Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-21 / 325. szám, szerda

Lesz cégtábla nemsokára Ha a felirat nyomán keresed ai nlsópokorágyi szövetkezetet, ma még nem találod meg. — Menjen fel a helyi nemzeti bizottság Irodájába, — így igazít útba egy asszony, a falu közt. Kicsi ez ä falu, smoiyan horpadás aljában lapul, s a dombról Régve is csak a zöldre festett toronytető árulkodik. Pár lépést kell tenni, máris a helyszínen az ember. Az irodahelyiségben — a helyi nemzeti bizottságéban — ketten hajolnak az asztal fölé, szorgalmasan jegyezve, az egyik előkészített papírlapra, majd amolyan gazda-lajstromba tekintgetnek. — Földrendezés? — kérdezem. — Az — felelik. Elém tárul — persze papíroson, — hogyan is „készül" a szövetkezet. Mert a valóságban már megvan. Most a térkép, a dűlő, a nevek sorakoznak az asztalra szétterített papíroson. A valóságban? Erre Borsos István szövetkezeti , tag adja meg a választ. Borsos Istvánról röviden csak annyit, hogy pár hónappal ezelőtt még magángazdálkodó volt. Borsos bácsi alaposan végigmustrál, aztán gömöri észjárásával, jó messziről kerülve a dolgot, rövid mondatokban kezd hozzá. — Tudja, jó Ideje forrt már ez nálunk. Oszt* lassan csak öszsze jöttünk. — Maga is? — Én is, hát, — s úgy néz rám, mintha a kérdésemből valami kételkedést érzett volna ki. Hiába no, Gömörben vagyunk, ahol az emberekben az öntudat büszkeséggel párosul. — Aztán mikor történt? — Szeptember 12-én, Huszonnyolcan vagyunk eddig, meg kétszáznegyven hektár föld. De a szántó csak százharminc. Ez a „de" meg nekem ütött szeget a fejembe, s valamit megéreztem; valamit, amit nem mondott ugyan ki Borsos István, de magában biztos gondolkodik rajta. Hisz mielőtt belépett, ugyancsak megforgatta a fejében a dolgot, meghányta-vetette elejétől végéig, meg vissza. A nagy lépésnek, elhatározásnak ez volt az előzménye. Nem akar erről sokat beszélni a másik asztal felé tekint és azt mondja, — Király bácsi, maga mondja el. Ez a Király bácsi nem más, mint Király elvtárs, instruktor. Nem akar döntőbíró lenni, látom róla. De érzi a reá háruló felelősséget és ismeri a falu mai helyzetét. Borsos Istvánnal pár szót vált és közben az asztalhoz megy, mert a földrendezésnél dolgozó két embernek szüksége van jó tanácsára is. Elsősorban azonban a Borsos Istvánéra. Közelebb lépek én is, s ahogy nézem a papírlapokat, az egyiken ismerős nevet fedezek fel. — Gembiczky — olvasom az egyik cédulán. — Ide való? — kérdezem tőlük. — Persze hogy — hangzik a felelet. — Együtt voltam katona Gembiczkyvel. Aztán újabb lépés, a gondolatnak újabb megnyilvánulása. — ők fogtak hozzá a szövetkezet megalakításához — mondja kérdezés nélkül Borsos István. Nem hangsúlyozva ejtette ki, de észrevettem, mire gondol. — És maga? — fordultam Borsos Istvánhoz, A sabínovi szövetkezett tagok befejezték az őszi munkákat Mint más években, ez idén ii elsők között fejezték be a prešovi kerületben a sabinovi szövetkezeti tagok az ószrt munkákat. A kedvezőtlen időjárás ellenére is idejére betakarították a kapásnövényeket, és ugyancsak befejezték az ősziek vetését, valamint a tavasziak és kapásnövények alá a mélyszántást. A kapásnövények alá szánt földre előbb minden hektárra 300 mázsa istállótrágyát hordtak ki és szórtak szét. Különös gonddal trágyázták meg a takarmányrépának szánt földet, hogy az idei 400 mázsás hektárhozamot a jövő évben túlszárnyalhassák. A mezei munkacsoport Borza Imre vezetésével már hozzálátott a gazdasági berendezések és gépek javításához is, hogy a szövetkezeti tagok a tavaszi munkák idején készen találják. Hagymát kapunk a Szovjetunióból Az utolsó időben a bratislavai gyümölcs- és zöldségboltokban nem volt kapható elegendő hagyma. A belkereskedelem azért gondoskodott arról, hogy külföldi hagyma kerüljön megfelelő mennyiségben a piacra. Munkatársunk értesítése szerint nagyobb szállítmány hagyma van útban a Szovjetunióból, úgyhogy rövidesen megint elegendő hagyma lesz a gyümölcs- és zöldségüzletekben. Az első hagymával rakott vagonokat már ezen a héten várják Bratislavába. K. Nagy jutalmai kaptak a terven felül termeit mézért A Rimaszombati Állami Gazdaság méhészei idén 210 méhesben minden méhcsaládnál 18 kilóval túlhaladták a tervezett hozamot. A legnagyobb hozamot Peter Pastucha méhŕsz érte el, aki 75 családtól 2076 kg mézet pergetett. Pavel Jackuljak és Pavel Nôžka átlagosan 320 százalékkal haladták túl a tervezett hozamot. A rimaszombati méhészek a termelési terv túlteljesítéséért 23 393 korona priémiumot kaptak. FURCSASÁGOK A LENTERMELÉS KÖRÜL A tornaijai járásban az idén nagyon Jól indult a lentermelés. Jó termést hozott Harmac községben is, három hektáron. Agrotechnikai határidőben kitépték. Eddig tehát jól ment a munka. A len cséplésénél azonban már hiba történt. Vártuk, hogy a traktorállomás, vagy a lenfeldolgozó üzem elküldi hozzánk a lencséplöt. A szövetkezet vezetősége megmozgatott minden követ, de csak sóhajtozásokkal fogadták óket. Nem volt mit tenni, az asszonyoknak kellett „kicsépelni" a lent. Két napig tartott e7 a munka. Ezután következett a lenmag értékpsitése. Amíg nem csépeltük ki, 1600 koronával biztattak bennünket, mivel a magot Hollandiából kaptuk vetőmag gyanánt Nem tudom, hol lehet a hiba, de a lenmagért kereken 360 koronát kaptunk. A különbözet 28 mázsánál nem kis összeg. De még ez sem volt elég. Következett a lenszalma értékesítése. Beszállítottuk rendeltetési helyére. Előzőleg az Instruktor többször járt a szövetkezetben és mindig azt mondogatta, gyönyörű a lenünk. A szalma valóban 70—90 centiméter hosszá volt átlagosan és tiszta Is volt, vártuk hát a pénzt. Az osztályozásnál azonban csak a VII. osztályba sorozták. A szövetkezet vezetősége nem hagyta anynyiban a dolgot, s így nagy nehezen besorozták az V. osztályba. Azt kérdezik ezek után a lentermelők, lehetséges-e Ilyen módszerekkel meggyőzni a falusi dolgozókat a lentermelés fontosságáról?! Benedek Barnabás, a JNB tagja Ezután megint csak jólesően hallhattam a dicsérő szót, akárcsak Bellényben, az idén, februárban. — A járási titkár, hogyis hívják... — Textoris elvtárs, — próbálok segíteni. — Ö, ő, Textoris elvtárs, nálam is volt. Megmondta nekem, hogy nagy szükség van miránk. Röviden, pár keresetlen szőval dicsén Textoris elvtársat, a rimaszombati járási pártbizottság vezetőtltkárát. Egyengetik hát az utat, s tünedeznek az akadályok. A két hónap még nem hozhatott nagy eredményt. Azt csak e jövő hozza meg. Az alapot már lerakták. Azzal is, hogy 60 hektárt elvetettek az őszön. Közösen, először az életükben közösen. És ennek láttán a faluban, az egyszerű parasztfejekben is érlelődik a gondolat. Rimaszombatban tudják ezt. Beszélgettem a járási nemzeti bizottság egyik dolgozójával, megelégedéssel szólt a kezdetről. Az az érzése, hogy igaza van. Ezzel azonban még nem elégedhetünk meg. Már csak azért sem, mert Rimaszombat Pokorágytól csak egy ugrás. És ott a segítség nagyon elkel. Ez a segítség pedig eredményt hoz. (-d) Jó példával jár elől a dunaradványi EFSZ A radványi szövetkezet tagjai évről évre mindjobban ér-ényesltik az alapszabályzatot, amelynek alapján ráléptek a belterjes gazdálkodás útjára. A növénytermelésben elért sikereik eredményeként példás állattenyésztést szerveztek meg, amely lehetővé tette számukra, hogy a Nagy Október 39. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalásokat fogadjanak el. Ezek szerint az év végéig 110 mázsa sertéshúst és 20 000 tojást adnak terven felül közellátásunknak. Az állattenyésztés fejlesztését semmiképpen sem valósíthatták volna meg, ha nem készítenek elegendő sllótakarmányt és nem javítják fel a réteket, legelőket. Ez a tény többek között azt is mutatja, hogy a gazdag bevételekből jut bőven osztanivaló a ledolgozott munkaegységekre az évvégi elszámoláskor. (Levelezőnktől). Miért maradtak el az őszi munkával Madaron észlelhető. Ha számokban akarjuk kifejezni a szövefkezet őszi munkáinak állását, elrettentő adatokkal találkozunk: a búzavetés 40, a mélyszántás csupán 5 százalékot tesz ki. Önkénytelenül is felvetődik a kérdés, mi okozta ezt? Mint már említettem, a helytelen munkamegszervezésben és a szövetkezet vezetőségének nemtörődömségében van a hibák gyökere. Maga a szövetkezet elnöke sem iparkodik a legfontosabb feladatokat elvégezni. Szombath Ambrus HMM

mt

MMMMMMMMMMMHMMMHU

MH Megtalálták a Jólét forrását Az év folyamán több biztató hír és újságcikk jelent meg a madari szövetkezet gazdálkodásának javulásáról. Többek között a nagy nyilvánosság tudomására jutott, hogy a szövetkezetbe új tagok is jelentkeztek, — csaknem húszan — és bekapcsolódtak a közös munkába. így már a nyári munkák sokkal kevesebb zökkenővel folytak, mint az előző években, minek eredményeként megnőtt a szövetkezet tekintélye a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok előtt. Az őszi munkák elvégzéséhez azonban a szövetkezet szervezetlenül látott hozzá. A kukoricát nem törték le idejében és még most is 15 hektár termés van a földeken. A dohánytermelésben az egyébként jó eredményeket felmutató szövetkezet nem érte el azt az eredményt, amelyre az egész évi pénzügyi tervben számítottak. Ebben a termelési ágban is több mint 100 000 Kčs értékű terményt tett tőnkre a fagy, mert a szövetkezet tagjai nem igyekeztek a kedvezőtlen időjárás előtt a munkával. Ezek után nem cso-'í, ha a középmélyszántásban, a mélyszántásban és a búza vetésében is hatalmas kiesés Állami felvásárlásra adják állattenyésztési termékeiket A Michalovce járásbeli Veľké Zalužice-i szövetkezeti tagok jó eredményeket érnek el az állattenyésztésber főleg azért, mert érvényesítik az öszszes ismert haladó módszereket, mint például a borjak mesterséges nevelését, az egyedi takarmányozást és a Surikov módszert a sertések gyors hizlalásánál. E módszerek következetes betartásának köszönhetően az év eleje óta egyenletesen teljesitik az összes tervszerinti állattenyésztési beadásokat, és jelentős mennyiségű terményt adhatnak el magasabb árakor az állami felvásárlás keretében, amivel egyre több pénzt szereznek a közös pénztárba. Eddig már 233 mázsa sertéshúst, 44 mázsa marhahúst 42 000 liter tejet és 15 000 tojást ad tak el az állami felvásárlás keretében. Bijacovcén a szövetkezetesek a kötelező beadáson kívül állami felvásárlásra 137 mázsa sertéshúst adtak be. Ez 212 ezer 350 kcrona bevételt hozott a szövetkezetnek. Eladtak még szabad piacon 26 mázsa marhahúst, több ezer tojást és sok tejet, azonkívül 6 vagon gabonát és 3 vagon burgonyát. A szövetkezet házi készítményeket is értékesít a piacokon, vásárokon. A zöldségfélék és virágok árusításából szintén szép jövedelme van a szövetkezetnek. A levočai járás több szövetkezeteiben is túlteljesítették a beadások tervét, amit az eredményes közös gazdálkodás tett lehetővé. Az állami felvásárlásra adott termékekért tekintélyes összegek folynak be a szövetkezetek pénztáraiba. Ezt a pénzt az év végén a munkaegységek arányában a tagság között osztják fel. A legtöbb szövetkezet sertés- és marhahúst, tejet, tojást, különféle terményt, burgonyát és gyapjút adott el az államnak. Mint Sp. Podhradie, S- Hrhov, Sp. Štvrtok, Stude ié és a többi közséd szövetkezetei. A mázsák és tonnák százai, a tej literjeinek tízezrei szerepelnek egy-egy szövetkezet állami felvásárlásának mérlegén. (—) E

gy-két órával ezelőtt még a földeken szorgoskodtak: vágták a kukoricaszárat, szállították a cukorrépát, földelték a burgonyasáncokat, nehogy kárt okozzanak a korán beköszöntő fagyok. Most itt ülnek a község közepén épült kultúrházban. Kérges kezű, ráncos arcú földművesek, tarka kendős nénik, élni, virulni vágyó legények, leányok. Gyorsan, szinte percek alatt jöttek össze a felhívásra. Nyársik Vince, a szövetkezet elnöke nyitotta meg a gyűlést. Szomszédságunkban nyomor pusztít, gyilkolnak, rabolnak a banditák, a magyar nép évszázados ellenségei!... Apák, anyák, gyermekek segítségért fohászkodnak odaátról! ... Nem kellett sokáig beszélnie. Mindenki csakhamar megértette, miről van szó. Segíteni akarásról, emberségről, szolidaritásról Javaslom a taggyűlésnek — folytatta Nyársik Vince, — hogy a bajbajutottaknak adjunk 50 mázsa búzát és két hízómarhát, mintegy 900 kilogramm súlyban. — Ki van a javaslat mel1956 NOVEMBER lett?,.. A hűvös kultúrházban egyszerre emelkednek magasba a kezek. Öntudatos, derék emberek az illésháziak!... Ügy is mondhatnánk, új emberek, biztos támaszai népi demokráciánknak, akik a felszabadulásunk óta eltelt tizenegy év alatt nagyot nőttek: megtanultak közösen örülni a sikereknek, közösen küzdeni a nehézségek ellen, új boldog életet építeni ebben a Kis-Duna menti faluban. Ezt olvashatod le az arcukról, ezt a jölesó, jövőbe mutató érzést. A kultúrteremben egykét percre némaság lesz úrrá! ...Az emberek mély gondolatokba merülnek: maguk előtt látják a didergő, hajléktalanná vált embereket, az ártatlanul meggyilkoltakat, az éhező aszszonyokat, gyermekeket, a magra váró földeket, a megbénított életet. A némaság azonban nem tart sokáig. A második sorból egy barnasapkás bácsi nyújtja fel a kezét. — Adjunk még, tagtársak! — En még felajánlok 30 kilogramm búzát. Egymás után mozdulnak meg a szívek és diktálják, ki mennyit ád. Tóth Lajos 30, Horváth József, 40 kilogramm búzával siet enyhíteni a bajbajutottak sorsán. Mindenki lehetőségéhez képest adakozik. S mire végeszakad a gyűlésnek, a szövetkezet által felajánlott 50 métermázsa búzához még 13 métermázsát írnak. Másnap az egész somorjai járáson végighömpölyög a segíteni akarás, a szolidaritás árja. A csallóközcsütörtökiek 100 mázsa zöldséget, a csenkeiek 100 mázsa burgonyát, 5 hízósertést, a keszölciek 30 mázsa kenyérgabonát, 500 liter tejet, a nagyszarvaiak 500 kilogramm sertéshúst, ugyanannyi marhahúst és 27,5 mázsa búzát, a gútoriak 5000 korona készpénzt, 5 hízósertést és egy szarvasmarhát, a csölösztői szövetkezetesek 5 birkát és gabonát ajándékoztak a magyar népnek. S így sorolhatnánk hosszan az együttérzésből fakadó ajándékokat, melyeket a somorjai járás szövetkezeti tagjai, a gépállomás, az üzemek és az állami birtokok dolgozói adnak a sokat szenvedett magyar népnek, hogy enyhítsenek fájdalmán, hogy segítsenek erősíteni, szilárdítani a munkások és parasztok hatálmát Magyarországon. Farkas Kálmán J