Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-01 / 305. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. november 1. cslitörtök 30 fillér IX. évfolyam, 305. szám. NÉPÜNK LEGYŐZHETETLEN EGYSÉGE Hazánk népe napról napra meg­indultsággal követi a szomszédos Magyarországon folyó események fejlődését. Nem lehet számára kö­zömbös a szövetséges ország sor­sa; de tudatában van annak, hogy szorongva figyeli mindezt a világ­reakció is. A Szovjetunió, Kína, Csehszlo­vákia és a többi szocialista orszá­gok népeinek nagy sikerei szálka a szocializmus minden árnyalatú és fajtájú ádáz ellensége szemé­ben. A béke és szocializmus egész táborának, de elsősorban a Szov­jetuniónak a nemzetközi feszült­ség enyhítésére és javítására irá­nyuló fáradhatatlan igyekezete, valamint azok a vitathatatlanul pozitív eredmények, amelyeket eb­ben az igyekezetben elért, nincsenek és nem voltak kedvére sem a nyu­gati imperialistáknak, sem a népi demokratikus országok áruló emig­rációjának, amely eladta magát. Ahogyan a halnak vízre van szüksége, ugyanúgy szükségük van az imperialistáknak arra, hogy el­ködösítsék az államok és nemze­tek közötti együttélés derűs egét. Ahogyan megszervezik és pénzzel támogatják a szocialista országok ellen irányuló felforgató tevékeny­séget, ugyanúgy szőtték az impe­rialisták az ellenforradalmi össze­esküvést a magyarországi népi de­mokratikus hatalom ellen. Kezük nyomát határozottan felismerjük a legutóbbi napok eseményeiben is. Keselyuk módjára kezdtek gyüle­kezni a magyar nép és a szocia­lizmus ellenségei, a horthysták, a fasiszták, hogy lecsapjanak a Ma­gyar Népköztársaságra. Számos, a munkásosztályhoz hű dolgozó és becsületes ember esett áldozatául a hivatásos gonosztevők megva­dult bandái terrorjának. Magyarországon az erők viszo­nya még nem tisztázott véglege­sen. De a legutolsó hírek vi­lágosan mutatják, hogy Magyar­országon a szocialista építés út- I ja komoly veszélyben forog, hogy a szocializmus ellenségeinek sok irányban sikerük van. Kétségkívül szükséges a magyar munkásosztály és az egész dolgozó nép újabb nagy erőfeszítése, hogy biztosítsák az országban a nép hatalmát és a szocialista társadalom további sikeres építésének lehetőségét. A nyugati imperialisták és mo­nopolisták egyidejűleg újabb há­borús tűzfészket kezdenek szítani. A ravasz módon, időben egyező terv szerint és titkos megegyezés alapján izraeli alakulatok törtek be Egyiptomba és megindultak Szuez felé. Anglia és Franciaország köz­ben megható gondoskodást tanú­sítanak a Szuezi-csatorna biztosí­tása iránt, s ezt az említett orszá­gok katonai szuronyainak és tank­jainak kell kifejeznie. Mindennek hátterében — mint mindfg — a monopolisták zsákmányoló érdekei láthatók. Súlyos árat számít ezért a re­akció, mely még soha és sehol nem volt képes máshová vezetni a né­pet, mint nyomorba és rabságba. Ez felháborodással tölti el hazánk minden becsületes polgárát. Nem, ez nem a mi utunk! Mun­kásosztályunknak, parasztságunk­nak, értelmiségünknek, Csehszlo­vákia minden dolgozó emberének elég tapasztalata van a reakció sö­tét céljairól. De válaszolni is tu­dunk erre! Élénk emlékezetünkben van, amikor 1948 februárjában a burzsoázia karmai közé akarta ra­gadni népi demokratikus hazánkat, szabadságunkat, amelyet a nemzet legjobb fiai drága életének áldo­zataival és a szovjet hadsereg több ezer elesett hősének életével váltottunk meg. Akkor egy ember­ként lépett fel Csehszlovákia népe, hogy testével védje a nemzeti for­A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a Szovjetunió és a többi szocialista államok