Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-12 / 193. szám, csütörtök

PÁRT ZILARD LENINI Pártunk jelenleg arra összpontosítja erejét, hogy az életben érvényesítse a CSKP országos konferenciájának határozatait. Ezek a határozatok az SZKP XX. kongresszusa és a CSKP KB márciusi ülése után kibontakozott széleskörű és tartalmas vita eredmé­nyét és általánosítását jelentik. Kife­jezik a párt egységes akaratát, alkotó módon alkalmazzák a lenini eszméket országunkban a szocialista építés je­lenlegi időszakában. A feladat most az, hogy ez az egységes akarat min­dennap megmutatkozzék a tettek egy­ségében, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek százezreinek kezdemé­nyezése, a politikai aktivitás, amely az elmúlt hónapokban szemünk láttá­ra óriási fellendülésen ment keresztül, gazdagon gyümölcsözzék az ország mind sikeresebb fejlesztése, a nép életszínvonalának mind nagyobb mér­. vű növekedése terén, összhangban pártunk nagy kommunista célkitűzé­seivel. E feladatokkal szemtől szemben fontos újra és teljes mértékben tuda­tosítani az SZKP XX. kongresszusa kezdetétől eltelt rövid öt hónap óriá­si jelentőségét pártunk fejlődése szempontjából. Az országos konferen­cia határozatai és a kommunista világ­mozgalom jelenlegi fejlődése fényé­ben meg kell vizsgálnunk a párt eljá­rását ebben az időszakban. Fontos és hasznos továbbá a mi következteté­seinknek és tapasztalatainknak össze­hasonlítása azokkal a szempontokkal, amelyeket az SZKP Központi Bizott­sága „A személyi kultusznak és követ­kezményeinek leküzdéséről" című e napokban közölt határozata tartalma­zott. A párton belüli vita nálunk egyön­tetűen azt igazolta, hogy a csehszlo­vák kommunisták helyesen értelmez­ték az SZKP XX. kongresszusának jelentőségét, amely hatalmas erejű impulzus az alkotó marxi-lenini gon­dolkodás új fellendítésére, a nemzet­közi forradalmi mozgalom további feltartóztathatatlan gyarapodására. A XX. kongresszus következtetéseiben általánosította a nemzetközi forradal­mi mozgalom tapasztalatait is. A XX. kongresszus elsősorban a háborúk el­hárításának lehetőségéről, további or­szágoknak a szocializmusba való bé­kés átmenetéről szóló tételeivel és új, merész célok kitűzésével a Szovjet­unióban a kommunista országépítés terén, a közös harc nagy távlatait tűzte ki a kommunista pártok elé. Nekünk is megmutatta azokat az új széles utakat, amelyek a szocialista társadalom felépítéséhez és a tartós béke megszilárdításához vezetnek. A kongresszus hangsúlyozta a lenini el­vek szigorú alkalmazásának életbevá­gó jelentőségét minden kommunista párt munkája számára, s ugyanakkor kérlelhetetlenül leleplezte és elítélte az antilenini személyi kultuszt. A kongresszusnak ez a tanítása és azok a következtetések, amelyeket Cseh­szlovákia Kommunista Pártja ebből levon, arra vezettek, hogy tartósan és lényeges mértékben növekedett és a jövőben is növekedni fog egész pártmunkánk színvonala, megszilárdul pártunk egysége és vezető szerepe országunkban, növekedik tekintélye a dolgozó nép legszélesebb tömegei­ben. A CSKP Központi Bizottsága a XX. kongresszustól kezdve a párt figyel­mét következetesen ezekre az alapve­tő következtetésekre irányította, konkrétan alkalmazta azokat a mi vi­szonyainkra mind a nemzetközi poli­tika terén, mind pedig a gazdasági kérdések és a pártmunka problémái megoldásának szakaszán. A Központi Bizottság teljes tudatában volt annak, milyen rendkívül fontos és nagy je­lentőségű a személyi kultusz által oko­zott károk kiküszöbölése. Tudatosí­totta, hogy a személyi kultusz hatása és következményei mélyen beszivá­rogtak pártunk gyakorlatába is, és hogy nem csekély igyekezetet kell kifejtenünk teljes kiküszöbölésük ér­dekében. A pár t vezető szervei nyíl­tan és habozás nélkül vetették fel eze­ket a kérdéseket valamennyi kom­munista előtt, ugyanakkor azonban meggondoltan és reálisan foglalkoz­tak velük teljes tudatában annak, hogy helytelen volna a személyi kul­tusz megnyilvánulásának kérdésével harcunk valamennyi kérdésének szé­leskörű komplexumától elszigetelve foglalkozni, hogy veszélyes volna a szenzációhajhászás platformjára csúszni. A habzó szájú ellenséges propagan­da a személyi kultusz leleplezésében különösen megfelelő alkalmat látott ahhoz, hogy zavart és bizonytalansá­got keltsen pártunk és népünk sorai­ban. Ennek érdekében latbavetette a legaljasabb hazugságokat és légből OJ SZO 1956. július 12.; ! kapott hírekPt, provokációkat és rá­| galmakat. Célját azonban nem érte el. A párt mint egész, szilárdan haladt a Központi Bizottság által megjelölt úton és a dolgozók legszélesebb tö­megeit az SZKP XX. kongresszusa eredményeinek helyes értelmezésére vezette. Ezt világosan megmutatta a CSKP országos konferenciájának lefolyása is. Ezért ma az egész párt nevében újra hangoztathatjuk, hogy magasra becsüljük a Szovjetunió Kommunista Pártjának hozzájárulását az egész forradalmi mozgalom továbbfejleszté­séhez a személyi kultusz bátor és elvi síkon történt leleplezésével. Emellett világos számunkra az is, hogy a J. V. Sztálin által elkövetett számos súlyos hibát pozitív tevékenységével kapcso­latban kell látnunk, amelyeket mint a párt és a szocialista országépítés jelentős szervezője fejtett ki. J. V. Sztálin, az SZKP vezető tényezőjének harca a leninizmus ellenségei ellen nagy jelentőségű volt a mi pártunk fejlődése szempontjából is, így pél­dául a CSKP bolsevizálásáért folyta­tott harc időszakában és más szaka­szokban. A csehszlovák kommunisták szá­mára is, különösen az első napokban igen súlyos és keserű volt a teljes igazság feltárása azzal kapcsolatban, hogy Sztálin tevékenysége során sor került a lenini elvek durva megsze­gésére, önkényességre és törvényel­lenességekre. Pártunk ennek ellenére igen határozottan visszautasította a rövidlátó emberek hangját, akik ké­telkedtek annak helyességében, hogy ezt az igazságot minden szépítés nél­kül kimondták. Az igazság feltárása fontos biztosítéka annak, hogy hason­ló jelenségek már sohasem fognak megismétlődni. Pártunk eddigi tevé­kenysége minden kétségen felül bi­zonyítja, hogy ennek az igazságnak feltárása és a személyi kultusz min­den következményének teljes leküz­dése bizonyos átmeneti nehézségek ellenére is végül szükségszerűen rend­kívüli mértékben növelni fogja a kommunista eszmék hatását, mozgal­munk vonzóerejét a dolgozó emberek további milliói és tízmilliói szemében. Az SZKP XX. kongresszusának eredményei arra serkentettek, hogy nyíltan és bírálóan értékeljük a párt eddigi munkáját, kezdve a Központi Bizottsággal, egészen az alapszerve­zetekig. A széleskörű vita, amelyben a kommunisták százezrei vettek részt, rendkívül sok javaslatot hozott, s ezeknek jelentősége a párt további munkája szempontjából rendkívül nagy. Ez a vita egyben a pártélet le­nini normái, a párton belüli demokrá­cia, a bírálat és az önbírálat teljes mérvű alkalmazásának nagy iskolája volt. Tartós hatása megmutatkozott már a második ötéves terv irányelv­tervezetének megvitatásánál. Ezt bi­zonyítja a dolgozók félmillió javaslata, megjegyzése a szocialista országépí­tés legkülönfélébb kérdéseivel kap­csolatban, amelyekben kifejezésre ju­tott dolgozóink gondoskodása és fele­lősségérzete, az ország fejlődése és a fejlődést gátló akadályok, a bürok­ratikus túlkapások és az elmúlt évek­ben elkövetett további hibák követ­kezményeinek kiküszöbölése irányá­ban. A Központi Bizottság nyíltan, bírá­lóan foglalkozott a párt múlt és je­lenlegi tevékenységével, önkritikájával elősegítette az alulról jövő bírálat széleskörű kibontakozását, mivel eb­ben látta, és a jövőre nézve ma is lát­ja annak fő biztosítékát, hogy a múlt hibái nem ismétlődnek meg, és min­den fogyatékosságot következetesen kiküszöbölünk. A Központi Bizottság ugyanakkor igen határozottan fellé­pett az egyes helyeken előforduló igen ártalmas tendenciák ellen, amelyek célja .általában és nem tárgyilagosan befeketíteni mindazt, amit a párt a múltban tett, kételkedni politikájának alapjaiban és vezérvonalában. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak politikája mindig lenini politika volt, a párt sohasem tért le szocialis­ta céljainak útjáról. Az egyes fogya­tékosságok tevékenységének ezen vagy azon a szakaszán semmiesetre sem árnyékolhatják be azokat az óriá­si sikereket, amelyeket a párt elért, amelyeknek kétségtelen bizonyítéka szocialista országépítésünk hatalmas fellendülése, valamint az a tény, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeinek életszínvonalát tekintve a világ élen­járó országai közé tartozunk. Elsiklani ezen alapvető tények mel­lett vagy tagadni őket, ez az ellen­séges propagandának és a kispolgári hisztériának való behódolást jelenti. Az országos konferencia egyöntetűen bebizonyította, hogy pártunk határo­zottan visszautasítja a hasonló ten­denciákat, büszkén vallja magáénak a nép és a haza jólétéért folytatott munkájának eredményeit és szilár­dan követi a CSKP X. kongresszu­sán kitűzött vezérvonalát. Pártunk az SZKP XX. kongresszusa után szilárdan és megfontoltan járt el. Ez arra vezetett, hogy a kong­resszus eredményei tartósan érvénye­sülnek munkánkban, munkánk követ­kezetesen támaszkodik a lenini elvek­re, és a kommunisták százezreinek aktivitása soha nem ismert mértékben fellendül, eszmeileg nagymértékben megedződtek. Ugyanakkor azonban nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a párt tagjainak bizo­nyos, nem nagy része ebben az idő­szakban a személyi kultusz elferdített értelmezése és ezzel kapcsolatban egyes pártonkívüli körökben terjesz­tett helytelen nézetek, sőt gyakran különféle ellenséges machináció és szovjetellenes provokáció hatása alatt — megingott. Ezek a nézetek elsősor­ban a demokrácia és a szabadság kér­déseinek elvtelen liberalista értelme­zésében, a kispolgári radikalizmusban, az állam szerepének trockista-anar­chista lebecsülésében, az osztályellen­ség iránti nemtörődöm álláspontban jutottak kifejezésre. A kommunisták döntő többségének osztályszempontból világos és határo­zott állásfoglalása, a homályos kérdé­sek és a helytelenségek kitartó ma­gyarázata, valamint az országos kon­ferencia eredményei, amelyek világo­san igazolták, hogy pártunk nem tért le a lenini útról, döntő befolyást gya­korőltak azon kevésszámú elvtársra is, akik így vagy úgy meginogtak, s akiknek túlnyomó része ma már lé­pést tart a párt szilárdléptű meneté­ben. A párt az SZKP XX. kongresszu­sának nagy, pozitív következtetéseivel felvértezve, ezeket alkotó módon ér­vényesítve országunk viszonyai köze­pette, az országos konferencia után erősebben és szilárdabban lát hozzá feladatai teljesítéséhez, mint bármikor a múltban. Az elmúlt időszakban még jobban tudatosította internacionális kötelezettségeit, felelősségérzetét az egész kommunista mozgalom irányá­ban, és munkáját arra irányítja, hogy aktív hozzájárulása közös ügyünkhöz még nagyobb és hatékonyabb legyen. Tudatában vagyunk annak, hogy az SZKP XX. kongresszusa eredményei­nek alkalmazása valamennyi kommu­nista párt feladata, s pogy ennél az adott ország konkrét feltételeiből kell kiindulni. Ezért gondosan figyelemmel kísérve a népi demokratikus országok és a kapitalista országok testvérpárt­jainak tapasztalatait és okulva azok­ból, egyben visszautasítottuk az arra irányuló törekvéseket, hogy orszá­gunkban gépiesen átvegyük eljárásu­kat. Így megakadályoztuk azt, hogy nálunk zavarólag hasson az egyes pártok kongresszus utáni vitájának lefolyása. A szocializmus ellenségeinek össz­pontosított rágalomhadjárata, amely­nek célja a forradalmi mozgalom nemzetközi egységének aláaknázása, hangsúlyozottan előtérbe helyezi va­lamennyi kommunista és munkáspárt szilárd eszmei egységének és szoli­daritásának jelentőségét. A csehszlo­vák kommunisták nézete az, hogy az egyes pártok eljárását és a pártok közti elvtársi véleménycserét elsősor­ban abból a szempontból kell megítél­ni, hogyan járul hozzá ehhez az elvi marxi-lenini egységhez, hogyan szilár­dítja a nemzetközi kommunista szo­lidaritást, s hogyan segíti aktívan, az ellenség intrikáit szétverve azon nagy és reményekre feljogosító távlatok megvalósítását, amelyeket közös for­radalmi harcunk elé az SZKP XX. kongresszusának következtetései tűz­tek ki. Pártunk mindig ilyen céltudatosan járt el. Ezért ma újra kifejezi rend­díthetetlen harci szolidaritását a nem­zetközi munkásmozgalom legtapasz­taltabb osztagával, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, annak követ­kezetes lenini állásfoglalásával, amely­ből mi mind tanulni fogunk és amely példát ad az egész világ kommu­nistáinak. Teljes mértékben egyetér­tünk az SZKP Központi Bizottsága „A személyi kultusznak és következ­ményeinek leküzdéséről" szóló hatá­rozata tartalmával és következteté­seivel. Ez a határozat helyes választ ad azokra a kérdésekre, amelyek a kongresszus utáni vita során egyes testvéri pártokban felmerültek. A ha­tározat a leninizmushoz való hűség új bizonyítéka. Örömmel fogadjuk ezt a mélyreható elméleti dokumentumot, amely szétveri az ellenség hazugsá­gait és az egész kommunista mozga­lomnak jelentékeny segítséget nyújt. E határozat felbecsülhetetlen támo­gatást jelent pártunk mindennapi po­litikai munkájában is. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak szilárd meggyőződése, hogy va­lamennyi kommunista és munkáspárt még szorosabban tömöríti sorait a proletár internacionalizmus marxista­leninista zászlaja alatt, és a további győzedelmes harcban világos, közös választ ad a nemzetközi reakciónak, amely igazolni fogja az SZKP KB határozatának záró szavait: „A burzsoá ideológusok csak gyárt­sák meséiket a kommunizmus „vál­ságáról", a kommunista pártok sorai­ban állítólag mutatkozó „zavarról". Mi nem szoktunk hallgatni az ellenség efféle ráolvasásaira. Az ellenség jós­latai mindig szétpukkantak, mint a szappanbuborék. Ezek a kudarcot val­lott jósok megjelentek és eltűntek, de a kommunista mozgalom, a marxiz­mus-leninizmus halhatatlan és életet teremtő eszméi győzedelmeskedtek és győzedelmeskednek. így lesz a jövő­ben is. Ellenségeinknek semmiféle ádáz, rágalmazó támadása sem tudja megállítani az emberiség történelmi fejlődésének feltartóztathatatlan me­netét a kommunizmus felé". n. A CSKP országos konferenciája a jelenlegi helyzetről és a párt felada­tairól szóló beszámolójában világos választ adott az osztályharc alapvető kérdéseiben az ország fejlődésének jelenlegi időszakában. Hangsúlyozta rendszerünk és államunk szocialista osztályjellegét, azt, hogy ez a pro­letárdiktatúra állama, amely a dol­gozó nép. a munkások, parasztok és értelmiség számára a legszélesebbkörű demokráciát valósítja meg. Ez a de­mokrácia V eltérően a legtökélete­sebb polgári demokráciától — nem frázis, hanem a néptömegeknek az ország irányításában való aktív rész­vételén alapul. Ez a demokrácia való­jában lehetővé teszi és biztosítja ezt a részvételt, és a többi demokratikus jogokat és szabadságokat a nép tu­lajdonában levő . nemzeti gazdasági térmelőeszközök következetes kihasz­nálásával a dolgozók és az ország termelőerői továbbfejlesztése, vala­mint a legszélesebb néptömegek anya­gi és kulturális feltételei megjavítása érdekében. Az imperialista propaganda az utób­bi időben igen nagy igyekezetet fejt ki, hogy megrágalmazza a Szovjetunió és a népi demokratikus országok rendszerének és életének demokratiz­musát. Nem riad vissza gaz és véres provokációktól sem, hogy „érveket" találjon rágalomhadjárata számára, amelynek célja a népi hatalom meg­döntése és a kapitalista kizsákmá­nyolás felújítása a szocialista orszá­gokban. Ez a lényege a minapi poznani eseményeknek is, ahol ugyanakkor az imperialista ügynökség világosan meg­győződhetett arról, hogy hiába paza­rolni a dollárokat, a dolgozó nép ke­ményen ráver a kezére, amellyel szo­cialista államára merészel nyúlni. Semmiesetre sem taníthatják a de­mokráciát azok, akiknek léte kizsák­mányoláson, leigázáson, a dolgozó em­berek óriási többségének megalázásán alapul, akik uralkodásának egyedüli módszere a szélhámosság és az ön­kény. Z'ajongásuk egy pillanatra sem téríthet le minket a rendszerünk szo­cialista demokratizálását következete­sen fejlesztő és tökéletesítő útról. Ez a demokrácia azonban a népet és nem az urakat szolgálja, a legkisebb sza­badságot sem nyújtja nekik felforgató terveik megvalósításához. Az SZKP XX. kongresszusa — el­ítélve Sztálin helytelen tézisét arról, hogy a sikeres szocialista országépí­tés időszakában törvényszerűen éle­sedik az osztályharc — jelentős mér­tékben elősegítette azt, hogy gyors ütemben haladunk, az élet demokra­tikus formái hatékonyabb elmélyíté­sét gátló egész sor komoly hiányosság gyors ütemű kiküszöböléséhez. Ezzel kapcsolatban hasznos lesz, ha felem­lítünk néhány tényt országunk fej­lődéséből. Kétségtelen, hogy különösen az 1948-as februári győzelem utáni első időszakban, amikor elsősorban vég­érvényesen meg kellett oldani a belső erők viszonyában a hatalom kérdését, elmaradhatatlanul és törvényszerűen sor került számos kemény represszív intézkedésre a legyőzött kizsákmá­nyoló osztályok ellen, amelyeket a külföldi imperialisták támogattak, hogy megakadályozzuk a helyzet meg­változtatására irányuló kísérleteiket. A további fejlődés folyamán azon­ban életünk minden szakaszán mély­reható szocialista változtatásokat va­lósítottunk meg sikeresen: jelentős mértékben megnő a szocialista ipar, számbelileg a munkásosztály, a falun tömegalapot nyer a szövetkezeti gaz­dálkodás; ugyanakkor nagymértékben megcsappannak a volt kizsákmányoló rétegek, és lényegesen meggyengül fő támaszuk, a kulákság is. A szocialista termelési viszonyok döntő túlsúlya erősen hatott a lakos­ság azon rétegeire, amelyek addig nem vették ki részüket az aktív épí­tő igyekezetből, a szocialista eszmék mind szélesebb tömegek tulajdonává és meggyőződésévé váltak. A szocia­lizmus győzedelmes előretörése hatást gyakorol a volt kizsákmányoló osz­tályok tagjainak és kiszolgálóinak bi­zonyos részére is, akik felhagytak a népi rendszer elleni reménytelen éí-í lenállásukkal és becsületesen bekap-: csolódtak a termelőmunkába. Ebből világos, hogy az 1948. febH ruária utáni szükséges repress/iv in­tézkedések fenntartása a további évek folyamán ellentétbe került társadal­munk osztályerőinek fejlődésével, és azon nagy pozitív változások lebecsü­lésének a kifejezése volt, ame­lyekre országunkban a szocializ­mus sikeres építése közben került sor. Ez egyben államunk szervező-nevelő szerepének lebecsü­lését is jelentette, amelynek jelentő­sége az idők folyamán mind nagyobb lett. Nálunk is sor került hasonló fejlődésre, amely során előfordult a szocialista törvényesség durva meg­sértése. E tény oka az említett hely­telen sztálini tény fenntartás nélküli elfogadása, és más jelenségek, ame­lyek kapcsolatban állnak a személyi kultusz hatásával pártunk munkájára. Ezzel bírálólag foglalkozott a CSKP Központi Bizottságának márciusi ülé­se. Káros szerepet töltött be ezzel kapcsolatban Slánsky gonosztevő te­vékenysége is. Ezzel kapcsolatban igen fontosak a CSKP országos konferenciájának határozatai a szocialista törvényes­ség megszilárdításával és a jogrend szükséges megváltoztatásával kapcso­latban, ami a többi között azt je­lenti, hogy egyes bűntetteket a szo­cializmus építésének jelenlegi idő­szakával teljes összhangban másképp fogunk értékelni. Itt újra hangsúlyozni kell, hogy a párt komoly feladatának tartja hely­rehozni mindazokat a túlkapásokat, amelyeket a múltban a szocialista törvényesség megszegése okozott. Pártunk nyílt és becsületes követ­keztetéseket von le mindazokból a hibákból, amelyekre az elmúlt évek­ben közéletünk különböző szakaszain sor került. A CSKP országos konfe­renciája egész sor jelentős intézke­dést fogadott el, amelyek nagymér­tékben elmélyítik életünk demokra­tikus formáit. Ilyen értelmű a kon­ferencia határozata a felelősség és a jogkör decentralizálásáról, a szlovák nemzeti szervek szerepének lényeges növeléséről, a néphatalom választott szervei, a nemzeti bizottságok hatás­körének kiszélesítéséről. Ez az ér­telme a további intézkedéseknek is, amelyek a dolgozók alkotó kezde­ményezése érvényesülését gátló bü­rokratizmus kiküszöbölésére irányul­nak. A szocialista demokrácia kifej­lesztésének további előfeltételeit te­remti meg a második ötéves terv konferencia által jóváhagyott felada­tainak teljesítése. A nép életszínvo­nalának lényeges emelése és a hét­órás munkaidő bevezetése lehetővé teszi a tömegek még szélesebbkörú és aktívabb részvételét a politikai és közéletben, országunk igazgatásá­ban. Ezen fontos lépések megítélésénél egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy szocialista demok­ráciánk állandó elmélyítésének lehe­tőségei szempontjából a jelenlegi időszakban az egyik döntő előfeltétel a nemzetközi helyzet kedvező fejlő­dése az utóbbi években, a világbéke megszilárdításáért és a nemzetközi feszültség folyamatos enyhítéséért­folytatott harc nagy sikerei, amelyek elsősorban a Szovjetunió kezdeménye­ző és aktív politikájának, a békés együttélés lenini elve következetes alkalmazásának köszönhetők. Pártunk szem előtt tartja és a jövőben is szem előtt fogja tartani a belső és a nemzetközi tényezők összességét, és ezeket a tényezőket teljes mérték­ben kihasználja a szocialista demok­ratizmus nagy elveinek továbbfejlesz­tése érdekében. De vajon ezen kedvező körülmé­nyekből következtethetjük-e azt, hogy meghátrálhatunk szilárd osztálypozí­cióinkból és a szocializmus ellensé­geinek tevékenységével szemben bár­miféle könnyelműséget tanúsíthatunk? Nem, ezt semmiesetre sem tehetjük. Csak a vak nem látja, hogy a szo­cializmus építésének jelenlegi idősza­kában is kemény osztályharc folyik, hogy az imperialisták különösen az utóbbi hónapokban fokozzák a szo­cialista országok ellen irányuló fel­forgató tevékenységüket. Ez különö­sen hazánkra vonatkozik, amely a szo­cialista világ nyugati bástyáját ké­pezi. Az imperialisták fokozzák rá­diópropagandájukat, léggömb- és röp­irat-akciójukat, repülőgépeik megsértik légiterünket, jelentős számú ügynö­köt és kártevőt dobnak át határain­kon. Csak a vak nem látja, hogy a belső ellenség távolról sem adta fel államellenes és népellenes tevékeny­ségét, és hogy a nemzetközi reakció még mindig számunkra veszélyes szö­vetségesre talál benne. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítani a reakció minden törekvé** sével szemben, amellyel befolyásolni és dezorientálódni akarja dolgozőin­(Folytatás az 5. oldalon) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom