Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-25 / 329. szám, vasárnap

Közlemény a kormány üléséről (Polvtatás az L oldalról) 1. a. A mezőgazdasági és erdőkultúrák védelmére szolgáló vegyszerek eddigi gyártását ki fogják bővíteni és beveze­tik új, hatékony szerek gyártását. A kormány megtárgyalta a kohóipari és ércbányaügyi miniszter, a mező- és erdőgazdasági miniszter, a helyi gaz­dálkodásügyi miniszter, a közszükség­leti cikkek minisztere, a belkereske­delmi miniszter, a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter jelentését ar­ról, hogyan "teljesítették a CSKP or­szágos konferenciájának határozataiból és a kormány 1956. július 24-i határo­zatából eredő intézkedések első részét, melyek a népgazdaság és az államigaz­űatás irányításának és szervezésének megjavítására és leegyszerűsítésére, a nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének decentralizálására és az adminisztrációs apparátus csökkenté­sére vonatkoztak. A Kohóipari és Ércbányaügyi Minisz­térium az alárendelt szervek jogköré­nek decentralizálása után a fő intézke­déseket a szervezeti rendezésre, az adm nisztrációs munkák egyszerűsíté­sére és a reszortok munkájának meg­javítására irányította. Elvégezte a ter­melési fő osztályoknak egyes termelési csoportok szerinti összevonását és csökkentette a minisztérium funkciós alakulatainak számát az iparág irányí­tásának rugalmasabbá tétele céljából. Ez az intézkedés megteremti a feltéte­leket a vállalatok műszaki és gazda­sáqi irányításának megjavítására és a termelés gaždaságosabbá tételére, a népgazdaság kohóipari gyártmányok­kai való ellátásának egyszerűsítésére és a minisztérium dolgozói számának 15 százalékkal valő leszállítására. A decentralizálás legközelebbi idő­szakának előfeltétele a megtett intéz­kedések, melyekkel a minisztérium további jogkört ruház az alsóbb szer­vekre, főleg azon fejlesztési, ellátási és értékesítési feladatok biztosítására, amelyek a népgazdaság távlati követel­ményeiből a kohóiparra és az ércbá­nyászatra hárulnak. A Mező- és Erdő­gazdasági Minisztérium szakaszán a jóváhagyott intézkedésekkel jelentő­sen megerősítik a nemzeti bizottságok és végrehajtő szerveik jogkörét és fe­lelősségét a mezőgazdasági termelés irányításában. A mezőgazdasági termelés hatéko­nyabb irányítását az állami gazdasá­goknak, a gép- és traktorállomások­nak, az EFSZ-ek kiépítéséhez szüksé­ges berendezéseknek, a mezőgazdasági műszaki iskoláknak, az erdészeti és szakiskoláknak és más berendezések­nek 1957. január 1-től a kerületi nem­zeti bizottságok tanácsai mezőgazda­sági szakosztályainak közvetlen irá­nyítása alá helyezésével fogják bizto­sítani. Ily módon fokozatosan emelik a külcnféle fokú nemzeti bizottságok befolyását a mezőgazdasági termelés egész terén. A munka egyszerűsítéséhez hozzá­járul a mezőgazdaság tervezése muta­tószámainak csökkentése, az egysze­rűbb pénzügyi, költségvetési és hite­lezési rendszer. A kormány egyúttal megtárgyalta a mezőgazdaság igazgatásának új szer­vezetét, mely megfelel majd a mező­gazdasági gyakorlat szükségleteinek és a feladatok operatív teljesítésének. A kerületi nemzeti bizottságok mező­gazdasági osztályain sor kerül a mező­gazdaságban szükséges szakszolgálatok új rendezésére. A Mező- és Erdőgazdasági Minisz­térium központjában egyharmadával csökkentik a dolgozók számát. A kormány meghagyta a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumnak, hogy