Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-25 / 206. szám, szerda

A szocialista verseny új sikereiért Minden emberben megvan az a veleszületett tulajdonság, hogy szeret a munkában kitűnni, nagyobb eredményeket akar elérni, mint mások. A természetnek ez a sajátossága nagyobb teljesítmények elérésére sarkallja az embert, aki keresi a munka megjavításának módozatait, a több és jobb minőségű termelés lehetőségeit, a gazdaságosságot, az időmegtakarítást. Ezt látjuk az üzemek és bányák munkahelyein, a földeken s az országépítés csaknem valamennyi szakaszán. Dolgozóink ezrei tisztában vannak a szocialista verseny óriási jelentőségével. Üzemek, munkacsoportok, egyének állanak versenyben egymással, hogy elsők legyenek, hogy fokozzák munkasikereiket. A Tatrasvit, a krompachi MEZ, a kézsmarki lenfeldolgozó üzem, a királyhelmeci és szepsi szövetkezetek vagy a tőketerebesi élelmiszeripari kombinát dolgozói a szebb eredmények, a nagyobb terméshozam eléréséért versengenek. A rozsnyói Mária Bányában a pártszervezet Kulcsár Jánost bízta meg az agitátori tevékenységgel. Kulcsár elvtárs tagjelöltje a pártnak. Agitátori tevékenységét elsősorban a szocialista verseny elmélyítésére irányítja. Először csapatának vezetőjét, Lucska Józsefet győzte meg a verseny szükségességéről, s arról, hogy versenyre kell kihívniok Gorcsik Jótsef kollektíváját. Gorcsikék ugyanis az első negyedévben 28 százalékkal szárnyalták túl fejtési tervüket. Azóta is kiváló eredménnyel dolgoznak. A verseny megindulását nagy vita előzte meg. A bányászok legjobbjaival kellett küzdeni az elsőségért. Eleinte kilátástalannak látszott ez a versengés. Gorcsik elvtárs csapata ugyanis rakodógéppel dolgozott, míg Lucskáék készletre való fejtéssel. De Kulcsár kitartott állítása mellett, hogy ők ezzel a módszerrel ugyancsak nagyon jó eredményeket érhetnek el, csak elhatározás és akarat kell hozzá. S azóta a két bányászcsapat versenyben áll egymással az elsőségért. Természetes, hogy ez a versengés jó munkasikereket eredményez mindkét csapat számára a terv teljesítésében. De Kulcsár elvtárs nemcsak a munkateljesítmények fokozásának érdekében agitál. Ügyel bányásztársai egészségére is, figyelmét nem kerüli ki a munkahelyek egészségvédelmi berendezése sem. Üzemi és falusi pártszervezeteinknek sok jó agitátora végez meggyőző munkát a szocialista verseny elmélyítése, gyorsabb fejlődése érdekében. Sok szépet és újat olvastunk erről az üzemek faliújságjain, gyorshíradóin, az újságokban. Megismertük sok kiváló dolgozónk munkamódszereit, munkasikereit, anyagi előnyeit. Ezt kell tudatosítani és elmélyíteni jó agitációs munkával mindenütt, ahol ezt eddig elhanyagolták. Miért halad lassan a szövetkezeti mozgalom a prešovi kerületben A mezőgazdaság kollektivizálása terén ez év eleje óta ha nem is kimagasló, de jelentős eredményeket értek el a prešovi kerületben. A tavasz folyamán 17 új szüvetkezat és 7 előkészítő bizottság alakult. A legszebb eredményt a nagymihályi járás érte el 6 új szövetkezet alakításával. Üj szövetkezet alakult Nacina Vesen, Šamudovcén, Abarán, Klokočovcén, Starán és Markovcén. Az első helyen áll az új szövetkezetek között az abarai, ahol megalapozták a közös állattenyésztést. A tagság a helyi pártszervezettel és a HNB 'agjaival karöltve további földművesek megnyerésén fáradozik. A nagymihályi járásban ez az eredmény az alapos meggyőző munkánakköszönhető. A JNB a legjobb dolgozóit küld'

e falura a helyi funkcionárusok segítségére. A helyi pártszervezetek és a HNB tagjai lelkesedéssel végezték a felvilágosító és meggyőző munkát minél több földműves megnyerésére. Munkájuk nem volt eredménytelen. A nagymihályi járásban minden remény megvan további tagok megnyerésére és újabb szövetkezetek alakítására. Más a helyzet a szobráni, varannói és nagykaposi járásban. Az eperjesi kerületnek ezek a legtermékenyebb járásai és mégis nagyon lassan halad a szövetkezetek alakítása. Az okok különfélék, eredetük azonban mindenhol egy. Nem biztosítják a felső szervek határozatait. Egyes járásokban nem dolgozták fel a KNB határozatait, nem vették figyelembe a helyi viszonyokat s nem indultakkonkrét tervvel a feladatok megvalósítására. Maguk a JNB dolgozói nem képesek a párt és a kormány cé'kitüzéseit érvényre juttatni a falun. Nem irányítják és nem vezetik kellően a falusi dolgozókat azon az úton, ahogyan azt szocialista társadalmunk felépítése megkívánja. Ebből kifolyólag gyenge és kifogásolható a helyi nemzeti bizottságok munkája HWHWMMM

II

HMtM

MI

MII

MMWM

Ut

WWM Fejési tervüket októberig akarják teljesíteni Negyvenöt vagón széna nem csekélység évelő takarmányból. Ilyen termés még soha nem volt a felsőszeli határban. A szövetkezet egyes állatgondozói a bőséges takarmányalap láttára kötelezettséget vállaltak, hogy egész évi fejési tervüket októberig teljesítik. A szövetkezeti tagok elhatározták, hogy gazdaságosan' fognak bánni a takarmánnyal. Betakarításkor a takarmányt lemérték és csak aztán rakták kazlakba. A téli hónapokban a takarmányt az egyes álattenyésztő csoportoknak normák szerint fogják kiosztani. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta is. Ez a hiányosság ig^n nagy mércékben nyilvánul meg a nagykaposi járásban, ahol a látszat az, hogy a HNB funkcionáriusai 1 fékezői sok esetben a kollektivizálásnak. \ sikertelenséget a nagykaposi JNB dolgozóinak számlájára is lehet írni. A JNB nyolcvan agitátora közül ötvennek a hozzátartozói ellene vannak a szövetkezésnek. így azután érthető, ha ezek eredménytelen munkát végeznek a falvakon. Sőt mi több, a parasztok azzal küldik el őket, hogy előbb a saját szüleiket, hozzátartozóikat győzzék meg, aztán őket. Mindebből az tűnik ki, hogy ezek az elvtársak maguk sincsenek tisztában a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel. Igen fontos az is, hogy a meglévő szövetkezetekkel többet tőrődjnnek s olyan színvonalra emeljék őket, amely a leghathatósabb propaganda volna a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. (—ki—) Kicsire nem nézünk „Kicsire nem nézünk!" — vigasz-, táljuk magunkat a naponta előforduló apró bosszúságok láttára, — pedig hát jaj, dehogy is nem nézünk. Éppen ezek a kicsiségek keserítik el életünket. Igenis, nézzünk csak a kicsiségekre is, forduljunk nyíltan szembe a legapróbbnak látszó visszásságokkal, mert nem a kavicsoktól lyukad ki a kerékpár gumija, — hanem a porban megbújó apró szegecskéktöl' íme mutatóban egy-két ilyen szögecske: * * * Azt mondja minap a feleségem, — ugorj be fiam a városba, hozz egy kis kenőszappant. — Hány darabot? — kérdezem fanyalogva. mert sohase szerettem pipere-dolqokba ütni az orromat. — Ügyan, ne légy már olyan mafla, — förmed rám az asszony — tudhatnád már, hogy mosásra, meg konyhakő tisztítására használjuk a kenőszappant. Üvegben kell azt hozni, egy befőttes üveggel hetekre elegendő! Nem okoskodtam tovább. — Mentem, mentem, mendegéltem, a Csehszlovák Hadsereg utcáról a Kórház utcára, a Kórház utcáról a Sztálin térre, még az illatszertárakba is beszégyentelenkedtem, a kenőszappannak azonban mindenütt nyomaveszett. Így érkeztem el végül a Ventúr utcára, a 16 szám alatti tisztítószer-szaküzletbe. — Van kérem kenőszappan? — így én. — Mennyit akar? — úgy a kiszolgálónő. — Öh, akár egy egész befőttesüveggel! — — Sajnos, annyit nem adhatunk, — sistergett le ekkor derült lelkembe a kisasszony zord szava, — csak régi csomagolású áru van, ezeket nem lehet veszteség nélkül szétméricsgéini. Vegyen 10 vagy ötven kilós csomaggal, elkél az a háznál! A háznál nem kelt. volna el ennyi. A lépcsőház, a járda, meg az utca felmosása nem a mi feladatunk, kenőszappan-raktárt pedig nem épített lakásomhoz az építész. így történt aztán, hogy fejmosássá változott nálunk a ruhamosás! * * * Apró kis hírt olvastam minap az újságban. Arról szólt a hír, hogy a téglamezei strand ez idén megnyílt új vendéglője ennyi meg ennyi hűsítőitalt árusított ennyi meg ennyi idő alatt. Az

