Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-01 / 01. szám, kedd

1057 ÜJÉV 30 fillér X. évfolyam, 1. szám. A BÉKE ÉS A SZOCIALIZMUS GYŐZELMÉÉRT! írta: Dénes Ferenc j^JMg proletárjai, egye

süljetek! ÚJ SZÓ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Politikai eseményekben rendkívül gazdag évet hagytunk magunk mögött. Olyan esztendőt, amely a történelembe mint az emberiség békeharcának az utóbbi évtized kiemelkedő esztendejeként vonul be. A szocialista tábor vpzette békeharc a Szovjetunióval az élén az elmúlt évben újabb nagy győzelmek egész sorozatát könyveli el. Kizárólag a szocialista tábor és a béketábor lankadatlan, áldozatos harcának köszönhető, hogy az óesztendötől békés építőmunka közepette búcsúztunk el és a béke jegyében köszönthetjük az új esztendőt. A háború kufárjai — az imperialista hatalmak — nem átallották az elmúlt évben kísérletet tenni, gyalázatos gyarmatosító céljaik érdekében újra lángra lobbantani a háború tűzcsóváját, nem átallották megkísérelni aljas, gyilkos eszközeikkel éket verni a szocialista államok közé, felhasználva az Egyesült Nemzetek Szervezetét is, sutba dobva az összes nemzetközi egyezményeket és annak árán is, hogy az újabb, a harmadik világháborúba sodorják a világot, nem átallottak támadást provokálni a népi demokratikus országok ellen. A háborús uszítók gálád terve megtört a Szovjetunió, az általa vezetett szocialista tábor és A békeszerető népek határozott fellépésén és egységén. Csúfos és szégyenteljes kudarcba fulladtak az imperialisták tervei, kiváltva az egész világ népeinek és minden becsületes, békét óhajtó embernek legmélyebb megvetését és felháborodását. Teljes meztelenségben mutatkozott meg az Egyesült Államoknak a népi demokratikus országok és a Szovjetunió ellen irányuló cselszövése és felforgató tevékenysége, nem is álcázva azon szándékát, hogy durván beavatkozzék a népi demokratikus országok belügyeibe, hogy bennük újra a gyárosok és földbirtokosok, a tőkések uralmát hívja életre, amint azt a magyarországi tragikus események igazolják. Még gyalázatosabb az angol, francia és izraeli imperialisták nyílt támadása Egyiptom ellen. Álarcukat levetve, nem palástolva gyarmatosító céljaikat a legdurvább agresszióval akarták a szabadságáért, nemzeti függetlenségéért küzdő Egyiptomot térdre kényszeríteni. Az egész világ közvéleménye mondott súlyos ítéletet az angol és francia imperialisták rabló gyarmatosító politikája felett. A béke erőinek és a szabadságszerető nemzeteknek hatalmas felvonulása, megmozdulása meghátrálásra kényszerítette az angol és francia agresszorokat, akiknek Egyiptom elleni háborús kalandja súlyos gazdasági válságba sodorta országukat, még elviselhetetlenebbé téve Anglia és Franciaország dolgozóinak helyzetét, akik az uralkodó tőkés rendszer és annak imperialista politikája ellen elkeseredett harcot folytatnak. A magyarországi és egyiptomi események mindennél világosabban és kézzelfoghatóbban tárták fel, hogy itt a béke erőinek, a szabadságszerető népeknek az imperialisták elleni igazságos harcáról van szó, nem kevesebbről, mint a súlyos áldozatok árán kivívott szabadság, nemzeti függetlenség és önállóság megvédéséről. Az óesztendő utolsó hetei és napjai a béke erpinek, a szocialista tábornak nagy győzelmét hozták meg az agresszió fölött, de egyben még szorosabb egységét és összeiogását eredményezték, hogy a jövőben a háborús kalandoroknak a béke megbontására irányuló minden cselszövését és kísérletét még csírájában elfojtsák, továbbra is biztosítva az emberiség békés előrehaladását, termelő, alkotó munkáját. Az elmúlt év második felében a háború komor fellegei veszélyeztették a világ békéjét, amely veszély elhárítása főképpen a Szovjetunió következetes békepolitikájának köszönhető, annak, hogy a Szovjetuniót, a népi Kínai Köztársaságot és a többi népi demokratikus országokat külpolitikájukban a lenini békepolitika elve, a nemzetek közötti békés együttélés politikája vezérli. Az az elv, amely a nyugat reakciós köreinek minden ármánykodása ellenére sikeresen és feltartóztathatatlanul tör utat magának. Megváltoztak az erőviszonyok a világban a béke, a demokrácia és a szocializmus erői javára és ezért a béke megvédésének egészen új távlatai nyíltak meg. * * * AZ ELMÚLT ESZTENDŐ legjelentősebb történése a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX-ik kongresszusa volt, amely a békehárc hatalmas táborát a lenini békepolitika újabb, megdönthetetlen érvek fegyverével vértezte fel, biztos iránytűt adva a békéért folytatott harc bonyolult feltételei közötti tájékozódáshoz. A kongreszszus nemcsak a Szovjetunió nagyszerű eredményeit mérte fel, nemcsak a jövő, a kommunizmus grandiózus távlatait tárta fel, hanem a marxista-leninista tanok alkotó alkalmazásával mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzetben beállott gyökeres változásokat és korunk legégetőbb kérdéseire adott választ. Azzal, hogy feltárta a háborúk elhárításának, valamint az egyes országoknak a kapitalizmusból a szocializmusba békés úton való átmenete nagy lehetőségeit, egészen új perspektívát tárt fel. Tudatosította azt a nagy igazságot, hogy a háború nem elkerülhetetlen, nem végzetszerű, mivel a kapitalizmus a földkerekségen már nem az egyedül uralkodó társadalmi rendszer, mert létrejött a földkerekség több mint egynegyedére kiterjedő szocialista világrendszer, amelynek államaiban a Föld lakosságának több mint egyharmada él. Létezik és erősödik a hatalmas békeszerető szocialista tábor a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal az élén, amely tábor az európai és ázsiai békeszerető, de nem szocialista államokkal és a tőkés országbeli munkásmozgalommal együtt kialakította a hatalmas béketábort a háborús kalandorterveket forraló agresszorokkal szemben. Tudatosította azt a nagy lenini igazságot, hogy „... minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fog eljutni." Egy reményteljes jövő nagyszerű képét vázolta fel, amely ma már nem utópia, hanem valósággá formálódik a kommunizmus felé haladó Szovjetunióban és a szocializmust építő népi demokratikus államokban, ahol mind sokoldalúbban és ragyogóbban tárul az egész emberiség elé a hatalomra jutott nép kimeríthetetlen teremtő ereje, a szocializmus teremtő ereje. * * * AZ ELMÚLT ESZTENDŐ mindennél fényesebben igazolja, hogy a szovjet külpolitika alapkövét — (Folytatás a 2. oldalon) tki Jg; Dénes György:' Krista Bendovái fi! 4X fii fi! 0 fii EMLÉKEZZETEK! BÉKÉS ÉJJEL fis £i 0 Ha panaszod van, nézz a múltba'. Gyermekeiddel ki törődött? Volt-e fiadnak földi jussa? Örült, hogy a kenyérre fussa az inaskezű proletár. Volt gyapjúszövet, csokoládé?! Banánt küldtek a déli kertek?! Nagy Béláné vagy Kiss Tamásné

