Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-23 / 235. szám, csütörtök

^PmQci i Lmíi HOGYAN KÉSZÜL A SZINKRON FILM? AZ ADRIA KEK TÜKRÉNÉL Nyaralási jegyzetek Jugoszláviából Irta: Kis Éva 1 SOK AZ olyan mozilátogató, aki az Idegen nyelvű filmeket nem szereti annyira, mert figyelmét meg kell osz­tania a kép és az alatta lévő szöveg között. Ezért terjedt el az utóbbi években az egész világon a szinkron film, másnéven ,,dubbing" film. Az idegen nyelvű filmek szinkronizált változatban a néz£ anyanyelvén szó­lalnak meg. A szinkronizálás akkor tökéletes, ha az utólag és más szí­nészek által elmondott szöveg egy­idejűleg hangzik el az eredeti pár­beszéddel, hogy a nézőnek valóban olyan benyomása legyen, mintha a szöveget a mozivásznon szereplő szí­nésztől hallaná. , Csehszlovákiában szintén nagyon elterjedt a külföldi filmek szinkroni­zálása. Az egyetlen hely, ahol ezt a bonyolult, nagy türelmet igénylő mun­kát végzik, Prágában van, a barran­dovi filmgyár smichovi műtermében. Ellátogattam ide és töviről hegyire kikérdeztem a műterem vezetőjét. Ši­roký elvtársat, hogyan csinálják a szinkron filmeket. A műterem nem túl nagy, azelőtt mozi volt. A hangfelvételt még sok minden más megelőzi. Első sorban egy bizottság dönti el, hogy a film alkal­mas-e szinkronizálásra, vagy sem. Fő­leg azokat a filmeket szinkronizálják, amelyekben sok a párbeszéd. Az if­júsági filmeket kivétel nélkül mind­egyiket. MIUTÁN elkészül a durva fordítás, kijelölnek egy rendezőből, vágóból, hangmérnökből és szövegjavítóból ál­ló bizottságot, amelynek feladata, hogy a film szinkronizált változatát készen adja át az illetékeseknek. A bizottság a film átvétele után munká­ba kezd. A vágó a rendező irányításá­val „szétszedi" a filmet, ami azt je­lenti, hogy a körülbelül kétezer méter hosszúságú filmet 10—25 méteres da­rabokra vágja. Ez megkönnyíti a han­got „játszó" színész feladatát, mert egy-egy részletet jobban megfigyel­het, akárhányszor megismételhet. A szövegjavító, mielőtt mé^ a színészek között szétosztanák a szerepeket, le­vetíti a filmrészeket és alaposan meg­figyeli a szereplök szájmozgását. Előtte a lefordított szöveg, amelyen addig javít a rokonértelmű szavak között válogatva, amíg a lehetőség szerint sikerül a kép és a fordítás i között a legteljesebb összhangot el- ; érnie. A fordított szövegnek nem ­szabad sem hosszabbnak, sem rövi- i debbnek lennie az eredetinél, a ma- ' gánhangzók között sem lehet túl nagy . különbség. Az így megjavított szöveg J tulajdonképpen a szinkronizálás alap- ' ja, legfontosabb feltétele a szinkron- j filmek sikerének. A RENDEZŐ közben kiválasztja a • szerep jellegének legmegfelelőbb szí- J nészeket, hangpróbát csinál és kez- J dődhet a felvétel. A műteremben • csend uralkodik, a vásznon megjele- J nik a film (hang nélkül), amelynek ] szereplőivel egyidejűleg a rendező és • a hangmérnök irányítása szerint a ! színészek elkezdik mondani a szőve- J get. Az operatőr ezt nyomban magne- i tofonszalagra veszi fel. Először, má- < sodszor persze még nem sikerül a ' v szinkron. Néha tíz-tizehötször is is- < métlik a színészek ugyanazt a szö­veget, a magnetofon híven feljegyez minden kísérletet, míg végül a leg­jobbat egy bonyolult, érzékeny mű­szer segítségével filmszalagra ültetik át. Miután ílymódon eljátszották az [ egész filmet, a vágó a filmrészecské­ket ismét összeállítja. Ügyelnie kell azonban arra, hogy a hang és a kép közötti időkülönbség megfeleljen az; eredetinek. Ezenkívül még kiegészítik a filmet a különféle külső hangokkal, zörejekkel, mint pl. telefon, dübörgés, autótülkölés stb. és az aláfestő zené- ; vei. Ezek után már nincs más hátra, mint a négy különféle filmszalagot: hang. kép, zörej- és zene szalagot összekeverni. A keverés igényes mű­vészi és technikai munkája a rendező [ és a hangmérnök feladata. Természe- • tesen a részletfelvételeken és a vég- ; leges felvételen a szükséges labora- < tóriumi müveleteket is el kell végezni. J KÉT-HÁROM hónapig is eltart egy ; film szinkronizálása. Valóban nem , könnyű olyan szinkron filmet készí- < teni, hogy művészi színvonala meg- < közelítse az eredeti filmét. Erre tö- J rekednek a Csehszlovák Állami Film , dolgozói. Az eddig bemutatott szin- < kron filmek közkedveltsége azt bizo- , nyitja, hogy feladatukat sikerrel old- < ják meg. Azt his-em, hogy az a néhányszáz honfitársam, aki velelm együtt az Al­' só- és Felső-Adria egfes üdülőhelye­in tölti szabadságát, a nap legnagyobb részét a vízben, vagy parti homol*­' ban heverészve tölti. Mi akik Ork­| venicában ütöttük fel szállásunkat. , legalább is ezt tesszük, egy bratisla­vai társunk kivételével, akinek leg­nagyobb szerencsétlenségére éppen ; itt újult ki anginája, s már negyedik ! napja ágyhoz köti. | A vízben lubickolunk, meg a par­i ton heverészünk a nap legnagyobb ! részében. Tesszük ezt egyrészt azért, 1 mert ez a legkellemesebb dolog, ' másrészt pedig azért, mert a déli nappal szép feketére akarjuk lesüttet­ni bőrünket, hogy odahaza büszkén feszíthessünk szerecsenképünkkel is­• merősök és ismeretlenek előtt. Ami a lesülést illeti, az nekem egy ki­áz ôvékérôľ. Egyik délelőtt együtt fü­rödtünk egy kikindai magyar házas­párral. Kétéves kisfiúk olyan szakér­telemmel rúgta a labdát a parti ho­mokon, hogy egy nagyobb emberpi­lántának is becsületére vált volna. A férfi 26 éves, kirakatrendező. Minden évben a tenger mellett tölt családjá­val néhány hetet. Tavaly Splitben vol­tak az Alsó-Adrián. Ő is, mint általá­ban a jugoszláv dolgozók rngyon megelégedett sorsával. Elmondta, meg vannak győződve arról, hogv ezutín még gyorsabban fog szépülni életűk, miután rendeződött Jugoszlávia és a Szovjetunió, meg a népi demokratikus államok közötti kapcsolat. Beszélt Ti­to elnök szovjetunióbeli útjáról, ame­lyet minden jugoszláv dolgozó nagy érdeklődéssel kísért. Ö maga annál nagyobb hévvel beszélt erről, miután részt vett a jugoszláv határon a jugo­A cirkventcai korzó tengeren és szárazföldön Palotai Boris: Ünnepi vacsora Palotai Boris irodalmi működése már csak azért is érdekel bennünket, mert innen származik, itt kezdte írói pályáját. Először versekkel próbálko­zott, majd a prózaírásra tért át. No­vellát és regényt ír. Egyik legújabb műve az „Ünnepi vacsora" című re­gény. Be kell vallanom, nem nagy bi­zakodással vettem e könyvet a ke­zembe, mint mai irodalmi terméket, amelyhez az embereknek még mindig kevesebb bizalmuk van, mint a régeb­bi müvekhez. De nem bántam meg, sőt mondhatom, nagy kíváncsisággal ol­vastam végitjj a könyvet. A regény egy Kossuth-díjas mér­nökről, Varsa Józsefről szól, aki éppen ünnepi vacsorát rendez kitüntetése alkalmából. Varsa szorgalmas, becsü­letes ember, bár mindene megvan, családi élete nem a legboldogabb. Otthona nem igazi meleg otthon. El­szakítva érzi magát rokonaitól, az emberektől és hangsúlyozni kell: a magafajta rokonoktól és emberektől, aminek némileg maga is oka. Felesé­ge ugyanis más osztály sarjadéka: kispolgár. E vacsora alkalmával éppen ezt akarja jóvátenni; nemcsak úgy, hogy valamennyi rokonát meghívja: Lacit, a tanárt, Mihályt, az esztergá­lyost és a gyár legjobb és legmegbíz­hatóbb dolgozóját, Mariska nénit, aki „anyja helyett volt anyja" és a többit, de úgy határoz, hogy a pénzt, amit ez alkalomból kapott, közöttük mind szét is osztja. Nem úgy történik azon­ban, mert amint e vacsorán kitűnik, mindnek van jó megélhetése, pillanat­nyilag talán egyiknek jobb, másiknak nem annyira, de valamennyiük családi élete szebb és boldogabb, mert az j övéik között vannak. És nem úgy, történik, hogy Varsa osztja szét pén- J zét, hogy ő ajándékozza meg rokonait, j hanem amire maga sem gondolt, még < ő kap pénzt is, segítő kezet, hogy új j házat építsen, új életet kezdjen, mert j hisz neki arra nagyobb szüksége van. 1 Érdekes a mű története, érdekfe- j szítő a cselekmény gombolyítása, el- j beszélése és elismeréssel kell szólni < nyelvezetéről, stílusáról is, amely j közvetlen, egyszerű, mégis művészi, j szép és élvezetes. A napjainkban le- ) játszódó történetet úgy dolgozza fel,, hogy az nem válik csupán száraz és j rideg valósággá, hanem élvezetes ol- j vasmány lesz. i Tankó László * l < KULTURÁLIS HÍREK \ Naziim Hikmet „Legenda a s;ere- J lemről" című színdarabjáról cseh- 4 szlovák-bolgár közös produkcióban < film készül. A filmet Václav Krska J rendezi. * * * * t A Bratislavai Rádió tánczenekara 4, magyarországi negyvenötödik, egy- J ben búcsúhangversenyét Sztálinvá- 1 rosban, a szabadtéri színpadon tar- , totta. A közönség lelkesen ünnepelte J a kiváló tánczenekar vezetőjét és < tagjait. t * * * 4 Bartók „Csodálatos Mandarin" cí- J mű balettjével nagy sikert aratott a < brüsszeli Király Színház balettegyüt- 4 tese a franciaországi Aix-les-Bains­4 benn rendezett balettfesztiválon. 4 csit jobban is sikerült, mint ahogy szerettem volna. Lehámlotam, sze­rencsére az alatta lévő réteg mar szép feketén kerüli napvilágra. Ne<m mese, tiszta valóság, hogy az Adriai-tenger színe kékebb a felhőt­len égboltnál. (Egyetlen egyszer lát­tam feketének, de akkor borús volt az ég, mennydörgő, villámlott, zu­hogott az eső). Vize pedig ilyenkor nyáron a léhotő legkellemesebben langyos. Nem csoda, hogy annyian keresik fel Etíróp'a minden országá­ból. Idén is elég sok a külföldi. Ju­goszlávia az első- helyek egyikén áll az idegenforgalom terén. Különböző államok jelzéseit viselő autók, motor­kerékpárok suhannak nyaralókkal megrakva az utakon. A szállodák par­koló helyein a legelegánsabb kül­földi kocsiktól a háromkerekű törpe­autókig százféle márkájú kocsi lát­ható. Legnagyobb örömünkre Spar­takkal és Skodával is találkoztunk, sőt néhány Jawa motorkerékpárt is láttunk. : Kissé elkalandoztam a tárgytól, hisz eredetileg kimondottan a strah­dolásról akartam írni. Térjünk hat a tárgyra. Talán mondani is felesle­ges, hogy a tengerparti üdülőkön nyáron az igazi élet a strandon zaj­lik. Nehéz lenne megszámolni, hány féle nyelven beszélnek itt az embe­rek. Nemcsak az idegenek, a helybe­liek is minden szabad idejüket a víz­ben töltik (őket a fürdővendégektől leginkább az különbözteti meg, hogy úgy úszkálnak, hancúroznak a mély vízben, mint a halak). Itt Cirkveni­cián a strand igazán minden igényt kielégít. Nincs ugyan annyira kiépítve mint mondjuk Abbáziában de nagy előnye, hogy fél métertől két méte­r g mindenki megtalálja a neki leg­megfelelőbb mélységű vízit. Az arány­lag széles, sekély víz miatt nagyon sok gyermekes család keresi fel Cirk­venicát. A strand környéke egész nap vidám gyermekzajtól visszhang­zik. Apró vitorlások, csónakok szelik állandóan a partmenti vizet. Egy ilyen vitorláson 200 dinárba kerül égy órai csónakázás. Nem utolsó szórakozás közé tartozik a gyorsán sikló jármű­ven lebegni a kék habok felett. Ha több jugoszláv pénzem lett volna, mindennap vitorláztam volja néhánv órácskát. A strandon látható fürdőruhák sem­mi rendszerességet, semmi divatszp­rüt nem mutattak. A fürdőruhák szí­ne, alakja, a lehető legváltozatosabb A nők legtöbbje az úgynevezett szo­lid fürdőruhát viselte, ámbár került közöttük amolyan parányi is, — sze­rencsére mindig fiatal nőn, — nogy attól É"a anyánk is nagyobb fügefa levelet akasztott magára. Az egész part mentén nagyon el van terjedve a felfújható gumiágy. Nemcsak a parton lehet rajta kényel­mesen napozni, hanem a vízen is le­beghet rajta az ember. Sok jugoszláv dolgozó is nyaral a tenger mellékén a különféle üzemek­ből. Gyakran beszélgettünk velük. Érdeklődtek a mi életünkről, nii pedig szláv küldöttség visszatérése alkalmá­ból emelt dísztribün építésében. Nem szeretnék Jugoszláviában autó­buszsofőr lenni. Amilyen elővigyázatos természetű vagyok, minden bizonnyal a legrosszabbak közé tartoznék, aki kibírhatatlan cammogással rabolnám el az utasok idejét. Ezt állapítottam, meg magamban, miközben autóbu­szunk sebesen száguldott előre a meg­lehetősen kanyargós tengerparti úton Rjeka, illetve utunk végcélja Opatija felé. A vidék, amelytn keresztül ha­ladtunk a szó szoros értelmében „lé­legzetelállítóan" szép volt. Nemcsak azért, mert kocsink rendkívül - yorsan vette a gyakori kanyarokat, hanem ez a táj egyike a legszebbeknek, amelyet valaha is láttam. A betonút mindenütt a tenger kö­zelében halad. Jobb kéz felől magas, szürke sziklás hegyoldal, gyér cserjés növényzettel borítva. Bal kéz felől mélyen alattunk a tenger kék tükie. a távolban jsedig a partmenti szigetek­üzlet, fényes kirakatok, bőséges áru­készlet, sok vevő az üzletekben, nagy forg alom az utcán. A széles utaktől szinte kiáltóan ütnek el a keskeny si­kátorok apró szőrmeboltjaikkal, mé­szárszékjeikkel, különféle műhelyeik­kel. A Rjekában töltött órákbat nagyobb részt a kikötőben bámészkodással töl­töttük. Életemben először láttam for­galmas tengeri kikötőt, nem csoda, hogy annyira lekötötte figvelmemet és majdnem lekéstem a tovább induló autóbuszt. Főleg teherszállító hajók horgonyoztak a kikötőben. Fehérruhás, különböző nemzetiségű matrózok jár­káltak, óriásdaruk nyújtogatták Kar­jukat a sok emelet magas hajók fölé. A kis bárkák, amelyekről hasábfát raktak ki, s téglát raktak be gyermek­játékszernek tűntek a tengerjáró ha­jóóriások mellett. Délután vetett horgonyt a kikötőben az egyik új jugoszláv óceánjáró," a tízezer tonnás Drvar. Vaslemezekkel borított hatalmas teste impozáns ľít- vány volt. Egész estig sűrű embertö­meg szorongott körülötte. A kapitány ugyanis megengedte a hajó berendező-, sének megtekintését, egyszerre azon­ban csak néhány ember mehetc '»• fel. Szerettük volna megnézni mi is, de a hágcsó előtt olyan sokan álltak, hogy reggelig sem került volna ránk a sor. Másnap futott be Rjekába a Lidice nevű csehszlovák tengerjáró hajó. A világtengereket járó cseh-izlovák tengerészek, akik már féléve nem vol­tak odahaza, legnagyobb örömükre a jugoszláv kikötőben csehszlovák honfitársaikkal beszélgethettek. Opatija a legmodernebb, leglátoga­tottabb fürdőváros az Adriai-.enger e részén. Kirándulócsoportunk tagjainak többek között nagyon tetszett az a kitűnő ebéd is, amellyel itt bennünket megvendégeltek. A városban, bar északabbra fekszik Cirkvenicától, sok­kal több a pálma. Áz egész város na­gyon gondozott, tiszta. Elég sok az üzlet, különösen az ékszerbolt, ame­lyekben nagyon finomművű ezüst cse­csebecséket árulnak. A város maga olyan benyomást tett rám, mintha mondjuk Karlovy Varyban járnék. A strandon, mintha Európa minden nációja adott volna találkozót, annyi­féle beszéd üti meg az ember fülét. Magyarul is többen beszéltek. Találom­ra megszólítottam két fiatalembeft, akiket külsejük után budapestieknek néztem. Kiderült, hogy bécsiiic. Üzleti ügyben utaznak, mellékesen fürdésre is felhasználják az időt. Ügy látszik, a yolgálati úttal egybekötött szórako­zás nemcsak nálunk, hanem másutt is dívik. *** Szép a tenger olyankor, amikor szél­csendes időben tükörsima mozdulatlan a tükre. Színe sötétebb az ég kékiénél, s part közelében halászó maaarak lebegnek a vízen. Az itteniek galet­nek nevezik ezeket a kacsához hasonló vízi szárnyasokat. Órákig lehet gyö­nyörködni a part szélén ülve ebben a Jön a hajó Rjekából fehér szikláit nyaldossák a hullámok, I látványban. A távolban hófehér vitor­Riljeticánál régi erődítmény bástyái ' nézegetik magukat a vízben, odább széles tengeröblöt kerülünk meg. Mé­lyen ^alattunk az öböl csücskében kis falu látható, Bakar lépcsőzetesen emelkedő szürkefalú házaival. Az öböl kék vize, a fehér vitorlások, a sziklás part, a régies külsejű házak pazar, pompás filmfelvételként bontaí znak kl szemünk előtt. Nagyon harmoniku; mesés kép, kattognak a fényképezőgé­pek, hogy megörökítsék. Az öb°' túlsó oldalán az út mellett állt egy a ha­zánkra emlékeztető zöld Skoda-kocsi. Valamennyien örvendező kiáltásokkal üdvözöltük. Milyen érdekes, odahaza észre sem vesszük, itt az idegenben pedig látása megdobogtatja a szívet, mint szerelmes ifjúét választottjának megjelenése. Rjeka modern, forgalmas kikötővá­ros. Szép a város is, de' nekem leo jobban 'a kikötő tetszett. Rengeteg az lások siklanak", a halászbárkák pöfögve tartanak észak vagy dél felé, evező­csapások törik meg a csendet, messzi­ről személyhajók rekedt kürtölése ha­sítja a levegőt, amint éles szögben fordulnak be a part felé. A partról jól látható a sekély tengerfenék, a vízen áthatoló napsugarak elárulják az otta­ni életet. Különös formájú rák guggol egy víz alatti kövön, vaskos, ollójával tépdesi a moszatot és viszi szája felé. Szinte érzékelni lehet csámcsogását jóízú falatozása közben. Fürge halak siklanak a mélyben, el-eltűnnek a víz alatti növényzet között, újra előbuk­kannak, majd egy szempillantás alatt elúsznak valami távoli cél felé. GÁL LÁSZLÓ (Folytatjuk.) OJ SZČ) 1956. augusztus 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom