Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-21 / 325. szám, szerda

HE2L A nemzetek nem bocsátják meg nekünk, ha azok uszályaként tevékenykedünk, akik az úgynevezett „magyar kérdéssel" politikai spekulációt űznek, hogy elvonják az ENSZ figyelmét az égető nemzetközi problémákról New York, (CTK) — Hétfőn, november 19-én New Yorkban folytatták az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének XI. ülését. Mint ismeretes, ezen a gyűlésen a múlt héten általános vitát kezdtek a fontos nemzetközi kérdésekről és megoldásuk módjáról. Napjaink sürgős kérdései között elsőrendű helyet foglal el a Közel-Kelet feszült helyzete, melyet Angliának, Franciaországnak és Izraelnek Egyiptom ellen intézett brutális támadása okozott. Az USA és más imperialista hatalmak mesterkedéséhez tartozik az is, hogy a közgyűlés tárgysorozatára kitűzették az úgynevezett „Magyarország helyzetének kérdést'", mely mint nem egyszer hangsúlyoztuk — a Magyar Népköztársaság belügyének számít. Most ezekkel a cselvetésekkel elérték a közgyűlés általános vit íjának megszakítását és november Í9-én „rendkívüli" vitát erőszakoltak ki a kubai küldöttség provokáló jellegű határozatáról, mely a Szovjetuniót magyar állampolgároknak állítólagosán Szibériába „deportálásával" vádolja. Jellemző, hogy ilyen hazug kitalálások éppen abban az időben merülnek fel, mikor likvidálták Magyarországon az ellenforradalmi kísérletet és az ország élete újból rendes kerékvágásban kezd haladni, ami úgylátszik nincs Ínyére az imperialista országok bizonyos köreinek. A gyűlés elején SlK ENDRE, a Magyar Népköztársaság képviselője emelkedett szólásra. Tiltakozott a magyar kérdés megtárgyalása ellen «s leleplezte a Magyarországról való tömeges deportálás" rágalmait. Felolvasta a magyar forradalmi munkás-parasztkormánynak november 18-án kelt hivatalos nyilatkozatát, mely visszautasítja a Szovjetunióba való „fogolydeportálásról" szóló provokáló jellegű hazug híreket, és hangsúlyozza, hogy egyetlen letartóztatott személyt sem szállítottak el Magyarország területéről. A magyar képviselő ezután követelte, hogy „a Magyarországi helyzet" provokatív kérdését vegyék le a közgyűlés tárgyalásának programjáról. A kubai küldött ezután a magyarországi helyzetre vonatkozó durva és ostoba rágalmakkal és hazugságokkal telt beszédet mondott, melyben érintette a magyar állampolgároknak magyar területről való állítólagos deportálását is. HORVÁTH IMRE, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere határozottan tiltakozott az úgynevezett magyar kérdésnek ENSZ-ben való megtárgyalása ellen. Kijelentette, hogy ez Magyarország belügyeibe való beavatkozást jelentene, amely ellentmond az ENSZ alapokmányának. Horváth Imre továbbá megjegyezte, hogy „a magyar kérdést" a Biztonsági Tanács és a közgyűlés tárgyalási programjára a magyar kormány határozott tiltakozása ellenére tűzték ki. A magyar kormány kijelentette, hogy a magyar kérdés megtárgyalását törvénytelennek és az ENSZ alapokmányával ellenkező tevékenységnek tartja, mivel ez sérti Magyarország függetlenségét. Kormánya nevében kijelentette, hogy határozottan tiltakozik a magyarországi belügyek bárminemű megtárgyalása ellen. Ezután D. T. SEPILOV, a szovjet küldöttség vezetője beszélt. (Beszédét az alábbiakban kivonatosan ismertetjük.) V. DÁVID csehszlovák külügyminiszter is felszólalt. (Beszédét ugyancsak ismertetjük.) D T. Sepil ov beszéde New York (TASZSZ) Elnök ür, uraim! A