Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-17 / 321. szám, szombat

Egyre dúsabban íízet a kalondai határ ' A KALONDAI EFSZ-nek irodájában az egyik íróasztalon, a sok írás kö­zött, szerényen lapul meg a kerületi nemzeti bizottság levele. Érdemes be­lepillantani ebbe a levélbe, mert igen értékes írás az. Arról értesíti a szö­vetk-zet ť - iáit. hoqy a nyári munkák értékelésénél az első helyet érték el a Banská Bystrica-i szövetkezetek kö­zötti munkaversenyben. Ezért a szö­vetkezet megkapja a kerület vándor­zászlaját és 8000 korona pénzjuta­lomban részesül. Valóban értékes levélről van szó, de még értékesebbek azok a tények, me­lyek okot adtak a levél írására. Is­merkedjünk meg tehát velük, legalább nagyjából. * * * A HATÁR egyik része sima, mint az asztal lapja, s csak ott szakad meg, ahol az Ipoly kígyózik át rajta, kes­keny, sekély medrében. A határ na­gyobb részét a természet azonban kis­sé összegyűrte s egy helyen nagy dom­bot alkotott, mely úgy fest, mint egy óriási teve háta. Több itt a legelő és rét, mint a szántóföld, de ennek elle­nére egyre gazdagabbá válik ez a ha­tár. Miért? Éppen erről lesz szó. Kezdjük talán azzal, hogy a föld semmit sem ad ingyen, s a termésért ugyancsak meg kell 'dolgozni. Most már csak az a kérdés, hogyan? A község dolgozó parasztjai már évekkel ezelőtt felismerték az új lehetőségeket és szö­vetkezetet alakítottak, eggyéforrasz­tották a széttagolt földeket s a gé­peknek adták át a szót, hadd végez­zék el a munka nehezebbik részét. Mert mégiscsak nagy igazság az, ahol a gépek muzsikálnak, ott vidámabb a dolgozó parasztok éneke is, s gyorsab­ban, jobban halad a munka. MIVEL A HATÁR nagyobb részét legelő és rét borítja, a szövetkezet­nek nagy lehetősége nyílik az állatte­nyésztés fejlesztésére. Ámde ehhez arra is szükség van, hogy a legelők és a rétek dúsabbak legyenek, több és jobb minőségű takarmányt adjanak. Az Ipoly nem tartja tiszteletben a szövetkezetesek eme törekvését, mert áradás idején hatalmas területeket önt el és ezután nem igen sietős a dolga, ha apadásról van szó. Meg kel­lett tehát sürgetni egy kicsit az apa­dást, s ezért a szövetkezetesek 70 hektárnyi területen a járási Agropro­jekt útmutatásai alapján, vízlevezető árkokat ástak. Ezenkívül minden év­ben egyre nagyobb területet szórnak be műtrágyával. Tóth elvtársnak, a szövetkezet fiatal elnökének vidáman felcsillan a szeme, amikor a rétek és legelők javításáról van szó. — Szeretnénk megnyerni azt a te­herautót, melyet a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal ad a legjobb szö­vetkezetnek — mondja jókedvűen. Ami igaz, igaz. Kalondán megvan az igyekezet arra, hogy a szövetkezet a rétek és legelők javításában is az el­sők között legyen. Meg is van ennek az értelme. Hiszen minél nagyobb te­rületen hozt&k rendbe a kaszálót, annál több volt a termés. Ez évben 160 hektárnyi rétet repülőgépről szórtak be műtrágyával. Ezenkívül a szántó­földön sem hanyagolták el a takar­mánytermelést. Míg 1954-ben a szán­tóföldről 3800 mázsa takarmányt ta­karítottak be, az idén már 7850 mázsa volt a termés. Ezenkívül egyre nagyobb mennyiségű silótakarmányról is gon­doskodnak. Míg 1954-ben csupán 450 m 3 silőtakarmányt 'készítettek, 1955-ben már 700 m 3 volt a téli kész­let. Ebben az esztendőben pedig, mint jó gazdák, már keveréket is, és most ősszel kukoricaszárra! meg répalevéllel összesen 1000 m 3 kiváló nedvdús ta­karmányt biztosítanak az állatállomány számára a téli időszakra. Ha képletesen akarjuk kifejezni, mennyit növekedett a jobb takarmány­alap következtében a tejhozam, akkor elmondhatjuk, hogy míg 1954-ben évi T9 550 liter tej, táplálta azt a fehér erecskéket. ebben az,évben a 150.000 li­ter tejhozam következtében valóságos patakká duzzadt. Ezért tudott a szö­vetkezet az év végéig mintegy 50 000 liter tejet szabadon eladni. Ez any­nyit jelent, hogy a szövetkezet — ha egv reggeüre 2és fél deciliter tejet számítunk — 600.000 ember számára biztosított reggelit, vagy uzsonnát az évi tejtermelésből. Ez bizony szép dolog, különösen ha figyelembe vesz­szük, hogy amíg a kalondai szövetke­zetesek egyénileg gazdálkodtak, az egész falu alig egyharmadát termelte a mostani mennyiségnek. HA AZT ÁLLÍTANŐK csupán, hogy a kalondai határ azért gazdagabb most, mint valaha volt, mert gépek F% ÜJ SZÖ végzik a nehezebbik munkát, hogy a nagy táblákon jobban lehet megmű­velni a földet, csak az igazság felét mondanánk el. Ezek mind csak elő­feltételek, de egyszeribe kárbaveszné­nek, ha az ember nem használná ki az adott előnyöket, ha nem változna meg a munkaviszonya. A kalondai szövetkezetesek sikerei éppen abból fakadnak, hogy elég gyorsan magukévá tették a nagyüzemi gazdálkodás legfőbb követelményeit, a jő munkaszervezést, a pontosságot és a gazdaságosságot. Náluk törvény­nyé vált, hogy mindért munkát jól és idejében végezzék el. Azért fizet jól a búza, árpa még száraz időben is, azért ért el a szövetkezet ebben az évben is mintegy 30 mázsa szemesku­koricát és 420 mázsa cukorrépát hek­táronként, mert a föld és a növény idejében kapott meg mindent, amire szüksége volt. Azt is mondtuk, hogy egyre javul a tagságnak az új dolgokhoz való viszo­nya is. Ez valóban így van. Mi tanús­kodik erről? Nézzük például a kuko­ricát. — Mind négyzetesen vetjük és most már másképp nem is fogjuk — mondja az elnök. És mit mond a tag­ság? Ugyanazt. Miért? Mert bevált a négyzetes vetés é's megszerették azt. Persze, a vetés idején nem hagyták a barázdákat kiszáradni. No és mit mondanak a cukorrépáról? Ugyanaz a helyzet, ezt a növényt is megszerették. Tavaly 360 mázsa volt a termés hektáronként, ez évben 420 mázsa. Ez azt bizonyítja, hogy érdemes vele foglalkozni, s ezért a szövetkezet tavasszal 4 hektár helyett 8 hektáron vet majd cukorrépát. Nem félnek at­tól, hogy több lesz a dolog. Hadd le­gyen, az eredmény megéri a fáradsá­got. Tavaly mintegy 9000 korona kész­pénzt hozott 1—1 hektár répaföld, az idén 10 000 korona bevétel esik egy­egy hektár cukorrépaföldre, a nagy mennyiségű takarmány értékét nem is számítva. * * * SOKAT, NAGYON SOKAT lehetne még a kalondai EFSZ-röl beszélni. Minden apró siker említést érdemel, mert mindegyik mögött ott áll egy­egy ember. Hát nem szép dolog az, hogy Tóth Bona Antal, Pápai András, Národa István és András, valamint Bálint Lajos fejőgulyások az év elején szavukat ad­ták, hogy évi 200 liter tejjel nagyobb hozamot érnek el a fejősteheneknél és most még ráadást is adtak? Vagy talán csak kovács Antal kertész örül annak. hoqv a kertészet 50 000 koroná­val hozott többet, mint tervezték? Nemcsak a kertész örül ennek, de •nunkatársai is, meg minden tag, mert | nindenkinek van haszna belőle. Ha gyarapodik a szövetkezeti vagyon, nő az osztalékra szánt összeg is. SZÉP, SZÉP, hogy egyre bőkezűb­ben fizet a kalondai határ, s hogy egyre jobb gazdákká válnak a szö­vetkezeti tagok, de mi hasznuk van ebből a szövetkezet tagjainak, vetheti fel az örök kételkedő. Hadd adja meg erre a kérdésre a szálfa termetű, ősz hajú Rubin Lajos volt 8 és félhektáros középgazda a választ. — Mi bizony iől megvagyunk — feleli őszintén, majd azt is megmondja miért. A szövetkezet a pénzjutalmon kívül 1,50 kg búzát, 0,50 kg árpát és 2,50 kg szénát ad egy-egy munkaegy­ségre. Tavaly — négytagú családjával — 1800 munkaegységet dolgozott le. Könnyű kiszámítani, mennyire telt meg a kamrája gabonával. Ehhez jön a háztáji gazdálkodás jövedelme meg a pénzjutalom, amelyből az idén a 9 1956. november 17. korona előlegen kívül még legalább 8 korona osztalékra van kilátás munka­egységenként, melyből a Rubin-csa­ládnak az idén sem lesz kevesebb, mint tavaly volt. Hasonlóképpen lelkesed­nek a többi szövetkezeti tagok, amikor arról van szó, mit nyújt nekik a szö­vetkezet. Éppen az a nagyszerű a szövetkezeti gazdálkodásban, hogy a kis- és kö­zéoparaszt ahogy belép a szövet­kezetbe, egy nagy gazdaság közös gazdája lesz, eddigi szűk lehetőségei hallatlan mértékben megnövekednek és pár ezer koronás vagyona helyett f Kalondán) hárommiliós közös vagyon biztosítja boldogulását. Nem csoda tehát, hogy ebben az évben újabb 14 taggal szaporodott a szövetkezetesek száma. Nincs is már a szövetkezeten kívül csak három gazda, de már ők is barátkoznak a belépés gondolatával. Gondolkozik még Gyenes János is, de a fia már a szövetkezetben dolgo­zik ... MIKĽA JÁNOS Tovább folyik a harc a detrittel Az ostravai „Stavod" vízgazdálko­dási építkezések népi szövetkezetének alkalmazottai gondos előkészítés után szerdán, november 14-én megkezdték a víz kiszivattyúzását az Ostrava— Zábŕech-i Bedrich tárnából. A tárnát 1902-ben elárasztották, mikor a bá­nyászok „detritbe" -ütköztek (átned­vesedett homok és kavicsréteg). A detr't alatt, mely több száz méter mélységében húzódik a karvinái kör­zeten át, körülbelül háromnegyed mi­liárd tonna jó minőségű feketeszén rejlik. Nem lehet ezt a szénmennyi­séget kifejteni addig, míg r.em teszik ártalmatlanná azt a hatalmas meny­nyíségű vizet és gázt, mely a detrit­rétegben kb. 80 atmoszféra nyomás aJatt van. A víz elszivattyűzása az előkészítő munkák további fázisa a detrit pon­tos megismerésére. Most az a fő, hogy megállapítsák, milyen nagy mennyi­ségű víz folyik az elárasztott tárná­ba a felszíni nedves rétegekből. Ha ez a vízfolyás csekély, akkor közvet-, lenül a detrit rétegből kezdik meg a víz elszivattyúzását. Ha sok felszíni víz folyik be, akkor fúrásokat végez­nek a víztartalmú rétegekbe és csak utána kezdik meg a víz elszivattyúzá­sát a detrit rétegből. A jövő év terve a gömöri vasércbányákban HAZÁNK MINDEN DOLGOZÓJÁT tettekre sarkallja a nagy cél, amit az országos pártkonferencia tűzött elénk: a szocializmus felépítését, s a lehető leggyorsabb elérését annak, hogy az egy főre eső termelés túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokét. A ter­melés növelése azonban csak úgy ér­hető el, ha munkamódszereinket tö­kéletesítjük, ha a meglevő munka­erővel sokkal több értéket állítunk elő. A Gömöri Vasércbányák dolgozói az elkövetkező 1957. évben új mű­szaki és szervezési eljárásokat ve­zetnek be, hogy nagyobb termelési eredményeket érjenek el. A terveket, — melyek a bányaüzemek műszaki és szervezési intézkedéseinek összes­sége —, az üzemek vezetőségének hattagú bizottsága állította össze. Minden üzem részére pontosan kidol­gozták a tervet, s azután a bányák vezetőségeinek küldték. Itt közösen vitatják meg ezeket a műszaki és szervezési újításokat a bányák dol­gozóival. Figyelembe vesznek minden hozzászólást, amely az intézkedések keresztülvitelét, a • termelés gazdasá­gosságát elősegíti. Mert a műszaki­szervezési intézkedéseknek biztosíta­niok kell az önköltségek csökkenté­sét, a határidők és a tervbe vett fel­adatok idejében való teljesítését. Az összüzemi tervelőkészítő bizott­ság minden üzem részére a külön­féle akciók sorozatát dolgozta ki. Hogy csak egynéhányat említsünk: az új fejtési módszerek bevezetését, a különböző gépek beállítását, a víz­öblítéses fúrás fokozott alkalmazását, a betongerendák használatát és kü­lönböző más jelentősebb újítás ke­resztülvitelét, melyek a termelés egyenletes ütemét biztosítják. A tervelőkészítő bizottság a mű­szaki-szervezési intézkedések kidol­gozásához a munkálatok időbeli har­monogramját is meghatározta. Ennek alapján látogatják meg azután a bi­zottság tagjai az üzemeket, hogy a helyszínen irányítsák a munkálatok menetét. A MÁSIK NEM KEVÉSBÉ FONTOS KÉRDÉS a bányaüzemek műszaki fej­lesztése. Az érc fejtése a Gömöri Vasércbányákban állandóan emelke­dik. Évről évre több ércet fejtenek bányászaink, s ezekben az eredmé­nyekben nagy szerepe van a bányák gépesítésének. Az 1957. évben az érc­rakodás gépesítésének a bányák mé­lyén 51 százalékot kell elérnie a Gö­möri Vasércbányákban. A fejtés és termelés tervei minden bányaüzem részére elkészültek. Ezeket a terve­ket most a bányák mindegyike rész­leteiben dolgozza ki, s még ebben a hónapban megtárgyalja azokat az üzem dolgozóival. Erről beszélgetnek majd a bányászok munkahelyeiken, a gyűléseken a a termelési értekezle­teken a műszakiakkal, a párt és szak­szervezet funkcionáriusaival. Hozzá­szólnak. javaslatokat tesznek a tervek kivitelezésére. S amikor mindent ala­posan megtárgyaltak, szétírják a ten­nivalókat minden üzemrészleg szá­mára. Ez idő szerint még korai jóslások­ba bocsátkozni, hogy milyen megta­karítást eredményez a tervek kivi­tele. De hozzávetőleges becslés sze­rint máris megállapítható, hogy nagy összegekről, van sző. Az 1957-es évi terv a termelés jelentős emelését és a munkatermelékenység növekedését feltételezi. Ezért a dolgozók egyéni kezdeményezésének nem szabad alábbhagynia. S ha majd a bányá­szok és technikusok alaposan megis­merik a feladatokat és magukévá te­szik üzemeik termelési problémáit, tovább mennek az újítások kérdésé­ben. Mert csak Ilyen módon lehet­séges a tervfeladatok teljesítése, a termelés gazdaságosságának fokozá­sa. (mgy) ^jj-évi y képező g éppel a kovizervgyárbavi A Malackai Konzervgyár gyártmányai messze földön híresek. Németprszágba, Izlandba, Belgiumba, Svéd­országba és Brazíliába szállítanak konzerveket, kompótokat. Tervüket már egy hónappal ezelőtt teljesítették. Az év végéig 20 százalékkal szárnyalják túl jeladataikat. Ez azt jelenti, honn gyártmányaikkal bőségesen el­látják hazai piacot is. B al ol d al i k ép ünk ö n a kész kompótokat készítik elő elszállításra. Jobboldali ké-. pünkön az üzem szeszfőző részlegét láthatjuk, ahol lllá Irén kezeli az üvegtöltö automatát. m Enyicke — két szemszögből nézve Enyickén a lakosság egy része tagja az EFS7.-nek, más része pedig önállóan gazdálkodik. Hogy van kü­lönbség'a két gazdálkodás között, azt legjobban meglátjuk, ha röviden vá­zolni fogom a két gazdálkodást, az eredményeket. Papuga elvtárs, a szövetkezet fiatal elnöke, a tagok támogatásával és se­gítségével olyan fejlődésnek indította a szövetkezetet, amilyenről még a leghűségesebb tagjai sem mertek vol­na álmodni. Am : eddia nem sikerült ebben a községben, a szövetkezet se­gítségével a község az idén száz szá­zalékra teljesítette a beadást, söt 5 vagonnal — terven felül — adtak be terményt. A munkafegyelem a szövetkezetben rendkívül jó, így megfelelő eredmé­nyeket érnek el. Ezt látván a na­pokban Kovács Ferenc, Sedlák Tamás, és Papuga György háromhektáros kis­gazdák beléptek a szövetkezetbe. Ők is megpróbálják, hogy hol jobb. Egy­két év múlva biztosan meg lehet írni a véleményüket, ugyanúgy, mint most a régebbi szövetkezeti tagokét, Bod­nár Józsefét, aki azelőtt szintén kis­gazda volt. Nem fiatal, nem öreg ember, olyan 50. év körüli, a szövetkezetben egye­dül dolgozik. Néha a felesége is segít. A lovak köriil foglalatoskodik. Mun­kája után minden hónapban 500—600 korona előleget kap. Az első félévben ledolgozott munkaegységeire 20 má­zsa terményt kapott. Az évvégi elszá­molásnál is kap 20 mázsa terményt. Összesen tehát 40 mázsa terményt visz haza a szövetkezetből. — Ennyi gabonám soha nem volt, amíg önálló voltam. Meg vagyok elé­gedve, nyugodtan végzem a dolgo­mat és örülök, hogy végre ezt az időt is megértem. Ezt mondta• Bednár ózsef, és' nem mond mást Palencsál István sem, aki mint középparaszt szintén a kezdet kezdetén állt be a szövetkezetbe. Tíz gyereknek az apja. Olyan 55 év kö­rüli, fehér hajú, sokat dolgozó ember, akinek azelőtt nem sok vidámság ült az arcán, mert mindig azon töpren­gett, mit ad a tíz gyerek szájába. Ez volna az egyik oldal, a dolgok egyik oldala. De szólni kell a magán­gazdálkodókról is néhány szót. Elő­ször is azokról, akiknek legnagyobb érdekük volna a szövetkezet támoga­tása. Hornyák István 2.80 és ifjabb Vanyó János ugyancsak 2,80 hektá­ros kisgazdák tagjai a helyi nemzeti bizottság tanácsának. Teljesítik ren­desen kötelezettségüket, csak hát ne­kik is a szövetkezetben kellene lenni­ök. Csakis akkor tudják a többi ma­gángazdálkodót is megnyerni a szö­vetkezeti gondolatnak, ha ők is jó példával járnak elöl. Iván Sándor A Malackai Konzervgyárban üvegbe rakott uborkát is készítenek télire. Képünk Janeöková elvtársnőt mutat­ja be munka közben. Az üzem dolgozói rövidesen meg­kezdik a készételek gyártását is, ame­lyek az eddigi tapasztalatok szerint jól beváltak . (Sluka felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom