Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-18 / 261. szám, kedd

Kína az első ötéves terv időszakában alapjában teljesíti a szocialista átalakítás feladatát Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai beszámolója a párt VIII. kongresszusán Peking, szeptember 16. (Üj-Kína) Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusán a Központi Bizottság poiitikai beszámolóját Liu Sao-csi, a Központi Bizottság titkára mondotta el. Alább közöljük a beszámoló rövidített szövegét. — Pártunk VII. kongresszusa óta 11 esztendő telt el. E 11 esztendő alatt szülőföldünkön két nemzetközi jelentőségű, nagy történelmi változás zajlott le. 1949-ben pártunk vezette a népet az imperialista, feudális és bürokrata-kapitalista, reakciós uralom megdöntésére, valamint a Kínai Népköztársaság létrehozására. Az elmúlt esztendő második és ez év első felében pártunk vezette a népet a mezőgazdaság, a kisipar és a kapital'sta ipar és kereskedelem szocialista átalakításában kivívott teljes és döntő győzelemre. Ez a két győzelem egész sor alapvető változást hozott magával országunk belső és külső viszonyaiban. Pártunk előtt most az a feladat áll, hogy a lehető leggyorsabban átalakítsa Kínát nagy szocialista országgá, támaszkodva arra a több százmillió dolgozóra, akik felszabadultak és ma szervezettek, továbbá egyesülve mindazokkal a belföldi és küiföldi erőkkel, amelyekkel lehet egyesülni. E hatalmas feladat teljesítése érdekében helyesen kell összegeznünk múltbeli küzdelmeink tapasztalatait, be kell fejeznünk hazánk szocialista átalakítását, még jobban meg keli szilárdítanunk a szocializmus építését, tovább kell javítanunk és tökéletesítenünk az ország politikai életét, helyesen kell foglalkoznunk a nemzetközi kérdésekkel és tovább kell erősítenünk pártunkat. 1. A párt általános irányvonala az átmeneti időszakban — 11 esztendővel ezelőtt a VII. kongresszus azt a feladatot tűzre a párt elé, hogy „merészen serkentse a tömegeket a cselekvésre, fejlessze a népi ,:rőket és egyesítse az országban mindazokat az erőket, amelyek egyesithetők, az agresszorok leverése, az új Kína építésére". Ezt a feladatot 3 949-ben végrehajtottuk. I.iu Sao-csi kiemelte, hogy a japánok ellen, vívott háború befejezése után Kína Kommunista Pártja megkísérelte, hogy békés eszközökkei hajtson végre társadalmi és politikai reformokat Kínában. Több - ízben folytatott békés tárgyalásokat a Kuomintanggal, az utóbbi azonban az amerikai imperializmus segítségével poigárháborút indított. Miközben pártunk a békés reformokért munkálkodott, nem engedte elaltatni éberségét és nem hagyta kicsavarni kezéből a nép fegyvereit. Pártunk a forradalmi irányvonalat követte és ma miénk a .Kínai Népköztársa; 'n. A Kínai Népköztársaság megteremtése a polgári demokratikus forradalom szakaszának alapvető befejezését és a proletár-szocialista ..'orradalom szakaszának kezdetét: a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakának kezdetét •jelenti. Milyenek hazánkban az átmenet időszakának alapvető jellegzetességei? Először is hazánk iparilag elmaradott ország. A szocialista társadalom kiépítése érdekében fejlesztenünk kell a szocialista ipart, mindenekelőtt a nehézipart, hogy Kínát eb xu-adott mezőgazdasági országból átalakíthassuk fejlett ipari országgá. Ehhez azonban tekintélyes időre van szükség. Másodszor, hazánkban a munkásosztálynak nem csupán a parasztság és a városi kispolgárság a szövetségese, hanem a nemzeti burzsoázia is. Ezért régi gazdasági életünk átalak'tása érdekében nem csupán a mezőgazdaság és a kisipar esetében kell használnunk a békés eszközöket, hanem a kapitalista ipar és kereskedelem esetében is. Ezt lépésről lépésre kell végrehajtani: ebhez is időre van szükség. Az ország jelenlegi viszonyainak alapján a Központi Bizottság ezért a párt általános irányvonalát az