Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-21 / 294. szám, vasárnap

Közlemény a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének küldöttsége és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodája között folytatott tanácskozásokról Varsó, (ČTK) — A TASZSZ hírügynökség tudósítása szerint október 19én Varsóba érkezett a SZKP KB küldöttsége, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB politikai irodájával megtárgyalja a mindkét felet érdeklő időszerű kérdéseket. Az SZKP KB küldöttségét N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, és V. M. Molotov elvtársak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagjai alkották. Lengyel részről részt vettek a tanácskozásokon I. Cyrankiewicz, W. Dworakowski, E. Gierek, F. JózwiakYVitold, R. Nowak, Z. Nowak, E. Ochab, A. Rapacki, K. Rokossowszki, R., Zambrowski és A. Zawadski elvtársak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai, valamint H. Chelchowski, S. Jedrichowski és E. Stawinski, a LEM KB politikai irodájának póttagjai. A tanácskozásokon részt vett még W. Gomulka elvtárs, a LEM KB tagja is. A tanácskozások a párt és baráti őszinteség légkörében folytak. Elhatározták, a legrövidebb időn belül Moszkvába utazik a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB politikai irodájának küldöttsége, hogy az SZKP KB elnökségével megtárgyalja a Lengyel Népköztársaság és a Szbvjetunió közötti politikai és gazdasági együttműködés további elmélyítésének kérdéseit, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt közötti testvéri barátság és együttműködés megszilárdítását. A lengyel sajtóiroda tudósítása szerint az SZKP KB küldöttségének tagjai október 20-án Varsóból hazautaztak Moszkvába. A küldöttséget a varsói repülőtérre kikísérték J. Cyrankiewicz, W. Dworakowski, F. Józwiak-Witold, A. Zawadski, a LEM KB politikai irodájának tagjai, H. Chelchowski, J. Jedrychowski és E. Stawinski, a LEM KB politikai irodájának póttagjai. A küldöttséget kikísérte W. Gomulka, a LEM KB tagja is. A repülőtéren jelen volt P. K. Ponomarenko, a Szovjetunió lengyelországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Szocialistaellenes megnyilvánulások a lengyel sajtóban A moszkvai Pravda közli varsói tudósítójának október 12-i „Szocialistaellenes megnyilvánulások a lengyel sajtóban" című cikkét. A cikk így hangzik: A lengyel sajtóban a legutóbbi napokban mind gyakrabban jelennek meg olyan cikkek, amelyek a szocializmus útját visszautasító hangnemet ütnek meg. Nagyon különösnek tűnhet fel az, hogy a sajtó, amelynek éles, hatásos fegyvernek kellene lennie a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért folyó harcban, naponta közöl olyan cikkeket, amely aláássa e rendszer alapjait, bizalmatlanságot terjeszt az új élet építése terén és mérgezi az olvasók lelkét a dolgozóktól idegen ideológia importált mérgével. A hasonló megnyilvánulások szerzői a legutóbbi időkig azzal álcázták szándékaikat, hogy állítólag a személyi kultusz következményeit leplezik le és a pártélet lenini normáinak felújításáért küzdenek. Most azonban elvetették ezeket a frázisokat, amelyek egyébként is káromlásként hangzottak a rágalmazók ajkairól, akiknek lehetővé vált. hogy a lengyel sajtót a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a népi állam ellen használják fel. Ezek az emberek most levetették álarcukat és nyilvánosan megtagadják Lenint és Marxot. Nem kell messze mennünk a példáért. Ma nyíltan hadat üzent Marxnak bizonyos Jakysiz Florczak, aki a Nowa Kulturában, a Lengyel írószövetség sajtószervében e sokat jelentő címen „Beszélgetés a Nyugattal" írt cikket. A szerző cikkében szemérmetlen könnyedséggel felszólítást tesz közzé, hogy véget kell vetni annak a zsargonnak (!), amelyet a kommunista tábor teremtett a tömegeik számára. Milyen zsargont ért ez alatt ? Florczak szemérem nélkül kijelenti: fel kell számolni a „Világ proletárjai egyesüljetek!", „reakció" s „a szocializmus építése" jelszavakkal, mert ezek harci jelszók voltak, a forradalom egyes korszakainak jelszavai. A „Világ proletárjai egyesüljetek!" jelsző ma nem jelenthet semmit. Ez a szemérmetlen ember, aki magát irodalmárnak meri nevezni, mérhetetlen cinizmussal azt javasolja, hogy temessék el azt a jelszót, amely szent minden proletár előtt, amellyel évszázadokon át együtt éltek, küzdöttek és haltak a világ munkásosztályának legjobb fiai és amely jelszóval győzelemről győzelemre mentek, és amellyel ma építik és szilárdítják új társadalmukat. Florczak úr (igen, úr, mert nem lehet elvtársnak nevezni azt az embert, aki nyilvánosan arra szólít fel, hogy sárba tapossuk a proletár nemzetköziség zászlaját és lemondjunk a szocializmus építéséért folyó harcról) azt a merészséget engedi meg magának, hogy a marxizmus helyett „új szót" ajánljon. Mit ért ezalatt? „A nyugattal másképp kell beszélni, mint eddig" — írja. „Az univerzális (?) proletár elavult fogalom. Most az „univerzális" emberről kell beszélnünk", és miután rájöin, hogy ez a szórej'.'vény homályos és érthetetlen, hivatkozik a nézete szerint Marxnál szavahihetőbb személy tekintélyére, M. Mambilut „belga újságíróra, aki nemrégen látogatta meg Lengyelországot

1." Mit mondott ez az újdonsült próféta, akit Florczak most hajlandó szolgálni? Ezt mondotta: „Most egyet' kell cselekednünk, végre (!) gazdagabbá kell tennünk az embert." Ez a brüsszeli próféta és varsói követője kifér a pontosabb magyarázat elől. Az elöl, hogy kit és hogyan kell gazdagítani. Számukra fontos, hogy eszmét adjanak és azután mindenki gazdagodjék, ahogy akar. És ezzel a Lengyel írók Szövetségének sajtószerve odáig jutott, hogy nyílt felhívást közölt a kapitalizmus viszszaállítására, amit ügyetlen módon abba az állításba burkolt, hogy „mindkét rendszer ugyanazon cél felé, egy világrend felé halad." Lehetséges volna (bár nagy fáradsággal) megkísérelni, hogy egy szemtelen cikkíró badarságainak a Lengye! Írók Szövetsége saj'.ószervében való megjelenését a szerkesztők valamilyen érthetetlen elnézésével magyarázzuk. A dolog azonban úgy áll, hogy az utóbbi napokban hasonló cikkek mind gyakrabban jelennek meg egyes varsói lapokban, és tekintet nélkül arra, hogy a lengyelországi ideológiai front vezetői kívánják-e vagy sem, a hasonló cikkek széleskörű kampányt jelenjenek, amely aláássa magának a népi demokratikus rendszemeik alapjait, nem beszélve arról, hogy a rágalmazók rikácsoló hadában szovjetellenes kijelentések iá elhangzanak. Népünk 39. év folyamán már megszokta, hogy rágalmakat halljon a burzsoá táborból, amelyektől nem ijed meg. Azonban a szovjet népet természetesen mélyen elszomorítja, hogy a rágalmazó kampányt nyíltan folytatják egy népi demokratikus ország sajtójában, amely országot a Szovjetunióval szövetségi ós barátsági szerződés köt össze. Nyugtalanságot kelt az a körülmény is, hogy a lengyel saj'.óban a legutóbbi' napok során megjelent cikkek elsősorban és főképp jnagában Lengyelországban akarják aláásni a szocializmust. így például a Zycie YVarsawy október 19-i számában „A kérdés magva" címen Jerzy Putrament terjedelmes cikke jelent meg, aki egyenesen hangsúlyozza Lorczaknak, a marxizmus újdonsült likvidátorának tanításait. Putrament hazug módon kijelenti, hogy az a gazdasági rendszer, amely nálunk mind ez ideig döntő befolyást gyakorolt, vagyis a szocialista gazdaságtan elvitathatatlanul és helyrehozhatatlanul megbukott. Amerika Hangja politikai fegyvertárának felhasználásával azt merészeli állítani, hogy ez a rendszer állítólag „csakis bizonyos politikai feltételek között a bírálat elnyomásával és a rendőri terror alkalmazásával hathatott" és felszólít, hogy ennek vessenek véget. Mit ajánl tulajdonképpen ez a revizionista? Ajánlja „a gazdasági tervezés állami bizottsága diktatúrájának" felszámolást, ajánlja a „főigazgatóságok mindenhatóságának" felszámolását .... és vajon mit ajánl azon rendszer helyett, amely a népi Lengyelországban létrejött és a gyakorlatban bevált? Négy „jelszót" ajánl. „Az állami élet titkosságának megszüntetését, a decentralizációt, a demokratizálást és a szuverenitást". De hol marad az, amiért oly odaadóan és sikeresen küzdött és ma is küzd a lengyel nép, hol marad a szocializmus-? Ez a szó a cikkíró torkán akadt, azt nem mondotta ki. Nemcsak ez, hanem az egész cikk lényeHA

MA

ROSAN TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK GAZDASÁGI EGYEZMÉNYEK MEGKŐírSÉRŐL Szovjet-japán megegyezés Nyilatkozat a hadiállapot megszüntetéséről 0 A két állam haladékta anu! nagyköveteket cserél 0 Hazabocsátanak minden elítélt japán állampolgárt § A Szovjetunió átadja a. Habomai- és a Szikotan-szigeteket Pénteken este hat órakor Moszkvában, a Kreml-palotában szovjet részről Bulganyin miniszterelnök és Sepilov külügyminiszter, japán részről Hatojama miniszterelnök, Kono földmüvelésügyi és erdészeti miniszter és Macumoto nagykövet aláirta a szovjet-japán tárgyalások eredményeiről szóló közös nyilatkozatot. Amikor néhány perccel hat óra elijtt a japán küldöttség, majd Bulganyin, Malenkov, Szuszlov, Pervuhin, Zsukov és Éurceva elvtársak elfoglalták helyüket az asztal körül, melyben a történelmi jelentőségű deklarációt aláírták, még nem tudtuk pontosan, hogy mit tartalmaznak a bordó bőrbe kötött akták. Az együttes deklaráció szövege azonban hamarosan meggyőzte a világ minden részéről egybesereglett újságírókat, hogy azoknak volt igazuk, akik optimizmussal figyelték a tárgyalásokat. Ez a nyilatkozat bebizonyította, hogy nem voltak hiábavalóak a Szovjetunió erőfeszítései, hogy Hatojama japán miniszterelnököt is az őszinte megegyezés vágya vezette a moszkvai tárgyalásokon, s bebizonyította azt is, hogy békés tárgyalások útján a legnehezebb problémák is megoldhatók. A deklaráció kiemeli a tárgyalások őszinte légkörét, és ezt Bulganyin elvtárs az aláírást követő ünnepi fogadáson mondott beszédében ismételten hangsúlyozta. Bulganyin elvtárs elmondotta, hogy a tárgyalások eredményeképpen aláírták az együttes nyilatkozatot, amely a háború, megszüntetését jelenti, s azt, hogy helyreáll a jó viszony, helyreállnak a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunió és Japán között. „A történelmi jelentőségű okrilány — mondotta Bulganyin — kifejezi mindkét nép törekvését: békében, jó szomszédságban élni egymással." Ezeket az eredményeket az egyetértő, őszinte tárgyalások tették lehetővé. Bulganyin elvtárs kiemelte, hogy az együttes deklarációval egy időben a kereskedelem fejlesztéséről szóló jegyzökönyvet is aláírták, s ez a megállapodás a normalizáció első gyakorlati eredménye, jó alap a szovjetjapán kapcsolatok további fejlesztésére. Bulganyin hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió minden erejével támogatja a két ország közötti barátság fejlődését, megköszönte a japán miniszterelnök és a küldöttség erőfeszítéseit, végül pedig a jó szomszédságra, a japán nép boldogulására ürítette poharát. Hatojama japán miniszterelnök pohárköszöntőjében visszatekintett a tárgyalások során megtett erőfeszítésekre, megköszönte a Szovjetunió jóindulatát, kifejezte, hogy a japán nép vágya is a jószomszédi viszony, az együttműködés a Szovjetunióval. Bulganyin elvtárs a baráti hangulatú fogadás végén a japán újságírók kérdésére ezt válaszolta: „Nagy tett volt." Majd kifejezte reményét, hogy Japán hamarosan mint teljesen független ország irányíthatja sorsát. Kifejezte, hogy a Szovjetunió nagy területekkel rendelkezik, gazdag természeti kincsekben, Japántól nem kíván semmi mást, mint a jószomszédi viszonyt, a barátság további fejlesztését. A japán küldöttség az eredményes tárgyalás befejezése után tegnap elhagyta a Szovjetunió fővárosát. A Szovjetunió és Japán közös nyilatkozata Moszkva, október 19. (TASZSZ) — 1956. október 16-tól 19-ig Moszkvában tárgyalások folytak a Szovjetunió és Japán küldöttségei között. A Szovjetunió részéről a tárgyalásokban részt vettek: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, N. T. Fedorenko külügyminiszterhelyettes. A kölcsönös megértés és együttműködés légkörében lefolyt tárgyalások során széleskörű és őszinte eszmecsere folyt a Szovjetunió és Japán viszonyának kérdéseiről. A Szovjetunió és Japán teljes mértékben egyetértésre jutottak abban, hogy diplomáciai kapcsolatuk helyreállítása a két állam kölcsönős megértésének és együttműködésének fejlődését szolgálja a távol-keleti béke és biztonság érdekében. E tárgyalások eredményeként a Szovjetunió és Japán között megegyezés jött létre az alábbiakban: 1. A jelen nyilatkozat hatálybalépésének napjától kezdve megszűnik a hadiállapot a Szovjetunió és Japán között és helyreáll a két ország békéje és jószomszédi, barátságos viszonya. 2. A Szovjetunió és Japán között helyreállnak a diplomáciai és konzuli kapcsolatok. A két állam haladéktalanul diplomáciai képviselőket cserél nagyköveti rangban, a Szovjetunió és Japán területén létesítendő konzulátusok felállításának kérdését pedig diplomáciai úton oldják meg. 3. A Szovjetunió és Japán megerősíti, hogy kapcsolataiban az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában lefektetett elveket tartja szem előtt, így az alapokmány 2. cikkelyében kifejtett alábbi elveket: a) a nemzetközi vitákat békés eszközökkel, oly módon oldják meg, hogy az ne fenyegesse a nemetközi békét és biztonságot és az igazságosságot; b) nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetőzéstől vagy erőszak alkalmazásától bármilyen állam területi épségével vagy politikai függetlenségével szemben, és minden egyéb módszertől, amely összeegyeztethetetlen az ENSZ célkitűzéseivel. A Szovjetunió és Japán megerősíti, hogy az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyének értelmében minden állam elidegeníthetetlen joga az egyéni vagy a kollektív védelem. A Szovjetunió és Japán kölcsönösen kötelezik magukat, hogy semmiféle gazdasági, politikai vagy ideológiai jellegű indok alapján sem közvetlenül, sem közvetve nem avatkoznak egymás belügyeibe. 4. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége támogatja Japánnak azt a kérését, hogy vegyék fel Japánt az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak sorába. 5. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében elítélt minden japán állampolgárt a jelenlegi közös nyilakozat érvénybelépésével szabadon bocsátanak és hazaszállítanak Japánba. Ami azokat a japánokat illeti, akiknek sorsa ismeretlen, a Szovjetunió gében kísérlet arra, hogy valamiképpen indokolja a szocializmustól való eltérést. Lehetséges volna rámutatni még más, hasonlóképpen nem is burkolt megnyilvánulásokra, amelyek nyíltan a lengyel nép szocialista vívmányainak aláásására irányulnak. Ez a szocialistaellenes kampány, amely egyes lengyel lapokban kifejlődött és nyilt kokettálás a burzsoá elemekkel, jogosan váltja ki a becsületes hazafiak, a Lengyel Népköztársaság dolgozói széles tömegeinek nyugtalanságát és felháborodását, akik •követelik, hogy felelősségre vonják azokat a szemérmetlen revizionistákat és kapitulánsctkat, akiik a lengyel sajtót zavaros céljaikra használják fel. Japán kérésére folytatni fogja sorsuk felderítését. fi. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége lemond minden jóvátételi igényéről Japánnal szemben. A Szovjetunió és Japán kölcsönösen lemondanak államuknak, szervezeteiknek és állampolgáraiknak a másik állammal, annak szervezeteivel és állampolgáraival szemben 1945. augusztus 9-től támasztott, a háború következtében keletkezett igényeir&l. 7. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Japán megállapodnak abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdenek szerződések vagy egyezmények megkötéséről, hogy szilárd és baráti alapokra helyezzék kereskedelmi, kereskedelmi tengeri hajózási és egyéb üzleti kapcsolataikat. 8. A Csendes-óceán északnyugati részében folytatandó nyílttengeri halászat ügyében a Szovjetunió és Japán között létrejött egyezmény, valamint a tengeren bajbajutott emberek megmentésében való együttműködés ügyében a Szovjetunió és Japán között létrejött egyezmény, amelyeket 1956. május 14-én írták alá Moszkvában, a jelen közös nyilatkozat hatálybalépésével egyidejűleg lép majd életbe. Figyelembe véve, hogy a Szovjetuniónak és Japánnak egyaránt érdeke a természetes halállomány és egyéb tengeri biológiai természeti kincsek fenntartása és ésszerű felhasználása, a Szovjetirnió és Japán az együttműködés szellemében intézkedéseket tesz a halállomány fenntartása, valamint a nyílttengeri halászat szabályozása és korlátozása céljából. 9. A Szovjetunió és Japán megegyezett abban, hogy a normális diplomáciai ' kapcsolatok helyreállítása után folytatja a tárgyalásokat a békeszerződés megkötéséről. Ennek során figyelembe véve Japán óhajait és a japán állam érdekeit, a Szovjetunió beleegyezik abba, hogy átadja Japánnak a Habomai- és a Szikotan-szigeteket azzal a kikötéssel azonban, hogy a szigetek tényleges átadása Japánnak a szovjet— japán békeszerződés megkötése után történik meg. 10. A jelen közös nyilatkozatot ratifikálni kell. E nyilatkozat a ratifikációs okmányok kicserélésének napján lép hatályba. A ratifikációs okmányok kicserélésének a lehető legrövidebb időn belül, Tokióban kell megtörténnie. A fentiek megerősítése céliából az alulírott meghatalmazottak aláírták a jelen közös nyilatkozatot. E közös nyilatkozat két példányban készült, o»osz és japán nyelven, mindkét szöveg egyenlő érvényű. Moszkva, 1956. október 19. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének meghatalmazása alapján: N. BULGANYIN D. SEPILOV A japán kormány meghatalmazása alapján: ICSIRO HATOJAMA ICSIRO KONO SÜNICSI MACUMOTO Tézisek az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusára Róma. (ČTK) — Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt ' Központi sajtószerve október 18-i számában közölte a párt VIII. kongresszusával kapcsolatos tézisek javaslatát, amelyeket az Olasz Kommunista Pár',' Központi Bizottságának teljes ülése jóváhagyott. A javaslat bevezető része így hangzik: „A világon új helyzet állott elő. Ez befolyásolta a hazánkban uralkodó viszonyokat is. A szocializmus nagyszerű sikereket ért el, amelyek megváltoztatták az egész világ gazdasági és politikai összeállítását olyannyira, hogy a kapitalizmus már nem egyedül uralkodó erő. A béke ügye nagy győzelmet aratott. Az új háborút meg lehet akadályozni. Azok a nemzetek, amelyek tegnap még gyarmatosító elnyomatás alatt görnyedtek, előretörtek a szabadság felé, az emberek előtt mind szélesebb és reményteljesebb út nyílik meg a politikai és szocialista haladásra. Azok az alapvető vívmányok, amelyeket országunk a fasizmus legyőzése után nyert, érintetlenül megmaradtak és mindazon kísérletek, amelyek felszá

r molásukra irányultak, kudarcot vallottak. A munkás- és népi mozgalom megőrizte pozícióit 5s erejét. Hogy véget vessünk a gázdíjig! és politikai maradiságnak, a munkanélküliségnek és nyomornak, hogy kielégítsük a földművesek földéhségét, hogy a technikai előretörés döntő tényezővé váljék a szociális haladás terén, egyre kifejezőbben és égetőbben szükséges, hogy szembeszálljunk a monopóliumokkal az iparban és mezőgazdaságban s hozzáfogjunk gazdasági életünk átépítéséhez, megvalósítsuk azokat a reformokat, amelyek a köztársaság alkotmányában gyökereznek. Ezen az úton halad a munkásosztály és az egész nép a szocializmus felé." A tézisek javaslata kifejti a Kommunista Párt céljait Olaszország demokratikus megújhodásában, gazdasági, szociális és kulturális téren, valamint a párt feladatait a munkásosztály és az egész olasz nép demokráciáért és szocializmusért vívott har-. cának irányításában. VVALTER MONCKTON, az eddigi brit honvédelmi miniszter lemondott; s helyére Anton Headi, az eddigi hadügyminiszter lép. Az új hadügyminiszter John Hugh Hare lesz. Monekton mint tárcanélküli miniszter tagja marad a minisztertanácsnak (ČTK) ÚJ szö 1958. október 21.