Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-20 / 354. szám, csütörtök

Brit agresszió Jemen ellen Kairó, (CTK) — Az egyiptomi saj­tóközlemények szerint Abu-Talib, Je­men kairói követe tájékoztatta az az Arab Liga titkárát a brit fegyve­res egységek új agressziójáról Jemen déli határain. A harckocsizó- és páncé­los-alakulatok Ad-Dhala térségétől délre betöi tek Jemen területérc. A brit hadihajók is a jemeni kormány beleegyezése nélkül hajóznak a jemeni yizeken. Abu-Talib hangsúlyozta, hogy Nagy­Britannia igyekszik elszakítani Je­menitől Ad-Dhala térségét, amely kő­olajhelyekben gazdag. A jemeni nagykövet megkérte az Arab Liga titkárát, hogy erről az in­cidensről értesítse az Arab Liga tag­államait, és hogy intézkedéseket fo­ganatosítsanak a brit akciók beszün­tetésére. A jemeni kormány Hasunnak, az Arab Liga főtitkárának, aki jelenleg New Yorkban tartózkodik, táviratot küldött, amelyben értesíti a brit pro­vokációról és kéri, hogy közölje ezt az ENSZ minden tagjával. Japánt felvették az ENSZ-be New York (ČTK) — Az ENSZ köz­gyűlése december 18-án délelőtt ülést tartott, hogy döntsön a Japán felvé­telével kapcsolatos kérdésben. A Biz­tonsági Tanács már a múlt héten jó­váhagyta az erre vonatkozó ajánláso­kat, 51 ország terjesztette a közgyű­lés elé a Japán felvételére vonatkozó javaslatot, köztük a Szovjetunió, Nagy­Britannia, Franciaország és India. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot és így Japán az Egyesült Nemzetek Szervezetének már 80. tag­ja. A szavazás után a japán küldöttség Sigemicu külügyminiszter vezetésé­vel helyet foglalt az ülésteremben. Sigemicu beszédében megemlítette a Szovjetunió és Japán közötti diplo­máciai kapcsolatok megújítását és meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a lépés hozzájárul a békéhez és a biztonsághoz. A továbbiakban elismeréssel nyilatkozott az ENSZ szerepéről a közép-keleti válság ide­jén. A japán külügyminiszter beszé­dének legnagyobb részében az atom­fegyver betiltásának kérdésével fog­lalkozott. Kijelentette azt is, Japán újból kötelezi magát, hogy az ENSZ alapokmányához fog igazodni és tisz­teletben tartja az alapokmányban fog­lalt kötelezettségeket. NYUGAT-NEMETOR SZAG: A nyugati megszállók a német nép nyakán Bonn. (ČTK) — A nyugatnémet la­pok kifejezik különféle körök elége­detlenségét Nagy-Britanniának, az Északatlanti Tömb Tanácsa párizsi ülésén előterjesztett azon követelése miatt, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság 1957-ben továbbra is fedezze a nyugati hatalmak haderőinek Nyu­gat-Németország területén a fenn­tartási költséget. A nyugatnémet saj­tó elégedetlen azon állásponttal is, amelyet a nyugatnémet kormány fog­lalt el ezen kívánsággal szemben. A lapok megjegyzik, hogy már most nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet kor­mány elvben elfogadja a brit köve­telést. A Frankfurter Allgemeine hírt közöl arról, hogy a NATO tanácsülé­sének kezdete előtt néhány héttel a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nya elvben beleegyezett a megszálló katonaság fenntartásához szükséges költségek emeléséhez. A Saar-vidék Demokratikus Pártja kivált a kormányból Saar-brüoken. (CTK) — Az AFP hírügynökség közlése szerint Ney, Saar-vidéki miniszterelnök elfogadta a Saar-vidék Demokratikus Pártja két képviselőjének, Schuster belügymi­niszternek és Schwertner építésügyi állambiztasnak lemondását. Egyidejű­leg lemondott Schneider, a párt elnö­ke ds tartományi parlamenti elnöki tisztségéről. A Saar-vidék Demokra­tikus Pártjának képviselői ezzel til­takozásukat fejezik ki a Saar-vidék kormányának a bonnii kormánnyal va­ló azon megegyezése ellen, mily mó­don kell a francia-nyugatnémet szer­ződés alapján a Saar-vidéket a Szö­vetségi Köztársasághoz csatolni. O0OOOO0O©OOOOOOOOOOO<^OOGOOOOaDOGOOOODOOO0O0OOQOOf centralizálás mellett létező, sőt egé­szen a végletekig bevezetett decentra­lizálás néhány eredményét: „...Jugo­szláviában sok fölösleges dolgot épí­tenek rendszerint helyi alapokból, egyszersmind hiány van a legszüksé­gesebb építkezések megvalósítására szükséges anyagi eszközökben." Nem mutatják-e ezek a beismeré­sek, hogy Jugoszlávia példája közvet­ve ismét igazolja a demokratikus cent­ralizmus nagy lenini elvének életere­jét a gazdasági vezetés kérdéseiben is ? Természetesen a felülről kiinduló egy­séges vezetés az alulról jövő legszé­lesebb kezdeményezéssel összekötő alapelv megvalósítása a nemzeti-álla­mi különféleségek tekintetbe vételével bizonyos nehézségekbe ütközik. Bizo­nyára nem mondhatják, hogy Jugoszlá­viában ezeket a nehézségeket már le­küzdötték. Ezért nem ajánlhatják ezt az utat követendő példaként más or­szágoknak. Amellett vagyunk, hogy a szocialis­ta gazdasági tevékenység legkülönfé­lébb formáit bontakoztassák ki az ösz­szes országokban. Az igazság elbíráló­ja természetesen a gyakorlat. A gazda­sági ténykedés egyes formáit valójá­ban az igazolja, mennyiben járulnak hozzá a népgazdaság fejlesztéséhez. Enélkül ugyanis megvalósíthatatlan a szocialista építés legfontosabb felada­ta — a nép anyagi életszínvonalának emelése. Mindeddig azonban még ko­rai annak elbírálása, hogy az új gaz­dálkodási formák nagyobb gazdasági hasznot eredményezhetnek-e Jugo­szláviának, és vajon követendő példa­ként emlegethetjük-e őket. E. Kardelj beszédében azonban ki­jelenti, hogy „Az SZKP XX. kongresz­szusa előtt lényegében csak Jugoszlá­via kereste elvszerűen és találta meg az átmeneti időszak ellentéteinek ha­tározott politikai megoldását..." Ez a kijelentés azonban tagadása annak, hogy a testvéri pártok fejlesztik a marxizmus-leninizmust, és arra vall, hogy nem veszi tekintetbe a testvéri pártok óriási hozzájárulását a marxiz­mus-leninizmus elméleti kincstárához és az új társadalom építésének gya­korlatához. Lehetetlen, hogy az ilyen kijelentésekben ne lássuk a jugoszláv útnak, mint a legjobb útnak propagá­lását, noha E. Kardelj szavaiban ta­gadja propaganda-szándékát. Hova vezethet az a magatartás, hogy egyes szocialista országokat szembeállít más szocialista országokkal, azt az alábbi példa mutatja: Vori Brentano, Nyugat­Németország külügyminisztere az Északatlanti Tömb tanácsának leg­utóbbi ülésén, mint a „Paris-Presse l'Intransigeant" közli, javaslatot ter­jesztett elő, hogy az Északatlanti Tömb szervezete segítse elő a „titoizmus" fejlődését a népi demokratikus orszá­gokban, mivel nézete szerint ez a mód­szer „megbízhatóbb", mint a közvet­len államfelforgató uszítás." Minden ország maga szabja meg fejlődésének formáit E. Kardelj leplezetlen fennhéjázás­sal kigúnyolja a szocialista országok kommunistáit. Szerinte a szocialista országokban „eltűnt a politika" és „megmaradt csupán a vita a terv irányszámairól, az acél- és gépter­melésről, a burgonyáról és kukoricá­ról, a szarvasmarhák takarmányozási módszeréről stb." Fel kellene hívni á figyelmét arra, hogy a politika össz­pontosított közgazdasági tevékenység. Lenin azt tanította: „Kevesebb politi­kai fecsegést, kevesebb intellektuel okoskodást. Közelebb az élethez!" (Lenin Művei 28. kötet. 90. oldal. Szik­ra kiadás.) A szovjet emberek nem akarnak f% U J S Z O 1956. december 552. beavatkozni Jugoszlávia belügyeibe. Jugoszlávia nemzeteinek éppúgy, mint bármely más ország nemzeteinek jo­guk van életüket saját elképzelésük szerint berendezni. Ez elidegeníthetet­len joguk. A Szovjetunió őszintén si­kereket kíván a dicső jugoszláv nép­nek a szocializmus építésében, tekintet nélkül arra, milyen konkrét formákat helyeznek a jugoszláv elvtársak előny­be a szocializmus építésében. Miért kell azonban szembehelyezni Jugoszlá­via fejlődését a többi szocialista or­szágok fejlődésével? Ez a szándék különösen ma ártal­mas, amikor a reakció bősz támadá­sokat intéz a kommunista pártok ellen, és minden eszközzel megkísérel sza­kadást előidézni a nemzetközi kommu­nista mozgalomban. Ellenforradalmi erők garázdálkodása Magyarországon FEHER KÖNYV A magyar események a nyugati sajtó tükrében Még ékesebben szől erről a nyugati fasiszta magyarok lapja, az „Oj Hun­gária" november 2-i száma: „Megmozdult a magyar emigráció. — A menekült magyarok legnagyobb németországi gyűjtőhelyén, a walkai táborban az ott-tartőzkodó magyarok lelkesedésükben rohamzászlőaljakat alakítottak. Az a tervük, hogy függet­lenül minden más eseménytől és a nyugati állásfoglalástól, előnyomulnak Magyarország felé. Londonban ugyancsak önkéntes zász­lóaljak alakultak... Franciaországból, Németországból, Ausztriából és más európai országokból magyar fiatalok és emigráns katonák egyéni kezdeménye­zések alapján úton vannak Magyaror­szág felé, vagy talán már át is léptek a határon ..." I. M. Biszaga, Nyugat-Németország­ban élt ukrán nacionalista, volt szov­jet állampolgár, aki hazájába való visszatérésre jelentkezett, Berlinben nyilatkozott az ukrán nacionalista disszidáltak szervezetének tevékenysé­géről. Nyilatkozatából idézzük a kö­vetkezőket : „Néhány napja annak, hogy életem nagy lépésére szántam el magamat. Ennek meg kellett történnie, mivel nem tudtam tovább nézni mindazt a hazugságot és bűnös tevékenységet, amelyet az ukrán nacionalisták szer­vezete Nyugaton végez... A ZCS O UN (ukrán nacionalista szer­vezet) egyik tevékeny vezetőjének, Vladimír Leniknek a szavaiból néhány héttel a magyar események kezdete előtt tudomásomra jutott, hogy Ban­dera, Kasuba és Lenkavszkij gazdáik utasítására Ausztria területén mintegy tíz különítményt szerveztek az ukrán nacionalista szervezetek tagjaiból di­verziós és aknamunka végrehajtására. Ez év augusztu­sában Bandera és Lenkavszkij szemé­lyesen Ausztriába utaztak, hogy ellen­őrizzék ezeknek a különítményeknek a felkészültségét. Majd Münchenbe valő visszatérésük után zárt ajtók mö­gött elégedettségü­ket fejezték ki a jő felkészülés felett. Néhány nappal a magyar események előtt egész véletle­nül megtudtam Le­niktől, hogy ezeket a csoportokat, amelyeket még augusz­tusban létrehoztak Ausztria területén, diverziós munkára Magyarországra fogják küldeni. Lenik kijelentette ne­kem, hogy fontos esemény előestéjén állunk és javasolta, hogy utazzam Ma­gyarországra. Kijelentette, hogy nem fogom sajnálni, mivel ezt a munkát jól meg fogják fizetni... A magyar események megkezdődése utáni napon Vladimír Lenik a „Slách Peremogi" (A Győzelem Útja) című uk­rán emigráns lap tudósítójának álcáz­va magát, az osztrák-magyar határra ment és OUN-ista bandákat dobott át Magyarországra. Ezenkívül Ivan Kasu­ba a banderista szervezet vezetője, Münchenből és környékéről még né­hány csoportot küldött, amelyek Kis­barnaki horthysta tábornok csoport­jaival együtt odautaztak terrorcselek­mények végrehajtására... A banderisták feladata az volt, hogy pánikot keltsenek, lőjenek a szovjet katonákra és tisztekre, támadásokat intézzenek ellenük és megsemmisítsék azok családjait. A fenti csoportok orosz, ukrán és magyar nyelvű röpcédulákat vittek magukkal, és ami a fő: amerikai fegy­verekkel voltak ellátva. Élelmiszer helyett kézigránát A nyugati sajtóban a nagy titoktar­tás ellenére is hír jelent meg arról, hogy hadianyagot küldenek a magyar­országi felkelőknek, mégpedig csem­pészúton. A hamburgi „Welt am Sonn­tag" november 4-i száma riportjában arról számol be, hogy egy magyar nő­től a következő felvilágosítást kapta: „Csak szombaton kaptuk az első élelmiszerszállítmányt. Egy külföldi, aki folyékonyan beszélt magyarul, 4 kocsirakomány pléhdobozt adott át nekünk és figyelmeztetett, hogy na­gyon óvatosan nyissuk ki azokat. Csak később értettük meg a szavak értel­mét. 200 pléhdoboz kézigránátokkal volt tele." önmagában is jellemző, hogy a „Welt am Sonntag" szóbanforgó számát a nyugatnémet kormány sürgősen el­kobozta. Érdekes jelentést közölt november közepén a New York World Telegramm and Sun, amely szerint a Gehlen volt náci tábornok által vezetett nyugat­német kémszervezet tevékenyen hoz­zájárult az ellenforradalom kibonta­kozásához. Az amerikai lap tudósítója azt írja, jól tájékozott diplomáciai kö­rökben megerősítették, hogy Gehlen tábornok ügynöki hálózatának jelentős szerepe volt a magyarországi felkelés­ben. Gehlen tábornok egyébként köz­vetlenül Adenauer kancellártól függ és a kancellár rendelkezésére bocsátott külön alapból finanszírozzák szerveze­tének működését, A magyarországi események ilyen gyanús külföldi vonatkozásait olyan nagy tekintélyű politikusok is világo­san látták, mint Nehru indiai minisz­terelnök, aki november 19-én az indiai parlamentben kijelentette: „Meggyőződésem, hogy a magyar felkelés fasiszta elemei részére kül­földről szállítottak fegyvert." Ami a magyarországi előzményeket illeti, már a bevezetőben utaltunk a Daily Mail tudósítójának büszkélkedve írt közlésére: „Az elmúlt napokban együtt ebédeltem azokkal az emberek­kel, akik egy egész éven át dolgoztak az e héten kirobbant felkelés előké­szítésén". Megmozdultak valamennyien, a levi­tézlett politikusok, a horthysta kato­natisztek is. A Le Monde november 3-i számában így írt: „Sok emigráns áramlik Budapestre és erősíti a jobboldali pártokat." Az AFP hírügynökség ezekben a na­pokban a következőket jelenti: Feldúlták a Magyar-Szovjet Társaság székházát és az ut­cára szórt könyveket, iratokat, hanglemezeket, kottákat felgyújtották. „A Király tábornok által létrehozott kommunistaellenes ellenállási mozga­lomról teljes joggal feltehető, hogy erős támasza van a Nyugat-Magyaror­szágon állomásozó egyes helyőrségek­ben, amelyek az ezen a héten teljesen nyitva álló osztrák határon tartózkod­nak. Az Ausztriába és Németországba szökött magyar emigránsok mozgalmai kétségtelenül éltek is ezzel a lehető­séggel." A REYNOLDS NEWS: Fennáll egy szélsőséges fasiszta rezsim lehetősége Ugyanez a hírügynökség közli októ­ber 31-én: * „Megerősítést nyert, hogy Nyugat­Magyarországon lázas sietséggel szél­sőséges katonai szervezeteket hoznak létre, hogy azok beláthatatlan követ­kezményekkel járó politikai akciókat kezdjenek. Ezek a szervezetek már kapcsolatokat létesítettek az egykori „tűzkeresztes"-ekkel (a francia tudó­sító egykori francia fasiszta szervezet nevén említi a nyilaskereszteseket — a szerk. megjegyzése) és ultranacio­nalistákkal, akik Ausztriában tartóz­kodnak. Magyarországon az 1919-es Horthy-puccs emléke kísért." Az Österreichische Volkstimme ok­tóber 30-i száma szerint: „Egyes határállomásokon szabályos vezérkarokat állít fel az ellenforrada­lom. Az 'utóbbi napokban, az ún. me­nekült magyarok közül az ellenforra­dalom nagyszámú ügynöke lépte át a határt, hogy ott, mint mondják, „csat­lakozzanak a felkelőkhöz". Mint a teg­napi Daily Telegraph írja, közvetlen kapcsolatuk van a salzbjrgi ellenfor­radalmi fő központtal. Még Bajoror­szágból és Nyugat-Németország más vidékeiről is, osztrák területen keresz­tül, ellenforradalmi csoportokból álló szabályos szállítmányok érkeztek." íme, így dolgozott a külföldi reak­ció, így próbálta — s tegyük hozzá, nem kevés sikerrel — a tömegek jogos elégedetlenségét megnyergelni, s a tö­megmozgalmat saját irányításával egy ellenforradalmi puccskísérlet eszközé­vé tenni. A külföldi lapok tudósítói ezekben a napokban így jellemezték a torlódó magyarországi eseményeket. A londoni Reynolds News szerint: „A magyar forradalmárok" jobbol­dali radikálisok... Magyar fasiszták özönlenek külföldről Magyarország­ra... Fennáll egy szélsőséges fasiszta rezsim lehetősége, Horthy admirális és Szálasi követőinek vezetése alatt." A párizsi Express című polgári lap november 9-i számában így írt: „A Nagy-kormány november 1-én á zavar nyilvánvaló jeleit mutatta. Gyan korlatilag hatalom nélkül engedmé-' nyeket tett mind jobbra, mind balra.. 5 A haragvó tömeg vadul öldökölt, s á politikai rendőrség tagjai nem vol­tak az egyedüliek, akiket meglincsel-: tek. Vidéken a jobboldal a felszínre került, és bizonyos nemzeti tanácsok többé-kevésbé náci irányzatokat mu­tattak. Hemzsegni kezdtek az új po-: litikai pártok." A helyzetet a londorti Times bécsi tudósítója a lap november 3-i számá­ban így jellemezte: „Múlt szombaton (okt. 27-én) az volt a kérdés, milyen messzire mehet Mister Nagý a forradalom követelései elé. Tegnap már minden határon túl-' ment". Egy vidéki német lap, az „Aalener Volkszeitung" szerint: „Nagy Imre végzete, hogy a mozga­lom, amely számára megnyitotta a visszatérés útját, a döntő pillanatban egyértelműen antikommunista és szov­jetellenes vonást öltött." A csőcselék terrorja napirenden Az ellenforradalmi terrorista cso­portok a kormány tehetetlenségével és hátrálásával egyidejűleg fokozták a hajszát a népi demokratikus rendszer hívei ellen. Több nyugati tudósító részletesen beszámol a kegyetlenkedésekről, a ki­rajzolódó fehér terror borzalmairól. Az események iránya ekkor már nem volt kétséges. Jellemző ebből a szempont­ból az angol Reuter hírügynökség je-" lentése: „Bizonyos információk szerint a fa­siszta mozgalom egykori tagjai meg­kísérlik pártjukat újjászervezni. A fel­kelés, amelyet kezdettől fogva gyenge jobboldali csoportok támogattak, olyan helyzetbe csúszott át, amelyben a Horthy-restaurációért fellépő elemek győzelme már nem lehetetlen. Tegnap óta Budapest utcáin embervadászat folyik. Az államvédelmi rendőrség tag­jait, mint a kutyákat agyonütik, lám­pavasakra, erkélyekre akasztják őket. Az egész országban olyan jelenetek játszódnak le, amelyek a „fehérek"' 1919-es visszatérésére emlékeztetnek. A magyar politika jobbratolódása az ország demokratikus elemeit méltán nyugtalanítja." A svéd Stockholm Tidningen no­vember 1-én Gunnar Kumlien jelen­tését közli a következőkről: „Az egyik Budapest felé vezető út menti kisebb faluban tanúja voltam, miképpen lincseltek meg egy kommu­nista vezetőt. Ez a község tanácshá­zán történt. Igen sokan csoportosultak körülöttem, parasztok, katonák, fel­kelők. Hirtelen elkiáltotta magát mel­lettem egy ember és a következő pil­lanatban vadállatként ugrott előre és rávetette magát egy másik emberre. Ettől a kommunista vezetőtől bizo­nyára meggondolatlanság volt ilyen hamar mutatkozni, mert felismerték — és azután az egész villámgyorsan játszódott le. Az az ember másokat hívott oda és a lincselés megkezdő­dött. A kommunista kezét feje fölé téve igyekezett védekezni, miközben ütések zuhantak arcára, hátára, ha­sára, utána patkós csizmasarokkal rugdosni kezdték. Eleredt a vére, míg végül is elterült a padlón és a rög­tönítélet véget ért." Ugyanezekben a napokban, október 30-án Gordon Shepherd, a Daily Tele­graph tudósítója így ír: „A katonai és rendőri egységek által nem korlátozott erőszakosság ragadta karjaiba Budapestet. A rendszer telje­sen tehetetlennek látszott a helyzet kézbentartását illetően és óránként adott újabb ígéreteket a rádión ke­resztül. Seftol Delmar, a Daily Expressben október 31-én szintén hasonló meg­állapítást tett: „Most pedig a csőcselék terrorja ke­rül napirendre ... A lincstörvény rend­szere, melyhez csatlakozott a kisegítő karhatalom." Hor át h Gézán é, Kassa. (Levelezőnktől J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom