Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-19 / 353. szám, szerda

A dolgozók szava nem lehet pusztába kiáltott szó Hlohovecen a felszabadulás előtt is gyártottak orvosságokat. Igaz, az akkori gyár a mostaninak csak ár­nyéka volt. A népi demokratikus rendszer alatt épült ki hatalmassá — igazi gyárrá. Az üzem mellett és a Vág partján nagy házak épül­tek, sok-sok lakással az üzem dol­gozói számára. Júniusban elkészül az üzemi bölcsőde is, a jövő év au­gusztusában pedig Defejezik az üze­mi klub bővítési munkálatait, mely­re 870 ezer koronát fordítanak. A kultúrhelység berendezése is bele­kerül legkevesebb 35 ezer koronába. A termelési feladatokkal a gyár dolgozói jól megbirkóznak. Az év elejétől november végéig a tervezett mennyiségnél 5 százalékkal több gyógyszert gyártottak. Készítmé­nyeikből bőven jut kivitelre is. Nem­régen külön szállítmányt küldtek Magyarországra. Zeman elvtárs, az üzemi pártszer­vezet elnöke azonban nemcsak si­kerekről beszélt nekünk. Tőle tud­tuk meg, hogy náluk az üzemi gyű­léseken nemigen szólalnak fel az em­berek. Szófukarságukat azzal ma­gyarázzák, hogy kár a borsót a falra hányni. A bírálatot az illletékesek rosszindulatúan fogadhatják és utana ráfizethet, aki felszólal. Hasonló a véleménye Botková elvtársnő nem­zetgyűlési képviselőnek is. „Üze­münkben — mondotta — sokan nem azt tartják lényegesnek, hogy mi­ről beszélnek az emberek, hanem hogy ki és kiről mondta. Három év­vel ezelőtt jómagam is megjártam, mivel hasonló dolgokért Nemčeč­kánéval együtt elmozdítottak he­ilyünkből. Ha a vezető dolgozók az üzemben mindenkit tehetség és munkája után ítélnek meg, ilyesmi (nem fordulhatna elő. Az eredmények még jobbak lehet­lnének az üzemben, ha teljes mér­tékben érvényesülne a dolgozóik kez­deményezése. A részlegeken több­ször tartanak gyűléseket, de a dol­gozók javaslatait nem veszik min­dig tekintetbe Például nemrégen egyes munkaszakaszokon arról volt szó, hogy a nemzeti biztosítás bi­zottságának összetétele, melyet az üzemi bizottság javasolt, meg/elel-e a követelményeknek. A lakatosmű­hel.v dolgozói nem értettek egyet a jelölőlistával. Az üzemi bizottság azonban nem vette ezt tekintetbe. Az összüzemi gyűlésen meg sem akarták említeni a lakatosműhely javaslatát. Szavazásra került a sor. Kettő ellenében megszavazták a bi­zottság összetételét. Mikor azonban a lakatosműhely egy munkása, aki a javaslat ellen szavazott, kifejtet­te álláspontját — megmaigyarázia, hogy nem tartja helyesnek a bizott­ság összetételét, mert nem aranyos a termelésben dolgozók számával — változott a gyűlésen résztvevő több száz dolgozó nézete. Hiába akarta Bednár elvtárs azzal indokolni az üzemi bizottság eljárását, hogy a hivatalnokok aktívabb munkát fej­tenének ki a nemzeti biztosítás bizottságában. A résztvevők tapssa' fejezték ki egyetértésüket, mikor a vitában arról volt sző, hogy a bi­zottságban szükség van az értelmi­ségi dolgozókra is, de szükséges, hogy a termelésben dolgozók közül is kellő számban nészt vegyenek a bizottság munkájában. A lakatosmű­hely dolgozóinak javaslata helyes volt, Kár, hogy az üzemi bizottság a gyűlésen szemet húnyt felette. Az ilyen eljárásinak rossz következmé­nyei vannak. — Minek beszéljünk a részlegeken tartott gyűléseken — mondotta az egyik felszólaló —, ha javaslatainkat nem veszik figyelem­be. Az ilyen esetek olyan helyzetet te­remtenek, hogy a gyűléseken az em­berek inkább hallgatnak. A funkcioná­riusoknak azután gondot okoz, hogyan indítsanak vitát a dolgozók körében. Az üzemi klub évzáró gyűlésén dr. Chrenko, a képzőművészeti kör tagja különféle módszereket keresett a vita megindítására. Ügy gondolta, ha olaj­festményt ajánl fel a legjobb vitafel­szőlalrnak, megered az emberek nyel­ve. Tévedett, A beszámolót néma csend követte. Még a bábszínjáték után sem szólaltak meg a dolgozók. Antal elv­társ, aki néhány évvel ezelőtt az üzemi bizottság elnöke volt a gyárban, volt az egyetlen felszólaló és így ő nyer­te meg a szép festményt. Az üzemi klub vezetősége munkájáról bizony szegénységi bizonyítványt állít ki az eset. Nekik ugyanis dr. Chrenko ja­vaslatát, mint megengedhetetlen mód­szert el kellett vclna vetni. Ilyen esz­köz'ökkel nem lehet a vitát megin­dítani. Valamikor az üzemben élénkebb vi­ták folytak. Nem egyszer szóvá tették a dolgozók, hogy hibák vannak az üzemi konyha vezetésében. Kérték, hogy az előírást betartva tegyék ki náluk is a mintaadagokat. Azt is ki­fogásolták, hogy amióta a Vendéglők és Éttermek n. v. vette át az üzemi konyha vezetését, nem olyan jó az ételek minősége, mint azelőtt. Mind­ezekről most is beszélnek az emberek. De nem a gyűlésen, hanem egymás közt. Azt sem a gyűlésen tudtam meg, hogy amikor František Šúcha egyéves brigádmunkára a bányába ment, meg­ígérték hogy feleségét, két gyermek anyját, takarítónőnek felveszik a gyárba. Az ígéretet nem teljesítették. Most januárban Šúcha elvtárs vissza­jön. Munkatársai azt mondják, hogy biztosan ott maradt volna a bányában továbbra is, ha az üzem vezetősége nem kezelte volna csak úgy félvállról az ügyet. Helyesnek tartjuk, hogy az üzem Szabó elvtársnak, aki ugyancsak brigádmunkára jelentkezett a bányá­ba. segített csaladi házának felépí­tésében. Ugyanakkor azonban nehéz megérteni, miért nem tettek eleget Ígéretük ellenére Šúcha elvtárs sze­rény kérésének. Kár, hogy ezeket az ügyeket nem tisztázzák az összüzemi gyűléseken. A pártszervezet sokat segíthetne ezen a téren, ha többet tenne mind az üzem, mind a dolgozók érdekeit védő előírá­sok betartásáért, a dolgozók közötti közvetlenebb viszony megteremtéséért. A kommunistáknak érdeke, hogy a párttagok és minden dolgozó mondja meg, ami a szívén fekszik, fejtse ki véleményét és javaslatait és ha azok értékesek, akkor érvényesüljenek a gyakorlatban. Drábek Viktor MEGJEGYZÉS QONDTALANSAQ Az építészet munkahelyein az utób­bi időben gyakran fordul elő tűzvész, aminek mindig komoly következmé­nyei vannak. Két ilyen sajnálatos esetről számolhatunk be, amelyek a közelmúltban történtek. A Lest közelében levő faházikó a Stavoindustria nemzeti vállalat tu­lajdona volt. Itt laktak az említett vállalat és a Vodostav dolgozói. Innen indult ki munkába az a csoport, amelynek a vezetője Nyers mester. Ez még kora reggel volt. Ferko, a gépkocsivezető, ahcgy társai elmen­tek. nekifogott munkájának. Valamin mesterkedett. Azt mondta neki vala­ki, hogy a felmel gített olaj és pet­róleum keverékével sok ügyes dol­got lehet tél idején a motorban el­intézni. Nem kell semmitől félni, hi­szen nem történhet semmi... És tör­tént. A lobbanékony anyag rácsep­pent a forró kályhára és itt volt a baj. Lobbanás, süstörgés, robbanás villámgyorsan követte egymást. A vakmerő sofőr fejvesztetten menekült a pokoli helyzetből, hogy mentse éle­tét. Nem telt bele tíz perc sem és a száraz faépület a lángok marta­lékává vált. A munkájukból lóhalálá­ban hazafutó munkások a tűz szín­helyére siettek. A látvány lesújtó volt. Hiszen a munkások ruhái és mindaz, ami értékes volt részükre, ott égett a házban. Fristacky gépész benzin­jegyei sok ezer korona értékben ép­pen úgy ottégtek, mint Nyers mester új télikabátja. Sokkal nagyobb a kár a Martinhoz közeli Krasňany község határában történt tűzesetnél, ahol egy értékes emberélet esett áldozatául a káros vigyázatlanságnak. Itt Masár József, a Vodostav nemzeti vállalat mestere, hazatért munkája végeztével lakóhe­lyére, a faházba. Bedurrantott a kály­hába és ledőlt ágyára, hogy megpi­henjen. A kályhában káros gázok fej­lődtek és elkábították a már szun­dikáló mestert. Ez végzetes lett rája, mivel elaludt, hogy soha többé fel ne ébredjen. A padló a túlmegrakott kályha körül tüzet fogott és így rö­vid időn belül leégett az egész ház. Masár József elhamvadt holttestét csak néhány óra múlva húzták ki a leégett faház romjaiból. Ez a két eset, amely egy rövid hét folyamán történt, legyen komoly fi­gyelmeztetője mindazoknak, akik az építészetben dolgoznak és faházakban, barakkokban laknak. Vigyázni kel! a kályhákra és minden olyan anyagra, amely könnyen lobban vagy robban. Kunosik István, Bratislava. Ezt várjuk építészeti dolgozóinktól HOGY IS VOLT AZ RÉGEN, amikor beálltak a hűvös őszi napok s a fagy­pont alá süllyedt a hőmérő? Az épít­kezéseken a kőművesek összeszedték szerszámaikat, a lapátokat, vedreket és abbamaradt a munka. Az épülő­félben levő házakon nem dolgoztak tovább, vége volt az építkezés sze­zonjának. A rákövetkező év tavaszán fogtak hozzá újra. Mindez már csak a múlt emlékei­ben él. Mert az építkezéseken, az iskolák, üzemek és lakónegyedek épí­tésén nincsen többé idénymunka. Nem szünetel az építők munkája még ak­kor sem, ha beáll a hűvös idő, ha hó esik és fagy. Nyugat-Németországban és Francia­országban az elmúlt napokban az épí­tőmunkások ezreit bocsátották el a munkából. Mi volt az oka az elbocsá­tásoknak? A váratlanul beköszöntött fagyok és a havazás. S mit csináltunk mi ugyanakkor? Építkezéseink mű­szaki dolgozói jóval a tél beállta előtt megbeszélték a munkásokkal és mes­terekkel munkájuk folytatásának fel­tételeit. S a munka tovább folyik a téli építkezési terv szerint, melyet hónapokkal ezelőtt dolgoztak ki. Mtert nagy szükség van arra, hogy az épít­kezések ütemét országszerte meg­gyorsítsuk. Iparunk és mezőgazdasá­gunk fejlesztése, lakáskérdésünk meg­oldása és kultúrforradalmunk kitel­jesedése függ ettől. AZ ÉV UTOLSÓ NEGYEDE döntő fontosságú volt építkezési vállalata­inkban. Kelet-Szlovákiában az építke­zések színhelyén az alapok kiásását még az őszi hónapokban elvégezték, ugyanakkor le rakták a betonalapokat is. Mindenütt komplex-csoportok dol­goznak, kőművesek, betonozok és va­kolok. A megkezdett építkezések nagy részét sürgősen, még az erős fagy beállta előtt tető alá hozták, ajtóval, ablakokkal vagy hőszigetelés­sel látták el. Minderre azért volt szükség, hogy a belső munkák elvég­zését a téli hideg ne akadályozhassa. A legtöbb helyen haladó módszereket vezetnek be, s aho! lehetőség van rá, csökkentik a hosszantartó betonozást. Előgyártott épületelemeket használ­nak fel, mint például az alagsor ré­szére előgyártott betontömböket, sze­relhető balkonokat s xylolith padló­lemezeket, melyeket cementhabarcsba ágyaznak. A TÉLI IDÉNY ÉPÍTKEZÉSEI ter­mészetesen drágábbak mint az esz­tendő többi évszakaié. A helyiségeket fűteni kell, s ez költséget jelent. A hirtelen beállott novembert fagy némi zavart keltett az építkezéseken, de az az igyekezet, hogy minél több épüle­ten biztosítsák a munkálatok folyto­nosságot, általában sikerrel járt. Csak­nem mindenütt két műszakban dol­goznak a zárt és /édett épületeken, hogy ezzel is biztosítsák az épüle­tek átadási határidejének betartását. A haladó módszerek alkalmazása — amelyek az építkezés egész folyamatát korszerűsítik — lehetővé teszi, hogy egy 'akás felépítése mégis olcsóbb, mint azelőtt volt. Például Prešovon félannyi idő alatt épült fel négy la­kóház, mint azelőtt, ami a komplex­csoportoknak volt köszönhető. Ugyan­akkor annyit megtakarított, hogy az önköltség a tervezett összegnél jóval alacsonyabb. Vannak még hiányosságok is, anya­gok, alkatrészek, előregyártott épület­elemek hiányoznak, ami az anyagel­látás nem operatív szervezéséből ered. Mindennek tudatában vannak magasépítkezési vállalataink, s el is távolítják ezeket az akadályokat. Az idén egyébként sokkal szerve­zettebben, ütemesebben végezték fel­adataikat építkezési vállalataink, mint az előző években, örvendetes ez a fejlődés a kassai Magasépítészeti Vállalatnál is, amely ebben az évben 'teljesíti első ízben évi tervét. Elké­szülnek a tervbevett lakásegységek is. Tavaly még nagyon hátul kullog­tak, most a legfontosabb mutatószá­mokban, az állami terv teljesítésében az élenjáró vállalatok közé küzdötték fel magukat. A JÖVÖ ÉV ÉPÍTKEZÉSI TERVEI jóval nagyobbak az ez évieknél. A kas­sai kerületben nagyarányú üzemi és bányaépítkezések veszik kezdetüket. A lakásépítés üteme is meggyorsul, mintegy 25 százalékkal építenek több lakást mint az idén. Kassán, a ke­rület székhelyén az 1957. évben feje­zik be a Művészet Házát, hatalmas iskolák, hivatalok építésébe fognak, s befejezik egy 650 és egy 250 ágyas internátus építését. Ugyanitt több mint 500 lakás épül. Nagyok a jövS év terv-előirányza­tai, s éppen azért az építkezési vál­lalatok vezetői és dolgozói becsület­beli feladatuknak kell, hogy tekint­sék őket. Le kell küzdeniök az eléjük háruló nehézségeket, hogy feladatu­kat maradéktalanul végrehajtsák. (mgy) Több és jobb minőségű húskészítményt juttatnak a karácsonyi piacra A Nyitrai Járási Húsipari Üzemek dolgozói december 10-töl már több mázsa húsgyártmányt juttatnak a piacra az évi terven felül. Csupán december eleje óta 200 ton­na húst, 130 tonna húskészítményt és 14 tonna friss szalonnát és zsírt szál­lítottak. Kellőképpen biztosítják a karácsonyi ünnepekhez szükséges készleteket. Az ünnepi estre jó minőségű úgynevezett karácsonyi kolbászt készítenek. Az ipari központok elárusítóhelyeit fél kg­os dobozokban árusított friss zsírral látják el. Az év végéig még 350 tonna húst, 150 tonna húskészítményt és 21 tonna friss szalonnát és zsírt szállítanak. A dolgozók a kiskereskedelmi áraié hatodik leszállítása után a nyitrai hús­ipari vállalat gyártmányai vásárlásánál az év végéig még csaknem három és fél millió koronát takarítanak meg. A szepsi járásban túlteljesítették a silózási tervet A szepsi járás szövetkezeti tagjai idén már 17 600 köbméter silót készí­tettek a téli takarmányozásra, ezzel 1000 köbméterrel túllépték a tervet. A múlt évhez viszonyítva a szepsi já­rás EFSZ-ei 5000 köbméter silóval többet készítettek. A silózásban a legjobb eredménye­ket a jánoki, mokrancei, budulovi és perini szövetkezeti tagok érték el. A mokrancei szövetkezeti tagok 1150 köbméter kukoricakorót és ezenkívül 50 köbméter burgonyát silóztak. A si­lózási terv teljesítéséről Eugen Takáč agronómus és Ladislav Tóth, az állat­tenyésztés vezetője gondoskodtak. A perényi szövetkezeti tagok silókom­bájn segítségével 1370 köbméter silót készítettek. A jánoki EFSZ-ben a siló­zásnál kitűnően dolgoztak a (JSISZ­tagok, akik egyedül megtöltöttek egy 1200 köbméteres silógödröt. Bodollón is 1700 köbméter siló készítésében so­kat segítettek a CSISZ-szervezet tag­jai a szövetkezeti tagoknak. m Megbízható segítőtársak Tizenhét éves, szőke lányka ül velem szemben az asztalnál, Volenská Helena, CSISZ bizottsági tag. Piruló arcán kedves mosoly suhan át, amikor az ifjúság munkája iránt érdeklődöm és egy papírlapot tesz elém. — Tessék, munkánk egész évi ér­tékelése. Tarka fejkendóje csücskét húzogatva kíváncsian tekinget felém, miközben olvasni kezdem az értékelést. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség kalnikovói helyi szervezetének 27 tagja van, ebből 22 az egységes föld­művesszövetkezetben dolgozik. Hat­vanöt hektáron végezték el a növény­ápolást. Az aratás idején 140 hektár gabonát arattak le, 30 vagon búzát kitisztítottak és a szalmát 130 hek­táron tették rendbe. A nyári munkák értékelése után elhatározták, hogy az őszi munkákra még jobban felkészül­nek. Jobb eredményt is értek el. A krumplit hét hektárról, a kukoricát 40 hektárról, a napraforgót 26 hektárról takarították be. — A dohánnyal tegnapelőtt végez­tünk — szól közbe Helenka. — Bizony, és minden munkát a fia­talok végeztek el a dohány körül —' toldja meg a szövetkezet agronómu­sa. — Szövetkezetünk nem nagy, de a fiatalok kitesznek magukért. Na­gyobb részben ők művelik a földeket. Helenka az előttem fekvő jegyző­könyvre mutat: — Ott oqrra legjobbak neve. Az évzárW közgyűlésen írt jegyző­könyv többek között Konrád István, Simon László, Volenská Helena, Bálint Ilona és Lajová Terézia munkáját di­cséri. — Bálint Ilonka és Lajová Terézia most Tatranská Lomnicán üdülnek — veti közbe. — A ku'.túrmunka terén egy kicsit elmaradtunk — mondja aztán. — Nincs kultúrházunk. Az agronómus ad bővebb magyará­zatot: — Volt itt kultúrház. De a magyar iskolát helyeztük oda. Most úgy old­ják .meg a kérdést, hogy a szövetkezet épületében kiürítettünk egy lakást és ezt rendezzük be moziteremnek. A szövetkezet vetítőgépet vesz. A terem­ben a fiatalok gyűléseket is tarthat­nak, színdarabokat, mulatságot ren­dezhetnek. Jól dolgoznak, hát mi is igyekszünk segíteni nekik... Helenka szeme felcsillan. — A falu szépítésében is részt vet tünk. Otmenti árkot tisztítottunk, és a házak előtt diófacsemetéket ültet­tünk ki. Mint később megtudtam, az egységes földművesszövetkezet több mint 5 vagon gabonát és 25 000 liter tejet adott be terven felýl. A zárszám­adáskor "z előlegen kívýl még hat koronát fizetnek ki munkaegységen­ként. Ezen sikerek oroszlánrészét az ifjúság vívta ki. Persze nem minden fiatal tagja a CSISZ-nek. — Foglalkozunk új tagok felvételé­vel is. Most többen be akarnak lépni — mondja Helenka, válaszul arra a kérdésemre, mivel foglalkoznak majd a télen. — Tanulni is akarunk — teszi hozzá. — A szövetkezetben már nincsen túl sok munka, többet tehetünk a kul­túra terén. Már megkezdődött a szövetkezeti munkaiskola is. Oda ti­zenhatan járunk. Különösen a növény­termesztés érdekel bennünket. — Ezenkívül megalakítottuk az ol­vasókört — folytatja Volenská Helena. — A helyi nemzeti bizottság könyv­tárából kölcsönözzük a könyveket. Itt pedig kevés a könyv. A CSISZ járási titkárságán megígérték, hogy külde­nek könyveket a Fuöík-jelvény meg­szerzéséhez. Nagyon várjuk már a küldeményt. Még csak hét fiúnak van meg a Fučík-jelvénye. Nekünk lá­nyoknak még nincs — mondja kissé szégyenkezve. — De megszerezzük! — teszi hozzá magabiztosan. — Hogyan készültök az ifjúság al­kotóversenyére? — Szeretnénk részt venni a verseny­ben ... Van egy énekkarunk, hetente kétszer járunk próbára. — Ki vezeti? — Bélai elvtársnö, a szlovák iskola tanítónője. Ezenkívül kultúmüsorokat is akarunk betanulni — büszkélkedik, s nehogy valamit elmulasszon, még azzal is eldicsekszik, hogy a jövő héten facsemetéket fognak ültetni. A szövetkezet irodájából távozva az agronómus még a lelkemre kötötte: — Ha már itt van, megkérem, írjon már arról is, hogy nincs hídmázsánk. Öt éve tervezgetjük, de a járás még most sem biztosította. Csallóközcsü­törtök kapott, pedig ott községi híd­máz sa is van. — Ezt el ne felejtse megírni!,.. Majd Király elvtársnővel, a helyi pártszervezet elnökével beszél­gettem. Lelkesen beszél a fiatalok munkájáról. — Jól dolgoznak a fiatalok — mondja. — Itt-ott természetesen hi­bák is előfordulnak. Például a szer­vező munkában. Azonban, amit rájuk bízunk, elvégzik. Az agitációs munká­ba bekapcsolódnak. Hűségesen, becsü­letesen dolgoznak mind a szövetke­zetben, mind a faluban. Támaszkodha­tunk rájuk ... Rendszeresen kezdenek járni a szövetkezeti munkaiskolába, igyekeznek... A viszonyokhoz mérten segítjük őket. Bizonyára már hallott a moziterem létesítéséről. A karácsonyi mulatságot már ott rendezhetik. Át­menetileg így oldottuk meg a helyiség kérdését, míg a jövő évben felépül az új iskola. Aztán visszakapják a régi kultúrházat. Elhelyezzük az épületből a helyi nemzeti bizottság irodáját és a tűzoltószertárt is. Szép, magányos épület áll a falu közepén. A fiatalok megérdemlik, hogy a közeljövőben otthonuk legyen. Hiszen elsők a járásban, elnyerték a CSISZ járási bizottságának vándor­zászlaját. Büszkék rá, s továbbra is meg akarják tartani. Kerekes István ŰJ SZÖ - — 1956. december 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom