Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-26 / 207. szám, csütörtök

Az SZKP küldöttsége Párizsban Párizs, július 24. (ČTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tagjai, akik részt vettek a Francia Kommunista Párt XIV. kongreszszusán: M. A. Szuszlov, az SZKP KB elnökségének tagja és titkára, A. I. Kiricsénko, az SZKP KB elnökségének tagja, B. N. Ponomarenko, az SZKP KB tagja az ismeretlen katona sírján „A Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselőinek csoportjától" felirattal koszorút helyeztek el. A szovjet küldöttség tagjai találkoztak Edennel és LSoyddal London, július 24. (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének tagjai J. A. Furcevának, a Szovjetunió törvényjavaslati bizottsága tagjának vezetésével július 24-én találkoztak A. Eden, Nagy-Britannia miniszterelnökével és S. Lloyd külügyminiszterrel. A szovjet küldöttséget J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete kísérte. A francia kormány felvetette a bizalmi kérdést Párizs, (ČTK) — G. Mollet francia miniszterelnök július 23-án közvetlenül éjfél előtt a nemzetgyűlésben, amely ugyanaznap megkezdte a kormány pénzügyi és gazdasági politikájának vitáját, felvetette a bizalmi kérdést az utólagos nem katonai költségvetési tételek megtárgyalásával kapcsolatban. A kormány a bizalmi kérdés felvetésével el akarja érni a közlekedési adó felemelésének jóváhagyását. Ezt a kormányjavaslatot a nemzetgyűlés már jóváhagyta. A Köztársasági Tanács azonban megjegyzésekkel viszszaküldte. A nemzetgyűlés a bizalmi kérdés megtárgyalása után július 26-án megkezdi az utólagos katonai költségvetés vitáját, amelynek során állást foglal a kormánynak a jövedelmi adó emelésére vonatkozó javaslatával szemben, amellyel fedezni akarják az algériai háború kiadásait. Ezáltal a vita a kormány algériai politikáját is érinti. Előre várható, hogy a miniszterelnök e pont megvitatásánál felveti a bizalmi kérdést. Közös kambodzsai és jugoszláv nyilatkozat Belgrád, (ČTK) — A Kambodzsai Királyság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányainak képviselői közötti tanácskozásról közös közleményt adtak d Belgrádban. A közlemény rámutat, mindkét részvevő fél képviselői megelégedéssel vették tudomásul, hogy a két ország között rendszeres diplomáciai kapcsolatok létesültek és kifejezték azon reményüket, hogy a kölcsönös kapcsolatok továbbra is kedvezően fognak fejlődni. Mindkét fél úgy véli, hogy az Indokínára vonatkozó genfi egyezmények betartása Kambodzsa által fontos hozzájárulást jelent a világ e területe békéjének megőrzéséhez. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya teljes mértékben egyetért a genfi értekezlet határozatával, amely tiszteletben tartja Kambodzsa függetlenségét, fzuverenitasát, egységét és terüieti sérthetetlenségét. Mindkét fél azt a nézetet vallja, hogy a világ tömbökre való osztása izélyes a világbékére nézve és akailyt képez a népek közötti kölcsönös megértés és közeledés elérésére, ami mindkét ország külpolitikája fő céljainak egyike. A nyilatkozat a továbbiakban kifejezi mindkét részről azt a szilárd meggyőződést, hogy az aktív békés együttélés politikája, amelyet mindkét ország kormánya folytat, hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok megerősítéséhez ŕs a világbéke megőrzéséhez. Mindkét kormány hangsúlyozza hűségét az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek irányában. U Nu meglátogatja Indiát és Ceylont Rangún, (ČTK) — Az Üj Kína sajtóiroda tudósítása szerint Burma kormánya július 23-i ülésén elhatározta, hogy U Nu, a Fasisztaellenes Népi Szabadságliga elnöke vezeti majd azt a burmai küldöttséget, amely augusztusban a Buddha-ünnepek alkalmából meglátogatja Indiát és Ceylont. A küldöttség tagjai a burmai miniszterekből kerülnek ki. Irán miniszterelnöke a szovjet-iráni kapcsolatokról Teherán, július 24. (ČTK). — Hoszejn Ala, Irán miniszterelnöke az Ettelaat tudósítójának, interjút adott, amelynek során választ adott arra a kérdésre, milyen eredményt hozott az iráni sah szovjetunióbeli látogatása. Hoszejn Ala a többi körött ezt mondotta: „Ügy vélem, hogy a sah szovjetunióbeli látogatása lehetővé teszi, hogy e két ország közötti kereskedelem helyes irányban fejlőd'ön úgy, ahogy ezt mindkét orszán népének érdekei megkívánják. Remélem, hogy a közelgő tanácskozások meghozzák a kívánt eredményeket." „Politikai kapcsolataink a Szovjetunióval — folytatta Hoszejn — a kölcsönös tiszteleten és az ENSZ alapokmányain alapulnak." Az iráni miniszterelnök nyilatkozatának befejező részében rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Irán közötti határvonal kiigazító munkálatai megnyugtatóan haladnak és befejezés I előtt állnak. * Németország Kommunista Pártja a hadkötelezettség bevezetéséről Düsseldorf, július 24. (ČTK). — Németország Kommunista Pártjának elnöksége nyilatkozatot adott ki az általános hadkötelezettségnek Nyugat-Németországban való bevezetéséről, amelyben azt a követelést hangsúlyozza, hogy mindkét munkáspárt és a szakszervezetek kössenek egyezséget parlamenti és parlamenten kívüli téren, és tegyenek meg mindent a hadkötelezettségről szóló törvény meghiúsításáért. A nyilatkozat rámutat továbbá arra, hogy e törvény visszavonását csak a munkásoszt; v és a nemzet érheti el a militarizmus elleni harcban, és hogy kötelezettséget kell érezniök az ifjúság védelméért. A további követelmény a hadkötelezettség valamennyi ellenzőinek összefogása, hogy őiszre meghiúsítsák az 1937. évfolyam, 90 000 fiatalember behívását, és hogy ne foganatosíthassanak további intézkedéseket a hadkötelezettség megvalósításáért az új parlamenti választások előtt. Görögország elítéli Nagy-Britannia és Törökország állásfoglalását Ciprus sziget kérdésében Az ENSZ-ben levő görög küldöttség levelet intézett Hammarskjöld főtitkárhoz, melyben rámutat, hogy Anglia és Törökország állásfoglalása Ciprus izigetének kérdésében „veszélyezteti a világbékét és egyáltalán nem tartja tiszteletben az ENSZ alapokmányának elveit". A levél hangsúlyozza, hogy . Görögország, sem pedig Ciprus lakossága „soha sem fogadja el a brit-török diktátumot." A görög küldöttség levelével egyidőben a cinrusi vá sok és községek görög polgármesterei és városi tanácsainak tagjai is levelet intéztek Hammarskjöldhöz A levél hangsúlyozza, hogy a ciprusiak mindaddig nem vesznek réz t a sziget politikai jövőjéről folyó -regbeszéléseken, míg Makariosz érsek száműzetésben van. OJ S 20 1956. július 26. A szovjet észak „selyme' A Szovjetunió északi részében, a nagy lucki körzetben termett lent „selyemnek" nevezik. Az idén minden jel szerint nagyon jó termés ígérkezik ebből az értékes növényből. Az ültetvények már elérték a 100—115 cm magasságot. Ezt a jó termést a vetés példás gondozásával és a tökéletes agrotechnikával érték el. A kolhozok és a GTA-ák már készülődnek a terménybetakarításra. Számos kolhoz már előkészítette a gépeket a len kicsépelésére és szárítására. Felkészülnek az új termés befogadására a lendolgozó üzemek is. Ezek az üzemek a legkorszerűbb be rendezésekkel vannak ellátva. Tizenegy üzemben már műhelyeket rendeznek be a lenszárak ipari feldolgozására és a len cséplésére. Ez lehetővé teszi, hogy az üzemek eddiginél na gyobb mértékben vegyenek át lent a kolhozoktól, közvetlenül a földekről, ami megkönnyíti a lentermelők munkáját és megakadályozza a betakarításnál keletkező veszteségeket. \ KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓNK * EGY HÉT A NAGYVILÁGBAN * * A

z elmúlt hét, ha nem is hozott a világpolitikában különösebb változásokat, újra bebizonyította, hogy a Szovjetunió fáradhatatlanul tovább harcol a nemzetközi feszültség csökkentéséért, újabb és újabb kezdeményezéssel, szívós akarattal törekszik a vitás kérdések megoldására, a tartós béke megszilárdítására. Sajnos, a nyugati hatalmak csökönyössége a legőszintébb szándékot is zátonyra juttatja. Ezt legszemléltetöbben az utóbbi események közül az ENSZ leszerelési bizottsága bizonyítja. A Nyugat nem a megoldáson, hanem kibúvókon töri a fejét A világ közvéleménye feszült érdeklődéssel figyelte a leszerelési bizottság munkáját, amely két héten át ülésezett New Yorkban. Sajnos, az eredmények, mint már annyiszor, most is elmaradtak és az elhangzott javaslatokat újra az ősszel összeülő albizottság elé utalják. Az albizottság a leszerelési bizottságtól, a leszerelési bizottság pedig az albizottságtól várja a megoldást. De ez csak látszat. A valóság az, hogy a nyugati hatalmak nem akarják a megegyezést. Amint a Szovjetunió elfogadja javaslataikat, ők nyomban megmásítják azokat. A szovjet politika türelmessége és a megegyezés elérésére irányuló becsületes szándéka annyira sarokba szorította a nyugatiakat, hogy további elodázásra egyetlen lehetőség maradt: a bizottságtól az albizottságig és vissza tologatni az ügyet. A Szovjetunió ugyanis, hogy a holtpontról kimozdítsa a tárgyalásokat, a leszerelés minden formáját elfogadja: akár a szokásos feyvereket csökkentik előbb, akár az atomfegyvereket tiltják be, akár mindkettőt egyszerre. A legutolsó ülésen még az előzőleg a nagyhatalmaknak javasolt hadsereglétszám jelentős felemelésébe is belement, de ez sem elég a megegyezéshez. A nyugati hatalmak egyetlen ponthoz ragaszkodnak görcsösen. Az Eisenhovver elnök javasolta légiellenőrzéshez, a szabad légifényképezéshez. Azt azonban tudják, hogy a Szovjetunió ebbe nem egyezhet bele, mert mint a legutóbbi idők eseményei igazolják (pl. amerikai légiprovokációk), az „ellenőrzésnek" ez a formája nem békét, hanem bizalmatlanságot és fegyverkezési versenyt idéz elő. Az ellenőrzésnek egyetlen biztos formája van, mégpedig a fontos vasúti és közlekedési csomópontok pontos ellenőrzése, amit a Szovjetunió javasol. Míg a leszerelési bizottság New Yorkban tárgyalt, az amerikai hadsereg a Bikini-szigeteken újabb hidrogénfegyverfajtákkal kísérletezett. És Amerikában több városban légiriadó próbagyakorlatokat hajtottak végre. Az amerikai lapok sokkal többet foglalkoztak ezzel, mint a leszerelési bizottság munkájával. Aki őszintén akarja a békét, az más úton jár. A világ közvéleményét nem tévesztheti meg Dulles és más nyugati • politikusok hangzatos szavai. A népek tettekben mérik le a szándék őszinteségét és a nyugati hatalmaknál éppen a tettek hiányzanak, amit legjobban az a tény igazol, hogy tíz év alatt még az első lépéseket sem tették meg. Sepilov szovjet külügyminiszter a Legfelső Tanács ülésén nyilvánosságra hozott felhívása, hogy a nagyhatalmak egyezzenek meg a további atomfegyver-kísérletek teljes eltiltásában, sem talált visszhangra i címzetteknél. Eden alsóházi beszédében is csak a kísérletek esetleges korlátozását tartja reálisnak. Míg a Nyugat vezetői újabb kibúvókon törik fejüket, a világ közvéleményének követelése egyre erősödik és egyre nehezebb elterelni a figyelmet arról, hogy ki áll a leszerelés útjában. A világpolitikai változások az elkövetkező időben minden bizonnyal előrelendítik majd a leszerelés ügyét is. Hidegháborús sziget a nemzetközi feszültség enyhülésének • légkörében Az utolsó hetek egyik jelentős eseménye az NDK kormányküldöttségének moszkvai tárgyalásai, amelyek jelentős eredményeket hoztak. Elég megemlíteni a Németországban állomásozó csapatok fenntartási költségének felére csökkentését (1600 millióról 800 millióra), a kulturális és gazdasági kapcsolatok elmélyítését (a Szovjetunió segítséget nyújt egy 100 000 KW-os atorrwillanymü építésében), a két kormány felhívta a nyugati hatalmakat, hogy csökkentsék ők is nyugat-németországi megszálló csapataik létszámát, mint azt a Szovjetunió tette az NDK-ban. A tárgyalások valódi eredménye azonban az. hogy elősegítette Németország békés egyesítésének bonyolult folyamatát. Miben rejlik ez a segítség ? Elsősorban gazdaságilag megszilárdítja az NDK-át és ez legdöntőbb jelentősége. A Teíegraph című nyugatnémet lap így ír: „Minél erősebb lesz a keletnémet állam, annál nagyobb nemzetközi tekintélyre tesz szert és az NSZK annál inkább tárgyalásokra kényszerül az NDK-val." Times pedig attól tart, hogy a szovjet fegyveres erők kivonása és a megszállási költségek felére csökkentése még gyorsítani fogja Nyugat- Németországban azt az erjedési folyamatot, amely Adenauer hatalmát gyöngíti. A hadkötelezettségi törvény elfogadásával a Szövetségi Köztársaságban egyre növekszik az elégedetlenség. A napokban Adenauer egyik minisztere már az Aussenpolitik című lapban élesen bírálta a kancellár politikáját a keleti országokkal szemben. Az Adenauer-ellenes hangulatnak ez elég szemléltető fokmérője. A hidegháború híve azonban makacsul kitart álláspontja mellett: Németország békés egyesítéséről ő nem tárgyal az NDK-val. Nem és nem. Dél-Vietnam Adenauerje Önkéntelenül kínálkozik a hasonlat. Dél-Vietnamnak is van egy adenauertípusú hidegháborús lovagja: Ngo Dinh Diem. Lehet, hogy sok mindenben eltérnek egymástól, de országaik egyesítésének elszabotálásában, a feszültség szításában és az amerikaiak kiszolgálásában egyek. Annyira egyek, mint az egyforma uniformisba bújtatott lakájok. Az elmúlt héten lejárt a genfi egyezmények által kitűzött időpont, ameddig Vietnamban szabad választásokat kellett volna tartani az ország egyesítésére. Ngo Dinh Diem azonban nem hajlandó a demokratikus Vietnammal még csak tárgyalásokat sem kezdeni. Ö nem egyesíteni akarja az országot, hanem „felszabadítani Észak-Vietnamot" amerikai fegyverekkel. Lehet, hogy Adenauer is gondol ilyesmire, de egyelőre csak az új Wehrmacht tisztjeit meri megpendíteni! A Vietnami Demokratikus Köztársaság a tanácskozások megkezdését, majd egy újabtj genfi konferencia öszszehívását kéri. A Szovjetunió ez ügyben szintén jegyzéket intézett Angliához. A megoldásnak azonban itt is van egy nagy akadálya, mégpedig az USA, mert tudja, hogy egy -demokratikus Vietnam nem tűrné meg területén az idegen katonai támaszpontokat. A brioni szálka Tatabánya a magyar bányászok korszerű városa Már megszoktuk, hogy az imperialisták szemében szálka az, ha a béke erői összefognak. Emlékszünk még a bandungi értekezletre, a szovjet államférfiak indiai látogatására, Tito elvtárs szovjetunióbeli útjára és sok más eseményre. A nyugati reakció előbb lenéző mosollyal fogadta, de a dühös kirohanás is ritkán maradt el. Így volt ez a brioni találkezóval kapcsolatban is, ahol Tito, Nasszer és Nehru találkozott, hogy megvitassák az időszerű nemzetközi helyzetet, a közös nyilatkozat 13 pontjában rögzítették áláspontjukat. Mi az, ami annyira sértette egyes nyugati politikusok, politikai megfigyelők önérzetét? Talán az, hogy a 13 pontnak egyetlen mondata sincs, amely a nyugati politikát helyeselné, inkább a Szovjet-i unió nézeteire emlékeztetnek. .Elég példaként megemlíteni az országok vezetőinek személyes kapcsolatait, a kollektív biztonságot, a leszerelést, a kísérleti atomrobbantások megszüntetését, Kína törvényes'jogainak elismerését s az algériai béke megteremtését követelő pontokat. Nem véletlen ez. Aki ma a világon akarja a békét, azt feltétlenül ezek a kérdések ingatják és ezek megoldására törekszik. A szovjet politika így tágul a békeszerető emberiség álláspontjává, s akik a túlsó parton állnak. elkeseredetten látják ezt. A Wall Street Journal ezért fakadt ki sértően és azt veti a brioni találkozó részvevőinek szemére, hogy a világ három igen elmaradott országa inkább a saját belső ügyeit rendezné, minthogy „a világ állapota miatt aggódik." A Hindustan Standard így adja meg a választ: „Dulles és azok a szenátorok, akik azt követelik, hogy Jugoszlávia, Egyiptom és India ne kapjon egy cent kölcsönt se, aligha lesznek elégedettek és dühöngeni fognak, ha megtudják, hogy Titónak, Nasszernak és Nehrunak azonos az álláspontja — nem vesznek részt a nagyhatalmak . tömbjeiben", majd hozzáteszi „A hi' degháború szítóinak nem igen tetszik, ami Brioniban történt, de elnyeri azoknak a nemzeteknek szimpátiáját, akik meg akarnak szabadulni a háború rémétől és a hidegháborútól." A nyugat már Egyiptomnak ki is fejezte nemtetszését, amikor az asszuáni gát építéséhez ígért kölcsönt lemondta. De úgy látszik a hatás nem kedvez a „diplomáciai húzásnak", mert Nasszer egyiptomi elnök kijelentette, hogy az asszuáni gátat így is felépítik és nem ok nélkül hozzátette: „Nem engedjük meg a imperializmusnak és senki másnak, hogy rajtunk uralkodjon. Nem engedjük, hogy minket a dollár hatalma uraljon. A -22 milliós Egyiptom teljes erejével ellenáll minden idegen politikai, katonai és gazdasági beavatkozási kísérletnek." Tatabánya a bányászok városa a legszemléltetőbb bizonyítéka annak a gondoskodásnak, amelyet a párt és a kormány a Magyar Népköztársaságban a bányászokkal szemben tanúsít. Képünkön az 1949—50-ben épült új lakóházak láthatók, amelyeket zöld fák és parkok öveznek A nemzetközi munkásmozgalom győzelme A Francia Kommunista Párt kongresszusa jelentős eseménye a nemzetközi munkásmozgalomnak. A kongresszus teljes mértékben helyeselte az SZKP XX. kongresszusának irányvonalát és a szocializmushoz vezető francia utat a baloldali erők egységfrontjában jelölte meg. A nyugati burzsoá körök számításai tehát, hogy éket vernek az egyes országok kommunista és munkáspártjai közé, és főleg, hogy elszigetelik a Szovjetunió Kommunista Pártjától — kudarcot vallottak. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága is kiállt az SZKP XX. kongresszusának határozatai mellett. A Magyar Dolgozók Pártjában történt változások is a párt egységének és fegyelmének megszilárdulását eredményezik. Bulganyin elvtárs Varsóban Lengyelország újjászületésének évfordulóján így foglalta össze a nemzetközi munkásosztály előtt álló feladatokat: „A kommunista és munkáspártok egyik legfontosabb feladata: elszánt harc a marxista-leninista tanítások tisztaságáért, az opportunista ingadozás leküzdéséért, tulajdon soraik eszmei és szervezeti megszilárdításáért." • SZŰCS BÉLA