Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-20 / 263. szám, csütörtök

Őszintén sajnálom, hogy Bada­csonyban járva nem láthattuk Kisfa­ludy Sándor Szegedy Rózájának egy­kori házát. Hírből úgy tudom, hogy itt ma a Szegedy család bútorait és a Kis­faludyhoz fűződő emléktárgyakat őrző szobákban állandó irodalmi kiállítás várja a látogatókat. Kár •volt elmu­lasztani. megnézését. De majd wlami­k-jr máskor. Talán még lesz rá alkalom. Most kifogytunk az időből. Búcsúz­nunk kell Badacsonytól és a Balaton­tól is. Szépségét kifejező jelzők híján, hogy eihagyjuk, még egyszer csak annyit mondok róla, amit Kossúth Lajos írt híres balatoni fürdőlevelé­ben: Szép ez a Balaton... szép min­denkoron ... EGYRŐL-MÁSRÓL Két hetet töltöttünk Magyarorszá­gon: Városok és nevezetességeik meg­ismerése mellett sok barátot és ismerőst szereztünk. Jó volt velük el­beszélgetni, érdeklődni életük felől, elmondani, hogyan élünk mi. Közben, amerre jártunk, szemléltük az életet is. Ezt a nyüzsgő, ezerféleségtói tar­ka életet. Hogy tud a külföld valamiről ké­pet alkotni? Ha kérdez és összeha­sonlít. Ezt tettük mi is. Mennyi az átlagos kereset, mennyi egy öltöny ruha, egy kiló zsír, egy kiló kenyér ára, kérdeztük, aztán hasonlítgattunk. A mérleg hol až egyik, hol a másik oldalra billent. Rövid összehasonlítgatásunk során csak annyit állapíthattunk meg, hogy egyes dolgok ott, mások meg nálunk olcsóbbak. Az élet azonban nagyvo­nalúan hasonló. Akárcsak itt, a magyar népi demokráciában is kedé­lyesek, tettrekészek az emberek. Szófia. (ČTK) — A piovdivi nagy­vásár iránt tanúsított élénk érdek­lődés megnyilvánul a látogatók nagy számában, amely e napokban elérte az 500 000-et. A nagyvásár iránti érdeklődés az utolsó héten növekedett a külföldön is. Néhány nappal ezelőtt Plovdivba finn, olasz, török, holland, nyugatné­met, izraeli, belga és más kereskedők, közéleti tényezők és turisták érkez­tek. Szeptember 17-én a piovdivi XVII. nemzetközi nagyvásért megte­kintette D. V. Pavlov, a Szovjetunió kereskedelmi minisztere. * # * A nagyvásár részvevői örömmel fo­gadták a tudományos-műszaki elő­adásokat, amelyek szeptember 13—17­e között folytak le a nagyvásár te­rületén. Négy nap alatt több mint tíz tudományos előadás hangzott el, és megvitatták a műszaki újdonsá­gokat. A megbeszéléseken tevékeny részt vettek a csehszlovák szakembe­rek is, előadást tartottak pl. a bá­nyászati diszpécser-szolgálatról, az vetélőnélküli szövőszékről stb. A cseh­szlovák szakemberek előadásai iránt, valamint a csehszlovák technika új­Új főiskolák Jugoszláviában Belgrád. (ČTK) — A jugoszláv rá­dió jelenti, hogy szeptember 17-én Zágrábban, Horvátország fővárosában ünnepélyesen megnyitották a köz­igazgatási főiskolát, amely Jugoszlá­viában egyedülálló a maga nemében. E főiskola hallgatóinak többsége már mintegy húsz évig dolgozott külön­féle adminisztratív állásokban. Az is­kola a szakképzettség emelését szol­gálja. Jugoszláv sajtójelentések szerint e napokban megnyitották Dalmácia köz­pontjában, az ősrégi Zadarban az új bölcsészeti fakultást is az ottani egyetemen. A bölcsészeti fakultás lé­tesítésére jó alap a város gazdag kulturális és történelmi hagyománya. Az állami levéltár a X. századtól egészen napjainkig terjedő történel­mi anyagot tartalmaz, zadari tudo­mányos könyvtárnak több mint 180 ezer kötetnyi könyve, brosúrája és gazdag fényképgyűjteménye van. ÚJ szö 1956. szeptember 20. I ÜTiJiAFL Autóbuszkörút Magyarországon (Folytatás) Bi © IP © IGM II Ä\ M A M mié m A mikor a nemzetközi pénzem­berek tarka serege dollárral, fonttal tömte a két világégés között a Führer zsebét s érezte, hogy van erő az „élettér" kitágításához, megveszekedett. Ügy nézett a világ­ra, mintha a Himalája tetején ülne kétszárnyú létráján, valami isteni ha­talommal a kezében. A vérgőzös jelszavak, a „Drang nach Osten" újabbkori kísértése, a „nincs kibúvó" hagymázas gondolata, a po­rosz junkerek vágyálma, mindezt a markában érezte. Hogy ő nem volt „kékvér" — ele­inte ez a gondolat bosszantotta. Kauf­mann, a szőke hajú, kék szemű, iga­zán „tiszta német" embertípus „meg­alapítója" már anatómiai kísérleteken kezdte bizonygatni az „új ember" tes­ti-lelki fölényét, akinek arckifejezése valamit már a laikusnak is elárult; mégpedig: először én, utánam a víz­özön. Goebbels ütötte a nagydobot, s üvöltözött sakál módjára. Gyerekei, jelképezve az új nemzedéket, rikácsol­tak hozzá. A néldát az SS meg a Ge­stapo adta. s a Signál meg a Volki­scher Beobachter arciprító szentelen­secjgel mutatta hasábjain, képeken: — Jól dolgoznak a fiúk! Igen, jól dolgoznak. El-Alameintöl Sztál'ngrádig égett, pusztult minden. Krematóriumok okádták a füstöt: Bu­cbenwald, Dachau, Oszviencsim. millió meg millió szenvedés. Miért kellett mindezt megint emle­qetni, teheti fel valaki a kérdést, hisz már utána vaoyunk 9 Az egyik után, aki csak az utóbbit élte át, De itt a másik, a nem disz­kvalifikált díszpolgár: Adenauer. Ha valaki tán nem ismerné, ő az az úr, aki nem is olyan régen Moszkvá­ban azt mondta: a diplomaták nem mindig mondanak igazat. Ügy látszik, előszeretettel használja a többesszámot, s szereti az általáno­sítást is. Azt hiszi Adenauer úr, egy kalap alatt, a Stahlhelm alatt lesz a világ, és van Papén úr erkölcsi kódexe a mérvadó, az egyedüli törvényes sza­bály a diplomáciában: az az útmuta­tás, amely eggyé kovácsolja a szót a tettel, olyan formán, hogy az igazság hatalom meg leigázás kérdése. Adenauer úr Moszkvában általáno­sítani igyekezett és közben nagyot ha­zudott. Igaz, most már megállapítható, nem azzal a céllal ment ő Moszkvába, hogy nemes szándékok és gondolatok, a béke áhítata vezérelték volna. Pedig azt mondta,' hogy ő, ha te­hette volna, Hitler nyakát a saját csontos újjaival simogatta volna meg. Most már látni, hogyha a történelem reá bízta volna a Führer sorsát, még most is élne Kiel díszpolgára Braun Évával együtt. Igy bizony! Mást akart Adenauer úr már akkor is. Gondolata most tetté érett: betiltot­ták Nyugat-Németországban a Kom­munista pártot. A Führer is ilyen­formán kezdte, és abban a nagy kor­mos, kupolás épület föld alatti beton­pincéjében végezte a Wilhelmstrasse végén. A végeredmény ismeretes. És mind­az, ami közben történt? Egyenként, csoportosan, tömegesen, El-Alamein­nél, Sztálingrádnál, szétszórva Euró­pában! Aztán Németország egyik ré­szében, meg a másikban is? Mindenkit megdöbbent, aki csak kicsit is szagolt puskaport és átélte a háború szörnyűségeit, közvetlenül látta, érezte hatását, az utóhatást, ha rá gondol arra, hogy megszavazták — Bonnban — a hadügyi költségve­tést, meg jóváhagyták a hadkötele­zettséget. Jóváhagyták, jóváhagyták!!! Ilyenkor lelki szemem elé ötlik két esemény: az egyik 1945-ben, a másik meg 1951-ben történt. Mindkét epizód ha szabad így kifejeznem magam — ugyan­csak összefüggött a költségvetéssel még a piktoréval. Hogy az a félszáj, meg a balszem a fél fejen mit mon­dott volna, ha megszólalhatott volna, nem tudom. Ügy, emberdarab állapo­tában nem mondhatott semmit. De mégis feltűnt a cafatokra tépett hús­csomó között. Trónolt élettelenül a méterfa tetején a lévárti erdőben, s mint gyászos szimbólum figyelmez­tette az arra tartót: ne játssz a tűz­zel, mert megégeted magad. Barátommal borzongva néztem ezt az emberi testrészt-csonkot. Szőke, vércsomós haj. A szemre már nem emlékszem. Mellette, rongy-, meg .húscafatok, szürke katonagomb olyan tenyérnyi kabátdarabon, rajta szétzúzva a jelvény. Achtung! Bizony, vigyázat! Erre figyelmezteti: a másik kép is Berlinben 1951 augusz-. tusában az Alexander Platzon. Figyelem a tarka, színpompás töme­get, a zászlóerdőt, a fiatalokat. Fehé­rek, olajbarna bőrűek, feketék, sár­gák, alacsonyak, magasak, fiúk, lányok vegyesen. És egyszer csak valami különös me­net következik. Még a szokásos zaj it> alábbhagy, és ... monoton kopogások, meg valami szívbemarkoló dallam. Mi ez? Hadirokkantak közelednek, legalább húszas sorokban. Hiányzik fél kezük, meg fél lábuk. A torkomban érzem a szívem, a könnyem kicsordul, ahogy lefelé ha­ladnak az Unter der Lindsn-en, .zen a gyönyörű széles úton. Árnyékot a hársak nem vetnek rájuk, izzadnak a tűző napon. Nincs már ott hársfa, ki­vágatta a Führer, mielőtt magőrült — ahogy mondíák. És kopognak a mankók, szabályta­lan időközökben. Goebbels piszkos lel­ke, meg a házi mikrofonja, a harci dobok zenéje itt mutatja meg az „über alles" következményeit. A szenvedést túlélt arcokon csorog a könny. — Frieden, Frieden über alles —' hangzik a kiáltás mankókopogás köz­ben. Ugye, Adenauer úr, ön mindezt nem látta, nem hallotta?! Gérecz Árpád A nők egyenjogúságáról folyó nemzetközi szeminárium a szovjet nők életével ismerkedik Moszkva, (ČTK). — A nők egyenjo­gúságáról folyó nemzetközi szeminá­rium részvevői a szeptember 18-án tartott ülésen megismerkedtek a szov­jet nők életével. Különféle intézmé­nyeket és hivatalokat látogattak meg, részt vettek a népbíróság ülésén és meglepte őket, hogy nemcsak ügyvéd­nőt láttak itt, hanem az ügyész is nő volt. A szeptember 18-i plenáris ülésen a szeminárium részvevői meghallgat­ták N. V. Popova előadását a szovjet nők egyenjogúságáról a gazdasági életben. Popova előadása végén rá­mutatott azokra az intézkedésekre, amelyeket a szovjet kormány* készül megvalósítani, hogy az asszonyok és a leányok még jobban el tudják látni hivatásukat és anyai, valamint házi­asszonyi kötelességüket. Megnyílt a holland parin ent ülésszaka Hága. (ČTK) — Kedden megkezdő­dött az új holland parlament ülés­szaka. Julianna királynő trónbéwédé­ben elsősorban arra mutatott rá. hogy a parlamenti választások óta több mint három hónap telt el, anélkül, hogy össze tudták volna állítani az új kormányt. Hollandia és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokról szólva Julian­na királynő kijelentette, hogy az USA-val a légi közlekedésről folyta­tott tárgyalások nagy felháborodást keltettek az országban, mert az ame­rikai kormány nem hajlandó a hol­land légiforgalmi társaságoknak en­gedélyezni a légi összeköttetés fel­vételét az amerikai városokkal. A to­vábbiakban rámutatott Hollandia fi­zetési mérlegének az elmúlt hóna­pokban kialakult kedvezőtlen fejlődé­sére és a holland nép legsúlyosabb problémájának a lakáshiányt jelölte. Aranypartot független állammá kiáltják ki London, (ČTK). — Amint a Reuter hírügynökség jelenti 1957. március 6-án a Brit Nemzetközösség kereté­ben az Arany-partot független állam­má kiáltják ki. A brit kormánynak ezt a határozatát még jóvá kell hagy­nia a brit parlamentnek. donságai iránt a nagyvásár részvevői rendkívül élénk érdeklődést tanúsí­tottak. A pekingi Pionírpalotában gyermek­rajz-kiállítást rendeztek 4-től 16 éves gyermekek rajzaiból. Képünkön Li Kuan-lie 16 éves hengjani gyerek „Telefont kapott a szövetkezetünk" című rajza rendkívüli tehetségéről tanúskodik. Leningrádban a Fémipari-üzem óriási méretű turbinák gyártásán dolgozik. Képünkön D. M. Szakarov az Sz. V. P-50 típusú turbina rotorján dolgo­zik. A szegedi Nemzeti Színház Hullámzó Balaton tetején A japán-szovjet zárótárgyalások előkészítése Peking, (ČTK) — Amint a tokiói rá­dió jelenti. Sunicsi Macirfhoto, Japán meghatalmazott küldötte Moszkvába utazik, akinek az lesz a feladata, hogy előkészítse a japán miniszterel­nök és a szovjet kormány közötti zá­rótárgyalásokat. Macumoto, aki részt vett a Londonban folytatott szovjet­japán tárgyalásokon, szeptember 20­án utazik a Szovjetunióba. A Nyugaf-lrián miatti viszályt az ENiZ elé terjesztik Dzsakarta (ČTK) — Az indonéz kül­ügyminisztérium szeptember 18-án 11 ázsiai és afrikai állam diplomáciai kép­viselőihez memorandumot intézett, amely Indonéziának Nyugat-íriánra való igényét hangsúlyozza. Az Indo­néz Köztársaságnak Űj-Guinea szi­get nyugati részén fekvő ezen terü­lete még mindig holland közigazgatás alatt áll. Indonézia Nyugat-lrián ügyét ismét az ENSZ közgyűlésének idei ülésszaka elé szándékozik terjesz­teni. Kínai nők az iparban A Kínai Népköztársaság újonnan épí­tett ipari üzemeiben a fiatal leányok százezrei dolgoznak. A nők kiválóan megállják helyüket a gépipari üzemek­ben, mosodákban, kutatóintézetekben, a kőolajmezőkön, a földtani kutatá­sokon és mindenütt. Képünkön a fiatal Csen Csi-tit látjuk, aki a Csancsun-i első kínai automobilgyárban dolgozik. Néhány hónapja még a háztartásban dolgozott, ma pedig már az automata sort irányítja biztos kézzel. Lépten-nyomon felfedeztük az új világ emberére jellemző tudásszomjat és tanulniakarást. Fürdőkben, par­kokban, rengeteg könyvet olvasó em­bert láttunk. Legtöbben az Olcsó­Könyvtár köteteit lapozgatták, de sű­rűn találkoztunk drágább kiadású könyveket olvasókkal is. Nem ritkán figyeltünk azonban ponyvát olvasókat é;-, legtöbb esetben — sajnos — fia­talok személyében. A győri parkban például két fiatal lánnyal találkoz­tunk, akik fejüket összedugva, se lát­va, se hallva olvastak egyszerre egy ponyvát. Hogy ponyva volt és csapni­való, onnan tudom, mert megkérdez­tem a könyv címét. Nem tudták megmondani, csak mikor kérdésemre megnézték a fedéltapot. Hogy mi volt a címe? Inkább le se írom... Pécsi városrészlet Nagy a kulturális szomj is. A mo­zik állandóan zsúfoltak. Azt a kü­lönbséget azonban megfigyeltem, hogy míg nálunk a moziban általában csak háromféle jegyek 2, 3 és négy koro­násak vannak, addig Magyaországon többfélék a helyárak. Szerintem jobb és egyszerűbb az itteni jegyrendszer. Az ittenitől eltérően más rendszer uralkodik a Vendéglőkben és mulató­helyeken. Nemcsak a mulatókban, de csaknem mindenütt az éttermekben is zene szórakoztatja a vendégeket. Külön belépőt vagy zenepénzt nem kell fizetni, sem az egyik, sem a má­sik helyen. A különbség a fogyasztott dolgok árában van. Vannak zenés és zene nélküli árak. Ez részben jobb, részben rosszabb, mint az itteni rend­szer, mely szerint a zenés helyeken külön zenepénzt kell fizetni, ďe az árak változatlanok. A divat? Hasonló, mint náluwV- Ajj emberek ízlésesen jólöitözöttek. Lát­tam azonban cicomázási hóbortban szenvedők és hipermodern -ampe­cokat is. * * * Két hét nem sok idő. Mi mégis sok­féle élményt, be­nyomást és han­gulatot hoztunk magunkkal. Csak köszönetet mond­hatunk a Csedok­nak és mindazok­nak, akik ilyen zavartalan, él­ménydús két hetet biztosítottak cso­portunknak abban az országban, ahol harmonikus egy­ségben fonódik a hagyományaiban rendkívül gazdag történelmi múlt a I munka ritmusában i lüktető jelennel és a körvonalaiban ' egyre jobban kibontakozó gyönyörű jövővel. Szép volt ez a két hét. Sosem fe­lejtjük el. Balázs Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom