Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-20 / 324. szám, kedd

SZOVJET-LENGYEL KÖZÖS NYILATKOZAT Tovább szilárdul a szovjet-lengyel barátság (Folytatás az 1. oldalról) Moszkva (TASZSZ) — Az SZKP KBnak és a Szovjetunió kormányának, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttségei 1956. november 15— 18-ig tárgyalásokat folytattak Moszkvában. Szovjet részről a tárgyaláson jelen voltak: N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, (a küldöttség vezetője), K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan čs M. Z. Szaburov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesei, a SZKP KB elnökségének tagjai. Lengyel részről a tárgyalásokon részt vettek Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára (a küldöttség vezetője), Alekszander Zawadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, Józeí Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke, Stefan Jehdryhowski, az Állami Gazdasági Tervező Bizottság elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai. Ezenkívül a tárgyalásokon jelen voltak: szovjet részről G. K. Zsukov, a SZKP KB elnökségének póttagja, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter, B. P. Bescsev, A. G. Zverev, I. G. Kabanov, a Szovjetunió miniszterei, K. I. Koval, a gazdasági kapcsolatok irányító főosztály vezetője, R. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, P. K. Ponomarenko, a Szovjetunió nagykövete a Lengyel Népköztársaságban, A. I. Antonov hadseregtábornok, G. I Tunkin, a Szovjetunió külügyminisztériuma szerződési és jogi osztályának vezetője. Lengyel részről jelen volt Eugeniusz Szyr, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB tagja, Witold Tramczynski, a Lengyel Népköztársaság pénzügyminiszterének helyettese, Marian Wierna nagykövet, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztériumának vezérigazgatója és Henryk Kotlicki, a Lengyel Népköztársaság pénzügyminisztériumának vezérigazgatója. A Szovjetunió és Lengyelország nézetei a nemzetközi kérdésekben azonosak A szívélyes és baráti légkörben, kölcsönös megértés .és nyíltság szellemében lefolyt gyűlések és tárgyalások lehetővé tették, hogy a küldöttségek i értékes eszmecserét folytassanak a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséről és megszilárdításáról és a legfontosabb nemzetközi kérdések- , ről. A tárgyalások és a véleménycsere folyamán bebizonyult, hogy mindkét küldöttség a nemzetek egyenjogúsága lenini elveinek alapján akarja épí- j teni a Szovjetunió Kommunista Párt- ! ja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1 közötti kapcsolatokat. Úgyszintén bebizonyult, högy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság nézetei a jelenlegi nemzetközi helyzet fő problémáit illetően megegyeznek. Mindkét küldöttség úgy véli, hogy egyes államok agresszív körei igyekeznek a nemzetközi feszültségnek az utóbbi években elért enyhülését meghiúsítani. Ezt a politikát fejezi ki Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Izraelnek a gyarmati iga alól nemrégen felszabadult, szabadságának és nemzeti függetlenségének megszilárdítására törekvő Egyiptom ellen intézett támadása. Mindkét küldöttség kijelenti, hogy az Egyiptom ellen indított agresszió semmivel sem menthető. Elítéli ezt a támadást, mely sok áldozatot követelt és nagy károkat okozott, üzemképtelenné tette a nemzetközi hajózás, valamint a Szovjetunió és Lengyelország tengerhajózása szempontjából annyira fontos Szuezi-csatornát s egyszersmind kiélezte a helyzetet Közép-Keleten és világszerte. Mindkét küldöttség kijelenti, hogy az ENSZ határozata értelmében a háborút kezdett államoknak ki keil vonniuk csapataikat Egyiptomból. A Szovjetunió és Lengyelország minden módon támogatják Egyiptom igazságos követeléseit. Mindkét küldöttség helytelennek tartja, hogy egy olyan nagy országot, mint amilyen a Kínai Népköztársaság, egyes országok imperialista köreinek hibájából megfosztanak az ENSZ-ben őt törvényesen megillető helyétől, , amivel megakadályozzák sok fontos nemzetközi probléma megoldását. A Szovjetunió és Lengyelország mindenképpen törekedni fognak a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak visszaadására, mivel ebben fontos feltételét látják annak, hogy az ENSZ a világbéke megőrzésének hatékony nemzetközi eszközévé váljon. Mindkét küldöttség úgy véli, hogy a jelenlegi kiéleződött nemzetközi helyzetben minden államnak, s mindenekelőtt a nagyhatalmaknak minden erőfeszítést meg kell tenniök a megegyezésre a fegyveres erők állományának és a fegyverzet mennyiségének csökkentésében, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásában, az idegen területeken fekvő hadi támaszpontok felszámolásában, az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió németországi fegyveres erői számának lényeges csökkentésében. Mindkét fél úgy véli, hogy az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérletek betiltása jelentős lépés • lehetne a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti bizalom légkörének megteremtésére. A lefegyverzési egyezmény szintén kétségtelenül elősegítené a legfontosabb nemzetközi kérdések, köztük a német kérdés és az európai kollektív biztonság kérdése megoldásához szükséges feltételek megteremtését. E kérdések megoldása nemcsak a Szovjetuniónak és Lengyelországnak, hanem minden európai nemzetnek nagy érdeke. Mindkét küldöttség kijelenti, hogy a Szovjetunió és Lengyelország minden erőfeszítést megtesz, hogy 'a világbéke érdekében sikerre vezessen a lefegyverzés kérdésének megoldása. A küldöttségek kifejezték nézeteiket a magyarországi eseményekről. Mindkét küldöttség ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyar munkásosztálynak és az egész magyar népnek elég ereje lesz ahhoz, hogy megvédelmezze a népi demokratikus rendszer vívmányait. Mindkét fél támogatni fogja a forradalmi munkásparasztkormányt, melynek programja elítéli az előbbi Rákosi-kormány politikájának kártevő hibáit és a szocialista demokrácia fejlesztésére s a többi szocialista országokkal való testvéri együttműködés szilárdítására irányul a teljes egyenjogúság és az állami szuverenitás tiszteletben tartása alapján. Mindkét küldöttség úgy véli, hogy az ENSZ-ben Magyarországról hozott egyes határozatok célja nem segítségnyújtás a magyar népnek, hanem a nemzetek figyelmének elterelése az Egyiptom ellen folyó agresszióról. A kölcsönös gazdasági együttműködés fejlesztéséről Tovább szilárdul a két ország barátsága és szövetsége A baráti tárgyalások folyamán a két küldöttség részletesen megbírálta és megtárgyalta a szovjet és lengyel állam közötti jelenlegi kapcsolatok minden részét. Mindkét fél úgy véli, hogy a szovjet kormánynak 1956. október 30-án kelt, a Szovjetunió és a többi szocialista államok közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további megszilárdításának alapjairól szóló nyilatkozata nagy jelentőséggel bír a szocialista országok közötti barátság fejlesztése és szilárdítása . szempontjából. Mindkét félnek az a nézete, hogy a nyilatkozatban tartalmazott alapelvek megfelelnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága VIII. plenáris ülésén e kérdésekkel kapcsolatban hozott határozatainak és a lengyel kormány oolitikájának. Mindkét fél különös figyelmet szentelt a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság nemzetei közötti m U .1 S Z 0 • 1256. november 20. barátság továbbfejlesztésének és megszilárdításának és azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság közötti megbonthatatlan szövetség és testvéri barátság tovább fog fejlődni és szilárdulni, a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. A szovjet-lengyel szövetség, mely mind a szovjet, mind a lengyel nép érdeke, biztonságuk szilárd záloga. E szövetség jelentős tényező a Lengyel Népköztársaság függetlenségének megszilárdításában és Odera—Nisza határainak — a béke határainak — sérthetetlenségében. Mindkét fél szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság közötti együttműködés fentemlített alape'veinek következetes megvalósítása hozzájárul a két állam szövet-égének további megszilárdulásához, a szocialista tábor egységének és az európai békének megszilárdulásához. A Szovjetunió kormányának a Szovjetunió és a többi szocialista országok közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további szilárdításának alapelveiről közzétett nyilatkozata világában tüzetesen megtárgyalták a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kölcsönös gazdasági kapcsolatainak kérdését. Mindkét fél kész az egyenjogúság, a kölcsönös előnybenrészesítés és a kölcsönös baráti segítség alapján fejleszteni és szilárdítani a két ország gazdasági együttműködését. A tárgyalás folyamán megállapítást nyert, hogy a felek között az- elmúlt évekből származó néhány pénzügyi számla kiegyenlítetlen maradt. Mindkét fél a közös érdekekből kiindulva megegyezett abban, hogy elévültnek fogja tekinteni azt az összeget, amellyel Lengyelország 1956. november l-ig azon hitelek kimerített tételeiért tartozott, melyeket a Szovjetunió az 1946—1953. években az 1945 augusztus 16-1 megegyezés alapján Lengyelországból a Szovjetunióba szállított szénmermyiség teljes értékének megfizetésére Lengyelországnak nyújtott. Ugyancsak megegyeztek a vasúti szállításért, a nem kereskedelmi fizetésekért stb. fizetendő számlák kiegyenlítettnek vételében. A Szovjetunió kormánya 1957-ben 1 400 000 tonna gabonát juttat a Lengyel Népköztársaságnak. Ezt a gabonamennyiséget hitelbe szállítja. A szovjet kormány hasonlóképpen hosszú lejáratú hitelt nyújt 700 millió rubel öszszegben a Lengyel Népköztársaságnak a Szovjetuniótól a két fél által megállapított jegyzék alapján Lengyelországnak szállított árú megfizetésére. Egyezmény a szovjet csapatok jelenlegi lengyelországi tartózkodásáról Mindkét fél megtárgyalta a szovjet csapatok lengyel területen való ideiglenes tartózkodására vonatkozó kérdéseket. Megállapították, hogy eddig még nem sikerült olyan egyezményt kötni, amely megfelelő kezességet adna az európai államoknak a német militarizmus feltámasztásával szemben. Az a tény, hogy a revansiszta erők állandóan tagadják az európai államok közötti jelenlegi határoknak, elsősorban Lengyelország megállapított nyugati határainak érvényességét, szintén komoly ok, mely megnehezíti a kapcsolatok rendezését Európában. Mindkét fél arra a következtetésre jutott, hogy a dolgok ezen állása és a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt mind ez ideig célszerű a szovjet csapatok alakulatainak lengyel területen való ideiglenes jelenléte, s ezzel kapcsolatban a nemzetközi szerződések és egyezmények alapján szükséges a szovjet csapatok jelenléte Németországban is. Megállapodtak abban, hogy a két fél a nemzetközi helyzet fejlődésével összhangban tanácskozni fog a szovjet alakulatok lengyel területen való jelenlétének, létszámának és összetételének kérdéseiről. Mindkét fél elismeri, az alábbi elveket, melyek meghatározzák az említett alakulatok lengyel területen való tartózkodásának szabályait: A szovjet csapatok ideiglenes lengyelországi jelenlétének semmiképpen sem szabad érintenie a lengyel kormány fennségjogát és nem 6zabad odavezetnie, hogy beavatkozzanak a Lengyel Népköztársaság belügyeibe; a szovjet csapatok elhelyezését és létszámát a két fél külön megállapodásai szabják még; a szovjet csapatok alakulatainak állomáshelyükről való átcsoportosításához a Lengyel Népköztársaság kormányának vagy pedig más kompetens lengyel közigazgatási szerveknek hozzájárulása szükséges; a Lengyel Népköztársaság területén elhelyezett szovjet katonai egységeknek és tagjaiknak családjaikkal együtt tiszteletben kell tartaniuk a lengyel törvényeket és hozzájuk kell igazodniok. Külön egyezmény határozza majd meg a lengyel és a szovjet igazságszolgáltatás érvényességét a Lengyelországban elhelyezett szovjet katonai egységek tagjaira vonatkozólag; a szovjet csapatok a Lengyel Népköztársaság területén való átvonulásának idejét, menetirányát és szállításának módját mindkét fél pontos egyezményei határozzák meg. A szovjet csapatoknak lengyel területen való ideiglenes elhelyezésének időszakára vonatkozó jogszabályokat meghatározó egyezményt a közeljövőben megkötik. Sikeres kulturális együttműködés Mindkét küldöttség a lengyel-szovjet barátság további szilárdítására irányuló törekvéstől vezérelve megegyezett azokban az alapelvekben, melyek szerint a Szovjetunió illetékes szervei elősegítik azoknak a lengyeleknek további hazatelepítését, akiknek családja Lengyelországban van, továbbá azoknak hazatérését, akik saját hibájukon kívül nem élhettek az 1945. évi szovjet-lengyel egyezmények alapján a hazatelepülés jogával. A szovjet küldöttség kijelentette, hogy javaslatot terjeszt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elé, hogy még büntetésük idejének letöltése előtt helyezzék szabadlábra és telepítsék haza, vagy adják át a lengyel szerveknek az eddig fogságban tartott személyeket. Mindkét fél megegyezett abban, hogy a közeljövőben megvalósítják a két fél illetékes szervei képviselőinek ülését, és ezen megegyeznek az illetők hazatelepítésének időpontjában és módjában. A tárgyalások folyamán megállapították, hogy az utóbbi években sikerrel fejlődik a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kulturális együttműködése. Varsóban 1956. június 30-án egyezményt írtak alá a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság közötti kulturális együttműködésről. Az egyezmény meghatározza a szovjet-lengyel kapcsolatok további sokoldalú fejlesztését a tudomány, kultúra és művészet terén. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szoros kulturális együttműködése továbbra is hatékonyan hozzájárul a szovjet és lengyel nép őszinte testvéri barátságának megszilárdításához. Mindkét fél mindenképpen igyekezni fog helyesen tájékoztatni nemzeteit a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság politikai és gazdasági életében, valamint életének más területein foganatosított intézkedésekről, különösen a két országnak a szocialista építésben elért sikereiről, ami elősegíti a szovlengyel barátság és kölcsönös megértés további elmélyülését. Az SZKP KB-nak és a Szovjetunió kormányának küldöttsége, továbbá a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége szilárd meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a tárgyalások folyamán lefolyt nagyszabású és nyílt véleménycsere hozzájárul a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt baráti kapcsolatainak további fejlődéséhez, mindkét ország nemzetei érdekében, és hozzájárul a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához. N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke Moszkva, 1956. november 18. T B i I í ' I" lnli ľlSl.S ll.CIIIIB ilillllliilllllllliaillllllllllllllUIIIIIIIII llltlIľíflIlllllftlIllinilllllllIllIIltlItiHIlliltiMlllIHillIHilllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIillilIltlIlllllIlllllIltlIllllillllWllľlľ® J. Broz-Tito beszéde Puljában, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének isztriai aktíváján Praha. (RP). — A zágrábi rádió november 15-én este közvetítette J. Broz-Tito beszlédét, melyet az isztriai pártaktíva gyűlésen mondott és amelyet a jugoszláv sajtó is közölt. Tek ntettel arca, hogy eddig még nem érkeztek meg a teljes szöveget közlő újságszámok, e hír a rádióközvetítés alapján készült jegyzetekre támaszkodik. Tito beszéde túlnyomó részében a nemzetközi helyzet, főleg a magyarországi események és az egyiptomi háború elemzésével foglalkozott. Beszéde bevezető részében a közelmúltban lejátszódott magyarországi események ismertetésekor foglalkozott a szocialista államok és a kommunista pártok közötti kapcsolat kérdéseivel, melyekhez később visszatérünk. Tito ezután állást foglalt a magyarországi belpolitikai helyzet kibontakozásával kapcsolatban és. áttért az ellenforradalmi elemek tevékenységének jellemzésére : „A reakciós elemek beavatkoztak a felkelésbe és felhasználták azt saját érdekeik eltérésére. Talán nem él még Magyarországon sok Horthypárti? Hisz mindenki tudja, hogy Horthynak nagy fasiszta erői voltak Magyarországon, a nyilaskeresztesek, a különféle reakciós elemek, Nagy F^reni hívei és mások. Röviden: sokan voltak, akik nem kívánják a kommunizmust, akik nemcsak Rákosi, hanem általában a szocializmus ellen vannak." „A reakciós elemek nagyon hamar, két-három nap leforgása alatt megmutatták igazi arculatukat. A népfelkeléskor, amely a múltban lejátszódott események ellen irányult, az akkori vezetőség sem igyekezetet, sem készséget nem tanúsított azon jelenségek kiküszöbölésére, melyek ftlháborították a magyar népet, hogy azután a szocializmus építésének sajátos útjára lépjen. Ellenkezőleg, minden máskjéppen fejlődött és a reakció egyre több pozíciót nyert." „A felkelők ezután akairva-neimakarva nem a szocializmusért, hanem a régi rend visszatéréséért küzdöttek és tulajdonképpen ennek eredményeképpen vette a reakció az egiész ügyet kezébe" — folytatja Tito. Arra a kérdésre, megakadályozható volt-e mindez, így válaszolt: „Ha Nagy kormánya határozottabb lett. volna, ha nem habozott volna, ha energikusan síkraszállt volna az anarchia és a kommunistáknak a reakciós elemek által törtéjit gyilkolása ellen, ha energ'kusan szembeszállt volna a reakcióval, az ügyek folyása is helyes mederbe terelődött volna, és nem került volna sor a szovjet csapatok beavatkozására. Mit tett azonban Nagy? Fegyverbeszólította az embereket a szovjet hadsereg ellen és a nyugati országokhoz fordult segítség(ért". Tito továbbá ezeket mondotta: „Magyarország helyzete a kritikus napokban olyan képet nyújtott, hogy világos volt: szörnyű polgárháború következhet be, melyben a szocializmus teljesen megsemmisülhet és amely egy harmadik világháború tűzfészkévé válhat. Mit tettek a reakciós elemek? V'lágos, hogy egyre jobban előretörtek. Hisz egy kommunista sem állhatott ki pártja mellett, mert ez végét jelentette volna. Általános jelenség volt ez. Sopronban például húsz kommunistát akasztottak fel. Az emberek rohangásztak az utcákon és gyilkolták azokat, akik sárqa cipőt viseltek, csak azért, mert a rendőrség emberei viseltek sárga cipőt. Ezután behatoltak a Iikóházakba és ott öldösték a kommunistákat. Mindezt a felbőszült fasiszta és reakciós csőcselék követte el. A kormány mit sem tett ennek m'- gakadályozására, csak egyre siránkozott a rádióban és segítséget kért ahelyett, hogy harcolt és némi igyekezetet mutatott volna, hogy a kommunisták és a haladó szellemű emberek oldala mellé álljon. Ehelyett kiáltványt adott ki, melyben felmondja részvételét a varsói szerződésben és kihirdeti függetlenségét, stb." „Sokan felteszik most a k|érdést: miért került sor a második szovjet beavatkozásra?" Világosan megmondottuk mindig, s most is kifejtjük álláspontunk t, hogy ellenezzük az idegeli csapatok beavatkozását és intervenu'óját. Mi azonban a kisebb baj? A fejetlenség, polgárháború, ellenforradalom és új világháború, vagy pedig a szovjet csapatok beavatkozása, amint ez Magyarországon történt? Az első katasztrófát jelent, a második hiba. Természetesen, ha ez a beavatkozás megmenti. Magyarországon a szocializmust, akkor, elvtársak, elmondhatjuk: noha ellenezzük a beavatkozást, a szovjet beavatkozás elkerülhetetlen volt. Ha azonban hamarább megtettek volna minden szükséges intézkedést, szükségtelen lett vo'na bármilyen katonai beavatkozás. Nyilvánvaló, hogy ebben az értékelésben, melyet a beszéd más részei tovább részleteznek, sok a határozatlan kijelentés és különféle fenntartás. Ebben különbözik pártunk és más kommunista pártok világos állásfoglalásától, amely nagyra értékeli a Szovjetuniónak a magyar forradalmi munkás-parasztkormány kérésére abban a pillanatban nyújtott segítségét, midőn halálos veszedelem fenyegette a magyar népi demokrácia ügyét és a magyar nép érdekeit. Való'tény az is, hogy az eddigi hivatalos jugoszláv álláspont világosabb volt és nagyfokú nemtetszést váltott Vv