Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-15 / 349. szám, szombat

Fejlődik az NDK nehézipara A Német Demokratikus Köztársaság első ötéves tervének keretében az iparilag szegény Odera vidékén felépítették a gigantikus J. V. Sztálin Kohászati Kombinátot. Ez az üzem, amelynek ma hat nagyolvasztója naponta 3200 tonna vasat gyárt, egyike azon újonnan épült, vagy átépített kohászati üzemeknek, amelyek segítségével már csaknem teljes mértékben kiegyenlítették a Németország kettéosztásával a nemzetgazdaságban támadt egyenetlenséget. Képünkön a J. V. Sztálin Kohászati Kombinát nagyolvasztóinak látképe. Szovjet határozat a japán polgárok amnesztiájáról Moszkva. (CTK). — A TASZSZ közlése szerint a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjetunióban elítélt japán állampolgárok amnesztiájáról a következő határozatot hozta: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió és Japán közötti hadiállapot megszüntetésével és a békés kapcsolatok felvételével öszszefüggésben elhatározta, hogy 1. szabadlábra helyezi az összes elítélt japán polgárokat, 2. megengedi valamennyi szabadonbocsátott japán állampolgárnak, hogy visszatérjen hazájába. Miért megy az amerikai alelnök Bécsbe? New York. (CTK). — Amint a FehéHáz sajtótitkára közölte, R. Nixon amerikai alelnök a jövő héten Ausztriába utazik, hogy „megvizsgálja a magyar szökevények problémáját" és javaslatot tegyen az amerikai „segítségre". Amerikai politikai körök nem titkolják, — ahogy a TASZSZ megjegyzi —. hogy Nixon útjának a valóságban az a célja, hogy „az emberszeretet" köpenyege alatt támogatást nyújtson a magyarországi ellenforradalmároknak. Nixon kUldetését úgy értékelik, mint „az USA leplezett beavatkozását" a magyar belügyekbe. A TASZSZ ehhez a hírhez hozzáfűzi, hogy figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az osztrák hivatalok ezt a beavatkozást lehetővé teszik. Egyiptom nem tűr idegen uralmat Kairó (CTK) — Az Al-Gumhurija egyiptomi lap december 13-án közölte, hogy az Egyiptom elleni brit-francia agresszió kudarcba fulladása után a nyugati és elsősorban az amerikai sajtó felszólította az Ajnerikai Egyesült Államokat, hogy „töltse ki azt az űrt", amely a Közel- és Közép-Keleten állítólag azáltal keletkezett, hogy e területen meggyengült Nagy-Britannia és Franciaország tek'ntélye és befolyása. Az At-Tahrih lap ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az egyiptomi nép határozottan elutasítja minden idegen állam uralmát és meg akarja őrizni szabadságát és függetlenségét. Egyiptom nem azért szánta el magát f brit befolyás elleni harcra, hogv ez a befolyás más idegen uralommá változzon. Svájc új szövetségi elnöke Bern. (CTK) — December 13-án tartotta meg a Svájci Szövetségi Tanács ülését, amelynek programján Svájc új elnökének az 1957. lévi időtartamra va'ó megválasztása szerepelt. A 2b0 szavazatból 175 szavazattal dr. Hans Streulit választották meg, aki eddig a pénzügyi- és vámügyi departement elnökének funkcióját töltötte be. Dr. Streuli a Radikális Demokrata Párt tagja. A SZOVJETUNIÓ NAGYKÖVETSÉGÉNEK JEGYZÉKE A szovjet állampolgároknak a Német Szövetségi Köztársaságból való hazatérésével kapcsolatban Bonn, (TASZSZ). — A Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma 1956. szeptember 25-én és október 9-én válaszolt a Szovjetunió bonni nagykövetségének az elhurcolt polgárok repatriálásáról szóló jegyzékeire. Sz. N. Kudrjavcev, a Szovjetunió bonni ügyvivője december 12-én felkereste a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumát és átadta a szovjet nagykövetség e kérdésben kiadott további jegyzékét. A jegyzék a többi között így hangzik: A nagykövetség tudomásul veszi a minisztérium azon kijelentését, hogy a 3013 elhurcolt szovjet polgár utáni nyomozás ügyében szükséges intézkedéseket foganatosít, amely polgárok névjegyzékét a nagykövetség már előbb átadta a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának. A nagykövetség az említett jegyzékekben foglalt pozitív megállapításra való tekintettel elvárja, hogy a minisztérium lépéseket tesz azon 4043 elhurcolt szovjet polgár lakóhelyének megállapítására és hazaszállítására, amely polgárokra nézve e jegyzékhez csatolt további kimutatás szolgál tájékoztatásul. A minisztérium 1956. szeptember 25-i jegyzékében megállapítja, hogy 1945 után számos szovjet polgár a Német Szövetségi Köztársaságból más országba költözött. A nagykövetség nagyon hálás lenne a minisztériumnak azokért az információkért, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságnak rendelkezésére állanak e szovjet polgárokról. Hálás lenne különösen azon szovjet gyermekek és kiskorúak névjegyzékének átadásáért, akiket a Német Szövetségi Köztársaságból más országok területére szállítottak. A nagykövetség számos levelet kap a Német Szövetségi Köztársaságban lakó elhurcolt szovjet polgároktól, amely levelekből kitűnik, hogy e polgároknak már hosszabb idő óta nincs munkájuk, nem rendelkeznek létfenntartási anyagi eszközökkel és különféle nyomásoknak vannak kitéve. Nagyon sokan élnek súlyos körülmények között, mivelhogy 11 évvel a háború befejezése után még külön táborokban és telepeken kénytelenek lakni." A Mongol Népköztársaság nyilatkozata a Biztonsági Tanács szavazásáról Ulan Bátor. (CTK). — D. A d i 1 b i s, a Mongol Népköztársaság külügyminisztere december 13-án Belaundehez, az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökéhez és Hamarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához nyilatkozatot juttatott el. A nyilatkozat többek között így hangzik: A Biztonsági Tanácsban a Mongol Népköztársaságnak az ENSZ-be való ( felvételéről folyó december 12-i sza- j vazás azt mutatat, hogy a tagok többsége nem veszi figyelembe a Mongol Népköztársaság törvényes jogát, hogy az ENSZ tagjává váljék. A mongol közéletet különösen felháborítja a csangkajseki képviselő eljár5~a, aki ezúttal is meghiúsította e kérdés megoldását és vétójoggal élt, A ŰJ SZÖ 1956. december 15. amely őt nem illeti meg és ismét a béke és nemzetközi együttműködés ellenségeinek engedelmes eszközeként lépett fel. A Mongol Népköztársaság külügyminisztériuma kijelenti, hogy a csangkajseki klikk képviselőjének jelenléte az ENSZ-ben sértette és sérti az ENSZ érdekeit és aláássa tekintélyét a világ közvéleményének szemében. A Mongol Népköztársaság külügyminisztériuma kifejezve népének egyöntetű törekvését és akaratát, határozottan tiltakozik a Mongol Népköztársaság felvétele kérdésében hozott igazságtalan határozat ellen. Ellenforradalmi erők garázdálkodása Magyarországon FEHER KÖNYV Tragikus események színhelye lett Magyarország. Az ország szocialista fejlődését a Rákosi—Gerő-féle politika zsákutcába juttatta. E bűnös politika következményei nagy felháborodást és széleskörű népmozgalmat váltottak ki. A dolgozók százezrei síkraszálltak a népi hatalom megtisztításáért, az elhatalmasodott bürokratizmus megszüntetéséért, és a nemzeti érzést súlyosan sértő politika felszámolásáért. Mindez a szocializmust építő népi demokratikus rend megerősítését és valóban szabad továbbfejlődését célozta. Hiszen a munkásság nem hajlandó visszaadni a tőkéseknek a gyárakat, a parasztság hallani sem akar a földesurak viszszatéréséről, a nép nem akar lemondani saját hatalmáról és nem kívánja még egyszer a tőkés-földbirtokos uralom jármába hajtani a fejét. A jogos népi és nemzeti követelések jegyében kibontakozott mozgalmat azonban az ellenforradalom sötét erői kezdettől fogva a népi hatalom megdöntésére igyekeztek felhasználni. Nem lehet azonban e füzetnek a feladata, hogy rögzítse e szomorú napok véres eseményeinek minden részletét, Csupán néhány nap egyes tényeit ismerteti, amikor Budapest utcáin, a vidéki városokban és sok faluban az ellenforradalmi erők garázdálkodtak. A fegyveres felkelést az ellenforradalmárok katonailag tervszerűen előkészítették. Erről tanúskodik az, hogy már a tömegtüntetés első estéjén tervszerű támadás indult a rádió, a József Telefonközpont nemzetközi részlege, továbbá gépkocsi- és fegyverraktárak ellen. Mindez sok tekintetben meglepően azonos módon történt, mint 1919-ben a Tanácsköztársaság elleni ellenforradalmi kísérletnél. Allan Dulles, az amerikai külügyminiszter fivére, az amerikai kémszolgálat vezetője jelentette ki, hogy a magyarországi felkelésről már jóval előbb tudomásuk volt. A Daily Mail tudósítója október 25-én, két nappal a felkelés megindulása után a következőket írta: „Az elmúlt napokban együtt ebédeltem a szabad emberekkel, akik egy egész éven. át dolgoztak az e héten kirobbant felkelés előkészítésén." Hogy kik és hogyan készítették elő és szervezték meg a felkelést, arra további kiadványaink dokumentációs anyaga ad majd választ. Minden kétséget kizáró tény azonban, hogy október 30-án, amikor a kormány tűzszünetet rendelt el, az ellenforradalmi erők már nyíltan a porondra léptek. Széleskörűvé vált a vérengzések sorozata, amelyről néhány adatot, szemtanúk beszámolóját, fényképfelvételeket közöl ez a füzet. Az ellenforradalmi vérengzések méreteire nézve e füzetben felsorolt tények mellett érdemes ismét idézni a nyugati polgári lapok budapesti tudósítóit. Gordon Shepherd, a Daily Telegraph tudósítója írta október 30-án: „A katonai és rendőri egységek által nem korlátozott népi erőszakosság ragadta karmaiba Budapestet. A rendszer teljesen tehetetlennek látszott a helyzet kézbentartására." Senton Delmer, a Daily Expressben október 31én írja: „Most a csőcselék terrorja kerül napirendre... a lincs-törvény rendszere, melyhez csatlakozott a kisegítő karhatalom." (A tudósító itt a nemzetőri egységekre céloz.) A kormány teljesen tehetetlen volt. Tevékenysége abban merült ki, hogy szinte naponként átalakult és egyre jobbra tolódott. Egyetlen szó, egyetlen felhívás sem hangzott el részéről, amely az ellenforradalmi veszély elleni harcra szólított volna, miközben az utcákon egyszerű munkás- és parasztembereket, kommunistákat, katonatiszteket, az állami szervek vezetőit, az államvédelmi hatóság beosztottjait és egyszerű sorozott katonáit akasztották fel, lőtték agyon, vagy kínozták halálra. pártházakat ostromoltak, lakásokba hatoltak be, öregeket és gyermekeket gyilkoltak le. Barret McGurn, a New York Herald Tribúne november 20-i számában írt cikkében így értékelte a magyar helyzetet: „Számos nyugati szakértő úgy gondolta, hogy a magyaroknak legalábbis egy ideig meg kell elégedniök egy kommunistákból és nem kommunistákból álló koalícióval, amelynek élén a kommunista, de ugyanakkor nacionalista Nagy Imre állt. Hamarosan világossá vált azonban, hogy Magyarországon... az Adenauer-féle irányzat kerül napirendre." Az október 23-i eseményeket felhasználva, részben előre elkészített Bevezetés tervek szerint, részben a közben felszínre került kalandorok kezdeményezésére, egymás után alakultak különböző ellenforradalmi különítmények. Budapesten felosztották egymás között az egyes területeket, és megkezdték a hajtővadászatot a nép fiai ellen. Összefoglalva: az ellenforradalmi lázadás taktikájának és tevékenységének főbb jellemvonásai a következők voltak: 1> Irtőhadjáratot indítottak „minden ávós" ellen, az Államvédelmi Hatóság összes fegyveres alakulatainak, a népi hatalom fegyveres védőszervének megsemmisítésére. A kormány teljesítette az Államvédelmi Hatóság megszüntetésének követelését. Ez helyes is volt, mert az egységes államrendőrség jobban biztosíthatja mind a szocialista törvényesség, mind pedig a népi hatalom védelmének nagyElLENFORRItOOLMI ERQK A MAGYAR OKTÓBERI ESEMÉNYEKBEN KIADJA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Tájékoztatási Hivatala kibocsátotta a Fehér Könyv első részét. Ebben fényképeket és adatokat közölnek az ellenforradalom embertelen magyarországi gaztetteiről. Lapunkban folytatásokban közöljük a Fehér Könyvet. fontosságú ügyét. Tudatos ellenforradalmi taktika volt azonban az, hogy legfeljebb néhány száz államvédelmista tényleges bűneiért — akiknek legnagyob részét el is távolították és jórészt le is tartóztatták mér —, hanqulatot szítsanak az államvédelmiek ezrei, többségükben ott szolgáló sorkatonák ezrei ellen. 2. Az ellenforradalmárok kiszabadították a börtönökből a fasisztákat, háborús bűnösöket és a közönséges bűnözőket. Ennek során kerültek ki pl. Márianosztráról Antal István és Kunder Antal egykori horthysta miniszterek, háborús bűnösök és mások. Ennél azonban még többet jelentett a közönséges bűnözők sokezres tömege a különítmények számára. 3- Altalános hajsza indult a népi hatalom vezető ereje: a munkásosztály pártjának szétverésére. E hajsza keretében október 30-án ágyútűzzel lőtték szét a budapesti pártbizottság Köztársaság téri székházát. Egykori horthysta tisztek, csendőrök és más elemek, akik az elmúlt évek során bekerültek különböző üzemekbe, feltűzve a nemzeti kokárdát, kiadták magukat „forradalmároknak" és uszítottak az üzemi pártfunkcionáriusok ellen is, hogy az üzemi pártszervezeteket szintén szétverjék, vagy legalábbis megbénítsák. Széleskörű hajsza indult meg helyi tisztségviselők, a tanácsfunkcionáriusok és gazdasági funkcionáriusok ellen is. Sok helyen az ellenforradalmárok ebben a vonatkozásban is alkalmazták a népi hatalom megtisztításéért indult mozgalomba való „bekapcsolódás" taktikáját. Néhány nap alatt azonban mind Budapesten, mind pedig számos vidéki helyen — mikor már az ellenforradalmi erők győztesnek érezték magukat — eldobták a „szocialista" álarcot és a polgári restauráció nyilt célkitűzéseivel bomlasztották a népi demokrácia egész államrendjét. 5. Az ellenforradalmárok taktikájának igen fontos része volt az, hogy minél teljesebben és minél gyorsabban behatoljanak a kormányzati szervekbe, különösen a fegyveres testületek vezető szerveibe, hogy megszerezzék ott a vezetést, vagy legalábbis megbénítsák azok működését. A Ňagy Imre-kormány idején a Parlamentet ellepte a régi horthysta politikusok, arisztokraták, koronaőrök, palotaőrök és haszonszőrű alakok siserehada. Ezeknek nyomására a kormány Király Béla, volt horthysta vezérkari tisztet, Gömbös Gyula, a hírhedt fasiszta vezér rokonát nevezte ki a karhatalmi erők főparancsnokává. A Honvédelmi Minisztériumban mind nagyobb számban jelentkeztek volt horthysta tisztek és ez az áradat mindig jobban fokozódott, minél jobban változott a kormány összetétele a polgári restauráció képviselőinek javára. Az ellenforradalmi erők növekedésében jelentős szerepet játszott az .emigráns fasiszta elemek Nyugatról való behatolása. A dollárral táplált emigráns szervezetek megtalálták a módiát annak, hogy még a Nemzetközi Vöröskereszt egyes testületeibe is behatoljanak, felhasználják a Vöröskereszt egyes repülőgépeit és autóit — amelyek gyógyszert és kötszert szállítóiak — fegyverek és lőszer csempészésére, valamint arra is, hogy ellenforradalmárokat dobjanak át Magyarországra. A november előtt Budapestre érkezett 100 vöröskeresztes repülőgép közül több mint negyven gépen mintegy félezer ilyen elemet szállítottak ide. Nyugati határainkat más fegyveres csoportok is nagy számmal lépték át. A magyar kormány békésebb nemzetközi légkör kialakításában bízva és annak elősegítésére már korábban elrendelte, hogy határaink mentén szüntessék meg a műszaki zárat, semmisítsék meg az aknamezőket. A nyugati határon ez szeptember második felében fejeződött be. Az összeesküvést szervező nyugati ügynökségek a magyar kormány e jelentős békegesztusát azonnal arra használták fel, hogy nagyobb számban dobják át megbízottaikat és meggyorsítsák a felkelés kirobbantására irányuló előkészületeiket. A könnyebb határátlépés lehetőségével a felkelést követő napokban is éltek, hogy nagyobb és szervezett egységeket dobjanak át a hazai ellenforradalmárok erejének növelésére. 7. Az ellenforradalmárok széleskörű, de kezdetben rejtett tevékenysége, fegyveres erőik gyors növekedése következtében, valamint a Nagy Imre-kormány tehetetlensége, folytonos jobbratolődása, majd szétesése nyomán mind nyíltabbá vált. A polgári •restauráció különböző pártjai és szervezetei szinte gombamódra bújtak elő és hangjuk a Nagy Imre-kormány utolsó hetében uralkodó lett a politikai életben. Ez visszatükröződött a jelentős számban megjelent új lapokban is. Október 29-én a felkelők egyik, Dudás-féie csapata, megszállta a Szabad Nép székházát és november első napjaiban lehetetlenné tették a lap megjelenését is. Minden más lap, melyek túlnyomó része különböző árnyalatokban uszított a kommunisták és a Szovjetunió ellen — szabadon megjelenhetett. Október 31-én diadalmenetben hozták fel Budapestre a felsőpetényi kastélyból Mindszenty bíborost, aki nyíltan fellépett a népi demokratikus rend felszámolásáért. Az ellenforradalom már nyeregben érezte magát, bár vezető politikusait rendkívül nyugtalanította a szovjet csapatok ittléte és e körülmény hangjukat bizonyos mértékben tompította. Nyugati haderők, ENSZ-csapatok idejövetelét kérték, várták és remélték. Ez lett volna a polgári restauráció legfontosabb biztosítéka. Az ellenforradalmi lázadás Magyarországot a népi demokratikus rend megdöntésével.- valamint azzal a veszéllyel fenyegette, hogy hazánk összeütközésbe kerül szomszédaival, egy új világháború kiindulópontjává és első hadszínterévé változik. Az ellenforradalom elfojtása volt a népi hatalom megmentésének és a Duna-völgyében egy új pusztító háború elhárításának egyetlen lehetősége. Ez a kis füzet néhány tényt, adatot, eseményt ismertet. Nem törekedhet arra, hogy teljes képet adjon, csupán elősegíti a történtek megvilágítását, az igazság megismerését mind Magyarország, mind pedig a külföld közvéleménye előtt. (Folytatjuk)