u is szerettük volna megtudni hogy nagyforgalmú vasárnapokon miért kell kikapkodni a pincérek kezéből a hűsítő italokat, miért kap egy ötszemélyes asztaltársaság vedkor. 5 kanalat, két kést és egy villát és miért ehet csak az a vendég levest, aki előzőleg kilopja vagy kiverekedi magának a konyhából a levesestányért? Elvégre gyönyörű' strandfürdőnkön ma már külföldiek is gyakran megfordulnak, ezek pedig nemigen értik meg, hogy — kicsire nem nézünk! Neumann János KELLEMES ÜDÜLÉST Mindenki azt hitte róluk, hogy új házasok (pedig már hét éve együtt vannak) olyan fiatalok, mosolygósak, jókedélyüek voltak. Kociszki, a férj magas, jóvágású, komoly fiatalember, a felesége rokonszenves, kedves fiatalasszony. Fiatalok — boldogok. Gondtalanul töltenek 14 napot a tátralomnici MORAVA üdülőben. Komáromból jöttek. A Steiner Gábor hajógyárban dolgoznak mindketten. A férj vizsgázott villanyszerelő, technikus, a fiatalasszony pedig a konstrukciós osztályon dolgozik. Az aszszony, akit odahaza egyébként csak „Babi"-nak becéznek, öt éve dolgozik a gyárban. Gutáról származik. Az édesapját elhurcolták a nyilasok, nem tért vissza többé. ... Büszkén mondja, hogy ö kapta a két személyre szóló beutalást az üdülésre jó munkájáért. Nagyon tetszik nekik a Tátra, nem tudnak betelni szépségeivel. Séták, kirándulások, túrák, napozás, stb. Az örökzöld fenyvesek, harmatos reggelek, csobogó vízesések minden olyan szép, akárcsak a mesében. Na és a hó júliusban, (fenn a csúcson pajkosan gyermekmódra hógolyóztak) ez már igazán csoda a dunamenti ember számára. Megcsodálták a sok szép üdülőtelepet, gyógyintézetet, elegáns szállodát a Tátrában, ahol annakidején a munkás csak hordár, vagy portás minőségben léphette át a küszöböt, Ma pedig több mint háromezer dolgozó váltja egymást minden két-három héten, hogy kipihenje magát s gyönyörködjék a szépségekben, melyekben valaha csak a grófoknak volt részük. — Eleinte bizony bizalmatlankodtunk is. hiszen még sohasem jártunk errefelé, komoly hegyet nem láttunk. De mikor láttuk, hogy valamennyi üdülő magunkfajta ember, beleszoktunk. NaFoto: V. Soštiai. gyon meg vagyunk elégedve. Az elhelyezés, kiszolgálás, élelem kitűnő s a környezet mesés. Örülünk, hogy eljöttünk. — Csak az bosszant, hogy nem á saját autónkkal jöhettünk. T. i. még nem kaptuk meg, habár az árát már kifizettük — mondja szerényen a fiatal férj. — Sebaj, teszi hozzá az asszony — már jövőre autóval megyünk üdülni és Évikét is visszük magunkkal (mert most csak úgy lopva szöktünk meg tőle). Búcsúzunk az „új házasoktól" és szívből kellemes üdülést kívánunk nekik és sokezer nyaraló társuknak idén is, jövőre is. Bartók János, Kassa Apróságok Új-Jókáról Ján Slivka zootechnikus joggal bírálja az újjókai szövetkezet tehénistállójának építését. Ugyanis az Agroprojekt szakemberei nem számoltak a tetővel, a szecskatároló-al és a takarmányelőkészftővel. Pedig ezek is helyet foglalnának el valahol. A sertéshizlalda terve építészeti Szempontból, szakszempontból "nem jó. '

rAz újjókai szövetkezeti tagok köz"s erővel a borjúknak rideg nevelőt építettek. Jól fejlődnek a borjak és gyarapodnak is súlyra, termetre. Ez a borjúnevelő jól bevált. A boriak rideg nevelését Jozef P-'eter gondozó vette a keze ali. Munkáját jól megszervezte s ma az úiiókai szövetkezetben a boriúelhullás ismeretlen fogalom. Jó eredmény mutatkozik a boriúnevelésben A na pi súlygyarapodás 70 dkg. Munkája után Pietcr elvtárs a következő jutalmat kapja: szopósborjŕknál minden 10 kg súlygyarapodás után egy munkaegység Tizenöt elválasztott borjútól 8 kilogramm súlygyarapodásért 1,25 százalék .; munkaegységet kap, mégpedig azért, mert a borjú elválasztás után ..megsínyli-a tejet és lefogy. Az újjókai szövetkezet marhaállománya jó, mert példásan gondozzák. Tudják azt, hogy az állatokat éppen úgy kell gondozni, mint etetni, s hasznot tőlük nem várhatunk rendszeres gondozás nélkül. Klapuch L. Szene. 4% embert kell látni ki ehéz megállapítani, mikor kez0 dődik és mikor végződik dr. Evženie Exnerová bojkovicei körorvos munkanapja. Biztos, hogy reggel hat órakor már rendel, fogadja az első pácienseket. És mihelyt kiürül a váróterem, usgyi nyakába veszi a lábát, pontosabban autóba ül és sorra látogatja körzetének, hét kisebb falunak betegeit. Megkezdődik a mindennapos beteglátogatás. Sokszor vasárnap is. Az orvosnő lelkiismerete igen érzékeny műszer. Csínyján kell bánni vele. Azt akarja, hogy meggyógyuljanak a betegek, egészségesek maradjanak a körzet lakósai. Az éji csendben gyakran szólal meg az új házban a telefon: — Doktor elvtársnő, nagyon kérem, jöjjön azonnal. — Ilyenkor aztán ő is hívja a szolgálatos sofőrt és indul a beteghez. Ő maga mindig szolgálatban van. A

régi Morvaföld gyöngyétől alig pár kilométernyire, a Vláraszoros morva oldalán, igazán vadregényes környezetben terül el Bojkovice. Istenhátamögötti falu volt régen, mint amilyen azelőtt minden járásban akadt* A mi rendszerünkben nincsen elhagyatott hely. Gépipara van és vasút, autóbusz köti össze a járással, kerülettel, országgal, világgal. Ebéd után kerültem a faluba, első utam az orvosi rendelőbe vezetett. A váróban szokás szerint többen türelmesen üldögéltek. Nem akartam elrabolni egy percet sem a rendelésre áft|g>időből. A falusi orvosnő meglepetten" * néz rám, hogy magyar újságíró létemre eljöttem hozzá — a világ végére. — öt órakor látogassam meg a lakásán. Ebben maradtunk. Felhasználom a közbeeső időt, szétnézek a takaros faluban, sok a szép üzlet, no mondom, itt jól élnek az emberek. Megtekintem a helyi várat. Errefelé, Moravské Slovácko földjén, mindenütt akad valami, ami a régi magyar harci betörésekre emlékeztet. Közben a helybeliekkel beszédbe elegyedem. Szóbahozom az orvosnőt, mindenki csak dicséri. Most én lepődöm meg. A városokban hányan szidják, bírálják — bizony néha jogosan is — a fáradtságtól kimerült, ingerült orvosokat. P

ontos vagyok. A rokonszenves fiatal orvosnő barátságosan mosolygó arccal fogad. Kis kerek asztal mellett ülünk. Zamatos törökkávé párolog percek alatt előttünk. Ügy érzem, ez annak a jele, hogy bizalmas vallomásra készül. Pedig én igazán nem gyóntatni jöttem, csak őszinte beszélgetésre. — Hét község tartozik hozzám. Reggel hatkor kezdem meg a rendelést, utána beteglátogatás következik és megint rendelés. Közben telefonon kihívnak a legsürgősebb esetekhez. Persze éjszaka is. Sokat járok gyalog, vonaton, autón. Tudom, szeretnek: az emberek megérzik, hogy én is szeretem őket és segítségükre vagyok. Nemcsak mint orvost, mint embert is becsülnek. Minden gondjukat, örömüket megosztják velem. Jólesően veszi tudomásul, hogy erről már meggyőződtem a faluban. Az egyetem elvégzése után a hodoníni kórházban dolgoztam, onnan kerültem ide 1955. május 15-én. Városban, kórházban inkább maradtam volna, mint a fiatalok általában. Először védekeztem az áthelyezés ellen. De aki hivatásának él, az megtalálja örömét falun is. Milyen elégtétel a páciensekből kiáradó bizalom, hogy jóformán kezdő létemre, amolyan régimódi megbecsült háziorvosuknak tekintenek, aki egyben a családnak jogi, erkölcsi tanácsadója is. Ha szabad így, vulgárisan kifejeznem magam: Exnerová doktornőnek bogara a gyógyítás. És míg isszuk a forró italt, szétnézek a korszerűen berendezett lakásbari és közben arra gondolok, miféle boszorkányság rejlik abban, hogy ejjnek a hivatását páratlan lelkesedéssel ellátó magányos nőnek még a közügyek intézésére is marad ideje! A háztartás munkáját gazdaasszonyom végzi. A faluban részt veszek a nőbizottság munkájában. A csehszlovák nők országos értekezletén az ifjúság nevelésével foglalkozó bizottságba választottak. Örömmel fogadtam ezt a megtiszteltetést, mert iskolaorvos is vagyok, s a szülőkkel és tanítókkal való állandó kapcsolatom következtében gazdag tapasztalatokkal rendelkezem. Az a véleményem, hogy a nevelésnek a családban kell kezdődnie. Ezt hirdetem a szülői szövetség megbeszélésein, előadásain, mert bizony sok szülő szeretné a nevelés gondjait kizárólag az iskolára hárítani. E tévaí nézet ellen helyi viszonylatban úgy küzdünk, hogy a haladószellemű nők, ha a szükség úgy kívánja, meglátogatják a szülőket és elbeszélgetnek velük erről a valóban fontos problémáról. Erőfeszítésünket most még jobban fokozzuk és az eredmények kezdenek mutatkozni. JX őzben megeredt az eső. Pec^ kesen csapódnak vissza a kövér esőcseppek. Exnerová elvtársnő marasztal. Van miről beszélgetni bőven, eleget teszek a marasztalásnak a késő esti vonatlndulásig. — Minden páciensnek más a természete. Az orvosnak ezt ís ki kell tapasztalnia. Egyénileg kel! közelednie a beteghez, akkor találja meg leggyorsabban a betegség kórokozóját. Ne csak a szemét lássa, ha arra panaszkodik, hanem az egész embert és főleg ne számot lásson az orvos az emberben. — Részben már beszéltem tisztségeimről, de foglalkozom még körzetem Vöröskereszt csoportjaival is. Rendszeres tanfolyamokon oktatom az önkéntes jelentkezőket az első segélynyújtásra, orvosi kötésekre, a higiénia elemi követelményeire. Ezek az én legközelebbi munkatársaim, akik segítenek a balesetek elhárításában, ellenőrzik az elárusítóhelyek tisztaságát. Magam tagja vagyok a járási és helyi egészségügyi albizottságnak. Exnerová elvtársnő nem tagja pártunknak. Még nem tagja, de rövidesen azzá lehet és bizonyára azzá Is lesz. Csendben és szerényen, feltünéskeltés nélkül, de annál eredményesebben végzi orvosi hivatását, közben előad, tanít, segít körzete szövetkezeteinek. E!»jtett megjegyzéseiből úgy látom, érzi már, hogy a kommunisták közt a helyé. Az elvtársak már beszélgettek vele, ő pedig most, a XX. kongresszus és pártunk országos konferenciája óta egyre többet olvas, tanul, figyel, figyeli azokat az intézkedéseket, amelyeket pártunk hoz az eddigi fogyatékosságok kiküszöbölésére. — Elődömet nagyon szerették és én arra törekszem, hogy semmiben se maradjak mögötte. Harminc éves vagyok, az emberek többsége azt hiszi, tagja vagyok a pártnak, pedig még csak pártonkívüli kommunista vagyok. Jó Sándor. OJ SZŐ c lm m* ú