Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-19 / 262. szám, szerda

Már elég tollas ahhoz, hogy repüljön Ügy vélem, nem árt, ha kissé részletesebben foglalkozom az egyik négyoldalas, géppel írt levéllel, amely a zselízi járás Endrőd községéből érkezett szerkesztőségünkbe. Minden túlzás nélkül kijelenthetem nagy meglepetésemet már a levél olvasásának elején, amely így kezdődik: „Olyan üggyel fordulok önökhöz, amely már régen orvoslásra vár, de nem akad ember, aki kezébe merné venni, s ezért ölbetett kézzel kell nézni, hogy Pallárik Zsigmond, a járás egyik legnagyobb gabonaraktárának vezetője három gyermekével és teleségével együtt milyen gyorsan tollasodik, hízik az állam bőrén." A levelet így fejezte be: „Ha levelem eredménytelen lenne, úgy az Igazságügyi Minisztériumban keresünk módot a spekuláció megszüntetésére." Ha az ember ilyen levelet olvas, önkéntelenül tiszteletet érez írója iránt, aki szót emel, elmondja nézetét, és a dolgozók véleményét is. Síkraszáll az igazságért, védelmezi a nép vagyonát. Ilyenkor az újságíró útja nem vezethet máshová, mint ahhoz, aki tanácsra, segítségre vár. Azonban, hiába kerestük a levél íróját és feladóját: Kelemen Andrást, merr Endréden ismeretlen. De a Pallárik név hallatára felvillantak Báró János, a HNB elnökének szemei és beszélt, mintha azt a levelet olvasná, amely a táskám fenekén hevert valahol. Végül azt mondja: „Ha megannyi fáradságba kerül is, megéri a dolog gyökerére menni. Csak írja meg elvtárs az újságban, mert bárki is írta a levelet, az igazat írta meg." Több óra hosszat beszélgettem Kiac Józseffel, a helyi pártszervezet elnökével is, aki eimondta a dolog velejét, ami semmiben sem különbözik a HNB elnökének, a szövetkezet könyvelőjének és az EFSZ becsületes, szorgalmas parasztjai véleményétől. Ugyanakkor majdnem mindannyian hozzáteszik: „Elmondtuk ezt már sokszor, de úgy érézzük, minden panasz, ^bírálat csak falrahányt borsó. A felvásárló-üzem igazgatósága fél a bírálattól, igyekeznek mindent eltussolni, sőt még ennél is rosszabb, hogy a feljelentő ellen támadnak. Hornyák elvtárs, a felvásárlóüzem igazgatója ahelyett, hogy buzdítaná a szövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztokat a felvásárló és raktárosok munkájában előforduló hibák feltárására, rossz szemmel nézi, ha a dolgozó felsőbb szervekhez fordul és bírálja munkájukat. Pedig mennyire káros, ha a bírálót „vizsgálják" ki, annak munkájában, magatartásában, vagy múltjában igyekeznek foltokat találni ahelyett, hogy a hibák kijavításával foglalkoznának. Például Kiac elvtársat, a pártszervezet elnökét, akiről általában jót mondanak a faluban. Egyenes, szókimondó embernek tartják, áldozatos párt- és tömegszervezeti munkájával tűnik ki, a szövetkezetnek is szorgos dolgozója, és a közös vagyon törhetetlen védelmezője, Hornyák elvtárs azért hibáztatja, mert valamikor mint urasági béres a földbirtokosnak tett szolgálatot. Tehát nem csoda, hogy a bírálat elfojtása olyan hangulatot teremtettt a faluban, hogy okosabb hallgatni, mint szóvátenni a hibákat, igazságtalanságokat. így történhetett az is, hogy a levél írója, aki többek véleménye szerint Nehnevaj József, a pártbizottság egyik tagja volt, nem létező személy nevét írta a lévél végére. Pedig igazán csak a falu becsületes dolgozóinak és saját észrevételeit vetette papirosra. A pártszervezet jegyzökönyveit tanulmányozva, (amelynek vezetője Ne- hnevaj elvtárs) megállapíthattuk, hogy a falu kommunistái nagy gondot fordítanak mindenre, de főleg a földművesszövetkezet virágzására. A szövetkezet gyarapodik, vele együtt a tagok is. Ebben az esztendőben 24 koronát terveztek egy munkaegységre, de előreláthatólag 30 korona lesz belőle. Vigyáznak minden szem gabonára, takarmányra, hogy ne vesszen kárba, még az állami raktárban sem. Mivel magukénak éreznek mindent, nincs kedvük sztaniolba csomagolni észrevételeiket. Tehát Piliárik „tollasodása" nemcsak a felvásárló üzem ügye, hanem az övéké is, ezért őszintén beszélnek róla. Elmondják, hogy Pillárik mikor és hol költekezik, milyen családi életet él és milyen háztartást vezet, ahol persze a szoloálatot teljesítőkből sincs hiány. Patockiné tömi a libákat, Demeter István megdolgozza a földeket, ifj. Madarász István betakarítja a takarmányt. Madarászná vigyáz a gyerekekre, Holecné készíti a jó szövetekből a szebbnél szebb ruhákat. A lakásban gyönyörű új bútorok. Bizony alig találsz a faluban embert, aki elhinné, hogy 1223 korona havi fizetésből telik mindenre. Ez a helyzet — dióhéjban — Pillárikék körül. Igaz, nem olyan könnyű a dolog gyökerére jutni. Szándékosan úgy terveztem, hogy este, mikor a család egyútt van, elmondom nekik is a levél tartalmát és a hallottakat. Már sötétség borult a falura, csak a főutcán világítottak a lámpák, amikor benyitottam Pillárik Zsigmondék házába. Jolán, a felesége fogadott. Alig hogy helyet foglaltam az ebédlőben, két „stamperli" és egy üveg, amelyről hiányzott a vignetta, került az asztalra. Úgy éreztem, még nem volt látogatójuk, aki az alkoholnak ellensége lenne, mert nehezen értette meg, hog-y nem iszom. A beszélgetés is nehezen indult. Talán már sejtette, hogy mi járatban vagyok. A velem szemben ülő asszonyka újból és újból hangoztatta: „Mit is m^djak én? Szegények voltunk, mikor háború után összekerültünk. Férjem sokat dolgozik, amint látja, kilencre jár az idő és még nem jött haza." Annál beszédesebb tíz év körüli kislánya, akinek ökölnyi szép szeme tágra meresztve, örvendve mutogatta szebbnél szebb ruháit, amelyeket a gyönyörű „szekretár" oldalszekrényéből húzogatott ki egymás után. Sejtelme sincs róla, hogy a falu népének mi a véleménye mindazokról a feltűnő szép dolgokról, amiket ez a Tjondozott falusi ház szobái tartogatnak. Hazaérkezik a férje is. Nyugodt természetű, zömök ember. Nagyon büszke munkásszármazására. A felszabadulás után szülőfalujában, Pózban megalakította a pártszervezetet. Igazolványa csak ideiglenes volt, a másikat már nem váltotta ki. Nem tartotta okvetlenül fontosnak párttagnak lenni, ahhoz hogy megélhessen. Nem szándékom aprólékosan beszámolni beszélgetésünk lefolyásáról, nyilván az olvasó sem várja tőlem, inkább azt szeretné látni, hogy igaz-e, hogy az államot megkárosítja. Későre járt már az idő, amikor jó éjszakát kívántunk egymásnak. A sötét mellékutcákon botorkálva, gondo-< latban próbáltam összefoglalni azt, amit Pillárik kérdéseimre válaszolt. Ebédlőbútor, (természetesen már új pénzben) 4700 korona, hálószobabútor 3600 korona, ezt állami kölcsönből vették, amit 200 koronás részletekben fizettek le. A két hektár földön majdnem megterem, ami a főzéshez, élelmezéshez szükséges. A fizetésén kívül múlt évben majdnem 6000 korona prémiumot kapott. Tehát miért csinálna törvényellenes dolgot? — gondoltam magamban. A pártszervezet elnöke nem volt megelégedve munkámmal. „Megvan ám ez kenve mindenféle hájjal, nem mondja meg az igazat", és legyint a kezével Kiac elvtárs ... Igaza volt. Másnap reggel a helyi nemzeti bizottságon megállapítottam, hogy nem két hektár, hanem három van nekik. A harmadikat Madarász András használja, persze szolgálatot tesz érte. Zselízen a felvásárló-üzem igazgatóságának bérelszámoló osztálya csak 775 korona prémiumot fizetett ki neki a múlt évben. Tehát valószínűleg a fekete prémiumok egy részét is beszámította a 6000 koronába. Ugye, mennyire igaza volt a pártelnöknek. Befejezésül csak annyit, hogy Pillárik Zsigmond már kétszer állt bíróság előtt, egyszer szeszfőzés, másodszor jogtalan korpakiadás miatt. Földjével spekulál, szolgálatokat fogad el, fizetése pedig nem fedezheti azt a feltűnő életmódot, amelyet folytat. — Már elég tollas ahhoz, hogy repüljön — mondják a falu becsületes dolgozói. Ha Hornyák elvtárs valóra váltja ígéretét és leváltja őt a raktáros funkciójáról, s olyan munkabeosztást ad neki, ahol becsületesen, két kezével keresi majd meg a kenyerét, csakis az állam és Pillárik családjának érdekét szolgálja, még akkor is, ha a bíróság előtt kell felelnie tetteiért. Az ilyen eljárás, ha szigorú, kemény is, de a falu dolgozóinak igazságérzetével találkozik. Erdősi Ede. KU-2. jelzésű új kufcoHcakombájn Szövetkezeti tagjaink, kis- és kö- ! zépparasztjaink néhány nap múlva ; új segítőtársat kapnak. A kukorica- J betakarításban nagy segítséget jelent a KU 2. új kukoricakombájn. Biztosan sokan kíváncsiak, milyen a gép és hogyan dolgozik. Mi a gép munkájának tömör leírásával igyekszünk válaszolni a feltett kérdésekre. A KU 2. kukoricakombájn szovjet gyártmány. A gép sikeres munkájához szükséges, hogy olyan területen á'lítsák munkába, ahol a kukoricát négyzetes fészkes módszerrel ültették 70, esetleg 90 cm-es sorok közötti távolságban. Olyan területeken is dolgozhat, ahol a kukoricát sorosan vetették, azzal a feltétellel, hogy betartották a fent említett sorok közötti távolságokat. A gép elsősorban a kukoricatörés fárasztó munkájától mentesíti a mezőgazdasági dolgozókat, nagy segítséget jelent a kukoricakóró kivágásában s így a kukoricaföldeket sokkal hamarabb szabaddá teszi az őszi szántás alá. A gép a következőképpen dolgozik: A kukoricakórót levágja, a csöveket letöri és a tárolóba dobja, a kukoricakórót silótakarmányra vágja és egy másik tárolóban raktározza. A csövekről eltávolítja - a kukoricahéjat is. j A gép naponta 5—4 hektárnyi kórót dolgoz fel. Hogy biztosítva legyen a gép jó munkája, kezelőit jó kiképzésben részesítik és a legjobb kombájnkezelők soraiból választották ki őket. Az iskolázás 10 napos és a rimaszombati, valamint a bocsjani mezőgazdasági mesteriskola tanintézeteiben történik. Minden géphez, ameiy ez idén megkezdi a munkát, kiképeztek egy embert. A kombájnkezeiőket megismertették a gép beállításával, az üzemzavarok kiküszöbölésével, az egész munkamenettel, az agrotechnikai feltételekkel, a technikai karoantartás és munkabiztonság kérdéseivel. Az iskolázás színvonala nagyon jó volt és így minden feltétel megvan a gép jó kihasználásához. Az iskolázás befejező részében a szenyai EFSZ tagjainak részvételévei közvetlenül a gyakorlatban próbálták ki a gépet. A gyakorlati eredmény az volt, hogy a szövetkezeti tagok meg voltak elégedve a gép munkájával, amit azzal is bebizonyítottak, hogy szerződést kötöttek arra, hogy 80 hektárról kombájnnal takarítják be a kukoricát. Meg vagyunk győződve arról, hogy a többi szövetkezetekben is nagy sikere lesz a gépnek. Milena Wagnerová A belkereskedelem hírei Új típusú rádiókészülék a piacon A rádió iránti (illandó liagy érdtklődés arra készteti a hazai rádiókészülékgyárakat, hogy a nagyköz'nség ez irányú fokozott igényeit a 1 hető legjobban vegyék figyelembe. Ebből a szempontból kiindulva az i mert hazai Tesla-gyár most a „Tesla 420—

U Trio" típusú rádiókészüléket gyártja és hozza forgalomba. Az új készülék, amely magasabb és tökéletesebb, mint az eddig ismert Talisman készülék, igen tetszetős és bakelitszekrénnyel van ellátva. Ara 700.—korona és az egyes elektroüzletekben már a legközelebbi napokban lesz kapható. (K) Őszi kirakóvásár Bratislavában Szeptember 27-, 28-, 29-én Bratslavában a Vajnorská úti Központi Vásártéren megtartják az idei őszi kirakóvásárt, amelyen a belkereskedelem mindennemű ipari cikkei kaphatók lesznek. Nevezetesen mindenféle háztartási cikkeket és élelmiszereket fognak árusítani. A vásár iránt különösen a gazdaközönség érdeklődik, mert a gazdáknak ott lesz a'kalmuk terményíileslegüket eladni és a helyszínen mindjárt a szükséges iparcikkeket beszerezni. <K) Brno a kiállítás napjaiban Nemcsak Prága ezeréves város, Brnót is így tartják nyilván a történészek. A Bretislav herceg által épített vár alatt a XI. század első felében >nár ismert szláv gócpontot érintett a jontos kereskedelmi útvonal. Talán éppen ezt a hagyományt újították fel, amikor tavaly megrendezték Brnóban az első gépipari kiállítást. Megkérdeztem a prágai Kritík Üzem főkonstruktőrjét, akivel az egyik pavilonban együtt szemléljük a gépcsodákat — ö a szakértő szemével, én mint kiváncsi újságíró — miben látja a különbségei a tavalyi és az idei kiállítás között: — Tavaly mindent kiállítottak az üzemek, csakhogy szerepelhessenek a kiállításon. Az idén már csak azt, amire büszkék, ami újszerű, ami fejlődésüket bizonyítja. — Igen helyes dolog — mondta Pi- sársky elvtárs, a kiállítás igazgatója a sajtófogadáson — hogy rohamos műszaki fejlődésünkről adunk tanúbizonyságot a világ minden részéből idesereglett érdeklődőknek, csak az a baj, hogy az újdonságok egy részének a szállítását, csak 1958-ra tudjuk vállalni, mert egyelőre csak prototípusokat mutatunk be. Az újságírók általános morajlása fogadta ezeket a szavakat. Hisz két év alatt annyit fejlődik a technika, hogy közben ezek a gépek is elavulhatnak. Bízzunk abban, hogy a mérnökök és munkások összefogása eredményeként a szállítási határidők sokkal rövidebbek lesznek. Csak úgy tudunk a külfölddel versenyezni, ahol különben szívesen vásárolják a megbízható csehszlovák gépeket. Az említett főkonstruktőrrel szeretr tem volna végigjárni az egész kiállítást. De hát nem lehetett. Ha a közel 3000 kiállított tárgy mindegyikénél csupán egy félpercet időztünk volna, akkor is 25 teljes órára lett volna szükségünk. Szétváltak hát útjaink. Ismerősöm ott maradt, hogy azokban a kiállított tárgyakban gyönyörködjék, amelyek szakmailag érdeklik, én pedig végigrohantam az egész területet és a legkisebb tárgytól a hatalmas gyárberendezésekig mindenre vetettem egy-egy röpke pillantás, hogy elmondhassam: mindent láttam! * * # Az utcákon reggeltől késő estig úgy nyüzsög a nép, hogy az a benyomásom: Brno, a köztársaság második legnagyobb városa, most 315 000 lakosa van, kinőtte a ruháját. A városi és kerületi nemzeti bizottság nagy beruházásokra, ú £ szállodák építésére készül. Általános. volt ugyanis az öröm, aiftikor megtudták, hogy a kormány döntése szerint 1958-tól kezdődöleg Brnóban rendezik meg Csehszlovákia hagyományos nemzetközi árumintavásárait. Ezeket az árumintavásárokat azelőtt Prágában tartották, de hát Brnóban megvan minden lehetőség arra, hogy a mai kiálllítási térséget háromszorosára bővítsék, felépítsék a megfelelő épületeket, csarnokokat, pavilonokat, szállodákat, stb. Mindez a lakosság számszerű növekedését is maga után vonja majd. A brnóiak hálásan fogadták a kormány döntését, mert nem felejtették el, hogy városuk valaha a morva-sziléziai országrész fővárosa volt, és ott székelt a legfelső bíróság is. A kerületi rendszer bevezetése után úgy érezték, hogy városuk érdemtelenül vesztett jelentőségéből. Beszélgettem Ladislav Wait, brnói nemzetgyűlési képviselővel, aki a város lakossága nevében erősen fogadkozott, hogy olyan nagyforgalmú központot építenek ki Brnóból, hogy mindenki csodájára jár majd. Hozzátehe-. tem, hogy a hatalmas gép- és textilgyáriparral, főiskolákkal, kultúrintézményekkel rendelkező várostól ez el is várható. * * * A színházak, mozik legjobb műsoraikkal szórakoztatják a közönséget. Mulatozásra is van alkalom. Esténként pompásan kivilágítják a várost. Nap-, pali fényben úszik a Spilberk, a dóm, a sok rendbehozott volt főúri palota. Üjszerűen hat ez a lakosságra. Elárasztják a legszebb helyeket, és mert nálunk már rengeteg embernek vcui saját fényképezőgépe, — szorgalmasan és lelkes izgatottsággal fotografálják a megvilágított művészi alkotásokat, a múlt és a jelen remekeit. Öröm nézni az életszínvonalnak és a művészet iránti érdeklődésnek ezt a tömeges megnyilvánulását. Még egy pár apróság a jövő nagy városáról, ahol a műszaki fejlődés az úr. A kiállítási csarnokokban felvilágosítással szolgáló kiváló dolgozók vadonatúf munkaruhájukban készségesen adnak meg minden felvilágosítást. Külföldi érdeklődők számára percek alatt ott terem a tolmács, ha ugyan nincs már a bejárattól kíséretükben. A nagy forgalmat a rend éber őrei vakítóan fehér zubbonyaikban irányítják. Szokatlan jelenség, hogy még a pincérek is mosolyogva, nyugodtan végzik nehéz munkájukat. Pedig igen sok virsli és sör jogy. Derűsen néz a jövőbe az az 500 000 belföldi látogató is, aki már megtekintette a kiállítást. Eddig negyven országból közel 1300 külgöldi látogatója volt a kiállításnak. Néhány nyugati nagykereskedő úgy nyilatkozott, hogy a mi kiállításunk szebb mit] -a Mnwmw is? Örülünk, hogy hírt adhatunk r ólai Brno magához tért és rohamos fejlődés előtt áll. JÖ SÁNDOR A HÓ VÉGI HAJRÁ a prakovcei gépgyárban is FÉKEZI A TERMELÉST A

z üzem falitáblája előtt állok, mely az üzemrészlegek tervteljesítéséről ad tiszta képet. A számoszlopok között örvendetesen magas százalék hirdeti a kovácsok munkasikereit. 153,9 százalék az egyik dekád, 122,75 százalék a másik és így tovább. Igen, ez derék dolog. A prakovcei gépgyár kovácsai a munkaidő leszállításának tiszteletére vállalták, hogy tervüket 120—150 százalékra teljesítik, s a selejtet további 5 százalékkal csökkentik. A kötelezettségvállalásban Lőrinc elvtárs kollektívája járt elől 9 társával. Értékes kötelezettségvállalás ez, kell, hogy a iműhely mesterei és technikusai több figyelmet szenteljenek a kovácsok anyagellátásának, a szükséges alkatrészek és szerszámok biztosításának. A kovácsok ugyanis ezt a feltételt szabták ígéretük aláírása alkalmával. Aztán itt vannak a mechanikusok. Hát ők is legények a talpukon, ők is jóval túllépik a normájukat, s a kovácsok nyomában vannak. Áprilisban mutatták meg csak igazán, mire képesek. Versenyben állottak egymással, s ennek a versenynek az eredménye 100 légkalapács volt. Van a zor, ban itt valami a mechanikai részlegen, amit objektív nehézségnek mondunk. Munkájuk eredményét ugyanis az acélöntődé határozza meg. Ha ideiében megkapják a szükséges öntevényeket, akkor semmi sem állja útját a folyamatos termelésnek. Ezek hiányában azonban fennakadás áll be. S ilyen fennakadás bizony nem ritkaságszámba menő dolog a prakovcei üzemben. Hogy is volt az augusztusban? Negyven légkalapács elkészítése volt a hónap tervében. Augusztus 22-én a 40 darab közül mindössze 19 volt készen. A hónapból már csak 8 nap volt hátra, s ez alatt a nyolc nap alatt, ha törik, ha szakad, 21 darabot kellett elkészíteniük. nripikus példája a nem egyenA letes tervteljesítésnek, a hóvégi hajrának. S ez a hóvégi hajrá, ami a folyamatos termelést biztosító intézkedések hiányából ered, az üzemi munkások munkakedvének, egészségének rovására megy. Április és augusztus ... Akkor 100 darab, most meg 40 darabnál ilyen nehézségek, Ha akkor, áprilisban elkészült az a száz légkalapács, augusztusban ugyanúgy elkészült volna. Igen ám, de ehhez az üzeímrészlegek munkájának összehangolására, a termelés folyamatosságának biztosítására volna szükség. S még valami, a szocialista verseny fellendítése. A mesterek és á műszaki-gazdasági felelősök nem értékelik, nem ellenőrzik és nem kísérik kellő gondossággal az acélöntők, a kovácsok, a gépi formálók munkáját, legfeljebb papiron regisztrálják azokat, r Nem egészséges jelenség ez, sürgősen vááltoztatni kell rajta. És ebben a szakszervezet üzemi bizottságára hárul a legnagyobb feladat. A termelés hiányosságainak kérdéseiben sürgősen segítségére kall sietniök az üzemrészlegeknek. Ezeknek a kérdéseknek megoldása nem tőr halasztást. Foglalkozniuk kell az üzemi munkások javaslataival, kezdeményező hozzászólásaikkal és mindazzal, ami a munkahelyeken az üzem dolgozói körében elhangzik. S nem utolsó sorban a szocialista verseny kérdéseinek alapos megvitatásával s megjavításával is törődniök kell. (m) O J sz ! f1956. szeptember 19. ^