Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-09 / 160. szám, szombat

Fábry Zoltán: A béke igaza Békepublicisztika ľ Egy magyarországi íróbarátomma! beszélgetve feltettem a kérdést, mi az oka, hogy Fábry Zoltán könyveivel — bár írójuk az egyetemes magyar irodalom egyik legkiválóbb eszszéistája — alig foglalkozik az ottani kritika. És ha közölnek is cikkeket ráluk. íróik kizárólag olyan irodalmárok, akik Szlovákiából származtak el Magyarországra. Barátom szavakészen megadta a választ: Tudod, nálunk annyi a mindenféle békepublicisztika, hogy az ilyen könyveket éppen csak tudomásul veszik, de kissé már elfásultak irántuk. Megdöbbentettek és elszomorítottak e szavak. Elfásulhat-e az író, aki a nép lelkiismeretének vallja magát — és a múltban valóban az is vo'.t — azok iránt a törekvések és akarások iránt, amelyeket éppen magyar költő, József Attila nevezett o'.v találón „emberhez méltó gondnak"? Illő és Helyénvaló-e azokat az írásokat, amelyek évszázadunk legemberibb megnyilvánulásai, amelyek az évezredek óta élő emberi célkitűzésért harcolnak, félvállról kezelni és elintézni egy szóval: békepublicisztika, úgy hangsúlyozván e szót, mintha alantasabb rendű és értékű volna más irodalmi műfajok elnevezésénél? Szellemi vaksággal verte meg a sorsa, aki nem látja, hogy "a jelenkor legnagyszerűbb, világot átfogó, embermilliókat összetartó és éltető gondolata a béke. E gondolat minden megnyilvánulása fontos és felfigyeltető. Igen, békepublicisztika! De helye nem valahol az irodalom perifériáján keresendő, hanem a középpontban, az élen. Mindnyájunk közös gondja nyer benne kifejezést, keresi a megoldás útját és mikéntjét, az élet biztonságát és teljességét. Éppen a békepublicisztikában legtökéletesebb a kapcsolat, az egység író és olvasók között: megteremti és fenntartja a közös gond, a közös cél: a béke. Igen, békepublicisztika! Nem jeiszavas, nem rózsás tükröt elibénktartó, hanem emberi enmagunkban vájkáló, a legmélyebb okot és lényeget keresői kiutat, az élet útját mutató! Fél évszázad tükre Két világháborúról, az őket megelőző és követő évekről tesz szamadást Fábry Zoltán, a kortárs és levonja a tanulságot. E tanulság közvetlen és közvetett élmények, megismerések gyümölcse és kategorikus imperatívuszként hat a hitlerista bakóknak áldozatul esett francia ellenálló szavával: „Azzal a reménnyel halok meg, hogy az emberiség elfelejti ezt a szót: háború!" Az első világháború mindent meg- i magyarázó kórtüneti, diagnosztikai ' képe tárul elénk a kötet első ciklusában: a német és az orosz nagyvezérkar nyakas és elszánt háborúakarása, az osztrák grófi dilettánsok va banque-politikája, Kautskyék szociál-sovinizmusa. Mindezzel szemben a békeakarás még erőtlen megnyilvánulásai: Švejk bárgyú készségében gyilkos szatírája, Kari Liebkneciit, Makszim Gorkij békeharca, G. B. Shaw fintorai, a franciák lázadása, amelyek csak a háború alkonyán teljesedtek valósággá 1917 varázsszavában. És egy a mi nemzedékünk számára ismeretlen név: Kari Kraus. Nem olvastuk pamflettjeit, drámáját sem, „Az emberiség utolsó napjait", és meglep az a forró, lüktető lelkesedés, amellyel Fábry a halhatatlanná érett élmény bensőségével ír róla. A velem egyivásúak és a fiatalabbak Kari Kraust csak Fábry közvetítésével ismerték meg és aggódva kérdjük — a magunk eszével ellenőrizni nem tudván — nem túlzó-e az értékelés, nem túlságosan előkelő-e a he'.y, ahová állították? „A kutya jobban tudta!" — ez a címe Fábry könyve második ciklusának. Tárgya: a második világháború, a fasizmus kényszerű és törvényszerű háború-igenlése és háborús kultusza, amelyben az ember a kultúra pusztító barbár, a tömeggyilkos mélypontjára süllyedt. Fábry világos és meggyőző elemzése, okfejtése elénk tárja a hőború miértjét, Münchenről írva rámutat Chamberlain és az általa képviselt angol gyarmattartó uralkodó osztály ifelelősségére, a müncheni „béke" par excellence angol jellegére, a másokat feláldozó önáltatásra, amelynek kényszerű következménye Anqliát sújtotta: egv évig egymaga volt kénytelen viselni a háború terhét. Fábry egyenlőségi jelet tesz a háború és a fasizmus közé: kettőjükben látja a legfőbb rosszat. E kettő ok és okozat egyben: a fasizmus háborút szül és a háború akarása hozza létre a fasizmust. A kényszerű következmény: a humanitás, az emberiesség megtagadása, az ember ellen fordulás, az esztelen vérfürdők, a borzalmak éjszakái. A kutya jobban tudta! — mondja ki egy lengyel film kapcsán a megdöbbentő igazságot: az üldözöttekre uszított véreb az emberek számára is újból felfedezte a szeretet, az egymásra utaltság, a kölcsönös segítés kapcsolatait. A háború utáni évek lelkületét, a békeeszménnyel élő ember nyugtalanságát tükrözi Fábry 1949-ben, Coventry és Sztálingrád üzenetváltásának kapcsán: „Ők tudják, mit jelent a háború, a gátlás nélküli hódítás szadizmusa, mit a barbarizmus, a radirozás, a pusztítás és pusztulás nihilizmusa. Coventry tudja, Sztálingrád tudja, Varsó és Rotterdam tudja, Lidice és Budapest is tudja. Mindenki tudja és hiába tudja: az emberek lelkében a háború fanatizmusa tovább pusztít. Sors, végzet, mondják,, nincs védekezés, nincs menekvés; nincs béke, nincs szünet... A lélek még nem foglalhatta el helyét, a testet még ma is hősök lakják, az éremfetisizmus még a háborús erőt kiáltozza. 1918-ban a költők vitriollal bélyegezték és ördögűző tömjénnel füstölték ki a hősi maradványokat, a testvérnek, a humanizmusnak, a léleknek, szellemnek és értelemnek jelölve ki így'szállást... Az életbenmaradottak felelőssége óriási: amíg a fegyverigézte hősi szemléletet ki nem irtjuk magunkból, addig lelkünk a háború szálláscsinálója. Amíg a háború képesít minket legcsodáltabb hősi cselekvésre, amíg ezt elhisszük és honoráljuk, amíg az érempitykéket még a civilruhára is kiaggatjuk, addig háború van." A „Fegyver és vitéz ellen" írója szól itt hozzánk. A kultúra évezredes örökségét magában hordozó és őrzi emberi szellem, aki felemeli — és a múltban is tiltón hangoztatta szavát az egyenruhában törvényesített gyilkolás és pusztítás ellen. 1949-ben íródtak a föntebb idézett sorok. Nem hozzánk szólnak elsősorban, inkább ahhoz a másik világhoz, az imperializmus világához, amelynek lényege és eszköze a háború. Felé kiáltja a figyelmeztető szót Fábry: „A háborútól fertőzött lelkekkel békét csinálni nem lehet. A béke szálláshelyét — erkölcsi felelősségünket, emberségtudatunkat — tisztán kell tartani. A béke — szabad emberek ügye!" Franciák, németek Hogy is hagyhatná ki őket a béke igazának kereséséből az író, aki nemcsak magyar, hanem ember és európai? Hisz 1870 óta a francia-német probléma a háború és béke problémája. És ugyanez idő óta az európai béke biztosításának varázsformulája a hivatalos politikusok szájában a francia-német megbékélés. Fábry Zoltán nem egy írásában foglalkozik e kérdéssel. Idézi Strauss és Renan, Romáin Rolland, Hauptmann és Binding levélváltását, a német szellem öngyűlöletbe torkolló önvádját, Jaurést és Liebknechtet hívja tanúul — mindkettő a maga nemzete militarizmusának esett áldozatul. Két háború német pusztításainak szenvedő mártírja volt Franciaország. És mindkettő után akadtak becsületes, jószándékú németek, akik felajánlották segítségüket a romok újjáépítéséhez, önkéntes erkölcsi jóvátételként. A hivatalos francia válasz elutasító volt. Ugyanakkor a német-francia nehézipari béke évtizedek óta gyümölcsöző valóság. A háború sem zavarta meg, ellenkezőleg, egymás kímélésével kölcsönösen gyarapították a közös hasznot. A második világháború után a „véres internacionálét" okmányokkal hitelesítették: a Schumann-terv, a „Nehézipari Unió" formájában. A tanulság, az okulás Fábry megfogalmazta summája vitathatatlan: „Ha a tőkés nehézipar, tehát a háború békében egymásra találhat, akkor miért bün és miért esik tilalom alá. népek, kisemberek békés akaratban való egymásratalálása? Mérjünk egyforma mértékkel! Sem Párizsban, sem másutt nem lehet egy lélegzet alatt a Schumann-tervnek tapsolni és a békebizottságnak ajtót mutatni." „A gyermek évszázada" A béke igazát kereső író könyörtelenül leálcázza korunk intellektuális önáltatásait, azokat a szokványos frázisokat, amelyekkel a tegnap és a ma nemzedéke' kendőzte a maga erkölcstelenségét, gyáva megalkuvását. Ezek egyike a jóságot mímelő felnőtt-hazugság: „a gyermek évszázada". A huszadik századot tisztelik meg , e jelzővel szenvelgő és áradozó álhumanisták, azt az évszázadot, amelynek első háborúja milliókat tett árvává, második háborúja pedig totális tökélyre emelve az emberpusztítást, nemcsak erkölcsi züllésbe, hanem halálba, nyomorékságba taszította a gyermeket. A gyermek: áldozat — vallja az író és elsősorban magában keresi az okot. Negyedévszázados élménye kapcsán a mulasztásról szól, hogy nem plántáltuk a gyermek lelkébe a szeretetet, az erkölcsöt. A Ieparittyázott madár jelképpé emelkedik: minden oktalanul legyilkoltat látjuk benne, az öncélú pusztításnak áldozatul vetett ezernyi gyermekéletet. A „gyáva gyilkos" mi vagyunk, felnőttek, akik birkaközönnyel engedtük, hogy a hivatalos nevelés a katona hősszobrát állítsa a gyermek elé embereszmény gyanánt, német, francia, magyar és angol szülők, akik nem emelték fel szavukat a békenevelés érdekében. „A gyermek: a béke — a háború: szüleink". Vajon nem a háború gondolatát példázza és terjeszti-e az anya, aki gyermekének szórakoztató játékszerül embergyilkos szerszámok kicsinyített mását vásárolja? Nem a háborút csempészi-e be a gyermeklélekbe, amikor a béke ünnepén a karácsonyfa alá kardot, puskát, ágyút, tankot és bombázó repülőgépet rak? „A gyermekjáték: felnőttek békevizsgája. Ha a gyerekek fegyverrel játszanak, akkor életük kivédhetetlenül háborúba torkoll." Az útirány ismert. Guernicátől egyenes vonalban vezet Rotterdamon, Varsón, Kijeven és Budapesten keresztül Oswienczimbe, vagy a „Valahol Európában" elvaduitságában és bűnözésében ártatlan gyermekbandájához. Summa és vallomás Nem egyszer megírták már, hogy a magyar marxista-leninista irodalomesztétika egyik legkiválóbb képviselője Fábry Zoltán. Földessy Gyulát idézem: „Fábry, akinek látókörét, Ady-' tói beléplántált forradalmiságát nagy irodalmi műveltsége tovább tágította, logikus következetességgel vált a marxi-lenini ideológia meggyőződéses hívévé." Fábry esszéinek legnagyobb értéke eszjnei..tjsj,taságuk, egy^sycjp nalúságuk. Benne és általa a kulturális hagyomány ápolása nem öncélú szépkeresés, hanem a nép igazának, a oéke igazának igazolása. Gondolkodásában azonosul a kultúra, a könyv a békével, a könyvmágl.va a tömeggyilkolással és a béke igaza egy a gondolat igazával. Az emberiséget szorongató gondok tömkelegéből világosan látja a kiutat: az igazságos társadalmi rendet. Hittel vallja: „Ha a gyermek évszázada igaz akar lenni, akkor csak háború nélkül, háború ellenében lehet igaz. Ki hozza? Hol a felnőttek megváltó felelete? E percben érdemlegesen felelni csak egy emberfelelős társadalmi rend tud. A gyermek évszázadát, a béke valósítását csak a tőkés társadalmi rend ellenében lehet realizálni." Magunkra döbbentő könyv „A béke igaza". Ellenméreg és védőoltás: szenvedélyes, de egyben megcáfolhatatlan logikájú okfejtésével porrá zúzza a háború ideológiájának minden tételét, s ugyanakkor megakadályozza bennünk, az emberben — éljen a világ bármelyik sarkában — hogy ez a fertőzés valaha is táptalajra leljen. Szlovákiai magyar író könyve, amely az egész világhoz szól, minden néphez és nemzethez. Tegyünk meg mindent, főleg azok, akik a világ felé hivatottak továbbítani a hazai földön termett gondolati, kulturális kincseket, hogy „A béke igaza" termékenyítő sóként hasson ezrek és milliók gondolkodására. E könyv nemcsak a mienk: mondanivalója egyaránt illeti a német vegyészt és a francia bányászt, az orosz munkást és az angol tengerészt. Lehetetlen, hogy visszhangtalanul sikkadjon el egy kis népcsoport parányi kultúra fogyasztó rétegének csöppjében. Lehetetlen, hogy ma, amikor a kultúra, az irodalom hivatott művelőinek világot átfogó egységéről és összefogásáról beszélünk, egy itteni író szava, amelyet mindenkihez intéz, ne jusson el a címzetthez. A mában a holnapot építő iparkodásunk jelszava: a munka, a béke. A munka, a béke és a kultúra egymástól elválaszthatatlan hármas egységének bizonysága és dokumentuma Fábry Zoltán könyve: életünk igazságának tanúságtétele. Mibennünk és mindenkiben, aki megismeri: az igaz emberség időálló építő köve. TÖTH TIBOR. M $ (•< í< í< •A — . *«» !f< i'« •» ijt !% :'•> ift v* 0? ;•< S!« V\ !f» íi — •A iU lu V* •A Sí» & r< cA lí&Vl Aranykoszorút font immár a nyár a messzenyúló dús rónák felett, és ott, hol a vén vadkörtefa áll, mint kusza írott sorok pihennek mézillatukkal a borzas rendek. Míg peng a kasza a szálas füüen, az ijedt szöcskenyáj arrébb szökken. A távolból kakukk hangja üzen, s mint altatódal az esti csöndben víg kakkukolása tova röppen. Hisz' még nem is rég, mint suttyó legény gyűrtem a szikkadt rendet e réten, s emlékszem rá, szívből kértem szegény jó anyám, ki annyit tett már értem, jobb lesz, ha dolgát megosztja vélem. Es ott a tóparti zsombékosban, hol virágpor hullt fehér hajára, lányok kendője leng most pirosan, kik már a szénát gyűjtik a javába' mit fiúk raknak karcsú boglyákba. Török Elemér. fír'íy ^hifii ^r! VJ^ ÍV ^-í ** ^ • «^ ifi »h in •h >h •f; •ÍÍ 'h ih v» Y* ih Y» <*; ih ••í <j A magyar vidéki színházak fesztiválja Budapesten Csütörtökön, e hó 7-én Budapesten színházi fesztivál kezdődött, melyen a magyar vidéki színházak művészei az évad folyamán sikeresen játszót; darabokat mutatják be. A vidéki színházak fővárosi bemutatkozásának sorát a Miskolci Déryné Színház nyitotta meg Szofoklész Antigone-jének szakmai előadásával. Az Antigonét Magyarországon először 1867-ben játszotta a budapesti Nemzeti Színház. A felszabadulás után Magyarországon a miskolci színház hozta először színre ezt a tragédiát. Különös érdekessége a fesztiválnak, hogy cseh darab is szerepel műsorán. A Győri Kisfaludy Színház Karel Čapek Anya című drámájával mutatkozik be. Rendezője Földes Gábor, aki a Magyar Területi Színház előadását is rendezte Komáromban. A Szolnoki Szigligeti Színház Sarkadi Imre Szeptember című, falusi tárgyú színművével vesz részt a fesztiválon. A Pécsi Nemzeti Színház Gosztonyi Jánosnak, a budapesti Nemzeti Színház fiatal színészének Kolombusz című négyfelvonásos romantikus drámájával szerepel. A Szegedi Nemzeti Színház két egyfelvonásossal, Merimée A művésznő hintaja és Sartre A tisztességtudó utcalány című művével jelentkezik a fesztiválon. j A szovjet drámairodalmat Leonid Leonov Aranyhintó című színmüve képviseli, amelyet az Egri Gárdonyi Géza Színház művészei mutatnak be. Gorkij Éjjeli menedékhely-ének előadásával a Debreceni Csokonai Színház művészei jelentkeznek és először vesz részt a magyar vidéki színházak ünnepi hetén a Kaposvári Csiky Gergely Színbáz, melynek művés^ Török Tamás Dér Keresztje című drámáját játsszák. A könnyű műfajt a Zeng az erdő cfmü új magyar operett képviseli a fesztiválon, amelyet a Kecskeméti Katona József Színház művészei mutatnak be. -= O KULTURÁLIS HÍREK Harvvey Breit, a New-York Times Book-Review folyóirat egyik kiadója élesen bírálja az amerikai kiadói tevékenységnek egyre erősödő tendenciáját, mely szerint a világirodalom klasszikusait torzított formában adják ki. Példaként felemlíti Tolsztoj Háború és Béke című könyvének új kiadását, mely nemrég New-Yorkban a következő ajánlással tűnt fel: „Ez a kiadás, melyet gondosan szerkesztettek a modern olvasó számára, megőrzi az eredeti regény minden erejét és drámaiságát, azonban kihagyja a mellékes történelmi eseményeket és jellemeket, melyek gátolhatnák a regény élvezetét." Breit hozzáteszi: A világirodalom legnagyobb műalkotásainak üyen megcsonkítása nagymértékben folyik és halotgyalázásra emlékeztet. * » * A madridi művészklub a közelmúltban díjakat osztott ki a spanyol képzőművészet, zene és irodalom kimagasló alakjai között. A díjkiosztás egyben tüntetés volt a spanyol kormány reakciós művészetpolitikája ellen, mert a kitüntetettek egytől-egyik antifasiszta, világhírű spanyol művészek — mint például Pablo Casals, André Segovia, Juan Ramon Jimenez és Catalina Barcena —, akik közül többen jelenleg is száműzetésben vannak. • * • A Neues Deutschland cikket közöl a Leningrádban és Moszkvában nemrég megtalált Heine-kéziratokról. A kéziratok közül a legértékesebb a „Német téli rege" első kéziratának egy oldala, melyet A. F Onyegin orosz műgyűjtő a leningrádi irodalom történésze hagyatékában fedeztek fel. Ezenkívül még egy Heinelevelet találtak. Az egyik levél Liszt Ferencnek szilt és ez annál érdekesebb. mivel Heine Liszt-levelezése, mely túlnyomórészt az 1836— 37-es évekből való, csak részben ismert. Illés Béla Kárpáti rapszódia című regényét díszkiadásban adta ki az amszterdami Pegazus Könyvkiadóvállalat. A regényt H. I. Ter Laan fordította holland nyelvre. • * * John Sommerfieldnek, a jeles angol regényírónak új, széles társadalomrajzot adó könyvét osztatlan lelkesedéssel fogadták haladó körökban. A „The inheritance" (Az örökség) a második világháború utáni kispolgárság kilátástalan, cinikus és szomorú életét ábrázolja. A regény két pozitív alakja két munkás. » * * Pekingben még ebben az évben kiadják kínai nyelven Illyés Gyula Ozorai példa, Szabó Pál Lakodalom, keresztelő, bölcső, Veres Péter Pályamunkások és Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című művét. « » * A DEFA filmgyár tíz éves évfordulója alkalmából Wolfgang Joho a Sonntag című hetilapban a német filmek sikereiről ír, melyek túlnyomórészt a fasizmus időszakával számolnak le és a múlt forradalmi harcait ábrázolják. Joho összehasonlítja a filmeket az irodalom alkotásaival, és megállapítja, hogy az irodalom jobban leszámolt a sematizmussal, a naturalizmussal és a lakkozással, mint a film. E hiányosságok egyik oka a filmforgatásoknál közreműködő különféle bizottságok és fórumok beavatkozása. Hiba len.ie azonban nem meglátni, hogy a sikertelenség közvetlen oka az egyes filmmesék és rendezői munkák elégtelen művészi színvonala. A DEFA tízéves évfordulójának napján bemutatták a Martin Jelbert rendezte Münzer Tamás című, történelmi filmet. OJ SZO 19S6. június 0.