Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-04 / 308. szám, vasárnap

Fábry Zoltán < Események, melyek az imperialisták malmára hajtják a vizet Fábry Zoltán a Rudé Právo szer­kesztőjének az alábbi nyilatkozatot adta: „Mint kulturális és tudományos dolgozó a magyar nép tragédiája szimbólumának tartom a magyar Nemzeti Múzeum megsemmisítését" — mondta Fábry Zoltán és nyilat­kozatának további részében hangsú­lyozta a proletár nemzetköziség je­lentőségét: „A proletár nemzetkö­ziség fontos lényege a jelen idő­szakban a béke védelme, a békéért folytatott harc az imperializmus és a fasizmus újjáélesztése ellen. Hogy ki akarja kihasználni Magyarország tragikus napjait, az kétségtelen. Mindenki, aki el tudja képzelni az atomháborút és a nyugatnémetor­szági fasizmus pusztítását, kell, hogy elítélje ezeket az eseménye­ket, melyek az imperialisták mal­mára hajtják a vizet." Nyilatkozatának befejező részé­ben Fábry Zoltán üzeni a magyar népnek: „Tartsatok azokkal, akik békét akarnak', és ezek semmikép­pen sem lehetnek a nyugati impe­rialisták. Nem érthet velük egyet és nem helyeselheti cselekedeteiket egyetlen magyar, egyetlen becsüle­tes hazafi sem. A magyar urak eb­ben az évszázadban már két ízben háborúba sodorták a nemzetet, amiért Magyarország minden eset­ben drágán fizetett. Csupán a munkásosztály jelent igazi háborúellenes erőt és csak a munkásosztály valósíthatja meg legjobban az igazi emberi életet. Szívem a harcoló és szenvedő nép oldalán van." A Nagy Október tiszteletére 33 000 vagon szenet adnak terven felül Az elmúlt napokban az ostrava-kar­vinal körzet összes tárnáiban tető­fokra hágott a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 39. évfordulójának tiszteleoére indított munkaverseny. A bányászok felajánlásokkal válaszoltak a nyugati imperialisták tetteire és kijelentik, hogy tervük teljesítésével támogatják a szocializmus építését hazánkban. Az ostravai Jeremenko-bánya bá­nyászain kívül, akik már október kö­évi feladatait, a többi bányák dolgo­zói is mjég az év vége előtt teljesí­teni akarják idei tervüket. A Petr Bezruč, J. V. Sztálin, Petr Cingr, Edu­ard Urx, Doubrava, Dukla, a Győzel­mes Február lés a Zárubek-bányák bányászai is az év vége előtt 10—26 nappal teljesíteni akarják szénfejté­si tervüket. E tárnák bányászai háromszázhar­mincezer tonna feket szenet akarnak zepén teljesítették az ötéves terv első , fejteni terven felül. A Kábelgyár dolgozói is felemelik szavukat Mélységes felháborodással fogadtuk a magyarországi ellenforradalmi erők felkeléséről szóló híreket. Tudjuk, hogy Magyarország dolgozó népének töme­ge, a munkások, földművesek és az ér­telmiség legjobb képviselői lelkük mé­lyéből elutasítják az ellenforradalmat. Az imperialisták köztársaságunkat ls hálójukba akarják keríteni. A népi demokráciák közül leginkább Csehszlo­vákia érdekli őket. A magyarországi események tanulságként szolgálnak számunkra, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép egyetlen és legerősebb fegyvere szervezettsége, egysége és fe­gyelme. Az elmült negyedévben elnyer­Szovjet művészek hazánkban Pénteken, november 2-án Prágába érkezett a szovjet művészek küldöttsé­ge első csoportja, mely vendégünk lesz a csehszlovák-szovjet barátság hónap­jában. A küldöttség tagjai közül már hazánkba érkezett N. M. Mjaszejedov, a Moszkvai Filharmónia igazgatójának helyettese, a küldöttség vezetője, M. Skolnyikova hegedűművésznő és L. Jed­lina zongoraművésznő. A két szovjet művésznő első ízben hétfőn, november 5-én' lép fel Ostravában. A legközeleb­bi napokban további szovjet vendégek érkeznek hazánkba. tük a minisztérium vörös zászlaját. Ha­zafias eltökéltségünket október 25-én összvállalati kötelezettségvállalásunk bővítésével erősítettük meg. Arra tö­rekszünk, hogy kitűzött célunkat ezzel a már másodízben megerősített köte­lezettségvállalással túlteljesítsük. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjá­ban egész dolgozó népünkkel együtt bebizonyítjuk, hogy hazánkban rossz talajra találnak a soviniszta, ellenfor­radalmi, szovjetellenes jelszavak. A vPkov'cei Klement Go!fwa!d vasművek harmadik nagyolvasztó­jának javításit tizenkét nappal előbb fejezik be Az ostravai kohászati szerelővál­lalat szerelőinek 104 tagú kollektívája František Bjalek vezetésével október 30-án jelentős kötelezettségvállalást tett a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulóiának tiszteletére. A kollektíva a vitkovlcei Klement Gott­wald vasművek harmadik nagyolvasz­tójának generáljavitásán dolgozik. A szerelési munkákat 52 napra tervez­ték, de kötelezettségvállalásuk szerint négy nappal hamarább végzik el. Az újabb kötelezettségvállalás alapján F. Bjalek csoportja a nagyolvasztó generáljavítását további nyolc nappal, tehát az eredeti határidőhöz viszonyít­va 12 nappal hamarább végzi el. A szerelők kijelentették, hogy ezzel válaszolnak a „Szabad Európának", amely hiába igyekszik megbontani a dolgozók egységét a népi demokrati­kus országokban. A történelmi napok 39. évfordulója elé A partizánske! Augusztus 29. Üze­mek — egyik legnagyobb cipőgyárunk — dolgozói, akik állandóan írásban cse­rélik ki tapasztalataikat a rosztovi A. I. Mikojan Cipőüzemmel, a történelmi októberi napok 39. évfordulóját új si­kerekkel ünneplik. Az ünnep előtti han­gulatot az üzem munkahelyein folyó intenzív szocialista munkaverseny jel­lemzi. Az egyének és a kollektívák ösz­szesen 1818 kötelezettségvállalást tel­jesítenek. A partizánskej Augusztus 29. Üzemek cipészkollektívái a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tiszteletére a má sod- és harmadrendű gyártmányok mennyiségének csökkentésével az év végéig 45 000 koronát nyernek, a sze­mélyes megtakarítási számlák pontos vezetésével pedig 450 000 korona érté­kű anyagot takarítanak meg. A gumiosztály, az energetikusok és az üzem többi dolgozói sem maradnak el a cipészek mögött, ök is merész vál­lalásaik lelkiismeretes teljesítésével akarják megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulóját, a nemzetközi proletariátus nagy ünne­pét. Egyre több látogatója van a prágai Lenin Múzeumnak A bratislavai újságírók aktívája A bratislavai szlovák és magyar újságírók pénteken, november 2-án aktívát rendeztek, amelyen a legutóbbi magyarországi események fejlődésével és az EgyiDtom békeszerető népe elle­ni agresszióval foglalkoztak. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolat­ban dr. Štefan Rais a Csehszlovák Új­ságírók. Szövetsége szlovákiai bizott­sága elnökségének megbízásából be­szélt. A beszámolóval kapcsolatos vitában 13 szlovák és magyar újságíró — kommunisták és pártonkívüliek, a Szlovák Nemzeti Front egyes ténye­zői sajtószerveinek képviselői szólal­tak fel. A vitából kitűnt, hogy a szlovák és magyar újságírók nem engedik meg, hogy liberális irányzatok kerüljenek sajtónk hasábjaira. Munkájukban egyedül a marxizmus-leninizmusból indulnak ki, nem veszítve szem elől a legfőbb célt — az egész nép jólétét, a szocialista társadalom kiépítését úgy, ahogyan erre az újságírókat Gottwald, Šverma, Fučík, Jilemnický, Urx elv­társak és forradalmi sajtónk ragyogó hagyományainak alkotói és formálói ta­nították. Az aktíváról a szlovák és magyar újságírók határozatot küldtek a CSKP KB-nek, az SZLKP-nek, a köztársaság kormányának és a Megbízottak Testü­letének. A prágai V. I. Lenin Múzeum állan­dóan nagy érdeklődés középpontjában áll. Csupán az utolsó 10 nap alatt 5608 ember látogatott el a múzeumba. A múzeum lektorai szakszerű magyará­zatot nyújtottak a látogatóknak. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja keretében is számos munkás, szövet­kezeti tag, diák és ifjúsági csoport je­lentette be látogatását. Žilinán megnyitották a CSSiBSZ szlovákiai töriéneiének kiállítását E napokban a žilinai Ovárosháza nagytermében megnyitották a CSSZBSZ szlovákiai történetének kiállítását. A kiállítás négy részben tárja, elénk a Szovjetunió Barátai Szövetségének és a Szovjetunióval való Kulturális és Gazdasági Kapcsolatok Társasaga szlovákiai tevékenységének történeti! a kapitalista Csehszlovákia idején Egyúttal dokumentálja népünk barát­ságát és szeretetét a Szovjetunio Iránt. A kiállítás résztvevőinek lehe­tőségük nyílik arra, hogy meggyő­ződjenek a volt szovjetbarátok szö­vetségének munkájáról. A szövetség szervezetei közül a kerületben a žili­nai, martini, vrútkyi és Lednické Rov­ne-i szervezetek működtek a legaktí­vabban. A kiállítás november 21-ig tart 2i­linán, majd Martinban rendezik meg. Mi, néphadseregünk tagjai biztosítjuk dolgozóinkat... Magyarországon a reakció garázdál­kodása és az Egyiptom elleni agresz­szió méa jobban növelik elhatározásun­kat, a néphadsereg tagjainak elhatá­rolását, hogy határaink legcsekélyebb mértékű megsértését és népi demok­ratikus rendszerünk ellenségeinek sem­milyen kezdeményezését sem enged­jük meg. A párt és a kormány iránti odaadást legjobban bizonyítják a cseh, szlovák és magyar nemzetiségű kato­nák szavai, akik éppen e napokban ké­rik felvételüket a kommunista pártba. Mi, néphadseregünk tagjai biztoslt­juk dolgozóinkat, hogy megbízható tá­maszra találnak bennünk. Készen ál­lunk megsemmisíteni mindenkit, aki bármiképpen meg akarná zavarni békés építő munkánkat. Štefan Behan, tiszt. M Éberség — nap'a'nk parancsa! (FolvtitSs az 1. oldalról) területén is vannak olyan emberek, akik gyűlölik népköztársaságunkat, mivel elvette gyáraikat, birtokai­kat, üzleteiket, hatalmas nyeresé­geiket. Ezekhez bizalommal for­dulnak a külföldi ügynökök. Tőlük indulnak ki a hazug hírek. Ők ha­zánk területén a nemzetközi reak­ció támaszpontjai. Ezek az embe­rek, akik rejtett helyükről árta­nak, minden, izgalmas pillanatban elödugják fejüket. Ma is ezt te­szik. De tudják meg, hogy a kör­mükre nézünk. Tudják meg, hogy nem engedjük meg nekik elpusz­títani azt, amit hazánkban ma­gunknak teremtettünk. Csak hadd kiabáljanak arról, hogy itt nincs szabadság! A szabotálók, kémek és diverzánsok számára nálunk nem terem szabadság és demokrá­cia. Igen, ismerjük ellenségünket. Éberségünk ezért sohasem válto­zik át a becsületes polgárokkal szembeni bizalmatlansággá. Éppen ellenkezőleg: Annál hamarább ver­jük vissza és tesszük ártalmatlan­ná az ellenséget, ha a kommunis­ták mellett őrt áll köztársaságunk minden derék polgára. A kommunisták sohasem tekin­tették a szocializmus építését csu­pán a maguk ügyének. Mellettük és velük együtt a pártonkívüliek milliói fordítják minden erejüket a szocialista eszmék megvalósítá­sára. Mindaz, amit hazánkban al­kottak, milliók műve. Verejté­kükkel, tudásukkal, erejükkel, lel­kesedésükkel teremtették meg. És ezt a művet meg is őrzik. Úgy, ahopyan megőriztek februárban. Akkor az egész ország állt őrt és védelmezte népköztársaságat. És így van ez ma is és így lesz holnap is. Mindannyian őrt állunk. Ez nemcsak a mi érdekünk. Ez kötelességünk a nemzeti forradal­mi mozgalommal szemben is. Igen, Csehszlovákiában élünk, Csehszlo­vákiában építjük a szocializmust, de ez nemcsak a mi ügyünk, nem csupán Csehszlovákia ügye. Biza­lommal tekintenek ránk az NDK, a Szovjetunió és a hatalmas Kína, valamint a testvéri köztársaságok és a kapitalista országok munká­sai és dolgozói. Tudják, hogy szi­lárd szövetségesükre leltek ben­nünk, tudják, hogy megvédjük szocialista alkotásunkat. Számíta­nak arra, hogy bármikor hozzánk fordulhatnak segítségért. Bizalmukban nem csalatkoznak. Nem engedjük meg az ellenség­nek, hogy ártson a szocializmus­nak. Elég erőnk van ehhez. Álla­munk, bár területileg nem nagy ország, hatalmas gazdasági erővel rendelkezik. Hatalmassá teszi egy­sége a Szovjetunióval, a népi Kí­nával, a testvéri köztársaságokkal és az egész világ proletárjainak millióival való szövetsége. Elég erősek vagyunk! Ezért ön­tudatosan nézünk az ellenség ar­cába. Igaza volt annak az öreg munkásnak: Ha az ellenség hazánk testébe vájná karmait, nem menti meg azokat! Mimii e napokban A BRATISLAVA KÖZELÉBEN levő kis Čuňovo községtől kezdődően egé­szen a királyhelmeci járási Maqytár­kány községig húzódik a 700 km hosszú csehszlovák—magyar határ. Ez körülbelül államhatáraink egy ötödét képezi. Ez a vonal eddig csak elkép­zelés volt, mindkét oldalán egy­aránt békés munkaszorgalmat fejtet­tek ki a nép érdekében és napról nap­ra fokozódott a szocializmus építése. Ma a déli oldalon drága embervér fo­lyik ... A nehéz megpróbáltatásokat átélt ország belsejéből érkező emberek bor­zalommal beszélnek arról a terrorról, melyet Kossuth és Petőfi országának különböző helyein az ellenforradalmi elemek Indítottak. Olyan elem ez, mely a sötét középkor durvaságával bíró­ság nélkül és könyörtelenül ítélkezik. „A szabadság harcosai", ahogyan a Nyugaton nagy cinizmussal nevezik őket, egymással versengenek a mun­kásosztály, a szövetkezeti parasztság, a-Magyar Dolgozók Pártja legjobb ká­dereinek kiirtásában. EZEKBEN A DÖBBENETES napok­ban meglátogattuk Čuňovo határköz­séget. Légvonalban 2 km-re van In­nen a másik oldalon Rajka magyar szövetkezeti község. Még néhány nap­pal ezelőtt itt a magyarok és a mi dolgozóink mosolyogva, barátságosan kezet nyújtottak egymásnak. A szö­vetkezet elnökei kicserélték kölcsönös tapasztalataikat. Dolgozóink nagy fel­indulással beszéltek arról, hogyan jöt­tek ide pénteken, október 26-án az ellenforradalmárok és hogyan száll­ták mea a községet. Állig felfegy­0.) S '/O 1956. november kezve, pisztolyokkal, puskákkal és gépfegyverekkel körülaggatva vágtat­tak ide. Az egészen fiatalok voltak a legvadabbak. A községben fájdalma­san zúgtak a harangok, és csupán alkonyatkor csendesedett el a puska­lövések süvítése. A nemzeti tragédia e napjaiban, úgy látszik, a munkásosztály ellen­ségeinek szemében az emberéletnek igen alacsony az értéke. A Csallóköz­ből érkező szemtanúk elbeszélik, ho­gyan hallották az elmúlt napokban a magyar oldalról asszonyok hangját, akik Csehszlovákiát üdvözölték. Sza­vukat azonban elnyomták a puskalö­vések és többet már nem hallottak semmit. A VANDALIZMUS JUTOTT SZÔHOŽ. Balázs elvtárs, a Mező- és Erdőgaz­dasági Megbízotti Hivatal dolgozója, aki több csehszlovák polgárral együtt közvetlenül Budapesten élte át az el­ső nyugtalan napokat, elbeszélte, mi­lyen durvasággal támadták meg az el­lenforradalmárok pl. a Szabad Nép szerkesztőségét: a szálloda ablakából látta, hogyan ütik ki a fanatikusok minden cél nélkül a szerkesztőség ablakait, hogyan dobálják az utcára nem csupán a könyveket, de az író­gépeket is, hogyan égetik fel fejet­lenül a szerkesztőség gépjármüveit. Ugyanilyen értelmetlen és ostoba pusztítás áldozata lett például maga a Nemzeti Múzeum és a Magyar Nép­köztársaság egyéb középületéi. A SOVINISZTA ÉS NACIONALISTA jelszavakkal megszédített becsületes dolgozók különféle csoportjai is félre hagyták magukat vezetni és provoká­cióba sodortatni a népi demokratikus kormány ellen. Az egyik határmenti járás szlovák elvtársai pl. beszélget­tek egy magyar parasztcsoporttal, amely provokációs kiáltásokkal egé­szen a határig jött és nyilvánvalóan örült az országukban beállott hely­zet fejlődésének. Polgáraink, akik vé­letlenül jelen voltak, többnyire sze­mélyesen ismerték az ottani magyar parasztokat és beszéld tni kezdték velük: „Te, Feri bácsi, mit gondolsz, meg­hagyja neked a gróf azt a hét hek­tárt, amit a földreformban az ö föld­iéből elvittek?'" — kérdezte az egyik „És te László, vajon béresként akarsz-e éhezni az úrnál?" — kér­dezte a másik. A magyar földművesek egyszerre elcsöndesedtek és zavarba Jöttek. A forró fejek lehűltek. Mint a mámo­rukból kijózanodottak tértek haza a határból. A soproni és miskolci „felkelő" rá­dióállomások nacionalista gyűlölettel és uszítással táplálják a tájékozódott ­ságukat vesztett, elbolonditott embe­reket. A régi revlzionizmusról sem feledkeztek meg. Nyilvánvalóan a leg­sötétebb reakció szolgálatában állnak. A soproni és miskolci leadóállomások legymással vetélkednek o rózsán, csá­bító Igéretékben ôs a demagógia mor­fiumával elkábítják az emberek gon­dolkozását. MÍG A KISHITŰEK és megtévedettek ma még nem tudják áttekinteni, hova halad országuk, Magyarország nyuga­ti határánál az események előtt már néhány nappal a szögesdróttal be­szegélyezett táborokból kiszabadulva hazaáramlanak az áruló emigráció, a volt grófok, nagybirtokosok, gyárosok, fasiszta kortesei. Habár a Magyar Dolgozók Pártja meggyengült legjobb fiainak elveszté­sével, habár erői megoszlanak, a be­csületes magyar kommunisták távol­ról sem dobták sutba fegyverüket. Hiszen nemcsak ők, de a magyar nép többsége sem kívánja a kapitalista rendszer visszatérését. Míg a határ egyik oldala csaknem félig üres, az országban zűrzavar, bi­zonytalanság és a különféle színű el­lenforradalom terrorja, a mi oldalun­kon nyugalom, biztonság uralkodik és békés munka folyik. A dél-sz'ovákiai határvidéken lakó dolgozóinkat külö­nösen súlyosan érintik a magyaror­szági tragikus események. Hiszen a Magyar Népköztársasághoz nemcsak élénk sport- és kulturális kapcsola­tok fűzik őket, de soknak közülük a Duna vagy az Ipoly másik oldalán nemcsak barátaik, de közeli hozzá­tartozóik is vannak. A szövetkezeti tagok és a munkások nagy aggoda­lommal teklnt9nek szomszédjuk jövő­jére. És ezért uralkodik ma az üze­mekben és a városokban, a szlovákiai falvakban olyan tömeges eltökéltség: nem engedik meg, hogy avatatlan ke­zek a „miénk" felé nyúljanak. Az emberek vitáznak, de nem tévesztik szem elől a nap jelszavát: „Szorgal­mas munka és éberség!" ÉPPEN E NAPOKBAN jelentik öröm­mel a szlovákiai szb.etkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó földművesek, hogy a burgonyabegyűjtést, mely a múltban, egészen a télbe húzódott, az idén már októberben 100 százalékon felül teljesítették. Néhány nappal ez­előtt további szlovákiai szövetkezetek megalakításáról érkeztek jelentések. Ennek éppen úgy örülünk, mint an­nak a bejelentésnek, hogy a nyitrai kerület legdélibb járása, a komáromi, elsőként teljesítette sertéshúsbeadási kötelezettségét. Milyen nagy különbség ez. Eszter­gomból, a Duna melletti magyar vá­rosból lövések zaja hallatszik, tankok dübörögnek. Az innenső oldalon, Pár­kányban teljesen zavartalanul folyik a munka. És éppen fgy van ez Ko­máromban. Ezen elosztott város ma­gyar részében gátlást nem ismerő anarchia uralkodik, a Duna-hld másik oldalán a komáromi hajógyárból vál­tozatlan ütemben a munka hangjai hallatszanak. A MAGYAR NEMZETISÉGŰ POLGÁ­ROK (akiknek száma Csehszlovákia össz'akossáaának néhány " száza­léka) teljes egyöntetűséggel írják e napokban kormányunknak: „Mindent megteszünk közös hazánk, a Cseh­szlovák Köztársaság megerősítésére." Ez csakugyan a legjobb válasz azokra a hangokra, melyek „Nagy­Magyarország" jelszavával soviniszta nyálat fröccsentenek hazánk egységé­re is. Örömmel látjuk, hogy milyen erős a több nemzetiségű Szlovákia népé­nek erkölcs-politikai egysége, hogy milyen tettrakészen megacélozzák erőiket. Innen a Dunától egészen a Nisálg, čtemától egészen Ašig, a Tát­rától egészen a Šumaváig egy eltö­kéltség hallatszik: Nálunk sohasem mennek át!

Next

/
Oldalképek
Tartalom