a többi szakaszokon is folytassa a bi­zottságok jogkörének emelését, és hogy 1957. folyamán egyes járásokban gya­korlatban vizsgálja felül a gép- és traktorállomások és állami gazdaságok járási nemzeti bizottságok által való közvetlen irányításának lehetőségét. A helyi gazdálkodásban s$r kerül az irányítás további decentralizálására, a különféle fokú nemzeti bizottságok végrehajtó szervei és a vállalatok igaz­gatói jogkörének és felelősségének kiterjesztésével. A helyi gazdálkodás szervezeti kiépítése jelentős mérték­ben megváltozik a helyi jelentőségű némely javító és karbantartó munkák­nak és a kisebb helyi jelentőségű meg­rendelési munkáknak a járási ipari kombinátokból a helyi nemzeti bizott­ságok kommunális szolgálatainak vál­lalataiba való áttételével. Ezzel a la­kosságnak nyújtott szolgálatokra néz­ve oly fontos tevékenység közvetlenül a helyi nemzeti bizottságok irányítása alá kerül. Üj szervezési rendezéssel célszerűen elosztják a munkát a különféle fokú nemzeti' bizottságok között úgy, hogy a helyi nemzeti bizottság fogja köz­vetlenül irányítani azokat a vállalato­kat és kommunális szolgálatokat, me­lyek karbantartó és javító tevékeny­séget és a lakosságnak szükséges apró munkákat fogják végezni, a járási nemzeti bizottságok fogják irányítani az építészeti beruházást, a kerületi nemzeti bizottságok pedig a különleges szélesebb munkakörű termelő vállala­tokat, melyek gyakran nemcsak a járá­si, hanem a kerületi kereteket is túl­haladják. A Közszükségleti Cikkek Miniszté­riumában végrehajtott intézkedésekkel mindenekelőtt kiterjesztik a fő osztá­lyok és a nemzeti vállalatoki igazgatói­nak felelősségét és jogkörét, egyszerű­sítik az adminisztrációs munkákat és 47,5 százalékkal csökkentik a kimuta­tások számát a tervezés szakaszán, 28 százalékkal pedig a statisztika szaka­szán. Ezenkívül egyes változásokat foganatosítottak a^minisztérium és az egyes alakulatok szervezetében, ami lehetővé teszi a dolgozók számának 16 százalékkal való leszállítását. A Belkereskedelemügyi Minisztérium 1957. január 1-től a kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak igazgatásába teszi át a vendéglőket és éttermeket. Ezzel kapcsolatban még jobban kibő­vül a nemzeti bizottságok jogköre, fő­leg a lakosság ellátásának ellenőrzé­se, a kereskedelmi hálózat elosztása, az alapvető kereskedelmi szabályok betartásának ellenőrzése terén, vala­mint az árusítási idő megszabásában. Lényegesen növekszik a nemzeti bi­zottságok tanácsainak befolyása a kiskereskedelmi forgalom terveinek összeállításában és a kiskereskedelmi forgalom megállapításában áruszállítás útján. Lényegesen csökken a tervmutatók száma, így például az eladási terv mu­tatóinak száma 200-ról 150-re, a szál­lítási terv mutatóinak száma pedig 41-ről 8-ra csökken. 1957. január 1­től bevezetik a könyvelési nyilvántar­tás egyszerűbb formáját a kiskereske­delmi elárusító helyeken és a közös étkezés üzemeiben egyaránt. A ter­melő vállalatoktól való áruvásárlást és a termelőkkel a gazdasági szerződések megkötését a kereskedelmi vállalatok­ra ruházzák. Ezzel nagymértékben rugalmasabbá válik a kereskedelem kapcsolata a termeléssel és megterem­tődnek az előfeltételek a fogyasztók igényeinek jobb kieléqítésére. Egysze­rűbbé válik a nagykereskedelem és kiskereskedelem közötti kapcsolat is annak a kötelességnek eltörlésével, hoqy gazdasági szerződéseket kösse­nek. Ehelyett az elárusít^ helyek köz­vetlen megrendeléseket tesznek. A végrehajtott intézkedések lehetővé teszik, hogy a Belkereskedelmi Mi­nisztérium dolgozóinak számát 16 szá­zalékkal csökkentsék. Azonnali intézkedéseket hajtottak végre a pénzügyi igazgatás decentra­lizálására és egyszerűsítésére, főleg a kifizetési és elszámolási kapcsolat szakaszán, a beruházások pénzügyi biztosításának, a rövid lejáratú üzemi hitelek engedélyezésének, valamint a nemzeti bizottságok költségvetésének és az állami költségvetésnek össze­állítása szakaszán. 1956. végére újabb intézkedéseket foganatosítanak, ame­lyeknek megvalósítása az 1957. évben is folytatódik. Szervezési módosításo­kat hajtottak végre a Pénzügyminisz­tériumban, amelyek a munka egysze­rűsítését és az alkalmazottak létszá­mának csökkentését teszik lehetővé. Az Igazságügyi Minisztériumban a minisztérium feladatának biztosítása és teljesítése érdekében, valamint a szocialista törvényesség megszilárdí­tása és elmélyítése érdekében a szer­vezési feltételek megteremtése mel­lett az alárendelt szervek irányításá­nak célszerűbb megszervezését, más­részt az adminisztratív munka egyszerűsítését a dolgozók létszámá­nak 19 százalékkal való csökkentésével érik el. Segítjük a magyar népet A koprivnicei Tatra alkalmazottai is 70 000 koronát gyűjtöttek a magyar nép megsegítésére. A Járási Begyűjtési Üzemek jelen­tik, hogy az EFSZ-tagoktól és egyé­nileg gazdálkodó földművesektől ter­mészetbeli adományokat fogadnak el. A gyűjtés első három napja alatt pl. 264 mázsa búzát, 153 mázsa gabo­nát, 370 mázsa burgonyát, több má­zsa húst és egyéb mezőgazdasági terméket gyűjtöttek össze. A köztársasági efnök fogadta a VOKSZ küldöttségének vezetőjét Alntonín Zápotocký köztársasági elnök szombaton, november 24-én a prágai várban fogadta hazautazása előtt Szergej Vasziljevics Kuftanovot, a Szovjetunió kulturálisügyi miniszterének helyettesét, a VOKSZ küldött­ségének vezetőjét. Antonín Zápotocký köztársasági elnök barátságos beszélgetést folytatott a szovjet vettdéggel. Baráti est a VOKSZ küldöttségének tiszteletére Doktor Zdenék Nejedlý miniszter, és Oleg Homola képviselő, a CSSZBSZ KB titkára, a prágai Nemzeti Klub­ban baráti estet rendezett a VOKSZ küldöttség-ének tiszteletére. A beszélgetésen részt vettek a kül­döttség tagjai Sz. V. Kuftanovnak, a Szovjetunió kulturálisügyi miniszter­helyettesének vezetésével, továbbá Václav Kopecký miniszterelnökhelyet­tes dr. Josef Plojhar egészsé-jügyi miniszter, Ladislava Kleňhová-Besse­rová képviselő, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára, a Nemzeti Front szervezeteinek képvi­selői, tudósok, művészek kitűntetett I S 7 <*> 1956. november 378. dolgozók, a csehszlovák néphadsereg­nek, a főváros és a prágai kerület politikai és közéletének képviselői. A beszélgetésen résztvettek a szov­jet filmküldöttség és a csehszlovák kultúrküldöttség tagjai, akik pénte­k-n tértek vissza a Szovjetunióból. A beszélgetésen jelen volt I. T. Gri­sin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a nagykövetség tagjaival. A szovjet vendégek örömmel emlé­keztek a Csehszlovákiában töltött gyönyörű napokra, a városok és a falvak dolgozóival valő találkozásukra. Elhozták nekünk a szovjet nép forró üdvözletét és ugyanilyen őszinte sze­retettel és barátsággal fogadták őket Csehszlovákia dolgozói. A Barátság hónapjának akciói A kassai kerület iskoláinak pionír jai a barátság hónapjában még job ban megszilárdítják a szovjet pioní rokkal kötött barátságukat. Ezt bi zonyítják a pionírok levelei, melyeket csaknem a kerület összes iskoláiból szovjet barátaikhoz intéznek. És mi­lyen nagy az öröm az iskolákban, mikor üdvözletek, képeslapok és le­velek érkeznek Moszkvából vagy a Szovjetunió más városaiból és fal­vaiból. Ilyen örömük volt a krompa­chyi 11 éves középiskola növendékei­nek is, mikor levelet kaptak a Moszk­va melletti kolomnai középiskola nö­vendékeitől, akikkel baráti szövet­séget kötöttek. Sok levelet váltanak a szovjet pio­nírokkal a kassai XII. 8 osztályos középiskola pionírjai és növendékei is. Éppen egy évvel ezelőtt kötöttek szövetséget a moszkvai 610 sz. is kólával és a Szibériában lévő barna uli iskolával. Jana Šafárová, Karol Seman, Marta Lecová és a többi pio nlroknak már sok jóbarátjuk van moszkvai diákok között. A barátság hónapjában beszélgetéseket rendez­nek az iskolában „Ismerd meg a Szovjetuniót" jelszó jegyében. Viliam Široký elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Továbbra maradjunk meg őrhelyünkön A nemzetközi imperialista össze­esküvés egész menete és eddigi ered­ményei világosan mutatják, hogy az imperialisták túlbecsülték erejüket. Tudjuk, hogy a béke és szocializmus ellenségei nem mondtak le céljukról. Folytatják dühödt igyekezetüket, hogy éket verjenek a népi demokratikus ál­lamok és a Szovjetunió közé, hogy a népi demokratikus államokat elszige­teljék a Szovjetuniótól és így gyengít­sék a békeharcban a legfőbb támaszt és döntő erőt — a szocialista tábor egységét és szilái dságát. Tanulunk a múltból és nagy tanúiság számunkra Klement Gottwald életműve. Idősze­rűek és sürgetőek ma szavai annak fontosságáról, hogy „mint szemünk fé­nyét őrizzük és szüntelenül szilárdít­suk a békeszerető országok egységét a nagy Szovjetunióval az élén, erősít­sük egységüket, erejüket és hatalmu­kat". Pártunk a német fasizmus hatalom­ra jutásának első napjaitól azt hirdet­te, hogy a Szovjetunióhoz való viszony kérdése nemcsak a kommunisták, vagy a szocialista rendszerrel rokonszenve­ző emberek ügye, hanem az egész nép közvetlen életérdeke, mert a Szovjet­unióval való szövetségtől és barát­ságtól függ közvetlenül köztársasá­gunk léte. Gottwald elvtárs e politika valóra váltásáért következetesen és ki­tartóan harcolt már a háború előtt és a háború idején is. A Szovjetunióval való barátság és szövetség vált fel­szabadított köztársaságunk politikájá­nak alappillérévé. Népünk helyesen fogta fel köztársaságunk életérdekeit és azért naponta általános figyelmet fordít a Szovjetunióval való szövetsé­günk és barátságunk megszilárdítására és elmélyítésére, mely — ahogyan Gottwald elvtárs mondotta — „sza­badságunk és függetlenségünk, előre­haladásunk, nyugalmunk és boldogsá­gunk biztosítéka". A be nem avatkozás alapelvei mindenkire érvényesek A nemzetközi reakció támadásaira, és rágalmazásaira munkásosztályunk, földműveseink és egységes dolgozó népünk azzal válaszol, hogy továbbra is következetesen a szocialista építés útján halad. Ezen az úton a nagy Le­nin tanításához igazodunk és fogunk igazodni következetesen a jövőben is; e tanítás mély igazságát és álta­lános érvényét saját tapasztalataink bizonyították be. Ezen az úton saját feltételeinkből, népünk szükségleteiből és érdekeiből, hatalmas haladó, tör­ténelmi hagyományokból és azokból a