Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-30 / 211. szám, hétfő

KETTEN EGY SZEKEN — Leülne, ha tudna hová, igaz-e — mondja a moqsonok-királyi traktorosbrigád ideiglenes szállásán Hanák János agronómus. — Ez legyen a legkisebb baj — mondom. — Beszélgetni lehet állva is. Azért mégis csak leülök, az ö székére. Közben előkerül Horváth Dezső is, a brigádvezetö, akinek bizony ilyén tájban, aratáskor, sürögni-forogni kell, mert mindig akad valami, amin javítani kell. Most is azon sopánkodik, s úgy veszem észre, bennem reménykedik, hogy valamilyen módon „megnyomom a gombot", s közbenjárok a pótkocsikerék gumijának az ügyében az illetékeseknél. Mert a szállítás akadozik, nyöszörög, akárcsak a kenetlen kocsikerék. — Reménykedek, várok, de hát csak várok — tóid ja meg Hosváth Dezső brigádvezető. — Aztán milyen méretű gumiról lenne szó? — Három darab 7,5 X 20-as pótkocsi-gumiról. Ez egyszer alaposan felírtam a nevét is, a pótkocsi gumijának méreteit is, hogyha feljebb gyorsan meggondolják a dolgot és már holnaputánra leküldik a gumit, véletlenül ne tévedhessenek a méretben. Aztán a brigádvezető azt tanácsolja, nézzem meg a szövetkezet gabonaraktárát is, győződjem meg személyesen, milyen rend van ott, milyen lelkiismeretesen szárítják a gabonát. A raktár nem messze volt. Az úton Horváth brigádvezető, egyébként erélyes ember, elmesélte az aratás történetét dióhéjban, megdicsérte a falu népét hangyaszorgalmáért. — Na, itt is volnánk — s máris fent voltunk az emeleten. Két-három idősebb szövetkezeti tag forgolódott az árpa körül. Szárítottak. Egyikük könyökig nyúlt a termésbe, majd felénk tartva egy marék árpát, megszólal. — Száraz ez már. •A brigádvezető továbbment. A falu felőli részen nedves árpát talált. Megmondta, a jelenlevőknek, hogy azt rpég szárítani kell. mert elszállítani nem lehet. Aztán mintha összebeszéltek volna — pedig egyáltalán nem, hisz a hiányt mindnyájan érzik — a raktárban dolgozó három ember is azzal fordult hozzám, látva, hogy idegen vagyok, hogy járjak közben a már említett ügyben, mert kévés a hely és nem tudnak hol szárítani. Megígértem, s itt e formában továbbítom kérésüket. A kérésük jogos, s amellett kielégíthető. — Mert megérdemlik, ismétli a brigádvezető — sokat dolgoznak, jól dolgoznak. — Mennyit arattak le? — kérdezem tőle. — Majd az agronómus, az pontosan megmondja. Nem szeretek hasból beszélni. Visszamentünk újból a brigádközpont szállására, hogy az aratás, csép'és, tarlóhántás számadataival is megismerkedjünk közelebbről. A szövetkezet vetésterülete valamivel 100 hektáron felül volt. Az aratógépek meg a kombájn úgy körülkapták a dűlőket, egymásután, hogy az emberek csak nézték. Mikor ott jártam, alig 20 hektáruk volt aratatlan. De a fele termést már akkor kicsépelték. A terméshozam jó, közepes s az emberek, ahogy a raktárban is észrevettem, elégedettek. A rozs huszonnégy, a búza huszonkettő, az őszi ápra huszonhat mázsát adott. A repce meg valósággal elámította a szövetkezetieket is. Első ízben próbálkoztak vele, s az eredmény: hektáronként 13 mázsa 27 kiló. Aztán az egyes munkák kezdetéről, befejeztéről, időrendi helyzetéről érdeklődöm. — Nem lehet a dolgot így elhatárolni — mondja a brigádvezetö. — Egyszerre megy minden, a tarlóhántás, már eddig 40 hektárt felszántottak, a középszántás is, abba az őszi repce kerül. Aztán a szalma sem mostohagyerek. Vagy 40 hektárról már kazalban van. És a beadással sem késlekednek. Ogy tudom, a szövetkezet 200 mázsa terményt adott be. Majd a sellyei brigádoí dicséri, hogy kisegítette őket a rozsnál. — Az bizony jól jött — mondja az agronómus, — s a szeme valami után kutat. Gondoltam, valamilyen iratot keres. Láttam is a kályha előtt egy halom papirost, de mintha nem vettem volna észre, nem akartam szégyenbe hozni. Ámbár még nyáron is veszélyes azt ott tartani, mert a kályhában, ilyenkor, ha nem tüzelnek benne, az egér is megbújhat és megrághatja a nyilvántartásokat. Az agronómus észrevehette, hogy mit nézek, mert szerényen megjegyezte: — Azt hiszem, lesz egy szekrényünk, hisz ez idén jó a termés. G. A. ARATAS-CSÉPLÉS a szepsi járásban Jánok fiataljai lelkes munkát végeznek az aratás és cséplés sikeréért. A szinei ifjúsági szervezet versenyfelhívására elhatározták, hogy a szövetkezeti fiatalok létszámát hetvenre emelik Ez lehetővé teszi, hogy az aratást és csépié, t két nappal előbb fejezzék be. Három munkacsoportot szerveztek, amelyek versenyben állanak egymással. Kétszáz hektárról hordják be a termést, két csoport fogatolt 'ármüvel, egy csoport pedig traktorral. A jánoki fiatalok két műszakban dolgoznak, a behordás után majd a csépléshez fognak. Arról ir. gondoskodnak, hogy az aratási és cséplési munkálatokat Jánokon kellemessé tegyék. A fiatalok kultúrbrigádia gondoskodik a szórakozásról is. Kombájnjuk is van. Az ifjúsági kombájn versenyben áll a felnőttekével. A két kombájn munkateljesítményét naponta értékelik, s az eredményt a helyi hangszórókon hirdetik ki minden reggel. Makrancon^ két meei munkacsoport arat, egyegy munkacsoportban 62 férfi és 32 nő van. A csoportok élő és holt felszereléssel, kombájnná, aratógépekkel és cséplőgéppel vannak ellátva. A 340 hektárból 150 hektárt kombájnnal aratnak 1c. A makranciak az aratási és cséplési munkálatok négy nappal elóbbi befejezésére tettek felajánlást Versenyre hívták ki járás valamennyi szóvetk zfctét. Horvátiban új szövetkezet van, ebben az évben a'akult Gondosan készültek az aratásra, példás aratási és cséplési munkatervet dolgoztak ki. Azok az eredmények, amelyeket az új szövetkezet eddig elért, főként a munkaerkölcsnek s a kellő számú munkaerőnek köszönhetők. Horváti határában aratógépek áratr nak, csépelni két műszakban fognak. A falu szövetkezeti gazdálkodásának máris megvan a jó eredménye. A munkaegységekért járó előleget pontosan kifizették minden hónapban. A félév lečelte után elkészített mérlegből következtetve biztosítva van az évvégi osztalékok kifizetése is 'Jőadd tud f a meg ovszágoilág Alkonyodik. A nap fáradtan, pi" rosan ül a látóhatár peremén. Bágyadt tekintete még egyszer végigsiklik a tájon, fáradt sugarait belemártja a Nyitra fodros habjaiba. Jóba Zoltán, a martosi szövetkezet elnöke gondolataiba merülve áll a szövetkezet irodájának ajtajában. Arca sima, merev, mint a márvány, csak néha-néha suhan keresztül rajta egy futó mosoly. Mosolyog, de lehet, hogy nem is tudja miért. Nagy fekete szemén keresztül próbáljunk belenézni ebbe a gondolkodó emberbe. Hol jár a gondolata, miért merev az arca, mi csal mosolyt néha-néha napégetett arcára. A távolban mint óriási dongók, gépek zümmögnek. Az utolsó rendet vágják a martosi határban. Jóba Zoltán gondolata is ott repked a tarló felett. Teherautó gördül az iroda elé. Fék csikordul. A gabonával megrakott kocsi lassít, napbarnított arcú férfiarc hajlik ki a kormánykerék mellől. — Elfogyott — küldi a hírt az elnök felé. A motor újból feldübörög, porkígyót hagyva maga után gördül a gabonatzárító felé. Jóba Zoltán szeme megcsillan. Belép az irodába, papírt vesz elő, jegyez, szép formás betűkkel írja: Július 28-án befejeztük az aratást. Learattunk 260 hektár gabonát... Ogy látszik rosszul fog a toll. Babrál vele egy kicsit, aztán újból folytatja. Jól dolgoztak a gépek, különösen a kombájnok. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb az idén, de azért maradhatós a termés, Miért írja mindezt? A fiatal elnök hírt akar adni szövetkezetükről. A újság részére illesztgeti egymáshoz a betűket. Ügy gondolja, tudjon róluk is valamit a világ. A sorok tovább futnak. Név kerül a papírra. Papp István neve. Kicsoda ö? Kombájnos, a martosiak büszkesége. Szorgalmas, becsületes, munkaszerető ember ez a Papp István. Tavaly is Martoson aratott. Nagy munkát végzett az idén is. Több mint 75 hektár termést aratott le a szövetkezetben. A szövetkezetnek? Nem. Nemcsak a szövetkezetnek, magának is. Az övé is a búza, a rozs, az árpa, 5 is szövetkezeti tag. Neki is terem a martosi határ. Kenyere abból a rögből sarjad, melyből a szövetkezet többi tagjaié. i'ijabb sorokat szánt a papíron a ^ toll. írója mosolyog. Tekintete a falon függő érett búzakalásszal díszített szalagra esik. Halkan elneveti magát. A szorgoskezű, tűz'ólpattant martosi menyecskék jutottak eszébe. Milyen jól dolgoznak, milyen szorgalmasak, milyen tréfásak. Öt is megtréfálták azzal a szép, halványkék szalaggal. Csak pár nappal ezelőtt történt. Elment a csomozó asszonyokhoz. Azok pedig a régi martosi szokás szerint azzal a szép kék szalaggal megkötötték a kezét. Ötven liter sörbe került Jóba Zoltánnak a ^zalag. Na, de így szokták ezt Martoson. így csinálták akkor is, amikor a nagygazdák földjét aratták. Hogyne csinálnák akkor most. Nagyobb ok van most a jókedvre, a tréfára. A magukét aratják. Nekik terem a martosi határ dús kalászokat. A munka sem olyan em-. berölö most, mint akkor régen volt. Gép végzi a. nehezebbjét. Ojabb sor kerül a papírra. A tollforgató már komoly. Gondolata a zabtarlón kalandozik. Még pár nappal ezelőtt itt lengett, zizegett a zab. De milyen zab. Hasonlatot keres. Magához akarja mérni. Nem, nem jó a hasonlat. A zab magasabban hordta kalászát, mint ő a haját. Még a gép sem boldogult vele. Kaszával álltak neki. Dőlt a rend az élesre fent acél előtt. Az aratók nem állhatták meg szó nélkül. Nem tudták magukna fojtani az előtörő örömet, a bizakodó szót. — Lesz takarmány, lesz abrak, szép hízó, tojás, tej, aztán meg pénz, szép ruha, pirosfedelű új ház. Űj Martos épül a Nyitra portján, ahol hajdan Martos halász leütötte há. zikójának első oszlopát. Evek hosszú során épült fölé a falu, kőből, sárból szalrnatetövel. Régen volt, azót" már elporladt Martos halász ••iskója. A szalmatetőt is egyre tisztítja az új élet lángja. Ez a tűz, mely egy-, magasabbra csap, lángja erősebb. icemeli a zsupfödelet, elhamvasztja f-s újat, tetszetősebbet, cserepeset tesz r, helyére. A sárból készült falok sem bírnak már ellent állni az egyre növekvő jólét erejének. Erősödik, fejlődik a nagy család. Üj, minden -szorgalmas martosi paraszt •eszére kultúrát, jólétet ígérő falu *piil a fodrosvízű Nyitra partján. r zt akarta levelében elmondani lóba Zoltán, a marton szövetkezet elnöke, hadd tudja meg ország-világ. SZARKA ISTVÁN. A szovjet atlétanők fejlődéséről Ha az idei női atlétikai világranglistát szemügyre vesszük, meg kell állapítanunk. hogy a Szovjetunió atlétanői nagv fölényben vannak a többi államok atlétanőivel szemben. Sokak előtt bizonyára még nem világos, hogyan volt lehetséges ez az óriási fejlődés, melyen a Szovjetunió női atlétikája az elmúlt éveken keresztül ment és Kiharcolta magának a világelsőséget. Foglalkozzunk azokkal a té1929 nyezőkkel, amelyek a szovjet női atié4 tikát naggyá tették és biztosítják to-i vábbfejlődését. Előbb azonban tekintsük át az alábbi táblázatot, amelyből láthatjuk, hogy a Szovjetunió atlétikáía — különösen 1948-tól — napjainkig mérföldes léptekkel haladt előre. Atlétanői megjavították az összes 1918ban érvényes szovjet csúcsot. A SZOVA jet női csúcsok fejlődését 1929-től napjainkig az alábbi táblázat mutatja. 1939 1948 1956 100 m 12,6 12,2 11,9 11,6 200 m 27,4 25,2 24,9 23,6 800 m 2.23,6 2.15,3 2.12,0 2.05,0 4x100 m 51,8 49,4 48,4 45,6 4x200 m — 1.47,9 1.43,0 1.36,4 3x800 m — 7.08,1 6.57,4 6.27,6 80 m gát — 11,7 11,5 10,8 Távolugrás 5,51 5,80 5,80 6,31 Magasugrás 1,55 1,56 1,65 1,73 Súlylökés 9,05 13,62 14,89 16,67 Diszkoszvetés 26,87 49,54 53,25 57,04 Gerelyvetés 32,78 45,88 50,32 55,48 Ötpróba 2462 3887 4561 4750 A ma érvényben lévő világcsúcsokat I síkfutásban Itkinova 23,6 mp-cel új vima érvényes táblázat muilletőleg a róvidtávfutói számokon kívül megjavították az összes női világcsúcsokat. Sőt a napokban a 220 yardos lágcsúcsot állított fel. A világcsúcsokat az alábbi tatja: 100 m 200 m 800 m 4x100 m 4x200 m 3x800 m 80 m gát Távolugrás Magasugrás Súlylökés Diszkoszvetés Gerelyvetés Ötpróba 11.3 23.4 2.05,0 45,6 1.36,4 6.27,6 10,8 6,31 1,75 16,67 57,04 55,48 4750 Strickland Jackson Otkalenko Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió Grinwaldov Vinogradov Balázs Zibim Dumbadze Konjajev Csudina Ausztrália Ausztrália Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió Románia Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió Szovjetunió 1935 1952 1955 1953 1953 1953 1955 1955 1956 1955 1952 1954 1955 A következő három számban a szovjet csúcsok a következők: 100 m Turoya 11,6 mp 1954, — 200 m Itkina 23,6 1956 — Magasugrás Csudina 1,73 m 1955 Mi a Szovjetunió atlétanői sikerének titka? Elsősorban az, hogy a szovjet atlétika hatalmas tömegekre támaszkodik, amely nagy sportkultúrával rendelkezik, hisz minden atléta birtokosa a GTO („Munkára és a Szovjetunió Védelmére Kész") jelvénynek, mely sokoldalúan előkészíti a sportolásra. Tudjuk, hogy a GTO alapja az atlétika. Ézen keresztül az atlétika tényleg tömegsporttá vált, s a sportolók nagy tömegei foglalkoznak ezzel a ^fstet és lglRfeťttdítô sportággal. Erre a*tömegsportra azután könnyen fel lef{k épífen!'-a-#iinőségi atlétikát. Az állam gondoskodik mind a tömegsportról. mind a minőségi sportról. A tehetséget azonnal felkarolják és olyan környezetbe helyezik, ahol a tovább fejlődéséhez szükséges feltételek megvannak. Ifjúsági sportiskolák óriás számban működnek a Szovjetunió egész területén. Ezeknek az iskoláknak két fajtája ismeretes, egyik az ún. városi iskola, amelybe minden jelentkezőt felvesznek, másik pedig a szakiskola, melybe azok kerülnek, akik bizonyos feltételeknek megfelelnek. Ezeket a szakiskolákat a legkiválóbb szovjet edzők vezetik és belőlük már több világcsúcstartó került ki. Mint ismeretes, a leningrádi Alexejev által vezetett iskolának volt tagja a női gerelyvetés volt világcsúcstartója, Szmirnickája, a hármasugrás Európa-csúcstartója Scserbakov és a világ legjobb dobóatlétanője, a súlylökés világcsúcstartója, Zibina. Ebből láthatjuk, hogy ezek az iskolák jól működnek és biztosítják az utánpótlást. Magától értetődően a válogatott csapat tagjairól még nagyobb és fokozottabb mérvű a gondoskodás. A szovjet atlétika fellendülésének további titka a szakszerűen képzett edzői kar. Ennek a kiválóan képzett edzői karnak a munkáját az Állami Edzők Tanácsa igazgatja, amely szervevánosságra hozzák a világ legjobb atlétáinak technikájáról készült filmfelvételeket. (Nielsen, O'Brien, Gordien, Hopkins, Stanfield, Zátopek, Consolini stb.) A szovjet edzők szorosan együttműködnek a sportorvossal, akinek tanácsát minden orvosi.kérdésben kikérik. Külön meg kell emlékezni a szovjet edzők magas erkölcsi színvonaláról. Olyan egészségtelen jelenségek, amelyek nálunk napirenden voltak, a Szovjetunióban ismeretlenek. A szovjet edző állandóan képezi magát és a megszerzett ismereteket tovább adja tanítványainak, illetve edzőtársának. A Szovjetunióban az atlétikai edzők között a szakmái féltékenységnek nyoma sincs s egymással legjobb barátságban élnek. A szovjet edző azonban nemcsak edzőtársának, hanem a gondjaira bízott versenyzőnek is barátja, hiszen csak így ismerheti meg az illető magánéletét, amely egyik előfeltétele a jó edzői munkának. Természetesen ehhez szükséges az is, hogy egy-egy edzőnek csak néhány atléta legyen a gondjaira bízva. Nagy eredményeiknek további titka az, hogy nemcsak az első hely megszerzését tartják fontosnak. Ennek szép példáját láttuk Kucnál, aki már több év óta állandóan nagyon erős iramot diktált hosszútávfutő versenye alkalmával, amit azután nem bírt ki és sok csalódás érte. A sok kudarc ellenére azonban továbbra is ragaszkodott az eddig be nem vált taktikájához, aminek azután mégiscsak meglett az eredménye, mivel fántisztikus új világi csúcsokkal lepte meg a világ sportközönségét. A szovjet atlétanők edzésük alkalmával mindig szemelőtt tartják a sokoldalúság elvét, mert tudják, hogy nagy eredmények eléréséhez sokoldalúan képzett harmonikusan fejlett test szükséges. Az aktív pihenés jótékony hatását különösen kedvezően ki tudják használni a test fokozottabb megerősítésére. A szovjet atlétanők a kemény munka hívei és az ún. „vatta" edzészetnek a munkája tudományos alapó- rendszer teljesen ismeretlen előttük, kon fofyik. Emellett tanulmányozzák a világ valamennyi számottevő atlétájának mozgását, edzéstervét, életkörülményeit stb. Szaklapjaikban nyilAz elmondottak alapján megérthetjük, hogy a Szovjetunió női atlétikája miért harcolta ki magának ily rövid időn belüj a világelsőséget. Tonomarjeva, Golubnicsaja, Zibina