Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-18 / 322. szám, vasárnap

a teheneké és a hasznossággal sem lehetünk még elégedettek. A szarvasmarhatenyésztésnek nagy nemzetgazdasági jelentősége van, mert ez az állattenyésztési termelés alapja és feltétele a növénytermesztés belterjessé tételének. Ez az útja az egész mezőgazdasági termelés lényeges fokozásának, az EFS^-ek jövedelme gyarapításának. A szövetkezetek jövedelmének túlnyomó része az állattenyésztési termelésből folyik. Számos szövetkezetben a tejért bevett összeg a szövetkezet egész pénzbeli jövedelmének 25 százalékát is eléri. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezeti tagok a szarvasmarha tenyésztésre sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak. A EFSZ-ekben sokkal magasabb a munkatermelékenység és alacsonyabb az önköltség. A termelési költségek — különösképpen a növénytermelésben — az egyénileg gazdálkodóknál sokkal magasabbak, mint az EFSZ-ekben; például a búzánál 39 százalékkal, a rozsnál 37 százalékkal stb. Az egy dolgozóra számított mezőgazdasági termék mennyisége az EFSZ-ekben 40 százalékkal nagyobb, mint a többi gazdálkodóknál. Ennek okát abban kell keresni, hogy korszerű géptechnika felhasználása az EFSZ-ekben lehetővé teszi a nehéz emberi munka kifejtésének csökkentését. A magasabb termelékenység és a gazdálkodás belterjesebb jellege lehetővé teszik, hogy az EFSZ-ek minden egyes hektárról lényegesen több mezőgazdasági terméket adjanak be az állami begyűjtés és felvásárlás számára a lakosság ellátására, mint az egyénileg gazdálkodók. így például 1955-ben az EFSZ-ek — bár csak a mezőgazdasági földterület 25 százalékán gazdálkodtak, — az ösázes szemes termékek 33 százalékát, a cukorrépa 40 százalékát és a repce 45 százalékát szolgáltatták be az államnak. Mindez azt bizonyítja, hogy az EFSZ-ek útja a mezőgazdasági termelés tartós növelésére vezet és biztosítja az egész lakosság életszínvonalának állandó fokozását. Emellett ez a mezőgazdasági nagyüzemi termelés útja, amely a dolgozó parasztot nem csigázza el, amint az a tőkés államokban történik. Ellenkezőleg, a közös gazdálkodás a teljes egyenjogúság és a közös döntés elvének betartásával a parasztság életszínvonalának növekedését biztosítja, megkönnyíti munkájukat és fokozza falvaink kulturális életének színvonalát is.. A szövetkezetek képezik a fő tényezőt a falu és a város közötti különbség megszüntetésében. Az EFSZ-ek alapítása különösen örvendetes távlatokat nyit meg falusi asszonyaink számára, akiknek a vállain nyugodott mindeddig a földeken és istállókban végzett egész napos ' munkán kívül a családdal és a háztartással való törődés gondja is. A szövetkezeti nagyüzemi termelés lehetővé teszi, 9