módszerekből indulunk ki most is és a jövőben is, amelyek beváltak. Emellett természetesen tanulunk és továbbra is alkotó módon merítünk más .szocialista országok tanulságaiból, elsősorban a leggazdagabb tapasztala­tokkal rendelkező ország ismereteiből, a Szovjetunió ismereteiből. Természe­tesen, nem érthetünk egyet azzal, hogy vannak más törekvések — még ha olyan baráti országokban is, mint Jugoszlávia — hogy éppen az ő is­mereteiket, módszereiket valamilyen „új irányzatnak" hirdessék, melyek­hez a többi államoknak is igazodniok kell, sőt végeredményben harcot hir­dessenek más országok képviselői el­len, akik eltérő nézeteket vallanak. Mi természetesen nem ítéljük el és nem is ítélhetjük el a testvéri Jugoszlá­viát azért, hogy a mi formáinktól el­térő módszereket alkalmaz, mert ez minden nemzet saját ügye. De meg kell említeni, hogy az egyenjogúság és a be nem avatkozás elvei mindenkire érvényesek, azokra is, akik erről olyan gyakran beszélnek. Mi kétségkívül, meg vagyunk győződve arról, hogy a lenini út, a Szovjetunióval való barát­ság útja, ahogyan ezt Gottwald elv­társ hangsúlyozta — az egyetlen út, amelyen haladva „új győzelmeket ér­hetünk el, hazánkat gazdaggá és bol­doggá tehetjük és megőrizhetjük ott­honaink békéjét". A szocialista építés lényege Pártunk és a Nemzeti Front kormá­nya politikájában abből az elvből indul ki, hogy a szocialista építés alapvető és központi célja az ember, hogy „a szocializmusban minden törekvés fő célja", — ahogy mindig újból hangsú­lyozta Gottwald elvtárs — „az ember­ről való gondoskodás, az ember életé­nek megjavítására fordított gondosko­dás". Mi a társadalom megváltozta­tására törekszünk, a szocialista társadalmi rend kiépítésére és e cél elérésére fordítjuk minden erőnket. De minden igyekezetnek egyetlen célja van: hogy az ember örökre megszaba­duljon a nyomortól és éhséqtől, a darab kenyér utáni hajszától, hogy egyre gazdagabb életet éljünk. Megszabadítani az embert a robottól, megadni neki a modern technika legújabb vívmányait, hozzáférhetővé tenni számára a kultúra gazdag gyümölcseit és lehetővé tenni alkotó erőinek korlátlan kibontakozá­sát, örömet és gondosságot nyújtani az embernek — éppen ez minden tö­rekvésünk magától értetődő célja. Ezért építjük az ipart és fejlesztjük a mezőgazdaságot, ezért haladunk fal­vainkon az egységes földművesszövet­kezetek építésének útján, erre irányul­nak népgazdasági terveink. Igaz, méo mindig akadnak olyan emberek, akik a maguk módján értelmezik a szo­cializmust, csak a maguk számára, vagy olyanok, akik maguk körül csak dolgokat látnak és nem embereket is. Következetem harcot kell indítanunk minden ilyen törekvés ellen, azok el­len az emberek ellen, akik eltorzítják és akadályozzák nagy céljainkat, a megrögzött bürokraták ellen. De egy­szersmind újból és újból ismételnünk kell, hogy mindazt, amire törekszünk és amiért harcolunk, saját kezünkkel kell megteremtenünk. Gottwald elvtárs nem egvszer figyelmeztetett, hogy a szocializmus céljait lehetetlen elvá­lasztani az elérésükhöz vezető úttól. Ezt türelmesen meg kell magyarázni mindenkinek, aki előtt ugyan rokon­szenves az életszínvonal emelése, a jó­lét növelése, a kulturális és szociális gondoskodás tökéletesítése, de kevésbé szívesen hallgatja a munkatermelé­kenység fokozásáról, a beruházási építkezésről, a nehézipar építéséről szóló terveket. De a szocializmust nem lehet építe­ni sem munka, sem a legszélesebb néptömegek szüntelen aktív kezde­ményező és alkotó részvétele nélkül az állam irányításában, az ország gazdasági, politikai, és kulturális fej­lődésének irányításálban. Ez a szo­cialista demokratizmus lényege, ez népi demokratikus rendszerünk leg­főbb ereje. Az eddigi tapasztalatok teljes mértékben bizonyítják, hogy minél szélesebb mértékben és aktí­vabban vesz részt maga a nép a szo­cialista építés szakaszán hozott je­lentős intézkedésekben, annál helye­sebbek lesznek ezek az intézkedések és annál jobban biztosítva lesz tel­jesítésük. Gottwald elvtárs nagy figyelmet fordított a falvakon végzendő munka kérdéseire és főleg azt hangsúlyozta ki, milyen hatalmas, rendkívüli je­lentősége van számunkra a mezőgaz­dasági termelés további növelésének, az egységes földművesszövetkezetek építésének és megszilárdításának. Ed­digi tapasztalataink minden kétséget kizáróan azt mutatják, hogy az egy­séges földművesszövetkezetek az egyedüli helyes és hatékony út, amely a mezőgazdasági termelés ál­talános fellendítéséhez, valamint föld­műveseink életének megjavításához, falvaink igazi szocialista felvirágzá­sához vezet. Bebizonyították, hogy az EFSZ-ek építésének útja teljes mértékben megfelel falvaink haladó nemzeti hagyományainak. Megvan minden feltételünk a me­zőgazdasági munkák gépesítésének további gyors fejlesztésére, a kor­szerű mezőgazdasági tudomány széles méretekben való érvényesítésére.Mind­ez azt jelenti, hogy ma már megvannak a feltételeink arra, hogy rövid időn belül kiküszöböljük azokat a fogyaté­kosságokat és gyenge pontokat, ame­lyek egyes EFSZ-ekben még meg­vannak, hogy újabb és újabb falvak­ban egészséges, erős és jól gazdál­kodó szövetkezetek fejlődjenek. A közelmúlt eseményei újból bebi­zonyították milyen hatalmas döntő jelentőségű az állam egész fejlődé­sében a kommunista párt, annak egy­sége és felzárkozottsága, vezetőségé­neik megbonthatatlan egysége és az, hogy a nép meg van győződve a párt politikájának helyességéről. Mennyi­re szeretne az ellenség ellentéteket előidézni pártunkban, mennyire örül­ne, ha ma a provokációk elleni harc helyett, a szocializmus további épí­tésének következetes megoldása he­lyett a kommunista bírálat és önbí­rálat helyett azt tennie, ami neki tetszik. Meg kell mondanunk, hogy nem okozunk neki ilyen örömet, hogy ezzel hazánkban senki sem ér célt. Pártunk politikája a leninizmus iránti hűségen, a nép iránti hűségen alap­szik és ebben nálunk nem lehet két nézet, két irányzat. Nem hiába fi­gyelmeztetett bennünket újból és új­ból Gottwald elvtárs, hogy a pártnak „szilárd, egyöntetű és fegyelmezett egésznek kell lennie, amely bírja az egész nép bizalmát és élő kapcsolat­ban van vele." Dolgozó népünk hisz a kommunista pártban, mivel egész történetével bebizonyította, hogy va­lóban a népet szerető párt, mivel „tetteivel, munkájával és harcával megmutatta, hogy nem egyes cso­portok és egyének önző érdekeit vi­seli a szívén és tartja szem előtt, hanem az egész nemzet érdekeit és jólétét." Nagyra becsüljük ezt a bi­zalmat és megteszünk mindent, hogy sohase csalódjanak bennünk. Éppen ma sokkal fontosabb mint bármikor ezelőtt, hogy a kommunisták szilárd kapcsolatban legyenek a néppel, hogy megismerjék szükségleteit, részt ve­gyenek örömében és bajában és meg tudják mutatni a szocializmus ragyo­gó távlatait. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom