Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-23 / 174. szám, szombat

MsmiMm Dús kalászokat ringat a szél a két Duna közén. Gazdag termést várnak a dunaszerdahelyi járás szövetkezetesei is. Imitt-amott már szökül az árpa bajszos kalásza. Közeledik a legnehezebb, de egyben a paraszti munka legörömteljesebb szakasza, az aratás. Szinger Ferenc, a mihályfai szövetkezet elnöke már most látja a hatalmas búza, rozs, árpaföldeken dolgozó kombájnokat, aratőgépeket, a kövér zsákokat, az élettel megrakott raktárakat. — Nagy munkájuk lesz az idén a traktorosoknak meg a .kombájnosokíiak — mondja halkan; mintha éppen csak saját magával társalogna. Olyan a búza^ akár a nád. Erös a szára, telt a kalásza. Nagy munka vár a traktorosbrigádra. Jó felkészültséget követei tőlük. így beszél a vásárúti szövetkezet csoportvezetőnöje Oravecné, így beszél az egyházkarcsai szövetkezet agronómusa is. Bíznak a traktorállomásban. Tőlük, az ő jó felkészültségüktől várják a termés gyors és veszteség nélküli bekatarítását. A traktorátíomáson A futó zápor veszettül paskolja a traktorállomás épületeinek palatetejét. Az udvaron apró víztócsák állnak. Az eső rövid ideig tart aztán előbújik a nap. A műhelyek felől kovácsüllő csengése, vasfűrész jajongása hallatszik. A villanykalapács is beleszól néha a különös zenébe. Lüktet az élet a gépállomáson. Az ember, ahogy hallgatja a zajt, önkéntelenül is egy hatalmas organizmusra gondol, mely él, dolgozik. Minden egyes műhely egy-egy részt képez. Végzi a maga munkáját, de a végső cél mégis csak egy: jól kijavítani a gépeket, mert ez a mércéje a földművesek előtt a traktorállomás segítségének. Ha jól dolgoznak a gépek, dicsérik a traktorállomást, ha rosszul, van mit hallgatniok. A szerdahelyiek persze inkább hallgatják a dicsérő szót, iparkodnak is ezt kiérdemelni. A oéotechni^us 'rodójdban Szamaránszky Károly, a traktorállomás géptechnikusa komolyan nézi az előtte fekvő papírokat. A gépek széthelyezésének tervét nézi még egyszer át. Arcán fáradság nyomai észlelhetők. Nem is csoda, rövid volt az éjszakája. Az aratási terv kidolgozásán fáradozott az elmúlt éjszaka. Egy kis pihenés után most újból átnézi a tervet, nem csúszott-e hiba a sorok, a számok közé Az alacsony termetű, széles vállú géptechnikus, aki mint traktoros kezdett dolgozni a traktorá'Homáson, amikor a sorok végére ér megdörzsölj a szemét és így szól: — A tervnek pontosnak és reálisnak kell lennie. Anélkül úgy járnánk, mint a tengeri hajó iránytű nélkül. Nagy munka vár ránk, igen nagy. Közeledik az aratás. No de csak jöjjön, készenlétben várjuk. A kis ember szavaiból bizakodás csendül. Minden szavának külön súlyt ad. Különösen a „készenlétben vagyunk"-ot mondja úgy, hogy az ember akarata ellenére is ráfigyel. Beszédéből érezni lehet, büszke arra, hogy az öszszies aratógép és kombájn készen várja az aratást. Már az ellenőrzés is megtörtént. Az ellenőrző bizottság sejn talált kifogásolni valót. így akarták ezt a traktoráüomás dolgozói is. Ügyeltek rá, hogy szégyent ne valljanak az ellenőrzésnél, meg aztán a nagy munkában is helyt álljanak becsülettel. — Az idén 10 600 hektáron végezzük el az aratást—folytatja a géptechnikus. Különösen a kombájnokra vár nagy feadat. Még azok a szövetkezetek is, amelyek az elmúlt években idegenkedtek a kombájnoktól, az idén már vetésterületük nagy részét kombájnnal akarják aratni. A múlt évben a dunaszerdahelyi járás szövetkezeteinek kilencven kombájn aratott. Az idén már 118 kombájn fog dolgozni a szövetkezeti földeken. Az említett 10 600 hektárból aratógéppekkel csak 3020 hektárt aratnak. Egyszóval a kombájn egyre nagyobb teret hódít. Szamaránszky Károly elnöke az üzemi pártszervezetnek is. Mint kommunista, mint üzemi pártelnök a traktorállomás kommunistáinak munkájáról így beszél: — A kommunisták példaadó munkájára eddig is nagy szükség volt. A aratás alatt is nagy szükség lesz a példamutatásra. Ezért az üzemi pártbizottság úgy döntött, hogy az arató csoportokba három-négy kommunistát osztonak be. Feladatuk, hogy mindenben példát mutassanak és biztosítsák az aratás gyore és kifogástalan elvégzését. A kov-csmühe'yben Cseng az üllő, dübörög a villanykalapács, izzik a szén a kohókban. Sír, jajong a vas a pörölycsapások alatt. A villanykalapács alá ötven év körüli ember tartja az izzó szikraesőt szóró vasat. Előtte bőrkötény, karján kötélvastagságúra dagadnak az izmok. A súlyos kalapács nyújtja, formálja az ércet mindaddig, amíg ekevas nem lesz belőle. Sárai Fülöp, a barázdás arcú, aki most a „hámoron" dolgozik, a tarlóhántáshoz készíti az ekevasat. Mellette már egész halom készen van. Éppen most gyarapította eggyel az ekevasak számát. Üjabb vasat fog meg szürkére égett fogójával. Helyet csinál neki az izzó szén között, de egy percre sem engedi el. Néha-néha betakargatja szénnel, aztán vár, míg a vas nyújthatóvá válik. Sárai Fülöp már hetedik éve dolgozik a traktorállomáson. Mindenki megbecsüli szorgalmáért, tudásáért. Az ő kezéből még nem került ki selejtmunka. Szépen keres. Elégedett sorsával. Havi keresete 2000—2500 korona között mozog, de volt már eset; amikor 3000 koronát is vitt haza. Két gyermeke van, keresetéből szépen megélnek, sőt... ezeket már ő mondta el, hogy olyan lakást épít; amelyben csak szoba nyolc lesz. A vas már fehéren sziporkázik a szén között. Az öreg kovács kirántja, odaül a hámor mellé, aztán folytatja tovább ott, ahol abbahagyta. A műhelyajtőnál lévő munkapad mellett fiatal, szürkeszemű kovács dolgozik. Kázmér Sándornak hívják. Az aratógépek tartalékkaszáit javítgatja. — Tartalékról is kell gondoskodni — mondja komolyan és tovább üti a hideg vasszegecseket. A lánctalpasok között A kovácsműhely után szinte bántó a tágas műhelyben uralkodó csend. Négy-öt lánctalpas traktor áll szép sorban, egymástól bizonyos távolságban. A traktorok körül olajos, munkaruhás emberek szorgoskodnak. Az egyik masina mellől magas, szinte óriás termetű ember emelkedik fal. — Szente József, a lánctalpas javítőcsoport vezetője vagyok — mutatkozik be. Könyökig olajos kezét ronggyal törölgeti, majd minden kérdezés nélkül tovább folytatja. — Az aratógépek és kombájnok már indulásra készek, most a soronlevő munka a lánctalpasok javítása. Szükség lesz rájuk a tarlóhántásnál, aratás után már az ősz is gyorsan beköszönt. Jön az őszi szántás, jó gépek kellenek ahhoz. Szente József elmondja még azt is, hogy 5400 liter üzemanyagfogyasztás után minden lánctalpas az ő kezei közé kerül, ö és csoportja a lánctalpasok orvosa. Akár „beteg" a gép, akár nem, ámikor a megszabott üzemanyagot elfogyasztja, a javítóműhelybe kerül. Ezzel megelőzik, hogy a gép a túldolgoztatás következtében és a műszaki vizsgálat hiánya miatt komolyabb sérülést szenvedjen. A műhely másik részében a kerekes traktorokat javítják. Ott találjuk Szabó Józsefet is. Arca, deresedő haja elárulja, hogy már túlhaladta ötvenedik életévét. Kezében kalapácsot szorongat. Homlokán egy csepp olaj csillog. Foghíjas szájából rekedten jön a szó. — Kollégámmal, Varga Nándorral az idén hét kombájnt javítottunk meg. Bízom abban, hogy az idén nem lesz panasz a kombájnok munkájára. Átnéztük az utolsó csavarig, nem érhet meglepetés. A II. javítóműhelyben A nap újból elbújt egy hatalmas felhő mögé. Üjból zápor verte végig a traktorállomás udvarát. Pár perc múlva apró tócsák csillogtak az udvaron. akár a mézeskalácsszív közepén a tükör. Percekig zuhogott a zápor, ezért csak az eresz alá lapúlva közelíthettük meg a második számú javítóműhelyt. Utunk a pótkocsik egész sora mellett vezetett el. A pótkocsik most még igen tarka-barkák voltak. Még frissen fehérlenek a deszkák, melyeket a megrongáltak helyére tettek. Nagy szükség lesz a pótkocsikra a gabona szállításánál. No de máris a második számú javítóműhelyben vagyunk. A műhely tágas, világos. Szép sorjában legkorszerűbb gépek láthatók. Egy fiatal és egy idősebb szerelő lentépő-gép javításán dolgoznak. A gép úgyszólván kész is volna már, csak éppen egy rugónak nem talalják a helyét. Ügy látszik, már régen keresik, mert a nagy izgalomban már a verejték is kiverte a homlokukat. A fennmaradó rúgó helyét azonban sehogysem lelik. Az idősebbik szerelő lemondóan sóhajt: — Itt már csak Szamaránszky segíthet. Szamaránszky Károly már ott is van a gép mellett. Nézegeti hol jobbról, hol balról. — Csak nyugalom, mindjárt megoldjuk a rejtélyt — és indult az iroda felé. Vele tartok egészen az Irodáig. Amikor végleg búcsút vettünk, még így szólt: — Bátran megírhatja, hogy készenlétben vagyunk.. Önkéntelenül is az jut eszembe, hogy majd kiderül az aratás folyamán. Szarka István Te' jesítették a szénabegyűjtés tervét A galántai járás EFSZ-ei június 20-án 102 százalékra, Szlovákiában másodiknak teljesítették a szénabeadás tervét. Anyagtakarékosság ľ M

ár sokat írtunk és beszéltünk az anyagtakarékosság nemzetgazdasági jelentőségéről. Sokszor elmondtuk azt is, hogy egyes üzemekben az anyagtakarékosság terén milyen elismerésre méltó eredményeket érnek el. Ilyen értelemben írtunk már a pótori szénbányákról is. A munka jó beosztásával és a munkaidő gazdaságos kihasználásával itt is sok száz korona megtakarítást értek el. Az elért eredmények a legtöbb helyen további eredmények elérésére ösztökélnek mindenkit. Sajnos a legutóbbi ottlétünkkor a pótori üzemben nem tapasztaltuk ezt. Annak ellenére, hogy az anyagmegtakarítás terén az üzemien ma is jelentős eredményeket érnek el, nincs az, hogy az elért eredmények tovább ösztökélnék a dolgozókat, s a lehetőség szerint mindenütt kihasználnák az anyagtakarékosság lehetőségeit. A bányákon például rengeteg faanyag fekszik gazdátlanul, kihasználatlanul. Pedig mennyi érték c használhatatlannak látszó fahulladék! Méteres deszka és talpfadarabok vannak itt. Senki sem szedi őket össze. Ahogy vannak, úgy temetik be az újabb hulladékokkal. Nem kár ez? Ha a deszka és talpfadarabok a bányamunkához már nem megfelelők, tüzelőnek még mindig jók. Miért nem szedik öszsze, miért nem használják fel? Vagy az illetékesek talán úgy gondolkoznak, hogy szénbányákban vagyunk, van <-üzeló elég? (h) Bratislavában felépítik az építészek pane házát A bratislavai Priem6tav nemzeti vállalat meg akarja oldani munkásai elszállásolásának komoly problémáját és ezért elhatározta hogy egy új típusú centralizált panelszállást épít részükre. Az építészek otthonában mintegy 500 fiatal kap kényelmes és korszerű elszállásolást. A vállalat technikai csoportja már kidolgozta a szükséges terveket és javaslatot tett az építkezés berendezésének közvetlenül az építkezés helyén való gyártására Az építészek otthonában összesen 160 négyzetméternyi lakásterület lesz modern felszereléssel, üzemi klubbal, étteremmel játszótérrel és más berendezésekkel ellátva. Az .épület alapjai monolitikus panelből lesznek, melyet bevált keramzit betonból készítenek. A szobák, 2, 3, 5 személy részére készülnek. A panelszállás építését ez év július második felében Bratislavában kezdik meg a Téglamezőn. , A Zseltzi GTÁ jelenti: ARATÁSRA KESZEN! 1952-ben történt meg először a zselízi járásban, hogv az aratást 11 kombájn végezte. 1953-ban már 16 kombájnnal, tavaly pedig már 48 kombájnnal arattak a GTÄ dolgozói és több mint 5 ezer hektárt arattak le. Az idei gazdag termés learatására 100 kombájnt küldenek a földekre. Köztük lesznek az új típusú ACD/400-asok is. Simondel László, a javítóműhely vezetője és munkatársai a kombájnokat a brigádközpontokba való kiküldésük előtt részletesen átvizsgálták és kijavították. EGY AUTÓBUSZ és ami mögötte van R

ozsnyón jártamban így szólított meg egyik ismerősöm: — Jó hogy itt vagy. Legalább megírod, mit csinálnak megint. — Hadd hallom, mi történt? — Történik itt mindig valami... Most azt történt, hogy valakinek az az ötlete támadt, jó lenne az üzemnek egy autóbusz, amelyen kirándulhatnának. — Ez csak nem baj? — Nem, ha olyan könnyű lenne autóbuszt szerezni. Az autóbusz azonban pénzbe kerül, mégpedig sok pénzbe. Nem kevesebb mint 135 ezer koronába. Ennyi pénze meg nincs akárkinek. Nem volt a mi üzemünkben sem. De vannak dolgozók, akik pénzt keresnek. Még pedig sok százan. Ha mindegyiktől elveszünk egy pár koronát, sok lesz belőle. Jut autóbuszra, meg másra is. így gondolkoztak vezetőink és úgy döntöttek, hogy az üzem dolgozóitól lefognak egy műszakot, s az összegyűjtött pénzből megveszik az autóbuszt. Hát ez az. amit meg kell írni. Hogyan lehet autóbuszra ingyen műszakot dolgoztatni? A panasz nyomán elindultam megtudni az igazságot, fényt deríteni arra; kell-e a gömöri bányászoknak a saját pénzükből vett autóbusz, vagy nem? £ műszak végefelé járt az idő és ** én a bányabejárathoz mentem. Műszakváltásnál itt vannak a legtöbben. Az első, akit megszólítok. Nemes Lajos. — Hallom, valamilyen autóbuszt vesztek. — Nem veszünk, már vettünk! Ott áll ni — mutat Nemes Lajos a szerelőműhely felé, ahol egy vadonatúj autóbusz állt. Kíváncsian mentem megnézni az új autóbuszt, amelyről megtudtam, hogy 72 személyes, 135 ezer koronába került és éppen most hozták a gyárból. — Hogyan vettétek? — Ügy, hogy mindenki felajánlotta egy napi fizetését. — Mindenki? — Hát voltak, akik ellenezték, de a legtöbben nem szóltak semmit. — És neked mi a véleményed? — Nekem az, hogy kell az autóbusz. A sajátunk. Oda megyünk vele, ahová akarunk. Jól lesz kirándulni, meg meccsekre járni vele. Nemes Lajos régi és kiváló bányász. A beszélgetés után tudtam meg, hogy jelenleg szakszervezeti vezetőként dolgozik az üzemben. Másokhoz fordulok. Farkas .Lajos fiatal bányász így válaszolt kérdésemre : — Mindig kitalálnak itt valamit. Egyszer ilyen műszak, másszor olyan műszak. Egyszer ilyen gyűjtés, máskor meg olyan gyűjtés! De legjobb hallgatni. Csináljanak, amit akarnak. Egy másik bányász közbeveti: — Hadd csak, jó lesz az autóbusz. Persze hogy kell! így mondja, de hangja bizonytalan. Látom, nem úgy beszél, ahogy érez. Úgy látszik, fél őszinte lenni. Azt hiszi, idegenek előtt mindent jónak kell tartani. ovább megyek, tovább érdeklő' döm. A vélemények különbözők. Egyesek azt mondják, hogy dolgoztak egy külön műszakot, mások azt, hogy nem. Sokan ellenzik, hogy fizetésükből akár egy fiiért is lefogjanak az autóbuszra. Beszéltem olyanokkal is, akiknek semmi véleményük nincs. Nem bánják, ha levonnak egy napot, de ha nem vonnak le, úgy is jó. Határozott választ csak két embertől kaptam. Bakos Jánostól és Ferencsik Jánostól. Mindketten kiváló vájárok. Ferencsik János húszéves bányász és régi párttag. Mindketten határozottan kijelentették: — Mi nem dolgoztunk külön műszakot, és azt sem engedjük, hogy a fizetésünkből akár egy fillért is lefogjanak ... Volt már autóbuszunk, de elvitték az igazgatóságra. így lesz ezzel is. Egy darabig használjuk, aztán viszik azzal a kifogással, hogy most ott van rá szükség. Hát ilyen üzleteket szocialista társadalmunkban nem lehet a dolgozók rovására kötni. Államunk minden lehetőt megad és nincs szükség, hogy az üzem dolgozói a saját pénzükből vegyenek autóbuszt! — És akik dolgoztak, azok önként vállalták a munkát, vagy csak félten ellentmondani? — Az úgy volt, hogy kijöttek a vezetők, és kijelentették, hogy a dolgozók részére autóbuszt vesznek, ha ledolgoznak egy műszakot, vagy felajánlják egynapi keresetüket. Néhányan belementek, néhányan ellenezték, a többiek nem szóltak semmit. Ezzel a kérdés eldöntődött: az autóbuszt megvették. J

egyzetfüzetemben az elhangozott véleményekkel állítottam be az üzemi tanács irodájába, ahol az autóbuszvásárlás ötlete megszületett. Több vezető jelenlétében Szaniszló Pálnak, az üzemi tanács elnökének mondtam el a dolgozóktól hallott véleményeket. Tőle kértem konkrét választ arra is, kié lesz az autóbusz és kitől fognak le egy napi bért? A válasz így hangzott: — Az autóbusz a munkásoké lesz és egy napi bért csak attól fognak le, aki ledolgozott egy külön műszakot vagy beleegyezett a levonásba. így áll tehát a dolog. Az autóbusztulajdonjoga önkéntes .'.részvényesekből" tevődik össze, s a helyzet az, hogy a vezetők mindegyikének, a dolgozók közül sokaknak kell az autóbusz. Sokan vannak, akik ellenzik, a legtöbben pedig nem mondanak véleményt.- Egy napi bérüket azonban ezeknek is levonják: az autóbusz-vásárlás ilyen formáit mi sem helyeselhetjük. Jó, ha van az üzemnek autóbusza, csak az nem jó, hogy azt a munkások pénzéből veszik! K^ indenki tudja, hogyan költse el a • ' pénzét. Tudják a gömöri bányászok is, s ezért bizonyára mindannyian csak örülnének, ha a jövőben nem zaklatnák őket hasonló célból rendezett ingyen műszakokkal, sem különféle gyűjtésekkel — még akkor sem. ha az összegyűlt pénzből autóbuszt vesznek! (b)