Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-02 / 336. szám, vasárnap

H Üzenetváltás N. A. Bulganyin és St. Laurent között London. (ČTK) — Louis St. Lau­rent kanadai miniszterelnök november 13-án D. Sz. Csuvahtamak, a Szov­jetunió kanadai nagykövetének üze­netet adott át N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke részére amelyben a magyarországi eseményekkel és a kanadai kormány­nak ezen eseményekkel kapcsolatos álláspontjával foglalkozik. Itt megnyil­vánul az a törekvés, hogy a Szovjet­unióra hárítsa a felelősséget a Ma­gyarországban előállott helyzetért és az ellenforradalmi összeesküvést a demokráciáiért folytatott harcként tüntesse fel. Az üzenet továbbá azt kéri. a szov­jet kormány arra használja fel befo­lyását, hogy a nemzetközi ügynöksé­geknek és szervezeteknek, lehetőségük legyen a magyar nérnek segítséget nyújtani élelmiszerek és gyógyszerek formájában. A. V. Zaharov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének helyettese novem­ber 24-én D. M. Johnsonnak, Kanada moszkvai nagykövetének átadta N. A. Bulgainyin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének üzenetét válaszként L. St. Laurent kanadai miniszter­elnök üzenetére. Az üzenet így hangzik: „Mélyen tisztelt Miniszterelnök Ür, megkaptam november 13-i levelét. Áz Ön levelének és nemrégen tett nyilatkozatának tartalma, valamint hivatalos kanadai személyiségek nyi­latkozatai a magyarországi helyzetről arról tanúskodnak, hogy a kanadai kormánynak nyilvánvalóan egyoldalú, tendenciózus és nem tárgyilagos in­formációi vannak a magyarországi eseményekről és a Szovjetunióinak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról. Szeretném megállapítani, Magyaror­szág forradalmi munkás-parasztkor­mánya nyilatkozataiban rámutatott arra, hogy Magyarország belső reak­ciós erői bizonyos külső körök aktív támogatásával a népi demokratikus rendszer letörésére, és a horthysta­fasiszta rendszer visszaállítására tö­rekedtek az országban. Magyarország belső hazafias erői . népi demokrati­kus rendszer védelmiére keltek és se­gítségül hívták a varsói szerződés alapján Magyarországon tartózkodó szovjjt csapatokat. Ami a szovjet kormány álláspontját illeti a Szovjetunió és Magyarország kölcsönös kapcsolatainak kérdésében, ezt az álláspontot a Szovjetunió kor­mányának a Szovjetuhió és a többi szocialista állam közötti barátság és együttműködiés fejlesztése és további megszilárdítása alapjairól szóló, 1956. október 31-én közölt nyilatkozata tar­talmazza. Miniszterelnök Űr levelében emlí­tést tesz arról, hogy a szovjet kor­mány támogatást nyújtson a nemzet­közi szervezeteknek, hogy lehetőségük legyen segítséget nyújtatni a magyar népnek élelmiszerekben és gyógy­szerekbein. Ez a kérdlás teljesen a ma­gyar kormány hatáskörébe esik. Tájé­kozódásunk szerint a Magyar Nép­köztársaság kormánya ezt a kérdést már pozitívan megoldotta, amiről a magyar kormány hivatalosan tájékoz­tatta az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkárát. Teljes tisztelettel N. BULGANYIN Angol—francia tanácskozások Londonban London, (ČTK) Pineau francia kül­ügyminiszter november 30-án repü­lőgépen Londonba érkezett és azon­nal megkezdte a tanácskozásokat Lloyd brit külügyminiszterrel. A ta­nácskozások tárgyát elsősorban azok a feltételek képezik, amelyeket Anglia és Franciaország szándékoznak előter­jeszteni, mielőtt visszavonják csapa­taikat Egyiptomból. A Reuter hírügy­nökség tudósítója szerint tárgyalnak továbbá Szíriáról és a két miniszter­nek Dulles amerikai kartársukkal való találkozásáról, amelyet a jövő héten szándékoznak megvalósítani Párizsban. Itt megvitatják azokat a mély ellen­téteket, amelyek az USA és nyugat­európai szövetségesei között felmerül­tek. Eisenhower tervbevelte a kőoiajszállítást Nyugat-Európába Washington (ČTK) — Eisenhower el­nök bejelentette, hogy az amerikai kormány megbízta a tizenöt legnagyobb amerikai kőolajtársaságot, hogy közö­sen valósítsák meg a kőolajszállítást Nyugat-Európába. A szállítások ösz­hangba hozásánál elsősorban a hajótér célszerű kihasználását tartják szem előtt. ' A nyugati sajtóügynökségek közlé­séből kitűnik, hogy napi 500 000 barel, vagyis mintegy 800 000 hektoliter kő­olaj szállításáról van szó, az Észak­Amerika-i szárazföld kőolajforrásai­ból. Ezenkívül amerikai tartályhajókat bocsátanak rendelkezésre' a Közép­Keletről történő kőolajszállításra. Csou En-laj Delhiben Delhi (ČTK) — Csou En-laj a Kínai Népköztársaság Államtanácsának el­nöke, aki jelenleg Indiában tartózko­dik, november 30-án Delhiben tanács­kozást folyattott Nehru indiai minisz­terelnökkel, amely három és fél órán át tartott. A tanácskozáson részt vett Ho Lun marsall, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának alelnöke is. Csou En-laj ugyanaznap koszorút helyezett Mahatma Gandi elhamvasz­tásának helyére. A kínai küldöttség tiszteletére no­vember 30-án Delhiben hatalmas nép­gyűlést tartottak, amelyen a főváros többszázezer lakosa vett részt. A la­kosság nevében R. N. Agarval, Delhi főpolgármestere üdvözölte a kínai vendégeket. Csou En-laj este fogadáson és hindu művészek hangversenyén vett részt. Fogadás Moszkvában a kínai képviselők tiszteletére Moszkva (ČTK) — P. P. Lobanov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetsé­gi Tanácsának elnöke és V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nem­zetiségi Tanácsának elnöke november 30-án a moszkvai Kremlben fogadást rendeztek a Népi Képviselők össz-kí­nai Gyűlése küldöttségének tisztele­tére, amely a Szovjetunió Legfelső Tanácsa meghívására Moszkvában tar­tózkodik. A fogadáson részt vettek a kínai képviselők és szovjet részről K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke, továbbá L. M. Kaganovics, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov, G. K. Zsukov, L. I. Breznyev, J. A. Furceva, N. I. Beljajev elvtársak, valamint a szovjet politikai és közélet további személyiségei. * * * A Népi Képviselők Össz-kínai Gyű lésének küldöttsége november 30-án találkozott a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa állandó bizottságainak képvise­lőivel. Fogadás a moszkvai romén nagykövetségen Moszkva (ČTK) — Mihai Dalea, a Román Népköztársaság moszkvai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete november 30-án fogadást rendezett a Szovjetunióban tartózkodó román kor­mányküldöttség tiszteletére. A fogadáson részt vettek a román kormányküldöttség tagjai, Chivu Stoi­cával, a Román Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökével-az élen. Szovjet részről megjelent N. A. Bul­ganyin, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov, G. K Zsukov, J. A. Furceva, valamint a szovjet politikai, köz- és kulturális élet további kimagasló képviselői. 4 ÜJ szö 1956. december 2. A fogadáson, amely szívélyes, bará­ti légkörben folyt, Chivu Stoica és N. A. Bulganyin beszédet mondott. Az egyiptomi belügyminisztérium cáfol Egyes nyugati források azon híreivel kapcsolatban, hogy az egyiptomi kor­mány a külföldiek mellett egyiptomi állampolgárokat is ki akar tiltani val lási okokból, az egyiptomi belügymi nisztérium közölte, hogy nem volt ki adva semmifére utasítás egyiptomi ál lampolgároknak hazájukból való kitil tására vagy elbocsátására munkahe­lyükről és hogy egy egyiptomi polgárt sem üldöztek vallási meggyőződése miatt. II Szovjetunió elősegíti más országok iparosítását A hitelnyújtás új korszaka A NYUGATI imperialista államok­ban meg voltak győződve arról, hogy az utolsó világháború nagy pusztí­tásai következtében leginkább szen­vedett és megkárosított Szovjetunió gazdaságilag olyan gyenge lesz, hogy nem lesz képes a kapitalista . álla­mokkal való gazdasági versenyre. Ezért a háború után nem féltek a Szovjetuniótól, mint komoly keres­kedelmi vetélytárstól, és arra sem gondoltak, hogy esetleg mint hitel­nyújtó állam valamikor felléphetne a tőkés országok érdekterületein. Az utóbbi években ezek a feltevé­tokat nem mérhetjük szocialista mér­tékkel. Terveik elsősorban az impe­rialista monopolisztikus kiváltságok ellen irányulnak, melyek akadályozzák a volt gyarmati államok sajátos fej­lődését. A SEGÍTSÉGRE szoruló orszá­goknak helyzete mindeddig kilátás­talan volt, mert egyesegyedül a Nyu­gat hitelnyújtására voltak korlátozva. Megváltozott a helyzet, amikor a Szovjetunió népgazdasága helyreállí­totta és az ötödik ötéves terv után a háború előttihez viszonyítva meg­duplázta termelését. Ekkor már ké­a fúrásokat, melyeknél indiai munka­erőket képeznek ki. A gyémántbányák kiaknázásában, a gyógyszeripar fel­építésében szintén szovjet szakembe­rek működnek közre. New' Delhiben egy nehézgépipari üzem építésének a lehetőségeit vizsgálják felül. INDONÉZIÁNAK ez év szeptem­berében nyújtott a Szovjetunió 100 millió dollár értékű hitelt 2 és fél százalékos kamatra. A hitel a nehéz­ipar felépítését szolgálja és tizenkét éven belül fizetendő vissza. Indoné­zia a kölcsönt dollárokban, angol fontban, vagy saját termelte nyers­sek halomra dőltek. A Szovjetunió­val való békés együttműködés és együttélés gondolatának térhódítása visszavonhatatlan ténnyé vált, melyen az imperialisták már nem tudnak vál­toztatni. Leginkább észlelhető ez a foiyamat Ázsia ún. gyengén fejlett országaiban, a gyarmati, félgyarmati és volt gyarmati államokban, melyek csak az utóbbi időben szerezték meg függetlenségüket. Ismeretes, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forridalom nagy hatással volt a gyarmati népek felszabadító harcára. A- második vi­lágháború és a Szovjetunió nagy győ­zelme a gyarmati rendsaerre szintén forradalmasító következményekkel járt. Olyan hatalmas gyariftati terü­let, mint Kína, kivált az imperializ­mus hatalmi érdekköréből, más or­szágok viszont csak korlátozott ön­állóságra tettek szert a tőkés rend­szer keretén belül. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjet­unió iránti rokonszenv a gyarmati népekben már mély gyökeret vert. A gyarmati rendszer féktelen kizsák­mányolásával és elnyomásával lejár­ta magát. A szakadék az imperialista államok és a tőlük függő helyzetben levő országok között mind nagyobb lett. A gazdaságilag gyengén fejlett or­szágokban a nemzeti jövedelem fő forrását a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok, mint rizs, gyapot, kaucsuk stb. képezik. E termékek ki­vitele a múlt években a védővámok, vagy a szintétikus nyersanyagok ter­melése növekedésének következtében nem emelkedett jelentősen. A nyers­anyagok árai monopolisztikus üzel­mek következtében részben zuhantak, ugyanakkor a Nyugatról behozott ipari termékek árai jelentősen emel­kedtek. Ez a körüimény az agrárter­mékek termelőiben nagy elkeseredést keltett. Nem régen közöltük, hogy a Közel-Kelet nyersolajtermelése a vi­lágtermelés 25 százalékát teszi ki és hogy ez az olajtermelés a háború előttihez viszonyítva tízszeresére emelkedett. Az alacsony munkabérek és az olajforrások nagy kapacitása azt eredményezte, hogy a monopol­társaságok 100 százalékos nyereség­gel dolgoznak. Az imperializmusnak nem érdeke, hogy a gyarmatvilágban nemzeti ipar fejlődjék. Ezért minden erejével el­lenzi a volt gyarmati államok iparo­sítását. A legutóbbi években szemtanúi va­gyunk annak, hogy a legtöbb gazda­ságilag gyengén fejlett .országban, amelyek a különféle katonai tömbök­ből kivonták magukat, hosszabb idő­tartamú távlati terveket állítottak össze, hogy a fenti állapotot meg­szüntessék és a termelőerőket job­ban kifejlesszék. Országutak, villany­erőművek, öntözőcsatornák, a nehéz­ipar felépítése, az elmaradt mezőgaz­daság átalakítása, a népművelődés javítása: ezek azok a célok, amelyek elérését India, Indonézia, Burma, Egyiptom és más államok tervbe vet­ték. Természetesen ezeket a felada­pes volt a kevéssé fejlett országok megsegítésére,. A Szovjetunió már 1954 óta több volt gyarmati állammal nagyobb mé­retű kereskedelmi és hitelszerződést kötött. E szerződések nagyban külön­böznek az imperialista államokkal vagy egyes tőkés vállalatokkal kö­tött szerződésektől. Ezek a különb­ségek nagyon kirívőak. Az áruszállításokról szóló szerző­désekben, — amennyiben nincs szó hitelről — a Szovjetunió majdnem kivétel nélkül arra kötelezte magát, hogy az ellenértéket a szerződő fél­től áruban, avagy felesleges mező­gazdasági termékekben fogadja el. Hasonló megállapodások a nyugati ál­lamokkal nem voltak megvalósíthatók. A hitelnyújtás nincs politikai fel­tételekhez, vagy bizonyos gazdasági privilégiumokhoz kötve, mint ahogy a kapitalista gyakorlatban szokás. A szovjet szerződések nem kívánják a Szovjetunió hitelezett tőkéje után va­ló részesedést a nyereségben és a Szovjetunió nem kíván részt venni az üzemek vezetésében sem. A Szovjetunió az általa nyújtott hitelek után csupán 2—2,5 százalék kamatot számít, a nyugati hitelezők pedig 5 százalék kamatot. A Szov­jetunió javára való kamatok törlesz­tése viszont olyan áruszállításokkal történhetik, melyek a hitelek segít­ségével felépített üzemekből származ­nak. A Szovjetunió a szerződések sze­rint műszaki segítséget is nyújt, ami nemcsak mérnökök, szakmunkások kiküldéséből áll, hanem abból a kö­telezettségből is, hogy a hiteltélvező országnak munkaerőit szakemberekké képezi ki. Mindez arra irányul, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett or­szágok gazdaságukat annyira fejlesz­szék, hogy megszerezhessék azokat a kulcsállásokat népgazdaságukban, melyeket a Volt gyarmati rendszer tőlük eddig megtagadott. Ez elsősor­ban a geológiai kutatásra, a bányá­szatra, az erőművek építésére, a fém­iparra, azonkívül az atomenergia bé­kés felhasználására vonatkozik. Így az 1956 márciusában megkö­tött indiai—szovjet gazdasági szerző­dés egyik fő pontja a Bhilaiban épí­tendő 1 millió tonna évi kapacitású acélmű felépítése. Ez az 1955. évi indiai acéltermelés két harmadát ké­pezi. AZ építkezésre a Szovjetunió 150 millió dollárt hitelez 2 százalék kamattal. Az ehhez szükséges anyag­szállítások egy része fejében India jutát, teát, fűszert, bőrt és kézi szö­vésű szövetet szállít. A szerződés ér­telmében a Szovjetunió 4500 szak­munkást képez ki a helyszínen, azon­kívül további 550 indiai munkaerőt képez ki a szovjet üzemekben és fő­iskolákban. A geológiai kutatások számára már 20 teljes berendezést szállított Indiának. Szovjet geológu­sok dolgozták ki az Indiában talál­ható nyersolaj lelőhelyekről szóló je­lentést. A Szovjetunió fúrótornyokat és berendezéseket szállított Indiának és szakemberei maguk kezdték meg anyagok szállításával törlesztheti. A szerződés további pontjai az atomerő békés felhasználása terén való együttműködés, indonéz munkaerők kiképzése a technikában, atommag­kutatásban, orvostudományban. Afganisztánban a Szovjetunió részt vesz az első afgán ötéves terv kivi­telezésében, még pedig néhány ön­tözőberendezés rendszerének, a Palyu folyó mentén vízierőmüveknek, vala­mint három nyersolajközpontnak épí­tésében. Afganisztán erre a célra ez évben harmic évre két százalék ka­mat fejében százmillió dollárt .ka­pott a Szovjetuniótól, amit a követ­kező huszonkét évben árukivitellel törleszthet. A szerződés egyúttal bel­földi" munkaerők kiképzéséről és szov­jet szakemberek segítségéről is szól. Burma a további ország, mellyel a Szovjetunió ez év áprilisában kötött kereskedelmi szerződést. Gépek, gyá­ri berendezések és cement szállítását irányozza elő. Ennek ellenében Bur­ma négy éven belül 400 000 tonna rizst szállít. Egyéb kultúrépítkezése­ken kívül a Szovjetunió Rangoonban egy technológiai intézetet épít fel, ahol a főiskolai kádereket képezik ki. A Szovjetunió részt vesz az újon­nan felfedezett vasérclelőhelyek fel­tárásában és egy új acélkohó építé­sében. A hitelkeret már eddig elérte a 33 millió dollárt. A Szovjetunió újból felvette Irán­nal is a kapcsolatokat, amelyek az utóbbi években egy időre megszakad­tak. A Szovjetunió lemondott szer­zett jogairól az 1925-ben 70 évre alakított vegyes szovjet—iráni Kevír­Kurjan nevű társaságban, mely kő­olajtermeléssel foglalkozik. Az iráni sahnak moszkvai látogatása után most tárgyalnak az iráni ipar meg­segítéséről. Libanonban és Szíriában a Szov­jetunió részt vesz a vasérc utáni geológiai kutatásokban. Ezenkívül még nagyobb számú olyan gépeket szállított, amelyek a fémipar kiépí­téséhez szükségesek. Az ellenértéket az államok, főleg textilgyártmányok­kal egyenlítik ki. A Szovjetunió egy teljes kőolajfiinomító berendezés szál­lítását ajánlotta fel, hogy Szíria a nyugati olajtársaságokkal szemben elönyöseöb helyzetbe kerüljön. Még az Egyiptom elleni gyalázatos agresszió előtt szovjet segítséggel megkezdték egy nagy gyapotfanóda felépítését és tervbe vették az első atomreaktor létesítését. 1954 óta a Szovjetunió nagy mennyiségben szál­lított ipari berendezéseket, traktoro­kat, mezőgazdasági gépeket, motoros járműveket, vas- és acélkészítménye­ket, kőolajt stb., melyekért cserébe gyapotot, rizst, nyersbőröket stb. ka­pott. A FENTIEKBŐL világosan kitű­nik, a Szovjetuniónak nincs érdeké­ben — ahogy ezt az imperialisták teszik — a kevéssé fejlett államok leigázása, hanem egyedül csak a ba­rátságos gazdasági együttműködést szorgalmazza. Ez még csak a kezdet, a jövő még inkább igazolni fogja a Szovjetunió­nak ezt a békés törekvését. fl-k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom