Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-07 / 188. szám, szombat

Felelőtlenek Ilyenkor nyéri estéken olyan ez a mi öreg városunk, mint egy gyerme­keit dédelgető kedves édesanya. Meleg szeretettel tekintenek le ránk ablakszemei, utcái ráncukba takargat­ják a szerelmeseket, s rózsaszínű ál­mokba ringatja a megfáradtakat. És mint minden anya, titkolódzva rejtegeti előttünk szívének apró se­beit ... * * * FÖRÉVEN, valahol a Park utcában Sakik C. Mária. Egyszerű gyárimun­kásnö, nappal üzemében szorgalmas­kodik, este és éjszaka odahaza mos, foltoz a 12 éves Palkóra és a másfél­éves Aranyoskára. — Mária azonban j elégedett sorsával, munkahelyén meg­becsülik, otthon pedig várhat-e asz­szonyra nagyobb boldogság, mint két olyan kedves gyermek, mint Palkó meg Aranyoska? Ezen a tavaszi délutánon is meg­elégedetten, jókedvűen indult hazafe­lé. Munkavezetője az egész közösség előtt megdicsérte, az utcákon mámo­rító tavaszi illat fogadta, holnap pe­dig vasárnap lesz, s ha ilyen gyö­nyörű marad az idő, talán még ki ia rándulhat gyermekeivel. Boldog, örömteli hangulatban telt a délután. Anya dalolgatva készítgette a másnapi ebédet, a gyermekek uj­jongva tervezgették a kirándulás gyö­nyörűségeit, s még estébe se vénült a délután, már rotyogott az illatos húsleves. Még csak egy kis süte­ményfélét kellett összegyúrni — de finom lesz a zöldben a töpörtyűs pogácsa! — amikor egyszerre csak furcsa változásokra neszelt fel a kis Palkó gyerek. Mintha ollóval vágták volna ketté az Édes jókedvét, min­den átmenet nélkül elhalt ajkán a nóta, orcájának rózsáit halálos sá­padtság váltotta fel, tántorogni kez­dett s csillogó verejtékcseppek ültek ki homlokára. — Mi bajod. Édes? — rémült meg a kisfiú. Rosszul vagy, ülj le már, hiszen mindjár összeesel! — Nincs semmi bajom — nyug­tatta gyermekét az anya —, kissé szédülök, biztosan az a kutya asztma okoskodik megint! A kis szédülés azonban csak nem akart megszűnni, sőt percről percre erősödött, — soha ilyen borzasztó ér­zést nem érzett eddig még C. Mária. — Ledülök egy félórára, — sut­togta végül ís halálra váltan, fektesd le addig Aranyoskát, holnap jókor ke­lünk, ne virasszon itt velünk! Hanem hát nemcsak Aranyoskát, de magát az Édest is Palkónak kellett ágyba támogatni, úgy elhagyta az ereje. Egyszerre csak hörögni kez­dett, arca fehérsége kékesszürkébe csapott át, szeme megüvegesedett, és valami fullasztó, szörnyű roham rázta. — Jaj, Édes, jaj kedves jó Anyu­kám, ne halj meg! Óh istenem, mi történt veled, — fogta el a rémület a gyermeket —, anyukám, anyukám, mondd, mit tegyek, hogyan segjtsek rajtad ? — Orvost, — hörögte sípoló léleg­zettel az anya — orvost, mert mind­járt megfulladok...! A közeli boltban szerencsére még nem húzták le a redőnyt, így aztán a telefonálásra, a bratislavai orvosi szolgálat meg is ígérte, hogy azonnal küldi az orvost. Jaj, csak későn ne jöjjön, húszén olyan rettenetes ilyen­kor minden percnyi várakozás! Szörnyű negyedórák és félórák kö­vetkeztek. A beteg asszonyt szinte megszakítás nélkü' rázta a roham, a gyermek kétségbeesetten neszelt minden kinti zörejre, az orvosi se­gítség azonban csak nem akart meg­érkezni. — Tik-tak, tik-tak 9-óra, tik-tak, tik-tak 10-óra, tik-tak 11-* óra, — mérte a fájdalmak szörnyű perceit az öreg időmérő —, jaj, hol vannak hát ezek a lelketlenek ? A „lelketlenek" azonban még éj­félre sem érkeztek vigaszt, enyhülést hozni. Visszatartották őket a — felelőt­lenek! » « * ESTE NYOLC ÓRAR felé járt már az Idő, amikor átléptem a Radlinszky utcai orvosi szolgálat küszöbét. A kapualatti telefonközpontban szinte tízpercenként cseng a beteghez hívó telefon, s az emeleti várószoba zsúfolásig telt az orvosi segélyre szo­rultakkal. A jobboldali rendelőben reggeltől éjfélig a felnőttek, a balol­daliban este 10-ig a gyermekbetegek kapnak elsősegélyt. Ezenkívül hajnal­tói-hajnalig állandóan két orvos látogatja azokat a súlyosabb betege­ket, akikhez telefonon hívnak orvost. Ezen az éjszakán dr. Jankela Ist­ván és dr. Csiky György tart „szala­dó" szolgálatot, s én — dr. Gazsó igazgatófőorvos előzékenységéből — dr. Csikyt, ezt a végtelenül kedves és népszerű orvost kísérhetem éj­szakai útján. Nem is késlekedünk sokáig, a tele­fonügyeletestől megkapjuk a betegek címjegyzékét, egy-két percig piszmog már csak ócska motorjával a gépko­csivezető, s aztán hajrá, már indul­tunk is. Az első órák komoly betegségek, súlyos fájdalmak enyhítésével telnek el. Az egyik helyen heves epefájdal­mak ellen kap jótékony hatású in­jekciót a beteg, másutt a torokban összegyülemlett gennycsomót kell el­távolítani, a Csehszlovák Hadsereg útján pedig egy gyomorfekélyes ház­felügyelőné görcsös fájdalmát ÚKÍ el Csiky doktor injekciós tűje. Kisimult homlokok, megnyugodott hálás pillan­tások mérik utunk eddigi eredmé­nyeit. HANEM UGY fél 11 körül, amikor éjszakába fordul már az este, amikor leggyötrőbb az orvosvárás, alaposan megváltozik a helyzet. Az orvos kép­telen sürgősség szerint csoportosítani látogatásai sorrendjét, minden tele­fonáló „halálos" beteghez hívja a doktort, — így aztán egymásután következnek a felháborító esetek. Em­bertelenség, lelkiismeretlenség, az or­vosi türelem legnehezebb próbatéte­lei. Így a Vancsura utcában P-né, — mintahogyan a nagybetegeknél gyak­ran előfordul, — a ház előtt várako­zott ránk. De nem engedett be mind­addig, amíg bőbeszédűen el nem me­sélte, hogy férje a beteg. — Tudják, lelkeim, — darálta tes­tével védve a kaput, — férjem nem is tudja, hogy orvost hivattam. Idős ember már, nem szereti az orvosokat. Azt hiszi, hogy még ma is annyi pénzbe kerülnek, mint a régi időkben. Várjanak hát egy kissé itt rám, amíg előkészítem, hogy doktort hívtam a házhoz! Jó 10 percnyi várakozás után vég­re bejutottunk a beteghez. No, nem Is volt olyan haragos az öregúr, kér­dés nélkü! is elmesélte, mi a baja. Egy héttel ezelőtt elesett, biztosan annak következménye, hogy ma este nagyon megfájdult a feje. Az előírt csillapítóport nagyon szépen köszöni, — dehát ugye ráér azt holnap is be­venni? Nagyon kellemetlen lenne ily későn patikába menni. A Hubeného utcán K-éket csak Csi­ky doktor túlzott lelkiismeretessége folytán tudtuk felkutatni. A telefo­náló elfelejtett pontos címet adni, így aztán jő időbe telt, amíg a hatalmas tömbházak között rájuk akadtunk. Csöppnyi leánykájuk volt a beteg, es­te hőemelkedése volt, most azonban kár lett volna már felkölteni, — oly jóízűen aludt ! KOCSINK ÓRÁJÁNAK számlapján egymást ölelték már a mutatók, ami­kor feltapogatództunk S-ékhez a Ji­ráskova utcába. Az emelet sötétségét egyetlen fénysugár nyugtalanította csak, a legcsalhatatlanabb jel, hogy amögött az ablak mögött virraszt a beteg. Csengetésünkre csakhamar ajtót is nyitott egy nagyon udvarias, nagyon kedves ifjú házaspár, majd egy hatalmas szobába tessékeltek be bennünket. Itt feküdt hófehér párna­hegyek között, vidáman rádiózva a beteg. Idősebb 55—60 év körüli hölgy volt, maga beszélte el nagy sopán­kodások között tragikus esetét. — Képzelje doktor — bugyborékolt szájából a panasz, — tíz napja kerül­tem haza a kórházból, s azóta ret­tegek attól, ami ma este be is követ­kezett. Műtét után voltam, már az otthonomba hazavivő autót vártam, amikar egy lelkiismeretlen ápolónő ablakot nyitott reám. És ma be is következett, amitől féltem, jaj, oly furcsán kezdett hasogatni a hátam, mondja doktor úr, nem fordulhat elő, hogy tüdőbajt kaptam. Nos, C. Máriák, hát ezek miatt a felelőtlenek miatt kell nektek féléj­szakákat várakoznotok orvosokra! MÁR A HÁZAK fedelét csókolgatta a hamvasarcú hajnal, amikor utolsó látogatásával is végzett a jó Csiky doktor. Haza azonban mégsem indul­hattunk, autónk is megirigyelte az orvosi kezelést. Jó fél órát elácsorog­tunk, amíg a gépkocsivezető megja­vította a motort, s bizony ez alatt a fél óra alatt még egy vadonatúj taxi részeg utasainak csúfolódásait is el kellett tűrnünk. Nem is állta meg a máskülönben türelmes Csiky doktor, hogy meg ne jegyezze: — Lássa elvtárs, a részegek ilyen szép bérautókon szaladgálnak. Nekünk orvosoknak meg ilyen rozoga jármű­veken kell nagybetegekhez mennünk! Kissé furdalta oldalamat a doktor keserű megjegyzése, másnap aztán, amikor megköszöntem dr. Gazsó László főorvos előzékenységét, — szóvá tettem a dolgot. Gazsó igaz­gató türelmesen végighallgatott és a válaszhoz négy embert hívott a szo­bájába. Lukács Jánost, az orvosi szol­gálat vezetőjét. Mócik Kálmán ter vezőt, Számek József biztonsági elő­adót és Tóth József autószerelőt, akik­nek közös előadásából hámoztam ki aztán a következő szomorú tényeket: Az orvosi szolgálatnak mindössze három kocsija van. Mindhárom kocsit hat, vagy hét évvel ezelőtt szerez ték, kettőt, mint kiselejtezett taxit, egyet meg úgy vontattak be régi gaz­dájától — traktorsegítséggel. Azóta ezekkel a kocsikkal küszködnek, hol egy, hol két kocsi mondja fel a szol gálatot, de nem ritka, hogy taxival kell kiegészíteni az „autóparkot"! Menni azonban kell, mert az emberi szenvedést nem lehet „objektív ne­hézségre" való hivatkozással enyhíte­ni. AZ ORVOSI SZOLGALAT vezetői minden fórumot megjártak már, hogy tűrhető kocsikhoz jussanak. A pénz­ügyi tervben jóvá van hagyva a ko­csivásárlási tétel, ígéretet kapnak is eleget, valahol azonban mindig meg­feneklik a kiutalás. Mert hát egy ma gánember könnyen vásárolhat autót ha pénze van, az orvosi szolgálatnak azonban nem ilyen egyszerű a hely zete. Aktákra, ilyen meg olyan igény­lésekre van szüksége, és ahol akta van, ott egy-egy vaskalapos bürokra­ta is meglapul. Hát ilyen okok akadályozzák néha orvosainkat önfeláldozó szolgálattik­ban. s ezért sóhajtanak betegeikkel együtt eképpen: öh felelősök, meddig tűritek még a bürokraták és a lelketlenek felelőt lenségeit? Neumann János Bratislavában két új lakónegyedben 1668 lakást építenek A CSKP KB második ötéves tervének irányelveiben a lakásépítkezés alapve­tő kiterjesztéséről és megjavításáról is szó van: Ebben az időszakban legalább 250 000 lakást építenek és ezenkívül lehetővé teszik 50 000 családi ház fel­építését. Bartislavában már 1956 szeptemberé­ben a Magasépítészeti Vállalat 712-es számú részlegének dolgozói további két lakónegyed építését kezdik meg a Košická- és Páričková utcákban. Ezt a lakónegyedet két szakaszban fogják építeni 1200 korszerű lakás lesz bennük és a lakások építési költségeit 148 millió koronára tervezik. Korszerű lakások mellett itt egy 23 osztályos kö­zépiskolát, 550 férőhelyű mozit, három óvodát, bölcsődét, szükséges árusítóhe­lyeket és egyéb berendezéseket építe­nek. Az első 200 család már a jövő év elején beköltözik az új lakásokba és az egész lakónegyedet 1959. év; végén ad ják át rendeltetésének. A bratislavai építészeti dolgozók to­vábbi lakónegyedet építenek a Kuliško- vá, Budovateľská, Súťažná, Páričková a bratislavai újvárosi pályaudvar kör­zetében. Itt 468 lakás építésével szá mólnak és ezek a szükséges egyéb be­rendezésekkel együtt összesen 50 millió korona költséget igényelnek. Az alapásásokat ugyancsak 1956 szeptemberében kezdik meg, az első 200 lakást 1957 nyári hónapjaiban be­fejezik és 1958 év végéig az egész la­kónegyedet kiépítik. A két új bratislavai lakónegyed- ahol a szükséges egyéb épületek és beren­dezéseken kívül 1968 új lakást építe­nek — meggyőző bizonyítékot szolgál­tat a CSKP KB-nak a másodiV ötéves terv keretében való lakásépítés alap­vető kiterjesztésére és megjavítására vonatkozó határozatának valóra váltá­sával. Ivan Pohovej Aratás küszöbén Jó felkészülés — fél siker Akárhol fordul meg mostanában fa­lun az ember, a beszélgetés mindig a nyári munkák körül forog. Ha a be­széd tárgya a hídépítéssel, vagy a kultúrház építésével indul is meg, vagy arról, hogy Riska tehén kettőt borjazott, a párbeszéd vége akkor is az időjárás, az- idei aratás és csép­lés. Ez érdekli most legjobban a fal­vak népét. Érthető ez. A betakarítás mutatja majd meg, ki hogyan dol­gozta meg a földjét, ki dicsekedhetik magas hektárhozamokkal. Az egyéni gazdálkodók kíváncsian szemlélik a szövetkezetek vetéstábláit, hogy fel­mérjék a kilátásban levő szép ered­ményeket. A közös gazdálkodás sike­rei sok egyénileg gazdálkodó életében hoznak változást, fordulatot, amikor a közösbe való belépésre határozzák el magukat. Svidník felé vezető utunkon Mestis­ko község határában álltunk meg. A gyönyörű gabonatáblák úgy hullám* zottak a szélben, mint egy háborgó tenger. Kíváncsian mentem közelebb, nem törődve az eső után visszama­radt tócsákkal, sárral. Ott álltam a vetésben. Nem tartozom a kistermetű emberek közé, de lábujjhegyre kel­lett állnom, hogy kilássak az útra Gyönyörű ez a gabona. Leszakítottam egy gazdag kalászt s szétmorzsol­tam a tenyeremen, ötven szemet szá­moltam meg ezen az egyetlen szá­ron. Kaszával a vállán, széles mosollyal egy ember figyelt rám az úton. „Szép termésünk lesz az idén — kiált fe­lém. — Mindenütt ilyen, s ha semmi közbe nem jön, annyit takarítunk be, amire itt még nem volt példa ..." Nagyon kíváncsi voltam, hogyan készülnek fel az aratási és cséplési munkálatokra a svidníki járásban, mi­lyen előkészületeket tesznek a gép­és traktorállomások dolgozói annak érdekében, hogy megszervezve, ké­szen álljanak feladatukat jól végez­zék. Itt vagyunk Svidníken, a gép- és traktorállomás udvarán. Rendezett sorokban állanak a cséplőgépek, ara­tógépek, a stabil motorok, készen ar­ra, hogy minden pillanatban megkezd­hessék a nyári munkát. A gépek szá­ma már nem teljes, mert az arató­gépeket a járás hét brigádközpontja között osztották szét, ahol a trakto­rosok mindjárt kl is próbálják őket. Ján Faťollal, a GTÁ igazgatójával beszélgetünk az előkészületekről. Nemsokára megkezdik az aratást a járás északi vidékén is. „Gazdag ter­mésünk lesz — mondja. — Minden előkészületet megtettünk, csupán há­rom cséplőgép javítását kell még be­fejeznünk, amelyekhez eddig nem vol­tak alkatrészeink. De már most ki­jelenthetem, hogy mindenki megelé­gedésére tíz nappal előbb leszünk készen a munkálatokkal, mint tavaly." Svidníken ezen a héten háromna­pos tanfolyamon vesznek részt a cséplőgépek kezelői. Előbb elméletben, majd gyakorlatban ismerik meg a cséplőgépek szerkezetét s ismertetik velük a felvásárlás megszervezését Is. Oj, nagy teljesítményű gépeket is látunk az udvaron; másutt már igen jól beváltak, különösen a szövetkezet földjein végeznek majd jó munkát. A tarlóhántást végzik ezekkel a gé­pekkel, hogy mindjárt tarlókeverék­kel vethessék be silónak. A nyári mezőgazdasági munkálatok időszakában a brigádközpontok és a traktorosok versenyben állanak azzal az elhatározással, hogy a prešovi ke­rületben a legjobb eredményt érjék el. A versenyt a központok tanácsai értékelik s a napi eredményeket vil­lámhlradókon ismertetik. (Kr) Ahogy vendégeink látták A műit napokban egy magyaror­szági termelőszövetkezetből jártak ná­lunk körülnézni, hogyan is halad a falu szocialista átépítése a baráti szomszéd országban. Meglátogattak több szövetkezetet, és az utolsó napon a mi EFSZ-eink dolgozóival közös ülésen vitatták meg a tapasztalatokat. Talán az egyik me­zőgazdász felszólalásából indulhatunk ki a két fejlődési irány összehason­lításában. — Sok az épület, gép és állat, de sok az elhasznált munkaegység is. Valóban a mi korszerű istállóink és széleskörű gépesítésük nemcsak a föld megmunkálásánál, de egyre job­ban az állattenyésztés gépesítésénél is azt mutatja, hogy iparilag fejlet­tebb országunk lényegesen nagyobb összeget fordít a mezőgazdaságbari az emberi munka megkönnyítésére. Bizony vendégeink a szerényebb be­ruházási hitelkeret mellett nagyobb­részt saját erőikből végzik a szövet­kezetek felépítését. További előnyün­ket mutatja, hogy nálunk általános­ságban kialakult és jól bevált a fehér hússertés tenyésztése. A szarvasmar­háknál majdnem az a helyzet, hogy álattartásról és nem állatnevelésrő! beszélhetünk. Persze van kivétel is, de éppen a kivételek mutatják leg.n­kább, hogy a kiváló egyedek nevelését csak lassan vezetjük be, pedig ebben a bevált és elterjedt mesterséges megtermékenyítés is segít. Csak rajtunk múlik tehát, hogy kö­vetkezetes nevelőmunkával és tanu­lással még jobban dolgozzunk mező­gazdaságunk igényes feladatainak va­lóra váltásában. Hol a kasza? * Nyár van, zöldéi a határ. A réteken, legelőkön dúsan htdlámzik a fű. Nap heve verte, kövér eső mosta, lesz bő­ven takarmány. A Sajó menti Pelsöcön már kora reg­gel peng a kasza, élesítik, verik a jó acélt. KM is most a kasza, hiszen a kaszálógépek mellett a kézikaszások is kiveszik, részüket a sürgető mun­kából, a szénakaszálásból. Aztán nem is lehet mindenütt kaszálógéppel vé­gezni a 'munkát, a lejtőkön, domb­oldalakon jobb a kézikasza. A vaskereskedésekben keresik a kaszát. Nehézléptü parasztemberek fordulnak be az üzletajtón, hogy ki­válasszák a tetszésükre valót. — Jó napot kívánok. — Jó napot, János bácsi, mivel szolgálhatok ? — Kaszát szeretnék, jó kaszát. — Hajaj, azt mi is szeretnénk, de nem küldenek. — Hát nincs? — Nincs. — Nem is volt? — Volt. Emlékszem, egy ízben volt egy pár darab. — Hm, hm. Oszt' mikor lesz me­gint. — Ki tudja, ki tudja? János bácsi arcát bosszúság fel­hőzi be. Néhány pillanatig álldogál, gondolkozik. Mert nehéz is ám meg érteni, hogy kaszálás idején nincs a vaskereskedőnek kaszája. Ilyet még nem hallott a világ, b'jst aztán elő­szedheti az elhajigált, rozsdás ka­szákat. Mert a fii nem várat magúra, azt le kell kaszálni. Dühösen csapja szét a karját és kiált a vaskereskedőre. — De, ember, hát maga a vasbótos, magának kell tudni, hogy lesz-e ka­sza, vagy nem lesz. Az ember dolog­időn nem futkoshat a kasza után. Írja meg a kaszagyárnak, hogy küld­jenek sok kaszát, hogy még válogatni is lehessen belőlük. Ügy bizony! A vaskereskedő csak mosolyog. Ö nem tehet semmiről, ő elvégezte a kötelességét, megtette, amit megtehe­tett. Ö megrendelte a kaszát. Hogy nem küldik, ő arról igazán nem te­het János bácsit hajtja a szükség. Ha Pelsöcön nincs kasza, majd lesz Rozs­nyón. Fogja magát egy szép napon és felruccan Rozsnyó városába. A rozsnyói vaskereskedés szép is, meg fényes is, van ott kérem nikke­lezett vasfazék, kerékpár, meg varró­gép, spirituszfőzö, jégszekrény, 'van ott kérem minden, csak kasza nincs. Pedig kasza, kasza, kasza kelt, kasza kcU a parasztnak. János bácsi lógó fejjel és lógó bc­iusszai tér haza. Elszomorítja nagyon ez .. kasza-história. Azokra a szép időkre gondol, mikor a parasztember két kézzel turkált a kaszában, ha vá­lasztott. Mert nagy dolog a jó ka­sza, minden pénzt megér. Most is megadna minden pénzt egy jó ka­száért, de ha nincs, nincs. János bácsi Tornaijára is leutazik, de kasza ott sem kerül. A vaskeres­kedő csak a széttárt karját mutatja, de kaszát nem. Vajon, hol a hiba? Mért nem adnak a gömöri parasztnak kaszát? Jó vol­na, ha a helyi nemzeti bizottságok i« utána néznének ennek a kasza­ügynek. Q j sz o c ^1956. július 7. **

Next

/
Oldalképek
Tartalom