Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-16 / 350. szám, vasárnap

AZ ALKOTÁS SZABADSAGA l^ľľETL,. 1 1^1 a • írta: M. KUZNYECOV és J. LUKIN t A z imperialista burzsoázia ideo­lógusai igyekeznek bizonyíta­ni, hogy igazi alkotási sza­badság csak a kapitalista társadalom­ban lehetséges. Sőt azt állítják, hogy a burzsoá társadalomban abszolút szabadság, minden korlátozás nélküli szabadság létezik. A burzsoázia esz­mei védelmezői hevesen támadják a szocialista rendszert és megrágalmaz­zák, hogy a szocializmus országaiban nincs és nem is lehet alkotási szabad­ság. Melyik társadalmi rendszer bizto­sítja az alkotási szabadságot — a kapitalista vagy a szocialista rend­szer — e vita nem újkeletű. A kér­dés már a szocialista forradalom előtt felmerült, amikor Lenin leleplezte a szabadságról hangoztatott burzsoá frázisok hazug és szemforgató mi­voltát és bebizonyította, hogy az igazi alkotási szabadság csak a szocializ­musban diadalmaskodik. Ma már si­kerrel folytathatjuk ezt a vitát, mert az idő kereke nem állott meg: a szo­cialista kultúra, a szocialista irodalom és művészet fejlődésének négy évtize­de nagy tapasztalatokat hozott; cá­folhatatlan \tények igazolják a burzsoá kultúra egyre fokozódó hanyatlását. Az alkotás szabadságának problémá­ja még ma is időszerű, mivel a sze­mélyi kultusz irodalmi és művészeti téren okozott következményeit bírál­va, a hazánkban és a külföldön foly­tatott viták egyes részvevői helyte­lenül támadják a szocialista kultúra alapvető elveit, sőt egyesek rágalma­kat is terjesztenek. * * * Az alkotás szabadságát kétfélekép­pen szokták értelmezni. A burzsoá és a marxi-lenini értelmezés közül az utóbbi a helyes, mivel ez felel meg a valóság tényeinek. Létezik-e valóban abszolút alkotási szabadság, mindentől való független­ség, amely mellett a burzsoá ideoló­gusok kardoskodnak? A tények azt igazolják, hogy nem létezik. Lehetet­len a társadalomban élni és egyúttal függetlennek lenni a társadalomtól. Ez a mi nézetünk, ez felel meg az igaz­ságnak, ezért védelmezzük. Az író, a művész nem a maga szá­mára alkot. Az emberek számára al­kot, hisz abban van az igazi alkotási szabadság, hogy a művész megvaló­síthatja törekvését: magasztos eszmé­nyeket, mély gondolatokat és érzel­meket plántálhat az emberek nagy ré­szébe. Az imperialista burzsoázia valóban „megszabadítja" a művészt és az írót — de mitől? Megszabadítja őt a nép, az emberi­ség érdekeinek szolgálatától és arra kényszeríti, hogy „az elhájasodásban szenvedő felsőbb tízezret" szolgálja, gyakran alacsony és ferde ízléseket elégítsen ki. Hisz napjainkban a bur­zsoá lapok hasábjain, a mozik vetítő­vásznain, a színpadokon és képkiállí­tásokon nem marxista „propaganda­művek" szólnak az emberekhez, ha­nem aljas ösztönöket kifejező, ember- I gyűlölő, gyakran beteg agy szülte 1 művek látnak napvilágot. Lássuk csak, mit ír az anarchista burzsoá alkotási szabadság egyik ter­mékéről, Jules Romáin „Gervanion fia" című legutóbbi regényéről André Rousseau francia kritikus: „Jules Ro­máin úr 50 oldalon higiéniai és er­kölcsi értekezést ír a vérfertőzésről. Jules Romáin agyerotizmusa aljas íz­léseket szolgáló színes albumot ered­ményezett alkotásában". H ol marad a burzsoá alkotási szabadság védelmezőinek pá­tosza, midőn a népet szolgáló, az embereknek igazat mondó, az em­beriséget a világ átformálására ser­kentő mű lát napvilágot az iroda­lomban? Hisz nem a sötét középkor­ban, hanem a XX. század harmincas éveiben lőtték agyon a modern Spa­nyolország legnagyobb költőjét, Fre­derico Garcia Lorcát. Világhírű írók: Thomas Mann, Heinrich Mann, Lion Feuchtwanger kénytelenek voltak el­menekülni szülőhazájukból, hogy meg­meneküljenek a fogdmegek karmaiból. Pablo Neruda elrejtőzött üldözői elől, sok évig sínylődött rabságban Nazim Hikmet... Ma tänúi. vagyunk annak, hogy Paul Robeson nem léphet fel szabadon hazájában és nem mehet külföldi művészi körútra. Hallqassuk csak meg Tomasso Chia­retti híres olasz filmrendező tanúbi­zonyságát az olasz filmgyártás jelen­legi helyzetéről. „Helyzetünk nem mondható rózsás­nak, öt ujjunkon számolhatjuk meg azokat a nagy filmrendezőket, akik jelenleg Olaszországban dolgoznak. A filmgyárak egymás után jelentenek csődöt. A bankok felmondják a film­gyárak hitelét, mint mondják, nem bocsátkoznak kockázatos kalandba. Rendezőink Mexikóról, Afrikáról, a Csendes-óceánról álmodoznak. A fia­A „Kommunyiszt" 15. számában elméleti cikk jelent meg Kuznye­cov és Lukin tollából. A cikkben a művészi alkotás lényegét fejte­getik, szemléltetik a művészi al­kotás szabadságáról terjesztett el­méletek fejlődését különböző tör­ténelmi korszakokban és össze­hasonlítják az alkotási szabadságot a kapitalista és szocialista rend­szerben. Az alábbiakban kivonato­san közöljük Kuznyecov és Lukin cikkét. tal rendezők körülnéznek Kínában és Albániában. Mások fájdalmas ingado­zás után feladják nézeteiket és a filmkalmárkodás szolgálatába állnak: olyan filmeket gyártanak, melyek Dél­Amerika vagy a Közép-Kelet piacai számára készülnek. Tehát csak azoknak a művészeknek adatüc meg a „szabadság", akik ki­szolgálják az uralkodó osztályt. A burzsoá művész alkotási szabadsága lényegében jog arra, hogy szabadon eladhassa magát. Hol van tehát tág tere a művészi alkotás szabadságának? A szocializ­mus országaiban. A szocialista rend­szer felszabadítja a művészt, fel­oldja láncait, melyekkel a burzsoá társadalom kötötte meg kezét. A szocializmus felszabadítja a művészt lealázó kötelezettségétől, hogy piaci műveket alkosson és vevőket keres­sen. V. I. Lenin Zetkin Klárával folyta­tott egyik beszélgetésében a szocia­lista állam művészetéről és a művész szerepéről a társadalomban megje­gyezte, hogy a szovjet államban „minden művésznek, mindenkinek, aki tehetséget érez, joga van szabadon, saját eszméjének megfelelően, min­dentől függetlenül alkotni." A szocialista forradalom a tehetsé­gek ezreit fedezte fel, felkarolta a már nagy tapasztalatokkal rendelkező művészeket. A XX. századnak hány nagy művésze köszönheti kiváló alko­tásait a forradalom ihletének? Mennyi eszmei kincs, magasztos eszme szü­letett Október tűzkeresztségében! A szocializmus kiszabadította a mű­vészt a kizsákmányoló társadalom kö­telékeiből, de nem hirdeti az abszolút szabadságot, mivel ez nem abszolút A marxizmus azt tanítja, hogy az igazi szabadság a szociális-történelmi törvényszerűségek felismerése. Nem létezhet szabadság e törvényszerű­ségen kívül. A szabadság ott kezdő­dik, ahol az ember felismeri és ma­gáévá teszi a természet és a társada­lom objektív törvényeit. K i volt szabadabb a természethez való viszonyában: a természet elemi erőivel szemben tehe­tetlenül álló ősember-e, avagy kor­társunk, a természet törvényeit felis­merő, a hő-, villany-, atomenergiát, az elemi erőket felismerő és szolgálatába állító ember? A válasz csak egy le­het: nem a természet rabja, hanem meghódítója a szabad ember. Ki sza­badabb a társadalom fejlődésének fo­lyamatához való viszonyában: a tár­sadalom fejlődésének folyamatát fel nem fogó egyén-e, vagy pedig az az ember, aki felismerte és magáévá tet­te a társadalom fejlődésének törvé­nyeit és forradalmian átformálja a világot, tevékenységével közelebb hozza az emberiség évszázados álmá­nak megvalósulását: a legigazságosabb társadalmi rend megteremtését ? A vá­lasz csak egy lehet: Igazán csak az az ember szabad, aki magáévá tette a társadalmi fejlődés törvényeit és az új világ aktív építője. A marxizmus ezért azt tanítja, hogy a szocializ­musban és kommunizmusban az ember a szabadság birodalmába lép. A szocialista forradalom megsza­badította a művészt a kapitalista vi­lág bilincseitől, de mégsem zavarja össze a szabadság fogalmát a káosz­szal. Az alkotás, azaz egy mű létrehozása egyéni dolog, de a művészet egészé­ben nem magánügy, hanem az egész társadalom ügye, lényegében a népet, nem pedig az esztéták egy csoport­ját szolgálja. Ki képezi az emberiség virágát, re­ménységét és jövőjét, ha nem a dol­qozók? Az igazi nagy, a nép ér­dekeit szolgáló művészet fejlesztése, — ez az a cél, melyet a kommunista párt kitűzött, ez az irodalom és mű­vészet fejlődési folyamata pártirányí­tásának lényege. „No lám — hangos­kodnak a burzsoá szabadság védel­mezői, — hol a szabad alkotás, ha pártirányításról beszéltek?" Ha ele­mezzük ezt az állításukat, látjuk, hogy rágalomhadjárattal állunk szemben. A művészet a népé, a művész a nép ér­dekében alkot, nem fenyegeti őt többé az a tragédia, hogy a nép nem érti meg és eltaszítja magától. A kom­munista párt pedig a népnek egy ré­sz 0. annak élcsapata és ez a helyze'e nagy erkölcsi joggal ruházza fel azon élenjáró művészet fejlődésének irá­nyításában, mely a tömegeket a sza­badság tetőfokára emeli, a dolgozók érzelmeit, gondolatait és akaratát a szocializmus építésének nagy és áldá­sos művében egyesíti. Lenin nem egyszer felszólította az írókat, hatoljanak az élet mélyébe, elemezzék az eseményeket, tanulmá­nyozzák az új és régi harcának reá­lis folyamatát. Felszólította őket, ne­veljék a népet a nyílt, egyenes, kö­nyörtelen igazságra, a hiányosságok elkenésére irányuló kísérletek kímé­letlen kigúnyolására és leleplezésére. Igazságra neveljenek — ezt követelte Lenin a párttól és az irodalomtól. Az irodalom pártossága lenini elvének lényege korunk magasztos eszméinek elsajátításában van. Ezek az eszmék a nép őszinte és szabad szolgálatára serkentik a művészt. Lenin már 1995-ben így jellemezte a szocialista társadalom művészetét: „Ez szabad irodalom lesz, mely az emberiség forradalmi gondolatainak legújabb eredményeit megtermékenyí­ti a szocialista proletariátus tapasz­talataival és eleven munkájával." Alá kell húznunk azt a szót, hogy „megtermékenyíti", mert azt jelenti, hogy valami újat visz a marxizmus, eszmei kincstárába, gazdagltja azt az élet művészi felismerésének tapasz­talataival. A kommunista párt a szovjet társa­dalom fejlődésének minden időszaká­ban a nevelés és a meggyőzés mód­szereit alkalmazta és olyan művészet megteremtését szorgalmazta, amelyet korunk legmagasztosabb eszméi hat­nak át. A szocializmus ellenségei azzal rágalmaznak bennünket, hogy országunkban a művészetet erőszakosan összekötik a politikával, A kommunista párt azzal, hogy fel­szólítja a művészeket: álljanak nyíl­tan a nép mellé, kapcsolják össze al­kotásukat a dolgozók forradalmi küz­delmével az új, szocialista társadalom felépítéséért, semmiképpen sem kor­látozza az író vagy művész szabad­ságát, hanem ellenkezőleg, megteremti a lehetőséget az igazi alkotási sza­badság kihasználására viszonyaink kö­zött. Üj művészi formák keresése siker­rel vagy kudarccal szokott végződni. Társadalmunkban a művésznek joga van a szabad és független alkotásra, új formák keresésére, viszont a nép­nek, mely számára alkot és a nép él­csapatának — a pártnak — is joga van a művészi alkotás szabad bírálatara, egyes művészi megoldások értékelésé­re. A kommunista párt a dolgozó tö­megek érdekeitől vezérelve természe­tesen elsősorban azokat a müveket pártolja, amelyeket magasfokú esz­meiség hat át és amelyeknek tökéle­tes művészi formáját embermilliók is megértik. Minél több embert lelkesít egy mű, minél szélesebb körben fog­lalkoztatja az embereket, annál haté­konyabban járul hozzá a kommuniz­mus építésének össznépi művéhez. Irodalmunk és művészetünk fejlő­désében kétségtelenül nagy károkat okozott Sztálin személyének kultusza. A lenini normák mellőzése bizonyos esetekben korlátozta és elfojtotta az író alkotó kezdeményezését. A személyi kultusz egyik fő meg­nyilvánulása a néptömegek történelmi szerepének lekicsinylése és az alkotó erőkkel szemben való bizalmatlanság. A marxizmus megköveteli a kommu­nistáktól, hogy mindig tanuljanak a néptől. Erről ír Marx, Engels és Le­nin is. Erre vonatkozóan Sztálin is he­lyes nézeteket vallott műveiben, a gyakorlatban azonban gyakran eltért ezektől. Sztálin szubjektivizmusa nemcsak egyes alkotások hibás értékelésében nyilvánult meg. A legnagyobb hiba ott volt, hogy a művészi alkotás terén megengedték az adminisztratív rend­szert. Csak ilyen körülmények köze­pette születhetett meg a konfliktus­mentesség helytelen elmélete és gya­korlata. A személyi kultusz idején előfordult a szocialista törvényesség, a szovjet és pártdemokrácia, valamint az alkotási szabadság alapelveinek súlyos megszegése. Bármilyen súlyo­sak is voltak ezek a negatív jelensé­gek, mégsem tudták aláásni az egész szocialista rendszer alapjait, irodal­munk és művészetünk alapjait. Ó riási tapasztalatokkal rendelke­zünk a szocialista irodalom és művészet fejlesztése terén. A kommunista párt a személyi kultusz emelte összes akadályokat eltávolítot­ta a haladás útjából. Milyen lelkesítő távlatok nyílnak ma minden művész előtt! Az idő megköveteli a szocia­lista művészet alkotójától, hogy a művészi alkotás magaslatára emel­kedjék. J A Prága Nagydíjáért folyó X. nem­• zetközi női kosárlabda-torna eddigi * lefolyása bebizonyította, hogy magas színvonalú és Közép-Európában is ér­tékes sportesemény. A részt vevő hét együttes két csoportban vetélkedett a döntőbe jutásáért. Az „A" csoportban az Udarnik Szófia, valamint a Slovan Á Orbis együttese jutott a döntőbe. A • ,,B" csoportban a moszkvai MAI, va­lamint a varsói AZS együttesei kerül­tek a döntőbe. A selejtező küzdelmek, melyek so­rán mindenki mindenkivel játszott, A több meglepetést és érdekes ered­7 ményt hoztak, A selejtező küzdelmek • utolsó eredményei: Crvena Zvezda—PUS Párizs 45:42 (17:26). A jugoszláv csapat gyengén kez­' dett s így a francia együttes már tíz pont előnyt szerzett. A második fél­időben azonban erősen feljavultak a jugoszlávok s végül is három pont­különbséggel győzelmet arattak. MAI Moszkva—Spartak Sokolovo 60:52 (33:38). A Sokolovo együttesének hat­pontos győzelmet kellett volna arat­nia, hogy bejuthasson a döntőbb. An­nak ellenére, hegy az együttes sok­kal jobb teljesítményt nyújtott, mint az előző mérkőzésen, mégsem tudta legyőzni a jelenleg jó formában levő moszkvai csapatot. Udarnik Szófia— Slovan Orbis 65.56 (32:26). Nagy meg­lepetésnek számít az Orbis veresége, de a mérkőzésen nyújtott játék alap­ján az eredmény megérdemeltnek mondható. A Prága Nagydíjáért folyó küzdel­mek utolsó döntő találkozóit ma játsszák a prágai Sokolovo tornater­mében. Jóváhagyták a Dukla és a Sokolovo karácsonyi portyáját Az ÄTSB labdarúgó szakosztályának elnöksége legutóbbi ülésén jóváhagy­ta az átlépéssel kapcsolatos javasla­tokat. Az eddigi átlépési időpontot — december 20-tól 31-ig — 'örllk é6 1957. január 1-től már az új rendsza­bályok lépnek érvénybe. Ha a sport­szervezetek ez év végéig nem vonják • meg játékosaiktól a vendégszereplési elngedélyt, akkor az illető játékos január 1-től azon sportszervezet tag­jává válik, melyben vendégszerepelt. Ha a sportszervezet megvonja a ven­A dégszereplési engedélyt, akkor az A illető játékost 15 napon belül át kell T igazolni. v A labdarúgó-szakosztály elnöksége I továbbá jóváhagyta a Dukla Prahá nyugat-németországi és a Spartak Praha Sokolovo törökországi portyáját. A Dukla Praha a következő mérkő­zéseket játssza: december 22-éü Schalke 04 csapatával Gelsenkirchen­ben, december 25-|én Brüsszelben az RSC Anderlecht csapatával találkozik. Onnan a Dukla Egyiptomba utazik, ahol öt barátságos mérkőzést játszik. A Spartak Praha Sokolovo decem­ber 22-én és 23-án Ankarában ven­dégszerepel, később pedig Istanbul­ban játszik három mérkőzést. Ha Tö­rökországban n^m hosszabítják meg ott tartózkodásukat, akkor hazafelé utazva Rómában is vendégszerepel a Spartak Sokolovo. 9 Prága: A Dynamo labdarúgó­együttese újabb játékosokkal erősö­1 dött meg: Limharďt Kladnóról, Trnka 1 Kassáról, Lasák Hradec Královéból és i Feuereisl Karlovy Varyból lettek a , Dynamo tagjai. , ® Helsinki: Finnország—NDK 8:14, nemzetközi ökölvívó-mérkőzés. ( • Szingapúr: A bolgár olimpiai lab­darúgó-együttes hazafelé utazva Szin­• gapurban a város válogatottja ellen mérkőzött. A találkozó 10:2 arányban bolgár győzelemmel ért véget. ® Žilina: A Slovan Bratislava jég­korongozói barátságos mérkőzést Ját­szottak Zilmán a helyi Dynamo ellen. A mérközlést 7:2 arányban nyerte meg a Slovan együttese. • Palermo: A Bp. Honvéd 6:3-ra győzte le Palermo iabdarúgó-együt­tesét. • Pardubice: A Csehstiovákiában vendégszereplő Szovjetunió „B" jég • korongcsapata hétfőn a Dynamo Par­dubice, kedden pedig Kolíiiban a Sp. Praha Motorlet ellen mérkőzik. Vasárnap, iec. 16 A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda: Fzüst szél (cseh) 16, 18.15, 20.30, Slovan: Ki az áruló? (lengyel) 16, 18.15, 20.30, Pohranič­ník: Legyőzetlenek (csehszlovák) 16, 18.15, 20.30, Praha: Lujza és Lotka (nyugatnémet) IC. 14, 16, 18.15, 20.30, Lux: A macska (spanyol) 16, 18.15, 20.30, Metropol: Most légy okos, Domokos! (csehszlovák) 16, 18.15, 20.30, Dukla: Szürke sirály (jugoszláv) 16. 18.15, 20.30, Liga: A negyvene­gyedik (szovjet) 16, 18, 20, Obzor: Dobos sorsa (szovjet) 15.30. 17.45, 20, Mladých: A síró királykisasszony (szovjet) 10.30, 14, 16, Stalingrád: Az új ember kovácsa (szovjet) 18, 20, Máj: Idegen rokonok (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Zora: Othello (szovjet) 17.30, 20, Pokrok: Az anya (szovjet) 17.45, 20.15, Iskra: Az új ember ko­vácsa (szovjet) 17, 19, 4 BRATISLAVAI SZÍNHAZAK MŰSORA Nemzeti Színház: Gizella, Kadettbál 1 (14), Rigoletto (19), Hviezdoslav Szín­i ház: A négy házsártos (14), Haramiák , (18,30), Űj Színpad: Mézeskalács­kunyhó (14.30), Fazekasbál (19), Ze­• nei Színház: Hector Berlioz: Faust • elátkozása. A A KASSAI MOZIK MOSÓRA 4 Slovan: Lujza és Lotka, Osmev A Lujza és Lotka,'Tatra: A nagy had­A gyakorlat, Mladých: A hű Dzsulbarsz, * Partizán: Liliomfi. I A KASSAI ÁLLAMI SZÍNHÁZ MŰSORA 1 Az aranycsillagos királykisasszony >(15.30), Lengyelvér 19. Holnap: A sze­, relem és a halál játéka (19). RÁDIÓMŰSOR: 6.00: Vidám vasárnap. 7.00: Népda­lok. 7.45: Hírek. 8.00: Gyermekmese. Í 8.30: A klasszikusok üzeneteiből. 9.30: A humor iskolája. 10.05: Vasárnaoi operahangverseny. 10.50: Élő szavak. 11.00: Népszerű hangverseny. 12.00: A A hét költeménye. 12.05: Varázsvonők 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 12.50: Ernst Fischer: Találkozás Bécs­ben. Előjáték. 13.30: Szlovák dalok és táncok. 14.00: Vidám dalok operettek­ből. 14.30: Falvainknak játszunk. 15.30: Amit szívesen hallgatunk. 16.00: Ott­honunk dalai. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Tizenöt perc Jaroslav Laifer és Silos Pohanka együttesével. 17.15: Iro­dalmi jegyzetek. 17.30: Az egész világ tánczenéje. 18.00: Mi érdekli hallga­tóinkat? 18.10: Lemezek. 18.15: Kíván­sághangverseny. 19.00: Hírek. 19.30: Játsszatok, zenészek! 70.00: Ján Bot­to: Jánosik halála. 20.30: Kívánság­hangverseny. 21.00: Tánczene. 22.00: Hírek. 22.15: Szórakoztató zene. 22.40: Szimfonikus hangverseny zeneszerző­ink alkotásaiból 23.50: Hírek. A Csehszlovák Rádió magyar adásának mai műsora 13.30—14.10: Hangos újság. (A hiét verse. Sirnko Margit: Ne ölj! Duinai kincskereső, Melinovszky László ri­portja. így szólt a nóta valamikor! Riport. A perényi Borovszky-család karácsonyra készülődik. Farkas ri­portja. Dénes György: Találkozásom a szoborral. Ircdalmi riport. Koratéli e.jt a Zbojnícka Chatán. Malinovský L. riportja. Megjelent A Hét legújabb száma. Osvald Árpád: A csillagok. Karcolat. Kárpátukrajna dalosai közt. Zenés riport.) 14.10—15.00: Estéli vendég. Dráma. Irta Horia Lovinescu, a Román Nép­köztársaság államdíjas írója. Fordí­totta Vajda Béla. Közreműködnek Mo­noszlói Éva. Gregor Martin, a Szlovák Nemzeti Színház „kiváló munkáiért" érdemrend kitüntetettje, Koreň Bra­noslav, a Szlovák Nemzeti Színház tagja és Nagy Jenő. 15.00—15.05: Zenei betét: Hangfel­vétel Szvjatoszlav Richter novemberi brat'slavai koncertjéről. 15.05—15.30: Egy nap Csernőn, Del­már, Gábor és Farkas Kálmán riportja Közép-Európa egyik legnagyobb te­herpályaudvaráról. IDŐJÁRÁS Tovat/ora is borús idő, helyenként, főleg Északnyugat-Szlovákiában eső. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4—7 fok. Gyenge északnyugati szél. „OJ SZŐ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava , Gorkého u. 10. sz., telefon: 347-16, 351-17, 326-39, 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava , Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta K čs 8,—. Ter jeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden posta­A-67955 hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommu nista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom