Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-31 / 243. szám, péntek

i Beszéljünk nyíltan a kassai gépgyár problémáiról A közelmúltban lázas tevékenység színhelye volt a Kelet-Szlovákiai Gépgyárak Vörös Hadsereg Üzeme Kassán. Meghosszabbított munkaidőbe* s a legnagyobb gondossággal dolgoztak az üzem munkásai a brnói országos kiállításra szánt gépeken. A 74 éves Bicák István — aki már 50 éve szereli az Itt gyártott gépeket — talán még soha ilyen körültekintéssel nem dolgozott. Szinte szívét adta a munkába. Előbb minden alkatrészt tízszer is megvizsgált, megmért, £ csak azután szerelte a helyére. Az új mű, a B 650 elektromos légkalapács elkészült. František Richtárčik, a B 630 konstruktőrje szeretettel pihentette szemét az új alkotáson. Ez a légkalapács igazán új alkotás, gyártása példa nélkül áll a Kelet-Szlovákiai Gépgyárak — do más üzemek életében is. Az egész alkotmány súlya mintegy 32 tonna. Ha róla beszélnek, valamennyi dolgozó szívét büszkeség tölti el. A kiállításra egy KAH 70 mintájú, servomotoros rugós kalapácsot is küldtek, amelyet Tobákos János szerelő Oravec és Pethö szerelőkkel munkált remekbe. — Üj volt számunkra — mondják — de a nehézségektől eltekintve napi 13 óra munkaidővel idejére elkészültünk. Igen, volt nehézség. Naponta szaladgálniok kellett, hogy az egyes alkatrészeket biztosíthassák. Nem csüggedtek s így győztek. Ök is időre elkészültek feladatukkal. További büszkesége lesz az üzemnek a kiállításon az univerzális sebességváltó-szekrény (stavebnicová prevodová skriňa), melynek egyes részei ugyan más üzemben készültek, javarészt azonban a gyárban, s itt is szerelték össze. Ez a sebességváltó szekrény fontos és nélkülözhetetlen a gépgyártásban s az ipar minden ágában használják. Végül egy negyedik müvet is küldenek a kiállításra, amely most áll befejezés előtt. Ez _ az úgynevezett diffuzer, amely szintén az üzem müve. A diffuzer az alumíniumgyártás folyamatában a pörkölt darabos* bauxit nátriumalumlnát oldat forróvízzel való kilúgozására szolgál. Hengeralakú tartály, amelynek mindkét vége kúpalakú. A diffuzereket a kémiai üzemek és cukorgyárak használják. A kiállításra kerülő darabot Haluška és Soltész elvtársak szerelték. Ök sem Sajnálták a fáradozást, még vasárnap is dolgoztak. Haluška elvtárs boldogan újságolja, hogy ez a diffuaer az első, mely Európában készült. A gép kipróbálását nagy érdeklődéssel' várták. A próbán jelen volt Dénes Ferenc elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke is. A gép — mindannyiuk nagy örömére és megelégedésére — kitűnően bevált. Az új gép iránt már eddig is'nagy érdeklődést tanúsítanak az európai államokban, különösképpen a Szovjetunióban. Nagy esemény ez, s büszkék is rá mindnyájan. Hogyne, hiszen — mint mondják — a legtöbb esetben csak bírálólag említik a tervet nem teljesítő üzemüket. Pedig mennyi lelkesedés van ezekben az emberekben a kezdeményezés iránt! Jő szakemberek s a jelenleg még fennálló, sok esetben primitív gyártási lehetőségek mellett is bebizonyítják, hogy tudnak alkotni. A dolgozókkal beszélgetve, sokan hangsúlyozzák, hogy orvoslásra volna szükség. Megtudjuk, hogy az üzem ebben az évben már teljesítette termelési tervét. Hogy a múltban miért nem teljesítette, erre is megkapjuk a választ. A gépipari minisztérium főigazgatóságától nem kapnak előre meghatározott gyártási programot. Főként olyan vegyes darabáru gyártásával bízták meg őket, amelyet más gyárak a túlterhelés miatt nem tudnak előállítani a tervezett időre. Természetesen ez azt okozza, hogy be kell szaladgálniok az egész országot, míg a szükséges nyersanyagot biztosítják. Ugyanakkor más gyártmányoktól megmaradt anyagokból egész halom normán felüli készlet hever az üzemben. Sok esetben maguk a vezetők sem tudják, mit fognak gyártani. Emiatt aztán alább hagy a munkakedv, s panaszok merülnek fel. A fentről kapott tervek nem konkrétak. Ha befut egy rendelés, ugyancsak kapkodnak a fejükhöz, mart nincsenek rá felkészülve. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a még félig sem befejezett gyárban igen sok más természetű nehézséggel is meg kell küzdeniök. Például az öntöde már egyáltalán nem felel meg a mai követelményeknek. Sokszor más üzemek öntődéiben kénytelenek elkészíteni egyes alkatrészeket. Nincs megfelelő kovácsműhelyük, ennek ellenére mindent elkövetnek, hogy mindenkit foglalkoztassanak. S így a gyár megbízottjai az egész országot járják, hogy elegendő munkát biztosítsanak a gyárnak. A jelenlegi helyzet pillanatnyilag nem a legrosszabb, de az a baj, hogy a rendeléseket a későn kapott tervek miatt képtelenek lesznek idejében leszállítani. Igen fontos volna, ha végre egy h"«szabb lejáratú gyártási programot kaphatna az üzem. Meg kellene szüntetni az. ide-oda való kapkodást. Nagy súlyt kellene helyezni Kelet-Szlovákia eme legnagyobb üzemének a kiépítésére és megfelelő berendezésére. S nem utolsósorban arról is gondoskodni kellene, hogy a megrendelt gépek előállításához megkapják a szükséges nyersanyagot is. A termelést a II. ötéves terv végéig két és félszeresére kell növelni. Lehetséges ez, ha a fennálló nehézségeket ki nem küszöbölik? Valószínűtlen. Éppen ezért komoly perspektívát kell a dolgozó elé állítani. A kezdeményezés megvan a dolgozókban, szakemberekben nincs hiány, de ahelyett, hogy segítenének nekik, sok esetben fékezik kezdeményezésüket. Ennek ellenére mégis szép eredményeket tudnak felmutatni. Nézzünk csak jobban körül a meglevő munkahelyeken. A nagy hallban együtt dolgoznak a kazánkovácsok, szerelők, esztergályosok és más ágak dolgozói. Ez lehetetlen állapot. Hogyan tudja végezni munkáját a nagy zajban az az esztergályos, akinek minden figyelmét összpontosítania kell. Nincsen keresztdarujuk, így mi mást tehetnének, mint a régi elavult módszerrel, kézzel tologatják a több tonnás alkatrészeket egyik helyről a másikra. A kész légkalapácsokat nem tudják kipróbálni, mert nincs próbaterem. Érdekes esetük volt a B 630 légkalapács szállításánál. A tíztonnás daruval kellett a 28 tonnás alkatrészt vagonba -akni. Ez szinte csodának számító feladat volt, de keresztülvitték. Így van ez sok más dologban is. A hibákat mindeddig a terv nem teljesítésében látták. Egész sor kádert kicseréltek, persze ez a helyzeten vajmi keveset változtatott. Ugyanakkor a gyár munkalehetőségeit és termelési feltételeit kevesen vették figyelembe. A dolgozók attól félve, hogy elbocsátják őket, nem merték szóvá tenni a hibák okait — mint erre volt is eset. Sokan önként mentek el a gyárból. Például 1953—1955-ös években kétezerharminchat dolgozó hagyta ott az üzemet a rossz munkaviszonyok miatt, s többnyire olyanok, akik ebben az üzemben szerezték szaktudásukat. A minisztérium főigazgatósága a javulást a vezetők állandó cserélése útján kereste. Pedig ha egy kicsit is többet törődtek volna a gyár felépítésével, ha a kiméit területen, a megkezdett alapokon már állanának a szükséges műhelyek, raktárak, biztosan más volna a helyzet. Érthető tehát, ha meglevő lehetőségek mellett a gépek kapacitását nem használták ki. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy leszerelték a gépeket, s más gyárakba szállították. Ezzel a módszerrel megint csak nem oldották meg a problémát. Ez éppen ellenkezőleg, rossz vért szült a munkások körében. A legfontosabb teendő lenne befe-' jezni a gyár kiépítését s berendezni az akadálynélküli, folyamatos gyártásra. Biztosítani kell a nyersanyagot, s azt a 6 millió koronát, amit évente részben felesleges szállításokra adnak ki, beruházásokra lehetne fordítani. Mindezekről pedig ideje volna nemcsak beszélni, hanem megtenni végre a komoly lépéseket is. Nagyobb aktivitást várunk az üzemi pártszervezettől is. Merészebben kell síkra szállni az üzem kiépítéséért a kerületi pártbizottságnak is. Tegyenek meg mindent, hogy e tarthatatlan állapoton változtassanak, s a dolgozók végre otthonra találhassanak az üzemben. —ki— Megbecsülésben, jó ellátásban részesültek A Dunaszerdahelyi Állami Gazdaság kombájnosai, akik Csehországban voltak brígádmunkán, három heti ott-tartózkodás után most hazaérkeztek. Vakmennyi kombájnos egyhangúlag azt mondja, hogy a cseh dolgozók megbecsülésben és jó ellátásban részesítették őket. A kombájnosokon kívül még ötven dolgozó volt cseh vidékeken, ahol az állami birtokok részére szénát kaszáltak, hogy biztosítsák az állatállomány számára a takarmányt. Handlován háromtagú csoport dolgozik az ottani állami gazdaságban, ahol a cséplési munkálatok minél előbbi elvégzését segíti elő. Mondok Gábor, Dunaszerdahely. A zempléni szövetkezet értékelte a csoportok munkáját Hosszú éveken keresztül sokat beszélgettek a zempléni szövetkezet tagjai arról, hogyan kellene érvényesíteni a szövetkezeti alapszabályzatnak azt a pontját, amely az állandó munkacsoportok létesítéséről szól. Többen emellett szavaztak, nem is egyszer, főleg azok, akik becsületesen dolgoztak a szövetkezetben. Noha a vezetéségi- és tagsági gyűléseken is többször hoztak határozatot arról, hogy bevezetik a csoportokon belüli gazdálkodást, megvalósításra csak nehezen került sor. Végre az 1956-os gazdasági évben már csoportokkal kezdték a tavaszi munkálatokat. Ma nyugodtan állíthatjuk, hogy kevesen vannak a zempléni szövetkezetben, akik nem győződtek volna meg a csoportokon belüli gazdálkodás előnyeiről. A múlt héteri a szövetkezet vezetősége értékelte a csoportok 9ddigi munkáját. Az értékelés során bebizonyosodott, hogy a csoportok igen szép eredményeket értek el. Nézzük meg közelebbről ezeket az eredményeket: E9y-egy .csoportra 59,5 hektár kapásnövény és 7,5 hektár zöldség megművelése jutott. Az első csoport vezetője Pacsuta János, a másik csoporté pedig Vrfjda István. A két csoport dolgozói külön-külön végezték a vetést, illetve az ültetést. Hasonlóképp végezték a növényápolási munkákat is. A cukorrépa ápolását mindkét csoport a kellő időben elvégezte. Akadtak olyan tagok, akik minőségi szempontból igen kiváló -munkát végeztek. így például az első csoportban Spišák Anna, Pacsuta Erzsébet, Zaimba Anna, a másik csoportban pedig H. Tóth Borbála, Vajda Margit. Főző Mili, Deme Ferencné. Az előbbiek 25 árral, az utóbbiak pedig 19 árral többet műveltek meg, mint amennyit a terv előírt. A zöldségtermelésben két csapat alakult. Az egyiknek Hogya István, a másiknak pedig Szűcs Mihály a vezetője. A palántákat ők termelték és a csapatukba beosztott szövetkezeti tagokkal végezték az ültetési munkálatokat az előirányzott terv szerint. A következő hektárhozamokat érték el. Az első csa-íat 197,64 q uborkát termelt 2 hektáron 27 768 korona értékben. A második csoport 356.38 mázsát 69 167.