Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-17 / 351. szám, hétfő

A párt és a nép kapcsolatában van politikánk sikere Karol Bacílek elvtárs beszámolója Szlovákia Kommunista Pártja KB-nak 1956. december 12-i és 13-i ülésén A beszámoló bevezető részében Karol Bacílek elvtárs a jelenlegi nemzetközi helyzettel foglalkozott, amivel kapcsolatban pártunk már állást foglalt Novotný elvtárs beszámolójában és a CSKP KB határozatában is. Bacílek elvtárs újból figyelmeztetett a nemzetközi helyzet legfontosabb tényeire és különösen kiemelte azt, hogy az imperialista hatalmak igyekeznek csökkenteni azoknak a jelentós sikereknek értékét, melyeket a Szovjetunió és az egész szocialista tábor békepolitikájával elértünk. Szívesen éket vernének népi demokratikus államunk és a Szovjetunió közé és ezért elkeseredett uszítást folytatnak a Szovjetunió és a kommunista pártok ellen nemcsak a népi demokratikus országokban, amelyek szövetségben állnak a Szovjetunióval, hanem a kapitalista országokban is. Ezzel kapcsolatban közismertek a Franciaország és Olaszország kommunista pártjai elleni támadások, mely pártok becsülettel harcolnak egységükért. Bacílek elvtárs a továbbiakban a proletár nemzetköziség kérdéseire tért át, amelyek oly fontosak a szocialista tábor, valamint a kommunista- és munkáspártok egységének megszilárdítása szempontjából. Kijelentette: a proletár nemzetköziség elvei gyakran olyan kölcsönös támogatást és segítséget követelnek meg, amely magasan fölötte áll a kölcsönös tiszteletbentartás és egyenjogúság elveinek. Itt sokat lehet, és kell tanulni a Szovjetuniótól. A marxizmusleninizmus nagy gondolatai a proletár nemzetköziség, voltak azok az eszmék, amelyek a Szovjetuniót arra vezették, hogy sok milliós emberáldozatot hozzon a világ megszabadításáért, hogy a világ megszabaduljon a fasizmus jármától. A proletár nemzetköziség volt az, amelynek zászlaja alatt a kínai önkéntesek harcolni mentek és meghaltak a koreai nép szabadságáért. A proletár nemzetköziség elve az, amely ma is biztosítja a segítséget Magyarországnak. Ismét a szovjet emberek halnak meg azért, hogy újból megszabadítsák Magyarországot a Horthy-rendszer fenyegetéseitől. A dolgozók szilárdak a szocializmus védelmében A továbbiakban a magyar események fejlődésének kérdéseivel foglalkozott és azzal, hogy pártunk milyen álláspontot foglalt el Tito elvtárs pólai beszédével kapcsolatban, majd rátért Szlovákia Kommunista Pártja tevékenységének értékelésére és a legutóbbi nemzetközi eseményekkel kapcsolatban a szlovák nép állásfoglalására. Kijelentette: „A lengyelországi, magyarországi és egyptomi súlyos nemzetközi események Szlovákia Kommunista Pártját, a Szlovák Nemzeti Frontot és közigazgatásunkat nagyon felelős feladatok elé állították. Elsősorban arról volt szó, hogy ne engedjük meg pártunk és a Szlovák Nemzeti Front, valamint a dolgozó ft'ép közötti egység megbontását és így biztosítsuk Szlovákia gazdasági fejlődését a második ötéves terv első évi terve alapján. Egyszersmind az volt a cél, hogy ne engedjük meg a csehek és szlovákok testvéri szövetségének semmilyen gyöngitését, sem pedig a Szovjetunióval való szövetség és együttműködés gyengítését. Ezek a feladatok annál komolyabbak voltak, mivel a nemzetközi jelentőségű események Szlovákiával közvetlenül szomszédos két államban játszódtak le. Elmondhatjuk, hogy ezeket a feladatokat pártunk sikerťel teljesítette. Nagy segítséget nyújtott ebben pártunk két lapja, a Pravda és az Oj Szó és a többi sajtónk is. A magyarországi események arról győztek meg minket, hogy a dolgozók széles tömegei elismerik a pártot vezetőjüknek és tudatában vannak azoknak az óriási előnyöknek amelyeket a párt számukra kivívott és amelyekről népi demokratikus rendszerünk fennállásának 11 éve alatt maguk is meggyőződtek. Számtalan tény bizonyítja, hogy a dolgozók a szocializmust és annak védelmét saját ügyüknek tekintik. Számtalan esetben megnyilvánult az az óhaj, hogy segíteni akarnak fegyveres egységeinknek, népi milíciánknak, sőt közvetlenül aktív részt akarnak venn! a magyar ellenforradalom elleni harcokban Mennyire növekedett pártunk vonzóereje a pártonkívüliek körében, az esetek százai bizonyítják, amikor a pártonklvüliek azt kérték, hogy vegyék fel őket a párt tagjelöltjei vagy a CSISZ-tagjai sorába. Értékelnünk kell a biztonsági szer2 0 J SZO 1956. december 17. vek, a határőrség munkáját és a hadsereg alakulatainak magas erkölcsi színvonalát is, amelyek gyakran kedvezőtlen légköri feltételek mellett a fegyelmezettség és áldozatkészség magas fokáról tettek tanúságot. Hasonlóan pozitívan kell értékelni a népi milícia és nemzeti biztonságunk segédőrségeinek tevékenységét és áldozatkészségét. Ebben az időben a magyar nemzetiségű lakosságnál is oly mértékben nyilvánult meg a Csehszlovák Köztársaság iránti hazafias érzés, mint soha azelőtt. A magyar nemzetiségű dolgozók túlnyomó többsége köztársaságunkat hazájának tekinti. A párttal együtt a párt irányvonala mellett állottak a Szlovák Nemzeti Front összes alakulatai, a politikai pártok, valamint a nemzeti bizottságok is. A legértékesebb éppen az, hogy a külföldi reakciónak pártunk ideológiai egysége ellen irányuló viharos nyomása időszakában, amely a magyar események idején még inkább erősödött, beigazolódtak az országos konferencia következtetései pártunk ideológiai és szervezési egységéről. Ne tévesszük szem elöl az óvatosságot és az éberséget Annak ellenére, hogy jelentős sikereket értünk el — folytatta Bacílek elvtárs — nem szabad, hogy hiú reményekben ringassuk magunkat. Éppen a magyarországi tapasztalatok jelentenek tanúiságot számunkra, hogy egy pillanatra sem szabad lazítanunk forradalmi éberségünkön és elővigyázatosságunkon. A párt Magyarországon elvesztette éberségét és elővigyázatosságát, elvesztette tekintélyét, elhanyagolta a legelemibb biztonsági intézkedéseket. Az ellenforradalom büntetlenül, úgyszólván nyilvánosan készülhetett támadására. Nálunk mások a viszonyok. A párt egységes és munkájában a dolgozókra támaszkodik. Mi is nehézségekkel küzdünk a szocializmus építésében, de ezeket a dolgozókkal egyetértve, segítségükre támaszkodva oldjuk meg. A nép bizalma a párt iránt kétségkívül nagy kincs. Nem szabad megengednünk senkinek, hogy ezt a kincset, a nép bizalmát a CSKP iránt, könnyelműen aláássa és megingassa. A magyarországi események, amelyeknek legtragikusabb jellemzője az volt, hogy a párt teljesen csődött mondott, arra tanítanak bennünket, hogy még többet törődjünk kommunista pártunkkal. Ezért tovább kell mélyítenünk a szocialista demokratizmust, tovább kell fejlesztenünk fogyatékosságaink bírálatát, a bíráló hangoknak a mélyére kell hatolnunk és a feltárt hibákat rendszeresen, állandóan orvosolnunk kell. Egy pillanatra sem szabad lankadnia forradalmi éberségünknek és elővigyázatossá-, gunknak. A taggyűléseken, a pártcsoportok és pártszervek gyűlésein a párton belüli demokratizmus szellemében kell megoldani a párt kebelében előforduló problémákat; minden párttagnak lehetőséget kell adni, hogy szabadon kifejthesse nézeteit, másfelől gondoskodni kell a ideológiai egység betartásáról és nem szabad megengedni, hogv bárki is idegen ideológiát csempésszen be pártunkba. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ellenséges külföld vesz körül bennünket, hogy az imperialistáknak szálka a szemében a szocializmus építése hazánkban, hogy minden eszközzel egységünk megbontására törekednek. A nacionalista előitéletek ellen Ideológiai harcunk leggyengébb szakaszának egyike a burzsoá-nacionalizmus elleni harc. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az úgynevezett szlovák állam aránylag hosszú időszaka van mögöttünk, hogy a nacionalista előítéletek — amint ezt Magyarország esetében láttuk — aránylag szívósan és sokáig fennmaradnak. Ma nem vitás, hogy a Magyar Dolgozók Pártjában különféle karrierista elemek voltak, amelyek nem mondtak le soviniszta előítéleteikről és amelyek az ellenforradalom uralomrajutása idején átmentek annak soraiba. A magyarországi ellenforradalom megmutatta, hogy a soviniszta és fasiszta elemek milyen jól tudnak alkalmazkodni, hogyan tudnak kapcsolatot teremteni egyes időszerű kérdésekkel és mennyire tudják jelszavaikat látszólag népszerű frázisokkal leplezni. Hiszen a horthysta propaganda legsötétebb terveit hoszszú ideig liberalista jelszavakkal takargatták. Az „általános szabadság", „a demokratizálás" jelszavai alatt, a Rákosiék és a sztálinisták elleni harc köpenyege alatt készültek a kommunisták és a népi demokratikus rendszer elleni küzdelemre, a Horthyterror felújítására. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Hhnka-párt vezetősége külföldre való távozása előtt szándékosan Szlovákiában hagyta tagjainak egy részét főleg a fasiszta ludákok soraiból, és pontos utasításokat adott nekik, hogy a felszabadítás után hogyan végezzék Szlovákiában kártékony munkájukat. Ezt bizonyítják a fiatal ludáknak, Kosorinnak feljegyzései és a Hlinka-ifjúság pöstyéni manifesztuma, amelyben arról van szó, hogy a ludákok visszavonhatatlanul a Szlovák állam mellett állnak, ezt bizonyítják Ďurčanský utasításai, melyeket a ludákok tevékenységével kapcsolatban adott és 1948-tól 1955-ig a ludákok illegális csoportjai egész sorának leleplezése és elítélése. A ludák elemeken kívül nem szabad szem elől tévesztenünk a különféle trockista elemeket sem, amelyek főleg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után aktivizálódtak és semmiképpen sem becsülhetjük le azt a veszélyt sem, amely rendszerünket a Masarykirányzatú külföldi emigráció részéről fenyegeti. A külföldi emigráció csoportjával egyidejűleg a jobboldali szociáldemokrata emigráns elemek is aktivizálódnak, amelyek árulása anynyira megy, hogy piszkos dollárokért feltétel nélkül az amerikai milliárdosok szolgálatában állnak és saját népük ellen undok kémtevékenységet szerveznek. Karol Bacílek elvtárs a továbbiakban az írók véleménye körül keletkezett néhány kérdéssel foglalkozott és kijelentette, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatban egyes írók bizonyára látják hibáikat és igyekeznek tollúkkal segíteni a pártot. Különösen megmutatkozott ez Magyarországon az ellenforradalom kezdetének súlyos perceiben, amikor az írók egész sora a sajtó hasábjain közölt cikkekkel és költői művekkel pozitív állást foglalt a magyar népi demokrácia védelme mellett. Ideje már, hogy az írók — kommunisták megszűnjenek individualizmusuk szemszögéből látni a világot és játszani a gondolattal magáért a gondolatért, megszűnjenek irodalmat alkotni csupán az irodalom kedvéért és végre megértsék az olyan általános kérdéseket is, amilyen a demokrácia kérdése a tartalom, nem pedig a forma szempontjából és ne tévesszék össze a szabadság fogalmát a burzsoá-liberalizmussal, amely minden szempontból összetákolt fogalom, s hogy végül megértsék azt is, amit S. K. Neuman, a híres cseh író írt meg: „A szocializmus nem tűrheti a kútmérgezőket. A szociaLizmus nem engedheti meg, hogy mindenki azt hirdesse, ami eszébe jut, hogy bárki megírhassa és kinyomathassa azt, ami eszébe ötlik, hogy bárki is akármiről és akármilyen alapon pártokat és szervezeteket tákoljon össze. A szocializmus olyan terv és rendszer, melyet mindenkinek be kell tartani. A szocializmus nem szabad verseny, a szocializmus szilárd terv alapján folytatott munkaverseny. A szocializmus nem támogathatja az egyéniséget sem a termelésben, sem a falépítmény ágazataiban. A szocializmus csak olyan személyiséget ismer, amely megérti annak lényegét és szükségességét, hogy a tervet és rendszert mindenkinek be kell tartania és hogy ezt az illető is önként betartsa. A szocializmus elveti az individualista önkényt, fegyelmezett egyénekre és fegyelmezett individualitásokra van szüksége. A szocializmus tehát nem kispolgári szabadság, a szocializmus nem liberalizmus, a szocializmus fegyelem." A párt jelenlegi feladatairól Karol Bacílek elvtárs végül pártunk jövőbeli feladatairól beszélt, amint már Szlovákia Kommunista Pártja KB ülésének közleményében nyilvánosságra hozták őket. Elsősorban arról van szó, hogy minden kommunista necsak formálisan védje és valóra váltsa a párthatározatokat, hanem hogy minden időben és minden helyen megmagyarázza a nemzetközi politika problémáit, a burzsoá-nacionalizmus és liberalizmus veszélyét. A párttagok kötelessége, hogy egész nemzetünket továbbra is a Szovjetunióval való szilárd szövetségre neveljék, amely nélkül nem léteznék Csehszlovák Köztársaság és nem építhetnék hazánkban a szocializmust. Pártunk munkájában továbbra is a dolgozók széles tömegeire támaszkodik, a Nemzeti Front politikájának helyes érvényesítésével szilárdítani fogja az egész dolgozó nép egységét és felzárkozottságát. Ez azt jelenti, hogy a Szlovák Nemzeti Front szerveit és a tömegszervezeteket ne helyettesítsük, hanem ellenkezőleg, az ott levő kommunisták közvetítésével irányítsuk tevékenységüket és e szervezetek kommunistáit önállóságra és felelősségre vezessük. A párt előtt továbbra is az a feladat áll, hogy mindenképpen harcoljon az országos konferencia határozatainak teljesítéséért az állami apparátusban, valamint a nemzeti bizottságok munkájában megnyilvánuló minden bürokratikus tünet ellen életbe léptesse a decentralizálást. A párt minden gazdasági és politikai problémát a dolgozó néppel szoros kapcsolatban old meg. Ezen a téren is a helyes úton haladunk. Ez az út az iparban és a mezőgazdaságban a munkatermelékenység szüntelen fokozásában, a magas fokú technika, a tudományos ismeretek felhasználásában, a jó munkaszervezésben van, amelyek sikerrel segítik gazdasági politikánk megvalósítását népünk érdekében. Zárószó Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára a zárószóban néhány időszerű kérdéssel foglalkozott. Az értelmiséggel kapcsolatban ezt mondotta: Novotný elvtárs és Široký elvtárs is már az országos konferencián hangsúlyozták az értelmiség nagy jelentőségét, kiemelve, hogy értelmiség nélkül nem építhetjük fel a szocializmust. Bacílek elvtárs elmondotta, hogy a párt és a kormány aránylag nagy figyelmet szentelnek az értelmiségnek, óriási pénzösszegeket fordítanak nevelésére. A főiskolák számának hatalmas méretű növekedése, sok fontos intézmény és intézet, s magának a Szlovák Tudományos Akadémiának létezése is azt bizonyítja, mily nagy fontosságú kérdésnek tartjuk népi demokratikus hazánkban az értelmiség fellendítését. Ugyanakkor nemcsak a műszaki értelmiségről, a mérnökökről, agronómusokról, zootechnikusokról, avagy orvosokról, tanítókról és tanárokról van szó, hanem művészeinkről, íróinkról és képzőművészeinkről is. A nép életszínvonala emeléséhez nem csupán az szükséges, hogy olcsóbb a hús, az ipari termékek, alacsonyabb a lakbér, jobbak az egészségügyi és szociális intézkedések, hanem ide tartoznak a felépítmény hatalmas értékei is, mint például az új művészi alkotások, költemények, színművek, zenei szerzemények. Ilyen művészi értékek alkotására csak magas politikai és művészi színvonalon álló értelmiség képes. Az értelmiséggel kapcsolatos vita azért keletkezett, mivel az értelmiség bizonyos része nem állt szilárdan a marxizmus-leninizmus alapján s magának követelte azt a jogot, hogy nyilvánosan terjesszen különféle, a mi szempontunkból helytelen politikai nézeteket. Általánosan ismert tény, hogy egyes írók túl érzékenyek, individualisták, gyakran meginognak, amit ma nagyra becsülnek, holnap elvetik, aránylag könnyen hatnak rájuk különféle nézetek, néha a polgári anarchizmus és liberalizmus nézetei is, nem értik meg a dialektika törvényeit, a fejlődést gyakran akadálymentesnek képzelik el és az első fogyatékosságok és nehézségek láttára a másik oldalra állnak át. Pár tunknak ez irányban már gazdag ta pasztalatai vannak. Engedjék meg, hogy megemlítsem az 1929. évet, amikor a kommunista írók nem ér tették meg a párt bolsevizáiásának lényegét és a döntő pillanatban, amikor a párt válságban volt és a burzsoázia dühödt támadást vezetett ellene, éppen akkor szembehelyezkedtek a párttal. Voltak köztük olyan írók is, mint például Olbracht elvtárs. Ma valamennyien látjuk és ezt később Olbracht elvtárs is megértette, hogy nem az íróknak volt igazuk, hanem Gottwald elvtársnak és a pártnak. Ma is szükséges, hogy a kommunista írók megértsék, nem tévedhetetlenek. Meg kell érteniök, hogy a párt nem szorítkozhat csupán az állandó vitázásra, meg kell érteniök, hogy tagjai a pártnak és a párthatározatoknak alá kell vetniök magukat. A párt az egyformán gondolkodó emberek, a kommunisták önkéntes harci szövetsége és semmi más nem lehet. A párt tagja csak az lehet, aki teljesíti a párt határozatait. Mi hosszú időn keresztül meggyőző munkát folytathatunk íróink -körében, hogy megértsék a párt politikájának helyességét, de végül is meg kell érteniök, hogy nem közölhetjük mindazt, ami bárkinek eszébe jut. Végre valahára meg kell mondanunk, vajon következetesen minden lehetőt megteszünk-e annak érdekében, hogy néhány ma még ingadozó, de reményre jogosító embert meggyőzzünk, megmentsünk építő munkánk, magunk és önmaguk számára, annak érdekében, hogy megjavuljon a helyzet különösen a Szlovák írók Szövetségében, de az értelmiség többi köreiben is. Az elvtársak a Szlovák Írók Szövetségének egészséges magjáról beszéltek. Ez tényleg létezik. Gyönyörű új, szocialista műveink, költeményeink vannak, amelyek fellelkesítik a tömegeket, vannak hatásos regényeink és színműveink is. Meggyőződésem, hogy az írók döntő többsége őszintén követi a párt politikáját. Mi tehát a probléma? A problémát az képezi, hogy az elvtársak egy része különösen a Varsóból és Budapestről eredő helytelen tendenciák hatása alatt helytelen nézeteket kezdett vallani. így történt, hogy egyes elvtársak, köztük kommunista írók is, így állították fel a kérdést: Mi, vagyis az írók — és a párt, mi — és a párt apparátusa, és nem látták, hogy nekik, mint a párt tagjainak, természetszerűen kötelessége, hogy munkahelyükön, vagyis az írók körében érvényesítsék a párt helyes politikáját. A helyzet az, hogy a Szlovák írók Szövetségében nem uralkodik egységes nézet a párt politikájával kapcsolatban, az elvtársak egy része védelmezi a párt határozatait, másik részének bizonyos fenntartásai vannak. Mit tegyünk, hogy az írók Szövetségében is egységesek legyenek az elvtársak, hogy a párt tagjai, a kommunista írók szilárdan a párt határozatai és politikai irányvonala mellett álljanak, hogy lelkesedést keltsenek a munkások körében a feladatok teljesítése, a parasztok soraiban pedig az újszerű közös munka érdekében, egyszóval, hogy a népet szolgálják úgy, ahogy ezt mi, a párt tagjai valamennyien természetes kötelességünknek tartjuk. Semmiképpen sem akarjuk ezzel korlátozni az írók alkotóképességét, nem akarjuk előírni számukra, miről és hogyan írjanak; az író elvtársaknak azonban fontolóra kell venniök, hogy nem adhatunk társadalmunknak irodaimi selejtet, nem közölhetjük azt éppúgy, mint ahogy nem fizetjük meg és nem adjuk el a gyári munka selejtjét sem. A Szlovák Írók Szövetségében elsősorban azoknak az elvtársaknak kellene küzdeniök a helyes nézetekért, akik értik a párt politikáját és teljes mértékben egyetértenek vele. Az írók Szövetségének problémáit úgy kell megoldanunk, hogy gyakrabban és gondosabban foglalkozunk az írókkal és a Szlovák írók Szövetsége pártcsoportjának egészséges kommunista magva végre hallatja hangját és a párt segítségével rendet teremt. Nekik maguknak úgy kell dolgozniok, hogy a Kultúrny život a haladó írók igazi szónoki emelvénye legyen a reakció és az írók körében zavart keltő nézetek ellen folytatott harcban. A személyi kultusz idegen a szocializmustól Bacílek elvtárs a személyi kultusz kérdésével foglalkozva hangsúlyozta, hogy a párt az utóbbi időben egységesnek és szilárdnak mutatkozott. Határozottan követi az országos konferencia célkitűzéseit, a CSKP Központi Bizottsága mögött áll, amely helyesen valósítja meg a X. kongresszus irányvonalát. A viták során a magyarországi események kapcsán azonban egyes helyeken olyan hangok hallatszottak, helyes volt-e a személyi kultusz bírálata, helyes volt-e párton belüli vitát indítani Sztálin hibáiról, s ilyen vitát folytatni más kommunista pártokban is. Meg kell mondani, hogy a CSKP KB határozatai minden téren, a személyi kultusz kritikáját illetően is teljes mértékben igazolták az SZKP XX. kongresszusa határozatainak helyességét. A CSKP KB és Novotný elvtárs beszámolója ugyanakkor viszszautasította Tito elvtársnak azt az állítását, hogy a személyi kultusz az egész rendszer terméke, mivel ismeretes, hogy éppen a személyi kultusz teljes ellentétben áll a szovjet rendszerrel. Bacílek elvtárs hangsúlyozta, hogy a személyi kultusz a burzsoá társadalom terméke, minden államban és minden világrészben a burzsoázia tartozéka. A személyi kultusznak ott van a hazája, ott érvényesül teljes mértékben, minden velejáró negatív megnyilvánulásával együtt. így például a kapitalista Csehszlovákia burzsoáziája kénye-kedve szerint megszegte saját törvényeit is, ha ez célját szolgálta. Miniszteri utasításra gyakran tüzeltek a sztrájkolókra, az országos hivatalban mindenható úr volt az országos elnök, a járási hivatalokban a (Folytatás a 4. oldalon)