Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-23 / 266. szám, vasárnap

v A 18 ország londoni különkonferenciája zavaros helyzetben ért véget Egyelőre csak három taggal alakult meg a Szuezi-csatorna Használói Szövetsége (Londoni tudósításunk). — A Szuezi­csatornáról tartott második konferen­cia szeptember 21-én este az ellentétes ügyminiszter az értekezleten kijelen­tette, hogy „gyorsan közeledik az az idő", amikor az ügyet az Egyesült Nasszer: nézetek és bizonytalan remények káo- | Nemzetek Szervezete elé kell terjesz­szában ért véget. Még Franciaország ís, amely az érte­kezlet egyik fő té­nyezője volt, ellen­tétbe került brit és amerikai partnerei­vel. Az ellentétek akkor váltak köz­tudomásúvá, amikor Pineau francia kül­ügyminiszter pén­tek este egy érte­kezleten bejelentet­te, hogy Francia­ország nem támo­gathatja a Szuezi­csatorna Használói­nak Szövetségét. Kijelentette továb­bá, hogy a szövet­ség céljait egybe­foglaló dokumen­tum Franciaország nézete szerint túl ságosan bizonytalan és nem oldja meg a csatornán való hajózási illetékek fi­zetésének kérdését. A franciáknak az a reménye, hogy ha közvetlen gazda­sági, katonai vagy másformájú akcióra kerül sor Pineau úr arra törekszik, hogy keze szabad maradjon. A Szuezi-csatorna Használói Szövet­ségének létesítéséről szóló nyilatkoza­tot, amelyet az értekezlet adott ki, szilárd és minden kikötés nélküli tá­mogatásban csak Nagy-Britannia, az USA és Olaszország részesíti. Vala­mennyi többi ország e nyilatkozatot előbb kormánya elé terjeszti vélemé­nyezés céljából. Emellett nem határoz­tak meg semmilyen időpontot arra nézve, hogy az értekezlet résztvevői­nek mikor kell végérvényesen nyilat­kozniok, hogy kormányuk belép-e a szövetségbe. Nem történt semmi intéz­kedés arra sem, hogy azonnal felál­lítsák a szövetség igazgatási szervét. Semmilyen terv nem jött létre az Egyiptommal való további tárgyalások­ra és nem hoztak határozatot, mi tör­ténjék abban az esetben, ha Egyiptom nem hajlandó tárgyalni a szövetség­gel. Ha Londonba befut valamennyi kor­mány válasza, újabb értekezletet hív­nak össze, amelyen az egyes államokat követeik képviselik, S. Lloyd brit kül­Ezt a múmiát a többi mellé helyezzük..." (A párizsi La Tribúne des Nations-ból) te, de nem volt hajlandó meghatározni ennek közelebbi dátumát. Az értekezlet által kiadott nyilatko­zat azt mondja, hogy a Csatorna Hasz­nálóinak Szövetsége támogatni fogja tagjait jogaik gyakorlásában „megfe­lelő tekintettel Egyiptom jogaira". Gondoskodni fog arról, hogy a tag­államok hajói áthaladhassanak a csa­tornán és „együttműködésre fog töre­kedni az illetékes egyiptomi tényezők­kel." A szövetség veszi át és továbbítja a hajózási illetékeket, amelyeket a csa­tornát használók a szövetségnek „fi­zethetnek". Ez azt jelenti, hogy minden tag szabadon választhat, hogy a szö­vetségnek, vagy az egyiptomi kor­mánynak fizeti-e a hajózási illetékeket. Várható, hogy csupán Nagy-Britannia és az USA nem lesz hajlandó Egyip­tomnak fizetni az illetékeket. A szövetség segítséget nyújt vala­mennyi gyakorlati kérdés megoldásá­ban, amelyek esetleg felmerülhetnek abban az esetben, ha a Szuezi-csatorna nem szolgálja megfelelően szokott célját és rendeltetését: a szövetség to­vábbá „tanulmányozni fogja, milyen eszközöket lehet alkalmazni a csator­nától való függőség csökkentésére"* Ez az egyetlen mondat a határozat­ban, amely lehetővé tenné a Szuezi­csatorna gazdasági bojkottját oly mó­don, hogy a hajók körülhajóznák a Jó­remányséfl-fokát a csatornán való át­kelés ielyett. Ez a rendelkezés azonban szándékosan bizonytalanul van meg­fogalmazva és az egyik küldött a kon­ferencia után kijelentette, hogy a boj­kott gondolatát eltemették. A nyilatkozat olyan tanács létesíté­sét javasolja, amelyben képviselve vol­na valamennyi tagállam és a „végre­­hajtó csoportok". Javasolja továbbá egy adminisztrátor kijelölését, aki a végrehajtó csoport vezetése alatt tevé­kenykedne. Ez olyasvalami, ami lé­nyegesen eltér a szövetség eredeti ter­vétől, ahogy azt Nagy-Britannia, Fran­ciaország és az USA benyújtották. Az eredeti terv szerint a szövetség fogad­ta volna fel a révkalauzokat, felügyelt volna a csatorna üzemére és szedte volna be az illetékeket és egyáltalan az egész csatornát kezébe vette volna. Elegendő volt azonban négy óra hosz­szat tartó vita ahhoz, hogy az érte­kezleten képviselt államok olyan hatá­rozatot fogadjanak el, mely az ere­deti tervnek csupán árnyéka. Philip Borsover Nemzetközi vásár Damaszkuszban A Szíria fővárosában rendezett nemzetközi nagyvásáron, mint mindig, nagy érdeklődést keltenek a csehszlovák ipari termékek, elsősorban a csehszlovák motorkerékpárok és automobilok. Képünkön a vásár látogatói a Jawa mo­torkerékpárt szemlélik. A szuezi kérdést Egyiptom szuverenitásának tiszteletben tartásával kell rendezni Csou En-laj az országos népi gyűlés elnökségének ülésén Peking, szeptember 21. (Oj-Kína Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának elnöke, külügy­miniszter, a kínai országos népi gyű­lés elnökségének csütörtöki ülésén ismertette a kormány álláspontját a Szuezi-csatorna ügyében. A legutóbbi fejlemények ismerte­tése után Csou En-laj a következőket mondotta: Nehru miniszterelnök az indiai par­lamentben szept. 13. mondott beszédé­ben jogosan emelte ki, hogy az angol és francia kormány, valamint az Egyesült Államok kormánya által' „javasolt lé­pés nem együttműködési megegyezés vagy hozzájárulás eredménye, hanem az egyoldalú, rákényszerített döntés jellegével bír". A Szovjetunió kormánya szeptem­ber 16-i nyilatkozatában határozottan megbélyegezte Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok provokációs tervét, miután „olyan incidensek mesterséges előidézéséhez" vezet, „amelyeket ürügyül lehet felhasználni erőszak alkalmazásához Egyiptommal szemben". Kína és Egyiptom, 27 további ázsiai és afrikai országgal egyijtt, a ban­dungi értekezleten egyhangúlag ki­jelentette, hogy gyorsan véget kell vetni a gyarmati rendszer bűneinek. A kínai kormány határozottan ja­vasolja, hogy a Szuezi-csatorna hajó­zása szabadságának kérdését békés tárgyalások révén keli rendezni Egyiptom szuverenitása és méltósága tiszteletben tartásának alapján. A Csou En-laj beszédét követő élénk vitában valamennyi felszólaló támogatta a beszámolót és helyeselte a kínai kormány augusztus 15-i nyi­latkozatát, valamint az egyiptomi kormány jegyzékére szeptember 17­én adott válaözt. A felszólalók lel­kesen helyeselték azokat a jogos lé­péseket, amelyeket Egyiptom tesz szuverenitásának és nemzeti függet­lenségének védelmében. Japán nem ért egyet a szuezi probléma Egyiptom-ellenes megoldásával Tokió, (ČTK) —" Sigemicu japán külügyminiszter szeptember 21-én egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy Japán nem fogadja el a második londoni értekezletnek semmilyen olyan határozatát, amellyel Egyiptom nem ért egyet. Hangsúlyozta, hogy Japán kívül marad a Szuezi-csatornát Használók tervezett szövetségén és azt mondotta, hogy a szuezi problé­mát legjobb volna az Egyesült Nem­zetek Szervezete elé terjeszteni. Amint a Reuter-hírügynökség a japán fővárosból jelenti, japán hajósok ki­jelentették hogy elégedettek a Szuezi­csatorna normális üzemével. Igy Japán Pakisztán után már a második ország, amely még a londoni értekezlet be­fejezése előtt szembehelyezkedett az egyiptomi szuverenitás ellen irányuló Szuezi-csatornát Használók szövetsé­gének tervével. Alom nehezedett szemünkre. Haza­mentünk a ránk várakozó kocsival. Gyönyörű meleg éjszaka. A hold meg­világította a trópusok gazdag növény­zetét. A kertekből illat áradt. A lo­vacskák csengettyűi ritmikusan egé­szítették ki a trópusi éj különös ne­szét. Végre hazakerültünk. Kellemes hideg zuhany a fürdőszobában, be az ágyba a háló alá. Kísérőnk, Szumardzsono, aki Dzsakartából utazik velünk, hajnali 6 óra előtt felébresztett. Felkeltem. A szekrényhez léptem, hogy fehér inget vegyek ki. Valami batisztfélét láttam ott. Mire közelebb értem, a batiszt eltűnt. Az inget apró legyek lepték el. Az ágy feletti mennyezetet is ellepték. A fürdőszoba is hemzsegett a rova­roktól. A padlózaton valami szaladt. Barna színű, hossza 8—10 cm. Ügy tűnt, mintha valamilyen fiúcska zaj­talan játékautót indított volna el. Már meg is állt. Ej no, mi is ez? Egy tró­pusi svábbogár. Ezeket az albérlőket az ember idővel kénytelen megszok­ni. Az Indiai-óceán partjára utazunk, ttanuár 2-a, szép verőfényes nap. Ba­rátságos falvakon haladunk át. A la­kosság itt nagyobbrészt szoknyát vi­sel. Az asszonyok nádból font kosa­rakban nehéz terheket visznek a fe­jükön. Pálmák és banánfák övezte utakon könnyedén lépegetnek. Már előttünk a tengerpart. Hullámok tor­nyosulnak és a partnak rohannak. Fehér hab fodrozza a víztömeget. A tenger vize zúgva árasztja el a par­tot. Majd visszafut az ár és a parton törött kagylókat hagy. A tengerpart szomszédségában pálmaliget virul. A pálmák között dúsnövényzetű kert­ben egy belga festőművész házára bukkanunk, aki benszülött nőt vett feleségül és e paradicsomban telepe­dett le. Lakásába hívott bennünket, feketekávéval és likőrrel kínált. A li­kőrt banánból, ananászból és más dé­ligyümölcsből készítik. Lelkesen be­szélt boldogságáról és Bali népe iránt érzett szeretetéről. Műveit mutatta, amelyekbe egyéni ízlését az itteni ke­leti szépséggel párosította. Délután a szabadban barong lan­dung előadáson vettünk részt. A sze­replök hatalmas ijesztő maszkokat öl­tenek magukra, beszélnek, táncolnak, 4 0 J szö 1956. szeptember 23. BURMABAN ES INDONEZIABAN * Csehszlovák bábjátszó útijegyzetei * énekelnek. Gyermekeink félnének tő­lük. Azonban a denpaszari gyermekek bámuló szemmel kísérik a színészek játékát. Egy kislány nála nem sok­kal fiatalabb öccsére ügyel, aki nyu­godtan alszik. De a barna, bársony­bőrű leányka feszült figyelemmel kísér minden szót és mozdulatot. Másnap útra keltünk a déli partról az északira. Bali szigetének területe körülbelül akkora, mint Mor­vaország fele. A partmenti síkságról meredek szerpentinek visznek a ki­aludt vulkánokra. Bedugulban pihenőt Irta: OTTO RÖDL Rizsaratás Jáva szigetén tartottunk. A tűzhányó kialudt krá­terében tó vize kéklik. További utun­kon az országúton és a pálmafák ko­ronái között ugrándozó majmokat lát­tunk. Félve menekültek elölünk a sű­rűbe. Ismét megpillantottuk a ten­gert. Ez a Szunda-tenger partja volt. Szingaradja város volt utunk célja. A házak sora sűrűbb lett. Felbukkant az előváros. Ellátogattunk a tanító­képzőbe. A jókora épületben az egyes osztályokat nádfalak választják el egymástól. Meglepett bennünket a korszerűen felszerelt óvoda. A Garu­dá szálló előtt papagáj kiált ránk és a reklámtáblán mászkál. Fehér tolla elüt a piros táblától, sárga bóbitája szinte világít. A szálloda személyzeté­hez tartozik. A vendégeket fogadja. Délután bemutatót tartottunk a pe­dagógusoknak és a művészeknek. A teremben olyan a hőség, amilyet ná­lunk odahaza nem is tudunk elképzel­ni. Jól esett azután a zuhany, az ott­honos Garuda szállodában. Vacsora után az utcán sétálgatunk. Szingarad­ja nem tűnik ki építészetével. A kuny­hók meglehetős távolságra vannak egymástól. Közöttük rizsföldek terül­nek el, Az est csodás volt. A mi tisztele­tünkre külön előadást rendeznek. Ve­zetőnk, Bhadra lakásába vezet min­ket. Megismertet bennünket feleségé­vel és gyermekeivel. Az asztalnál az a dalang is helyet foglal, aki játsza­ni fog. Ijesztően rekedt zenészek vannak társaságában. Sietve távoznak, hogy készüljenek az előadásra. A há­ziak üdítő mangóval és forró teával kínálnak. Amikor a sötét utcákon át a szín­térre érkeztünk, az ősrégi darabot csak két xylofon-zenész játszotta. A re­kedt dalang nagyszerű teljesítményt nyújtott. A környezet és a játék bá­jos volt. A kis és a nagy nézők kö­veken ültek, számunkra székeket hoz­tak. Olajmécsesekkel világítottak. Az égen villámok cikáztak, mintha dísz­világításként rendelték volna meg Rama istennél. A szokásos időszerű élcek megnyerték a közönség tetszé­sét. A gyermekek elszundítottak. Az eső első csöppei ébresztették fel őket. Vihar közeledett. Elbúcsúztunk és ha­za igyekeztünk. Másnap látogatást tettünk a sziget kormányzójánál. Harmadnap útra kel­tünk Denpasárba. Utunk most vissza, a sziget keleti partjára vitt. Gyönyör­ködtünk a fák csodás koronáiban és a dús növényzetben. Majd felfelé tör­tünk a hegyekbe. Kintamani telepen egy kialudt vul­kán hatalmas kráterének szélén pi­henőt tartottunk. A telepen élénk nyüzsgés-mozyás, A boltok előtt sok vevő álldogált. Valamennyi n félmez­telenek. Egy bambuszház előtt k U férfi harcias kakasokat vett elő nád­ketrecéből. Bali szigetén kedvelt szó­rakozás a kakasviadal. Kevés időnk lévén, folytat­juk utunkat, géphiba arra kénysze­rít hogy megálljunk egy település szé­lén, réii budhista templom mellett. A gazdag díszítés arra csábít, hogy köze­lebbről megszemléljük a templomot. A kíváncsi szeim sok mindent meglát. Itt Hanuman ül, másutt szerelmi je­lenetek, ütközetek és sok minden lát­ható. Ball szigetén a hindú vallás hí­vei vannak többségben Jáva szigeté­nek laliói jobbára mohamedánok. A géphiba megjavítása után a gép­kocsivezető őrült iramban hajtott, hogy a délután folyamán program­szerűen Denpasarban lehessünk. Az előadást ismét a mozikban, el­viselhetetlen forróságokban tartjuk. Mőadásunkat a közönség lelkesen fo­gadta. Különösen táncaink és nép­dalaink tetszettek. Vacsora után a baütáncokat tekintettük meg. Kora reggel indultunk hazafe­lé, Elbúcsúzunk kedves barátainktól és az óceán közvetlen közelében épült repülőtéren felszállunk a Garuda in­donéz légiforgalmi társaság gépére. A garuda annyira n'nszerű madár, hogy Indonézia címerében is helyet Báli szigetén kedvenc szórakozás a kakasviadal kapott. Ezért ez a név mint a szál­lodák és társaságok elnevezése is gyakran előfordul. A repülőgép a Bá­lit Jávától elválasztó tengerszoros és a Jáva keleti sark jan fekvő tűzhá­nyók felett Szurabáj repülőterére vitt minket. További állomásunk Ban­dung és végül Dzsakarta. Itt a nép­nevelésügyi miniszter bankettre hí­vott meg bennünket. Néhány naoot töltöttünk a fővárosban. Színielőadá­sokat rendeztünk, előadásokat tartot­tunk, színházat látogattunk. Ott-tar­tózkodásunk befejezéseképpen bú­búcsúbankett volt Szuvandi minisz­ternél. Másnap a csehszlovák követ­ségen. Boldogok voltunk, mert tel­íesítettük feladatunkat, a tanítóság nagy szám an vett részt utolsó elő­adásunkon, bábszínházjátékot ott 's nevelő eszközként használják, termé­szetesen népük szokásainak megfe­lelően átalakítva. A népnevelésügyi miniszter 1600 Jáwa motorkerékpárt rendelt a tan­felügyelők számára. Szívélyes meder­ben folyt le a búcsúest. Ott-tartóz­kodásunk utolsó napjait Wiwoho Bus­sono kedves társasága tette kellemes­sé. Prágában végezte egyetemi ta­nulmányait a pedagógiai fakultáson és most a jokjakartai egyeteimen tart előadásokat. Jól beszél csehül. Szu­vandi miniszter beszédét ő tolmácsol­ta nekünk. Az indonéz tanítóság szá­mára tartott előadásunkat is ő for­dította indonéz nyelvre. Útra keltünk távoli hazánk felé. Elbúcsúztunk kedves új bará­tainktól és utolsó pillantást vetettünk a repülőgépről Jáva pálmaíigeteire. Ezután a Szunda tenger, Malájföld, a bankoki pihenő, a Bengáli-öböl és Kalkutta következett. Délután India felett repültünk és az alkony beáll­ta előtt Karacsiban, Paki.-:ztán fővá­rosában voltunk. „A repülő hollandi" nevű ezüst madár az éjszaka Arábián keresztül vitt bennünket. A reggeli nap fénye a sivatagot világította meg, majd felbukkant Szuez. A reggel Kairóban ért minket. Reggeli után a Nílus deltája felett repültünk. Utoljá­ra látjuk a pálmaligeteket és mátífc feltűnik a Földközi-tenger kék tükre. Ezt a sziklás Kréta szigete és az ap­ró szigetek egész sora tarkítja. Ez­tán már az európai szárazföld kö­vetkezik. Az Apennin h g<'lánc hóbo­rította magaslatai, ma'd Lombardia, az Alpok és megállás Zürichben. A repülőgépen már téli öltö_yt vettünk magunkra. A sötétség leple alatt ér­keztünk Düsseldorfba, majd a „Repü­lő hollandi" végállomására, Amster­damba. Az Amsterdam és Prána közötti utat másfél óra alatt tettük meg. Indonéz barátainkkal megkez­dett munkánk nem ért véget. E munkát folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom