Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-13 / 286. szám, szombat

0 Ahogy egy hangjáték készül A Lúcnicával Dél-Amerikában Argentína A

Bratislavai Rádió egyik stúdiójában vagyunk. Jókora szoba, különlegesen épített hangszigetelő falakkal, süppedő szőnyegekkel. A falak mentén székek, itt ülnek a szereplők, akik már elmondották szerepüket vaqv csak a következő jelenetben jutnak szóhoz. E székek egyikére telepedtem le én is, a felvétel szemlélője. A sarokban a felvételhez szükséges kellékek hevernek: vívókardok, ónserleg. oúharak, A 6Z0ba közepén a mikrofon, körülötte a most folyó jelenet szereplői. A rendezófülke ablaka fölött kis piros fény jelzi, hogy folyik a felvétel, az elhangzott szavakat, rímeket és indulatokat pontosan lerögzíti a magnetofontekercs. a modern rádiótechnikának ez a nagyszerű segítőtársa. A harmadik felvonásban járunk. A tatárjárás utáni időkben, Máté várában lejátszódó drámai események gyors ütemben követik egymást. Máté leányának, Erzsébetnek hűséges szolgája izgatottan jelenti, hogy idegen lovasok közelednek a várhoz. A bástyafokon álló Erzsébet letekint a mélybe és a lovasok élén lelkendezve p'llantja meg halottnak vélt szerelmesét: a hős Timurt... Kis kattanás, a piros fény kialszik — megszakad a felvétel. Felhangzik a rendező utasítása: „Erzsébet álljon kissé távolabbra és forduljon el a mikrofontól!" Igen, érzékeltetnie kell, hogy távolabbról, a vár fokáról közli az örömhírt a színen lévő többi szereplővel. Rövid próba, majd ismét kigyúl a fény, tovább folyik a felvétel. A vár alatt T mur lovasai összecsapnak az áruló Lőrinc fegyvereseivel, a bástyán állók izgatottan figyelik a küzdelmet. Nem kis feladat érzékeltetni a csatazajt, a szerelmét féltő Erzsébet indulatát csupán a hang erejével, minden külsőség, gesztus, színpompás díszletek nélkül. A rádiószínpad fokozott feladatot ró szereplőre, rendezőre egyaránt. Sokszor egy-egy mondatnak sőt hangfoszlánynak vagy sóhajnak kell pótolnia mindazt, ami a színházban olv eqvsí~*rűen és plasztikusan megoldható. D

e e kiragadott részlet után vessünk egy pillantást a fülkébe is, ahonnan a rendező a felvételt irányítja. Előtte a darab dramaturgiai és rendezői megjegyzésekkel ellátott példánya. Mellette ül a hangOrszágos bemutatót tartott a Kassai Állami Színház. Gejza Dusík és dr. Braxatoris új szlovák operettjét, a Fazekasok bálját adta elő ünnepi előadás keretében. A szövegíró egy nyugat-szlovákiai fazekas céh életéből meríti témáját. Az események hátterében történelem játszódik le, pusztul a régi s új van születőben. Az új életért harc folyik a múlttal, a régivel, s ez a harc dúl az ipari termelésben is. Gyárak születnek, hogy elnyomják a kézműipar szerény mestereinek létét. Rafael Tomasovics úr, a fazekasok céhmestere s Szerafina nemzetes asszony, a felesége is azon fáradoznak, hogyan tegyék tönkre vetélytársukat, s hogyan szerezzenek előkelő férjet lányuknak, Ilonkának. Tomasovics vetélytársa, Gaspar Chitil egyszerű, jóindulatú, szegény ember. Nehezen él leányával Katkával. s fiával Péterrel, akit kölcsönpénzen tanárnak taníttat ki. Péter egészséges gondolkodású, a stúri forradalmi eszkeverő, aki a felvétel technikai részét végzi. Adott utasításra ő „keveri alá" a zenét vagy a zörejt, miközben állandó kapcsolatban van a magnetofóntekercseket kezelő technikussal. A rendező minden idegszálával a darabot figyeli, a legkisebb árnyalatok sem kerülik ki figyelmét. Ügy lapoz a már annyiszor áttanulmányozott, átgyúrt rendezőpéldányban, mint a karmester a jólismert zenemű oartiúrájában. melyet csak biztonságból, csak szokásból helyezett maga elé. Csaknem egy hétig tartottak a próbák és felvételek, sokszor a késő éjszakai órákiq is elhúzódtak. Szükség volt erre az időre, hiszen új volt a darab és újak, idegenek voltak a szereplők, Szécsi Ferencnek, a Budapesti Rádió főrendezőjének, aki vendégként elvállalta Egri Viktor államdíjas író: Ének a romok felett című színmüvének rendezését. A munka első része az volt, hogy a színpadra alkotott művet alkalmassá tegye rádióelőadásra. Ezt az úgyszólván dramaturgiai munkát követték az olvasópróbák, majd a fárasztó studiópróbák, végül pedig a felvétel. H

ogyan került so

r e darab előadására és a Budapesti Rádió főrendezőiének bratislavai munkájára, arról Ňagy Jenő, a rádió magyar osztályának vezető szerkesztője számolt be a felvételek szünetében: — Az őszi műsortervben, felettes szerveink javaslatára, egyszer havonta kétórás magyar műsort iktattunk be adásainkba. E műsorban többnyire színmüvekkel, elsősorban szlovákiai magyar írók színpadra vagy rádióra írt müveivel akarjuk megismertetni hallgatóinkat. Ezért esett választásunk Egri Viktor verses színmüvére, melyet első újtípusú adásunk keretében, október 28-án, vasárnap közvetítünk. Sok munka vár reánk. A rádiónak jelenleg nincs magyar színjátszóegyüttese, ezért célunk, hogy idővel egy kis studióegyüttest hozzunk össze, melybe bevonnánk a Magyar Területi Színház és a Faluszínház színészeit, valamint a magyarul tudó szlovák színészeket is. Az Élet a romok felett című dráma rádiófelvétele is megmutatta a komoly rendezői és dramaturgiai munka fontosságát, megmutatta, milyen hiányosságok vannak nálunk e téren. Köszönet illeti mind a Csehmékért hevülő fiatalember. Népi együt- | test alapít, ahová sikerül bevinnie a Tomasovicséknál szolgáló szerény és nemeslelkű Anicskát, a megboldogiilt tanító leányát. A fiatalok között őszinte, igaz szerelem szövődik, Péter és Anicska egymásé lesznek. De Ilonka édesanyja ugyancsak Pétert szerette volna leányának férjéül. Az apának azonban mas tervei voltak. Ö Sándort szemelte ki, Benický ügyvéd fiát, az aranyifjúság örökös jogászát. Ez a házasság jobban megfelelt volna pénzügyi terveinek. Ilonka azonban túlteszi magát kasztja előítéletein s Flórist, a szegény, de vígkedélyű fazekassegédet választja. Jól is jár vele. Katka is boldog lesz szíve választottjával, a temperamentumos Ferkóval. Az operett a kisemberek győzelmével, a boldog jövő derűlátásával végződik. Anton Matejček jól és meggyőzően alakítja Tomasovics szerepét. Božena Hanáková Ilonkája megnyerő, bájos, i Jolana Ondrejková Anicskája kultúrált I hangjával és játékával egyszeriben a| szlovák, mind a Budapesti Rádiót, hogy vendégül láthattuk Szécsi Ferencet, a Budapesti Rádió kiváló főrendezőjét, de neki is' köszönjük, hogy ezt az igényes és nehéz feladatot elvállalta. Beszámolónk nem lenne teljes, ha nem tolmácsolnánk Szécsi Ferenc nyilatkozatát munkájáról. De előbb néhány szót róla. Sok éves színészmúlt áll mögötte. Kolozsvárott, majd rövid ideig Kassán színészkedett. Ez kétségtelenül előnyére válik rendezői munkájának. (Többször figyeltem meg a próbáfr, sőt a felvételek alatt is, hogy otthagyja a rende őfülkét és maga mutatja meg, hogyan képzel el egy-egy jelenetet, mondatot.) Később a budapesti Vígoperának a rendezője, hat éve pedig a Budapesti Rádió főrendezője. — Megtiszteltetésnek tartom — mondotta Szécsi Ferenc — hogy a Csehszlovák Rádió első újtípusú magyar adását én rendezhettem. Rendkívül jól esett az irántam tanúsított figyelem, me'iyel a rádió munkatársai munkámban segítettek. Különös örömömre szolgált, hogy elbeszélgethettem a szlovák rendező-kollegákkal. E

lsősorban az érdekeit, mi a véleménye Szécsinek magáról. a darabról, melynek a színpadi bemutatót megelőzően a rádióban lesz az első előadása, tehát az úgynevezett ősbemutatója. — Nagy vállalkozás Egri Viktornak ez a tatárjárás utáni időkben játszódó verses darabja. A mú a történelmi háttér ellenére sem nélkülözi az időszerű mondanivalót. Ez a rendezőt rendkívül izgató feladat elé állítja: hogyan aktualizáljunk úgy, hogy azért megtartsuk a darab történelimi ízét? Talán éppen ennek a kettős célnak megfelelően Egri legtöbbnyire szerencsésen keveri az archaizálást a mai nyelv kifejezési formáival. — Érdekessé tette a munkát. — folytatta Szécsi — hogy magyarul tudó szlovák színészekből, vagy részben nem hivatásos és hivatásos magyar színészekből álló együttessel kellett a darabot megszólaltatnom. A darabnak van néhány rendkívül é'etteljes figurája, Timúr Lőrinc, Máté várúr és Erzsébet. Gazdag színpompás nyelvük nehéz feladat elé állította a szereplőket. A színészek általában lelkesen végezték a szokatlan és nehéz munkát. Nagy Jenő kettős feladatot látott el: az adás szerkesztője és a darab egyik főszereplője. Különösen Timur szerepének líráját adta vissza élethűen. Martin Gregor, a bratislavai Nemzeti Színház művésze helyi rádiórendezői tapasztalataival nagy segítségemre volt. Tetszett Koreň Branisláv is, aki szenvedélyes előadásával sikeresen elevenítette meg a maradiság gyűlöletes voltát. Az Erzsébetet alakító Cíbulkánénak nagy feladatot kellett megoldania, hiszen komoly rádiódrámában még nem játszott, ö tette meg a legnagyobb utat a próbák során, hogy sikerrel oldhassa meg Timur iránti szerelmével az újért való küzdelemnek nehéz feladatát. Qefejezésül álljon az a mondat, ^ melyet Szécsi Ferenc, a Budapesti Rádió főrendezője mondott: búcsúzóul: — Reméljük, hogy a darabot nemcsak a mikrofonon keresztül, hanem a színpadon is mielőbb láthatjuk. DELMÄR GÁBOR I közönség szívébe lopja magát. Fléris hálás szerepében Jozef Kondér életkedvvel teli alakot nyújt, humorral, sok komikummal. Benecký Sándor alakítója, Ján Pasiar művészi érzékkel jeleníti az akkori társadalom elnevelt ficsúrjának tipikus figuráját. Az operett zenéje dallamos, könynyed, igazi Dusík muzsika. A zeneszerző respektálja az egyéniséget, a környezetet, a kort és az ellentéteket. Nem egy jelenet drámai hatását éppen a zene fokozza. A nagy finálék is invenziózus, tehetséges muzsikusra vallanak. A Fazekasok bálja tagadhatatlanul értékes ajándéka a könnyú, szórakoztató zenének. Az új szlovák operettet rendező B. Kriška jó munkát végzett, a zenekart R. F. Spišiak vezényelte. Az ízléses jelmezeket Porkyňová és Tonkovičová tervezték. ! A bemutatón a közönség hosszasan ünnepelte a színészeket és a szerzőket. (mgy) Előző két riportomat számadással kezdtem — visszatekintéssel a k'induló ponthoz, az indulás napiához vaqv első dél-amerikai fellépésüakhöz. E beszámolóm bevezetője sem lesz más, és nem is akarom másképpen kezdeni, mert holnap lesz két hónapja, hogy először adtuk elő műsorunkat ebben a világrészben. Két hónap eltelte ilyen tevékenység alkalmával hosszú idő, és érdemes visszatekinteni, mert a számadás eredménye csak büszkeséggel, jó érzéssel tölt el — nem volt hiábavaló és eredménytelen egyetlen tánclépés, dal, vonóhúzás sem. E két hónap alatt három országban, tizenöt városban ötvenötször zendült fel hazánk népzenéje, ötvenötször verték fel táncosaink lábai különböző színpadok porát, ropva a temperamentumos „Detvianska veselicá"-t, a kecses és vidám „Jarná vodá"-t, az erőtől duzzadó „Zbojnícky tanec"-ot, a pattogó ritmusú „Dupák"-ot. Nem kevesebbszer arattak sikert szólistáink, Emília Bunčeková és Bohuš Hanák, s ugyanannyiszor követelte a közönség a népi zenekar legs'keresebb számának, a „Csárdás"-nak megismétlését. Annak ellenére, hogy már hosszabb ideje Brazíliában tartózkodunk, Argentínáról számolok be úgy. ahogy mi láttuk, az ottani élményeinkről, tapasztalatainkról. Délamerikát először Uruguayon keresztül ismertük meg és az ott nyert ismereteinket felhasználtuk argentínai tartózkodásunk alatt; pedig ha teljesebb képet akarunk alkotni Argentínáról, akaratlanul is összehasonlítjuk kicsi szomszédjával. Uruguay-jal, a dél-amerikai Svájccal. Argentínában meglehetősen komplikált a helyzet. A hangulat forradalom utáni, és a Peron-rendszer leverésével és Peron száműzésével még nem sikerült helyreállítani a teljes rendet. Az ország választások előtt áll, s különböző külföldi kapitalista erők teret akarnak nyerni Argentína iparában. Ennek ellenére nagyon erős»az az irányzat, mely az államot mentesíteni akarja mindennemű külföldi befolyástól. Tapasztaltuk ezt azon. hogy sokkal kevesebb a külföldi áru mint Uruguayban, ha pedig kapható, akkor az ára magasabb mint a hazainak. Az emberek szeretnek vigadni, változó kedélyüek, temperamentumosak, amellett majdnem lusták, rengeteget esznek — főleg húst. A statisztika szerint egy személy naponta 2 kg húst fogyaszt. Közismert az ún. asszádo — a lakoma egyik fajtája. Buenos Airesben részt vettünk három ilyen lakomán. Abból áll, hogy leölnek egy szarvasmarhát vagy birkát, esetleg sertést — aszerint, hány személy számára készül a lakoma. Az állatot felszeletelik, rostélyosra teszik és izzó parázs felett szabad ég alatt megsütik. Amikor úgy látják, hogy a hús eléggé megsült, mindenki tetszés szerint kiválaszt magának egy darabot, jó nagy késsel levágják (nem kevesebb mint fél kilogrammos darabról van sző) és forrón megeszik; ha ez elfogy, további darabot szelnek le. A húshoz csak salátát, zsemlyét és bort fogyasztanak. Ilyen asszádö délutáň kezdődik és éjjel ér véget, így elég idő van arra, hogy elfogyjon a statisztika szerinti két kilogrammos fepadag. Kisebbfajta asszádót is láttunk egy építkezésnél, ahol gyakori jelenség, hogy a munkások két órát dolgoznak, majd leülnek, tüzet raknak és elkezdődik a hússütés. Evvel telik el a munkaidő nagyobb része, a maradék időt pedig avval töltik, hogy feketekávét isznak. A munkahelyeken a dolgozók ingyen-feketekávét kapnak. Az iparban természetesen elképzelhetetlen az ilyen munkatempó. Uruguay-jal ellentétben, ahol mindig tele színházakban szerepeltünk, Buenos Airesben és Rosarióban — Argentínában csak e két városban léptünk fel — már kisebb volt a közönség érdéklődése programunk iránt. Telt ház csak az első és az utolsó két fellépésünk alkalmával volt, de a siker így sem maradt el. Általában a komoly műfaj kevésbé vonžza az embereket, főleg a fiatalságot. Összefügg ez azzal is, hogy sokkal drágább, mint a kétes értékű és mér-: gező hatású könnyű műfaj. Az újságos boltok és könyvkereskedések el vannak árasztva regényekkel, melyeknek fő témája a gyilkosság, erőszak, rablás. •A címlapról nem hiányzik a revolver, kés, vagy a rafináltan öltözött vamp. Mindez olcsó áron kapható. Rengeteg a detektív- és cowboyfilm. Közkedveltségnek örvend a dzsessz. Alkalmunk volt végignézni és meqhallgatni Dizi Gilespie dzsessz-' trombitás és zenekarának hangversenyét a Teatro Casinőban, Buenos Airesnek ugyanabban a színházában, ahoí mi is szerepeltünk. Kielégítetlenül távoztunk az előadásról: a csoport minden tagja mestere hangszerének, az összjáték és összhang tökéletes, sokszor hideg fut végig az ember hátán a zene hallgatásánál, és mégis lehangoltan távoztunk; viselkedésük és magatartásuk a dobogón, továbbá a közönség reagálása az egyes szereplők „kilengésére" kiábrándító. A főszereplő Dizi Gilespie, a csoport szólistája, karmestere, táncosa, énekese. Itt-ott szellemes, de többnyire ízléstelen. Dirigálása igen változatos: egyes hangszereknek adott „beintését" egy-egy rúgással végzi a levegőbe előre, hátra, oldalt. Igen „eredeti" volt a műsor utolsó számának elkezdésére adott „gesztusa": többszöri nekilódulással leugrott a másfélméteres magas dobogóról a közönség soraiba, a zenekar pedig a karmester földreérése pillántában kezdett játszani. A közönség tombolt, Dizi a közönség soraiban folytatta káprázatos futamait képzeletet felülmúló magas fekvésben, a zenekar pedig szintén „levonult", körülmenetelte a termet, a hallgatóság soraiból három pár felment a dobogóra és vad bugi-bugiba kezdett. Sok barátot szereztünk Buenos Airesben. A városban és környékén szép számban élnek szlovák és cseh kivándoroltak. Még a harmincas években hajóztak ki azzal az elhatározással, hogy munka után néznek és meggazdagodva térnek vissza, de csöbörbőlvödörbe kerültek. A munkanélküliség ott iflég nagyobb volt, mint itthon. Ott álltak pénz, munka, rendes lakás, nyelvismeret nélkül az idegen világban. Visszatérésről szó sem lehetett, mert nem volt pénzük. Sok esetben hazaküldött leveleikben meg sem írták a való helyzetet, mert azért utaztak el otthonról, hogy a családon segítsenek a világválság nehéz éveiben. Idő múltával javult a helyzet, alkalmi munkák után állandó álláshoz jutottak, a szorgalmasak és kitartók jól érvényesültek. Karriert nagyon kevesen csináltak, a nyomorban maradtak száma már nagyobb, a legtöbbjük szerény keretek között él. összetartanak, egyesületekben tömörülnek, ahol anyanyelvükön színdarabokat játszanak saját pénzükön és sajátkezűleg felépített kultúrotthonokban. Nagyon ragaszkodnak a hazai hagyományokhoz, szokásokhoz és lassacskán itt öregednek meg abban a vágyban, hogy egyszer mégis hazakerülnek. Sokan érintkezésben állnak követségünk tagjaival és ha a hazáról beszélnek, akkor nem Argentínára gondolnak. Eljöttek megnézni fellépéseinket, sokan háromszor-négyszer is látták műsorunkat. Utána megvártak a színház előtt, és megindult a kérdések özöne, majd saját sorsukról kezdtek el mesélni. Meghívtak családi körükbe ebédre, vacsorára. Majdnem többet étkeztünk náluk, mint a hotelben. Nehéz szóba foglalni a velük töltött idők élményeit, és amikor elutaztunk Brazíliába, nagyon nehezen, könnyes szemmel búcsúztak.., Argentínában huszonnyolc élményteli, tanulságos napot töltöttünk. Megismertünk egy további országot, melyről eddig csak gyér ismereteink voltak. Fellépéseinkkel és személyes találkozásaink alkalmával viszont velük megismertettük hazánkat, kultúránkat, melyről sok esetben téves nézeteik voltak. Farkas Zoltán Sao Paulo, szeptember hó. OJ SZC 1956. október 13. Szécsi Ferenc, a Budapesti Rádió főrendezője munka közben a rendezői fülkében Mészáros Imre hangkeverővel. ŰJ SZLOVÁK OPERETT.