Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-24 / 267. szám, hétfő

A béke erői győzedelmeskednek Ma sok francia és angol burzsoá lap szemére veti kormányának, iiogy a Szuezi-csatorna államositásári nem válaszolt helyesen. Válaszul a fegyvercsörtetést, a katonai készültségnek és a hadihajóknak a FOldközi-tenger térségébe való küldését választotta. Ez a fenyegetése!, és erőszak útja volt, Manapság ez az út járhatatlan s nem vezet és nem is vezethet célra. Az egyiptomi nép nem hajlandó ngedni a fenyegetéseknek és Egyiptom oldalára mind határoz t.abban gyülekeznek a békeszerető nápek. Az eröpoütikát új xsapás érte. Ismét igazolást .lyer a békének, a vitás nemzetközi kérdések békés mego'dasának és a nemzetek egymás mellett élésének politikája. eiU és anouns: szelleme, a különböző gazdasági és szociális rend • szarű áiiainok békés éqymás m .lati élésének és békés versenyének a Szovjetunió által következetesen folytatott békepolitika hatása alatt kialakult szelleme — ez korunk igazi és határozott jellege. És hiábavalók a békebontóknak, a világbéke magasztos gondolata el lenséga.nek, a megatalkouott gyarmatosítóknak törekvései, akik fogcsikorgatva kénytelenek látni, miként omlik össze hatalmuk, miként foszlik szét világuralmi álmuk. A világon na két hatalmas társadalmi és gazdasági rendszer áll egymással szemben — a hanyatló, elmúló kapitalista és a futai, kibontakozo. növekvő és erősödő szocialista rendszer. A különféle országok népe eltérő életmódot folytat. Vannak még a világon milliomosok és koldusok, elnek nagybirtokosok és k.zsákmányolt mezőgazdasági munkasok, vannak munkanélküliek. Vannak azonban olyan dolgozok is, akiknek a munkára törvényadta jogul; van, élnek megelégedett földművesek is, akik szövetkezetekben tömörülve gazdáikodnak. Élnek olyan embeiek. ak.knek ínég orvosra sem jut, vannak viszont olyan dolgozók, akiknek nincsen erre gondiuk. Ilyen a mai lét két ellentétes oldala. A gazdasági és társadalmi berendezés különbözősége nem akadalyozhatja meg, hogy a népek békéssn éljenek agymas mellett, 'ajon léteznek-e olyan nemzetek, ameiyeknek van és olyanok, amelyeknek nincsen szükségük békére? E tekintetben nincsen kétféle nemzet a békét minden nép egyformán óhajtja. .Csakis a fegyvergyárak részvényesei, akiknek a lázas fegyverkezés ériási hasznot hajt, csakis a hidegháború hirdetői kísérelhetik meg, hogy a népet félrevezessék azzal a hazug állítással, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közöti múlhatatlanul háborúra kerül a sor Minden nemzet, nagy vagy kicsiny Nyugaton vagy Keleten, Északon vagy Délen lakó, minden egyszerű becsüleletes ember a békére vágyik és gyűlöli a háborút. A szocialista tábor országainak következetes békepolitikája a dolgozó néptömegek szükségleteiből indul ki. A Szovietunió és a népi demokratikus államok ezen az úton már elvitathatatlan sikereket aratnak Tagadhatatlan, hogy a békés egymás mellett élés lenini gondolata fokozatosan győzedelmeskedik az egész világon. Ezt főképp a szocialista tábor országai külpolitikájának egyöntetűsége teszi lehetővé. Mindezen államok a kommunizmusnak, valamennyi ország dolgozói testvériségének és alapvető érdekei egységének nemes gondolatából, a proletár nemzetköziség eszméjéből indulnak ki. Ezzel szemben a kapitalista országoknak nem lehet egységes politikájuk. Ez adva van már gazdasági és politikai viszályaikkal, érdekeik különbözőségével. Ňem a véletlen játéka az, hogy éppen a legfejlettebb gazdasági országok állanak a béke ellenségeinek élén. Az sem a véletlen műve, hogy az elmaradt országok, amelyek csak nemrégen törték össze a gazdasági és polit.kai függőség béklyóit, saját fejlődésük érdekében oly következetesen kitartanak a béke oldalán és visszautasítva bármily katonai tömböket és egyezményeket, a semlegességet részesítik előnyben. A szocialista tábor viszonya ezekhez az országokhoz nagy mértékben hozzá járult a nemzetközi helyzet enyhüléséhez és ahhoz, hogy kialakult a béke széleskörű övezete, amely magában foglalja a szocialista rendszer országait, valamint a nem szocialista rendszerű békeszerető országokat Európában, Ázsiában és Afrikában. ÚJ SZO 1956. szeptember 24. A béke ellenségei, a két ellentétes rendszer közötti háború elkerülhetetlenségének hirdetői, arra törekszenek, hogy a háború szükségességének okait a kapitalista és a szocialista rendszer kölcsönös kapcsolataiban keressék és találják meg, abban, hogy a szocialista országok állítólag háború útján akarják a „forradalmat terjeszteni". Ez természetesen oktalanság. A marxizmus arra tanít, hogy ha létezik háborús irányzat, a háború gazdasági okait a fennálló kapitalizmus fejlődésének törvényszerűségében, tehát magában a tőkés rendszerben, nem pedig a két rendszer közötti kapcsolatokban, igy a szocialista rendszer országai politikájában kell keresni. Ennek tudata természetesen semmiképpen sem csökkenti, nem lankasztja a namzetek éberségét. Tudjuk, hogy amíg létezik kapitalizmus, addig fennáll a háború veszélye is. Ugyancsak tudatában vagyunk annak, hogy a béke megőrzésének kérdését csakis valamennyi ország néptömegeínek áldozatkész harca döntheti el. Mindamellett ma megvannak a világon a béke megőrzésének kedvező tárgyilagos előfeltételei. A szocializmus tábora hatalmas erővé vált. Mellette áll a több százmilliós semleges államok óriási csoportja, amely tevékeny részt vesz a háború elleni küzdelemben. Jelentőségteljes tényező lett a békeharcban a békfevedők világmozgalma. Óriási erőt képvisel a tőkés államokban a munkásmozgalom. Ott a békeharcot a burzsoázia háborús rétege és politikája ellen irányuló és egyúttal az igazi nemzeti függetlenségért, a demokratikus jogokért és szabadságért vívott küzdelemként folytatják. Az egész világ j

Sme

ri a békepolitika fő elveit, hindu nyelven pancsa sila: öt kőnek nevezik. Ezek: a területi sérthetetlenség és szuverenitás tiszteletbentartása, meg nem támadás, kölcsönös be nem avatkozás a belügyekbe, egyenlőség és kölcsönös előnyök, békés együttélés. Minden ember, aki őszintén óhajtja a békét, támogatja az öt elv elérésének azt az útját, amelyen konkrét javaslatai alapján legelsősorban a Szovjetunió halad. E javaslatok: a leszerelési egyezmény, a háborús egyezmények felbontása, az eddig elintézetlen nemzetközi kérdések megoldása, és a kollektív biztonságra való törekvés. Az a tény, hogy a békés egymás mellett élés politikáját hirdetjük és hogy őszinte hívei vagyunk ennek a politikának, távolról sem jelenti azt, mintha a kapitalizmus megmaradására, mesterséges életbentartására gondolnánk. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus fokozatosan győz az egész világon, és hogy valamennyi ország dolgozói megtalálják a szocializmus felé vezető utat. Kívánjuk is ezt, mert tudjuk, minél előbb jut győzelemre a szocializmus, annál előbb nyílnak meg az igazi emberi boldogság kapui. Abból a tényből, hogy kívánjuk a szocializmus győzelmét a kapitalista országokban is, amelyekkel békében akarunk élni, valaki helytelen következtetéseket vonhatna le. Arra a gondolatra jöhetne, hogy a békés együttélés jelszava alatt mégis csak, a forradalom későbbi „exportálásának" veszélye lappang. Ez teljesen helytelen következtetés volna. A kapitalista rendszer már alapjában véve pusztulásra van ítélve. A kapitalista világ helyzetét a mély ellentétek növekedése jellemzi. Múlhatatlanul új gazdasági és szociális megrázkódtatásokra kerül sor a kapitalista világban. Elmélyül a kapitalizmus általános válsága, feltartóztathatatlanul tör előre a gyarmatosító rendszer bomlása. Másrészt megmutatkoznak a szocialista világrend összes előnyei. A szocialista termelési rendszer már igazolta döntő előnyeit a kapitalista rendszer fölött. Mihelyt a világ valamennyi dolgozója meggyőződik arról, mit jelent a szocializmus és kommunizmus, minden bizonnyal a szocialista társadalom építésének útját választja. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán elhangzott, hogy „a kommunizmus eszméje előbb-utóbb megtalálja az utat valamennyi nép szívéhez és gyökeret ver az egész világon." A népi demokratikus Csehszlovákia dolgozói minden törekvésének arra kell irányulnia, hogy a békés versenyben bebizonyítsuk, hogy társadalmi rendszerünk jobb a kapitalista rendszernél. A szocializmus építésében kifejtett munkánkkal legjobban segítjük elő a szocializmus győzelmének ügyét az egész világon. Népgazdaságunk általános fejlődése, köztársaságunk erejének megszilárdítása és gazdagságának fokozása, valamint minden egyes dolgozó ember életszínvonala emelésére irányuló munkánkkal valóra váltjuk nagy jelentőségű jelszavunkat „hazánk építésével megszilárdítjuk a békét." Karel Sršeň Ä Kína gazdasági felépítésében nagy szerepet játszik a csunkin-i kohóipar. Csunkin Délnyugat-Kína fontos ipari központja, amely gvors ütemb-n fejlődik. Képünk Csunkin város egy részének látképét mutatja. A mongol pionirox Uerus mosolyaban Mongolia új élete tükröződik f ~ Í' .*• 11 > :t m ' Leningrádban nemrég elkészítették a Béke-nevű új televíziós készüléket, Lengyelországban korszerű gépekkel ani

(;

ly sokka

l tökéletesebb mint az eddigi gyártmányok es kepfelulete 34X43 cm. Képünkön az új televíziós vevőkészüléket látjuk. csatornahálózatot építenek, mely elősegíti a mezőgazdasági termelés fokozását. A

z United States News and World Report amerikai lap nemrégen rövidített formában közölte Rooert M; Maciver „Tökéletes szövetség" c. művét. Macivert az amerikai szociológia nagy tekintélyének tartják; a politikai filozófia és szociológia tanára a columbiai egyetemen. A szociológiában olyan tekintélynek ismerik el, mint amilyen John Guy a filozófiában. Maciver könyvében a faji megkülönböztetés megszüntetésének problémájával foglalkozik. Felesleges munka lenne, ha könyvének oldalain a kérdés megoldását keresnők. Maciver tanácsa a régi: „Lassan járj, tovább érsz." A könyv mégis érdekes. A profeszszor kénytelen tényeket közölni az USA-ban uralkodó faji megkülönböztetésről. Ezek az adatok sok . millió amerikai jognélküli helyzetének tragikus képét nyújtják. aciver óriási lajtorját ír le. A létra tetején a százszázalékos amerikai áll. Lejjebb helyezkednek el azok, akik Lengyelországból, Csehszlovákiából, Magyarországból, Görögországból stb. (összesen 11 millió ember) vándoroltak ki Amerikába. Ezek másodosztályú állampolgárok. A harmadik osztályt ötmillió. olasz képezi. Ezután következik több millió zsidó, egyharmad millió ázsiai, 370 000 indián, csaknem kétmillió mexikói és Latin-Amerika más országaiból bevándorolt polgárok. Legvégül következik az elnyomott néger nép. Vajon menynyien vannak azok, akiket a százszázalékos amerikaiak nem ismernek el teljesjogú polgároknak? Az USA-ban 40—50 millió azok száma — válaszdlja a szerző —, akik érzik, hogy megvetéssel néznek rájuk. Vegyük például azokat az amerikaiakat, akik Kelet-Európa országaiból vándoroltak az USA-ba. Milyen nyugtalansággal ír a hivatalos amerikai propaganda arról, hogy Kelet-Európa országainak népei nem élvezhetik a burzsoá demokrácia előnyeit. De nézzük csak meg közelebbről, milyen szemmel nézik az USA-ban e nemzetek fiait. Hallgassuk meg Macivert. KIVITELRE SZÁNT „SZABADSÁG" ÍRTA: SZ. VISNYEVSZKIJ A professzor saját tapasztalatai alapján állítja, hogy lengyel vagy más szláv vezetéknevü főiskolás nehezebben kap állást, mint az, akinek angolszász neve van, habár ugyanolyan képzettséggel és tehetséggel rendelkezik. „Poulek" — hallja az amerikai lengyel a sértő elnevezést. A profeszszor szerint e sértő elnevezések értelmetlenek, amellett azonban megvetést fejeznek ki. Sőt maga a profeszszor úr sincs messze a faji megkülönböztetés híveinek nézetétől, mert durván rágalmazza azt a nemzetet, amely Kopernikuszt, Chopint és Mickiewiczet adta a világnak. Maciver nem átallja a lengyeleket és a Közép-Európából Amerikába vándorolt más nemzetiségűeket olyan negatív tulajdonságokkal felruházni, amelyek soha nem voltak és ma sem tulajdonságuk. Ilyen Lengyelország úgynevezett jóakaróinak valódi viszonya a lengyel néppel szemben. lyl ennyi tintát pazaroltak el azok a riporterek, akik meséket koholtak a népi demokratikus országokban folytatott „zsidóüldözésről". Talán azért volt szükség e primitív hazugságokra, hogy álcázzák a dollár országában folyó zsidóüldözést? A professzor egyenesen rámutat arra a tényre, hogy az amerikai zsidók a faji megkülönböztetés áldozatai. Az USAban egyes klubok, szállodák és fürdők bezárják ajtóikat a zsidók előtt Zsidó nem kaphat bárhol lakást. Ez a megkülönböztetés kiterjed a magánkórházakra is. A zsidó nem választhatja szabadon hivatását. Vannak olyan egyetemi fakultások, ahol akadályokat gördítenek a zsidók felvétele elé. Arról, mennyire elterjedt Amerikában az antiszemitizmus, meggyőz az a tény. hogy a szerzőt magát is befolyásolja az áramlat és a zsidókat a zsidógyűlölők lexikonjából vett kifejezésekkel illeti. Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon nehéz a helyzete azoknak, akik nem tartoznak a fehér fajhoz. „Az csak természetes — mondja Maciver —, hogy Amerikában a színes embereket alacsonyabb osztályba sorozzák és eszerint viselkednek is velük szemben. Színes emberek a kínaiak, japánok, koreaiak, indiánusoK, fülöpszfgetiek és a négerek. Egy kínai az USAban nem választhat szabadon foglalkozást. Rendszerint mosodában kap állást, esetleg pincér lehet vagy szakács." T oll nem képes leírni azt a meg• alázást és szenvedést, ami a néger népnek jutott osztályrészül. Az iskolában, autóbuszon, a vonaton nem ülhet együtt a fehér emberrel. Maci ver szarkasztikusan megjegyzi, hogy a faji megkülönböztetés megszűnik ott, ahol a néger szolgai vagy fizikai munkát végez a fehér ember számára, ha a gyermekekre vigyáz, neveli őket vagy ha ebédet főz, padlót súrol, fát vág vagy vizet hord. A polgárok osztályainak ismertetése után az egyetemi tanár bölcsen hallgat arról, kinek a lelkét terheli sok millió alacsonyabb osztályú amerikainak tragikus helyzete. Maciver egy helyen beismeri, hogy a megkülönböztetést befolyásos körök támogatják, amelyek saját érdekeiket tartják szem előtt. A professzor azonban megtorpant a küszöb előtt, nem mondta ki az igazságot és a megkülönböztetés eredetét a Káinról szóló bibliai mesében kereste. Természetesen nem Kain az oka az elnyomott népek szenvedésének az USA-ban, hanem a kapitalista monopóliumok, amelyek a nemzetiségi megkülönböztetések segítségével akadálytalanul elnyomják a dolgozókat. De megmondhatja-e Maciver bátran az igazságot? Hiszen a professzornak e könyv kiadását a Rockefeller-alap tette lehetővé. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: Miért kellett a monopolisták által fizetett egyetemi tanárnak az elnyomott és szenvedő Amerikáról lerántani a leplet? Macivert nem a lealázott és vérig sértett amerikaiak sorsa késztette arra, hogy tollat fogjon, öt egészen más dolog nyugtalanította. A fajok megkülönböztetésének veszedelmes következményei lehetnek abban az időben, amikor az Egyesült Államok hivatottnak érzi magát a világ vezetésére. Ez az, ami a tárgyilagos tudós szívét nyomja: „A faji megkülönböztetés árnyékot vet befolyásunkra a nemzetközi politikában". A

népek összehasonlítják a washingtoni diplomáciának a szabadságról és demokráciáról szóló hamis szózatait az áldatlan amerikai valósággal és ebből megfelelő következtetéseket vonnak le. A tények magát Macivert is arra a beismerésre kényszeritik: nem fér kétség ahhoz, hogy az amerikai rendszer és a demokrácia elvei teljes ellentétben állnak a faji megkülönböztetéssel. „A Kelet országai, ahol a világ lakosságának többsége lakik, mely országok befolyása a nemzetközi életben egyre fokozódik, nincsenek irántunk bizalommal és nem hisznek nekünk" — panaszolja Maciver, mert az USA-ban ezen országok népének fiaival szemben úgy viselkednek, ahogy azt nem tennék meg ezen államokban egy amerikaival sem. Ha az amerikaiakat olyan elbánásban részesítenék mint nálunk a keleti országok népeinek fiait, az itt nagy felháborodást keltene." Ilyen az agyondicsért amerikai demokrácia és szabadság. És Washington ezt a demokráciát igyekszik exportálni országa határain túl. Még Maciver, a monopolisták kiszolgálója, akit a tények kényszerítettek arra, hogy kimondja azt, amit urai nem vártak tőle, kénytelen feltenni a kérdést: „Gondoskodhatunk-e'valóban a demokráciáról és szabadságról?" • Ez a kérdés annyira ésszerű, hogy semmit sem kell hozzáfűznünk. (A moszkvai Pravdábőü