Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-15 / 319. szám, csütörtök

Szemtanúk vallomásai az ellenforradalmi bandák garázdálkodásairól Ä mozgalmas októberi és novemberi napokban köztársaságunk sok polgára tartózkodott Magyarországon, vagy a ČEDOK által rendezett kirándulások keretében, vagy rokoni látogatáson, esetleg szolgálati úton. Közülük sokan saját szemükkel látták és élték át azon elleíorradalmi elemek garázdálkodását, akik bestialitásukkal oly sok szerencsétlenséget és gyászt okoztak számos magyar családnak. Polgáraink visszatérésük után Csehszlovákiába erről a következőket mondják: A leopoldovi A. Šlapáková október végén és november elején Magyarországon tartózkodott a Vendéglók és Éttermek n. v. által rendezett kiránduláson. „Pénteken, október 26-án reggel a városba mentem valamit vásárolni — mondotta. — A kirándulók néhány tagjával talán egy órát járkáltunk Budapest utcáin, ahol teljes nyugalom uralkodott. Ekkor a Duna mellett egy utcába kerültünk, amelyben egy (pületből lövöldözést kezdtek a benne tartózkodó felkelők. Az átelleni épületre lőttek, ahova egy katonai autó azon felkelők fegyvereit hordta össze, akik a kihirdetett amnesztia alapján megadták magukat. A felkelők lövöldöztek az utcán a járókelökre. Közelemben agyonlőttek egy 50 éves férfit és távolabb egy kilenc ^ves kislányt és egy tizennégy éves fiúcskát láttam, akiket szintén találat ért. Ugyanaznap láttam egy munkásokat szállító autóbuszt is. A munkások a kormány fe'hívására munkába igyekeztek. Az ellenforradalmárok azonban a munkásokat lekerqették az autóbuszokról és nem enqedték őket munkahelyükre. Ezután az autóbuszt felfordították Igyekeztem vissza a szállodába és ki sem mentem többé az utcára." A trnavai Ladislav Šaray, aki magyarországi rokonaitól jött vissza, beszámolt arról, hogy Mosonmagyaróváron látta az ellenforradalmárok garázdálkodását. • „Láttam, hogyan fogták el a határőrség tagjait, akiket felakasztottak. Tóth főhadnagynak kiszúrták a szemét, levágták füleit." Václav Florián, aki november 2-án Várpalota községben tartózkodott, ezeket mondja: „Láttam, hogy befutott egy hajtóanyagot szállító autó, amelyen a' szovjet hadsereg nyolc tagja ült fegyvertelenül. A terroristák az autóba kézigránátot dobtak. A kézigránát felrobbant és a szovjet hadsereg két katonáját megölte. A terroristák ezután a katonákat kihúzták a romok alól, benzinnel leöntötték és felgyújtották. E bandák még ledöntötték a második világháborúban elesett szovjet hősök síremlékeit is és kihányták a sírból a holttesteket. Ezután meg akarták támadni azokat a csehszlovák állampolgárokat, akik a villanyerőmü szerelésén dolgoztak. Az ottani kohómunkások ebben megakadályozták őket." Josef Pálenik beszámolt arról, hogy a Magyar Dolgozók Pártja funkcionáriusainak a terroristák tönkretették lakásaikat, a családtagokat kínozták és összelövöldözték. Hasonló módon bántak a népi igazgatás tagjaival és azokkal a polgárokkal, akikkel ezeknek az elemeknek valamikor személves nézeteltérésük volt. A komáromi Andai Marcel szemtanúja volt annak, hogy az ellenforradalmi elemek a börtönből 400 foglyot szabadítottak ki, akik a városban rabolni, gyilkolni kezdtek és mikor fegyverhez jutottak, a fegyvertelen polgári lakosságra lövöldöztek. Ebben az esetben kizárólag azokról a foglyokról volt szó, akiket bűncselekmények és gyilkosságok miatt büntettek meg. A párkányi járásból való Kovács házaspár Gyömső községben volt rokoni látogatáson, amely mintegy 30 km távolságra fekszik Budapesttől. Beszámoltak arról, hogy az ellenforradalmi bandák tűz alá vették az óvodát, ahol sok sebesült és halott volt. Polgáraink csak kevés magyarországi várostt kerületet vagy községet láttak. Ennek ellenére 'az a garázdálkodás, amelynek tanúi voltak, vagy amelyeik eredményét saját szemükkel látták, mély emléket hagyott lelkükben és haragot keltett bennük azok iránt, akik ezeket a bestialitásokat elkövették, vagy pedig a bandáknak anyagi és erkölcsi támogatást nyújtottak. Jordánia köszönetet mond a Szovjetuniónak az arab népek támogatásáért D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere átvette Jordánia külügyminiszterének üzenetét, amely a többi között kiemeli, hogy a Szovjetunió kormányának és népeinek álláspontja az Egyiptom elleni -agresszió kérdésében azon határozatuk megnyilvánulása, hogy támogassák a gyarmatosítók intrikái ellen és a nemzeti függetlenségükért küzdő nemzeteket. A jordán külügyminiszter a továbbiakban köszönetet mond a szovjet kormánynak és a szovjet néprtek ezért az álláspontjáért és kifejezi azt a meggyőződését, hogy a szovjet kormány és népe továbbra is támogatni fogja az arab népek ügyét. EGYIPTOMI TUDÓSÍTÁSUNK Harcvonal Port Saidiól délre Békés időben Port Saidot Egyiptom többi részével két út köti össze. Az egyik út a szárazföldön, a Szuezicsatorna hosszában vezet. A másik út a vízen át El Madariából a Nílus deltája észak-keleti részébe, a Manzala-tavon át vezet. Jelenleg a tűzszünet ellenére folytatják a brit egységek e két út blokádját. Port Saidba senki sem mehet be, ez érvényes a Vörös Félhold és Vöröskereszt szállítási eszközeire is. Megbízható jelentések szerint a brit partmenti járőrök a Manzala-tónál tüzelnek a menekülök csónakjaira és a készleteket szállító víz'járművekre. Vasárnap a külföldi, főképp nyugati újságírók nagyobb csoportja hagyta el Kairót azzal a céllal, hogy í'ort Saidba menjen a Manzala-tavon át, hogy megállapítsa megfelel-e a valóságnak az angolok azon állítása, hogy a várost nem bombázták, és hogy a polgári lakosság csekély kárt szenvedett. Sikerült megközelíteniük a partot Port Said közelében, azonban hosszabb várakozás után a brit parancsnokság a kaszárnyákba vitette őket, ahol nem volt lehetőségük inegtek'nteni a várost. Röviddel azután visszaszállították őket a partra és ragaszkodtak ahhoz, hogy távozzanak. Körülbelül ugyanabban az időben megkíséreltem, hogy Port Saidba jussak déli irányból Izmailon és a Szuezicsatornán át. Vasárnap 11 órakor áthaladtam Kantarán, egy Port Saidtól délre fekvő kis vidéki városon és folytattam az utat észak felé. Am ko" a harcvonal közelébe jutottam, áttam, hogy sajnos néhány órája öszszE>tűzés folyt itt. Az egyik brit katonai autó átlépett a fegyverszüneti határvonalon és az utat elzárta. Megkíséreltem, hogy más utat találjak. ^Tekintettel arra, hogy a brit bombavető repülőgépek a múlt hét folyamán nagy kárt okoztak a mezőgazdasági berendezésben, mint pl. az öntöző csatornákon át vezető hidakban, a mezőn keresztül haladtam és Kantarához északnyugati irányból közeledtem. Itt fegyveres falusi milícia állított meg. A milícia tagjainak nem tudtam felvilágosítást adni tekintettel arra, hogy nem beszélem nyelvüket. Minden európaival szemben igen bizalmatlanok. Okmányaim, valamint a fehérkék-piros zászló autómon és „Csehszlovákia" arabnyelvű felirata, annyira hatott rájuk, hogy gyanújuk alább hagyott, ennek dacára azonban a tiszt elé vezettek, aki beszélt angolul és kísérőt adott mellém. Mialatt várakoztam, néhány szót sikerült váltanom a milícia tagjaival az angol és arab nyelv szörnyű keverékén, amit a jelképes karlengetések nemzetközi beszéde kísért. A milícia tagjai valamennyien fellahok voltak, vagyis szegény parasztok. Ránk európaiakra nézve a fellah szó a külföldi imperialisták és a hazai feudális nagybirtokosok által elnyomott arab földműves alázatos lényét jelentette, akiket megfosztottak legelemibb emberi jogaiktól. Ezek a felfegyverzett fellahok, akiket néhány kilométerre a harcvonaltól láttam, egészen más képet mutattak. Szabad emberek voltak, büszkék hazájukra; rájöttek arra, hogy a hazáért élni és halni kell. Az egyiptomi történelem folyamán első ízben áll a nép élén olyan kormány, amely nem fél a munkások és földművesek kezébe fegyvert adni. Hogy helyesen megérthessük azt a változást, amely Egyiptomban és az egész Közép-Keleten a legutóbbi néhány évben történt, eleiiendő puskát látni a kantarai fellah kezében, többet mond ez a világ ezen részének politikai problémáiról, mint a könyvek tucatjai, a cikkek és jelentések százai. Az agresszorok nem igázták le Kantara lakosságát, amely fegyverrel kezében várta őket, harcra készen és ha kell, halálra készen a hazáért. A kantarai fellahok, akik ott hagyták békés munkájukat a gyapot ós kukoricaföldeken, hogy elzárják az utat Port Saidtól délre, a szabad nemzetek harca előretolt állásai egyikén állanak szemben az imperialista elnyomással. Jaroslav Bouček A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ségítséget nyújt Magyarországnak Berlin. (ČTK) — Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke közölte Kádár Jánossal, a magyar forradalmi munkás-parasztkormány miniszterelnökével, hogy az NDK kormánya a magyar dolgozóknak ingyenes gazdasági segítséget nyújt 2 2 millió márka értékben az élelmezésben az ellenforradalom által okozott kár k elhárítására. * * * A szocialista Magyarországot segítő bizottság címére naponta további adományok érkeznek, amelyekkel az NDK lakossága szolidaritását nyilvánítja a magyar dolgozókkal. A borni barnaszénbányák dolgozói 30 000 márkát gyűjtöttek össze. Más üzemekben, hivatalokban és vállalatokban is állandóan emelkednek azok a pénzadományok, amelyeket a szolidaritás alapjára küldenek. A földművesek a segélyalapra mezőgazdasági termékeket, Berlin fogyasztási , szövetkezetének dolgozói pedig négy új teherautót küldenek a magyar lakosságnak. Jordán hazaiiak elpusztították a kőolajvezetéket Amman (ČTK) — Ammanból érkező hírek ^zerint jordániai hazafiak Jordánia északi részén a nov. 13-ára virradó éjszaka elpusztították az iraki Kirkukból az izraeli Haifába vezető kőolajvezetéket. Lengyel párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Varsó (ČTK) — A lengyel sajtóiroda tudósítása szerint a Lengyel Egyesült Munkásoárt Központi Bizottsága politikai irodájának a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttségével folytatott tanácskozásai eredményeinek alapján, amelyeket Varsóbain október 19-én tartottak, november 14-én Varsóból Muszkvába utazott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége ebben az összeállításban: A küldöttséq vezetője Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, tagjai: Alexander Zawadszki, a LEMP politikai irodájának tagja, az Államtanács ' elnöke. Józef Cyrankiewicz, a LEMP politikai irodájának tagja, a minisztertanács elnöke és Sztefan Jedrychowski, a LEMP politikai irodájának tagja és a gazdasági szervezés állami bizottságának elnöke. A küldöttséggel együtt utazott Witold Tralňpczynski, a pénzügyminiszter helyettese, és a Lengyel Nemzeti Bank elnöke, Eugenius Szyr, a LEMP KB tagja, Maria Wierna. a külügyminisztérium főigazgatója, Henr.vk Kotlicki, a pénzügyminisztérium főigazgatója. A küldöttséget elkíséri Edward Bartol külügyminisztériumi protokollfőnök is. A küldöttséggel Moszkvába utazott P. K. Ponomarenka, a Szovjetunió lengyelországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Breszt-Litowszkból a lengyel küldöttséget elkíséri a Szovjetunió külügyminisztériuma munkatársainak egy csoportja, amelyet N. S. Patolicsev, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese vezet. A magyar kormány visszautasítja az ország belügyeibe való beavatkozást Budapest (CTK) — A magyar forradalmi munkás-parasztkormány táviratot intézett az ENSZ főtitkárához, amelyben ismételten elítéli egyes küldöttségek eljárását az ENSZ-ben. amelyek az úgynevezett magyar kérdéssel el akarják terelni a világ közvéleményének figyelmét az Egyiptomi Köztársaság ellen irányuló angol, francia, izraeli agresszióról. A magyar forradalmi munkás-p'arasztkormány kijelenti: úgy véli, hogy a szovjet egységeknek területéről való távozásáról Magyarország kizárólag a magyar és a szovjet kormány hivatott tárgyalni és éppen ezért minden olyan követelést visszautasít, amely kizárólag a magyar hatóságok hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozik. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a kormány egyébként örömmel veszi tudomásul az ENSZ közgyűlésének a magyar nép megsegítéséről szóló határa-: zatát. A Magyar Népköztársaság kormánya hajlandó együttműködni az ENSZ szerveivel és ez irányban tanácskozásokat folytatni, hogy az ENSZ képviselői a magyarországi segélyakcióba közvetlenül a helyszínen kapcsolódjanak be. az ensz közgyűlésének TELJES ülése programjára tűzte az úgynevezett,,magyar kérdést" K) — November 13- és Peru küldöttei. Szokás szerint az ,.A csehszlovák küldöttséq állást New York (ČTK) — November 13án a késő esti órákban tartotta az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése második teljes ülését. Az ENSZ új tagjainak üdvözlése után, akiket a közgyűlés X. és XI. ülésszakán vettek fel és ezen országok küldöttségei vezetőinek üdvözlő beszédei után a közgyűlés rátért az irányító bizottság javaslatának megtárgyalására, hogy a tárgyalási programba besorozzák a közgyűlés rendkívüli ülésén megvitatandó kérdéséket. Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agresszív akcióinak kérdését szavazás nélkül vették fel a napirendi pontok közé. Az Egyiptom elleni durva és nyílt agresszió az egész világon olyan felháborodást keltett, hogy még azon országok képviselői sem merészeltek kifogást emelni e kérdés megvitatása ellen, amelyek a támadást megindították. Azonban, hogy eltereljék a figyelmet a közép-keleti komoly helyzetről, arra törekedtek, hogy a napirendi programra tűzhessék az úgynevezett „magyar kérdés" megvitatását. Erre törekedtek az USA, Belgium és Peru küldöttei. Szokás szerint az USA képviselője adta meg a hangot. E kérdésnek programra tűzése ellen szót emelt Magyarország, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselője. Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság küldötte, a magyar kormány nevében ismételten hangsúlyozta, hogy ez a kérdés kizárólagosan a Magyar Népköztársaság belső hatáskörébe'tartozik és határozottan tiltakozott e kérdés megvitatása ellen az ENSZ közgyűlésén. V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió küldötte kijelentette, nincs ok arra, hogy az úgynevezett magyar kérdést besorozzák a napirendbe és megvitassák a közgyűlésen. Felhívta a figyelmet arra, hogy e kérdésnek a közgyűlés tárgyalási programjára való kitűzése ma, amikor Magyarország demokratikus erői sikerrel szétverték a fasiszta puccsot, a magyar népnek csak ártalmára lehet. E kérdés programra tűzése ellen Vaclav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere is szót emelt. Beszédében a többi között ď következőket mondotta: ,

tA csehszlovák küldöttség állást foglal az irányító bizottság azon javaslata ellen, hogy „Magyarország helyzete" tárgyalását az ENSZ közgyűlése napirendjére tűzi. A csehszlovák küldöttség e javaslat ellen fog szavazni. A közgyűlés bármilyen határozata, mely a magyarországi belpolitikai helyzetre vonatkozik, beavatkozást jelent Magyarország belügyeibe és ellentétben áll az ENSZ alapokmánya 7. §-a 2. cikkelyének határozatával. Magyarország, a Szovjetunió és Csehszlovákia küldöttségének kategorikus tiltakozása ellenére szótöbbséggel megszavazták a magyarországi helyzet kérdésének programra tűzését és megvitatását a közgyűlés teljes ülésén. E határozat ellen 9 küldött szavazott (a Szovjetunió, a Bjelorussz SZSZK, az Ukrán SZSZK és a népi demokratikus országok). Nyolc "küldöttség tartózkodott a szavazástól (Afganisztán, Egyiptom, Jemen, Jugoszlávia, Marokkó, Szaúd-Arábia, Szudán és Szíria). A nemzetközi fasizmus álarc nélkül A NYUGATI KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN tetőfokát éri a szovjetellenes kampány, amit akkor indítottak meg, amikor a szovjet hadsereg segítséget nyújtott a fasiszták által megtámadott népi demokratikus Magyarországnak. A szovjetellenes akciók — és a mostani, nem is első és nem is az utolsó csalhatatlan jelei annak, hogy a burzsoázia elhatározta, támadást intéz a hazai proletariátus munkásosztálya ellen. Így történt ez a múlt napokban. A hatalmas propagandagépezet munkába lépett és a legkülönbözőbb kitalált vagy félig igaz hírek ezreivel megtévesztette a tömegeket, és amikor a nyugati propaganda urai a talajt eléggé előkészítéUnek vélték, vagyis azt hitték, hogy megbontották a proletár szolidaritás egységét, a fasiszta bandák terrorista támadást indítottak a kommunista pártok titkárságai és szerkesztőségei ellen, megtámadták a szakszervezeteket, megtámadták a munkásságot. A Frankfurter Allgemeine Zeitung, a nyugatnémet kapitalisták napilapja, „megható" fényképet közöl a nyugatnémet parlament rendkívüli üléséről. Az ülést egy percnyi csenddel nyitották meg a magyar szabadságharc áldozatainak emlékére. A lap egyik képén, Adenauer kancellárt látjuk, nyilvánvalóan „a szocializmus és a népek szabadságának nagy barátját" és Schröder belügyminisztert, azt az urat, aki nem egyszer lövetett a munkások közé. Láthatjuk a neofasiszta revansizmus és német militarizmus más szervezőit is. A fényképen ájtatosan és ártatlanul állnak, mint a kisfiúk a béi'málásnál. A fasiszta harci egységek azonban nem egy percnyi csenddel, hanem tűzzel, kézigránátokkal, véres kézzel sorakoznak fel Nyugaton a forradalmi munkásmozgalom ellen. Először misét tartottak, azután tüntetést rendeltek a Szovjetunió ellen és a véqén folyt a vér. A nemzetközileg szervezett fasizmus előbb hangját hallatta, aztán fogait és körmeit mutogatta meg. NOVEMBER 7. Van-e olyan nap a naptárban és a történelemben, amelyet a fasiszták, kapitalisták és a munkásosztály valamennyi ellensége jobban gyűlölne, mint november 7-ét? Ezen a napon utcai zavargásokat rendeztek a Szovjetunió követségei éQ konzulátusai előtt. A kapitalisták ügynökei Koppenhágában, Oslóban, Stockholmban, Bécsben, Buenos Airesben, Montevideóban, az USÁ-ban és Nyugat-Németországban tüntettek a Szovjetunió képviseleti hivatalainak épületei előtt, ami sok helyen azzal járt, hogy szétverték, vagy felgyújtották az épületeket vagy azok egyes részeit, miközben jelszavakat hangoztattak a szabadságról és c demokráciáról. A burzsoázia e szovjetellenes tüntetéseket összekötötte a munkásosztály elleni támadással. Genfben a burzsoá ifjúság támadást intézett azon helyiség ellen, amelyben november 7-et ünnepelték. A burzsoá csemeték Genfben megrongálták a kommunista lap szerkesztőségét is. Ez sikerült nekik! És a sajtószabadság Svájcban ezzel ünnepli legújabb sikerét. A belgiumi Lüttichben a fasiszta tüntetők behatoltak a kommunista párt helyiségeibe, széttörték a bútort, felgyújtották a könyveket, és ahogy az ilyenkor szokás — a rendőrség későn érkezett. Izland fővárosában, Reykjavikban a fasiszták véresre vSrték a parlament kommunista elnökét és a párt több tagját. VAJON A FASISZTÁK új előretörésre sorakoznak fel 1 Vajon lehetséges volna, hogy a fasiszták ismét hatalomra jutnának egyes országokban? Nem, ez lehetetlen. A munkásosztály, a dolgozó nép, a becsületes haladó értelmiség (amelyre nézve a haladás eszméje nem pillanatnyi szórakozás, hanem élethivatás), minden olyan országban, ahol ilyen támadásokat szerveztek, a fasiszta provokatőröknek és kapitalista uraiknak határozott és eredményes választ adtak, Párizs még sohasem látott olyan hatalmas rnunkástüntetést, mint amilyen november 13-án volt. Párizs proletariátusa, erejének tudatában, hangosan kiáltotta jelszavait: „Egység, a fasizmus nem győzedelmeskedik!" A fasizmus elleni harc francia napja, a nyugati országok proletariátusának fasisztaellenes küzdelme megmutatja a nyugat-euróoai proletariátus növekvő erejét. Franciaország Kommunista Pártjának helyi szervezetei az ország minden "tájáról jelentik, hogy a pártba olyan hazafiak lépnek be, akik megértették, hogy csakis Franciaország Kommunista Pártjának vezetésével lehet következetesen és sikerrel küzdeni a fasizmus ellen, a szocializmusért. Ausztriában, Angliában és Olaszországban mind több dolgozó lép a pártba és bizalommal követi a párt szavát. (Šulc) l