szovjet küldöttség ellenvetéssel fclt a magyarországi helyzetnek az ENSZ közgyűlése napirendjére kitűzése ellen, mert úgy véltük és úgy véljük, hogy ez a kérdés a Magyar Népköztársaság belügye. Az a törekvés, hogy a magyarországi helyzet kérdését az ENSZ közgyűlésének napirendjére tűzzék, egyáltalán nem ered a magyar nép érdekeiről való gondoskodásból, hanem bizonyos körök ama szándékából, hogy egyrészt eltereljék a közvélemény figyelmét NagyBritannia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agressziójáról, másrészt, hogy buzdítsák a magyarországi alvilági reakció erőit azáltal, hogy az ENSZ támogatását ígérik nekik. Mi idézte elő „a magyar kérdés" körüli orovokációs kavarodást? Ami a Kuba küldöttsége által előterjesztett határozati javaslatot illeti, ebből az okmányból mérföldekre bűzlik a provokáció. A javaslat rágalmazó koholmányokat tartalmaz, amelyek szerint „a'Szovjetunió kormánya állítólag a magyar hatóságok egyetértésével magyar foglyokat erőszakkal Szibériába deportál". Még a „hidegháború" legádázabb időszakában is nehezen lehetett volna olyan okmányra akadni, amely az előterjesztett vád bizonyításának elemi követelményeit oly erősen sértette volna, mint ahpgy ebben az esetben történt. A szerzők a határozati javaslatban a „nemzetírtás bűntettének megakadályozásáról és büntetéséről szóló konvenciónak" állítólagos megsértésére hivatkoznak. A szerzők célja az, hogy • provokációs okmányt jogilag megalapozott színben tüntessék fel. Ismeretes azonban, hogy az említett konvenciónak, amely elítéli azokat a tetteket, amelyeket emberölési szándékkal követtek el csak azért, mert az illetők ennek vagy amannak a nemzetiségi faji vagy vallási csoportnak tagjai, semmi köze nincs a magyarországi helyzet kérdéséhez. Ha.Kuba küldöttsége komolyan foglalkoznék a nemzetirtás elleni harccal, érdeklődniök kellene az olyan országokban uralkodó helyzet iránt, ahol ez tényleg előfordul. Nézzük csak például, mi történik Kényában? A Reuter ügynökség tudósítása szerint egyházi missziós társaság jelentette 1955. június 19én, hogy a kenyai hatóságok letartóztattak és őrizetbe vettek több mint ötszázezer négert. Hunter amerikai publicista a kényai Kikujov törzs elleni brit hadműveleteket úgy 'jullemezte, mint „a leghatásosabb embervadászatok egyikét a történelemben." Kényában a börtönörök 14 300 főnyi hadseregét tartják fenn a börtönök és gyüjtőtáborok őrzésére. amelyekben az ár-atlan emberek ezrei sínylődnek. És mi történik Algériában, amelynek népe hősiesen küzd szabadságáért a kegyetlen megtorlások ellenére is? Edouard Depreux, a francia nemzetgyűlés szocialista parlamenti csoportjának vezetője ez év április 6-án megrázó adatot közölt: hivatalos adatok jeientése alapján közölte, hogy a francia katonaság az algériai háború kezdete óta 48 000 algériait ölt meg. A Times of India' ehhez hozzátette: „ha tényként fogadjuk el a francia kormány nyilvánvalóan csökkentett becslését, akkor a gyi'kolás mérvét vágóhídhoz hasonlíthatjuk". • A magyar polgároknak a Szovjetunióba való deportálását megcáfolták. Ennek ellenére Kuba küldöttsége bátorságot vesz magának arra, hogy megjelenjen a közgyűlés ülésén ezzel az újságírói kacsával, amelyet a megcáfolt hamis információk szemétdombján szedett fel. Erre a méltatlan előterjesztésre megfelelő választ adott a Magyar Népköztársaság küldöttsége, amely részletesen megmagyarázta az úgynevezett magyar kérdés lényegét. Az a hatalmas propaganda-apparátus, amellyel a reakciós erők rendelkeznek, a legutóbbi hetekben a magyarországi eseményekről a világot hihetetlen hamis tájékoztatásokkal árasztja el. E kampány szervezői megtévesztik az. emberek millióit, politi"kai tőkét igyekeznek kovácsolni és elmérgesíteni a légkört a Szovjetunió körül. így született pl. az a hallatlan hazugság, hogy a szovjet katonaság állítólag romba döntötte a budapesti gyermekkórházat és a gyermekek százait gyilkolta meg. Ezt a hazugságot szorgalmasan terjesztették az egész kapitalista világ sajtójában. A francia Figaro pl. hisztérikus címek alatt Budapestről megerősített „rádiogramot" közölt, hogy a szovjet harckocsik állítólag gyilkolják a beteg gyermekeket és azokat az ápolónőket, akik igyekeznek a gyermekeket megvédelmezni. Az United Press hírügynökség november 11-én hírt közölt, hogy a budapesti gyermekkórházat teljesen rombadöntötték és hogy „az egyik levelező kijelentette, hogy később az épület romjai alól kiásott 300 gyermek holttestét látta". Ez a rosszindulatú rágalmazó kampány a gyermekkórházról, mely több napon át tartott és emlékeztetett a legraffináltabb göbbelsi gazságokra, természetesen kudarccal végződött. Az amerikai lapok november 13-án kénytelenek voltak közös cáfolatot közölni, amelyet Budapestről Bécsen át három ügynökség: az Associated Press, az United Press és a Reuter tudósítója küldtek. Jelentették, hogy megállapításuk szerint a gyennekkórház sértetlen és hogy a kezelésben levő háromszáz vagy több gyermek közül egyiknek sem esett baja. És most, amikor a szovjet hadsereg „bestialitásáról" szóló mese szétfoszlott, újabb szappanbuborékot eregetnek, hogy a szovjet parancsnokság állítólag Magyarországról több ezer, sőt tízezer magyar asszonyt és gyermeket deportál Szibériába. A rágalmazókat most is hazugságon érték, azonban ok ezzel nem törődnek! Aljas munkájukat tovább folytatják és holnap egészen biztosan új hazugságot hoznak forgalomba. A magyarországi események igazi lényege Mi is történt tulajdonképpen Magyarországon? A tények azt mutatják, hogy Magyarország előző kormánya durva hibákat és túlkapásokat követett el általános politikai kérdésekben és a gazdasági politikájában. Ezek a hibák és gazdasági nehézségek, amelyek Magyarországon a népgazdaság újraépítésének időszakában keletkeztek, jogos elégedetlenséget váltottak ki a lakosság egy részénél, amely követelte a hibák kiküszöbölését. Ezekkel a követelésekkel sok magy.ar vezető is egyetértett. A néptömegek akciói, amely tömegek október 23-án tüntettek Magyarország előző kormányának súlyos hibái és tévedései ellen, teljesen törvényesek voltak. Azonban ezt az egészséges mozgalmat a reakciós fasiszta elemek saját céljaikra akarták felhasználni, szándékuk a népi demokratikus, rendszer megdöntése volt. Már október 23-án, amikor Budapesten a tüntetés folyt, amelyen sok jószándékú dolgozó vett részt, az ellenforradalmi alvilág vezetői előre felfegyverzett csoportokat küldtek az utcákra. Ezek a csoportok Budapesten tömeges nyugtalanságot váltottak ki, amelyek azután a népellenes erők felkelésévé változtak. A magyar kormányt az a törekvés vezérelte, hogy a lehető leggyorsabban felszámolja ezt a felkelést és ezért a Szovjetunió kormányát arra kérte, hogy a varsói szerződés ér telmében Magyarországon tartózkodó szovjet katonai egységeknek engedje meg, hogy nyújtsanak segítséget a magyar szerveknek, amelyekre a budapesti rend és nyugalom biztosítását bízták. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének 1956. október 24-én a Szovjetunió Minisztertanácsához intézett táviratában foglalt segélykérést a Szovjetunió nem utasíthatta vissza. Azonban már néhány nap múlva, mivel a szovjet katonai egységek budapesti tartózkodása a helyzet további kiéleződését idézhette volna elő, a Szovjetunió kormánya a magyar kormánnyal egyetértve parancsot adott arra, hogy haderői kivonuljanak a magyar fővárosból. Mi történt erre? Amikor a szovjet katonaság eltávozott Budapestről, a reakciós erők levetették álarcukat és bestiális módon gyilkolni kezdték a demokratikus gondolkodású magyarokat, a becsületes magyar hazafiakat. Ezekben a Magyarországra oly súlyos napokban a fasiszták a becsületes hazafiakat a budapesti utcák lámpavasaira húzták fel. Behatoltak a kórházakba és tüzeltek a sebesültekre. Tönkretették az üzemeket, felgyújtották a színházakat és múzeumokat. Budapest utcáit az átkozott hitleri időkhöz hasonlóan máglyák tüze világította meg, amelyeken a magyar hazafiak petróleummal leöntött holttestét égették. E máglyák közvetlen szomszédságában — éppúgy mint a hitleri időkben — könyveket égettek, az emberiség haladó íróinak és gondolkodóinak halhatatlan műveit. így törtek mindinkább előtérbe azok az ellenforradalmi erők, amelyek meg akarták dönteni a népi demokratikus rendet. Magyarországon. Ezek az erők követelték a szocialista forradalom vívmányainak felszámolását, lerombolták az államosított vállalatokat, az állami üzleteket, tönkretették a közlekedési és távösszeköttetési eszközöket. Az ellenforradalom napról napra durvább erői elfogadhatatlan követeléseket támasztottak Nagy Imre kormányával szemben, amely elvesztette hatalmát, további engedményekkel rálépett a felkelőkkel való együttműködés útjára. Mindinkább előtérbe léptek a volt horthysta és csendőrtisztek. Az ellenforradalom az egész nép előtt megmutatta igazi arcát, a fehér terror garázdálkodását. Jól szervezett és felfegyverzett ellenforradalmi bandák bestiális módon gyilkolták a munkások, földművesek, értelmiségiek és haladó emberek százait. Kik voltak hát ezen gaztettek szervezői? A munkások, á parasztok, az értelmiség? Nem' A volt kizsákmányoló osztály volt a szervező. A New York Times nyíltan a felkelők osztályösszetételéről írt és közölte, hogy ezek „a megdöntött osztályok maradványai voltak, gazdag emberek, akiket a kommunisták szegényekké tettek, volt földbirtokosok és kulákok, üldözött klerikálisok" stb. Bécsben úgynevezett „magyar bizottság" alakult a felkelők támogatására. Habsburg Ottó, Horthy fia, Gömbös fia, a magyarországi hitlerista szörnyek és a sötét reakció egyéb képviselői kibújtak odúikból, hogy lelkesítsék az ellenforradalmi puccs résztvevőit. A Salzburger Volksblatt azt írta^ hogy az emigráció által Nyugaton elvetett magvak most véres gyümölcsöt teremnek. Bebizonyosodott, hogy Nagy Imre kormánya nemcsak nem képes szembeszállni a reakció támadásával, hanem a reakció nyomására lépésről lépésre kiszorítja a kormányból a nép demokratikuj erőinek képviselőit. Végül is a Nagy-kormány széthullott és pozícióit a reakciónak engedte át, amely a- fasiszta diktatúra felújítására törekedett az országban. Magyarországon zür-zavar állt be. E súlyod helyzetben kijózanodott a dolgozók egy része, amely kezdettől fogva nem tudott kiigazodni az eseményekben és amelyet magával sodort a felkelők provokációs felhívása. Magyarország népi demokratikus erői kezdtek szembe helyezkedni a fasizmussal. A becsületes államférfiak elhagyták Nagy kormányát, amikor meggyőződtek róla, hogy csak köpönyegül szolgál a fasiszta reakció garázdálkodásának. Kádár János, aki a Nagy-kormány miniszterelnökhelyettese volt, megalakította az új magyar forradalmi munkás-parasztkormányt. Ez a kormány feladatául tűzte ki a magyar nép demokratikus vívmányainak megőrzését, a népi demokratikus rendszer védelmét. E feladat teljesítése nem volt lehetséges a reakciós fasiszta bandák szétverése nélkül, amely bandák megkísérelték, hogy visszaállítsák a régi horthysta-fasiszta rendszert. Az új kormány a Szovjetunió segítségét kérte a fasiszta erők támadásának visszaverésére és az ország rendjének és normális életének helyreállítására. A magyar forradalmi erők a szovjet hadsereg alakulatainak segítségével rövidesen leverték a felkelést. A magyar kormány demokratikus programoc valósít meg és helyreállítja az ország rendjét. A külföld! reakció szerepe a népellenes puccs megszervezésében Azok az összeesküvők, akik az ellenforradalmi puccs kudarca után elszöktek Magyarországról, most azt hangoztatják, hogy amikor fegyvert fogtak, meg voltak győződve róla, hogy a megígért katonai segítség nem marad el. Hallgassák csak meg, mit jelentett ki a puccs Ausztriába szökött részvevője a Daily News különtudosítójának: „A hatalmas erős Amerika sodort mifiket bele..." És arról panaszkodott, hogy az USA a döntő pillanatban nem küldött fegyveres erőket a felkelők segítségére. A rend teljes helyreállítása — kizárólag a magyar nép ügye A magyar népnek most anyagi támogatásra van szüksége. A közgyűlés kifejezte nézetét e kérdésben. A Szovjetunió és más szocialista államok Magyarországnak már nagy segítséget nyújtanak. Ami a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság viszonyát illeti, ismeretesek azok az alapelvek, amelyeken a szocialista államok közötti kapcsolatok nyugszanak. A szocialista államokat közös eszmék kötik össze és ezért kölcsönös kapcsolataikat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása; a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás alapjain építik. Ez nemcsak nem zárja ki, sőt ellenkezőleg feltételezi a szocialista államok közötti testvéri együttműködést és kölcsönös támogatást minden téren. Ezeket az okokat ismételten megerősítette a Szovjetunió kormányának 1956. október 30-i nyilatkozata. A szovjet kormány tántoríthatatlanul és következetesen fogja teljesíteni a nyilatkozat elveit. A Szovjetunió egyáltalán nem híve annak, hogy egyes országok katonasága más államok területén tartózkodjék; egyetért Nehru úrral, az indiai miniszterelnökkel, aki e napokban ismételten szót emelt a katonai tcmbök ellen mind Ázsiában, mind Európában, állást foglalt a katonaságnak idegen országokba való küldése és idegen hatalmaknak idegen területen épített katonai támaszpontjai ellen. A Szovjetunió kormányának november 17-i nyilatkozata, amelyet a leszereléssel és a nemzetközi feszültség enyhítésével kapcsolatban adott ki, ismertette «« fegyveres erők létszáma csökkentésének, valamennyi külföldi katonai légíés tengeri támaszpontnak idegen államok területén való teljes felszámolásának hatékony programját. A szovjet küldöttség azt javasolja, hogy a Kuba küldöttsége által előterjesztett határozati javaslatot mint rágalmat, amelynek célja a fcemzotközi légkör elmérgesítése, utasítsák el. V. Dávid beszéde „Elnök úr, a csehszlovák küldöttség sajnálatát fejezi ki afelett, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése ismét tárgyal arról a kérdésről, mely kizárólag a Magyar Népköztársaság belügyeinek jogkörébe tartozik. A közgyűlés rendes munkaprogramjának gyors megváltoztatása világos bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy egyes küldöttségek elégedetlenek a magyarországi viszonyok konszolidálódásával. Az új provokáló kampány kezdeményezői tudják, hogy eddigi rágalmazó hadjáratuk teljesen sikerte'en maradt. Ezért új ösztönzésre van szükségük uszító kampányuk számára s így koholt szemtelen rágalmakhoz nyúlnak. Provokáló határozatok előterjesztésével akadályozni akarják a közgyűlést a tárgyalási programon lévő fontos és sürgős kérdések megtárgyalásában lés mindenekelőtt el akarják terelni az ENSZ és a világ közvéleményének figyelmét a Közel-Kelet komolv helyzetéről. Csehszlovákia Magyarország szomszédja és szövetségese és népünket az őszinte barátság kötelékei fűzik Magyarország népéhez. Egészen természetes dolog, hogy a csehszlovák nép különleges figyelmet szentelt a magyarországi eseményeknek. Az ellenforradalmi fasiszta erők gaztettei nem szorítkoztak csupán a magyar nép vívmányainak fenyegetésére, és a népellenes rendszer hatalomra juttatásának kísérleteire, hanem a szomszéd államoknak, köztük Csehszlovákia biztonságát is fenyegették. Az események fejlődése oda jutott, hogy az ellenforradalmi erők nyíltan soviniszta és revizionista követelményekkel teljes prog-amot hirdettek ki, mely a szomszéd államok területére vonatkozott, követelték az úgynevezett Nagy-Magyarország megteremtését és azt, hogy Csehszlovákia területének jelentős részét elszakítsák az országtól. Ez a fejlődés természetesen közelről érintette a Csehszlovák Köztársaság biztonságát és területi épségét. A magyarországi események a mi határainkon, nem pedig a magyar nép jogai önkéntes védelmezőinek határain játszódtak le. Azt tartjuk, hogy a közgyűlésnek inkább azon országok véleményét kell meghallgatnia, melyek területileg a legközelebb állnak a magyarországi eseményekhez. Kádár János, a magyar kormány miniszterelnöke, e napokban nyíltan beszélt a reakciós erőknek kívülről való beavatkozásáról. Beszélt arról, hogy Nyugat-Németországban fasiszta hadsereg létezik, mely évek óta vár arra a napra, amikor lecsaphat. E hadsereg élcsapata eljött Magyarországra — mondta. Nem tehettünk egyebet, mint hogy felkértek a Szovjetuniót, hogy segítsen az '.;lienforradalom elnyomásában. A szovjet seregek beavatkozására, amelyek Magyarország területén a varsói szerződés alapján tartózkodtak, a Magyar Népköztársaság kormányának felkérésére és e szerződéssel összhangban került sor. Jelenleg Magyarországon az élet rendes kerékvágásba került. A magyar nép a baráti országok segítségével súlyos helyzetének lehető leggyorsabb leküzdésére törekszik. A Csehszlovák Köztársaság kormánya Csehszlovákia népeinek a magyar dolgozók iránti szolidaritása spontán megnyilvánulásából kiindulva 90 millió korona értékű — ez több mint 12 millió dollár — segítséget nyújtott a Magyar Népköztársaságnak és gyors ütemben élelmiszert, gyógyszereket, textilneműket, táblaüveget, építőanyagot és más árucikkeket szállít Magyarországnak, melyekre a jelen helyzetben a legnaoyotb szikség van A csehszlovák kü'd f ín f;'h!' a közgyűlést, ne engsdjs mei, hcav a magyarországi eseményeket ismét ellenséges propagandára és a tagállamok elleni gyűlölet szítására használják feL