megkezdjék a leszerelési program gyakorlati megvalósítását, több ízben konstruktív javaslatokat terjesztett elő, közeledett a nyugati hatalmak álláspontjához és elfogadta javaslataikat. Azonban minden egyes alkalommal, amikor úgy túnt, hogy minden lehetőség megvan a megegyezésre, a nyugati hatalmak kitértek a megegyezés elől. így történt ez a fegyveres erők és a szokásos típusú fegyverzetek színvonalának megállapításánál is. A Szovjetunió képviselője ezután rámutatott arra, hogy tarthatatlan a nyugati hatalmaknak az a kísérlete, hogy a lázas fegyverkezés beszüntetését számos politikai probléma megoldásától tegyék függővé. A Szovjetunió nem keveset tett több égető politikai probléma megoldása érdekében. Hajlandó a jövőben is aktívan elősegíteni a még nyílt politikai problémák megoldását. Nem a Szovjetunió hibája, hogy számos nemzetközi probléma még mindig megoldatlan. \ Az az ártalmas és veszélyes politika azonban, amellyel egyes hatalmak a leszerelési megegyezést a nemzetközi politikai problémák megoldásától teszik függővé, az ENSZ-t tétlenségre ítéli olyan időben, amikor a nemzetközi helyzet kiéleződése még nagyobb erőfeszítést követel meg a leszerelésről való megegyezés érdekében. A Szovjetunió képviselője ezután kifejtette a szovjet kormánynak a leszerelésre tett javaslatait, amelyek fontos hozzájárulást jelentenek a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A Szovjetunió kormánya javasolja a Szovjetunió, az USA, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erői létszámának lényeges csökkentését, mégpedig két szakaszban. Az első évben a Szovjetunió, az USA és Kína fegyveres erőit 2,5 millió főre, NagyBritannia és Franciaország fegyveres erőit egyenként 750 000 főre csökkentenék, a második évben a Szovjetunió, az USA és Kína fegyveres létszámát 650 000 főre csökkentenék, emellett az összes többi államok legfeljebb 150—200 000 főnyi hadsereggel rendelkeznének. Ennek megfelelően kell csökkenteni a fegyverzetet is. Ojból emlékeztetni kell arra, hogy mindezeket a színvonalakat annak idején a nyugati hatalmak javasolták. A szovjet kormány továbbá javasolja, hogy két éven belül megvalósítsák a nukleáris fegyverek eltiltását, beszüntessék gyártásukat, betiltsák alkalmazásukat és megsemmisítsenek minden atom- és hidrogénbombakészletet. Első lépésként a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek azonnali beszüntetését javasolja. A szovjet kormány továbbá azt javasolja, hogy az 1957-es évben az USA, a Szovjetunió, •Nagy-Britannia és Franciaország egy harmadával csökkentsék a német területen elhelyezett állomásokon levő fegyveres erőik létszámát. A szovjet kormány javasolja, hogy 1957-ben lényegesen csökkentsék az USA-nak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak a NATO tagállamai területén elhelyezett fegyveres erői létszámát, valamint a varsói szerződés tagállamaiban elhelyezett szovjet csapatok létszámát. A szovjet kormány javasolja, hogy két éven belül megszüntessenek minden külföldi területen levő katonai Az ENSZ politikai bizottsága a leszerelésről tárgyal támaszpontot. A szovjet kormány javasolja, hogy két éven belül csökkentsék az államok katonai kiadásait a fegyverkezés csökkentésének, a nukleáris fegyverek eltiltásának és a külföldön levő katonai támaszpontok megszüntetésének megfelelően. Az előterjesztett javaslatok a leszerelési egyezményből származó kötelezettségek szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzésének felállítását biztosítják. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy a most javasolt leszerelés programjának megvalósítása megnyitná az utat a fegyveres erők és valamennyi típusú fegyverek teljes felszámolásához; az államok csak olyan létszámú milíciát (rendőrséget) tartanának fenn, amely elkerülhetetlen a belső biztonság és a határok védelme szempontjából. Végiíl a szovjet kormány újból Javasolja, hogy a NATO tagállamai és a varsói szerződés tagállamai kössenek meg nem támadási szerződést. A szovjet kormány valamennyi lehetőség célszerű felhasználása érdekében támogatta a svájci elnöknek a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India kormányfői értekezletének összehívására tett javaslatát. Az USA kormánya és rögtön utána Nagy-Britannia és Franciaország kormányai elutasították a svájci elnök javaslatát. Most a nyugati hatalmakon van a sor — mondotta V. V. Kuznyecov. — A szovjet küldöttség elvárja, hogy a Szovjetuniónak e fontos lépését megfelelően értékelik, mint konstruktív hozzájárulást a leszereléshez. Eljött az ideje — mondotta — hogy az ENSZ közgyűlése speciálisan a leszerelés kérdésével foglalkozzék s különös figyelmet szenteljen ennek a kérdésnek. V. V. Kuznyecov ezután határozatot terjesztett elő,, amely javasolja a közgyűlés külön ülésének összehívását a leszerelési probléma kizárólagos megtárgyalása céljából. Ilyen ülés kétségtelenül a leszerelés problémájára fordítaná az általános figyelmet és jelentősen elősegítené e kérdés leggyorsabb megoldását. A szíriai összeesküvést Nyugatról irányították Damaszkusz (ČTK) — Damaszkuszban január 8-a óta bírósági eljárás folyik azon összeesküvés 47 részvevője ellen, amelynek célja Szíria kormányának megdöntése volt. Eddig 8 vádlottat 'hallgattak iki. Az eljárás eddigi folyamatából az derül ki, hogy az összeesküvést hoszszú ideig gondosan készítették elő és a szálak az USA-ba, Nagy-Britanniába és Irakba vezetnek. Munir Adzslani képviselő, volt iskolaügyi és igazságügyminiszter kihallgatásánál bebizonyosodott, hogy az összeesküvést a .többi között amerikai körök Is pénzelték. Csou En-laj Wroelawban Vamsó (ČTK) — A lengyel sajtóiroda közlése szerint a kínai kormányküldöttség Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének vezetésével január 14-én Krakkóból Wroclawba utazott. A vonat a kedves vendégekkel Katowiczeban, Kedzierben és Opoliban hosszabb ideig állt, ahol a helyi lakosság kínai barátainkat szívélyesen üdvözölte. Wroclawba érkezve a kínai kormányküldöttség felkereste a legnagyobb lengyel vagongyárat, e „Pafawag"-ot. Az üzem dolgozói Csou Enlajt, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét és a küldöttség töfobd tagjait igen szívélyes fogadtatásban részesítették. Izrael nem hajlandó kiüríteni a Sfnai-félszigetel Tel Aviv (ČTK) — A Lamerhav izraeli lap közlése szerint Izrael kormányának január 13-i ülésén véglegesen elhatározták, hogy az izraeli katonai csapatok nem hagyják el a S inai-félsziget déli részén elterülő Sarm as-Sejha térséget, amíg Izraelnek nem nyújtanak az Akabi-öbölben való hajózást biztosító kezességeket. Izrael kormánya kijelentette, hogy meg fogja gátolni az egyiptomiak visszatérését Gaza körzetébe és nem ért egyet azzal sem, hogy ezt a területet az Egyesült Nemzetek Szervezete eíllenőrizza Szpisák Endre kommunista maradt A hidasnémeti határtól Miskolcra, Borsód megye székvárosába vezető út egyhangú, enyhén dombos vidéken halad. Nem egészen húsz kilométernyire a székvárostól fekszik Szikszó. Az a körülmény, hogy első ízben utazom keresztül egy járási székhelyen, arra vezetett, hogy legalább egy pttlanatra megállják és beszélgessek az elvtársakkal a Magyar Szocialista Munkáspárt járási bizottságán. Röviden jellemezték a járást. A legközelebbi ipari munkahely Miskolc és a diósgyőri Lenin Üzemek, vagypedig ellenkező irányban ugyanilyen távolságra az edelényi szénbányák. Ezért a lakosság többsége mezőgazdasággal foglalkozik, és különféle ipart űz. A Magyar Szocialista Munkáspárt szikszói járási bizottságán találkoztam Szpisák Endrével, aki a járási titkárhoz jött, hogy tanácsot kérjen tőle. Szpisák Endre egy asztalos fia. Nemrégen nősült meg. Abban az időben már funkcionáriusa volt a Magyar Dolgozók Pártiának, amelybe 1945-ben lépett. A párt megbízásából a szikszói járási tanácsban dolgozott 1956 októberétől egészen december elejéig. Akkor a provokátorok, kalandorok és fftsiszták egy csoportjának, mely Budapestről a nép igazságos haragja elől menekült, sikerült Miskolcon tüntetéseket előidéznie. Ebben az időben Szpisák Endre már a Magyar Szocialista Munkáspárt rendes tagja volt. A decemberi miskolci tüntetések folyamán a reakció Miskolcon és a megye más városaiban arra törekedett, hogy megfélemlítse az embereket. Amikor ez nem sikerült a férfiaknál, a nőknél igyekeztek célt érni. Az ellenforradalmárok maradványai Szikszón olyan híreket terjesztettek, hogy mindazok, akik jelentkeztek a Magyar Szocialista Munkáspártba, szerepelnek abban a névsorban, amelynek alapján mindnyájukat meggyilkolják. Ezt hamarosan megtudta Szpisák Endre felesége is. Valaki elhitette vele, hogy férje a névsorban az elsők között szerepel. Szpisák felesége elsősorban két gyermekükre gondolt, ezért felfigyelt a beszédekre, bár először nem akart hinni a híresztelésének, de minél többet hallotta, annál jobban meggyökeresedett benne az a gondolat, hogy gyermekei elveszthetik apjukat.' Rettegni kezdett férje életéért. Amikor Szpisák Endre este hazatért, feleségét sírva találta. Es elkezdődött a rimánkodás: „Az égre kérlek, mondj le funkciódról a járási tanácsben és lépj ki a pártból. Minden kommunistát meg akarnak ölni. Hisz tudod, hogy Miskolcon megint elkezdődött ..." De a kommunista Szpisák Endre nem azok közül való, aki megijed mindenféle szóbeszédtől. Nem engedett, bár 'felesége napokon át zaklatta ót, rrág szakadás állott be a házasságban. — Mintsem, elváljak a párttól, inkább a feleségemtől válok el — így gondolkodott Szpisák Endre. Ezt az elhatározását azonban nem valósította meg, mert arra gondolt, hogy két gyermek apja, és hogy tulajdonképpen az ő boldog életükért lett a kommunista párt tagja és funkcionáriusa. Törte a fejét, hogyan oldja meg a kérdést. Feleségének szüntelen siránkozásától pattanásig feszültek idegei. Mégis igyekezett kitartani, mert meg volt gyözódv% róla, hogy az idő segítségére lesz. ' Egy nap azonban észrevette, hogy pártigazolványa nincs a helyén, a ka bátzsebében. Meghökkent, de mindjárt gondolta, hová lehetett. Azonnal szaladt, s meggyőződött róla, hogy va* lóban felesége volt az, aki igazolvánxját kivette zsebéből. Az asszony állandóan azon töprengett, hogyan „mentse" meg férjének, gyermekei apjának életét. Annak ellenére, hogy a helyzet ismét megnyugodott, egyik éjszaka csendben felkelt és kivette a pártigazolványt férje zsebéből, eldugta és másnap reggel a járási bizottságra ment vele azzal, hogy férje küldi, nem akar többé a párt tagja lenni... Ezzel a Szpisák Endrével találkoztam a Magyar Szocialista Munkáspárt szikszói járási bizottságán. Azért jött, hogy a járási titkárnak elmagyarázza esetét. Szavait így végezte: „Ne legyek ember, ha nem lehetek kommunista. Az asszonynak is meg kell ezt értenie. Az már az én gondom, hogyan magyarázom meg neki. A párt ereje napról napra növekszik, és ez elég lehetőséget ad nekem arra, hogy meggyőzzem feleségemet, hogy mint rendes kommunistának éppen őérte és a gyermekekért kell a pártban dolgoznom. J. NEUHORT Varsói tudósításunk ] A lengyel nemzetgyűlési választások előtt 0 J szo 1957. január 13. Budapest, január 11. Aki ma Varsóba érkezik, mindjárt magával ragadja a város élénk forgalma. Ezt az élénk életet, a fokozott aktivitást nem annyira a nagy város forgalma teszi — hisz az utóbbi napokban benzinhiány miatt a legtöbb hivatal és intézmény autóját üzemen kívül helyezték — hanem az emberek élénksége, a sürgés-forgás, ami számunkra is jól ismert választások előtti időkből. Lengyelországban a szejmbe (nemzetgyűlésbe) való választásokra már most vasárnap, vagyis néhány nap múlva kerül sor. A választók naponta több gyűlést tartanak jelöltjeikkel. Ezek a választási gyűlések nagyon látogatottak, az emberek megállnak az utcákon, hogy elolvassák a választási plakátokat vagy megnézzék a jelöltek fényképeit. Ez az érdeklődés nemcsak Lengyelországra szorítkozik, erről tanúskodik az a tény, hogy az utóbbi napokban 80 külföldi újságíró érkezett Varsóba, s elsősorban Nyugatról. legképtelenebb rágalmakat terjeszti róluk. Rá kell mutatni azonban, hogy a reakció távolról sem egységes. Egy része, eddig nyilvánvalóan a nagyobbik, arra törekszik, hogy közvetlenül a választások ellen támadjon és a Lengyel Egyesült Munkáspárt ellen. A ; reakció azonban más célokat is követ. A választások utáni időre gyűjtögeti erejét, hogy azután a szejmben a lengyel, nép vívmányainak megnyirbálására, mindazon intézkedések korlátozására összpontosítsa erejét, amelyek a dolgozók javát szolgálják. Ez megítélhető abból a vitából, amely szüntelenül a szejm feladata körül forog. Ebben a vitában olyan irányzatok mutatkoznak, hogy nem kell elismerni a párt vezető szerepét, hanem mindenek fölé a szejmot kell helyezni. összemérik erejüket A választások iránt nemcsak a dolgozók tanúsítanak fokozott érdeklődést. Egyre növekszik a reakció aktivitása is. Ennek a kommunisták és az összes becsületes lengyel polgárok egyre jobban tudatára ébrednek. A reakciónak csak egy kis része lép fel nyíltan a lengyelországi szocialista rendszer ellen. Az ellenséges erők sokkal inkább arra összpontosítják erejüket, hogy befeketítsék mindazt, amit a* lengyel nép az utóbbi 12 év folyamán alkotott, igyekeznek kétséget ébreszteni a szocialista út helyességével szemben. Ez természetesen nem könnyű, mert az emberek tudják, mi volt a helyzet az első világháború után és milyen ma Lengyelország élete. A reakció nagy figyelmet szentel a hazafiak soraiból kikerült jelölteknek, elsősorban a Lengyel Egyesült Munkáspárt jelöltjeinek. Igyekszik befeketíteni őket a választók szemében. A Különböző érdekek A helyzetet bonyolulttá teszi, hogy egyes fogalmakat bizonyos emberek különféleképpen értelmeznek. Sok szó esik pl. a demokratizálásról. Ogy tűnik fel azonban, hogy nagyon gyakran a demokratizálást, az igazságot és az ehhez hasonló fogalmakat eléggé elvontan értelmezik. Erről meggyőződtem különféle beszélgetések során. Azt a kérdést, hogy miért és kinek a számára, melyik osztálynak, gyakran figyelmen kívül hagyják, mintha ez nem is volna fontos. Emellett — erről magunk is meggyőződtünk — a különféle társadalmi osztályok és rétegek különféleképpen értelmezik a demokratizálást. Vasárnap pl. részt vettünk egy választási gyűlésen. A munkások a jelölttől ilyeneket kérdeztek: miért van a jelöltek között oly kevés munkás? (a 723 jelölt közül csak 4 százalék a közvetlenül termelésben dolgozó munkás). Egy másik megjegyezte, hogy a jövő szejmnek a szabadságolások kérdését úgy kell megoldania, hogy a fizikai munkát végző dolgozóknak ugyanolyan hosszú szabadságuk legyen, mint a szellemi dolgozóknak. Másképp képzeli el a demokratizálást az iparosok rétege, akik a magánipar támogatását óhajtják. Nem egységes e nézetekben a falusi lakosság sem. A párt azonban egyre jobban hangsúlyozza, hogy a demokratizálás csak olyan lehat, amely a munkásosztály és a többi dolgozók javát szolgálja. Megszilárdul a nép ereje A Lengyel nyíltan beszél Egyesült Munkáspárt a .lengyel nemzettel. Épp úgy, ahogyan nyíltan megmondotta, miben rejlettek a múlt hibái, nyíltan megmondja azt is, hogy mit kell tenni az életszínvonal emelésének érdekében. Fellép az anarchizmussal szemben, amely a reakciót szolgálja és amely tért hódított számos nemrégen lezajlott vitában. A múlt napokban közzétették a mezőgazdasági politika alapelveit. Ojból nyíltan kimondják, hogy az állami beadásokat tovább fenntartják. Vizsgálat tárgyává teszik azonban a mezőgazdasági üzemek igazságosabb megterhelését. A párt megalkuvás nélkül lép fel a külpolitika kérdéseiben. Ez a nyílt beszéd kedvező visszhangot kelt a dolgozók körében. Erről magunk is meggyőződtünk azokon a választási üléseken, amelyeken részt vettünk. A Lengyel Egyesült Munkáspárt minden erőfeszítést megtesz arra, hogy sorai szilárdabbak legyenek és tagjainak figyelmét a megoldott kérdésekről azokra a problémákra irányítja, amelyek még megoldásra várnak. „A pár soha sem engedi — mondotta Gomulki elvtárs a hétfői ülésen — hogy Len gyelországban a reakció jusson hata lomra." Mi is mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a lengyel nép nem adja a reakció kezére azokat a vívmányokat, amelyek annyi vérébe és szorgalmas munkájába kerültek hanem szilárdan megőrzi és megsokszorozza minden elért eredményét vívmányát. a. JJ