Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-03 / 246. szám, hétfő

niiiiniiiiiiiiiiiiiniiniiiií 8 GYERMEKPARK iiiiiiiMiiiiiiimiiiHiniiii III. tllllllll»llll1ll1«HIIIllll"IIH»»ľ« IIII.IK.II1I i 1 i t < Sétálok a komáromi dunaparton. Távolból füstcsík jelzi, hogy hajó közeledik. A hajókürtök hangja öszszeolvíd a szorgalmasan dolgjzó rakodó-daru búgásával. A rakparton áruval megrakott vonat dübörög végig. A nagyhídról magyarországi vendégekkel Ikarusz-társasgépkocsi ereszkedik alá méltóságteljesen. Távolból a hajógyár munkájának zsongása hallik. Komárom él. a munka ritmusával kápráztat. Kezemben a Néma leven

: te szerepkönyvével, csendes zugot keresek, ahol nyugodtan elmerülhetek Heltai Jenő verses-vígjátékának olvasásába. Itt a dunaparton ez lehetetlen. A hajókürt, vonatfütty és árujukat kínáló piaci kertészek hangja sehogy sem akar összeférni Mátyás király reneszánsz termeinek hangulatával. Utamat a Lenin-park felé veszem, ahol egy padon ülve olvasni szándékozom. Már messsziról új hang vegyül az előbb leírt hangzavarba. Gyermekek kacagása, vidám hancúrozása. Százados fák alatt, a park Duna felé eső részén fekszik a kis gyermekparadicsom. Mindig szeretettel járok ide, órák hosszat nézem a nyári napsütést gondtalanul, boldogan élvező, játszadozó gyerekeket. A padon mamák kötnek, vagy beszélgetnek, egyik szemük a gyermekeken, másik a munkájukon. Egy üres padra ereszkedem. Érzem, hogy Heltaiból ma már úgysem lesz semmi, a színész akkor is dolgozik, ha az életet nézi. Nézzük csak hát a legkisebbek életét. A homokban 3—4 év körüli gyermekek várat építenek. Arcukon az alkotás komolysága. Mi felnőttek soha nem tudunk olyan átgondoltan, komolyan belemélyedni munkánkba, mint ezek a pöttömnyi emberkék, amikor a maguk várait, alagútjait építik. A hajóhinta körül is zsong az élet. Itt már nagyobbacskák virtuskodnak, ki tudja hintáját magasabbra lendíteni. A körhintán ülők nekitartják arcocskájukat a szélnek és élvezik a repülés mámorát. A kacagás és játékzaj csodálatos ritmusú zenébe olvad. Nem fáraszt, szinte új embernek érzem magam. A parkocska érdekessége az óriáskerék, melyben komoly arccal ülnek az apróságok a biztonsági drót mögött. A nagy kereket kis termetű, ősz hajú ember kézierővel hajtja, a komáromi gyerekek kedvence: Herdics bácsi. Korát meghazudtoló frisseséggel, a gyermekek boldog nevetését élvezve hajtja a kereket, miköz• i |..(.lini:il : ! • l • llll't: |:ilill<1lllllllltlllllll!llllll!IIIIIII!tlllll!iniHl!linlUII1l![K1l!lftllllllllUIIIIHIIIiniHIIIII.I ben a mögötte álló újabb „gyermekÍUrnust" nyugtatja, akik „Most minket, Het dics bácsi!" csatakiáltással ves2ik körül. Mindenkire sor kerül, az óriáskerék fülkéjében egymást váltják a kis utasok, csak Herdics bácsit ne-n váltja senki. A mamák szedelőzködnek, a kis park látogatói lassan hazaindulnak. Elcsendesedik a park és én csak ülck a padon és nézem Herdics bácsit, aki szeretettel integet a távozó gyerekek után, mintha azt mondaná a tekintete: „Viszontlátásra, kispajtások, holnap". Mert nem megy könnyen a hazamenés. Egy három év körüli kisfiú a földre veti magát, nem akar még menni. A mama kétségbeesetten, tanácstalanul tekint körül. Ám Jön Herdics bácsi, valamit súg a kis pöttöm fülébe és a kicsi azonnal engedelmeskedik. Itt valami édes titkoi sejtek, Herdics bácsi kezd a szememben túlnőni a parkőr egyszerű fogalmán. Megvárom, míg elrendezgeti a büffében a dolgait, gondosan lelakatolja az óriáskerék forgatóját, körüljárja a parkot és öszszeszedi az elhagyott holmikat, melyeket másnap hiánytalanul át lehet venni Herdics bácsitól. Aztán leül mellém a padra, megtörli homlokát. Látni rajta, hogy bár szereti mindennapi munkáját, azért neki is fontos a „fejront". Beszélgetni kezdünk. Csupa szeretet, ahogy a gyermekekről szól. — Én vagyok Komárom legboldogabb nagyapája — mondja. — Nézze csak, mennyi unokám van. Megkérdezem, szereti-e a munkáját? — Nagyon — feleli egyszerűen. Elmondja, hogy reggelente azért nem tud aludni, mert az esze már » gyerekeknél, a gyermekparkban van. Legborzasztóbb számára az a gondolat, hogy ősszel bezárják a gyermekparkot. Nem szereti a telet, mert akkor nem lehet kedvelt „onokái" között. Nem Idegesíti a gyeriiekzaj, megszokta már. Szereti a gyermekeket és azok is őt. Herdics bácsi igazságos. Rendre tanítja őket. Ha kell, szigorú is tud I-.nni és akire Herdics bácsi megharagszik, annak nincs becsülete a parkban. Látom, menni készül, nem tartóztatom. Együtt megyünk ki az elhagyott játszótér kis kapuján. Gondosan becsukja a kaput. Elbúcsúzunk. — A viszontlátásra — mondja. — Jöjjön ki máskor is, ha jól akarja érezni magát. Ezzel hazafelé indul. Nézem tovatűnő kis alakját, amint befordul a tiszti-pavilon sarkán. íme, egy boldog, megelécedett ember, akit igen meg kell becsülni. A maga munkakörében éppen olyan fontos a munkája, mint akár a hajóépítőké a gyárban, mint a szövetkezetes munkája a mezőn. A legszebbet csinálja, amit csak el lehet képzelni: Kertészkedik boldog jövőnk virágos kertjében: a gyermekparkban gondozza a gyermekpalántákat és vigyáz a ffitonSágukra. Fizetése nem nagy, de mint mondja, a gyerekek ragaszkodása és szere'ete többet ér minden pénznél. Tervei is vannak: kibővíteni a parkot, új játékokat, több szórakozási alkalmat nyújtani a kicsinyeknek. Hazafelé menet azon gondolkodtam, vajon helyesen esináltam-e, hogy a szerepkönyv helyett Herdics bácsi lelkébe néztem. Ogy érzem: helyesen. Megismertem egy embert, eqv taloia ió embert, akihői sok száz és ezer kellene még ennek az országnak. A színész jellemeket alakít a színpadon, tehát ismernie kell az embereket. Ezért éreztem, hogy ma is jó színészmunkát végeztem. Egy embert ismertem és szerettem meg. Siposs Jenő NAGYVILÁG címen Budapesten világirodalmi folyóirat jelenik meg ez év októberétől a Magyar Írók Szövetségének gondozásában. A kéthavonként 240 oldal terjedelemben megjelenő folyóirat keresztmetszetben mutatja be majd az élő világirodalom legfontosabb je!er..oséqeit és kepvíselőit. Az első szá nokban olyan íróktól közöl új műveket, mint Faulknér, Hemingway, Dylan Thomas, Roger Martin du Gard, Raymond Queneau, Mohammed Dib, Bertolt Brecht, Hermann Hesse, Moravia, Pavese, Alberti, Erenburg, Fegyin, Solohov, Krleza, Adam Wazyk és mások. Gazdag krónika-rovat'tájékoztatja az olvasókat a világ irodalmi életének kiemelkedő eseményeiről. Édekes irodalmi levelek Ismertetik a távoli országok szellemi életének fejleményeit. A kritikai rovatban kiváló magyar írók ismertetik és bírálják az újonnan megjelent jelentős műveket. A folyóirat külön hivatásának tekinti, hogy fiatal fordítók munkáinak közlésével hozzájáruljon a nagymúltú magyar fordításirodalom fellendítéséhez. A velencei filmfesztiválról Kedden, augusztus 28-án Velencében megkezdődött a játékfiilmek XVIi. nemzetközi fesztiválja, Csehszlovákia ebben az évben nem vesz részt a fesztiválon, miután az új szabályzat rendkívül korai határidőt állapított meg, és addig nem készülhetett el Jiri WP'SS rendező Játék az élettel című filmje. A fesztivál igazgatóságával való t nác kozások után sikerült azonban lérni, hogy a Játék az élettel versenyen kívül a nagy filmpalotában bemutatásra kerül. Ily módon' a nézők és a jelentősebb filmdolgozók láthatják ezt az új játékfilmünket. A versenybizottság 79 filmet tekintett meg, melyeket 19 országoól küldtek be. A bizottság ezek közül csak 14 filmet választott ki. A Német Szövetségi Köztársaság Helmut Kántner Köpenicki kapitány, Görögország Nikos Koundouras Athéni pokol, Japán Kono Isikava Burmai hárfa, Olaszország Grasse és Craveri Napsütéses császárság, és Maria Gamerini Letizia nővér, Mexikó Carlos Velo Torreádor, a Szovjetunió A halhatatlan helyőrség, ez USA Nicholas Ray Tükör előtt és Róbert Aldrich Támadás, Spanyolország J. A. Bard m Nagy utca és Berlang Galabnig, Japán Szégyenút, Franciaország Claude Autant-Lara Párizson át és René Cl mon Gervaise című filmjével szerepel a versenyen. A velencei fesztivál új szabályzatát nem fogadták el egyhangúan. Ko oly ellenvetések hangzottak el, hogy egyes államok részvételének korlátozája és a kisebb filmtársaságok kizárása a verseny megnehezítését jelenti. Ily módon idén csupán 9 állam, Franciao szág, Spanyolország és Olaszország 2—2 filmmel, a Szovjetunió, az USA, Japán, Görögország, a Német Szövetségi Köztársaság és Mexikó 1—1 fii nmei versenyez. A múlt évi filmfesztivál kiosztott dijaihoz viszonyítva (15 díjat adtak) az új szabályzat szerint ott csak három nagydíjat osztanak ki és a legjobb férfi és női színészi teljesítményért serleggel jutalmaznak. A fesztivál az olasz kormánynak, a diplomáciai testület képviselőinek, vi-: lághírü filmrendezőknek, színészeknek és csaknem 500 újságírónak részvételével vette kezdetét. A szovjet filmküldöttséggel együtt Pozsidajev, a saovje' nagykövetség római ügyvivője is megtekintette az előadást. Az első estén bemutatták á Köpenicki kapitány című nyugatnémet színesfilmet. A nézők nagy érdeklődéssel fogadták ezt a porosz katonaságot kigúnyoló eleven szatírát, melyben Heinz Rühmann kiváló teljesítményt nyújtott. KULTURÁLIS HÍREK Bartók A csodálatos mandarin című balettjét nagy sikerrel mutatta be az edinburghi ünnepi játékok alkalmával a Sandler' s Wells balettegyüttés. A kárpát-ukrajnai magyar színjátszók Szigligeti Liliomfi és Csehov Medve című darabját adják elő nagy sikerrel. » * * Szteván Szremác múlt századbeli szerb író már klasszikussá vált „Tyira pópa és Szpira pópa" című regényéből filmet készítenek. Ez lesz az első színes jugoszláv játékfilm. A BRITISH MÜZEUM meg akarja támadni G. B. Shaw végrendeletét. Az író utolsó akarata szerint hagyatékának nagyobb részét 40 hangjeles brit ábécé megalkotására kell fordítani. Ezzel megszüntethetnék az angol írás és a kiejtés közötti látszólag áthidalhatatlan ellentétet. A British Múzeumnak az a véleménye, hogy a Shaw által javasolt ábécé nem tenne szolgálatot az angolszász világnak. Ha a bíróság elfogadja a múzeum álláspontját, a perbeli összegen a British Múzeum, az írországi Nemzeti Képtár és a Drámai Művészetek Kir. Akadémiája osztozik. THOMAS MANN ötven évvel ezelőtt írt egyetlen színdarabját, a „Fiorenzá"-t nemrég mutatta be a brémai színház. A nagy humanista író színpadi alkotása egyetlen hosszú dialógussorozat a művészet, a vallás és a politika kérdéseiről. A Lityeraturnaja Moszkva címú almanach az idén jelent meg első ízben Moszkvában. A Szovjet írószövetség elnöksége most határozatot hozott, hogy a moszkvai írók' nagysikerű almanachja ezután évente kétszer jelenik meg egyenként mintegy negyven ív terjedelemben. Az almanach " kővetkező számában helyet kap többek között A. Fagyejev befejezetlen regényének néhány fejezete. SZÍNMŰPÁLYÁZATOT hirdettek a Szovjetunióban a szovjet hatalom fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából. Pályázni mai tárgyú színművekkel lehet. Az első díj hatvanezer rubel. A z ismeretlennek, idegennek va** rázsa, a távolinak és exotikusnak színe, íze és illata mindig ellenállhatatlanul vonza az olvasót és írót egyaránt. Idegen emberek és szokások, messzi tájak, távoli történések valósága és ellenőrizhetetlen meseszerűsége erősebben ingerlik a képzeletet, mélyebben keltik fel az érdeklődést, mint a megszokott otthon képe, a hazai táj vagy az ismerős, akivel naponta szót válthatunk, és akinek gyöngéi, emberi gyarlóságai nem maradhatnak titokban előttünk. Igy volt ez a múltban és így van a jelenben is. Ez az egyszerű nyitja például Hanzelka és Zikmund jól megírt, kitűnő képanyaggal ellátott Afrika-könyvei népszerűségének, és ezért forgatjuk szívesen hazai riportkönyveinket, ezért olvassuk nagy érdeklődéssel a lapjainkban mostanában örvendetesen nagyobb számban megjelenő irodalmi riportokat Moszkváról, Párizsról, Londonról, Egyiptomról, Szibériáról, Indonéziáról vagy DélAmerikaról. Tapasztalatból tudom, mit jelent az írónak és újságírónak, ha utazhat, külföldön járhat-kelhet, megismerheti a világot hazáján kívül is; miféle élménygazdagodást jelent minden út, mennyire bővítik és tágítják látását a találkozások és beszélgetések, mennyivel fokozódik az összehasonlítások révén ismerete, mennyivel emelkedik életérzése és tanulja aztán még jobban megbecsülni szűkebb pátriája értékeit és szépségeit. Végeredményben aztán mindez az olvasóját is gazdagítja, és színesebbé, sokoldalúbbá, teljesebbé és igazabbá teszi egész irodalmunkat. E

kis bevezető után hadd térjek rá Ctibor Štítnickýnek Magyar rapszódia című riportkönyvére. Štítnický elsősorban költő, formaJelentős szlovák riportkönyv a Magyar Népköztársaságról Ctibor Štátnický: Magyar rapszódia biztos lírikus, kitűnik ez már első prózai kötetének bevezetőjéből, a prológusnak szánt Szárnyal a dal (Ale pieseň znie) című rendkívül hangulatos írásából, melyre a Buda melletti latin Aquincum feltért romjainál tett látogatás ihlette. Valóban költői kedély kell ilyen hangulatosan felidézni a múltat, elevenné varázsolni a halott köveket, bűvölő meleggel megtölteni a tájat, a fákat, a rozsdaszinben égő gesztenyéket és eleven hidat teremteni ebből az elénk varázsolt kétezer esztendős múltból a még elevenebb, lüktető életű mába. Ez a költőiség az egész kötetnek egyik legnagyobb erőssége és érdeme is. Helyenként buktatónak érezhetnénk ezt az erényt, ha nem párosulna mértéktartással, a kötet további érdemével. De talán igazi költőiség nem is létezik a mérték ismerete nélkül, és ezzel Štítnický tisztában van. Amikor a halászlét kínálgató Kálmán bácsival, a balatonszemesi állami halgazdaság vezetőjével ül szemben, felesleges lelkendező szavak nélkül tudja megrajzolni egész halásznemzedékeket nevelő munkája értelmét. Majd burgundival enyhített halászlé mennyei Izei ihletik a riportírót, és az érzékeny szemmel megfigyelt balatoni tájban— melynek zalai oldala engem a Cőte d'Azur tündökletes szépségeire emlékeztetett — meglátja a vidék embereinek különös, délies temperamentumát, értő füllel hallgatja a bárkák felől feléje szűrődő ősöreg halásznótát: Hullámzó Balaton tetején csónakázik egy halászlegény, hálóját a szerencse, őt pedig a kedvese hagyta el — I -- el szegényt. A

Balaton különösen megigézi. Tihany félszigetén a múltat kutatja, de a jelenre is van gondja, beszélni szeretne Illyés Gyulával, a legnagyobb élő magyar költővel, az Ozorai példa, a Fáklyaláng és a Dózsa kitűnő szerzőjével, aki történetesen ugyanakkor köztársaságunkban időzik, és akivel később Budapesten Veres Péter, Szabó Lőrinc és Méray Tibor társaságában találkozik. Ostraváról és az épülő Kuncicéröl, köztársaságunk acélvárosának életéről és rohamos fejlődéséről nem egy színes irodalmi riport számolt be. Štít- nický ezért hátrányban van, amikor Diósgyőrött, a magyar Ostravában járva valami meglepőt és újat akar mondani, és hogy ezzel a feladattal elég sikeresen meg is birkózik, annak tudható be, hogy helyesen kerüli a termelési kérdések feszegetését, a termelési folyamatok leírását; helyettük a magyar acélvárost alapító Fazola Henrik nyomát keresi és vázlatos portrékat rajzol néhány dolgozóról. Az eredmény: az acélnak, szlovák és magyar megmunkálói között nincs különbség, egyformán szeretik munkájukat, egyformán lelkesednek a vörös szikrázással ömlő érc láttán és egyformán szeretik az otthonukat, rájuk várakozó asszonyukat, a friss vacsorát, a meleg fürdőt és a hófehér törülközőt. A boldogság, az emberi megelégedettség keresése és áhítása! Menynyi ismerőse, új barátja ajkán cseng ez kimondatlanul is! A költő ezt keresi a Hortobágyon, Szuhakállón és mindenütt, ahol a három hónapos látogatása sorén járt és embereket hallgat meg, faggat és figyel. Kalocsán a népművész Mari néni kezét figyeli, ahogy csodás ügyességgel a. I színek és formák harmóniájával illatos virágokból tavaszt varázsol egy korsóra. Elhisszük a költő-riporternek, hogy hulló falevelek közt, a barátságtalan őszi nedvességben itt Kalocsán tavaszt érzett. Békéscsaba mellett, Tarhoson szlovák zenei élményeket szed illatos csokorba, a debreceni Kerékgyártónál járva a mézeskalácsot ízleli. Az egri hős nők városában ismét történelmet idéz és a magyar borok egyik legnemesebbjét ízleli az élet teljességét akaró ember derűjével. IIogy vannak a kötetnek hiányosságai is? Hogy nem érezzük a Fatamorgana gyűjtőnév alá foglalt tíz riportnak a teljességét? Igenis, tagadhatatlanul vannak hiányosságok. Elsősorban az, hogy nincs, vagy alig van a megfestett életnek árnyoidala. A világos, a derűs és színes sokkal szembetűnőbb, elevenebb és igazibb, ha ott van mellette az árnyékba rejtőző, a sötétbe temetkező. Egészen bizonyos, hogy Štít- nický, aki kötetében oly jő emberábrázolónak, jó jellemfestőnek és megfigyelőnek bizonyult, meglátta a magyar életnek sötét, árnyékos oldalát. tehát a hibáit is. Egészen bizonyos, hogy volt erre is szeme. Meg kellett látnia, hogy az új vérben és tűzben születik, hogy a közös élet kialakítása a tanyákon, falvakon és a városokban is rengeteg nehézséggel jár, hogy az új rendnek, a szociális életformának vannak rejtőző és nyílt kerékkötői, halálos ellenségei, hogy sok volt a hazug szó, lépten-nyomon olyanokba botolhatott, akik elkendőzI ték előtte a valót, de amit mégis megláthatott, hiszen azért költő, á toll embere, hogy meglássa a valót, a színtiszta igazságot megérezze. Meg tudom azonban érteni, hogy a magyar életnek ezekrőt a hibáiról, s árnyoldalairól nem vallott könyvében. A riportok két esztendővel ezelőtt és részben tavaly íródtak, a kötet pedig a XX. kongresszus és magyar politikai élet nagy változásai előtt került nyomdába. Nem állítom azt, hogy ma sok minden másként hangzanék, de azt merem mondani, hogy a szerző sok mindennel kiegészítené kötetét. £s ez intőjel számára, de minden más tró számára is, aki idegenben jár és helyzetjelentéseket hoz a vajúdó új életről, az épülő új rendről. Dolgozzanak íróink többet a rembrandti árnyékos fénnyel, hogy elevenebb tűzben ragyogjon, ami valóban tűzálló és fényt érdemel. E kétségkívül komoly hiányosság ellenére ki kell emelnünk, hogy Cti- bor Štítnický első prózai müve igen hasznos, komoly hivatást teljesítő könyv, melynek jelentős költői szépségei, színessége és gazdag élményanyaga lekötik az olvasó érdeklődését, és ugyanakkor tartalmas mondanivalója erős hozzájárulást jelent népeink baráti kapcsolatainak megerősítéséhez. ülönös figyelmet érdemel Štít- nický találkozása Janko Kráľ unokájával és feledésszámba menő feljegyzései, életrajzi adatai a nagy szlovák költőről, Petőfi kottásáról. Ugyanilyen figyelmet érdemelnek a kötetet kiegészítő tanulmányai a törekvő Balassi Bálintról, a szabadságot és szerelmet oly halhatatlanul megéneklő Petőfiről és századunk nagy magyar költőiről, Adyról és József Attiláról. A két tucatnyi kép helyesen emeli ki a kötet igényes mondanivalóját. EGRI VIKTOR K

(