Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-14 / 165. szám, csütörtök

A CSKP KB javaslata népgazdaságunk 1956—1960. évi második ötéves tervének irányelveiről (Folytat** a 2. oldalról.) lapítsuk meg, hogy az több mint 60 százalékkal haladja meg az elmúlt öt esztendőben realizált keretet. Mindez egyben meghatározza a beruházási építkezések célkitűzéseinek alapveő jellegét. A beruházások Ssszeségében emelkedik az ipari és mezőgazdasági beruházások részesedése. Kereken négyötödével nőnek a nehézipar alapiparágainak kiépítését szolgáló beruházások (tüzelőanyag, energetika, vegyipar, kohászat, építőanyagipar és vízgazdálkodási építkezések); emellett az eddiginek több mint kétszeresére növeljük a szénipari és energetikai beruházásokat, több mint két és félszeresére a vegyipar beruházásait. Több mint megkétszereződnek a mezőgazdasági beruházások, az egységes földmüvesszövetkezeteknek az állami beruházási terven kivül végrehajtott kiterjedt építkezéseit nem számítva. A beruházási összegeknek ez az összpontosítása az alapvető nemzetgazdasági ágazatok fejlesztésére, lehetővé teszi, hogy már a második ötéves tervben lényegesen kibővítsük a termelési kapacitást. A következő öt esztendőben 55 százalékkal bővítjük ki a villanytelepek teljesítményét, kereken egyhatodával növeljük a kősBénbányák termelését és egynegyedévei * barnaszénbányákét, kétharmadával fokozzuk a nagyolvasztók kapacitását, több mint 40 százalékkal a cementgyárakét. Ugyanakkor további nehézipari üzemek és létesítmények építése, amelyeket a második ötéves tervben kezdünk meg és a harmadik ötéves tervben . fejezünk be, biztosítja a termelési kapacitás további jelentős gyarapítását a harmadik ötéves tervben. A beruházási eszközök összpontosítása, főleg a nehézipar építésére és a népgazdaságunk fejlődésében jelentkező szűk keresztmetszetek kibővítésére kizárja, vagy legalábbis csökkenti annak lehetőségét;, hogy megoldjunk minden más, bármennyire is sürgető problémát, amelynek fontossága nem tagadható, különösen, ha csupán az illető iparág szempontjából vizsgáljuk. Nyíltan be kell ismernünk, hogy a vegyipar óriási fellendülése és a kiépítésére fordított hatalmas összegek ellenére nem vagyunk^ képesek biztosítani a vegyipar olymérvü fejlesztését, amely biztosítaná kellő előnyét bizonyos más iparágakkal szemben ós amely megfelelne a vegyipar egyre növekvő fontosságának a termelési technológia forradalmi változásának és a termelési folyamatok fokozatos kemizálásának időszakában. Le kell szögezni azt :s, hogy nem látjuk a lehetőségét, hogyan fogjunk hozzá ebben az ötéves tervben a könnyűipar egyes ágazataiban a korszerűsítés és rekonstrukció problémájának nagyvonalú megoldásához, bár ezekben az iparágakban is növeljük a beruházások keretét, és bár — csakúgy, mint egész népgazdaságunkban — lényegesen kibővítjük a fő javítások keretét, ami kifejezésre jut majd a gépi berendezések megújításában és néhány esetben hozzájárulhat a berendezések korszerűsítésével kapcsolatos sürgető kérdések részleges megoldásához is. Nem lehetünk elégedettek a lakásés iskolaépítések terén fennálló helyzettel sem, amely nem biztosítja az igények teljes kielégítését, noha lényegesen nagyobb anyagi eszközöket fordítunk lakások és iskolák építésére. Á lakásépítésre fordított összeyek a második ötéves tervben közel kétsaeresükre emelkednek, az iskolaépítésekre szánt anyagi eszközök kerete több mint kétszeresére az előző öt esztendőhöz viszonyítva. Noha világosan látjuk a hibákat, felelős módon nem indítványozhatjuk a beruházások növelését e szakaszokon, sem oly formában, hogy emeljük népgazdaságunk összes beruházásainak keretét, sem pedig oly formában, hogy csökkentsük a nehézipari beruházások összegét. Az első esetben veszélyeztetnénk a terv realitását, a második eshetőség pedig fenyegetné a szénfejtés, energiatermelés és az alapvető nyersanyagok termelésének szükséges gyarapítását, ami korlátozná az egész .népgazdaság fellendülését és kedve "MJen hatással lenne az életszínvonal alakulására is. Annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a tervbövett és végrehajtott beruházások során minéi takarékosabban járjunk el, és fokozott mértékben kell törődnünk a beruházási építkezések eredményességének kérdéseivel is, amelyekre mind ez ideig kevés gondot és figyelmet fordítottunk. Minden, a tervezésnél vagy az építkezés során elért megtakarítás, olcsóbbodás megnyilatkozik majd abban is, hogy azonos összegért több termelési kapacitást állíthatunk üzembe, több lakást, iskolát, népművelési és szociális létesítményt építhetünk Ezzel kapcsolatban különösen hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy naponkénti figyelmet fordítsunk a beruházási építkezés hatásosságát ki-, fejező mútatószámok progresszivitására, részletesen elemezzük minden iparágbán, minden üzemben, minden beruházási építkezés esetében az álló alapok kihasználásának mutatószámait, és keressük értékük megjavításának lehetőségeit. A beruházások hatékonyságának növelésében alapvető jelentőségű, hogy a beruházási építkezéseket következetesen arra rányítsuk, hogy bevezessük a legkorszerűbb technikát, amely lehetővé teszi a nagy munkatermelékenység elérését. A beruházási építkezések irányelveinek tervezete ezt az irányzatot azzal is kifejezésre juttatja, hogy növeli a gépek és gépi berendezések részesedését a beruházások összegében, bár nyíltan beismerjük, hogy nem vagyunk elégedettek a 35 százalékos arányszámmal. A beruházási építkezések nagy feladatai a második ötéves tervben páratlanul állnak gazdaságunk eddigi fejlődésében. Teljesítésük annál nehezebb, mivel a beruházási építkezések ütemének rohamos gyorsulását közvetlenül néhány éves pangás után kell elérnünk', mégpedig már az ötéves terv első esztendeiben, ha azt akarjuk, hogy a beruházási építkezések eredményei biztosítsák az ötéves ter» nagy termelő féladatait. Ez megköveteli, hogy lényegesen megjavítsuk munkánkat, a beruházási építkezések egész vonalán — a beruházásoktól és tervező irodáktól kezdve a gépgyártőkig és építő vállalatokíg. Lényeges javulást kell elérnünk azoknak a tényezőknek a munkájában is, amelyek megelőzik a tulajdonképpeni tervezést, nevezetesen a földtani kutatásban, amelynek lemaradása sok esetben sredendö oka a késedelmes előkészítésnek és az építkezés halogatásának. Különösen nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy lényegesen egyszerűsítsük a beruházási építkezések tervezését és pénzzel való ellátását, valamaint, hogy lényegesen egyszerűsítsük a tervezési és költségvetési dokumentációt, mindenekelőtt határértéken aluli beruházások, lakásépítések, mezőgazdasági és szociális építkezések esetében. E törekvésünk fontos előfeltétele és része lesz, hogy kibővítsük a miniszterek, a főosztályi és vállalati igazgatók, valamint nemzeti bizottságok hatáskörét és felelősségét a beruházási építkezések előkészítésének, jóváhagyásának és végrehajtásának kérdéseiben. Ezeket az intézkedéseket részletesebben ismertetjük az országos konferencia határozati javaslatában és azt várjuk tőlük, hogy messzemenően rugalmasabbá teszik és megyorsítják a beruházási építkezéseket, elősegítik a beruházási építkezések komplexjellegének biztosítását, és végeredményben a költségek lényeges csökkeátésére is vezetnek. A második ötéves tervben népgazdaságunk valamennyi szakaszán előttünk álló igényes feladatok első és legfontosabb előfeltétele az lesz, hogy biztosítsuk a munkatermelékenység lényeges növelését. Az irányelvtervezet, amely az ipari termelés ötven százalékos gyarapítását tűzi ki célul, iparunkban csupán az alkalmazottak létszámának 6,5 százalékos emelésével számol. Ebből világosan látható, hogy az ipari termelés gyarapodását közel 90 százalékban a munkatermelékenység növelésével kell elérnünk. A munkatermelékenység ilyetén fokozódását azonban csak akko. biztosíthatjuk, ha elérjük, hogy a második ötéves tervet az új technika széleskörű alkalmazása, az ipap és az egész nemzetgazdaság műszaki színvonalának lényeges emelése jellemezze. Pártunk e feladat megoldását kulcsfontosságúnak tekinti egész további gazdasági fejlődésünk szempontjából és « feladat szorgos, újító szellemű é? merész megoldása kell, hogy rányomja bélyegét minden igyekezetünkre a második ötéves tervben. Mi a helyzet eddig ? Elsősorban meg kell mondanunk, hogy a múlt években az új technika kérdéseinek távolról sem szentelünk annyi erőfeszítést és figyelmet, mint amennyit forradalmi küldetésénél fogva szocialista országépítésünkben megérdemelt. Ennek alapvető oka az volt, hogy tévesen azt véltük, hogy a szocialista közgazdaság feltételei között az új technika valahogy magától, automatikusan érvényesül, mert a szocializmus és az új technika egymástól elválaszthatatlan két dolog. Azzal nyugtattuk meg magunkat, hogy terveinket teljesítettük és nem kutattuk következetesen, hogy a termelési technika és technológia tervei milyen színvonalon teljesednek, valamint, hogy a termékek megfelelnek-e a legmodernebb technika követelményeinek. így történhetett meg, hogy hosszú éveken át nem vontuk le a megfelelő következtetéseket abból, hogy a technikai fejlesztés terveit évről évre rendszeresen nem teljesítettük, hogy alacsony színvonalú tervet állítottak össze, hogy a magasabb technikai színvonal követelménye nem magától értetődő dolog és első szempont a terv teljesítésében és a beruházási építkezésben. Ezt az igazsághoz híven meg kell állapítanunk, hogy teljes világosságban tudatosítsuk a feladatok nagyságát. A párt és a kormány új technikáról kiadott téziseinek kiadása óta eltelt időben sok erőfeszítést tettünk a technikai színvonal gyors emelésével kapcsolatos konkrét problémák sorának megvilágítására. Meg kell azonban mondanunk, hogy éppen arra való tekintettel, hogy az új technika óriási jelentőségű a második ötéves tervben, e nagy műnek megszervezésében a munka nem halad előre oly gyorsan, mint ahogy szükséges volna. El kell érnünk azt, hogy minisztériumaink főosztályai és valamennyi többi szerveink, melyek a technikai színvonalat irányítják, vagy befolyásolják, ezt a feladatot elsőrendűnek tartsák. Munkásaink, szövetkezeti tagjaink és parasztjaink új és korszerű technikát követelnek, mert jól tudják, menynyire segíti ez őket a munkatermelékenység növelésében és a fáradságos munkák kiküszöbölésében. A népgazdaság műszaki színvonala emelésének követelményét ennek a fogalomnak szélesebb értelmében kell felfogni, ez azt jelenti, hogy a meglévő gépeken és berendezéseken a meglevő technológia alap'ján eszközölt kisebb javítások megvalósítása, azok átszerkesztése és ^épesíté^e mellett új gépeket kell fejlesztenünk,^ legkorszerűbb technikával ellát't új üzemeket kell felépítenünk. Ez a követelmény természetesen nemcsak nem zárja ki, hanem elkerülhetetlenül megköveteli azt, hogy^ a technikai színvonal emelésének kérdéseihez megfontoltan fogjunk hozzá, világos elképzelésünk legyen arról, milyen fő irányban halad majd előre az egyes ágazatok technikai fejlődése, milyen időbeli sorrendben, s a mi viszonyaink között melyek a technikai fejlődés leggyorsabb és leggazdaságosabb útjai, hol vannak a legnagyobb tartalékaink a munkatermelékenység fokozására. Azt a nézetet valljuk, hogy a legnagyobb tartalékok a munkák gépesítéséhen rejlenek. Mindenki, aki ismeri üzemeinket, bizonyára megerősíti, hogy ez így van. Ezt bizonyítja munkásaink és többi dolgozóink több t'zezer konkrét javaslata, amelyeket e második ötéves terv irányelvtervezetéhez nyújtottak be. Itt azonban meg kell állnunk egy fagyon komoly kérdésnél. Vajon első ízben történik-e, hogy munkásaink javaslatokat nyújtanak be a termelés megjavítására és gépesítésére? Bizony nem. Ezt megteszik a műszaki szervezési intézkedések terveinek kidolgozásánál minden évben és minden egyéb alkalommal. Azonban ezeket az értékes javaslatokat távolról sem érvényesítik a termelésben a megfelelő gyorsasággal. Az üzemekben gyakran ismétlődnek ugyanazok a javaslatok és e javaslatok nem mindig olyanok, amelyeknek megvalósítása gyökeres változásokat, vagy óriási pénzbeli befektetéseket követelne meg. A javaslatok megvalósításához csupán rugalmasságra és felelősségre van szükség azok részéről, akik e javaslatokat megvalósítani hivatottak, elsősorban a vállalatok igazgatói részéről. A javaslatok továbbá megkövetelik, hogy minden eszközt, a pénzellátást és az anyagi biztosítás minden lehetőségét felhasználjanak valóraváltásukra. Ezek a lehetőségek továbbra is jelentős mértékben bővülnek azokkal a tervezett intézkedésekkel, amelyek fokozták az üzemi igazgató, a főosztályok igazgatóinak és a minisztereknek jogkörét. Elsősorban a vállalatok vezető dolgozóitól kell megkövetelni, hogy teljes mértékben kihasználjanak minden lehetőséget, mert ők ismerik legjobban vállalataik helyzetét és szükségleteit. Célszerű lesz továbbá, Jiogy a minisztériumok és főosztályok vállalataik ismeretei alapján a gépesítési eszközök egész sorát javasolják ágazataik termelésének jellege szerint fis a tervekben biztosítsák ezen gépesítő eszközök termelését. A termelési folyamatok gépesítésével szorosan összefügg a meglévő gépek és berendezések korszerűsítése is, aminek figyelmet kell szentelni már a fő javítások tervezésénél és megvalósításánál. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy egész gyakorlati munkánkban megerősödjék az az elv, hogy a gépek és berendezések költséges főjavítása anélkül, hogy ezzel egyidejűleg emelkedjék a gépek teljesítménye, nem gazdaságos dolog. A műszaki színvonal és a munkatermelékenység növekedésének nagyon hatásos útja és szükséges előfeltétele az, hogy a legszélesebb mértékben felhasználjuk a célszerű szakosítást és kooperáció előnyeit, ami lehetővé teszi, hogy a darab-termelésről áttérjünk a tömeges és sorozatos gyártásra, a megszakított termelési folyamatokról a szüntelen, folyamatos eljárásokra. Még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség arra, hogy a szakosítást bővítsük — a nagy mennyiségben szükséges gépalkatrészek normalizált termelésében például, amelyeket nem célszerűen és nern takarékosan kis számban gyártanak jóformán valamennyi vállalatban. Ugyanez a helyzet a normalizált szerszámgyártásban is és további más készítményeknél, mint például az öntvényeknél és ötvözeteknél, amelyeket túlságos, gyakran feleslegesen nagy távolságra szállítottunk annak ellenére, hogy gépipari és színesfémkohászati üzemeink általában kedvező széthelyezése lehetővé teszi, hogy néhány ilyen üzemet területi, magas fokon gépesített és szakosított üzemmé alakítsunk át. Ha kitűzzük azt a feladatot, hogy szélesebb görbén kell kihasználni a célszerű szakosítás iés koordináció^ előnyét, emlékeztetnünk kell arra, hogy gépiparunkban néni kevés olyan cs-et volt, amikor áttekinthetetlenné váltak a kooperációs kapcsolatok és sürgetővé lett a problémák egyszerűsítése. Erre a dologra már pártunk X. kongresszusának határozata is felhívta a figyelmet, ezért a szakosításban körültekintően kell eljárnunk. A szakosítás gazdasági hatását minden téren meg kell világítanunk és meg kell vizsgálnunk nemcsak a kooperáló üzem, hanem a fogyasztó üzemek szempontjából is. Minden esetben olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy a sorozatos gyártás előnyeit és a munkatermelékenység belőle szár-, maző növekedését ne gyengítsük, vagy ne tegyük értéktelenné. A népgazdaság műszaki színvonalának emelésében kizárólag akkor érünk el átütő sikert, ha sikerül e feladat teljesítésébe bekapcsolnunk valamenynyi termelési dolgozó törekvését a mérnököktől, gépszerkesztőktől és technológusoktól kezdve egészen a mesterekig és munkásokig. Különösen fontos küldetés vár ebben műszaki értelmiségünkre, mert az ő bátorságuktól, kü^dőképességüktől és szívósságuktól, a műszaki színvonal emelése iránti valóban újító viszonyától függ a feladatok teljesítésének legfontosabb, lényeges része. Műszaki értelmiségünk — amely már sokszor bebizonyította kiváló képességeit — hazafias érzésének dolga, hogy minden erejét latba vesse a műszaki sifrŕí vonal emeléséért Műszaki értelmiségünk érdemleges munkájának nincs nagyobb elismerése, mint munkásaink és parasztjaink elismerése, akikből értelmiségünk túlnyomó része származik és amelyet közös érdek fűz egybe népi demokratikus hazánk felvirágoztatásában. Pártunk és munkásosztályunk műszaki értelmiségünkéi törekvéseiben továbbra is minden téren támogatni fogja; gondoskodik arról is, hogy munkája megfelelő megbecsülésben részesüljön, mely a műszaki értelmiség fontos hivatását szocialista országépítésünkben megilleti. Szükséges lesz továbbá, hogy valamennyi technikusunk és mérnökünk a termelési folyamathoz a lehető legközelebb dolgozzon. Annál is inkább, mert nincs elegendő technikusunk, főként teljes szakképzettséggel rendelkező konstruktőrünk és technológusunk. Csupán egy jellemző példára mutatok rá. A gépipari minisztériumok üzemeiben dolgozó technológusok közül csupán 2 százalék a mérnök és csak 9 százaléknak van magasabb szakiskolája; a technológusok teljes 63 százalékának egyáltalán nincs technikai képzettsége és fele részük nem is tanulta ki a szakmát. Hihetetlen ez, de igaz. Emellett" számos tapasztalt technikus hivatalokban dolgozik. Ez a helyzet azután arra vezet, hogy a gépek fejlesztése és szerkesztése nem tud lépést tartani a termelés gyors ütemével. E kérdés megoldását azonnal meg kell kezdeni. Meg kell vizsgálnunk, hol dolgoznak technikusaink, ki kell küszöbölnünk a fejlesztési és konstrukciós alakulatok munkájának számos ko-' moly szervezési fogyatékosságát, véget kell vetnünk annak, hogy a termelési vállalatok elszakadnak ezektől az alakulatoktői és párhuzamosság mutatkozik munkájukban. Ezzel egyidejűleg emelnünk kell technikusaink szakképzettségét és jelentősen fokoznunk kell valamennyi fokú technikai iskolánk tanulóinak számát. A népgazdaság műszaki színvonala emelésének feladatát nem tűzzük ki olyan feladatként

1, amit egyszerre kell végrehajtani. A technika fejlesztését nem bírálhatjuk meg statikusan, hanem heves dinamikájában. A technika világszerte egyre gyorsabb ütemben fejlődik. Tehát bátran kell hozzáfognunk az új technika bevezetéséhez, ezt a forradalmi dolgot nem szabad elsüllyesztenünk a papírtengerbe, a végtelen tanácskozások tengerébe. Nem habozom végül megmondani azt sem, hogy a technikai haladás kérdéseiben amellett, hogy megőrizzük megfontolt és felelősségteljes eljárásainkat, nem izabad kockázattól sem félnünk. Minden esetben kevésbé árt ez gazdaságunknak, mint az óvatos állásfoglalás az új technika kérdéseiben. A technikai fejlődésnek és az egész népgazdaság fejlesztésének érdeke sürgetően megköveteli, hogy valamennyi szakaszon lényeges egyszerűsítést, a munka gyorsítását és rugalmasabbá tétélét érjük el. Ezzel függ össze a szállítási határidők lényeges lerövidítése is. A hosszú szállítási határidők komolyan fékezik gazdaságunk fejlődését. Nehézségeket okoznak valamennyi ágazatban, közöttük a külkereskedelemben is. Itt az ideje, hogy erélyesen kiküszöböljük a termelés előtti hosszú határidők okait, gyökerezzenek bár ezek az okok "akár a tervezés módszerében, a mérlegkészítésben, a beruházási építkezések jóváhagyásában és előkészítésében, az anyagellátás bonyolult rendszerében, a kooperációban, a vállalatok szervezésében és irányításában, akár pedig a vállalatokon belüli tervezésben, vagy a termelés előkészítésében. Az új technika bevezetésének és a munkatermelékenység növelésének kérdéseivel kapcsolatban az irányelvtervezetről szóló vitában nem ritkán komoly bírálat hangzott el az üzemek termelési programjának gyakori megváltoztatása fölött. Igaz, hogy egyes üzemeink valóban gyakran változtatják termelési programjukat. Látnunk kell azonóan, hogy iparunk bizonyos része, főleg a gépipar, a ko(Folvtatás a 4. oldalon) ÜJ szo 1956. június 14, r, 0 J