t mégis a szivetekre verte. Másnak termelt a föld, a gyárt A víg humanizmus korában harmadost kapáltál napestig. Botladoztál a föld porában Prágától egész Budapestig. Érzed még multad bánatát? Súroltad, mostad mások szennyét s a vacsorádat hazahoztad. Átdolgoztad újra az estét, a gyermekeid csavarogtak, szegényen hullt szét a család . * % Emlékezzetek, munkásanyák! Nézzetek vissza, proletárok! Az élet naposabb oldalát elzárták az osztály-határok, bizony — mindannyiunk elöl. Ha felhorgad az emlékezés, érziteke súlyát a szónak? Urak-csinálta istenverés nem lesz többé soha a holnap, új hajnal kél kelet felöl. Éjjel van. Álmom elkerül. Kisgyermekemet nézem, • alszik édes-békésen. Őt nézve, szivem felderül, anyának lenni gyönyörű, úgy érzem. Mintha csak túdná, hogy öreá nézek, kicsi fiam álmában rámnevet. Mintha érezné, hogy az álma védett, őrzi ébren ezernyi férfikar, s míg azok őrzik, baja nem lehet, nem hozhat rá a hajnal semmi bajt — kicsi fiam álmában rámnevet. És ím felsajg bennem sok éjjel keserve, mikor szirénaszó késztetett sok anyát, hogy keblüket — pedig tejjel tele — gyermekük éhes szájától megvonják, mikor halált szórva bömbölt ágyúk torkv amerre csak néztél, minden lángokban állt és az anyai fül élesen hallotta minden zajon által gyermeke sikolyát. A rút tegnapból szép ma született, kicsi fiam álmában rámnevet. Hallom kisfiam szívét, mint dobog. Béke van, tisztán érzem, elvtársaim, anyának lenni, élni szép dolog, hogy őrködtök gyermekem álmain. Alhat édesdeden. Fél világ résen áll és őrzi kisdedem.