— korona értékben. Káposztából 80 mázsás hektárhozamot terveztek. Itt mindkét cso- :>rt túlhaladta tervét, mert 101 mázsás hozamot ért el. A paprikából a második csoport 1900 kg-ot termelt 6858.— korona értékben, jníg az e'ső csoport csak 3258.— korona értékű paprikát termelt. Az eddigi munkálatok elvégzésért csoportonként 1746 munkaegységet tervezett a szövetkezet, ebből az első csoport 1536, a második csoport 1690 munkaegységet merített ki. Ha az értékelés eredményeit figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a második csoport 37 785.— koronával többet termelt, mint az első csoport. A szövetkezet vezetőségének megállapítása szerint ez a különbség részben ažzal indokolhat", hogy az első csoportban később indult meg a munka. Az aratási munkák gyors befejezése érdekében mindkét csoport egyenlő munkaerővel és odúadással dolgozott. Egyes dolgozók kiváló munkájukkal itt is példát mutattak a többieknek, így az első csoportban Veres Borbála, Szabó Gyuláné, Berta László, a másikban pedig J. Tóth Erzsébet, Murincsák Olga, Parajos József és idb. Halancsák Miklós. A terménybetakarítási munkálatoknál főleg a kazalozásnál Szokoly Miklós az első csoportbői és Smajda János a második csoportból végzett kiemelkedő munkát. Egyébként a község fiataljai e munkákból méltóképp vették ki részüket. A szövetkezet vezetősége hasonlóképpen értékelte az állattenyésztésben dolgozók munkáját is. Itt is kitűnt, hogy a súlygyarapodás szerinti jutalmazás nagyban hozzájárult a termelési eredmények fokozásához: Noha a szövetkezet átlagosfen 0,36 kg-os súlygyarapodást tervezett a sertéseknél, a gondozók 0,59 kg-ot értek el naponta egyedenként. Ezért Markovics Borbálát és Kosztúra Erzsébetet illeti dicséret, akik becsületesen dolgoznak i hizlaldában. A terv szerin* 255 malacot kellett volna elválasztani, a gondozók ezzel szemben 340 malacot választottak el 12 kg-os súlyban. Ily módon 7,5 átlagszaporulatot értek el. Az érdem szerinti jutalmazás bevezetése után nagymértékben csökkent a malacok elhullása is. Ennek köszönhető, hogy a zempléni szövetkezet a sertésállomány tervét 135 százalékra teljesíti. Sikerült fokozni a tejhozamot is. Az átlagos 4,5 literről 5,7 literre fo

J kozták egy-egy tehén napi tejhozamát. Ezt az eredményt a silőtakarmány biztosításán kívül Szabó István tehéngondozó is elősegítette. A szövetkezet már teljesíti a gabonabeadást és a cséplési munkák ls a befejezés felé haladnak. A múlt évi tapasztalatok alapján a zempléni szövetkezet dolgozóinak figyelme arra is kiterjedt, hogy minél több silótakarmányt biztosítsanak az állatállomány részére. Az értékelésből kétségtelenül tűnik, hogy nagy jelentőségű a szövetkezeti alapszabályzat érvényesítése, a csoportokon belüli gazdálkodás és az érdem szerinti jutalmazás bevezetése a többtermelés biztosítása érdekében. Kulik Gellért, Királyhelmec. Ahol bevezették a pótjutalmazást Számos olyan földművesszövetkezet van, ahol a tagokat rátermettségük, szaktudásuk és érdemük szerint jutalmazzák. Helyes és igazságos ez a módszer, a jutalmazás szocialista elvének érvényesülése. A közös gazdálkodás lekiismeretes, szorgalmas dolgozója, aki kitűnik munkájával, aki a tervezett mennyiségnél többet termel, többet mutat fel, pótjutalmagásban részesül. Számtalan példa van rá, milyen előnyökkel jár a pótjutalmazás bevezetése a szövetkezetekben. Nagygéresen az elmúlt évben 5 koronával emelték a munkaegység értékét minden esetben, ahol a terven felül egy mázsa cukorrépával többet sikerült termelni. A szövetkezeti tagok fölosztották maguk között a cukorrépa-tábla sorait, s nogy minél nagyobb eredményt mutathassanak fel, gondos ápolásba fogtak, versenyre keltek egymással. Persze nem mindegyikük tekintette szívügyének a szebb terméseredmény elérését. A szorgalmasok mellett voltak „lazsálők" is. A nagygéresiek a pótjutalmazás bevezetésével különbséget tesznek a jól és a gyengén végzett munka között. Balázs Erzsébet, Jesztreby Hona és Demeter Margit pótjutalmazása 250— 300 korona volt, míg Feke Erzsébet csak 165 koronát kapott, mert nem sikerült olyan eredményt elérnie, mint amazoknak. Természetesen a szorgalmas és lelkiismeretes munka eredménye tetemes anyagi előnyt jelentett magának a szövetkezetnek is. Az ötkoronás pótjutalom nem jelentette a szövetkezet károsodását. Ellenkezőleg. A tagok munkáját az anyagi érdekeltség kedvezően befolyásolta, a cukorrépa terméshozama nagy bevételt eredményezett. A tervezett 125 mázsás hektárhozam helyett 457 mázsa termett. Ez lehetővé tette, hogy a trebišovi cukorgyárnak mintegy hétezer mázsa cukorrépát szállíthassanak. A múlt évi tapasztalatokat a Nagygéresi Győzelmes Október Szövetkezet tagjai az idén is érvényesítik. Továbbra is pótjutalomban részesítik tagjaikat, akik azt szorgalmas, becsülettel végzett munkájukkal kiérdemlik. A juhászoknak az idén már ki is fizették a jó minőségű gyapjúnál a terven felüli jövedelem 25 százalékát. Ez a jutalom bizonyára további jó munkára, a juhok még jobb gondozására serkenti őket, hogy az év másik felében még több, és még jobb minőségű gyapjút termeljenek. Kistárkányban 214 450 korona értékű gyümölccsel termett több d tervezettnél. Ott is pótjutalmazásban részesültek azok a tagok, akiknek munkája elősegítette ezt a szép eredményt. Búzából is 378 mázsával többet takarítottak be a tér" vezettnél. A tagokat, akiknek gondos munkája lehetővé tette a szép eredményt, természetben jutalmazták meg. Göczy László állatgondozó is 30 munkaegységnyi jutalomban részesült a gondjaira bízott szarvasmarhaállománynál elért napi 1,80 kg súlygyarapodásért. A kassai kerületben az elmúlt évben 471 ezer koronát fizettek ki pótjutalmazás címén a szövetkezeti tagoknak. A járások közül a királyhelmeci járásban volt a legmagasabb ez az összeg: 160 ezer korona. A pótjutalmazás helyes alkalmazása nagyban emeli a szövetkezeti tagság munkakedvét, munkaerkölcsét. S az eredmény: az adott feladatok teljesítésének túlszárnyalása. A tagok anyagi érdekeltsége közvetlenül és kedvezően befolyásolja a növényi és állati termelés egyre nagyobb hozamát, a szövetkezet és a tagok gazdagodását, jólétét. Mészáros Gyula. KÉT DUNASZERDAHELYI KÉP i •

ttMj Í %i Baloldalt kis óvodások ebídelnek. A képen láthatjuk, hogy a kiszolgálás itt sokkal jobb mint a vendéglőkben, de a gyermekek igényesebbek is ezen a téren. Ha némelyik később kapja az ételt mint a szomszédja, máris elbiggyeszti a száját. Majd ha idősebbek lesznek és abba az új tizenegyéves iskolába fognak járni, melynek építését jobboldali képünk mutatja, már nem akadnak fenn minden kicsinységen. Szorgalmasan tanulnak majd a korszerűen berendezett 11 éves iskolájukban, melynek építése gyors ütemben folyik. , Foto: Drábek