Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-17 / 351. szám, hétfő

A apró emberkék birodalmában Vódésilkkel és kezecskéik iigyesítésével is. Verstanulás, mesélés, éneklés, táncolás, gyöngyfűzés, kockajátékok és színes ceruzával való festés váltakozik a hét egyes nap­jainak programjában. Amíg a heti programot néztem, a szomszéd szobából nagy keresgélés zaja és edénycsörömpölés hallatszott. Mikor bekukkantottam, rop­pant kedves kép tárult sze­meim elé. A földön hatalmas félkörben éj jeliedényeken ült az egész kis emberhad. Szemmelláthatóan jól éhezték magukat, mert nagyban folyt a társalgás. Az egyik kis­leány otthonról hozott gumi polyásbabáját rágicsálta, j melytől az ég minden kin­cséért sem volt hajlandó ! megválni. Megelégedett han­gulat uralkodott, csuk a \ pöttömnyi Jiŕí nézett rájuk tyaugatásra széjjelrebbennek, mint a megriasztott kiscsi­bék. S mindezt a nővér me­KÉPZELT BETEG? — HOLNAP ESTE színházba me­gyünk, Molliére Képzelt betegét ad­ják — mondta férjem és két szín­sével kíséri. Talán akkor V házjegyet tett elém az asztalra. voltak a leghelyesebbek, amikor a békát utánozták. Hasra fekve íj gyanánt kifeszített derékkal, kezecs­kéikkel megfogták lábfejeiket és kuruttyoltak. Mondanom sem kell, hogy az első kí­sérletre nem nagyon y.került ez a müvelet. ilyenkor egyik-másik gyermek felállt, hozzátotyogott a kis ügyet- f lenhez és nagyokat nyögve tolta a lábát a kezéhez. Nemegyszer a k :s segíteni akaró is nagyot huppanva a földre ült az erejét 'ne g ha­ladó feladat teljesítése köz­ben. Lám, a bölcsődében nemcsak önállóságra, de ön­zetlen segíteni akarásra is tanítják a kicsinyeket. A szomszédos csecsemő­Nehogy megint elkéssünk, — foly­tatta és ismét elmerült munkájába. Ilyenkor, amikor otthon dolgozik, a legszigorúbban megköveteli a csendet. Természetes, hogy nem szólhat a rá­dió, nem zavarhatom, de még a láb­ujjhegyen való járás is súlyos kihá­gásnak számít. Hát még a köhögés és az ehhez hasonló rossztulajdonsá­gok! Persze, a színházjegyet nagy öröm­mel fogadtam, ha nem is adtam han­gos kifejezést érzelmeimnek a be­szédtilalomra való tekintettel. Elé­gedetten tértem napirendre az eset felett. Másnap már jóval az előadás kez­dete előtt mindketten elfoglaltuk he­lyünket a színházban. Mit tagadjam, elég rossz jegyünk volt, a tizenha­todik sorban. Balsejtelemtől gyötörve, aggodalmasan nézegettem előre, nyúj­! kissé sértődötten. Ugyanis os ztälyon a közös járókában i togattam a nyakamat, vajon látok-e j még nem szokta meg u napi programnak ezt a po-itját és a gyermekek Hfí bepiszkított pelenkáját látva, kórusban, szörnyülködve kiabálták: — Szééégyen! A még apróbb emberkék játsza- i majd, nem ülnek-e előttem túlságo­doztak. Ezeknek is megvan Y son hosszú nyakú férfiak, magas fri­a maguk „terve". Például a £ zurás nők. Miután meggyőződtem rő­kis Simek Péter most pró- y la, hogy ez a veszély nem fenyeget bálja megtenni az első ön- ^ ér. a retikülömben meghúzódó látcső álló lépéseket, Murgaš Zsófi I is megnyugtatott, vidáman tekint­XII kMHÄifi •f'/y-m II _ /ÍJI+F FTW< IFNWÍÍL NO +ŤIVNLVMRI4'LNTIIÍ1 1-NVF O YV\ kerek, fehér asztalok \ a csecsemőosztályról. Azóta körül egyre több apró szétválaszthatatlan barátok. Bizony Jiríndk nem esett' és Vidovič Milán most tanul- gettem körül és türelmetlenül vártam jól a kollektív kritika. Mit j nak csészéből inni és a kis * az előadást. Közben áttanulmányoz­Filipek Martinnak a nővér / tam a műsort és megelégedéssel lát­Ma^uMi/m.!,..™. , , f iiiipnknr tpnní » Kicsit Filipek Martinnak a nover ! tam a műsort és megelégedessel lat­emberke tipegett Az apolono a gyermekekhez ««« uytmiw>r renn . £ megmagyarázza az egyes sza- B tam, hogy kedvenc színészeim ját­Mind három éven atuii, kis- fordult: { nélkül a művelet most már \ vak értelmét. Mindez előre \ szanak. lány és kisfiú. Fejecskémet _ M r; í/ e„ jelzése van Ji- ! f , e voltára ő is meg - megfontolt terv szerint V A nézőtér háromszori csengetés kíváncsi madárkák modjara fínek — kérdezte? kereste a maga 'lovarskáva' megy, melyet a gyermekek $ után elsötétedett és végre felhúzták félrebillentve megálltak min­den széknél. Hozzáhajolva a székek támlájához figyelme­sen és fontoskodva megvizs­gálgatták az ott levő rajzo­kat. Madárka, hímes lepke, csónak, traktor, lovacska, halacska, vidáman mosolygó nap, vagy négylevcin iéJiere díszítette a székeket. Minden rajz egy-egy gyermek hasz­nálati tárgyainak a <elzése Mikor egyik vagy mávk fel­— Lovacska! — kiibálták azok kórusban és a kis; újonnan érkezett mecelégé- \ detten huppant a megjelölt székre. A tálcáról egy-kettőre el­tűnt a nagy halom mézes­kifli és a gyermekek a csészékbe dugták kis yrrocs­káikat. Jóízűen itták a ka­kaót. Az egyik szöszke kis­lány jobb ügyhöz méltó ismerte ' a saját rjlzését, j buzgalommal és összvntosí­óvatosan ráereszkedett a székecskére és nagy fészke­lődés közepette elhelyezke­dett. Megkezdődött n napi program első pontja — a reggeli. Az üvegfalon túl, a brati tott figyelemmel nyalogatta . le először a mézet, s csak | í azután harapott egérfogacs­káival a kiflibe is. ! Engem, akit szintén fehér j I köpenybe öltöztettek a böl csődé dolgozói, igen bcirátsá slavai Rovňanská utcai böl- í aosan vizsgálgattak a gyer­csőde „szűrőszobájában" még! mekek. Mikor az egyik egyre érkeztek az anyák Az j apróságot karomba kaptam, asztalokra ültették kis em­berpalántáikat és bölcsődei ruhába öltöztették őket. Pohlová Mária, a szolgálatot teljesítő nővér, hőmé-ővel a kezében ellenőrizte a gyer­mekek egészségi állapotát, nehogy beteg gyermek ke­rüljön az apró emberkék bi­rodalmába. A gyermekek türelmetlenül jzeg-je-mo­zogva vetették maaukat alá ennek a műveletnek, és fe­jecskéjüket állandóan hátra­felé fordítva vágyakozva te­kingettek az asztalok körül ülő társaikra. S mikor véare a földre kerültek, mint a szabadjára eresztett kis csi­kók szaladtak a háló- és mosdószobán keresztül tár­saik közé. őrömükben meg­feledkpztek elbúcsúzni a munkába siető szüleiktől is. Kell ennél nagyobb bizonyí­ték, hogy itt jól érzik ma­gukat a gyermekek» Nem csoda, ha a szülők nyugod­tan mennek napi munkájuk után, mert tudják, hogy este ismét átvehetik tiszta, egészséges, jóllakott és meg­elégedetten mosolygó gyer­mekeiket. Már minden gyermek ül. Csak a kis Igor, meg Jiii nem találják meg székeiket. Alig másfél évesek, s így egyszerre talpon volt mind. Körülvettek és magasra nyújtott kezecskékkel kö­nyörögtek: — Engem is hopp! Lehet ellenállni ennyi kedvességnek? Bizony ala­posan kifáradtam, míg egy­től-egyig mind magasba emeltem és öSszeszorongat­tam őket. Nem egy közülük — így a kis Igor és Jirí is — ismételten beálltak a sorba, hogy újra és újra nyakam köré fonják gömbö­lyű karjaikat. Egyszer csak néhány kezecske kezdett ko­torászni köpenyem zsebében. Meglepetten néztem a vára­kozó arcocskákra, nem értve, mit akarnak. A nővér ne­vetve magyarázta: — A gyermekek hozzá szoktak, hogy a zsebekben gyakran cukorkát és csoko­ládét találnak. Hogy nekem ez nem ju­tott eszembe! Igazán nem sajnáltam volna fáradságot, hogy megóvjam őket a csa­lódástól. A falon, napirend lógott, amely visszatükrözte a böl­csőde lakóinak mindennapi Hetét. Elárulta, hogy a bölcsődében nemcsak a gyermekek egészségével tö csak nemrég tették át őket I rődnek, de szel'emi fej­ý a függönyt. Látcsövem hamarosan A működésbe lépett és főleg annak kö­szönhetem, hogy arányiag közeiről üdvözölhettem hatalmas karosszékében <9 a darab főszereplőjét, a Képzelt be­$ teget. Tetszettek a díszletek, a kép­á zelt beteg ugyancsak jó! festett há­A lósipkájában, házikabátiában. Minden J rendben lett volna, de óh, jaj! A 9 hátam mögötti néző, akiről eleinte a 0 sötétség és mély hangja miatt kép­1 telen voltam megállapítani, férfi-e A vagy nő, köhögni kezdett. Amíg csak T köhécselt, a körülötte ülők, közöttük • én is, azt hittük, hogy múló torok­$ kaparás, majd csak abbahagyja. Fe­i szült figyelemmel hallgattuk tovább a A darabot, illetve hallgattuk volna, ha T a nő, — mert időközben kiderült, • hogy az, — konok kitartással, egyre f nagyobb elhatározással nem folytatta f volna már megkezdett ténykedését. A Köhögött, szüntelenül csak köhögött... I Időközben hátra-hátra fordultam, » hogy szemrehányó pillantásaimmal • adjam tudtára, nem helyeslem a dol­f got. Szerettem volna tanáccsal szol­A gálni neki, hogy t. i. nem ártana, ha A kifáradna a folyosóra, míg elmúlik a T rohama. Ez annál is egyszerűbbnek t íqérkezett, mert a sor szélén ült. Jozef Sluka felvételei • Férjem azonban úgy látszik megne­^ szelte nevelési szándékomat és a nő­díszített éjjeliedényét és szé- 'adottságai és az eddig már él- \ r e vetett, most már megróvó tekin­gyenkezve ráereszkedett. ! sajátított tudásuk alapján * tetemet haragosan utasította vissza.. Lám csak. az apró emberkék dolgoztak ki. Persze, akad ' ~ Ne zavarj és figyeld * játékot , ... . „, ,.. , , . „,,-„ t — korholt —, miattad nem hallok egy tarsadalmanak is megvannak ; közöttük olyan is, akinél mar ^ s z­t se m_ _ mondta me gbotránko­a maga szokásai és törvé- I az ! S teljesítménynek számít, y zással hangjában. nyei. ha fogódzkodás nélkül meg- f Hát én többé nem is zavartam Mosakodás után mindegyik gyerek megkereste a maga kis törülközőjét és megtö­rülközött. Majd a nővér két sorba állította őket. Mind­íll a lábán, vagy pedig fel­emeli a 'földről a játékot, anélkül, hogy leesne. Ellenben a nő nyugodtan zavart to­vább és egyre újabb és újabb erőt gyűjtve köhögött tovább. Egyébként úgy ült a helyén, mint aki nagysze­Szinte sajnáltam elhagyni Ä rűen szórakozik, bár tudom biztosan k — és ez volt aznap este egyetlen ví­az apró emberkék birodalmát. egyik gyermek rátette kezét Emikor a „szürőszobában" $ 9 aszo m ~ h o9y hozzám hasonlóan az előtte álló vállára. Tár- < ümtöztem< mé g hallottam, 4 sas ját ék ? Dehogy. Ez ^ , amint a növér mesél az ö n. A egyedüli lehetőség el válasz­1 íeledtpn fiavelö avermek ek- I tani a tiszta gyermekeket a' nek mosdatlanoktól. Kis idő múl­va az egész menet átment a ő sem értette, miről folyik a szó a színpadon. KÖZBEN — vígjáték lévén — a közönség nagy része valóban reme­kül élvezte az előadást és harsány nevetéssel, olykor nyíltszíni tapssal jutalmazta a színészeket. De szeret­tem volna legalább az összefüggést megtudni, miről is beszélnek a szín­padon?! Minden hiába! Csak mon­datfoszlányok értek el a fülemhez. A nő, a „közellenség", időnként bele­trombitált a lágyan szóló kísérőze­nébe, az orrát fújta. — Hapci —' hangzott fel mögöttem a jóízű tüsz­szentés és látni véltem a megköny­nyebbiilést kínzóm arcán.^Szinte érez­tem, hogy megszabadul bacillusaitól, miközben nekem ajándékozza azokat. Majd hirtelen elhatározással zizegő papírzacskót rántott elő és hossza­san keresgélt a cukorkák között. Hangosan szopogatta az édességet, úgyhogy mások is megkívánták. Ezt már úgylátszik férjem is meg­elégelte, aki otthoni szokásával ellen­tétben a színházban különösen türel­mesnek bizonyult. A lélekjelenlétét azonban most sem veszítette el, mind­össze megcsóválta a fejét, mint aki azt akarja mondani: „Ejnye, ez már több a soknál." A körülöttünk ülők pedig bármeny­nyire türelmeseknek és elnézőknek látszottak, mintha összebeszéltek vol­na. Egyszerre pisszegni kezdtek. Ki­sebb kavarodás és ingerült suttogás következett, miközben kedves szom­szédunk a legnagyobb lelkinyugalom­mal folytatta reflexmozgásait, nem törődve az elégedetlenkedőkkel. Én csak azt vártam, mikor szólítja fel a „képzelt beteg" a mi betegünket helycserére, arra, hogy játssza el he­lyette a színpadon a szerepét, vagy, hogy menjen végre haza, mert a je­lenléte elviselhetetlen. Vártam, de ez a várakozásom is hiú ábránd maradt. Semmi sem tör­tént, csupán annyi, hogy a „köz­ellenség" közelében ülők jóformán semmit sem hallottak az előadásból és fájó szívvel, mások megkönnyeb­bülten hagyták el a színházat, né­hány órás fogságuk színhelyét. Mi is hazamentünk. Amíg csak a lakásba nem értünk, férjem a szem­rehányások áradatát zúdította rám. Szerinte (mindig a túlzások embere volt) majdnem botrányt okoztam és miattam nem hallotta az előadást. Már gyermekkoromban a legszigo­rúbb igazságszeretetre neveltek és ez a tulajdonság annyire kifejlődött ben­nem, hogy az ártatlanokat az" igaz­ság bajnokaként ma is a lehető leg­messzebbmenő védelemben részesí­tem. így tettem most is, a szenvedő fél jogán. Vitánk hevében alaposan összevesztünk. „SZÉP" és kellemes estben volt részünk, de azért elmaradhatott vol­na. Bizonyára többen osztják vélemé­nyemet. Eltekintve attól, hogy ha mást nem — a nátha-bacillusokat tényleg hazahoztam — hapci —, sőt már köhögök magam is. Moliére szi­porkázó párbeszédei, ha még oly szel­lemesek és tanulságosak is, maradan­dó élményt ezúttal, sajnos, nem nyúj­tottak. Vajon nem lett volna célszerűbb, ha bacillusokat terjesztő szomszédunk színház helyett otthon marad, meleg ágyban, teával gyógyítja magát és óvja, embertársai egészségét? Kardos Márta. játszószobába. Megkezdődött a nap egyik legvidámabb foglalkozása — a torna. Repdesnek a kicsi kezecs­kék, mint a madárkák szár­nyai, majd csirkék módjára összeverődve szedegetik a láthatatlan kukoricaszeme­ket. Összefutnak, majd ku­a kis kecskegidákról: T Anyukájuk elment az erdőbe és a farkas meg akarta őket enni. A gyerekek a mesében J előforduló kérdéseket és f e- T 'eleteket nagy örömmel, kó- v rusban kiabálták. Igen büsz- f kék voltak tudományukra és $ örömmel élték át újra meg Q újra a kecskegidák bánatát ty és örömét. á Gajdács Irén ^ ©o<jXDooooooooe^ PRÁGA, hazánk csodás fővárosa már hetek óta egy megbolygatott méh- CsillogľlQ fc, fGltyleitek kashoz hasonló. A járókelők nemcsak hirn Icntnlc az utcákat töltik meg, de zsúfoltak az U nirunuiuti, . . . üzletek is. Jártam néhány áruházban, aztän na ponta, szinte kifogyhatatlanok ahol olyan sok volt a vásárló,, hogy egy almát nehezen lehetett volna le­ejteni köztük. Hogy mit vásárolnak? Hm — erre nehéz lenne válaszolni. Egyszóval és egyszerűen: ' mindent. Ajándék kell a gyerekeknek, játék, könyv, öltözék. A figyelmességből per­sze nem maradhat ki a nagyapa és a nagyanya sem. No, aztán meglepetés a-férj és a feleség, a fiatalok (a fiú és a lány) részéről szintén. Ha csupán egy szép sál, vagy egy divatos nyak­kendő is az ajándék, a megjutalma­zottaknak nagy örömöt szerez. így a vásárlók és a bő választékból ízlé­sük szerint választják ki a számukra legjobb, legmegfelelőbb árucikkeket. A csúcsforgalom talán a napokban érte el tetőpontját. Megérkeztek az első fenyőszállítmányok. Csillognak, fénylenek a kirakatok s egy-egy karácsonyi mozaik barátságos hangulatával varázsként hatnak a já­rókelőkre. Órákig el tudnék álldogál­ni egy-egy üzlet előtt, amely látniva­lóival lenyűgözi az embert. Fényképe­zőgépek, rádiók és televizorok! Ezer­nyi újdonság és érdekesség. Oj árak, olcsóbb árucikkek teszik szebbé az idei karácsonyt. Mennyi megelégedett csa­lád, hány százezer, millió ember ünne­pe lesz ma boldog! Ezt érzem az arcok­mosolyában, látom a szorongatott cso­magokon. IGY MÜLIK EL egy nap s a város olyan, mint egy hatalmas vásár. Ami­kor kigyúlnak a lámpák, a sziporkázó fényben mintha már karácsony kö­szöngetne. Néhány nap még és itt lesz. Beköszönt, békességet, boldog­ságot hirdetve a megbékélt szívű em­bereknek. Oj karácsony ez, nem a régi; örömei mindnyájunk öröme, azért gondolatban majd ürítsünk egy pohár­ral e nagy család minden egyes tag­jának az egészségére. cdU hmM : •». E. Koehler német orgonaművész • nagysikerű hangversenyt tartott Bra­f tislavában. i f Semily környék,ér. megtalálták "eter ^ Jilemnicky ismeretlen leveleit. A kö­rülbelül 60 levél visszatükrözi az író . eszmei fejlődését és reapaiasát a há­Kovács Miklós, Prága 9 ború utáni évek eseményeire. A Szovjetunió Állami Szépirodalmi Könyvkiadóvállalata a napokban be­fejezi A. Dumas A három testőr című trilógiájának kiadását, mely 150 000 példányszámban jelenik meg. A vitelszki J. Kolasz bjelorusz színházban alkotó stúdiót létesítet­tek. A vitelszki színház művészei fog­lalkozásuk megszakítása nélkül tö­kéletesíthetik ott tudásukat. A leningrádi Vígszínházban e na­pokban megtartották A. Fajk Ne emelj magadnak bálványokat c. szín­játékának bemutató előadását, ame­lyei.! kiváló leningrádi művészek lép­tek fel. * * * Čadcán népművészeti kiállítás nyílt, meg mely bemutatja a népi képző­művészet fejlődését Felső Kysuca vidékén. A kassai kerületben az idén 3000 tanulót helyeztek el az újonnan épült modern iskolákban. Egy éven belül t'z^Piégy korszerű iskolát adtak át rendeltetésének. UJ sz 1956. december 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom