Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-12 / 163. szám, kedd

• A jelenlegi helyzet és a párt feladatai (Folytatás a 3. oldalról.} gazdaságukat kiépíthessék és ezért szembeszállnak a katonai tömbök létesítésével és őszinte békepolitikát folytatnak. A sürgősen megoldásra váró fő nemzetközi problémák egyi­ke a leszerelés kérdése és az európai kollektív biztonság meg­teremtése. Valamennyi szocialista ország a legjobb akaratot mutatja arra, hogy a fegyverkezés kérdése megoldást nyerjen. A Szovjetunió nemcsak világos konstruktív javaslatokat tett e téren de másodízben is lényegesen csökkentette fegyveres erői­nek létszámát. A Szovjetuniónak ez a politikája egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a nemzetek körében, míg a tőkés országok tekintélye — amelyek ellentétes álláspon­tot foglalnak el — egyre csökken. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése ked­vező feltételeket teremt'Németország kérdésének megoldására is. Teljes mértékben támogatjuk a Német Demokratikus Köz­társaság új javaslatait, amelyeket Németország két részének közeledése érdekében a Népi Kamara legutóbbi ülésén ter­jesztett elő. Készségünket nyilvánítottuk, hogy kapcsolatokat ve­szünk fel a Német Szövetségi Köztársasággal és kilá­tasba helyeztük, hogy kölcsönös meg nem támadási szerződést kötünk. E javaslataink elutasítása megerő­síti a különféle militaristák és revansisták áldatlan tevékeny­ségét, akik ma Európában a „hidegháború" legmarkánsabb képviselői közé tartoznak és ezért joggal váltanak ki egyre növekvő ellenszenvet Európa népeiben. A világban végbemenő fejlődés nem folyik az imperialista agresszív körök óhaja szerint, hanem irányát és ütemét egy­re inkább a népek milliós tömegei szabják meg, amelyek bé­kében akarnak élni. Ez azzal a jogos reménnyel tölt el ben­nünket, hogy a békés egymás mellett élésnek és a népek barátságának lenini politikája további sikereket fog aratn ;. Tovább fokozzuk békés erőfeszítéseinket, s emellett megőriz­zük szükséges éberségünket mindazokkal szemben, akik meg akarnák hiúsítani a népeknek a háborúk elhárításába vetett nagy reményeit. II. Most áttérek ä belpolitikai helyzet kérdéseinek elemzésére. Gazdaságunk problémáiról, főleg a második ötéves terv irány­elvtervezetével összefüggő kérdésekről Široký elvtárs beszél majd beszámolójában. Csak néhány kérdést szeretnék érinteni. Az a tény, hogy egész pártunk és dolgozó népünk helyeslés­sel fogadta a Központi Bizottság márciusi és áprilisi tárgya­lásainak következtetéseit, a második ötéves terv irányelveiről lefolyt viták magasfokú aktivitása a munkahelyeken, arról ta­núskodik, hogy dolgozó népünk egyetért a párt fő irányvona­lával, szilárdan el van tökélve hracolni érte, elő akarja se­gíteni a temelés megjavítását, hogy gazdaságunk gyorsabban és sikeresebben fejlődjék. A terv teljesítésének ez év első havi eredményei — a beru­házási felépítésen kívül — azt mutatják, hogy a második öt­éves tervbe általában sikeresen fogtunk bele. A népgazdaság idei és tavalyi fejlődése lehetővé tette, hogy még ez évben to­vábbi árleszállítást valósítsunk meg s előkészítsük a dolgozók egyes kategóriáinak bérei és fizetései rendezését. A népgazdaság eddigi fejlődése országunk termelőerőinek magas színvonala és az első ötéves tervben keletkezett arány­talanságok megszüntetése megteremtik az ipari termelés to­vábbi sikeres növekedésének előfeltételeit, a szocialista szek­tor döntő túlsúlyának elérését a mezőgazdaságban, az ország védelmi képességének megszilárdítását és a dolgozók életszín­vonalának további emelését. A második ötéves terv elsősorban a nehézipar elsődleges fejlesztésére, főként a gépipar fejlesztésére támaszkodik. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell törődnünk azzal, hogy az egész népgazdaság egyenletesen fejlődjék, a termelés jobb összhangban álljon és ne kerüljön sor aránytalanságokra az egyes ágazatok között. A mi viszonyaink között ez azi> jelenti, hogy még jobban bővíteni kell tüzelőanyag-, energe­tikai- és nyersanyag-alapjainkat. Második ötéves tervünk nagy termelőfeladatai számos más szociális gazdasági jellegű fon­tos intézkedésünkkel együtt, amelyeket most készítünk elő, megkövetelik, hogy erélyesen felszámoljuk mindazokat a fo­gyatékosságokat, melyek gazdaságunkban előfordultak. A dolgozók teljes joggal követelik, hogy a párt főirányvona­lának teljesítése érdekében megjavuljon a népgazdaság irá­nyítása és így jobb feltételek alakuljanak ki a gazdasági tervek, az üzemek termelési feladatai teljesítésére. Az irányelvekkel kapcsolatos vita megerősítette, hogy a gaz­daság irányításának hiányosságai főként a vezetés rendszeré­nek túlságos bonyolultságában és áttekinthetetlenségében, az erős centralizációban, a gyakran fölösleges széleskörű koope­rációban, valamint abban gyökereznek, hogy a gazdasági és állami apparátus dolgozói elszakadtak a termeléstől és ebből származnak a termelési problémák megoldásában mutatkozó bürokratikus huzavonák. Ez a gyakorlat gyakran ahhoz vezet, hogy számos gazdasági szerv dolgozója és az üzemek vezetői menekülnek a felelősségtől, a problémákat nem oldják meg maguk, hanem magasabb, és még magasabb párt- és állami szervekre hivatkoznak. Az eddigi állapot kritikai felülvizsgálásából kiindulva, a Köz­ponti Bizottság az országos konferenciának javaslatot tesz cél­szerű decentralizáció megvalósítására, valamint az állami és gazdasági szervek jogkörének bővítésére. Ezek a javaslatok a nemzeti bizottságokra, a szlovákiai nemzeti és állami szer­vekre, a minisztériumokra és vállalatokra vonatkoznak, egyéb 'javaslatok pedig a tervezés, a pénzellátás, a nyilvántartás, a beruházási építkezés és néhány más intézkedés egyszerűsíté­sét célozzák. Ezek az intézkedések bizonyos módosításokat követelnek meg a minisztériumok és központi hivatalok szervezésében is. 'Arról lesz szó, hogy megszüntessünk, illetve egybevonjunk né­hány minisztériumot és hivatalt. Javaslat hangzik el a Föld­művelésügyi Minisztérium, az állami gazdaságok, valamint az Erdészeti- és Faipari Minisztérium erdészeti szakaszának egy egységes minisztériummá, a Földművelésügyi- és Erdőgazdál­kodási Minisztériummá való egybevonására. Javaslatot teszünk á Kulturális Ügyek Minisztériumának megszüntetésére és az Iskolaügyi- és Kulturális Minisztérium létesítésére, továbbá a Begyűjtési Minisztérium megszüntetésére és az Élelmiszer­ipar a Mezőgazdasági Termékek Begyűjtési Minisztériuma lé­tesítésére. Javaslat történik a Könnyűipari Minisztériumnak Közszükségleti Iparcikkek Minisztériumává való átnevezésére, melyhez csatolnók a faipart is. Javaslatot teszünk a tálálmány­ügyi és a normalizációs hivatalok összevonására. Megszüntetjük az Állami Testnevelési és Sport-Bizottságot és egy egységes önkéntes testnevelési szervezet megalakítására teszünk javas­latot, felszámoljuk az Egyházi Ügyek Állami Hivatalát és an­nak ügykörét betagoljuk az Iskolaügyi és Kulturális Minisz­tériumba. Ezek a módosítások nem csodatevő szerek, amelyekkel kikü­szöböljük minden hibánkat. Ahhoz, hogy elérjék céljukat, tar­tós erőfeszítésre van szükség, a bürokratizmus következetes kiküszöbölésére, a munkarendszer és módszerek megjavításá­ra, az adminisztratív dolgozók számának lényeges csökkenté­4 1956. június 12. sére és a káderek szakképzettségének emelésére. Ä gazdasági és állami szervek, valamint apparátusuk munkájának közelebb kell kerülnie azokhoz a helyekhez, ahol terveink teljesítéséért folyik a harc. E feladatok megvalósításában nem szabad elhamarkodottan és megfontolás nélkül eljárnunk, hogy ez a nagyon fontos és további fejlődésünkre politikailag igen jelentós ügy ne veszít­se hitelét. A decentralizálást, valamint a magasabb és alacso­nyabb szervek jogkörének és egyben felelősségének fokozását folyamatosan végezzük. Ezen intézkedések eredményének azon­nal mutatkoznia kell, elsősorban is a termelés növelé­sében. A benyújtott javaslatok megvalósítása nemcsak a gazdasági és állami szervek feladata, hanem az egész párt ügye. A munkások, parasztok és az összes dolgo­zók bizonyára örömmel üdvözlik az új intézkedéseket, ami pozitívan megnyilvánul valamennyi szakaszon a termelés növe­lésére irányuló törekvésükben. Az irányelvekkel kapcsolatos vitából számos javaslat indult ki a beruházási építkezés további bővítésére. E javaslatok kö­zül sok indokolt és .arról tanúskodik, hogy dolgozóink nagy­érdeklődést tanúsítanak gazdaságunk gyors fejlesztése, a ter­melés bővítése és műszaki tökéletesítése, országunk ipari ere­jének erősítése iránt. Természetesen tekintetbe kell 'vennünk mindazokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre állanak. Ha következetesen akarjuk teljesíteni feladatainkat mind a ter­melés fejlesztésében, mind pedig az életszínvonal emelésében, megfelelő módon kell elosztanunk a rendelkezésünkre álló esz­közöket. A beruházási építkezés további növelése a népgazdaság egyei ágazatainak kárára volna, vagy pedig megkárosítaná népünk élet­és kulturális színvonalának emelkedését. Ennek ellenére a termelés további bővítésére és növelésére tett számos javaslatot realizálhatunk, ha kihasználjuk mindazo­kat a tartalékokat és lehetőségeket, amelyek főként az üzemek eddigi termelési kapacitásában és helyi forrásainkban rejlenek. Az irányelvtervezet számít a technika rendszeres fejlesztésére és a termelés műszaki színvonalának emelkedésére. Ez azt je­lenti, hogy elsősorban a gépállományt cseréljük ki és újítjuk fel költséges építkezési beruházások nélkül. Éppen ez az egyik fő útja annak, amelyen el akarjuk érni a munkáatermelékeny­ség rendszeres növekedését, a termelés tökéletesítését és fo­kozását. A CSKP Központi Bizottságának és a kormánynak a technikáról kiadott tézisei nagy visszhangot keltettek a válla­latokban és üzemekben. Természetesen sokkal erélyesebben kell e téziseket valóra váltanunk. A Központi Bizottság márciusi plénumán azt mondottuk, hogy a szocializmus sikeres felépítésének alapján tovább fogjuk emelni a dolgozók életszínvonalát. Azonkívül amit az idén már megvalósítottunk, további in­tézkedéseket akarunk életbe léptetni. Javasoljuk 1956. október l-től a munkaidő általános lerövidí­tését heti 46 órára, a keresetek meghagyása mellett és a mun­kaidőbe műszakonként 15 perces szünetet számítunk be. To­vábbá a 16 éven aluli ifjaknál a munkaidőt heti 36 órára csök­kentjük. Ezek az első intézkedések a Központi Bizottságnak abból a határozatából erednek, amely szerint az ötéves terv második felében fokozatosan be kell vezetni a hétórás munkanapot. Átépül a nemzeti biztosítás és egységessé válik valamennyi alkalmazottnál. A nemzeti biztosításban megszűnik a munkások és hivatalnokok közötti különbség a betegség idején való anyagi biztosítás terén. A betegbiztosítás szakaszán eszközölt módosítások évi 100 millió költségtöbbletet követelnek meg. Amint a CSKP KB már elhatároztá, az öregségi és rokkant­sági alkalmazotti járadékokat olyan módon rendezik, hogy a legalacsonyabb járadék 350 koronára emelkedjék, a bányászok­nál pedig 600 koronára. Ez a módosítás további járadékmódo­sításokkal együtt évi 300 millió koronát tesz ki. Egészben véve a betegsegélyzés és a járadékok módosítása évenként kb. 800 millió korona költségtöbbletet jelent. Továbbra is az állami kiskereskedelmi árak leszállításának politikáját fogjuk megvalósítani. Hisszük, hogy dolgozóink mindezeket a határozatainkat öröm­mel fogadják és szorgalmas munkájukkal alátámasztják és biz­tosítják. Bér- és fizetési rendszerünknek nagy mértékben meg kell felelnie a jutalmazás szocialista alapelveinek. Ez azt jelenti, hogy jobban kell értékelnünk a szakképzett munkát, valamint a nehéz feltételek között végzett munkát és szem előtt keil tartanunk a munka társadalmi fontosságát. Ezzel függ össze a bérek és fizetések ma fennálló béregyenlősdiség megszüntetése. Ebben az értelemben kell tekintenünk az egyes bér- és fizetési intézkedésekre, amelyek az idén valósultak meg, valamint a második ötéves tervre kitűzött további intézkedésekre is. Nem lehet azonban a nivellizálást úgy kiküszöbölni, ahogy azt egyes „szakértők" elképzelik, vagyis, hogy nem gazdaságosan nö­veljük a legmagasabb és legalacsonyabb bérek közötti különbö­zetet, sőt, hogy a legalacsonyabb béreket egyes esetekben még csökkentsük is. Ez az eljárás nem felel meg a párt politikájá­nak és határozatainak. * * * A X. kongresszus a pártnak és az egész népnek figyelmét a mezőgazdasági termelés fokozásának kérdéseire fordította, mely elvi fontosságú feladat szocialista építésünk további haladása szempontjából. A X. kongresszus után a mezőgazdaságnak fokozott és rend­szeres segítséget nyújtunk. A párt- és a kormány intézkedései­nek egész sora hatékonyan támogatja a mezőgazdasági termeiéi további fejlődését. Megjavult a pártnak a falvakon végzett po­litikai munkája is. Ez tovább szilárdította a munkás-paraszt­szövetséget és újabb lendületet adott a szövetkezetek fejlődé­sének. Ilyen módon kialakulnak reális feltételei annak, hogy a má­sodik ötéves terv folyamán a szocialista szektor a mezőgazda­ságban teljes túlsúlyba kerüljön. A X. kongresszus utáni időszakban tovább folyt az EFSZ-ek gazdasági és szervezési megszilárdításának folyamata. Ez fon­tos előfeltétele a szövetkezetek további számbeli növekedésének, tag- és földalapjuk növekedésének. Főként az 1955-ös évben értek el jó eredményeket EFSZ-eink. A fő termelési ágazatok­ban túlteljesítették a kitűzött termelési és beadási feladatokat és elérték valamennyi tag jövedelmének további emelkedését. A múlt évben az EFSZ-ekben az átlagos hektárhozam magasabb' volt, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál, mégpedig minden növénynél, kivéve a burgonyát és a takarmányféléket. Az EFSZ-ek megszilárdulásának további folyamata, piaci- és általános termelésük növekedése azonban nem leplezheti el egyes EFSZ-ek gazdálkodásában levő jelentős különbségeket. Bár a lemaradó EFSZ-ek száma évről évre csökken, még min­dig számos olyan szövetkezet van nálunk, amelyeknek gazdál­kodása nagyon alacsony színvonalú. A Földművelésügyi Minisz­térium, valamint a járási- és kerületi szervek elégtelenül segí­tik a szövetkezetek e problémáinak következetes megoldását. Nem elegendő arra törekednünk, hogy egyszeri pénzügyi se­gélyt nyújtsunk. Az elmaradó EFSZ-eknek rendszeresen olyan szak-, szervezési-, politikai és anyagi technikai segítséget kell nyújtani, mely a legrövidebb időn belül lényegesen és tartósan emeli e szövetkezetek mezőgazdasági termelését. Külön kell megoldani a hegyvidéki EFSZ-ek problémáit, abból a szempontból kell foglalkozni velük, hogy minden földet ki-: használjanak, megszerezzék a szükséges számú dolgozót és csök­kentsék a különböző'természeti és gazdasági feltételekből szár­mazó különbségeket. A CSKP KB 1955 júniusi ülése után, amely az egész párt fi­gyelmét további EFSZ-ek alapítására irányította, leküzdötték a szövetkezetek fejlődésében beállott megtorpanást. Ettől az idő­től fogva az EFSZ-ek száma 1320-al növekedett, az EFSZ-ek ál­tal megművelt gazdasági földek területe 273 060 hektárral és tagalapjuk 68 620 taggal bővült. Az új EFSZ-ek növekedésében jelentős egyenlőtlenségek mu­tatkoznak. Nem minden kerületben tettek meg minden szüksé­ges intézkedést az EFSZ-ek sikeres fejlődése érdekében, számos kerületben és járásban a központi bizottság múlt év júniusi ha­tározatait elégtelenül teljesítik. A közös gazdálkodás céljaira összevont földek arányszáma is lassan emelkedik az EFSZ-ek számbeli működéséhez képest. Ez arról tanúskodik, hogy az új EFSZ-ek alakítására irányuló törekvéssel nem növekszik kellő arányban a meglévő EFSZ-ek tagalapjának és földjeinek bővítésére irányuló erőfeszítés. A Központi Bizottság júniusi ülésének határozata a falva­kon végzett pártmunka javulásához vezetett. A pártszervezetek sokkal szorgalmasabban győzik meg a kis- és középparasztokat a szövetkezeti nagytermelés előnyeiről és hatékonyabb segítsé­get nyújtanak a parasztoknak az EFSZ-ek alakításában. Az új EFSZ-ek alakításánál betartják azt az elvet, hogý á parasztok önként lépnek be a szövetkezetbe. Amennyiben egyes esetekben előfordult olyan kísérlet, hogy nyomást gya­koroltak a parasztokra, a vezető pártszervek az ellen idejé­ben közbeléptek. A termelés jó kilátásai, az újonnan alakított EFSZ-ek példája, a spekulációs irányzatok korlátozása a beadások nem teljesí­tésében és a mezőgazdasági termelést szabotáló elemek — túl­nyomórészt kulákok elleni határozott fellépés, kedvezően be­folyásolták főként a középparasztok belépését az EFSZ-ekbe. A középparasztok, akiket gyakran mint jó gazdákat beválasz­tottak a szövetkezetek vezetőségébe, meggyorsították további kis- és középparasztok elhatározását, hogy ók is belépjenek a szövetkezetbe. Az újonnan alakított szövetkezetek többsége megtárgyalta és elfogadta az EFSZ-ek mintaalapszabályzatát és rövid időn belül áttért az állattenyésztésben és növényi termesztésben a közös gazdálkodásra. A szövetkezeti tagok arra törekszenek, hogy magasabb termést biztosítsanak mindjárt gazdálkodásuk első évében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a II. típusú EFSZ-eknek átmeneti formája már nem felel meg a mai fel­tételeknek, nem teszi lehetővé a szövetkezeti gazdálkodás tel­jes kifejlődését, a termelés és a munkatermelékenység foko­zását. Ügyszólván valamennyi új EFSZ fő problémája a közös be­rendezések felépítése és a közös állattenyésztés. Arról van szó, hogy ezekben az új szövetkezetekben gyorsan emelkedjék az állattenyésztési termelés intenzitása főként. a szarvasmar­hánál és megszűnjék a 100 hektárra eső marhaállományok ala­csony volta. A beruházási építkezésben következetesen helyre kell hozni a tervezés, az építóanyagellátás hiányosságait és biztosítani keil, hogy a szövetkezetek saját erejükből is sike­sen építhessenek és rendbehozzanak megfelelő istállókat. Továbbra is támogatni fogjuk az EFSZ-ek alakítását, tag-< éš földalapjuk bővítését oly módon, hogy a második ötéves terv végén a szocialista szektor teljes túlsúlyba kerüljön mezőgaz­daságunkban. Ezért az aratás előkészítése és az aratási mun­kák folyamán mindent meg kell tenni, hogy az EFSZ-ekbe, a kis- és középparasztok további ezreit nyerjük meg és hogy falvainkon további új EFSZ-ek alakuljanak. Tudatában vagyunk, hogy csupán további EFSZ-ek alakításával és a szocialista nagy­termelés bővítésével teljesíthetjük az ötéves terv feladatait és fokozhatjuk 30 százalékkal a mezőgazdasági termelést 1960 végéig. További gazdasági építésünk kilátásaival kapcsolatban, ame­lyeket gyakorlatilag megad a második ötéves terv, meg kell állnunk belső fejlődésünk néhány elvi általános politikai kér­désénél. Olyan kérdések ezek, amelyeknek figyelmet szentel­tünk a pártban lefolyt vitákban és amelyek nagy elméleti és (Folytatás 32 5. oldalon,}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom