Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-30 / 242. szám, csütörtök

Tavaly ősszel beszámoltam az olvasóknak arról, hogy Prágában új, az edjjigi áruházaktól eltérő jellegű áruház épül, ahol kizárólag kitűnő minőségű, legutolsó divat szerint készült cikkek kerülnek eladásra. Említettem, hogy már akkor milyen érdeklődéssel várta a megnyitást a vásárló közönség. Az áruház egy hónappal a tervezett határidő után, július 8-án megnyílt és találóan a „Dúm módy" magyarul Divatház elnevezést kapta. A Divatház Irta: Kis Éva más osztály van, és ehhez alkalmazkodik a berendezés. Az elárusítónők egyforma, csinosan szabott ruhát viselnek. Aki idegen nyelvet beszél, annak ruháján kis cimke figyelmezteti a vásárlót, milyen nyelven beszélhet vele. Miután igen sok a külföldi veműterem céljaira is szolgál s a le süllyesztett kirakat rögtön kicserél- vő, bőven van alkalmuk nyelvtudásuhető a már előre elkészített új kira- kat használni. Oroszul, lengyelül, nék

attal metül, magyarul, angolul, bolgárul. Igaz, hogy a kirakat sokat elárul az franciául beszélő elárusítónőket halüzlet színvonalából, de nézzük csak lun

kmegnyitáskor éš az""aVt"kó"vetö"napok- ™9 mit, árulnak benn. A földszintről - Az alkalmazottak huszonöt szában rendőrkordonnak kellett a kíván- gyorsfelvonók röpítik a vásárlókat zaléka beszel valamilyen idegen nyelcsiak tömegét féken tartani, külön- a

z emeletekre. Az önműködő ajtókkal vet néhányan több nyelven is tűdben a méretekben kicsi, de válasz- rendelkező felvonók 2,5 métert tesz- nak. Számítottunk az idegenforgatékban annál nagyobb áruház csú- ™9 másodpercenként. A szé- lomra, ezért a jó minős,tés me lett heve

s dületesen gyors utazás után, a ha- arra is súlyt fektettunk, hogy legtodik emeleten kötöttem ki, ahol az alább egy részük tudjon foglalkozni áruház irodái vannak. Jan Kohout külföldiekkel — mondja Šulc elvtárs, elvtársnak, a kereskedelmi részleg A férfikonfekció-osztályon igazán vezetőjének barátságosan berendezett nagy a választék a gabardén, kord, szobájában szüntelenül cseng a tele- tropikál öltönyök, ballonn<Tiiágok, fon. Az osztályvezetők, szállítók, mű- kabátok, bőrkakátok, zakók között, kötötték össze vásárlással ezt a raj- szak

i személyzet fordul kérdésekkel Szívesen vásárolnak az emberek félig a fiatal főnökhöz. Végre rám is sor kész öltönyöket, melyeket még ott a kerül. műhelyben alakra megigazítanak. A — Augusztus 21-ig 22-millió három- női konfekcióval kevésbé voltam megnácsokat" Tdó""elárusi"tógľrdTvaľ "várja százezer koron

a irgalmat bonyolítot- elégedve. A ruhafazonokban nincs sok tunk le. A napi bevétel négy-ötszáz- egyéni és az anyagok mintája sem a ezer korona körül mozog, ami maga- 1-geredetibb. Ezt meg is mondtam kísan felülmúlja az előirányzott tervet sérőmnek, aki azt válaszolta, hogy ez — tájékoztat Kohout elvtárs. — A az osztály egyelőre a leggyengébb Divatház a Belkereskedelmi Minisz- pontjuk. Még nem sikerült kívánsátérium támogatásával, ha nem is guk szerint ellátni. Jómagam úgy gondoltam, várok né- minden tre

n ^ egyszerre> teljesíti A méteraru osztáIyon oIyan anv

a_ hány hetet, aztán alaposan korülné- küldetésé

t. Ne

m foglalkozunk tömeg- goka

t i

atta

m, am

iiyeneket máshol ritzek, milyen is a híres Divathaz. si- .

cjkke

k eladásával. A naIunk vásar

oi

t kán vag

y egyáltalán nem kapni. Vakerült-e dolgozóinak a sokat ígero áru kizár61ag a mi részünkre kész

üi. ,

ódj kasmi

r_ tisztas

ci

ye

m mintás santerveket valóra váltaniok. Szemlelo- Meg

egyeztünk például Gottwaldovval, tung, gyönyörű teveszőr és tweed kadésemet a kakátoknál kezdtem el. hogy ok

t_ rendelésre {ognak bátanyagoki ta£tok> b

aii

on

selymek küA Vencel térre és a Krakovská ut- szamunkra Cj

pőket szállítani, vagyis lönböző színekben, finom poplinok, cára nyíló három-három művészi a nálun

k ö

rusít

ott cipő máshol nem kisestélyi ruhára való nehéz brokátízléssel elrendezett kirakat olyan hí- [esz kapbat

ó Hasonló megegyezéseink selymek. Aki óhajtja, az épületben vogatóan, csábítóan tekint a járó- vannak különbözo textil és kötöttáru 'évő ruhaszalonban meg is csináltatkelökre, hogy az ember akarva, nem gyárakka

l. Kelet-németországi, ma- ha

tj

a a vásárolt anyagot. Meg kell nyán megsínylette volna a ostromot". A közönség érthetően kíváncsi volt, vajon a Divathaz beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, és a róla keringő hirek nem túlzottak-e. Miután saját szemükkel győződtek meg arról (habár sokan nem kötötték össze vásárlással ezt a rajtaütésszerű ellenőrző körutat), hogy az áruház valóban elsőrendű minőségű luxuscikkekkel és szakszerű tanácsokat adó elárusítógárdával várja a vásárlókat, s megbámulták a korszerű, fényűző berendezést, megnyugodva távoztak. Vásárlási szándékukat pedig később, az eteő zajos napo ; után valósították meg. akarva besodródik „legalább egy ki csit körülnézni", ahogy azt mi nők lelkiismeretünket megnyugtatva mondani szoktuk. Mint később megtudtam, a Divatházban a kirakatrendegyar és osztrák divatcikkek is kapazonban jegyeznem, hogy a fazonf' , ,. , , árak meglehetősen drágák, első oszhatók áruházunkban. Célunk nemcsak ... . ,.... . , a tályon felüli árak. az, hogy jó minőségű árut adjunk el, hanem hogy megelőzve mindenki mást Csehszlovákiában, a legújabb diA cipő, retikül, kesztyű és készfehérnemű osztály ugyancsak megnyerte tetszésemet. Kitűnő boxbőr zés nagyigényű munkáját a legszak- vat ei

őhírnöke

i legyünk. A Karlovy VľVrr hab

oV7

ehérnemü "ioazán'iz'íéavatqittabb mesterre bízták. Dávid elv- . taskak, habos tenernemu. igazan íziétárs már több ízben rendezte Csehszlovákia külföldi kiállításait és ízléVáry-i filmfesztivál alkalmából ren- ses nyakken

<jok öregbítik a Divatházdezett divatbemutatónk nagy sikert nak e röyj

d má

Sfél hónap alatt el. . , ,.„ ,,„ aratott a külföldi vendégek körében, terjedt jó hírnevét. se, kituno ötle e. mindenütt általános valamennyi modell divatszalonunkban Besöté

tedett mire hvndent aorólétetszést arattak. Munkaját megkony- k

é,

2Ül

t _ „.„„*,( hi

i„

kén Knhnll

l. , Be

s°t

e

tedett, mire Mi.noent aptoienyíti a nálunk először alkalmazott ki- 2 m6Séh bUSZk

é" K°

h°

U

t kosán megnéztem. A kék neonfénnyel , u .1 • elVLdr

i'- megvilágított hétemeletes palota kirakatsúllyesztő berendezes, amely BeszéIgetésünk közben be

toppant tűnőén beleillik a forgalmas, színes lehetővé teszi, hopv a kirakat padlós- RudoIf gulCi az eladás Ve

zet

ője. Fel- Vencel tér ismert látképébe. Jólesó tul együtt leszálljon az épület alag- ajánlotta, végigvezet az áruházon és érzés fogott el. Megint valami új, ami sorába. A sínpárokkal, gördülő ko- kért, hogy észrevételeimet őszintén emeli és gazdagítja fővárosunk vicsikkal gépesített alagsor egyúttal közöljem vele. Minden emeleten más- lágvárosi jellegét. ^Oá&aL i^dg^ kedaes • Távol vagy, kedves. Ablakomon részeg éjjeli lepke verdes. Szárnya és kemény teste dobol az üvegen, akár a vonat zakatol most veled valahol távoli utakon. Puha a párnám. Nem szeretem. Fejed süppedő nyomát nem lelem s hogyha keresőn rebben kezem, üres marad. Sikoltanék, akár az éj, ha testéhez a gyorsvonat tüdárdájának hegye ér. 'Alszole vajon? Vagy tán te is lesed a csillagok ezreit? Fényük mint szűrt tej, lágyan ömlik vülanó házon, templomormon s a holdsarló mint görbehátú ellustult vén kandúr dorombol. Elszállt a pille. Belefáradt. Meglegyintette szempillámat az álom jeledtető szárnya. Nem rád gondolok utoljára. Vagy mégis? Sötét palettámra rácsöppen szöszke s barna lánykának parányi nedves, piros szája. Gály Olga, Budmerice, 1956. augusztus Novemberben megjelenik az 1957. évi Népnaptár legkiválóbb hazai és külföldi írók éš költök válogatott elbeszéléseit, re-í gényrészleteit és verseit köti csokoré ba. A kiválogatott művek mind érdekesek, olvasmányosak és magas mü-í vészi színvonalon állanak. A naptárban Veres Péter, Győry Dezső, Sarkadi Imre, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Ady Endre, József Attila, Arany János és szlovákiai magyar; írók, a cseh meg szlovák irodalqmból, Peter Bezruč, Marié Pujmanová, Mi-J lan Lajčiak, Karel Ptáčník, Ctiboij Štítnícky és mások írásai szerepelnek* 27 oldalon a Népnaptár színes és! tanulságos, érdekfeszítő riportokat, sportriportokat, hasznos tudnivalókat és a szokásos kiegészítő anyagot (pos? tai díjszabás, névnapmutató, vásárok jegyzéke, keresztrejtvény stb.) közöl. Az 1957. évi Népnaptár 80 000 példányban jelenik meg, ára 6.50 Kcs és a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó útján (Bratislava, Bosáková 10.) köz-í vetlenűl is megrendelhető. % A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó az 1957. évre is kiadja a falusi és városi magyar dolgozók kedvelt Népnaptárát. A Népnaptár lényegesen bővített terjedelemben, tetozetős, ízléses külsővel, — a többszínű, mélynyomásos, lakkozott borítólap Lőrincz Gyula akadémiai fe. tőművész munkáját dicséri, — november hő folyamán jelenik meg. A szokásos naptári rész és az elmúlt év legfontosabb eseményeit szemléltetően bemutató mélynyomás-! képmelléklet a 24 kiadói ívny terjedelmű Népnaptárnak imintegy 42 oldalát teszi kl. további 77 oldalon a mezőgazdaság legfontosabb kérdéseivel foglalkozik számos, szakemberek tollából kikerült rendkívül hasznos és érdekes cikk. 27 oldalon fontos, és jelentős politikai kérdéseket ismertet a Népnaptár mindenki számára érthető módon. Az 1957. évi Népnaptár legfontosabb részét a mintegy 110 oldalnyi szépirodalmi rész alkotja, amelyben a A BRATISLAVAI közüzeímek üzemi klubjának van egy működő tagozata, és ez a lelkes színjátszó-csoport, a Déryné Színkör, Az üzemi klubnak van még egy bábszínháza is, csakhogy annál az a baj, hogy inkább csak volt — mert most sose játszik. Szegény Gasparkó. ott heverészik valahol egy sötét zugban, mint a világ lustája, pedig de eleven teremtménye ez a legény a nép képzeletének! Sok minden nincs már a klubban, és sokféle nem is volt, Beszéljünk hát a^kor inkább arról, ami van — a színkörről. Amikor kedves fővárosunk utcáin megláttam szín'apjukat, amelyiken a Cigány előadását adták hírül a közönségnek, és rajta e zengzetes elnevezés. Déryné Színkör, gondoltam, ez valamilyen „elegáns" kör lesz! A városi közüzemek klubjába tartoznak, biztosan van gyönyörű klubhelyiségük, pazarul berendezett próbaszinpaduk, meg el sem tudom képzelni még mijük. Azután kicsit utánanéztem u valóságnak, milyen is az? Addig kerestem a színkör helyiségét a paloták között, amíg megtaláltam a Wolker utca egyik vén házában. Tudták a tagok már az elején, hogy nem sétafikálás, parádézás lesz az életük, hanem kemény munka. Már az első előadásuk, a Liliomfi, színlapjára így írtak: „Kevesen vagyunk — sokat akarunk nyújtani. Reméljük, ha mindjárt nem is, de a jövőben fokozott munkával kiérdemeljük, hogy az elsők között álljunk, akik a dolgozók kulturális igényeit kielégítik." Azt, hogy a kitűzött célt sikerült elérniök, annak köszönhetik, DÉRYNÉ WFIIASSZONY NEVÉVEL hogy jelszavuk: Nem csüggedni '— munkára fel! — nem amolyan irkafirka, hanem erős elhatározás és nem lankadó szerelem Thália iránt. Hogy ez így van, arra bizonyság a Liliomfi sikeres negyvenszeri előadása. Csíky Gergely „Ingyenélők"jét hetvenötször adták elő. Szinte hihetetlen szám, de így van. A dolgozók éhségét a nemes szórakozás és művelődés iránt, nem akármilyen étellel és nem akárhogyan tálalva elégítik ki, fogadalmukhoz híven. Ezt bizonyítja a darabok megválasztása — előadták Dulszka asszony erkölcsét is és mostanában Szigligeti Cigányát és főleg az, hogy tavaly Hronovon a Jirásek-játékokon Tamási Aron Bor és víz c>mü játéka előadásáért első díjat kaptak. Aki nem hiszi, nézze meg az erről kiállított oklevelet. Ott lóg a falon. Üzenem is Lőrincz Jánosnak, jobban vigyázzon rá, mert a nedves falon rövidesen „elhomályosul a dicsőség". Meg tán az is rrond valamit, hogy a kör három tagja- Rapkai Lili, Kovács Ottó és Palotás Gabi ma már a Faluszínháznál koptatja a világot jelentő deszkákat. DÉRYNÉ KORÄRA emlékeztetnek még inkább az olyan esetek, amikor — falun megesik — nem jut szállás a műkedvelőknek. Ilyenkor aztán a színpadon alszik a gárda, ki-ki kedve szerint: széken ülve, hárojm széken fekve, asztalon hasalva, mert nem mindenkinek jut olyan kényelmes hely, mint Pados Ferkónak, aki a súgólyukat foglalőzta le magának, mely fölfordítva olyan, mint egy nagyobbacska bölcső. Éppen a pöttöm Ferkónak való. No jó, mondják erre a prózai lelkek, hát minek küszködnek ezek a szerencsétlenek, hiszen senki sem kényszeríti őket? Ugyan, ugyan. Petőfit vajon ki kényszerítette, hogy színésznek álljon, és Megyeri ki parancsára „körmölgette a színlapot"? Másvalaki meg azt találhatná ki, hogy hiszen ha annyiszor előadnak egy darabot, akkor bevétel is van, és abból könnyíthetnek a helyzetükön ezek a színkörösök. Ez éppen eltalálta. Látszik, még egyszer se ült és izzadt végig órákat a műkedvelők pénztárosával a jövedelem elosztása fölött: a bevétel húsz-harminc százaléka megy terembérre. Az adó is kitesz valamit. A zenészek sem ingyen húzzák, mert hogy ők nem a klub tagjai. (Ha a klubnak volna zenekara, ezt meg lehetne takarítani. Persze, a klubnak sok mindene lehetne még!) És a kiadások koronája az autóbusz. Arra magára alig elég némelykor a bevétel. Mert hát azért haladt valamit a világ Dérynéék óta: ma már ekhós szekér helyet ekhósbusz járja. Egy kiszolgált postabusszal járja a falukat a kör, mert azért számít az Autófuvarozási vállalat a legkevesebbet, és abba be tudják szorítani a kellékeket, néha szükségből még a díszleteket is. Hát az üzemi klub, hiszen až az ÜB keretén belül működik, s így van pénze, segíthet az. Még sem segítHogy lehet a^, hogy ennyi nehézség ellenére él a kör, és amint hírlik, újabb szép előadást készít elő? (Heltai Néma leventéjét tanulják már a szereplők.) Nyílván úgy, hogy a kör fiatalja, öregje szenvedélyesen és kitartó szerelemmel szereti Tháliát, nemcsak flirtel vele. Ogy, hogy Pecho Lászlóné, kétunokás nagymama minden előadáson hűségesen ott van. Természetesnek tartja, hogy Márton gazda feleségének (Cigány) ura oldalán a helye. Ha pedig ott van a színpadon a gazda, a felesége, nem csavaroghat el a fiú sem, a Peti, ott van hát Dráfi Jenő is, a háromgyerekes családapa. Az már pedig a családi összetartás elleni merénylet lenne, ha lányuk, Évi elmaradna. Tehát fitt van mindig Ürgédy Klári is, ha sok a tanulni való a főiskolán, ha kevés. Ha pedig Tóth Tibor lemaradna egyszer a buszról, akkor nemcsak Ferenc hajdú piros nadrágja maradna üresen, hanem sötétben maradna az egész színpad, mert ó a világosító is egyszemélyben — tehát ez sem történhet meg. Lőrincz János pedig még beteg se lehet, meri Zsiga nélkül nincs Cigány és Jani bá nélkül nincs előadás; mert ő még rendező is, ku-i lisszatologató is, szálláscsináló, élel-J mező. Szóval ő a lelke a körnek, és mint ilyennek, kötelessége, hogy mirfdenütt ott legyen, mindent halljon, mindent lásson, és mindent elintéz-* zen. Az idősebbek mellett mégkapja ez a tűz a fiatalokat is, a Dömötör Sanyikat, a Kósa Olgákat, és így van utánpótlás azok helyett, akik átcsapnak ä műkedvelőktől a hivatásos színészek^ hez vagy megházasodnak és férjhez-* mennek. A Fő KÉRDÉS mosí až, sikerül-e a körnek végre egészséges próbater-s met szereznie. Megegyeznének már ä Mihály-kapu 5 alatti magántánciskola bérlőjével is, hogy közösen használ? ják a termet, csak egyezkedni akarna. Jobb volna azonban elóbb mégis a klub kultúrfelelősével tárgyalni ezekről a kérdésekről. Az nem lehet, hogy csak az évvégi zárójelentésbe vegye be a színjátszó kör működését. Törődjön a körrel évközben is. Ott van a Március 8. üzem példája. Milyen szépen együtt dolgozik ott a klub minden csoportja. A kör tagjainak sem elég csak a puszta színjátszás, Nekik is, amint ahogy a klub többi tagjának is kell egy olyan helyiség, ahol folyóiratokat olvashatnak, könyveket böngészhetnek, sakkozhatnak, vitatkozhatnak, egyszóval szórakozhatnak, művelődhetnek és otthon érezhessék magukat. CSÜZI CS. FERENC 0 j s ? n 1956. augusztus 29. V. G.