barátsága és együttműködése fejlődésének és további megszilárdításának alapjairól radalom eredményeit és szocialista jövőjét. A reakció puccskísérletét erélyesen szétvertük. A szocializmus ügyében, a népi demokrácia legalapvetőbb elveiben, a munkásosztály legsajátabb ér­dekeinek ügyében nem lehet egyez­kedni! Ennek tudatában követi és követte népünk a mai magyaror­szági eseményeket. Már több mint egy hete folynak dolgozóink, az üzemek, a városok és a falvak, a diákotthonok, hiva­talok és iskolák gyűlései, összejö­vetelei egész köztársaságunk terü­letén. Már több mint hétezer ha­tározat érkezett e napokban pár­tunk Központi Bizottságához, több ezer köztársaságunk kormá­nyához a munkahelyekről. A dol­gozó nép ezekben a határozatok­ban fejezi ki egységes akaratát, hogy szilárdan és bátran akar ha­ladni előre a szocializmus építé­sének útján. Kifejezően mutatják ezt az új szocialista kötelezettség­vállalások százai, amelyek a má­sodik ötéves terv első éve felada­tainak teljesítésére és túlteljesíté­sére irányulnak. Népünknek ez az áldozatos munkája még jobban nö­veli országunk erejét és lényege­sen emeli az életszínvonalat. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállaljuk, hogy ez évi tervfeladatainkat de­cember 24-ig teljesítjük" — írják a forradalmi múltú krompachyi MEZ Üzem dolgozói. A Treboni Állami Gazdaság dolgozói levelük­ben kijelentik: „A tejbeadást to­vábbi 70 ezer literrel, a marha­húsbeadást 15 ezer kilogrammal túlteljesítjük." Nem lehet hallgatni, vagy félre állni, tudjuk, hol a helyünk — így beszél a dolgozó nép. Hazánk nyugati részében, Chylicében ugyanúgy, mint keleten, Sečov­cén a földművesek épp ezekben a napokban alakítottak új szövet­kezetet. A trebenicei nyilvános gyűlésen a nemrégen megalakított szövetkezetbe 15 földműves jelent­kezett tagul. Október 27-én a brnói kerületben, Vodéradyban 30 föld­műves határozta el magát a szö­vetkezeti gazdálkodásra. Ez csak néhány példa a sok kö­zül. Munkások, földművesek, szövet­kezeti tagok, az ifjúság, értelmi­ségünk tagjai kérik, hogy éppen most vegyék fel őket a Kommu­nista Pártba. Határozott a szavuk a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű polgároknak: „A szo­cializmus felé haladó Csehszlová­kia a mi hazánk." A dolgozó nép még szorosabban tömörül bevált vezére, Kommunis­ta Pártja köré. Hiszen a pártban van a biztosíték, hogy nem térünk le a helyes útról, hogy megbir­kózunk minden akadállyal és ne­hézséggel. A párt vezetésével a munkásosztály és a dolgozó nép olyan sikereket ért el, amilyenek­ről sejtelme sem volt és nem is lehetett a kapitalizmus idején. Fejlett szocialista iparunknak ma világhíre van, falvaink az új élet felé haladnak, kézzelfoghatók a nép életszínvonala szüntelen emelkedésének bizonyítékai. Sok minden nyomja még szívün­ket. Sok mindennel nem lehetünk megelégedve, vannak olyan dolgok, amelyek miatt jogosan elégedetlen­kedünk. De egy biztos: a párt biz­tosíték arra, hogy kitartóan eltire haladunk, hogy következetesen ki­küszöbölünk mindent, ami a szo­cialista építés előrehaladását még fékezi. Erőnk egységünkben, a párt, a kormány és a nép összetartásában van. És éppen ez az egység, amely megerősít bennünket és amely egyszersmind igazi páni félelmet CFolvfatés s t V,rta!on1 Moszkva, (TASZSZ) — A Szovjetunió külpolitikai kap­csolatainak rendíthetetlen alapja volt és marad vala­mennyi állam békés egymás mellett élésének, barátságá­nak s együttműködésének politikája. E politika legmélységesebb és legkövetkezetesebb megnyilvánulása a szocialista országok közötti kölcsö­nös kapcsolatok. A szocialista nemzetek nagy közössé­gének országai, amelyeket a szocialista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár internaciona­lizmus elvei egyesítenek, kölcsönös kapcsolataikat csu­pán a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség tiszteletbentartása, az állami függetlenség és szuvereni­tás, az egymás belügyeibe való be i.iem avatkozás elveire építhetik. Ez nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltéte­lezi a szocialista közösség országainak szoros testvéri együttműködését és kölcsönös segítségét gazdasági, po­litikai és kulturális tér?n. A második világháború és a fasizmus leverése után ezeken az alapokon jött létre, szilárdult meg és bizo­nyította be !.iagy életképességét a népi demokratikus rendsier számos európai és ázsiai országban. Az új rendszer kialakítása és a társadalmi kapcsola­tok gyökeres forradalmi átalakulása folyamán nem csekély nehézségek, megoldatlan feladatok, sőt hibák me­rültek fel, még a szocialista államok kölcsönös kapcso­lataiban is, helytelenségek és hibák, amelyek csökken­tették a szocialista államok kapcsolataiban az egyenjo­gúság elvét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz­szusa teljes határozottsággal ejjtélte ezeket a helyte­lenségeket és hibákat s a Szovjetunió kormányának feladatává tette, hogy a többi szocialista országhoz való kapcsolatai terén következetesen a nemzetek egyen­jogúságának lenini elveihez igazodjék. A Szovjetunió ki­jelentette, hogy teljesen tiszteletbeli kell tartani mind­azon országok történelmi múltját és sajátosságait, ame­lyek az új élet építésének útjára léptek. A szovjet kormány következetesen megvalósítja a XX. kongresszusnak ezeket a történelmi határozatait, ame­lyek megteremtik a szocialista országok barátsága és eqyüttműködése további megszilárdításának feltételeit, minden állam teljes szuverenitása megőrziésél.iek rendít­hetetlen alapját. Amint a legutóbbi idők eseményei megmutatták, szük­ségessé vált megfelelő nyilatkozat közzététele a Szov­jetunió álláspontjáról, a Szovjetuniónak a többi szo­cialista országokhoz fűződő kapcsolatairól, elsősorban gazdasági és katonai téren. A szovjet kormáhy kész más szocialista államok kor­mányaival együtt megtárgyalni azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a szocialista országok gazdasági kap­csolatainak további fejlődését és szilárdulását úgy, hogy kiküszöböljék a nemzeti szuverenitás elvei, a kölcsönös előnyök és egyenjogúság elve megsértésének minden lehetőségét a gazdasági kapcsolatok terén. Ennek az elvnek vonatkoznia kell a tanácsadókra is. Is'meretes, hogy a Szovjetunió új társadalmi rendjük megformálásának első időszakában a népi demokratikus országok kormányának kérelmére ezekbe az országokba bizollyos számú szakértőket — mérnököket agronómusokat tudományos dolgozókat és katonai tanácsadókat küldött. Az utóbbi időben a szovjet kormány nemegyszer felve­tette azt a kérdést, hogy a szocialista államokból visz­szahívja tanácsadóit. Azzal kapcsolatban, hogy jelenleg a népi demokratikus országokban saját szakképzett nemzeti káderek növe­kedtek fel a gazdasági és katonai építés valamennyi területén, a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy a többi szocialista államokkal együtt haladéktalanul megtárgyalja, vajcli célszerű-e, hogy a Szovjetunió ta­nácsadói továbbra Is ezekben az országokban marad­janak. Katonai téren a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti kapcsolatok fontos alapja a varsói szer­ződés, amelynek alapján a szerződő felek megfelelő poli­tikai és katonai kötelezettségeket vállaltak, többek között azt, hogy „megegyezés szerint intézkedéseket foganato­sítanak védelmi képességük megszilárdítására úgy. hogy megvédelmezzék népeik békés munkáját, biztosítsák ha­táraik és területük sérthetetlenségét és védelmüket az esetleges agresszióval szemben. Ismeretes, hogy a varsói szerződéssel összhangban és a kormányokkal való megegyezés alapján szovjet alaku­latok tartózkodnak a magyar és a román köztársaságban. A Lengyel Köztársaságban a négy nagyhatalom potsdami egyezménye és a varsói szerződés alapján katonai egy­ségek állomásoznak. A többi népi demokratikus orszá­gokban szovjet katonai alakulatok nincsenek. A szocialista országok kölcsönös biztonságának biztosítása céljából a szovjet kormány kész a többi szocialista országokkal, a varsói szerződés résztvevőivel megtárgyalni azon szovjet csapatok kérdését, amelyek az említett országok területén tartózkodnak. A szovjet kormány abból az általános elv­ből indul ki, hogy a varsói szerződés egyik vagy másik résztvevő állama csapatainak elhelyezése a varsói szer­ződés másik részvevő állama területén a szerződés vala­mennyi részvevőinek megegyezése alapján és kizárólag azon állam egyetértésével történik, amelynek területén e csapatok saját kérelmére állomásoznak vagy elhelyezen­dők. A szovjet kormány a magyarországi eseményekkel kap­csolatban szükségesnek tartja a következő nyilatkozat közzétételét: Az események megmutatták, hogy Magyar­ország dolgozó népe, amely nagy haladást ért el a népi demokratikus rendszer alapján, jogosan veti fel a gaz­dasági országépítés területén, a lakosság életszínvonalá­nak további növelésében, az államapparátusban levő bü­rokratizmus ellen folyó harcban levő komoly hibák ki­küszöbölésének kérdését. A dolgozók e jogos és haladó mozgalmához azonban sötét reakciós és ellenforradalmi erők csatlakoztak, amelyek megkísérlik felhasználni azt, a dolgozók egy részének nyugtalanítására abból a cél­ból, hogy aláássák a népi demokratikus rendszer alapjait és felújítsák Magyarországon a régi nagybirtokos-tőkés rendszert. A szovjet kormány éppúgy, mint az egész szovjet nép mélységesen sajnálja, hogy a magyarországi események vérontásra vezettek. A magyar népi kormány kérelmére a szovjet kormány beleegyezett abba, hogy szovjet katonai alakulatok lépje­nek Budapest területére és a magyar néphadsereg, vala­mint a magyar karhatalmi szervek segítségére legyenek a rend helyreállításában a városban. A szovjet kormány tekintettel arra, hogy a szovjet katonai alakulatok Magyarországon való további tartózko­dása még inkább kiélezheti a helyzetet, katonai parancs­nokságát utasította a szovjet katonai alakulatok kivo­nására Budapestről, mihelyt azt a magyar kormány szük­ségesnek tartja. Egyúttal a szovjet kormány kész megfelelő tárgyalásokat kezdeni a Magyar Népköztársaság kormányával és a varsói szerződés többi résztvevőivel a szovjet csapatoknak Ma­gyarország területén való tartózkodásáról. Jelenleg a munkások, a parasztok, az értelmiség és az egész magyar dolgozó nép legfőbb és szent kötelessége, hogy megvédelmezze a népi demokratikus Magyarország szocialista vívmányait. A szovjet kormány meggyőződését fejezi ki, hogy a szo­cialista országok népei nem engedik meg sem a külső, sem a belső reakciós erőknek megrendíteni a népi de­mokratikus rendszernek azokat az alapjait, amelyeket a munkások, a parasztok és az ország értelmisége áldozat­kész harccal kivívott és megszilárdított. A szocialista or­szágok népei minden erőfeszítést megtesznek, hogy ki­küszöböljék az országaik demokratikus alapjai, független­sége és szuverenitása további megszilárdításának útjában álló összes akadályokat és tovább fejlesszék országuk szocialista alapjait, gazdaságát és kultúráját valamennyi dolgozó anyagi jóléte és kulturális színvonala szüntelen emelésének" érdekében: megszilárdítsák a szocialista or­szágok testvéri egységét és kölcsönös segítségét a béke és a szocializmus nagy művének megerősítésére. 1956, október 30. B brit és francia csapatok katonai intervenciója a Szssezi-csaforna övezetében London (ČTK) — Miután Egyiptom erélyesen elutasította azt a brit-francia ultimátumot, amelyet provokatív mó­don október 30-án kapott kézhez, Nagy-Britannia és Franciaország kor­mánya törvényellenes katonai inter­venciót indított, amelynek célja a Szuezi-csatorna területének erőszak­kal való elfoglalása. Londonban októ­ber 31-én reggel Eden brit miniszter­elnök és Pineau francia külügyminisz­terek között lefolyt tárgyaláson elha­tározták, hogy e napokban Ciprus-szi­getén, Máltában és Líbiában összponto­sított katonai erőknek parancsot ad­nak a szuezi terület megszállására. A Francé Presse hírügynökség je­lentése szerint, amely londoni hivata­los körökből származó értesülésekre hivatkozik, a brit és francia fegyveres erőket már előzőleg előkészítették ať- ra, hogy megszállják a kulcspozíció­kat Port-'Saidban, Izmailban és Szuez­ben. Egyiptom területi szuverenitása ellen indított .brit-francia katonai akciók eddigi lefolyásáról London és Párizs hivatalos körei éppúgy, mint a nyuga­ti sajtóügynökségek szándékosan hall­gatnak. A Reuter például október 31-én hajnali fél háromtól délelőtt 10 óráig azt „jelezte, hogy üzemzavar állott be vonalain", és 11.05-kor újból „zavart" jelentett. A Francé Soir című párizsi lap nyíl­tan írja, hogy az Egyiptomból érkező híreket és tájékoztatásokat szándéko­san elhallgatják. A lap rámutat, hogy „a brit és francia csapatok október 31­én virradatkor (időszámításunk sze­rint 5.30-kor) kombinált hadműveletet indítottak a Szuezi-csatorna övezeté­ben, amelyet „repülőtámadások, bom­bázások kísértek." A lap hozzáteszi, hogy több száz repülőgépet vetettek harcba. * * * Kairó, (ČTK) — Az A1 Gumhuria cí­mű lap október 31-én közölt cikkében Anvar Sadad ezredes, a lap főszerkesz­tője erélyesen figyelmezteti Nagy­Britanniát és Franciaországot s óva inti fegyveres beavatkozástői Egyip­tommal szemben. Sadad azt írja, hogy­ha a brit-francia csapatok partra száll­nak a Szuezi-csatorna övezetében, Egyiptom utolsó csepp véréig harcolni fog. Sadad azután egyenesen Edenhez és Mollet francia miniszterelnökhöz fordult, a következőkkel: „Önöknek és az önök társainak tudomásul kell ven­niük, hogy Egyiptom meg tudja véde­ni a Szuezi-csatornát és területéből nem ad oda egy talpalatnyi földet sem." • * • Az Assoicated Press hírügynökség jelentette október 31-én: „ma kora reggel ismeretessé vált Londonban, hogy brit és francia csapatok Port­said, Izmail és Szuez felé tartanak." A Reuter hírügynökség október 31­én Ciprus fővárosából, Nikoziából je­lentette, hogy a helyi repülőterekről déli irányban a brit királyi légierők szállító repülőgépei felszálltak. A fran­cia szállító repülőgépek Timbuből (Ni­kóziától nyolc mérföldnyire Keletre) és Akrotiriből (Limasoltól délnyugatra) indultak. Október 30-án a kora reg­geli órákban teljesen felfegyverzett brit partraszálló csapatok a máltai La Valetta kikötőben járműveikbe száll­tak. A hajókra vízjáró autókat, gép­fegyverekkel felszerelt teherautókat, vontatott tábori ágyúkat és számos közlekedési eszközt is raktak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom