Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-30 / 334. szám, péntek

Munkád gyümölcse a tied... Dér lepi már a határt. A nap sugara is erőtlen, bágyadt. Csend üli meg a tájat, csak Pusztai József birkanyája ropogtatja a megszürkült avart. A juhász botjára támaszkodva csodálkozik bele a messzeségbe. Kezében meglobogtatja az újságot a hegyek felől fújdogáló csípős szél. Bojtár, a puli a lábánál kuksol. Okos szemével hol a legelésző nyájra, hol pedig gazdájára pislog. A nyáj már egészen az országúthoz ér. Vissza kéne fordítani. Ezt tudja Bojtár, de gazdája csak nem adja meg a várt parancsot. Csak néz, aztán újból szeméhez emeli az újságot. Saját szemének sem akar hinni. Egyszerre mégiscsak kitör belőle a megrekedt szó. — Bojtár! Ez hihetetlen — és meglibegteti a puli előtt az újságot. Az meg úgy tesz, mintha értené gazdáját. Még nevet is hozzá. Elővillannak kékesfehér fogai. Pusztai József, at Ipolykeszi Állami Gazdaság országszerte ismert juhásza még mindig nem akar hinni a szemének. Nem akarja elhinni, amit a betűk mondanak. — Ki hitte volna ... — tör ki be- ' löle a csodálkozás. Árleszállítás? ... Most? ... Hihetetlen. Túl az Ipolyon, a Magyar Népköztársaságban vér folyt. Munkások vérét ontották az ellenforradaltnárok, hogy újból visszaállítsák a kapitalizmust. Visszaadják az ezer holdakat, a gyárat, a bankot, igába törjék a dolgozó nép fejét. Üjból az urak és koldusok országává akarták tenni Magyarországot. Es nálunk a párt, a kormány nem várt árleszállítással emeli a dolgozó nép életszínvonalát. Hihetetlen ... de valóság. — Bojtár — szólítja újból hűséges kutyáját. Nagy dolgokat értünk meg. Olcsóbb lesz az élelem, a hús, meg a rádió is. A hírneves juhász boldog. Örömét az a büszke tudat is fokozza, hogy egy kis része neki is van ebben. Nagy dolog ez. Nagyon nagy. így látja Pusztai is, a többszörösen kitüntetett, országszerte ismert juhász. Nincs a környéken, talán még az országban sem olyan gyönyörű nyáj, mint az övé. Büszke is rá. Büszke, hogy 60—70 kilós birkákat őriz, gondoz. Büszke, hogy amit az állam tőle kíván, meghatványozva teljesíti. Büszke az újabb árleszállításra, mert neki is része van benne. Neki, a hajdani cselédnek, akit — az ö szavaival élve — a juhok között hozott világra az anyja. Igazi juhásznak született. Tizenkét éves korában már az apja, az öreg Pusztai rá merte bízni a nyájat. Tizenöt éves korában pedig már az apja magával egyenrangú juhásznak tartotta. A cselédsorból a párt, a szocializmus emelte ki. Szép háza van, népes családja. Gazdagok. Jól élnek. Es ezután? Az újság, a fekete betűk, a számok most azt mondják: — Hallod-e te híres juhász. Ezután még jobban fogsz élni. Több jut a feleségednek, a három szép gyermekednek. Nem hiába alszol családodtól távol kint a pusztán, nyájad körében. Nem hiába tartod távol szorgalmaddal, éberségeddel nyájadtól a betegséget. Az sem volt hiábavaló, hogy az állam nyolc mázsa gyapjút kért tőled és te tizenhárom mázsát adtál. Munkád gyümölcsét te élvezed. Jól élsz és még jobban fogsz élni. Nem vagy cseléd. Szabad vagy, szabad hazában élsz. Olyan ország a te hazád, ahol nem az urak zsebelik be verejtékes munkád hasznát. Munkád gyümölcse a tiéd és gyönyörű családodé. A fehér papírra vetett fekete betűk ezt mondják a híres juhásznak. Es ez a hang, melyet csak a lelkével tud érteni, könnyet csal szemébe és erőt ad neki a további munkához. Szarka István Építkezéseinken (elkészültek a télre LASSAN ELMÜLIK az ősz. A naptár szerint is rövidesen beköszönt a tél. Hírhozója már megérkezett: Bratislavában leesett az első hó. Igaz, nem maradt meg. De hogy itt volt, jelenlétével közölte: rövidesen jövök és takaróval borítom a tájat. A tél, valamint a velejáró hideg és hó talán sehol sem okoz olyan gondot, mint az építkezéseken. Ha Bratislavában most körülnézünk, bizony azt kell mondanunk: itt sok ellenségre talál a tél. A városban számos helyen hatalmas építkezések folynak. Különösen a Steiner Gábor utcában építkeznek sok helyen. Az utca mindkét oldalán egymást követik az épülő háztömbök. A múltból vett tapasztalataink szerint azt hinnők, hogy ezek a házak most félkészen várják a tavaszt, a jóidőt, hogy megindulhasson rajtuk a munka és tető alá kerüljenek. Nem így van. A munka folyik és folyni fog télen is. A lakások olyan ütemben épülnek, mint a legszebb nyári hónapokban. Ezt a vezetőknek mondaniok sem kellett. Ahogy az építkezés területére léptünk, magunk láttuk, hogy itt az építkezés a hideg és az első hó ellenére a szokott ütemben halad. . DOLGOZNAK AZ ÄCSOK, zúgnak a malterkeverőgépek. A nyers anyag formálódik, alakot ölt. Tégla téglához tapad, s a szorgos kezek munkája nyomán újabbnál újabb családi otthonok épülnek. Elsőnek egy fiatal segédmunkással elegyedem szóba. Fazekas Lajosnak hívják. Vidékről jár az építkezésre, ahol már második éve dolgozik. Munkájáról érdeklődöm, s a fiatal segédmunkás ezeket mondja: — Én tapasztalatból nem nagyon beszélhetek, mert a régi világban még nem dolgoztam, de apám és az idősebbek elbeszéléseiből tudom, hogy a kőművesmunka régen csak alkalmi volt. Hol dolgozhattak a magamfajta segédmunkások, hol meg r.em. Hogy ma állandó munkánk van és folyamatosan dolgozhatunk, nagy előny számunkra. A FOLYAMATOS MUNKÁRÓL lévén szó, arról érdeklődöm: hogyan készültek fel a téli munkára, hogyan fognak a fagyokban dolgozni? Kérdésemre Kerekes Gábor betonozó válaszol: — Hogy munkánk zavartalan legyen, és a téli hidegben is dolgozhassunk, erre már a nyár folyamán felkészültünk. A vezetőkkel megbeszéltük a teendőket, és a szükségleteknek megfelelően elegendő épületanyagot és minden más felszerelést biztosítottunk. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy munkánk télen is zavartalanúl folyhasson. — A betonozok milyen előkészületeket tettek ? — Munkánkat a télre felkészülve, a múlt tapasztalatain okulva szerveztük meg. Először a betonkeverőgépeknek építettünk megfelelő helyet, ahol védve lesznek a hótól és a fagytól. Fedett helyen tartjuk a cementet is. Régi tapasztalat mutatja, hogy a tél folyamán a rosszul raktározott cement mindig sok zavart okoz a folyamatos munkánál. A szalmaponyvákat szintén gondosan raktároztuk és a szükségleteknek megfelelően szereztük be már az elmúlt hónapokban. Erős fagyok esetén ezekkel a szalmaponyváikkal takarjuk be a betont és így védjük a megfagyástól. Mikor a teljesítményről beszéltünk. Kerekes ezeket mondta: — Eddigi munkánknak mindig az előirányzott terven felül tettünk eleget. Reméljük, a jó felkészülés után a tél sem zavarja meg termelésünket, annyira, hogy az előirányzatnak ne tegyünk mindig s mindenben eleget. Sőt bízunk abban, hogy teljesítményeink télen sem lesznek kisebbek, mint a nyáron voltak. BESZÉLGETTÜNK a falazókkal és az ácsokkal, ők is azon a véleményen vannak, mint a betonozok. Azokat az eredményeket, melyeket a nyári hónapokban elértek, tartani akarják a téli hónapokban is. Az ácsok például így nyilatkoztak: — Munkánk összefügg a betonozok és a falazők munkájával és ezért együttesen, egyformán kell dolgoznunk. Mi ácsok leginkább úgy segíthetünk, ha a szükséges famunkát mindig idejében elkészítjük. A betonozők csak akkor dolgozhatnak, amikor mi már megcsináltuk a faburkolatokat. A falazóknál hasonló a helyzet. A munkát tehát egyenletesen kell végezni ácsoknak, betonozóknak és falazóknak. Úgyszólván az egész építkezést bejártuk. Majd minden csoporttal váltottunk egy-két szót. Ahogy az építkezésre érkeztünk, a körfűrész és a szünet nélkül forgó betonkeverőgép zajával találkoztunk elsőnek. A munkának ezt az egyenletes ütemű zaját halljuk most is, ahogy távozunk. Egyenletesen dolgoznak a gépek, körülöttük pedig változatlan szorgalommal tevékenykednek az emberek. Az emelődaruk hol téglát, hol maltert, hol másféle anyagot szállítanak az emeletekre. AZ ÉPÍTKEZÉSEN a munka szünet nélkül folyik. A jó előkészületek eredményeképpen a mostanihoz hasonló szorgalommal, hasonló ütemben fog folyni a tél folyamán is. (b) Sokoldalú csehszlovák-szovjet kultúrkapcsolatokat fejlesztünk A csehszlovák-szovjet kulturális egyezmény egyik fő alapelve a művészszövetségek, színházak, zenekarok, iskolák és más fontos kultúrintézmények közötti közvetlen kapcsolat. Ezek a kapcsolatok ebben az évben — hasonlóképpen, mint az elmúlt években — igen sokoldalúak és termékenyek. Számos szovjet kulturális dolgozó érkezik hozzánk tanulmányi látogatásra. Például Szolnceva szovjet színi teoretikus tanulmányozta hazánkban a csehszlovák színművészetet és Nyina Nyikolajeva irodalomtörténész Július Fučík irodalmi hagyatékát. Szovjet pedagógus-csoport tanít a prágai Orosz Nyelv & Irodalom Főiskoláján. Kiváló szovjet tudósok munkakapcsolatokat fejlesztenek a mi tudományos köreinkkel. így pl. V. D. Csaklin professzor, ismert ortopéd, tudományos előadásokat tartott Prágában, Brnóban és Bratislavában. Nagy érdeklődést keltett a csehszlovák dolgozók körében az atomenergia békés felhasználását ismertető szovjet tudományos-műszaki kiállítás, melyet Prágában és Bratislavában „Az atom a béke szolgálatában" tudományos-népszerű csehszlovák kiállítással együtt rendeztek. A csehszlovák—szovjet kulturális kapcsolatok legnagyobb eseménye volt ebben az évben a Moszkvai Művészszínház látogatása hazánkban. Nagy érdeklődéssel várják Csehszlovákiában az Állami Mojszejev Népi Táncegyüttes fellépését. Januárban megrendezik az orosz és szovjet színművészet kiállítását. Nem kevésbé értékesek a csehszlovák dolgozók szovjetunióbeli látogatásai és a Szovjetunióban rendezett csehszlovák kulturális akciók. A legközelebbi napokban a Szovjetunióba utazik a csehszlovák színművészeti dolgozók egy csoportja, mely a legújabb szovjet drámairodalom iránt érdeklődik. December elején Moszkvába utazik Zdenek Ghalabala érdemes művész, a prágai Nemzeti Színház karmestere, aki egy ideig a Moszkvai Nagyszínházban fog dolgozni. Az 1956. évi csehszlovákszovjet kultúrkapcsolatok gazdag mérlegéhez hasonlóan nagy távlatok nyílnak a további fejlődésre a jövő évben is. A dolgozók szorgalma a szebb élet forrása (e) Reggel hat órára jár az idő, a ligetfalusi Kovcsmalt bejáratánál a szokottnál jóval nagyobb a sürgés-forgás, örömmel és megelégedéssel váltják le az éjjeleseket. Egyébről sem esik szó az emberek között, mint a hatodik árleszállitásról. Ez a váltás a számolás, tervezés boldog hangulatában zajlik le. Mindenki azt számolja, mennyit takarít meg, vagy ezentúl mennyivel vásárolhat többet. — Az árleszállításból világosan kitűnik — mondotta Kósa Alajos — hogy a jó munka gyümölcsét valóban a dolgozók élvezik. Beszédünk fonalát Wiedermann, a cínező üzemrészleg egyik dolgozója vette át és arról beszélt, hogy az első pillanatban még kicsinek látszó árkülönbség egy hét, egy hónap, egy év alatt a család költségvetésében már több száz koronára rúg. S ez a valóságban a bér emelését jelenti. Sokan számolnak így és ehhez hasonlóan az üzemben. De nemcsak erről beszélgettek, hanem arról is, hogy a párt és kormány békés és jó gazdasági politikájára tettel válaszolnak majd. Mécs jobban ügyelnek a minőségre, kihasználják a munkaidő minden percét, hogy még több és csak kifogástalan, szép, jó áru kerüljön k» az üzemből. Érzik és tudják, hogy hazánk új győzelmét köszönti ezen a reggelen a felkelő nap, győzelmet jelent ez mindazok felett, akik külföldi rádión keresztül a munkások, parasztok és értelmiségiek egységét szeretnék megbontani és csökkenteni a termelési kedvet. Mire hatot ütött az óra, az üzem dolgozói új erővel láttak munkához, hogy elhatározásukhoz híven kettőzött erővel, erőfeszítéssel küzdjenek az életszínvonal további emeléséért, hiszen a dolgozók szorgalma az egyedüli forrása a szebb, boldogabb életnek. yVaprói aprói napra jo b ban élünk Gajarský elvtárs, a bratisiavai Villanyerőmüvek főmérnöke tegnap is azzal kezdte munkáját, hogy végigjárta a termelési részlegeket. A 1akatosmühelyben többet időzött. Itt ö tartott beszámolót a sajtótízpercen. Ismertelte munkatársaival pártunk és kormányunk határozatát a hatodik árleszállításról. Az emberek örültek a hírnek, egymás között beszéltek róla és nekiláttak á munkának. Az üzemben a terv teljesítése jól halad, pedig jóval nagyobbak a termelési feladatok jelenleg, mint évekkel ezelőtt. 1946-hoz viszonyítva az üzem ma négyszer annyi áramot termel. Ezenkívül az utóbbi években gőzt is szolgáltatnak a környékbeli gyáraknak. A több és olcsóbb termelésnek meg van a látszatja. A dolgozók odaadó munkája meghozza gyümölcsét. Hatszor csökkentek már nálunk a közszükségleti árucikkek kiskereskedelmi árai. — Örülnek ennek üzemünk dolgozói — mondta búcsúzóul Gajarský főmérnök. — Nemrégiben röpgyűléseken sok szó esett a magyarországi ellenforradalomról. Elszomorított bennünket ez a hír és féltettük a magyar nép jövőjét. Valamennyien elítéltük a népellenes erők pusztító munkáját. Jelenleg vígabbak nálunk a röpgyüiések, hisz Magyarországon változott a helyzet és nálunk, ahol a nép pártunk vezetésével, egységesen képes csírájában elfojtani a reakciós elemek felforgató tevékenységét napról napra jobban élünk. (—ek) A gyűjtők klubjában C

sere-bere fogadom, többé vissza nem adom — jelentettük ki ünnepélyesen és visszavonhatatlanul annak idején az iskolában, amikor három számolócédulát két különleges gombra, vagy egy minta-pipereszappant egy kis Odolra cseréltünk el. A piperecikkek gyűjtése és cserélése annyira elburjánzott az iskolában, hogy az igazgató végül betiltotta az iskolába való hordását. Most a kislányom hoz haza rendkívüli kincseket, egy üveggolyóért három fagolyót cserél és hasonló előnyös üzleteket köt. Ez jutott eszembe, amikor egy szenvedélyes mindent gyűjtő barátom meghívására elmentem Prága egyetlen klubjába, ahol mindent lehet cserélni, tehát nemcsak bélyeget, gyufaskatulya címkét, vagy más különleges dolgot, hanem a szó szoros értelmében mindent. Képeslapot, emlékérmet, különféle címkéket, karcolatot, jelvényt, okmánybélyeget, régi papírpénzt, ezüstpénzt, lepkét, könyvet, stb. Azért irom stb., mert az egyik gyűjtőnek például óriási gyűjteménye van szivargyürükböl. Az ember tényleg csak ilyen helyen látja, milyen gyűjtöszenvedély lappang egyesekben. T> rága 2. nemzeti bizottsága nép-*- nevelésügyi csoportjának jutott eszébe, hogy megalakítsák a gyűjtők klubját, ahol a rendszeresen rendezett összejöveteleken bárki részt vehet és kicserélheti, amit akar. Václav Bares, a Prága 2. nemzeti bizottság tagja az ötletet nyomban megvalósította. Minden hét csütörtök estéjére kibérelte az egyik diétás éttermet, a bért az egykoronás belépőkből fedezik. A klub szeptember 6-án nyílt meg. Reklámra egyáltalán nem volt szükségük, mivel Prágában igen gyorsan elterjedt a híre. A gyűjtök nagy örömmel fogadták megalakítását, és azóta minden csütörtök este tömve van a helyiség. A koronás belépőért még sorsjegyet iá kapnak az érdeklődök. Egy kis asztalkán vannak kitéve a nyereménytárgyak, persze csupa olyasmi, ami a gyűjtőket érdekli. Az est végével a kihúzott sorsjegyek tulajdonosai között szétosztják a nyereményeket. \ mikor ott jártam, körülbelül kétszázötvenen lehettek a klubban. A jelenlevők összetételén igen elcsodálkoztam: reszkető kezű öreg nénikén, akinek gyufacímke gyűjteményével alig veheti fel valaki a versenyt, a középiskolai tanáron, esztergá.yoson, hivatalnokon, asztaloson, festőművészen, negyedik elemistán, pelyhedzö állú kamaszon egész családokon, ahol a papa, a mama és a gyerek más-más tárgy cserélésével voltak mélyen elfoglalva. A csere úgy folyik, hogy többen már előre biztosítanak maguknak egy asztalt, ahol szétrakják kincseiket és az asztalnál azután meg-megállnak a le nem telepedett gyűjtök, és megkezdődik a szakszerű alkudozás. T» eszéigettem egy idősebb férfivel, aki ötven éve a világ minden országából különféle címkékből tízezrekre rúgó gyűjteményre tett szert. Az utóbbi évek során a tuberkulózis elleni harc címkéinek gyűjtésére specializálta magát. Ebből 4500-at gyűjtött eddig. Finnországtól kezdve Kolumbiáig csaknem kilencven állam szerepel a gyűjteményében. Kumpan elvtárssal igazán nehéz cserélni, mert olyan címke, amilyen neki nincs, nehezen található. Az egyik asztalnál borotvapenge borítékot. a másiknál autójelzéseket, a harmadiknál a Rivaldafény című Chaplin film forgatókönyvét cserélik. Sok tisztelője van a numizmatikának. Szakszerűen vizsgálgatják egymás érmeit, de csere nem jött létre mialatt ott voltam. N

agy csoport álldogál egy öreg bácsi asztala előtt. Az illető Otakar Dorail mérnök, akinek kiskora óta a földrajz volt a szenvedélye. Negyven éves korában szögre akasztotta mérnöki diplomáját, elvégezte a tanárképzőt és utána még évtizedekig mint földrajztanár működött. Most már nyugdíjban van. Csodálatos bélyeggyűjteményét bámulják az emberek. A bélyeggyűjtésben a Csendes-óceán szigeteire specializálta magát. Asztalán salamonszigeti és új-guineai ritka bélyegek láthatók, minden bélyeg egy külön kartonlapon, mellette saját készítményü kis térkép, fényképek és magyarázat az illető sziget sajátosságairól, szokásairól és nevezetességeiről. Vele sem lehet cserélni, ő tényleg csak azért jár a klubba, hogy ritka gyűjteményét mások is láthassák és tanulhassanak belőle. A legtöbb gyűjtő persze a gyufaskatulya címkékből tevődik össze. Hihetetlen, hogy mennyire népszerű lett ennek a gyűjtése. Kis srácok, akik alig látszanak ki a földből, olyan szakértelemmel vizsgálgatják az egyes sorozatokat és olyan fölényesen tárgyalnak, hogy csak bámulom őket. A felnőttek semmivel sem maradnak el mögöttük, úgyhogy igazán nem lehet gyerekes szenvedélynek nevezni a gyufaskatulyi címkék gyűjtését. mikor fél kilenckor elmentem a klubbői, még nagyban folyt a vásár. Feltétlenül dicséretreméltó a Prága 2. nemzeti bizottságnak kezdeményezése, hogy egy olyan klubot létesített, ahol a gyűjtés szenvedélyének hódolók zavartalanul kicserélhetik kincseiket. Egyelőre ez az egyetlen ilyen jellegű klub az egész országban. Azt hiszem, máshol is lehetne ehhez hasonlót szervezni. Ki#"Éva A

1 OJ SZ 1956. november 30.