Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-04 / 216. szám, szombat

Iskoláink néhány időszerű problémája A KÖZELMÚLTBAN zajlott le Prágában a tanítók és iskolaügyí dolgozók tzedik országos értekezlete, amely irányt szabott iskolaügyünk további fejlődésének, lerakta az alapjait iskoláink új, a polytechnikai nevelés intenzív kidomboritása áltai jellemezhető formájának. A polytechnikai nyelés következetesebb megvalósííísával megszűnik középiskoláink túlnyomóan intellekti'ális jellege, S ezáltal iskolátnk nem csupán elvont elméleti felkészültséggel rendelkező, hanem megfelelő gyakorlati érzékű, a fizikai munka legkülönfélébb formáinak alapjait ismerő tanulókat bocsátanak majd szocializmust ép.tő államunk rendelkezésére. A polytechnikai nevelés megjavítása érdekében iskoláinkban új tantárgyakat vezetnek be: -az 1.—3. osztályban a kézimunkát, a 6 .osztályban műhely és mezőgazdasági termelőgy:korlatokat, a 9. osztályban gépészeti, elektrotechnikai és mezőgazdasági praktikumot. E tantárgyakat szeptember elejétől csak a kellő felszereléssel rendelkező iskoláinkban vezetik be, az 1957-58. tanévtől kezdődően, azonban valamennyi iskolánkban az említett új tantárgyakat mint kötelező tantárgyakat fognak oktatni. Ezzel kapcsolatban talán lesznek, akik azt kérdezik: az iskolai oktatás túlzott polyte;hnizálása nem lesz-e az általános műveltséget nyújtó oktatás rovására? Ez az aggodalom teljesen alaptalan. Magától értetődő, hogy a polytechnikai nevelés új, in1 tenzívebb formája nem jelent minden e'mélet nélküli, mechanikus, gépies gyakorlatot. Ellenkezőleg: az elmélet és gyakorlat kölcsönös összekapcsolásával lehetővé válik, hogy a tanulók a természettudományok terén elsajátított elméleti ismereteket a gyakorlatban ésszerűen felhasználják, hasznosítsák. Hangsúlyozni kell, hogy bár iskoláinkban a polytechnikai oktatás jelentős szerepet kap, készülő új tanterveink íem feledkeznek meg a valóban általános műveltséget nyújtó oktatásról sem. Láthatjuk ezt abból is, hogy új tanterveink kellő óraszámot biztosítanak a természettudományok mellett a nyelvek, történelem, földrajz, testnevelés, rajz és ének oktatására is. Nem kétséges, hogy a polytechnikai oktatás mellett elengedhetetlenül szükséges az általános műveltséget biztosító oktatás. Ha figyelembe vesszük, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon kimondottan az egyes fakultásoknak megfelelő szakoktatás folyik, s a szakmai ismeretek elsaiátftésa a lényeg, világossá válik, hogy nyolc- és tlzenegyéves középiskoláink vannak hivatva megadni mindazon ismereteket, melyeknek oszszessége fedi az általános műveltség fogalmát. Iskolaügyi szerveink ennek tudatában módosították nyolc- és tizenegyéves középiskoláink tantervét, s annak érdekében, hogy ezek az iskolák valóban a tudományok és művészetek összes ágaiban kellő ismereteket nyújtsanak a tanulóknak, eqve.i tantárgyaikat. mint például képzőművészeti és zenei nevelés, idegen nyelvek stb., oktatását kibővítették. Akik aggályoskodtak, hogy az oktatás polytechnlzálása az esztétikai nevelés rovására megy, most már ; láthatják, hogy nincs igazuk. Az es7tétikai nevelés szükségessége és fon. tossága vitathatatlan. A helyes iro. dalomtanltás, az eddig meglehetősen ; ízű'-re méretezett képzőművészeti és i zene! nevelés, valamint a testnevelés már eddig is lehetővé tették a tanulók szépérzékének fejlesztését, most ! pedig, hogy a kézpőmüvészeti és zeI nei nevelést a felsőbb osztályokban ! is bevezetik, az esztétikai nevelés számára új lehetőségek nyílnak. S hogy élni kell e leht tőségekkel, az vitán felül áll. Mert amennyire fontos, hogy a tanulók ismerjék a korszerű technika vívmányalt, tudjanak bánni a szerszámokkal és egyszerűbb gépekkel, s ismerjék a mezőgazdasági munka alapelemeit, annyira fontos a korunk és a minket megelőző korok művészete ktlV'nhVő fígainak. a? irodalomnak, képzőművészeteknek és zeneművészetnek alapos ismerete. Helytelen lenne tehát a polytechnikai oktatás mellett héttérbe szorítani a nyelvek, az irodalom, történelem, földrajz tanítását, a képzőművészeti és zenei nevelést. Ezt szem előtt kell tartanunk, ha valóban általános műveltséget akarunk nyújtani középiskoláink tanulóinak, s h J fontolóra vesszük, hogy az általános műveitség fogalma nem azonos a minimális műveltség fogalmával. ISKOLÁINK azonban nemcsak az általános műveltség megadására tö1 rekszenek, ennél többet is akarnak. Szeptember elsejétől tizenegyéves iskoláink legfelső három osztályában választható kötelező tantárgyak oktatását is bevezetik, a ezáltal tizenegyéves középiskoláink jellege lényegesen megváltozik. A kötelező választható tantárgyak oktatása által tlzenegyéves középiskoláink egyrészt a főiskolai és egyetemi tanulmányokra, másrészt a termelésbe való közvetlen bekapcsolódásra fogják előkészíteni tanulóifjúságunkat. A kötelező választható tantárgyak között szere1L YEN FILMEKE T VÁRUNK Nincs kényesebb, igényesebb területe a felvilágosító és nevelőmunkának. mint az iszákosság elleni harc. Az alkoholizmus nemcsak mint betegség, hanem mint politikai, kulturális és gazdasági előrehaladásunk kerékkötője foglalkoztat bennünket. Különösen fontos tehát, hogy e területen a legszigorúbb követelményeknek megfelelő filmjeink legyenek. A felületes, a művészi és módszertani szempontok figyelembe vétele nélkü! gyártott filmek könnyen téveszthetnek hatást és célt. Két-három év rövidfilm-termését kísértük komoly figyelemmel. Láttuk és munkánk során kevesebb-több sikerrel vetítettük is az alkoholizmussal foglalkozó bábfilmet, groteszket, bünügyi történetet stb. Mind drámai feszültséggel teli és megkapó volt, de egyikük sem mozdított sokat az iszákosok, a belkereskedelmi és vendéglátóipari tényezők, a társada'om lelkiismeretén. Alig néhány hónapja került forgalomba a Kiút (Východisko) c. film, amelynek 16 mm-es kópiáit a kerületi egészségügyi felvilágosító központok vetítettek hazánkszerte. A filmnek komoly sikere van. Ahol bejelentik, hogy ezt a filmet vetítik az ismeretterjesztő előadás keretében, az emberek nagy számban megjelennek. Az érdeklődés, amely a filmet kíséri, továbbé az előadások nyomán felvetett kérdések és nyilvános viták, az ellesett magánbeszélgetések azt mutatják, hogy a film megfelelt a várakozásnak és eléri célját Ilyen, művészileg és lélektanilag már a szcenáriumban jól megalapozott filmeket várunk a túlzott szeszfogyasztás ellen folytatott harcunk támogatására. Pedig a film „meséje" egészen egyszerű, szinte köznapi. Ám épp a történet szürkesége, megszokottsága, valöságadta ereje hat az iszákos és józanéletű emberre egyaránt. ... Egy Ifjú darukezelő munkás feleségével tölti a vasárnapot. Egy üveg rum megmérgezi együttlétüket. A férfit szenvedélye miatt még az őrszobára és a menhelyre is beviszik, ahol később más iszákosok látványa mélyen megrázta. Az asszonyka okkal félti önmagát, fiát és otthonát a részeges férjtől — ajtót mutat naki. Vállalatának nincs szüksége megbízhatatlan gépészekre; egyelőre csak egy félkész betonoszlop sínylette meg a daru részeges imbolygását, de a munkások életét, a nép vagyonát nem lehet kitenni könnyelmű kockázatnak. pel a latin nyelv, az ábrázoló mértan, a termelési és technikai gyakorlat. A főiskolákra és egyetemekre készülő tanulók számára így lehetővé válik a latin nyelv vagy az ábrázoló mértan tanulasa, míg azok számára, akik nem szándékoznak tanulmányaikat folytatni, igen nagy segítséget és előnyt fog jelenteni a termelési és technikai gyakorlat oktatása. A fentebb elmondottakbői tehát kitűnik, hogy tizenegyéves középiskoláink elvesztik a főiskolai é«s eqvetemi tanulmányokra való előkészítés Iskoláinak szerepét és jeli igét, s nem azonosak az egykori gimnáziumokkal. A tizenegyéves középiskolák végzett növendékeinek jelentékeny része az ipari vagy mezőgazdasági termelésben nyer képzettségének megfelelő elhelyezést. Ebből következik, hogy a tizenegyéves középiskolák hálózatát iskolaügyünk egyre inkább bővíteni fogja, hogy tanulóifjúságunk nagy többsége érettségivel záruló tskolát végezhessen, s így a termelésbe is alapos ismeretekkel bíró lányok és ifjak kapcsolódjanak be. Igen fontos tenne, hogy a pedagógi sok a szülői értekezleteken, a szülőkkel folytatott beszélgetések alkalmával minél több szülőt megismertessenek tlzenegyéves j kö-épiskoláink valódi jellegével, mert j igen sok szülő gyakran teljesen indo| kolatlanul hallani sem akar arról, hogy gyermeke a 8. osztály elvégzése után folytassa tanulmányait a 9. osztályban. IGEN KOMOLY problémája iskolaügyünknek biztosítani és megvalósítani azt, hogy a nyolcéves iskolakötelezettség időtartama alatt az iskolaköteles tanulók a nyolcéves középisk( la valamennyi osztályát sikerrel elvégezzék, Gyakoriak az olyan esetek, amikor a tanulók az osztályismétlések következeiében az iskolakötelezettség 1 korhatáráig, azaz 14. életévükig csak a hatodik vagy hetedik osztályt végzik el, s így nem teljes iskolai végzettséggel keresik az életben boldogulásukat. A szocializmus építésének gyorsütemű korszakában a Lenin által kifejezett „Tanulni, tanulni, tanulni!" jelszó hazánk valamennyi polgára számára útmutatóul szolgál, de elsősorban Iskolaköteles ifjúságunknak kell nagy igyekezettel arra törekednie, hogy a nyolcéves iskolát feltétlenül elvégezze. Nem kétséges, hogy rövidesen eljön az idő, amikor a nyolcéves iskola elvégzése minimális követelménnyé válik a munkában való elhelyezkedésnél. Ahhoz, azonban, hogy a nyolcéves középiskola elvégzése valamennyi tanuló számára lehetővé váljék, szükséges, hogy ennek Az alkohol rabja keserves utat tett meg, de végül mégis eljutott oda, ahol már annyian megszabadultak gyötrő szenvedélyüktől. Lelkitükör, szellemi képzés, testgyakorlás, munka és gyógyszeres kezelés szoktatja el a szesztől az intézetben önként jelentkezett páciensünket. Legnagyobb próbatétele: éjszakai ügyelet az őrszobán, ahova a szesz elesetteit, elkínzott áldozatait hozzák be. A gyógyultat újra várja a munka. Még nem a daru, hiszen a felelősségteljes beosztást még egyszer ki kell érdemelnie. De mégsem bizalmatlanság, ami fogadja és kíséri, hanem a vállalatvezetőség és a munkatársak őszinte segíteniakarása. Ismét örömteli az élet, s az a nap is eljött, amikor végre megint felkapaszkodhatott daruja gépkablnjába. Barátunk szenvedélyes ember maradt, de már nem az alkoholt, hanem a a problémának fokozottabb figyelmet szenteljenek a pedagógusok és a szülők is. A pedagógusoknak könyörtelen harcba kell szállniuk a bukások ellen, a bukások számának a lehető legminimálisabbra való leszállítása érdekében. A bukások elleni harc a pedagógusoktól még alaposabb, színvonalasabb munkát, szakmai továbbképzésük, pedagógiai és módszertani tudásuk folytonos gyarapítását követeli meg A bukások elleni harc egyik legsikeresebb fegyveréről, a tanulókkal való egyéni foglalkozásról sem szabad megfeledkezni. Feltétlenül szükséges, hogy a pedagógus jól ismerje minden eqves diákiának életkörülményeit, családját, környezetét, szociális helyzetét, egészségi állapotát és a sikeres tanuláshoz szükséges összes tényezők pontos ismerete által támaszszon diákjaival szemben követelményeket. A qvengébb ertelmi képességű diákokkal a jó pedagógus külön is foglalkozik, külön, részletes, minden aprólékosságra kitérő, alapos és türelmes magyarázatokkal feltétlenül eredményeket ér el a nehézkes felfogású diákoknál is. Amikor azonban a bukások elleni harcról beszélünk, feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy ez a harc a pedagógus számára csakis pontosabb, színvonalasabb, tökéletesebb munkát jelenthet, de semmi esetre sem benevolens, elnéző és a valóságot nem fedő osztályozást. VÉGEZETÜL néhány megjegyzés az oktatás eszmei, ideológiai alapjairól. A huszadik kongresszus utáni időszak a nemzetközi politikában jelentékeny változásokat hozott. A nemzetközi feszültség a szovjet diplomácia sorozatos- sikerei következtében érezhetően enyhült, s belpolitikánkban a merész] hangú, de igazmondó kritikák időszaka virradt ránk. Mindez iskolaügyünk szakaszán is jelentékeny mértékben tapasztalható, azonban igen nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ez az 3j , helyzet ideológiai vonalon csak a legk'sebb eltérést is megengedi a marxleninizmus számunkra egyedül járható út Iáról. Iskoláinkban továbbra is a marx-lenini eszmék szellemében kell tanulóifjúságunkat oktatni és nevelni a párt, a munkásosztály, a dolgozók szeretetére és megbecsülésére, Az eszmei nevelés további megszilárdítása pedagógusaink egyik alapvető feladata, s a néphez és párthoz hű pedagógusok 6zámára ez gyönyörű feladat. Sági Tóth Tibor munkát, az embereket, az egészséges szórakozást és elsősorban csalódját szereti szenvedélyesen. * * • Szőrszálhasogatók ebben a filmben is találnának hibát. De nézzük a filmet abból a szemszögből, hogy milyen segítséget nyújt az orvosoknak, pedagógusoknak, felvilágosító Intézmények lektorainak és végül az alkoholizmus betegségében fetrengöknek és családjaiknak. Ebből a szempontból a filmet és alkotóit nem érheti gáncs, csak dicséret. Csupán egyet kell hozzátenni. Az állami filmgyártás és az egészségügyi felvilágosítás kutatóintézete közt létrejött megállapodás szerint, úgy tudjuk, ezt a filmet is csak orvosi előadás kíséretében lehet előadni. Nos, ezzel az egy filmmel kivételt kellene tenni. Egyrészt azért, mert az egészségügyi felvilágosítás kerületi központjai csak 4—6 kópiát tudnak rendelni a filmből szerény költségvetésük miatt, ami egy-egy kerület igényeit nem elégíti ki. Másrészt azért, mert a Kiút c. film mondanivalóját a művészek játéka Igazán jó! érthetővé teszi, előadásos előkészítés vagy szakszerű pótmagyarázat nélkül is. Tegyük lehetővé, hogy ezt a filmet mint kísérőmüsort minél több rendes mozilátogató megtekinthesse és megvásárolhassák egészségügyi intézményeken kívül kerületi és járási népművelődési otthonok, üzemek vagy más érdeklődők, akik a háromszázegynéhány koronát (328,50 K6s az ára) szívesen megadják az ilyen igazán jólsikerült, népszerű „szemléltető" anyagért. Szántó György. A nyakkendő A nyakkendő különféle színekben tündökölt és bájos virágkertbe foglalva egy női arc mosolygott le róla. A nyakkendő egy sötétruhás fiatalember öltözékét díszítette, aki hanyag egykedvűséggel és zsebre vágott kezekkel bámulta a falu utcájának forgalmát. A nyakkendő olyan kifogástalanul illett viselője ruházatához, mint drága perzsa bundához a szalmakalap. Egy ilyen feltűnő jelenség intenzívebb gondolkodásra kényszeríti az embert és régi, berozsdásodott emlékeket kavar fel a múlt homályából. Igen, én ezt a fiatalembert ismerem! Két évvel ezelőtt láttam öt először, mint megszeppent falusi gyereket egy építkezési vállalat irodájában. Dolgozni akart, munkára való felvételét kérte. Később egy mozi előtermében találkoztunk. Már nem volt olyan ügyefogyott és megszeppent, mint első alkalommal. Hangosan, durva kamaszhangon vicceket mesélt a barátainaktelitorokkal röhögött és mérhetetlen jókedvében a szomszédja vállát csapkodta, hogy mindenki felfigyelt rá. Aztán hosszabb ideig nem láttam őt. Talán úgy három hónap múlva feltűnt nekem_ egy alak, aki az egyik kerti múlató kerítésének támaszkodott. Kíváncsi szeme mohón leseit be a drót felett és lába harmónikusan mozgott a zene ütemére. Ő volt az. Halkan és ábrándosan fütyülte maga elé a divatos slágert, melyet a zene játszott. Ekkor már sejtettem, hogy rövidesen bent is találkozunk. Igazam volt! Két hét múlva ott ropta a táncot a parketten és nem is akárhogyan. Mindenkinek szembetűnt merész stílusú, modern táncmodorával és saját maga komponálta, exotikus figuráival S ami a lényeg, nyakán ott libegett a varázsos színekben tündöklő szenzációs nyakkendő. Most pedig otthon van a falujában. Talán szabadságra, vagy csak látogatóba érkezett, mert nem hi-"

1 szem, hogy ott tudná hagyni a nagyvárost. Különben kész, kiforrott modorú jellem, felnőtt egyéniség. S még hozzá micsoda választékos modorú városi jelenség. Bezsédében kellemes harmóniában egyesül nagyvárosaink zsargónja a falu szókimondó reszelős beszédmodorával. De mégis, legjellemzőbb vonása a nyakkendő. Hogy miért? Azért, mert fokmérője ez annak az érdeklődésnek és buzgalomnak, amellyel ifjúnk rávetette magát a városadta művelődési lehetőségekre. Sőt, értékmérője annak is, hogy ez a rokonszenves fiatalember a nagyvárosból, a szervezettebb és modernebb életből, a színvonalasabb kultúrából mennyit volt képes falujába hazavinni. A nyakkendőt vitte haza! A tarka, egzotikus színekben villódzó női arccal díszített nyakkendőt, mely úgy illik ruházatához, mint drága perzsa bundához a szalmakalap! Duba Gyula. A lombok alatt Mikor átosontam csöndben mint zörgő nádason az árny a hűs lombú fák alatt, hol szívemben e vers fakadt, eszembe jutott jó anyám, & meg a kicsi virágos kert, » hol oly sok szép dalt énekelt & Török Elemér ^ H *•

> «•» i Goethe „Faust"-ját viszi filmre a CCC berlini filmgyártóvállalat. Ez a? első hangos Faust-film. 1926-ban Murnau rendezésében, parádés szereposztásban vitték némafilmre t Faustot. • * * Oj Fernandel-film készült Párizsban. A film címe: „Négy lépés a fellegekben" A világhírű ' francia filmszínész közben már egy újabb filmben játszik, amelynek felvételei Marseillesben kezdődtek. O J SZO 1956. auousziu* A. ' KULTURÁLIS HÍREK A Pekingi Opera a mainzi németfrancia művészszolgálat híradása szerint októberben vendégszereplésre indul Nyugat-Németországba. Az együttes Münchenben, Stuttgartban, Düsseldorfban, Hannoverben és Hamburgban játszik. A opera-társulat, amely jelenleg Japánban vendégszerepel, két előadást rendezett az amerikai atomtámadást túlélő lakosok javára. I Bruno Waltert arany Mozart-medaillonnal tüntették ki a salzburgi Mozart-ünnepségen. A kitüntetést Mozart szülőházában nyújtották át a világhírű karmesternek. * * * „A Modern Magyar Irodalom Múzeuma" címmel könyvsorozatot indít az Irodalomtörténeti Intézet. Az első kötetben József Attiláról szóló írásos és fényképes dokumentumokat adnak közre Bokor László válogatásában.