Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-30 / 303. szám, kedd

Régi gyárból újat A belső erőforrások jobb kihasználásával Vastagon gomolyog a füst a ha­talmas gyárkéményből. Ha kiszáll az utas a vonatból, ez tűnik szemébe Krompachyn. Hatalmas gyárudvar, köröskörül régi és új épületek. Ez a Kovohuty üzem. Amott nagy halomban fémhul­ladék tömege. Az egész országból ide szállítják a rezet tartalmazó fémhulladékot. S a szomszédos Slo­vinky-bánya ércét is ide hozza a sodronykötélpálya. Fémhulladék és nyersére — ezekből a nyersanya­gokból termelnek rezet az üzemben, amely hazánkban egyedülálló a ma­ga nemiében. Hosszú az út, amit ez a nyers­anyag a gyártási folyamat alatt megtesz. Különösein a bányából ér­kező nyersérc útja hosszú. Mert nemcsak. réz van ebben az ércben, hanem nagy mennyiségben kén, vas, arzén, cinik, de arany és ezüst is előfordul benne. Fönn állunk a kemencéknél, s Kri­govsky és Olšavsky elvtársakkal be­szélgetünk. Kezünkben hosszú ru­dak. Olykor kinyitják a kemencék ajtait, hogy ellenőrizzék a pörkölést A kemencék kiürítését már egy év óta gépek végzik. Innen lés az aglo­merálón keresztül a Rachettka-ke­mtncében már folyékony anyag alak­jában ülepszik le a medence aljára a réz. Fölötte a vas és a többi anyag, amely könnyen elvezethető. Aztán már csak a konvertor és a tisztítás van hátra, hogy a technológiai fo­lyamat utolsó állomása, az elektro­lízis következzen. Hatalmas méretű csarnok az elek­trolízis színhelye. Hosszú sorokban, nagyméretű ó:omedényekben történik az anyag elbontása a keresztülveze­tett elektromos áram segítségével. Innen már kész, csillogó rézlemeze* kerülnek ki. A krompachyi Kovohuty évről évre teljesíti tervét, a termelés egyre nagyobb feladatait, a munkatermelé­kenység növelésével. Mindez pedig összhangban van a bérek és a fize­tések emelkedésével. Nem vitás, hogy ez csak az üzemi munkásság egyéni kezdeményezésének érvényesítésével volt elérhető. Mert sok nehézséggel kellett szembeszállniok munkahelyei­ken ebben az évben is. De éppen a munkahelyek belső erőforrásainak ez a meqvizsflálása és azok kihasználá­sa, kiaknázása eredményezte az össz­termelés növekedését az év minden hónapjában. Az üzem műszaki fejlesztése arra irányult, hogy a meglevő gépi be­rendezés átépítésével fokozzák a t.rmelés kapacitását. Ilyen átszere­léseket végeztek az agregátok&n, az elektrolízis folyamatában, amellyel a réz kiválasztása kapacitásának és minőségének fokozását érték ei Ugyanúgy tökéletesítették a tisztítás kapacitását a kemencéknek Kőolaj­jal való fűtésével. ANíemenee át­építése óta megkétszereződött annak teljesítménye. További hasonló átépítéseket vé geznek a közeljövőben. Ezután em? lődaru végzi a kemencék anyaggal való megtöltését. A salak elszállítá­sát is villamoskocsikkal vlégzik majd Mindezek az újítások lehetővé teszik a legnehezebb kétkezi munka kikü szöbölését. Az épülő szűrőkészülék felfogja a füsttel eddig elillanó cin ket és arzént A vagonok kiürítése is meggyorsul. Ezután a kokszot szenet, kovát és mészkőt autódaru rakja ki a vasúti kocsikból Az üzem műszaki fejlődésének betetőzése egy új gyárrészleg felépl tése lesz. Ennek a második ötéves tervben kell elkészülnie. Jelentősége abban van, hogy fölöslegessé teszi az aglomerálást, azaz a poralakú 'érc hevítés által való darabossá tételét A termelés technológiai folyamatában is történtek újítások, amelyek a te r melés gazdaságosságában további jő eredményekre vezettek. Ahol jártunk, a munkahelyek dol qozói mindenütt az újítások nyo mán beállott tökéletesebb termelési módszereket magyarázták nekünk Láttuk rajtuk, kiéreztük beszlédeik­ből, hogy valamennyien büszkék az eddig elért eredményekre, melyekben övék az oroszlánrész. Fejlődik, terjed, tökéletesedik ez az üzem, s ez mindannyiokat öröm mel tölti el. Régi gyárból újat épí tenek. (mgy) m A kommunisták jó munkájának eredménye Á Slavoníni Helyi Nemzeti Bizottság munkájában nincs hiba Az Olomouc melletti Slavonínban már most készülődnek a nemzeti bi­zottsági választásokra. Ámde ne gon­doljuk, hogy azért sietnek annyira, mert valami nincs rendjén a község­ben. Sőt ellenkezőleg. Hallgassuk meg az embereket... A falu rendezett külsejű és tiszta, irgalmatlanul hosszú. Egészen egyszerű, s mindennapi emberek élik itt életüket. Megtörténik, hisz ez másképp nincs is, ha a községben a szövetkezet mellett még húsz egynéhány földművelő ma­gángazdálkodást folytat, hogy össze­szólalkoznak néha-napján. Egy dolog­ban azonban mindnyájan megegyeznek: a helyi nemzeti bizottság egész rende­sen végzi munkáját. Természetesen, itt-ott valami eljut az ember füléhez, aszerint, kivel áll szóba. Szaporázzuk csak meg léptein­ket, éppen egy polgár igyekszik az al­végről a felvégre. Megtudjuk, hogy sörözni megy. „Hát jó darab utat kell megtennie a kocsmába" — vesszük fel a beszél­getés fonalát és szándékosan e kelle­metlenebb ügyekről tárgyalunk. „Több mint félórányi járás" — feleli s válaszából bosszúságot érzünk. „Miért nem törődik akkor a HNB, hogy a falu alvégén is felállítsanak egy kocsmátf" — tüzelem tovább a megszó­lított polgárt. „A nyáron bizony ..'.' „Hisz ez is meglesz — a kultúrott­honban lesz, mihelyt befejezik az épí­tést ..." No lám! — Nem baj, talán majd valaki más­tól többet tudunk meg. A helyi nemzeti bizottságon Halouzka elnök éppen egy borostásállú emberrel beszélget: — Ha a szövetkezeti termésből min­denki egy zsák burgonyát elvisz, mint maga, hogyan gazdálkodjék jól az EFSZ? Ha valaki aztán ilyen alapos fejmo­sást kap, noha megérdemli, bosszúsá­gában azt is elmondja, amit nem tud. Próbáljuk csak meg! — No, jó ember, — válaszolja ked- j vetlenül — itt bizony nincs mit vá­lasztanod! ... Minden kicsiségből nagy hűhót csapnak ... Ámbár ez még min­dig jobb, mintha megbüntetnének... Hiába minden igyekezet! Egy csomó embert hallgattunk meg, de ha valaki nem dicsérte is a HNB-t, nem is szidalmazta. Abéól is kiindulhatnánk, hogyan teljesíti a község kötelességeit az állammal szemben, a terménybe­adást, adófizetést'.. Ám erről is min­denütt csak jót hall az ember. A ház­adót már régen, jóval a határidő előtt befizették. A mezőgazdasági adót már 95 százalékban befizették és a többi községi adóilletékeket is kiegyenlítet­ték. A mezőgazdasági termékek beadá­sában is rend van: az EFSZ 200 száza­lékra, a magánszektor több mind 100 százalékra teljesítette. Mivel törődnek a kommunisták Mindez tehát szép bizonyítvány a HNB munkájáról. De hol van ennek az eredményes munkának a gyökere? Sla­vonínban tálán másképp dolgoznak, mint máshol? — Nem mondhatnám — védekezik Halouzka elvtárs, a HNB elnöke. — Mindnyájunknak megvan a maga hibá­ja. Sok a munka és kevés a HNB-tag. Többségük kommunista, hárman pár­tonkívüliek. Munkások, szövetkezeti dolgozok, hivatalnokok — mint más­hol. — Mondjuk van, ahol ez így van, s van, ahol ez így nincs. A fontos az, hogyan értenek egyet a munkában és hogyan tudják magukat körülvétetni emberekkel, aktívával, különösen az állandó bizottságokban. — Ügy van — bólint helyeslőleg az elnök, — ez azonban már nemcsak a mi érdekünk, ebben segítségünkre van a pártszervezet is! Bármiről is tárgya­lunk, az elvtársak mindig jó tanáccsal szolgálnak. Az alapvető fontosságú ügyeket a pártszervezet bizottságában, a többieket pedig pártcsoportunkban tárgy áljuk meg. Sok minden függ ettől. Ha a párt­szervezet rendszeresen ellenőrzi, ho­gyan teljesítik a nemzeti bizottságban dolgozó kommunisták feladataikat, ha a pártcsoport segítségével irányítja őket munkájukban, minden jobban si­kerül. A nemzeti bizottságban dolgozó kommunisták a tanács és a plénum gyűlésein is egységesen szólalnak fel és jól meggondolt, helyes javaslatokat tesznek, melyek minden tag érdeklő­dését felkeltik. A nemzeti bizottság többi tagjai ily módon sajátjuknak te­kintik az ilyen javaslatokat, s ez aztán természetesen meg is látszik az ered­ményen. Meglátszik munkájukon és az általuk vezetett állandó bizottságok munkáján is. Még egy érdekesség: Ha a nemzeti bizottságban dolgozó valamelyik kom­munistával arról beszélgetünk, milyen komolyabb munkát végzett az utóbbi időben a HNB, már előre tudhatjuk, úgy fogja kezdeni, mint Cigánek elv­társ, a pártcsoport vezetője: „Az elv­társak először megtárgyalták a párt­szervezetben, majd tanácskozást foly­tattunk az ügyről a pártcsoportban s végül a HNB-ben meghoztuk a dön­tést." A pártszervezet például nemrégen a helyi EFSZ további bővítésének és megszilárdításának lehetőségeiről tár­gyalt. Nemsokára ugyanezt az ügyet le­tárgyalta a helyi nemzeti bizottság is. Fontos, hogy mindkét gyűlés határoza­tait sokan teljesítették. Mondhatjuk, hogy az egész pártaktíva és helyi nem­zeti bizottság aktívája: a helyi nemzeti bizottságnak és állandó bizottságainak tagjai, a szövetkezeti dolgozók és a nő ­bizottságban dolgozó asszonyok a kom­munistákkal vállvetve kivették részü­ket a földművesek felvilágosításából és meggyőzéséből. Az eredmény: i községben most egybe szántják a ter möföldet és további középparasztok léptek be a szövetkezetbe. Mit művel a pártcsoport A HNB melletti pártcsoport tevé kenységével a munkafegyelem megszi­lárdítását is elősegíti. Slavonínban már régi szokás, hogy a választókörzetekben összehívják a. polgárokat és elbeszél­getnek velük. Ha valamelyik kommu­nista a kitűzött határidőben mégsem hívná össze választóit a rendszeres „beszélgetésre", nyugodtan számolhat azzal, hogy a pártcsoport legközelebbi ülésén „fejmosást" kap az elvtársak­tól. Szokásossá vált, hogy rendszeresen számot adnak választóiknak és tanács­koznak velük. Az bizonyos, hogy a vá­lasztóknak mindig van valami kíván­ságuk és követelésük. Hisz ez a fon­tos, az ilyen nyilvános ellenőrzés min­dig hasznos. Annak, aki jól dolgozik, nincs oka a félelemre. Az • állandó bizottságokban dolgozó párttagok ugyan nem vesznek részt a pártcsoport gyűlésén, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem, ellenőrzik őket. A pénzügyi bizottság például egy­idöben nem végzett kielégítő munkát. A HNB elnöke felhívta a pártszervezet bizottságának figyelmét. A pártbizott­ság Cigánek elvtárs feladatává tette, hogy hívja össze a pártcsoport gyűlé­sét. A gyűlésen hamarosan kiderült a hiányosság oka: az állandó bizottság elnökét hivatása akadályozta abban, hogy minden erejét a bizottság vezeté­sének szentelje. A HNB gyűlésén ez­után a kommunisták személyi változást javasoltak. A bizottság vezetését Svo­boda elvtársra bízták. A bizottság ma már ismét jól működik. Fontos az emberek bizalma Valaki ellenvetést tehetne: „Miként függ mindez össze a'választási előké­születekkel? Ugyanis az elején a vá­lasztási előkészületekről beszéltünk." Márpedig mindez közvetlenül összefügg a választási előkészületekkel. A párt­szervezet törődik azzal, hogy a HNB jó tevékenységet fejtsen ki, a párt cso­port ügyel arra, hogy a kommunisták egyre jobb munkát végezzenek és min­dig példát mutassanak a pártonkívü­lieknek. A jó munka ugyanis alapfon­tosságú tényező s eszerint fejezik ki a választók bizalmukat nemzeti bizott­sági képviselőiknek. A pártszervezetben rendszeresen megtárgyalják a HNB-ben működő kommunisták munkáját. Ojra, alapo­san megtárgyalták, midőn az elvtársak a CSKP KB ülése után tudomást sze­reztek az új választások előkészítéséről. A pártcsoport legutóbbi ülésén is gon­dosan és alaposan értékelték minden tag munkáját és megvizsgálták, hol volna még javítani való. Ma már vi­lágosan látják, melyikük pályázhat jo­gosan a választók bizalmára az elkö­vetkező választások folyamán. Elmondhatjuk, majdnem valameny ­nyien. (RP) A mi „aranybányánk" BÖGÖS, DÖCÖGÖS út vezet a kamá­róci szövetkezet portájára. Lassan ha­ladsz végig ezen a göröngyös hátú úton. Várod, hogy mikor érsz a szövetkezet irodájához, mert azt mondták, hogy csak erre tarts, hamarosan megtalá­lod. Gondolatban találgatod, már el is képzeled a gazdag, területileg is nagy szövetkezet irányító központját. Szép, nagy ablakos, talán új épületet is képzelsz. Tekinteted messzire előrefut az úton... Már lassan kiérsz a faluból, még sem látod azt, amit látni szeretnél. Látókörödbe belopakodik egy hatal­mas épülettömb. Külsejéről látod, hogy raktár. Aztán újabb gazdasági épületek kerülnek szemed elé, mintha mutogatni akarnák magukat. Még mindig nem találod azt, amit keresel. Most egy deszkából készült épít­ménybe botlik a tekinteted. Azt hiszed, hogy útépítő munkások szerszámrak­tárja. Már fogy a türelmed is, amikor egy gongyolához hasonló bajuszú em­berrel találkozol. Útbaigazítást kérsz. Az pedig a deszkabódéra mutat. — Ott az irodánk. Meglepődsz. Nem vagy szokva ahlfoz, hogy egy gazdag szövetkezet ilyen deszkatákolmányt nevezzen az irodájá­nak. Azt hiszed eltévedtél... MÁR OTT VAGY az iroda ajtajánál. Nyitnád, de nem nyílik. A bódé bádog kéményéből füst szivárog. A falu fe­lől harangszót csap a füledbe a szél. Ebéden vannak gondolod. Már indulni akarsz, amikor a gazdasági udvar felől magastermetű ember tart feléd. Sap­kája ellenzője eltakarja fél arcát, bár­sonynadrágját lobogtatja a szél. — Szaniszló Barna, a szövetkezet elnöke vagyok — mutatkozik be. Aztán az iroda felé néz. — Behívnám, de nekem nincsen kul­csom. Keveset vagyok az irodában. Te most megragadod az alkalmat és az irodára tereled a szót, hogy így meg úgy. mégis csak különb irodájuk is lehetne ... Az elnök mosolyogva válaszol. — Eddig még nem telt irodára. Sok­kal fontosabb volt az állatok elhelye­zése, új istállók építése. Gabonaraktár is kellett, a sílógödrök építését sem halaszthattuk. Nekünk ez is jó volt. Ha pedig vendégek jöttek, azok nem az irodára voltak kíváncsiak. Elárul­hatom azonban, hogy jövőre már az iroda építésére is sor kerül. SZANISZLÓ BARNÁVAL már a gaz­dasági épületek felé haladunk. Az előb­bi képet már egész közelről látod. A hatalmas raktár, az új modern istál­lók oly közel vannak hozzád, hogy szinte megfoghatod őket. Látod, még­sem tévedtél el. Már ott vagy a szövet­kezet pénzforrásának közepében. Már meg is feledkeztél a szegényes irodá­ról. Nézed a milliós vagyont, a gyönyö­rű állatokat, a gazdasági gépeket. Az istálló előtt lévő kifutó korlátjához tá­maszkodtok. Te is tűröd, hogy a bá­mész borjak érdes nyelvükkel meg­nyalják a kezedet és hallgatod az el­nök szavait. — Ez itt a mi aranybányánk — mu­tat körül. Másfél milliós értéke van itt szövetkezetünknek. Ezek az istállók, a sílógödrök, a magtár a szövetkezet anyagi forrásai. Dől belőlük a pénz. Eddig már 160 mázsa húst adtunk ter­ven felül. A gazdasági udvaron szekerek gör­dülnek végig. Megfonnyadt répalevele­ken ülnek a kocsisok. Tekinteteddel egészen a silógödrökig követed a sze­kereket. A betongödör, mely praktiku­san egészen az istálló közelében épült, egymás után nyeli el a szekerek tar­talmát. — Telnek a gödrök — mondja az elnök. Négyszázötven köbméter silót terveztünk, de lesz hatszáz is. Egy szál répalevél, vagy kukorica sem marad silózatlanul. Hallgatsz vagy jegyzel, egyre megy. Gondolatod, látóköröd már túlcsapott a szegényes irodán. Az az egyszerű deszkaalkotmány kitárta előtted a gaz­dagság, a jólét birodalmának kapuját. Az elnök pedig tovább beszél. — ötvenkettőben kezdtük a szövet­kezést. Csetlettünk-botlottunk. Most büszkék vagyunk arra, amink van. Ko­máróc népe ma gazdag. A tamások is hívők lettek. A régi jó helyébe az újat, a jobbat választották. A tavasz folya­mán 30 új taggal szaporodott a tagság és 210 hektárral gyarapodott a közös vagyon CSAPONG A GONDOLAT. A kíváncsi­ság szóra nyitja a szád. Tudni szeret­néd, mi okozta a tavaszi megmozdu­lást. Lehet, hogy csalétekre gondolsz. Nem is tévedsz. A szövetkezet igazi csalétek volt a kívülállók számára... — Az elmúlt gazdasági évben .már csorgott a pénz. Az év végen már min­den egyes ledolgozott munkaegység után nyolc korona részesedést osztot­tak. A tagoknak kenyerük is volt bő­ven ... Jól ruházkodtak, építkeztek, új bútorokat vásároltak. Ez volt a csalétek. Ezt látták a kí­vülállók. Ez csalta őket a szövetkezet­be. A jobb élet utáni vágy hozta Za­bosi Pál középgazdát is a szövetkezet-; be. Utána pedig jöttek a többiek. Nézed az elnököt. Csodálkozol, mi­lyen hévvel, milyen szenvedélyesen beszél a közös gazdálkodásról. Szent előtte az ügy, akárcsak a szövetkezet többi tagja előtt. Védik, gyarapítják a közöst, a jövőt. Ezeket olvasod le az arcáról, ezt sugározza szemebogara. Alig akarod észrevenni, hogy a csap­kodó szél traktorbúgást csempész a füledbe a határ felöl. Amikor füled felfogja a hangot, a hang irányába fordulsz. Látja az elnök is, hogy érde­kel, mi történik ott távolabb, ezért kérdezés nélkül változtat a beszéd tár­gyán. — Négy traktor dolgozik. A vetést már befejeztük. A kapásnövényeket is betakarították. Most már az őszi mély­szántást, meg a legelők és rétek ja­vítását végzik. Tíz hektár legelőt, ugyanannyi rétet teszünk most termő­képesebbé. Hálásak lesznek ezért az állataink. Tejjel, hússal, tojással fizetik meg a fáradságot. Már végig jártátok az istállókat. Gondolatban a szövetkezet határát is bebarangoltátok, de még mindig a ka­rám korlátjának támaszkodva figyeli­tek a lopakodó alkonyt, mely össze­köti az éjt a nappallal. Kiapadt már a beszéd forrása is, amikor asszonyok közelednek az istállók felé. — A fejőnők — mondja az elnök. NYISD MOST JÓL KI A SZEMED. Nézd ott azt a törékeny javakorabeli asszonykát. Szaniszló Teri. A szövetke­zet szervezője, büszkesége, védelme­zője. Nem is hinnéd micsoda erős lélek lakozik abban a törékeny testben. Fér­je akarata ellenére elsők között lépett a szövetkezetbe. Férjé habozott, de ő szülői örökségével nem várt tovább. Rövid idő múlva aztán a férje is kö­vette Terézt. Ma mind a ketten meg­becsült tagjai a nagy családnak. Azt mondod megbecsült tagok. Sok­kal többek. Szaniszló Teréz a szövet­kezet büszkesége. A tagság kitüntetés­re javasolta. Az idén tavasszal a ke­rületi mezőgazdasági konferencián nyilvánosan ki is tüntették. De ez még nem minden. Szaniszló Teréz büszke­séggel keveredő öröme csak akkor volt igazán teljes, amikor a helyi pártszer­vezet tagjai közé sorolta. Ezen a fe­lejthetetlen napon fogadalmat tett, hogy ezek után kétszeres odaadással dolgozik. Most már először mint kom­munista, másodszor mint szövetkezeti tag. EGÉSZEN RÁD ESTELEDETT. Sze­retnél utazni, de nincs megfelelő vo­natod, csak a reggeli órákban. így az éjszakát a faluban töltöd. Kakaskuko­rékoláskor kelsz. Már szürkül a hajnal, amikor az állomásra érsz. Azt hiszed, ilyenkor kihalt az állomás környéke. Tévedsz. Különösen a rakodó forgal­mas. A komáróci szövetkezetesek már rakodnak. Korán keltek, mikorra kivi­lágosodik már ők egý fordulóról tér­nek vissza a faluba, hogý újabb cu­korrépa rakományt szállítsanak az ál­lomásra. De már jön a vonat. Te felülsz. Fel száll veled a gondolat is. Sokat hal­lottál, sokat láttál és minden arról tu­dósít, hogy életerős a szövetkezés. Út a földművesek jólétének egyre maga­sabbra emelkedéséhez. Szarka István ŰJ SZÚ 1»5«. okttoer 3%

Next

/
Oldalképek
Tartalom