Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-25 / 298. szám, csütörtök

Világ tnoletáriai. egye* SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. október 25. csütörtök 30 fillér IX. évfolyam, 298. szám, Több mint ezer dolgozó meni isméi a bányászok segítségére Az elmúlt 10 napban, október 10— 20 között a cseh és szlovák kerületekből további 1072 dolgozó ment a rí szénbányák bányá' szainak segítségére. Ugyanezen időben 570 új dolgozó kezdte meg a munkát a vasércbányákban, elsősorban a Karlovy Vary-i és pŕibrami kerületekben. A Xüzelőanyagügyi Minisztérium vállalatai számára a toborzási feladatokat október második dekádjában az ústí, ostravai kerUletek járásaiban, a libereci, gottwaldovi és a košicei kerületekben teljesítették a legjobban. A strakonlcei motorkerékpárüzem is azon iparvállalatok közé tartozik, melyek példásán teljesítették toborzási feladatukat. Szerdán, október 24-én ebből a vállalatból 26 alkalmazott indul a sokolovi szénbánya-körzetbe, akik elhatározták, hogy egy évre és egyesek 5 évre mennek dolgozni oda ahol népgazdaságunknak legnagyobb szüksége van reájuk. Egyes kerületek, köztük a 5ihlavai, prágai, Banská Bystriea-i és brnói, — lemaradtak a munkaerőtoborzásban. A handlovai bányászok a Nagy Október tiszteletére Kedden, október SS-án délután a műszakváltásnál rövid gyűlésre jöttek össze a handlovai Nagybánya bányászai, tecljnikusai és mérnökei. A gyűlésen bejelentették a keleti szakasz dolgozóinak jelentőségteljes ha- .. , tározatát, hogy versenyezni fognak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 39. évfordulójának tiszteletére. A keleti szakasz nevében Štefan Mikuako mérnök, a szakasz vezetője kijelentette, hogy a keleti szakasz októberben 106 százalékra teljesíti a szénfejtést, annak ellenére, hogy még 50 dolgozó hiányzik a tervezett munkaerő állományból. Hasonlóképpen novemberben is teljesíteni akarjáik a tervfeladatokat, habár tudjál:, hogy a keleti szakasz legtermékenyebb munkahelyén, az 1700. számú falon üzemzavarok miatt nehezebb fejtési feltételek lesznek. A keleti szakasz bányászainak ígérete a kollektívák és az egyének részkötelezetUség-vállalásainak eredménye. Például az 1400. számú fal dolgozói, Gejza Psota, Ladislav Hamran és Gál Ignác elővájárok vezetésével elhatározták, hogy októberben 6,5 százalékkal túlteljesítik a műszaki feladatoltat, ami annyit jelent, hogy 470- tonna szenet fejtenek terven felül. A fátszállítók megígérték, hogy elegendő mennyiségű bányafát bocsátanak rendelkezésükre és legalább 125 százalékra teljesítik a teljesítménynormát. E gyűlés végén Štefan Mikuško mérnök a keleti szakasz dolgozóinak nevében szocialista munkaversenyre hívta fel az északi szakasz jelenlévő bányászait a következő jelszó jegyében: „Ki ad több szenet terven felül az év végéifl." Az északi szakasz dolgozói, akik a handlovai Nagybánya legnagyobb munkahelyén dolgoznak még e hét folyamán válaszolnak a felhívásra. Sok takarmányt * készítenek A Ružindoli Egységes Földművesszövetkezet tagjai a cokorrépa betakarításával egyidőben megkezdték a répalayelek silózását. A répalevél lesllózva nagyszerű takarmány a téli hónapokban. (Ilia Marko felvétele) SZILARDAN A SZOCIALIZMUS UTJÁN A rétek és legelők gondozásának fontossága Népgazdaságunkban a rétek és legelők jelentősége rendkívül nagy. Elsősorban azért, mert a réti széna az állatok fö takarmánya, főleg az istálló-etetés idején. A réti széna fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaz, amelyekre-az állatoknak szükségük van. Emellett r»em feledkezhetünk meg a legelők hasznosságáról sem. Ha tehát a réti gazdálkodás a haszonállat nevelésének alapja, akkor a legelőgazdálkodás elkerülhetetlen feltétele a háziállatok intenzívebb nevelésének. És éppen ez a tény ró mezőgazdasági dolgozóinkra fontos feladatot. Mégpedig azt, hogy többet kell törődni a rétekkel és legelőkkel. Most, az őszi időszakban mindenekelőtt arról van szó, hogy a réteket és legelőket jól meg kell trágyázni, hogy évtől évre több szénát kaszálhassunk állataink számára. Járásunkban Nagygurabon, Németbélen, Csatajon és másutt is a rétek megkövetelik, hogy trágyázzuk őket, mert a trágyázással és gondozással hektáronként legalább 10 mázsával több szénát termeszthetünk. A nagygurabi szövetkezeti tagok a trágyalevet télen hordják ki, ami helytelen, A trágyalevet tavasszal kell kihordani és ősszel a legelőket Thomas-liszttel kell megtárgyázni. A brigádközpontok dolgozóinak e célra van elegendő gépük, a réteket és legelőket rendbe tudják hozni. Ezt teljes mértékben ki kell használni. Klapuch L., Szene Köztársaságunknak mely ma fontos helyet tolt be a világon, jelentős a küldetése. Fejlett iparral és mezőgazdasággal, valamint kulturális szempontból fejlett lakossággal rendelkező ország vagyunk. Hazánk a müveit és dolgukat értő emberek országa. Régi és büszke hagyományaink vannak, amelyekről sohasem mondtunk le, sőt az utóbbi években tovább fejlesztettük őket. Országunk az egész világon ismert sok nagy ember hazája, Európa szívében szocialista változtatásokat valósít meg, sikeresen halad a szocializmus felé! A nyugaton tudatában vannak ennek jelentőségével, s annál is inkább tudatosítanunk kell ezt nekünk. Ma hírek érkeztek arról, hogy Magyarországon ellenforradalmi elemek megkíséreltek kezet emelni a népi államra és vér«s zavargásokat idéztek elő. A határokontúli kapitalista urak természetesen elégedetten dörzsölik kezüket az ilyen hír hallatára és annál inkább felénk, Csehszlovákia felé tekingetnek. Annál inkább küldözgetik hozzánk ügynökeiket, léggömbjeikét, provokátoraikat. Bár ha ezek csak maroknyian is vannak becsületes dolgozóinkkal szemben, mégis nálunk is vannak olyanok, akik hajlandóak volnának az imperialisták kezére játszani és sötét céljaik érdekében veszélyeztetni országunkban a nyugodt életet, az emberek normális életviszonyait. Más lapra tartozik az, hogy nem érik el céljukat, mivel munkásaink, pártszervezeteink, minden becsületes dolgozónk és minden szervünk felkészült megsemmisítő csapással válaszolni a gonosztevő elemek minden legkisebb kísérletére is. Elővigyázatosaknak és ébereknek kell lennünk. Az elmúlt napokban beszámoltunk az imperialisták ^országunk elleni ellenséges tevékenységének számos esetéről, idegen* kémek, stb. letartóztatásáról, leleplezéséről és mai számunkban egy további hasonló esetet közlünk. Minden valamennyi becsületes emberünkben visszatetszést szül, éberségre int és figyelmeztet. Az imperialista propagandának a szocialista fejlődés iránti „érdeklődése" nem lanyhul. Éppen az utóbbi időben vagyunk tanúi a táborunk ellen irányuló kommentárok és fantasztikus kombinációk özönének. A nyugati sajtó és a rádió megható gondosságot tanúsít az iránt, hogy mi lesz a szocialista országok további fejlődésével, köztük hazánk fejlődésével is. Mit szóljunk ehhez? Elsősorban azt, hogy a szocialista államok összefogásának erejét lenini útjuk, egységük és felzárkózottságuk jelenti. Erejük abban van, hogy egy arcvonalban szilárdan haladnak a kölcsönös testvériség állandó megerősítésének és elmélyítésének útján. Ez a kölcsönös testvériség korunkban a haladó emberiség egyik legnagyobb győzelmének kifejezője. Amit a nyugati sajtó tesz, az nem az ügyességet bizonyítja. Nagyon is átlátszó, hogy ott minden újságíró és minden újság azonnal, az első hírek alapján messzemenő következtetéseket von le és azon töri a fejét, hogy „mi fejlődik ki ebből". Másnap pedig további hírek alapján más véleményt tálalnak az olvasók elé; ezek a találgatások azt bizonyítják, hogy gondolataikat saját kívánságaik szülik. És hogy miiyen kívánságaik vannak, ezt jól tudjuk: rendmegbontás, felforgatás. Nálunk nem érik el céljukat! Ami országunkat illeti, ma a legnagyobb határozottsággal meg akarjuk mondani azt, amit pártunk már többször hangsúlyozott, s amivel minden gondolkozó »mber teljes mértékben egyetért. Az országos pártkonferencia és a Csehszlovák Köztársaság kormánya határozatainak alapján megkezdtük gazdasági, politikai és kulturális életünkben sok dolog megjavítását. Ezt fokozatosan folytatni fogjuk. Semmi esetre sem engedhetjük meg azonban, hogy a mi tüzünknél valaki más süsse meg pecsenyéjét, olyasvalaki, akinek egyáltalában nem az a célja, hogy megjavuljon életünk, hanem valami egészen más, ellenkező célkitűzései vannak. Gazdasági és politikai helyzetünk ma olyan, hogy elismeréssel beszélnek róla mindenütt, a Szovjetunióban, a népi demokratikus országokbon és akarva vagy akaratlanul — nyugaton is. Nem véletlen az, ha például olyan francia újság, mint amilyen a Le Monde, Csehszlovákiáról riportokat közöl, amelyekben arról van szó, hogy mindjobb nálunk az élet, csökkennek az árak, olcsó a 'akás és az üzemi étkeztetés, rendesen öltöznek az err' °>-ek, stb. Nem véletlen az sem. ha más burzsoá újságírók is írnak a nálunk uralkodó nyugalomról és rendről, arról, hogy Csehszlovákiában világméretben is magas az életszínvonal. Ehhez még hozzáfűzhetnék azt is, hogy ilyen nálunk a helyzet artnak ellenére, hogy éveken keresztül hatalmas igyekezetet és eszközöket fordítottunk új üzemek, villanymüvek, duzzasztógátak építésére, vagyis nem éltünk máról holnapra, hanem gondoltunk a jövőre is és sokat áldoztunk ennek érdekében. Most mindjobban látjuk, hogy ez valamennyiünknek megérte. Csak ennek köszönhető például az, hogy újabb egymilliárd koronát fordíthatunk a társadalombiztosítás tökéletesítésére. Nem állítjuk ugyanakkor azt, hogy ezzel végérvényesen megoldjuk minden elaggott, avagy rokkant ember problémáját. De az igazsághoz hűen azt mondjuk, ismét nagy lépést tettünk előre és hogy ilyen társadalombiztosítás nincs sehol másutt a világon. Vannak más örömteli sikereink is. Például sohasem_ volt olyan jó lefolyása a gabona és a burgonya begyűjtésének, mint az idén. Mi sem bizonyítja jobban az emberek viszonyát a köztársasághoz, mint az ilyen tény, amely kötetekkel ér fel. Jelenleg nálunk olyan a gazdasági helyzet, hogy minden lehetőségünk megvan toyább haladni, valamenynyi ember érdekében tovább fejleszteni egész gazdagságunkat, és élvezni ennek gyümölcseit. Felhasználhatjuk azt a gazdagságot, amelyet a számos ipari üzem és a jól megművelt földek jelentenek és azt is, ami a bölcs fejekben és népünk szorgos * kezeiben rejlik. Jól tudjuk, hogy ennek a gazdagságnak helyes felhasználása megköveteli iparunkban és egész népgazdaságunkban, életünk különféle szakaszain a fogyatékosságok sorának kiküszöbölését. El vagyunk szánva, hogy ezt elérjük, e törekvésünkből nem engedünk, bár tudjuk, hogy nem könnyű a feladat. Ez azonban sikerül, ha fentről egészen le folytatni fogjuk azt az utat, amelyre az SZKP XX. kongresszusa után léptünk, megvalósítjuk azt, amire Központi Bizottságunk és országos konferenciánk hívta fel a figyelmet: hogy menjünk az emberek közé, beszéljünk velük nyíltan minden kérdésről és szilárdítsuk a párt kapcsolatát valamennyi dolgozónkkal. A párt egysége és nálunk valamennyi dolgozó ember egysége, ez az az alap, amelyre kizárólag építhetünk. A müncheni rádió avagy a Szabad Európa emberei azonban valami mást szeretnének. Ma és mindennap azt a kérdést teszik fel, hogy „mikor kerül valamire a sor Csehszlovákiában is". Ez alatt persze azt értik, az a kívánságuk, hogy sor kerüljön valamilyen káoszra, rendellenességre, egyszóval valami olyanra nálunk, amivel uraiknak bebizonyíthatnák, hogy nem hiába uszítanak. Azonban nálunk az emberek, akik kezükkel építik a szocializmust, a pártonkívüliek és a kommunisták, nem uszítást akarnak, hanem életük állandó javulását. Szükségük van a további árleszállításokra, a munkaidő csökkentésére, és ennek elérésére meg is van a lehetőség, de nincs szükségük a bujtogató rikoltozásra vagy bármi másra, ami előrehaladásunkat fékezné és a továM javulást halogatná. Végeredményben nagyon is átlátszó, amikor a külföldi ellenség, beleértve az emigránsokat is, demagóg jelszavakat hangoztatnak népünk felé, és teljesen helytelen összehasonlításokat téve ezt mondják: „így kellene eljárnotok". Ez éppen olyan átlátszó dolog, mint az, hogy például Dulles űr hirtelenében naponta többször érdeklődik Lengyelországról. Köszönjük szápen — mondjuk nekik —, de Csehszlovákiában saját belátásunk szerint mi döntünk és hisszük, hogy jól, mivel utunkon sohasem térünk el a lenini elvektől. S egy dologhoz nem engedünk hozzányúlni. Ez örök testvériségünk a szovjet emberekkel és a szovjetek országával. Mi tudjuk és mindig tudni fogjuk, kit üdvözöltünk Prágában 1945 májusában, és ezt a tudatot senki sohasem tépi ki szívünkből. A Szovjetunióban mindig a szocializmus első országát, a békét védő világhatalmat láttuk és a jövőben is látni fogjuk, s vele a legnagyobb hűségben és egyenlőségben haladunk. Ez nemcsak érdekünk, hanem egyben szeretetünk kifejezője is. És a Szovjetunióban éppen így szeretik Csehszlovákiánkat. A magyarországi eseményekről szóló jelentések sajnálkozást keltenek bennünk és ugyanakkor azok ellen irányuló haragot és felháborodást, akik ezt előidézték. Ez természetesen arra vezet minket, hogy annál figyelmesebben nézzünk szét magunk körül. Életünk zavartalanul folytatódik megszokott ütemében. És hogy hazánkban minden helyen és mindennap ilyen zavartalanul, egészen biztonságosan folyjék életünk, felszólítunk benneteket, legyetek éberek elvtársak. Minden szakaszon olyan szilárd álláspontot foglaljatok el, mint ahogy ezt szükség esetén mindig meg tudtátok tenni. Álljatok egy arcvonalba minden becsületes pártonkívülivel, minden dolgozó emberrel, akit hazájához őszinte szeretet fűz. Békés életünket, gyönyörű és szeretett országunkban, ezen élet további tökéletesítésének útját, amely a fennálló hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére és olyan Csehszlovákia felépítésére irányul, amelyre valamennyien büszkék leszünk — nem hagyjuk senkitől sem megzavarni. (Rudé DrávoN