Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-05 / 217. szám, vasárnap

NÉPHADSEREQÜNK A BÉKE ŐRE AZ ALABAMAI LANY írta: PETER HOFF Tiszteljük Fučík emlékét A laktanyában esti névsorolvasás van. Elsőnek Fučík nevét olvassák, aki 1928-ban ebben a laktanyában szolgált. Pillanatnyi csend, maid az Ügyeletes hangját halljuk: — Mártírhalált halt 1943. augusztus 8-án. Így volna rendjén, így kellene megemlékezni minden este Julius Fűtikról. .4 laktanytjfran minden katonának illene tudni, hogy e nagy cseh hazafi ott töltött egy kis időt hősi életéből, ott barátkozott a szlovák, magyar, ukrán bajtársakkal. Tavaly legalább az öreg Turan bácsit meghívták az egységhez, hogy beszélje el, mit tud Fučík ott-tartózkodásáról. De az idén... Kupka politikai tiszt egységében a katonák azt beszélik, hogy még olyan egyént is találhatnánk, aki azt sem tudja, hogy Július Fuííkot oda is elvetette a sors. Első kimenőjén egy éjjel Július Fučík Turan elvtárs házán zörgette az ablakot. Hogy ki irányította oda, nem tudjuk. Az ismerkedés rövid volt. Turan elvtárs már hallott a híres kommunista újságíróról, és Fučík, aki rövid beszélgetésből meg tudta ítélni az emberek jellemét, már a fogadtatásnál megállapította, hogy jó címen van. A többi már ment, mint a karikacsapás. Megismerkedett a község többi kommunistáival is, és rövidesen gyűlésen vett részt a község munkásházában. Sajnos, a rendőrség nyomukra akadt, megzavarta őket. Fučík az ablakon át menekült, és alig jutott el ép bőrrel. A további nehézségek a laktanyában következtek. Parancsnoka megtudta az esetet, és Fučíkot elhelyezték. Nem maradhatott tovább ebben a laktanyában. Talán Mészáros szakaszvezető, Urbán tizedes vagy Somogyi tizedes lakik most a helyén. A laktanyában van még több magyar nemzetiségű katona is, 'de N egységnél csak Ok hárman vannak. Mind a hárman altisztek. Sőt mi több, Somogyi elvtárs kivételével, aki most készül a vizsgákra, már megszerezték a Fučík-jelvényt. Mészáros elvtárs ezenkívül Holý szakaszvezetővel — Fučík módra — gyűlésekre járnak a faluba. A Hadsereggel Együttműködök Szövetségében instruktorok. A néppel való kapcsolatukat ma a parancsnokok elősegítik. Eljutottunk arra az útra, ahová Fučík vezetett. Sajnos, ő nem érte meg ezt^ az időt. De itt vannak a követők, Van mivel büszkélkedniük A légelhárító altiszti iskola, melyet H. tiszt vezet, kis számú, de tagjai dicsőséget arattak működési területükön kívül is. Mindenekelőtt a sportolók gondoskodtak az iskola jó hírnevéről. A kézilabda csapat részt vesz az országos versenyben és a tavaszi forduló után, melyben csupán egyetlen mérkőzést vesztett el. i második helyre került ugyanannyi pontszámmal, mint a győztes Slávia Prešov. A csapat négy tagja a szlovákiai válogatott csapat szélesebb keretébe jutott a dánok elleni mérkőzésre. Opalek és Kiiment tizedesek már játszottak a válogatottban. Nemcsak a sportban, hanem a harci és politikai előkészületben is kitűnő eredményeket érnek el az altiszti iskola növendékei. Ezt mutatta a nemrégen megtartott éleslövészet! gyakorlat, melyen kiváló teljesítményt nyújtottak. És még egy siker, melyet a változatosság kedvéért a rádiósok értek el. Bobek tizedes héttagú csoportjából már hatan sikerrel tették le a rádiós vizsgát. Gyurkovics Isr/án, tiszt. A Kupka politikai tiszt egységében valamennyi katona a CSISZ-szervezet tagja. Közülük Strčlk őrvezető az olvasókört vezeti. Iskolázott ember, jól törődik ezzel a munkával. Részben az ö érdeme, hogy az egységben a katonák több mint hatvan százaléka megszerezte már a Fučík-jelvényt. Kár, hogy nem jár elől jó példával a tornaórákon ls. Ha futballról van szó, oda még szívesen megy, de ha az akadálypályára kell menni... Nemrégen akadályon ugráltak át a fiúk. Mikor rákerült a sor, egyik kezével megfogta a legfelső deszkát, a másikkal meg lemondóan legyintett: — Nem megy. — Meg sem próbálta, hogy átjusson az akadályon. Bajtársai elítélték ezért. Lehet, hogy egyszer megértetik vele Fučík üzenetét. Nemcsak a betűket fogja látni majd ezután ezekben a szavakban: „Legyetek éberek"! Felelősséget fog érezni azért, hogy harcképessége fokozásával teljesítse Fučík örökét. Hisz büszke lehet bajtársaival együtt, hogy abban a laktanyában teljesíthet katonai szolgálatot, amelyben Fučík élt. Talán idővel bevezetik majd ebben a laktanyában, hogy az esti névsorolvasáskor Julius Fučík nevét olvassák majd elsőnek és lehet, hogy Strčík, Mészáros, Urbán vagy Somogyi elvtárs jelenti majd, hogy mártírhalált halt 1943. augusztus 8-án. Mondják majd ezt a többiek is, s biztosan kutatnak majd élete után és igyekeznek Fučík méltó követőivé válni. Drábek Viktor, Két jó tanács Joe Bradfort — szélesvállú, jól megtermett, ötven Körüli férfi — felhajtotta koktéljét, megdicsérte a háziasszony új hajviseletét, és így szólt: — Bevallom, nem szívesen gondold Iok erre a dologra Mabellel, de Igé¥ retemhez képest őszintén elmondom J az egészet. Tagadhatatlan, hogy az *én szerepem elég szánalmas ebben J a történetben. Akkoriban még egé3 szen fiatal fickó voltam és nem IsJ mertem az életet. Ma másképpen vitt selkednék. Dehát Ítéljenek önök... 2 Mint tudják, mindkét bátyám A gépkocsi rendes karbantartásával megteremted a feltételeket a harci gyakorlatok példás teljesítéséhez. A jól szerkesztett faliújság magára vonja a katonák figyelmét. ******** ************************** * * é* *«** ********* D O K S Y v reklámembert akart belőlem csinálni. *Én ls beláttam, hogy ez kitűnő szakM ma. Reklámra nálunk mindennek és * mindenkinek szüksége van, a rágott guminak és a miniszternek egyaránt. * Annyi pénzem volt, hogy jól startolv jak. Standfordba költöztem. Itt IsJ* merkedtem meg Mabellel, dús, platt tinaszőke sörény, édes, buta kis arc, J* izmos, sudár test — ilyen volt Matt bel. Egészen belehabarodtam. Neki J meg nagyon kedvére volt a kocsim tt — nyolchengeres, új sportmodell —, Jj így hát hamar megbarátkoztunk. Akár W megmosolyognak, akár nem, valósággal »szerelmes lettem. Nem tudtam élni tt nélküle. Még holdkóros versekkel is * próbálkoztam és közben csakúgy ^ szórtam a pénzt. J — Mindebből látszik, hogy nem ren* des ember, hanem bolondos álmodozó * voltam. Csak Mabelt láttam mlndev nütt. Most már nyugodtan beszélhetek * róla, hiszen a „Bradfort & Son" hitelképes vái'alat. Istenáldott orszá* gunk reklámgépezetének csaknem 52 tt százalékáról mi gondoskodunk és a * legutóbbi választáson mindkét pártnál tt hasznosítottuk magunkat. A dollárnak J nincs szaga, uraim, hála az égnek, *nem érzik rajta, republikánus-e avagy JJ demokratapárti. Igen, uraim, most tt már tárgyilagos vagyok, de akkor vaM lóban ideggyógyintézetbe illő kóreset voltam. Sok kitűnő üzlet csúszott ki A hadsereg kulturális versenyére az idén olyan helyet választottak, amely sok örömet szerzett a részvevőknek. Az országos hadseregversenybe való továbbjutásért a festölen szép Doksyban, a Mácha-tó mellett folyt a vetélkedés. Itt fogják a további évek során | ls a kulturális együttesek és szólisták előadni műsorukat. Sok-sok ének- és táncegyüttes, számos szólista gazdagította az Idei Mácha-évet. Előbb azonban tekintsünk egy kicsit vissza a városka történetére. Doksy — a legnagyobb járási székhely a libereci kerületben. II. Premysl Otokar uralkodása alatt alapították a bezdezi vár alatt, a gyorsan csörgedező Doks patak mellett. Először a huszita forradalomig idegen telepesek lakták a városkát. A forradalom után csehekkel népesedett be. Ezek a harmincéves háborúig éltek itt, majd betegség és Idegen katonaság teljesen elpusztította a virágzó városkát. A 17. század vége felé a csehek teljesen kihúzódtak az erősödő német nyomás elől, csak az elferdített nevek emlékeztetnek a cseh őslakókra. Az 1918as év hozott némi javulást. Teljes változást 1945 májusában hozott a városkának a fölszabadító szovjet hadsereg. Doksy újból a csehek városa. 1949 februárjában járási székhellyé lett. A város története Bezdez, Bernstein, Housky és Dube történetével van öszszekapcsolva. Doksy tulajdonosai között találjuk Berkyt Duberól. Innen kísérte el Hvnek Husz Jámst Konstanzba 1622-ben a Waldsteln-család kapta ajándékul a városkát, 1630-ban elkészült a városka pecsétje cseh felirattal, „Peczet mesteczka Doksl". Több változás után a Wuldstein-ndmzetsék uralta a környéket egészen a közelmúltig. Történelmi emlékei a városkának nincsenek. Tűzvész pusztította el őket. A legöregebb épület a volt kórház. 1699-ben épült. A tó — halastó — óriási víztartálynak volt szánva. Alapítója, IV. Károly 1367-ben bizonyára nem sejtette, hogy ez a halastó egykor a „cseh tengert" fogja képezni. Ma több ezer ember látogatja, hogy hideg vizében felfrissülve új erőt gyűjtsön a békés építőmunkához. A halastavat és környékét megszerette Karel Hynek Mácha, a nagy cseh költő. Május című lírlkai-epikai költeményében ismeretessé tette a környéket. Ezért az ő tiszteletére Máchatőnak nevezték el a volt halastavat. Kora tavasztól késő Őszig fehér vitorlázók siklanak a zöld hullámok felett Doksv és Satré Splavy között motorcsónakkal bonyolítják le a forgalmat. Nagyon sok sirály kíséri a csónakázókat, melyek az Egér-szigeten fészkelnek. Itt tanyázott ezen a szigeten egykor Páncél rablőbanda-vezér. A sirályokon kívül vadkacsák ls úszkálnak a vízen, melyek a tóparti nádasokban tanyáznak. Nem messze a tőtől a bezdezi vár omladékai láthatók, letűnt dicsőségére és a jobbágyuk rettenetes eletére emlékeztetve, akik véres verejtékkel s két kezük munkájával építették fel. Térjünk vissza a múltból a jelenbe. Ma új történelem születik ezen a vidéken. Gyárimunkások, szövetkezeti dolgozók, öregek, fiatalok egyaránt élvezik a tő partján az életadó nap sugarait. Ezeket a dolgozókat szórakoztatta az ország városaiból idesereglett katonai együttesek kultúrális versenye. Július 20-tól 30-ig több mint tízezer ember nézte meg az együttesek műsorát. A verseny részvevőinek száma pedig eléri a kétezret. Minden fellépés iránt nagy volt az érdeklődés. A katonák bebizonyították a közönségnek, hogy nemcsak a hadászat, hanem a kultúra terén is szép eredményeket érnek el. Július 29-én este tű2ljáték mellett búcsúzott el az utolsó együttes a doksyi és az ott üdülő közönségtől. Elbúcsúztak a katonák barátaiktői, de valamennyien azzal a szándékkal Indultak haza, hogy jövőre itt, ezen a helyen újból találkoznak. Holot Béla közkatona »a kezembői, így Mabel ls, noha az édesapja bankkcmtója minden kritikán felül állt. Mégsem vettem feleségül. Es miért? Egy csekélység miatt, uraim, amely most oly nevetségesnek 5 tűnik előttem, hogy szinte röstellek j róla beszélni. Kérem, legyenek elné£ zéssel irántam. Házasságunk ügyében New Yorkba utaztunk, Mabel édesapjához. Este színházba mentünk. Egy néger éneskesnő, Claude Bringham szerepelt ott akkoriban. Óriási sikere volt, a jegyeket felülfizetéssel kapkodták el. Nagy üzlet volt. uraim. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. A nézőtér zsúfolásig tele, a színpad sötét hátterébe a színes fényszórók vetítették a fénycsíkokat. Negyven fekete muzsikált. Spirituálékat játszottak. Ismerik, úgye, ezeket a nyomasztó, félelmes, végzetes négerdalokat?... És Claude Bringham énekelt. Uraim, sok szép asszonyt láttam, de * olyant, mint ez a niggerlány,.. Mozdulatlanul állt. Vakító fénykévék sugározták körül. Ifjú teste, mint az ébenfa, a szeme, a szája — felejthetetlen. Fehér estélyiruhát viselt. Mély, zengő bársonyhangja betöltötte az egész termet, Zagyva dialektusát senkisem ismerte, mégis értettük, mit énekel — gyűlöletet és átkot ellenünk, ellenünk, akik a négereket kultúréval megajándékoztuk. (Különben ŕ én is foglalkoztattam színeseket, sok' kai olcsóbbak és kitartóbbak, mint a fehér munkások: Szerencsére ezek közül csak kevesen gondolnak arra, hogy a többi niggerrel valami közös ügyük lehet. Ez is egyik eredménye a jó reklámnak, uraim.) — Claude Bringham aztán szerelmi dalokat énekelt. Dereka lágyan ringott, néha végigsimított hosszú csípőjén — de hogy csinálta mindezt! Ha nem néger — a legnagyobb művésznőkkel vetekedhetett volna. Az J asszonyok sóhajtoztak. Mabel önfeledten a keblére szorította kezemet. Tikkadt forróság öntött el, a tenyerem nedves volt az Izzadtságtól. Az egész színház lihegett. Nem akarok hosszadalmas lenni. Az emberek őrC jöngtek és a végén az énekesnő S majdnem megszökött a fotorlporterek J elől. Ezek ugyanis elragadtatásukban S megfeledkeztek Bringham színéről, s 2 nem a „coloured people" feliratú klS járatot figyelték. Utolsó pillanatban 2 kapták el a lányt, egy rendőr tessé¥ kelte vissza, s odatolta a fényképéig szek villanólámpálnak kereszttüzébe. Joe Bradfort elhallgatott, gyorsan lehajtott egy pohár jeges lttlt. A háziasszony, Jane, cigarettával kínálta. Az egyik vendég tűnődve mondta: — Emlékszem rá, veszett si-: kerei voltak. Aztán egyszerre eltűnt. Soha többé nem hallottam róla. Mi történt vele? — Mindjárt megtudják, uraim. Igen, az egész világ róla beszélt. Az újságok hosszú hasábokon magasztalták, képsorozatokat közöltek róla. Minden fogpaszta- és fürdőkád-plakátról az ő arca mosolygott a járókelőkre. Kétezer dollár fellépti díjat kapott, de, persze, az előkelő, nagy helyek zárva maradtak előtte. Hiszen tudják: „Négerek és kutyák számára tilos a bemenet!" Hallatlan ' esélyei voltak így is a vagyonszerzésre, de Claudenak más járt a fejében. Elkábította a dicsőség, át akarta tömi á korlátokat, amelyeket a Mindenható és a rendőrség a hozzá hasonlók számára emelt. Képzeljék, azt hitte, ő ls olyan ember, mint mi. Ezek a négerek, uraim, néha megőrülnek és szinte hihetetlen, mi minden nem jut eszükbe. Gondolja csak el, Jane —' fordult Bradfort a háziasszonyhoz —, hogy egy ilyen fekete macska csakúgy egyszerűen maga mellé telepszik a színházban?! — Szóval Bringhamnek nagyzási mániája volt. Es a sors úgy akarta, hogy éppen Mabellel kerüljön szembe, aki a mi demokráciánkat sokkal helyesebben értelmezte, mint akkoriban én, s úgy is cselekedett, ahogy az egy vérbeli amerikai kötelessége. Egy napon Mabel elment a leghíresebb New York-i szabóhoz. Elkísértem. Néhány ruhát próbált. Egyszeresek megjelenik a Bringham. A főbejáraton sétált be. Szörnyűség! Még a szó is a torkunkon akadt. Ami ezután történt, az a legtermészetesebb volt a világon, de én akkor — még kiejteni is szégyenlem —, sajnáltam ezt a meghibbant négerlártyt. Hiába, nagyon fiatal voltam, meg túl sokat olvastam az öreg Lincolnt. Ez súlyos hiba volt, uraim. — ön ilyesmit eltűr, Mr. Wood? — sziszegte Mabel. — Biztosítom, drágán fogja megfizetni. Tudja mit? Mindjárt le is húzhatja a rolóját. Nekünk nem kell olyan szabő, aki odáig aljasodik, hogy néger utcalányokat öltöztet. — Remélem, hölgyeim — fordult Bradfort a hölgyekhez —, mindnyájan egyetértenek Mabel viselkedésével? — A színes lány egy szót sem szólt, pillanatig megkövülten meredt Mabelre, azután apró öklével a fejére sújtott. Az meg sikoltozni kezdett és hosszú körmeivel felhasította Bringham arcát. A szabó igyekezett szétválasztani őket. De az egyik alkalmazott ott állt az ajtóban és üvöltött, ordított: „Nigger! Merénylet! SegítI ség! Nigger! Nigger!" — Bringham megértette: veszélyben van. Menekülni próbált, de késő volt. Egy zsámoly repült a lábához. Elesett. És egyszercsak megtelt a bolt bömbölő férfiakkal, vijjogó asszonyokkal, széklábak repültek, bevert tükrök szilánkjai csörrentek. Már ott térdeltek a fekete lányon, letépték róla a ruhát, szétzúzták az arcát, összetörték a testét, habzó szájjal rugdalták és tiporták. Mindnyájan derék. tiszteletre méltó üzletemberek voltak a szomszédos áruházból. — Claude Bringham mindebből már semmit sem érzett. Napokkal később tért öntudatra ' egy nyomorúságos harlemi négerkőrházban. Ide vitte be a rendőrség. Egész életére nyomorék lett. Soha nem énekelt többé, a fényképelt azonban még sokáig használták reklámcélokra. És most következik az én mérhetetlen ostobaságom, uraim. Ezért a kis intermezzőért — szakítottam Mabellel. Látni sem tudtam. Hát nem érthetetlen? Megduplázhattam volna az üzleti tőkémet, a folyószámlámat vzzel a házassággal, s mindezt elmulasztottam —, mert eqv megkőtyagosodott alabaml nécrrqörlt visszalöktek oda. ahová való. így jár az ember, ha fiatal korában Lincolnt és vermeket olvas. A hallgatók megértően bólintottak. Meghitt, kellemes hangulat támadt. Jane, a háziasszony, homársaátával kínálta vendégelt. Germaine — ml ketten voltunk csak európalak és ugyanazt a lapot képviseltük New Yorkban —, az ablakhoz vont. A város, amelynek tiszteletére Dvofák „„Az új világ" szimfóniát komponálta, fényárban úszott. A szabadságszobor Is. A monumentális nőalak azonban, sajnos, az őceán felé tekint és nem láthatja, ami mögötte történik. Fordította: Forgács Erisébe*,