átmenet időszakában a következőképpen határozta meg: lépésről lépésre megvalósítani a szocialista iparosítást és lépésről lépésre megvalósítani a mezőgazdaság, a kisipar, valamint a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítását, viszonylag hosszú időszak alatt. Az elmúlt néhány esztendőben a párt általános irányvonalától való jobboldali elhajlás főleg a polgári demokratikus forradalomban elért eredményekkel való megelégedésben', a forradalom feltartóztatására irányuló óhajban, forradalmunknak a szocializmusra való áttérése szükségességének tagadásában jelentkezett, valamint a városban és a vidékén a kapitalizmus korlátozásától való vonakodásban és a kételkedésben arra vonatkozólag, hogy pártunk vezetni tudja a parasztságot a szocializmushoz vezető úton, vezetni tudja az egész ország népét a rzocializmus építésében A párt általános irányvonalától való „baloldali" elhajlás főleg annak követelésében jutott kifejezésre, hogy egy nap alatt építsük fel a szoc'alizmust, hogy a kisajátítás módszerét alkalmazzuk a nemzeti burzsoáziának, mint osztálynak, felszámolására, vagy a kapitalista ipar és kereskedelem kifacsarásának és csődbe kényszerítésének módszerét alkalmazzuk, továbbá abban jutott kifejezésre, hogy :.em ismerték el: lépésről lépésre kell haladnunk előre a szocializmushoz, valamint abban, hogy nem hitték el, békés eszközökkel el tudjuk érni a szocialista forradalom célját Pártunk mindkét elhajlást határozottan visszautasította és határozottan bírálta. 19ő5-ban, až átmeneti időszak általános irányvonalával összhangban, hazánk megindította a népgazdaság fejlesztésének első ötéves tervét. Az első ötéves terv. végrehajtásánál szerzett tapasztalataink igazolták, hogy az ország iparosításához szükség van a három ötéves terv végrehajtásának idejére, vagy még kicsit többre is. A szocialista átalakítás feladatát azonban alapjában teljesítjük az első ötéves terv időszakában és — néhány helység kivételével teljes mértékben teljesítjük a második ötéves terv időszakában. 2. A szocialista átalakítás Liu Sao-csi a szocialista átalakítás során elért eredményéket a következőképpen összegezte: 110 millió parasztcsalád, azaz a parasztcsaládok 91,7 százaléka csatlakozott a társasgazdálkodáshoz. Ezek közül 75 millió parasztcsalád mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik. A különféle típusú termelőszövetkezetekhez csatlakozott egyéni kisiparosok száma eléri a 90 százalékot. A halászok, a sóbányászok és teherhordók legnagyobb részben beléptek a szövetkezetekbe. A kapitalista ipar és kereskedelem legnagyobb része átalakul állami-magán-vegyes vállalattá. A kiskereskedők is szövetkezetekbe léptek, és az állami, vagy szövetkezeti kereskedelem képviselőiként működnek. Ezeket az eredményeket a szocialista átalakításnak a múlt esztendő második felében megindult fellendülése idején értük el. Liu Sao-csi kijelentette, hogy a népi kormány elkobozta az összes bürokM ÚJ SZÔ 1956. szeptember 18. ratikus vállalatokat, kifejlesztette az állami tulajdonban levőket, valamennyi magánbankot átalakított állami-magán-vegyesbankká, és létrehozta az egységes állami és szövetkezeti kereskedelmet. Hazánkban az erős szocialista gazdaság állandó fejlesztése anyagi alapot nyújt a mezőgazdaság, a kisipar, valamint a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista át®akításához. Beszéljünk most röviden a mezőgazdaság, a kisipar, valamint a kapitalista ipar és kereskedeleln átalakítására irányuló mozgalomról. A teljesen végrehajtott földreform alapján megindítottuk a mezőgazdasági társasgazdálkodás mozgalmát. 1955 második felében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek erőteljes fellendülésnek indultak. Ezt követően csoportról csoportra átszervezték az alacsonyabb fokú mezőgazdasági termelőszövetkezeteket magasabb fokú mezőgazdasági termelőszövetkezetekké, amelyek szocialista jellegűek és képesek arra, hogy hatékonyabb módon szervezzék meg a termelést. Ezekben a termelőszövetkezetekben a föld és a termelés más főbb eszközei magántulajdonból társastulajdonba kerültek. A tények bizonyítják, hogy pártunk lépésről lépésre tett intézkedései helyesek voltak. Pártunk politikája a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomuan az volt, hogy a szegényparasztokat és azokat a szegényebb középparasztokat, akik a földreform végrehajtása óta szegényparasztokból váltak középparasztokká, olyan kedvező helyzetbe juttassa, hogy a középparasztokkal való szoros egyesítésük érdekében ellássák a termelőszövetkezetek vezetését. A középparasztokkal való szövetség megszilárdításának kulcsa a következetes ragaszkodás a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomban az önkéntesség és a kölcsönös előnyök elvéhez. Ami a volt földesurakat és a gazdag parasztokat (kulákokat) illeti, a párt az elmúlt néhány esztendőben állandó figyelmet fordított arra, hogy a parasztokat harcba vigye a gazdag parasztoknak a termelőszövetkezeti mozgalom tönkretételére irányuló tevékenysége ellen. Csak miután a mozgalmat siker koronázta, határozta el a párt, hogy megengedi nekik, dolgozzanak a termelőszövetkezetekben az egyenlő munkáért egyenlő bér elve alapján, de más státussal, és akkor is csak azt követően, ha külön foglalkoztak ügyükkel. Ennek az volt a célja, hogy átalakítsák őket, olyan emberekké változtassák őket, akik újra kezdik az életet. A fentemlített politika folytán képesek voltunk nem egészen négy évvel azután, hogy országos viszonylatban megkezdődött a földreform, főbb vonalaiban megvalósítani a mezőgazdaság szocialista átalakítását, amelynek során az ország minden részében 110 millió parasztcsalád lépett be különböző nagyságú, mind az alacsonyabb fokú, mind a magasabb fokú mezőgazdasági termelőszövetkezetek csoportjába tartozó mezőgazdasági szövetkezetekbe. Az a nagyburzsoázia, amely uralkodó helyzetben volt országunkban, főleg a bürokrata-komprádor burzsoázia volt. Mint ahogy erről korábban említés történt, a forradalom azóta már, mint osztályt, felszámolta őket. I A kapitalista iparnak és kereskedelemnek gazdaságilag két oldala van: pozitív oldala, amely előnyös az ország jóléte és az emberek megélhetése szempontjából — és negatív oldala, amely nem előnyös az ország jóléte és az emberek megélhetése szempontjából. Éppen ezért az állam a kapitalista ipar és kereskedelem felhasználásénak, korlátozásának és átalakításának politikáját folytatja. E politikával összhangban. a munkásosztály létrehozza a gazdasági szövetséget a rtemzeti burzsoáziával, amelyben a népgazdaság állami szektora gyakorolja a vezetést a kapitalista szektor felett, az államkapitalizmus különböző formái révén lépésről lépésre alakítja át a magántulajdon kapitalista rendszerét az egész nép szocialista tulajdonának rendszerévé. Az államnak nemcsak azért kell a kapitalista ipar és kereskedelem felhasználásának politikáját folytatni, mert a nemzeti burzsoázia el tudja fogadni ezt a politikát, hanem azért is, mert szükség van felhasználásukra gazdasági területen az átalakulás időszakában. Felesleges hangsúlyozni, hogy a kapitalista ipar és kereskedelem felhasználásával kapcsolatos politikánk semmiképpen sem olyan politika, amely egyúttal megengedi a kapitalizmus akadálytalan fejlődését. Miután a kapitalista iparral és kereskedelemmel szemben alkalmazott állami korlátozások összeütköznek a burzsoázia szűk osztályérdekeivel, elkerülhetetlen, hogv sok nemzeti burzsoá ellenállást tanúsítson, vagy megszegje ezeket a korlátozásokat. Az osztályharc fő formája hazánkban az elmúlt néhány esztendőben a korlátozások és az ellenkorlátozások közötti küzdelem volt, amely visszatükrözte hazánkban a fő osztályellentétet — az ellentétet a munkásosztály és a burzsoázia között. Politikánk fő célja: egyidejűleg együttműködni a nemzeti burzsoáziával és küzdeni ellene. Az együttműködés elérése küzdelem révén azt jelenti, hogy átneveljük őket. Ennek az a célja, hogy növeljük azok ideológiai színvonalát, akik közülük haladók, azaz azokét, akik támogatják a szocialista átalakulást. A középen álló csoportokat és az elmaradott elemeket rábírjuk arra, hogy fokozatosan változtassák meg nézeteiket, és kövessék a haladók példáját. így bontjuk meg a maradiak sorait. Mindent összevetve, a termelési eszközök magántulajdonon alapuló rendszerének a szocialista köztulajdon rendszerévé való átalakítását, ezt a rendkívül bonyolult és nehéz történelmi feladatot hazánkban most alapjaiban végrehajtottuk, Az a kérdés, hogy ki lesz a győztes a szocializmus és kapitalizmus közötti küzdelemben, hazánkban már eldőlt. 3. A szocializmus építése Három év és nyolc és fél hónap telt el azóta, hogy megkezdtük népgazdaságunk fejlesztése első ötéves tervének teljesítését. A jövő esztendőben teljesítjük ezt a tervet és elkészítjük a második ötéves terv tervezetét az 1958— 3962. esztendőkre. Pártunk és egész népünk központi feladata most, hogy igyekezzék túlteljesíteni az első ötéves tervet és erőteljesen felkészüljön a második ötéves tervre. Az első ötéves terv végrehajtása során hatalmas sikereket értünk el. Nagymértékben előrehaladtunk az ipari beruházások végrehajtásában. Az elmúlt néhány esztendőben kibővítettük az "ország északkeleti részében levő vas- és acélbázisunkat: Belső-Mongóliában, illetőleg KözépKínában megkezdtük két új vasés acélbázis építését: egész sor erőművet, szénbányát, koolajkutat, színesfémbányát és kohóművet, vegyigyárat, építőanyag-gyárat, gépgyárat és könnyűipari üzemeket létesítettünk és bővítettünk ki. 1957-ben magunk fogjuk gyártani mindazoknak a gépeknek és felszereléseknek körülbelül 60 százalékát, amelyek hazánk gazdasági építéséhez szükségesek. Tervbe vettük, hogy a munkások és alkalmazottak bérét ebben az esztendőben az egész országban — 1952-höz viszonyítva — 53,5 százalékkal növeljük. Az első ötéves tervet — néhány feladattól eltekintve — teljes egészében túlteljesítjük. A második ötéves terv alapvető feladatai 1. Folytatni kell a nehéziparra összpontosuló beruházásokat, elő kell mozdítani népgazdaságunk technikai rekonstrukcióját és le kell fektetni országunk szocialista iparosításának szilárd alapjait. 2. Folytatni kell erőfeszítéseinket a szocialista átalakulás megvalósítására, meg kell szilárdítanunk és ki kell szélesítenünk a kollektív, valamint az össznépi tulajdon rendszerét. 3. Tovább kell fejlesztenünk az ipar, a mezőgazdaság és a kisipar termelését, és ennek megfelelően fejlesztenünk kell szállításunkat és kereskedelmünket a szocializmus építése és a szocialista átalakítás alapján. 4. Erőteljes erőfeszítéseket kell tenni szakemberek kiképzésére az építőiparban, fokozni kell a tudományos kutatómunkát, hogy megfeleljen a szocialista gazdaság és a kulturális fejlődés szükségleteinek. 5. Meg kell szilárdítani a nemzet védelmét és növelni kell a lakosság anyagi és kulturális jólétét az ipari és mezőgazdasági- termelés növekedése alapján. A második ötéves terv időszakában úgy kell növelnünk erőfeszítéseinket, hogy 1962-ben képesek legyünk magunk gyártani a népgazdaságunk építéséhez szükséges gépek és felszerelések megközelítőleg 70 százalékát, beleértve bizonyos nehézipari, valamint precíziós gépeket is. A második ötéves terv idején a beruházás megközelítőleg kétszerese lesz az első ötéves terv beruházásainak. Oj ipéri bázisokat létesítünk a Szanmen-völg'y térségében, a KanszuCsingháj térségében, Sinkiangban és Délnyugat-Kínában. Az acél termelését 1962-ig az 1957. évre előirányzott 4,12 millió tonnáról 10,5—12 millió tonnára kell emelni; a szén termelését 113 millió tonnáról 190—210 millió tonnára; a villamosenergia termelését pedig a 15 900 millió kilowattról 40 000— 43 000 millió kilowattra. Hasonlóképpen viszonylagos gyors ütemben kell fejlődnie a könnyűiparnak is. 1962-ben a gabona termelésének eí kell érnie a körülbelül 500 000 miilió ketfcit (egy ketti 60,48 dkg), a gyapot termelésének pedig a körülbelül 48 millió tant (1 tan 50 kg). A második ötéves terv idején 8000—9000 kilométer új vasútvonalat építünk. Nemzeti jövedelmünknek a második ötéves terv végén 50 százalékkal kell túlszárnyalnia az első ötéves terv végén elért nemzeti jövedelmet. Az ötéves időszakon belül mintegy 6—7 millióval emelkedik majd a munkások és alkalmazottak száma. A munkások és alkalmazottak átlagos bére 25—30 százalékkal növekszik. a parasztok összjövedelme ugyanennyivel. A második ötéves terv ideje alatt a katonai és adminisztrációs kiadásokra jutó részt az első ötéves tervben előirányzott 32 százalékról kb. 20 százalékra kell csökkenteni, hogy 56 százalékról 60—70 százalékra növelhessük a népgazdaság és a kultúra fejlesztésére fordított kiadásokat. Folytatnunk kell a takarékosságot és a pazarlás kiküszöbölését valamennyi vállalatnál, valamennyi állami intézménynél, az 'egész tásadalmi életben. Most pedig általánosságban- érintünk néhány tapasztalatot, amelyeket az elmúlt esztendőben szereztünk az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, valamint az oktatásügyben és a kulturális munkában. 4. Az áHam politikai élete A már megkezdődött szocialista építőmunka nagymértékű fejlesztése, valamint a szocialista átalakulás teljes befejezése érdekében folytatnunk kell a népi demokratikus diktatúra megerősítését és tovább kell javítanunk az állam munkáját. Hasonló más szocialista országokhoz, az általunk alkotott állam az emberiség történelmének legdemokratikusabb, leghatékonyabb és legszilárdabb állama. A mi népi demokratikus diktatúránk a munkásosztály által vezetett népi tömegek diktatúrája a reakciós osztályok, a reakciós klikkek és a kizsákmányolók fölött, akik ellenzik a szocialista forradalmat. A mi demokráciánk olyan demokrácia, amely nem a kisebbségé, hanem a döntő többségé, a munkásoké, parasztoké, és az összes többi dolgozóké, valamint mindazoké, akik támogatják a szocializmust és szeretik hazájukat. Hazánkban a népi demokratikus diktatúra átment a polgári demokratikds forradalom időszakán és most halad át a szocialista forradalom időszakán. A Kínai Népköztársaság megalapítása után a népi demokratikus diktatúra kezdte magára vállalni a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérés feladatát. Azaz, a burzsoázia és I a kistermelők magántulajdonában levő termelési eszközöket át kellett változtatni köztulajdonban lévő termelési eszközökké, és alapos módon ki kellett küszöbölni az embernek ember által való kizsákmányolását. Ez az államhatalom lényegében csak a proletariátus diktatúrája lehet. Egyesek megkérdezhetik: hogyan lehetséges, hogy más osztályok, niás pártok és demokratikus személyiségek. akik nem állanak politikailag kapcsolatban a párttal, részt vesznek az államhatalom gyakorlásában? Miért szükséges, hogy országunkban továbbra is létezzék a népi demokratikus egységfront? Tudomásul kell vennünk, hogy a proletariátus diktatúrája nem csupán azt követeli meg, hogy a proletariátus gyakoroljon szilárd vezető szerepet az állami szervekben, hanem azt is, hogy a nép legszélesebb tömegei is részt vegyenek az állami szervekben; e két követelmény egyike sem nélkülözhető. Az osztályharc mindaddig folyik, amíg befejeződik a szocialista átalakulás. Még ezután is hosszú időn keresztül lesznek harcok a szocialista és a kapitalista nézetek, álláspontok és módszerek között. Legfőbb módszereink e küzdelem folytatásánál a nevelés és a meggyőzés. (Folytatás 32 5. oldaion.)