Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-17 / 321. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. november 17. szombat 30 fillér IX. évfolyam, 321. szám, Mindig a haladás útján 1939. október 28-án és november 15-én a prágai diákság nagyszabású tüntetése adta tudtára a Csehszlo­vákiát megszálló hitleri zsoldosoknak: a kommunista párt vezette forradal­mi ifjúság tudja, hol a helye a sza­badságrablók elleni élet-halál küzde­lemben. Fiatal, fegyvertelen emberek vére öntözte az arany Prága utcáit. A gyilkos golyók derékbe törték több más társuk mellett Jan Opletal or­vostanhallgató és Otakar Sedláček bá­nyász életét. Vállvetve néztek far­kasszemet az SS puskákkal, egy tűz lobogott szívükben, szemükben s egy­más mellett hanyatlottak az utca hi­deg kövezetére. A diák és a munkás. Az igaz ügyért harcoló diák és mun­kás szövetségének vérrel pecsételt szimbóluma ez a két kioltott ember­élet. A fasizmus fél a haladás útját fel­ismerő, a félre nem vezethető em­berektől még akkor is, ha fegyverte­lenek. A fasizmus úgy retteg az em­bert öntudatosító kultúrától, mint ör­dög a szenteltvíztől. Ez magyarázza 1959. november 17-ét, amikor kilenc diákot kivégeznek, 1200 társuk sorsa a halálnál is rosszabb koncentrációs tábor és a cseh főiskolák kapuit le­zárják. Ez a fasizmus majd hat év­re szóló visszavonhatatlan ítélete. K. H. Frank államminiszter, a cseh nép véreskezű hóhéra, 1942-ben egy nála járt küldöttségnek ezt mondja: „Ha a háborút Anglia nyeri meg, önök maguk megnyitják iskoláik kapuit. Ha pedig Németország nyeri meg, akkor elég lesz önöknek az ötosztályos ele­mi is." Nemcsak az emberi élet, hanem az emberi értelem kioltása is módszere és célja az „Übermenscheknek". De a nép, amelynek kezéből a müncheni árulás egy időre kiütötte a fegyvert, megsokszorozódott izzó gyűlöletét szegzi szembe az emberiességet sár Hazaérkezett Magyarországról a csehszlovák kormányküldöttség Budapest, (ČÍK). — November 15­én délelőtt repülőgépen Budapestre, a Magyar Népköztársaság fővárosába érkezett a Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttsége Viliam Široký mi­niszterelnökkel az élen. A csehszlovák kormányküldöttség azért jött a szomszédos országba, melynek eseményeit a csehszlovák nép figyelemmel kíséri, hogy a magyar kormány képviselőivel tárgyaljon a nemzetközi helyzetről, Magyarország helyzetéről és a csehszlovák nép se­gítségének realizálásáról, amellyel a magyar dolgozókat a súlyos belső helyzetben segíteni akarja. A tanácskozás délelőtt 11 órakor kezdődött a parlament épületében Dobi István, a Magyar Népköztár­saság elnöki tanácsa elnökének, K á­d á r János, a forradalmi munkás-pa­rasztkormány elnökének, Marosán György államminiszternek, Apró An­tal iparügyi miniszternek, Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszternek, Sebes István külügyminiszterhelyet­tesnek és más kiváló személyiségeknek jelenlétében. A nagyon szívélyes és őszinte légkörben folytatott tanácsko­záson csehszlovák részről részt vett Major István, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete is. A parlamentben a fő beszédeket Kádár János magyar miniszterelnök, (Folytatás a 2. oldalon) za a hibákat is. És nálunk senki sem tagadja, hogy az iskolaügy szakaszán is van még nem egy fogyatékossá­gunk. Az elért eredmények semmi­esetre sem jelentik azt, hogy velük elfedjük a fogyatékosságokat. Nem is tesszük ezt. Különösen az utóbbi hó­napokban a különböző fokozatú isko­lákon egy sor komoly intézkedés tör­tént, amelyek célja a hibák fölszá­molása. Kétségtelenül éppen e téren nem lehet máról holnapra kiküszö­bölni minden akadályt. Nem lehet például egyszeribe megszüntetni a két váltásos tanítást, mert nem lehet egy­szerre felépíteni több száz iskolát. Nem lehet azonnal elérni azt, hogy minden tanítónak és tanárnak a meg­követelt szakminősítése legyen. De amit ma meg lehet tenni, azt a párt és a kormány meg is teszi. A fejlődést ezen a szakaszon is teljes egészében kell néznünk, minden előnyével és hátrányával egyetemben. Nem szabad azokra hall­gatni, akik saját céljaik érdekében akarják „kamatoztatni" a fennálló fo­gyatékosságokat, akik el szeretnék hitetni az ifjúsággal, diákjainkkal, hogy csak hibák vannak s mellettük minden eddig elért vívmány eltörpül. S éppen ezért kell éppen ma, a nem­zetközi' diáknapon visszapillantani a múltba. Ha ezt megtesszük, megyö­ződhetünk arról, nemcsak a fasizmus volt az, amely az Iskolák kapuinak bezSrásával is harcolt a kultúra, a művelődés terjedése ellen, hanem minden uralkodó kizsákmányoló osz­tály csak annyiban támogatja a mű­velődést, amennyire az osztályérde­keit szolgálja. És éppen itt, e ponton foglalkoznunk kell röviden egy igen időszerű prob­lémával. A szomszédos Magyar Nép­köztársaságban az iskolaügy terén és más szakaszokon fennálló komoly fo atryti atcmuc ŰÍ ciiiuuiicaacuci sai- , ., . , , .... ba tipró, a szellem napvilágát közép- | játékosságok hozzájárulták ahhoz kori sötétségbe burkolni szándékozó hitleri őrülettel. Ez a gyűlölet páro­sulva a kommunista párt igazi ha­zafiakat egybefonó és harcra buzdító, semmitől vissza nem rettenő eszméi­tető szervezőmunkájával, az ellenál­lás éveiben félelmetes anyagi erővé válik. , A nép soraiban, s bátran mond­hatjuk első soraiban harcolnak a fia­talok legjobbjai is. A jövő szépsé­géért mennek a csatába, úgy mint felejthetetlen harcostársuk, Július Fu­čík, aki a Gestapo megkínzott, de meg nem tört foglyaként írta felejt­hetetlen sorait: „Szerettem az éle­tet és szépségéért mentem a csatá­ba. Szerettelek benneket emberek és boldog voltam, hogy ha szeretetemet viszonoztátok..." Ez a mondat a rosszal mindig és minden körül­mények közzepetjs harcba szálló szo­cialista humanizmus egyik legszebb krédója. Ezekben a fiatalokban mély gyöke­ret vertek a forradalmi hagyományok, 1848 emléke, amikor a prágai főis­kolások a munkások oldalán szálltak szembe az osztrák abszolutizmussal. Nem feledkeztek meg arról, hogy 1905-ben diákvér is hullott az első orosz forradalom mellett hitet tevő tüntetésen, hogy a burzsoá köztársa­saság idején a haladó egyetemistáknak ádáz harcot kellett folytatniok a fő­iskolások fasiszta csoportjai ellen. Harcuk, áldozatuk nem volt hiába­való. A szovjet katonának köszönheti népünk, ifjúságunk 1945, az új élet tavaszát. Ezért ünnepelhetjük ma is a nemzetközi diáknapot. Nem célunk az, hogy statisztikai adatok felsorakoztatásával bizonyít­suk iskolaügyünk óriási fellendülését a háború utáni években egészen má­ig. Aki nem vak, aki tárgyilagosan fontolóra veszi a tényeket, annak tisztán kell látnia: a szocialista rend­szernek életérdeke minél több mű­velt, képzett, felvilágosult embert ne­velni. A rohamos fejlődés természe­tesen és törvényszerűen magával hoz­hogy az ellenség demagóg módon visszaélve ezekkel a kiküszöbölhető hibákkal, az ifjúság nagy részét fél­revezette, olyan harcba vonta be, amelynek objektív következménye a diákság akaratától függetlenül a fe­hér terror többnapos dühöngése volt. Ha a magyar nép legjobb erői a párt vezetésével és a szovjet hadsereg se­gítségével még idejében nem fordul­nak szembe ezzel a fenyegető ve­széllyel, akkor semmi kétség, hogy mi lett volna a magyarországi tanuló­ifjúság sorsa. Semmivel sem jobb, mint a Ilorthy-uralom idején volt, amikor munkás- és parasztgyerek alig került az egyetemre, amikor sok ezer esetben a végzett, diplomás értelmiség hólapátolás avagy más fi­zikai munkát volt kénytelen vállalni, hogy fenntartsa életét. Nagy tanulság ez a magyarországi ifjúság számára s ebből a tanulság­ból a mi diákságunk is okul. Ezért nem szabad elfeledkeznünk az ifjú­ság forradalmi hagyományairól, újra és újra fel kell őket eleveníteni, mert hiszen a ma tanuló ifjúsága saját tapasztalatából nem ismerkedhetett meg a múlt gyászos gyakorlatával és így nem tudja eléggé felmérni azt, amit a szocialista rendszertől kapott. A nemzetközi diáknap a világ ha­ladó ifjúsága szolidaritásának napja. Tizenegy évvel ezelőtt jöttek össze a szabad Prágában, Közép-Európa Ieg régibb egyeteme, a Károly egyetem székhelyén az egész világ diákjainak küldöttei, hogy meghajtsák fejüket a bátor cseh főiskolások emléke előtt, akik elsőkként nyíltan harcot indítot­tak a náci zsarnokság ellen. E tizen egy év alatt óriási mértékben meg­nőtt a béke, a haladás tábora s eb­ben a táborban nem kis szerepet tölt be a forradalmi ifjúság, összefogása, egysége, harcos kiállása a közös el­lenséggel szemben, mindez egyik fon­tos biztosítéka annak, hogy a tőkés múlt nálunk nem térhet vissza, hogy a tőkés uralom az egész világon tör­vényszerűen vereséget fog szenvedni. Egyre nagyobb teret hódít a szövetkezeti gondolat Az év eleje óta 28 szövetkezet alakult A prešovi kerületben az egységes földművesszö­vetkezetek jó gazdasági eredményei és a szövetkezeti tagok szüntelenül emelkedő életszínvonala arra ösz­tönzi a földműveseket, hogy belépjenek a szövetke­zetbe, és hogy új EFSZ-eket alakítsanak. Az év ele­je óta a kis- és középparasztok a prešovi kerületben 28 új harmadik típusú EFSZ-t alakítottak, amelyekbe 429 tag lépett he. Az új szövetkezeti tagok 7765 hektár földön gazdálkodnak. Ugyanebben az idő­szakban kibővült a már meglévő szövetkezetek tag­és földalapja. 343 új tag 624 hektárral lépett be a meglévő EFSZ-ekbe. A tagság körében a legnagyobb qyarapodást érték el a nagykaposi járás EFSZ-eiben — 116-ot —, a nagymihályi járásban 86-ot, a sa­binovi járásban pedig 28-at. Veľké Žalužicében 21 űj taggal bővült a szövetkezet A nagymihályi járásban a veiké žalužicei szövet­kezeti tagok minden évben az elsők között vannak "az őszi munkák elvégzésében. Ez idén is igyekeztek idejében elvetni az őszieket, elvégezték a mélyszán­tást is a tavasziak és a kapásnövények alá és 20 hektárnyi alacsonyhozamú legelőt szántottak fel. Veľké žalužicében a szövetkezeti tagok jó munká­ja és sikeres gazdálkodása nem marad visszhang tnélkül. Az év eleje óta 21 új tag lépett be a szö­vetkezetbe, 90 hektárnyi mezőgazdasági területtel. Utoljára Gajdoš Andráš kisparaszt határozta el ma­gát a szövetkezeti gazdálkodásra, aki 0,84 hektárnyi földjével nem tudta eltartani családját és kénytelen volt a városban dolgozni. Most a növényi termelésben dolgozik és nemcsak azt dicsfri, hogy otthon van a családja körében, hanem hogy nagyobb a jövedelme is, mint amikor önállóan gazdálkodott. Naponta tíz új antenna A bratislavai televíziós mű­szaki szolgálat dolgozói a te­levíziós adások megkezdése óta fokozott igyekezettel dolgoznak. A televízor-tulajdonosok száma rohamosan növekszik. Csak Bra­tislavában és környékén min­dennap 10 új televíziós vevőt helyeznek üzembe. A TV mű­szaki szolgálat dolgozóit képein­ken munka közben mutatjuk be. Jobboldalt: Perkács Vilmos sze­reli az antennát, lent: Mungyer István javítja az egyik készülé­ket. SZÖVETKEZETEINK NEM MARADNAK ADÓSAK AZ ÁLLAMNAK Teljesítették az egész évi húsbeadást A második ötéves terv első éve fel­adatainak határidő előtt való teljesí­téséért indított szocialista munkaver­seny, továbbá az EFSZ-ekben a mező­gazdasági termelés szüntelen növelése, a begyűjtési dolgozók, valamint a nemzeti bizottságok munkájának meg­javulása hozzájárult ahhoz, hogy november első dekádjának végéig a bratislavai kerületben már számos já­rás teljesítette egész évi feladatait az állattenyésztési termékek egyes faj­táiban. A szarvasmarha begyűjtésében a nagymegyeri, somorjai járás, valamint a Bratislavai Központi Nemzeti Bizott­ság, a sertésbeadásban a vágújhelyi járás, a tejbeadásban a myjavai, tren­číni, vágújhelyi és Bratislava környé­ki járások, a tojásbegyűjtésben pedig a somorjai járás és a Bratislavai Köz­ponti Nemzeti Bizottság teljesítették egész évi begyűjtési feladataikat. A bratislavai kerület 17 járása közül 12 már teljesítette a baromfibegyűjtés egész évi tervét. A gyapjú beadásának tervét pedig a nagymegyeri, myjavai, vágújhelyi és pezinoki járás is tel­jesítették. A felsorolt járások nagy érdeme, hogy a bratislavai kerület a harmadik negyedévben a vörös zászlóért folyó országos versenyben elnyerte a „har­madfokú megtisztelő elismerést". Teljesítették az évi tervet A harmaneci papírgyárban A harmaneci papírgyár dolgozói si­keresen teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulója tiszteletére tett felajánlásokat. Ez azt jelenti, hogy már befejezték az idei tervet. Az eredmény elérésében nagy része van a dobsinai üzemnek, amely a legtöbbet termelte. A dobsinai üzem­ben a fát dolgozzák fel, s innen látják el faanyaggal Szlovákia sok cellulóze­és papírgyárát. Teljesítették felajánlásukat A szobránci szénkutató központ dolgozói szeptember 25-én felajánlást tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójára, hogy az év végéig 10 000 m fúratot végeznek el terven felül. Eddig már 6898 métert értek el. Nagyon jó eredmények szü­lettek a kelet-szlovákiai alföldön vég­zett fúrásoknál. A munkaversenyben az év elejétől Ján Hrenka csoportja jár az élen. Ez a csoport már terven felül 2816 métert fúrt. Olenáč és Chachalák csoportjai is túlhaladták már a 2500 métert. Örömteljes jelentés A Morvaországi Vasművek dolgozói jelentik, hogy csütörtökön, november 15-én teljesítették az egész évi tervet. A vasművek olomouci üzemét már ötször tüntették ki a kormány és a szakszervezetek központi tanácsa vö­rös vándorzászlajával. Az idei terv 100,2 százalékos teljesítésével telje­sítették ígéretüket, amelyet az Egyip­tom ellen intézett agresszió elítélése­kor tettek. A vasgyár dolgozóinak jó munkája hozzájárul hazánk védelmi képességének fokozásához. Tervük si­keres teljesítése alkalmából a dolgo­zók felajánlották, hogy az év végéig 10 millió korona értékben termelnek árut terven felül. 45 000 tonna szenet fejtenek terven felül A sokolovói Vilém Bányában e na­pokban teljesítették a szénfejtési terv évi feladatait. A legjobb eredményeket Vasil Šulič ifjúmunkás kollektívája és Jozef Mohland csoportja érte el. A Vilém Bánya bányászai számítanak arra, hogy az év végéig még 45 000 tonna szenet fejtenek. Több mezőgazdasági terméket adunk közellátásunknak A Királyhelmeci Állami Gazdaság dolgozói gyűlésükön a magyarországi eseményekkel foglalkoztak. Határo-' zatukban így írnak: „Biztosítjuk pár­tunkat és kormányunkat, hogy a Ki­rályhelmeci Állami Gazdaság dolgo­zói, akik a magyar határ közelében élnek, sohasem tén.nek le a szocia­lizmus építésének útjáról. Hűségesek maradnak a Szovjetunióhoz, amely felszabadított minket, segítségünkre volt és megmutatta előrehaladásunk boldogabb útját, amely dolgozóink életszínvonalának emeléséhez vezet. Nem engedjük meg jenkinek, hogy megzavarja munkánkat a szocialista mezőgazdaság építésében. Ügy fo­gunk dolgozni, hogy még több mező­gazdasági terméket juttathassunk dolgozóink asztalára és földjeinket úgy műveljük meg, hogy az ötéves terv második évében még gazdagabb termést hozzon." A Királyhelmeci Állami Gazdaság­^ dolgozói. így fejezik ki a párt iránti szeretetüket A bardejovi szövetkezetesek a rendkívüli taggyűlésen a párt és a kormány iránti szeretetüknek, hűsé­güknek értékes kötelezettségvállalás­sal adtak kifejezést. Felajánlást tet­tek, hogy az év végéig terven felül 12 ezer liter tejet, 15 ezer tojást, 9600 kg sertéshúst adnak dolgozóink asztalára. A bardejovi • szövetkezete­sek eredményes munkáját mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a ter­vezett 22 korona munkaegység érté­két már a harmadik negyedév vé­géig 30 korona 60 fillérre növelték. -ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom