Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-25 / 329. szám, vasárnap

D. T. SEPILOV: l# •• i. I • •• I "II "I Követeljük az agresszív haderők azonnali távozását Egyiptomból Szovjetunió az ENSZ keretében működő világkereskedelmi szervezet létesítését és jövőre világgazdasági értekezletet javasol Vallomás a Pori Saíd-i borzalmakról P. O. Anderson fotoriporter felvételeiből Per-Olov And||rson svéd fotoriporter Port Saidban átélte a brit francia intervenciót. Visszatérve Kairóba beszámolt az agresszorok bes tialitásáról és azokról a szörnyű károkról, amelyeket megörökített. De az igazságot nem szeretik az urak. A „sajtószabadsággal" hencegők leleplező vallomásaiért nyomban szélnek eresztették a fotoriportert. „Az én elbeszélésem, aki mint szemtanú voltam jelen, nem lenne szép mese a gyer mekek számára. Ha azt, amit a francia és angol katonaság Egyiptomban elkö vetett, „rendőrségi akciónak" lehet nevezni, akkor az „emberiség" szónak nincs helye szótáraikban. Röviddel azután, hogy kihirdették a tűz beszüntetését, Port Said városába érkeztem és ott égő és fUstölgő poklot találtam. Gyermekekkel találkoztam, akik a szétbombázott házak és a romok között születiket keresték. Láttam szülőket, akik otthonaik romjaiban véres kezekkel kutattak meggyilkolt gyermekeik után. A füstölgő romok között a holttestek ezreit láttam. Láttam a még megmaradt néhány kórházat, két kórházat teljesen a levegőbe repítettek, amelyekben 900 beteg feküdt. Lehet-e rendőri akciónak nevezni azt, amikor minden házat gépfegyvertűzzel árasztanak el? Én ezt terrornak és gyilkosságnak ne vezem. Ez szégyen Anglia számára és olyan sötét folt, amelyet soha sem lehet lemosni. Láttam sok polgárt, gyermeket és asszonyt, akiket hátulról menekülés közben lőttek le. Gamila területén hat szétbombázott faház tömböt láttam, ottlétem két órája alatt a romokból 276 halottat ástak ki. Nincs szükség több beszédre, több szóra — hiszen a képeim olyan bizonyítékok, amelyet nem lehet elfelejteni". Az ENSZ közgyűlésének üléseiről Közöltük már az ENSZ közgyűlésének lefolyásáról beszámoló hírt és Sepilov elvtárs szovjet külügyminiszter beszédének kivonatát á Magyarországról szóló határozati javaslattal kapcsolatban. Az E^ISZ közgyűlése november 22-én folytatta ülését, amelynek napirendjén az általános vita szerepelt. Elsőnek Pineau, francia külügyminiszter szólalt fel, aki beszédében megkísérelte, hogy igazolja Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael hitszegő támadását Egyiptom ellen, emellett azonban egy szóval sem említette, hogy Franciaország és a többi agresszorok készek-e teljesíteni az ENSZ-nek a haderők egyiptomi területről való azonnali visszavonásáról szóló határozatát. Ezután Sepilov elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője beszélt, aki az általános vita keretében az egyiptomi és a magyarországi helyzettél, a leszerelés, a gyarmatosítás és a többi időszerű kérdésekkel foglalkozott. Készül a Szovjetunió Kommunista Pártja történetének új tankönyve Moszkva (ČTK) — Ponomarev professzornak, az SZKP KB tagjának vezetésével kiterjedt szerzői kollektíva készíti a Szovjetunió történelmének új tankönyvét. Sokkal terjedelmesebb lesz, mint a Szovjetunió Kommunista (b) Pártja történelmének rövid ismertetése és felöleli a párt történetét egészen napjainkig. G. D. Obicskin, a marxizmus-leninizmus intézetének igazgatója közölte, hogy a tankönyv kiadása jövőre várható. E. L. BURNS, az ENSZ nemzetközi erőinek parancsnoka Nápolyból Egyiptomba utazott, hogy átvegye funkcióját. (ČTK) A francia nemzetgyűlés ratifikálta a Líbiával kötött egyezményt Párizs (ČTK) — A francia nemzetgyűlés ratifikálta a Franciaország és Líbia között megkötött egyezményt, amely szerint a francia fegyveres erőknek Í956. november 30-ig el kell hagyniok a Fezanban és Délkelet-Líbiában lévő támaszpontjaikat. Daniel Mayer szocialista képviselő, a külügyi bizottság elnöke rámutatott, hogy az egyezmény ratifikálásának visszautasítása vagy halasztgatása a francia nemzetgyűlés által, arra késztethetné a líbiai kormányt, hogy panasszal éljen az ENSZ-ben. A francia küldöttség — mondotta Mayer — nem számíthatna eljárásának támogatására. A vitában hasonló álláspontra helyezkedett Mollet miniszterelnök és M. Faure külügyminiszteri államtitkár is. Az ENSZ közgyűlésének november 22-i délutáni ülésén folytatták az általános vitát. D. T. Sepilovnak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde után Lodge, az USA küldötte szólott. Nyugtalanságát fejezte ki a Szovjetunió képviselőjének nyilatkozata miatt, mely az idegen katonaságnak más államok területén való tartózkodására és haditámaszpontoknak más államok területén való létesítésére vonatkozik. Arra törekedett, hogy igazolja az amerikai katonai támaszpontok széles hálózatának létesítését az Egyesült Államoktól távol levő idegen országok területén. Örömmel fogadta a szovjet kormánynak a légi fényképezés lehetőségei megvizsgálására irányuló készségéről szóló nyilatkozatát, amelyet Európa területein végeznének, „örülünk, hogy a Szovjetunió elismeri a katonai épületek légi fényképezésének potenciális értékét..." — mondotta, őszintén örömmel fogadjuk ezen gondolat elismerésének bizonyítékát. Sietett azonban hozzáfűzni, hogy a szovjet nyilatkozat ezen része nézete szerint nem megy elég messzire, és azért nem felel meg. Fiegl osztrák külügyminiszter, Ausztria küldötte a semlegességről szóló hosszas magyarázattal igyekezett megcáfolni azt a hírt, amely szerint Ausztria a magyarországi eseményekkel kapcsolatban távolról sem volt semleges. Nagy beszédet mondott Bandaranaike ceyloni miniszterelnök és külügyminiszter. Ning Kimny, Kambodzsa képviselője kijelentette, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak kapcsolataikat a békés egymás mellett élés elvein kell felépíteniök. Rifay, Jordánia képviselője különös D. T. Sepilov beszéde: Utalva az 1955. év nyarán megtartott genfi értekezletre, amely fontos határkő volt a háború utáni nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében, a szovjet külügyminiszter megállapította, hogy be kell ismerni, hogy az imperialista reakció és agresszió erőinek sikerült érzékenyen megsérteni a béke megszilárdításának ügyét és jelentős mértékben kiélezni a nemzetközi helyzetet. Hangsúlyozta, hogy a világ békeszerető erőit izgalomba hozta NagyBritannia, Francaiország és Izrael agressziója Egyiptom ellen, amely csak kezdete volt egy nagy stratégiai terv teljesítésének. A gyarmatosítók meg akarták dönteni az egyiptomi államnak a Szuezi-csatorna államosításáról szóló határozatát és ismét meg, akarták kaparintani a csatornát. Izrael és utána Nagy-Britannia és Franciaország katonai támadása Egyiptom ellen csak az első lépés volt az imperialista támadók gyarmatosító tervének megvalósításában. Megcáfolta azt a rosszakaratú szovjetellenes propagandát, amely azt igyekszik bizonygatni, hogy a Szovjetunió a Közép-Keleten bizonyos önző célokat követ, amikor Egyiptom függetlenségének védelmére kel. A szovjet szocialista államnak nincsenek a Közép-Keleten sem koncessziói, sem haditámaszpontjai, sem pedig politikai, gazdasági vagy katonai jellegű kiváltságai. A Szovjetunió ilyesmit nem is kíván. Sepilov felhívta a közgyűlést, hogy ismételten a lehető leghatározottabban követelje a brit-francia-izraeli haderők Egyiptomból való távozását. A magyar kérdéssel akarják a figyelmet elterelni Sepilov elvtárs az úgynevezett magyar kérdéssel kapcsolatban emlékeztetett Kuba provokációs javaslatára és megállapította, hogy az úgynevezett magyar kérdés napirendre tűzése kezdeményezőit nem a magyar nép iránt érzett rokonszenv vezette, bár erről figyelmet szentelt Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agressziójának. Azt mondotta, hogy az agresszorokat a nagyhatalmak erélyes figyelmeztetése, az egész ENSZ együttes tiltakozása és az egyiptomi nép hősiessége tartóztatta fel. Ez az agresszió az arab és más államok nemzeteiben újabb gyűlöletét ébresztett a gyarmatosítás és imperializmus ellen. Az Egyiptom ellen elkövetett imperialista agresszió tartós emlékeztetője lesz annnak, hogy az imperialisták el akarták nyomni az arab világ nemzeteinek igyekezetét, amelyek a nemzeti függetlenségre és szabadságra törekednek. Habi Burgiba tuniszi küldött elítélte a gyarmatosítást és a nemzetfelszabadító mozgalom elnyomását. Az egész civilizált világ „elítéli a jelenlegi indokolatlan algériai háborút" mondotta. Még mindig fennállanak Franciaország és Tunisz között megoldatlan problémák, amelyek részint gazdaságiak, részint a nagy francia katonai alakulatoknak Tuniszban történt elhelyezéséből erednek, amely egységek jelenléte a független és szuverén államban nem kívánatos." Az általános vitában részt vett a Fülöp-szigetek képviselője is. * Az ENSZ közgyűlése New Yorkban november 23-án időszámításunk szerinti 17 órakor rátért a közép-keleti helyzet megtárgyalására, amely NagyBritannia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni támadásával foglalkozott. Az ülésen megvitatták azt a határozati javaslatot, amelyet 21 ázsiai és hangzatos nyilatkozatokat tesznek, hanem szükségük volt valamire, amibe belekapaszkodjanak, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét a gyarmatosítók egyiptomi fegyveres agressziójáról. Ma minden erejükkel azon igyekszenek, hogy teljes terjedelmében felújítsák a hidegháborút, amely a genfi értekezlet után elcsendesedett. Sepilov ezután az ideqen befolyás alatt álló fasiszta erőknek a magyarországi puccsban való aktív részvételével foglalkozott. 364 milliárd dollár fegyverkezésre Sepilov elvtárs a továbbiakban rátért arra, hogy múlhatatlanul szükséges nemcsak felszámolni az új háború közép-keleti veszedelmes tűzfészkét, hanem meg kell teremteni annak feltételeit is, hogy hasonló összetűzések keletkezésének lehetőségét kiküszöböljék. A béke megszilárdításának legfontosabb, leghalaszthatatlanabb és döntő jelentőségű kérdése ezért a leszerelés. Ez az a láncszem, melyet meg kell ragadni, hogy elérhessük a nemzetközi helyzet lényeges javulását. Rámutatott arra, hogy az Északatlanti Egyezmény szervezői hét éve alatt katonai előkészületekre 364 milliárd dollárt áldoztak. Ez annyit jelent, hogy az erőpolitika a NATO tagállamaiban minden családnak átlag 3274 dollárjába került. Sepilov elvtárs ezután részletesebben beszélt a szovjet kormánynak a leszerelésről és a nemzetközi feszültségről szóló nyilatkozatáról és felhívta az ENSZ közgyűlését, hogy a nyilatkozatban foglalt javaslatokat teljes figyelemmel vizsgálja meg. Különösen arra figyelmeztetett, hogy a Szovjetunió javaslatai szerint az atom- és hidrogénfegyverek betiltásának első lépéseként azonnal be kell szüntetni az ezen fegyverekkel való kísérleteket. Hol vannak idegen fegyveres erők? A Szovjetunió javaslatai foglalkoznak az idegen haderőknek idegen álafrikai ország terjesztett elő. A határozati javaslat nagy nyugtalansággal állapítja meg, hogy a brit, francia és izraeli haderők még mindig egyiptomi területen tartózkodnak, holott már „jelentős idő" telt el azóta, amikor a közgyűlés jóváhagyta a támadó katonaság kivonásáról szóló határozati javaslatot. A határozati javaslat „ismét felhívja Franciaországot, Izraelt és Nagy-Britanniát, hogy teljesítsék az 1956 november 2-i és 7-i határozatokat." Az USA, Jugoszlávia, India, Columbia Norvégia és Kanada küldöttségei határozati javaslatot terjesztettek elő, amely felszólítja az ENSZ főtitkárát, hogy folytassa a Szuezi-csatorna felszabadítására vonatkozó tárgyalásokat. Elsőnek Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára számolt be az egyiptomi kormánnyal az ENSZ fegyveres erői feladatairól, a Szuezi-csatorna felszabadításáról és a tűz beszüntetéséről szóló határozat teljesítésére vonatkozó tárgyalásáról. A tárgyalásról szóló beszámolót kézbesítették a küldöttségeknek. A szudáni küldött után Václav Dávid miniszter, csehszlovák küldött emelkedett szólásra. Azt mondotta, a csehszlovák küldöttség szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés megtárgyalja a közép-keleti helyzetet. Az ENSZ főtitkárának beszámolója, Szíria kormányának közlése, valamint minden okmány, amelyet a legutóbbi napokban osztották szét, arra mutat, hogy a közép-keleti helyzet még továbbra is komoly, sürgősen és határozott akciót követel. Václav Dávid miniszter hangsúlyozta továbbá, lamok területén való tartózkodása éá a katonai támaszpontoknak a saját országhatárokon kívül való elhelyezései nagyon időszerű kérdésével. A Szovjetunió fegyveres erőit bizo-' nyos nemzetközi kötelezettségeit alapján helyezték el négy ország —? a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Románia — területén. Ami a katonai támaszpontokat illeti, a Szovjetunió — mint isme-: retes — valamennyi külföldi támaszpontját már felszámolta. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Ä1* lamoknak fegyveres erői NyugatNémetországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Olaszországban, Marokkóban, Líbiában, Japánban, Dél-Koreában, a Fü>-: löp-szigeteken és más országokban tartózkodnak. A sajtóban nyilvánosságra hozott adáfä tok szerint, amelyek távolról sem teft jesek, legalább száz amerikai katonai, tengerészeti és légi támaszpont vari idegen területen. A jelenlegi nemzet-: közi helyzet megkívánja, hogy azonnali intézkedések történjenek a há-i borús veszedelem elhárítására, valamint a lázas fegyverkezés beszün-. tetésére. Erre való tekintettel a szovjet kormány támogatja ä Svájci Szövetség elnökének a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India kormányfői értekezletének összehívására vonata kozó javaslatát. ' Szovjet javaslatok Sepilov elvtárs beszéde befejező ré« szében indokolta az' aktív gazdasági együttműködés szükségességét világviszonylatban és azt mondotta, hogy ä szovjet küldöttség ezen az ülésen javaslatot terjeszt elő világkereskedelmi szervezet létesítésére, amely az ENSZ keretében működne. A szovjet küldöttség egyúttal javasolja, hogy a jövő évben világgazdasági értekezletet rendezzenek, amelyre minden államot meghívnának, függetlenül az ENSZ-beli tagságtól. Hangsúlyozta továbbá, hogy tartós béke nem lehet mindaddig, amig gyarmatosítás létezik, mely elmérgesíti a nemzetközi légkört. Megállapította, hogy az elavult gyarmatosító rendszer kiküszöbölése égetően sürgős történelmi szükséglet. A Szovjetunió a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segítséggel kapcsolatban támogatja a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére szol-gálo külön alap létesítésére irányuló javaslatot és hajlandó benne részt venni. hogy az agresszorokra teljes felelősség hárul azért a gazdasági kárért, amelyet Egyiptomnak katonai akcióikkal okoztak és azokért a károkért, amelyeket a Szuezi-csatornát használó valamennyi országnak okoztak. A csehszlovák képviselő után Columbia küldötte és Favzi egyiptomi külügyminiszter beszélt. Favzi rámutatott, hogy sem Port Saidban, sem' Gazában nem tartják be a támadók a tűzszünetet és összetűzésekre kerül sor. „Ha alávetjük magunkat a támadó hatalmak politikájának és szándékainak, ezek az összetűzések folytatódni fognak", — mondotta az egyiptomi küldött. Utána Panama és Jordánia küldötte mondott beszédet, majd Selwyn Lloyd brit külügyminiszter szólalt fel. Ismét igyekezett igazolni az Egyiptom elleni agressziót. A tények durva elferdítésével arra törekedett, hogy álcázza az egyiptomi brit, francia és izraeli inváziót, amelynek állítólag az volt a célja, ahogy mondotta, hogy „meggátolja a tűz elterjedését" a KözépKeleten. Lloyd beszédének azon része, amelyben a brit csapatoknak Egyiptom területéről való kivonása követeléssel foglalkozott, senkit sem hagyott kétségben aziránt, hogy a brit kormány továbbra sem akarja tiszteletben tartani az ENSZ közgyűlésének határozatát és hogy fegyveres erőinek jelenlétét Egyiptomban a lehető leghosszabb időre akarja kiterjeszteni. Nagy-Britannia képviselője után Szíria küldötte beszélt, aki követelte az idegen katonaság feltétlen kivonását Egyiptom területéről. A tárgyalást ezután elhalasztották. Az ENSZ közgyűlése a közép-keleti helyzetről tárgyalt