Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-07 / 158. szám, csütörtök

Bírálni könnyebb mint elbeszélést írni írni nem is olyan nehéz,-de bl' rálni lényegesen könnyebb. Erre a megállapításra akkor jutottam, mikor egy rövidebb írásom megjelent, s másnap egyik ismerősöm megállított az utcán. — Olvastam Liptóról írott novelláját. Kedves, kedves, de hm ... hm... no, ne sértődjék meg: sarkalatos hibát fedeztem fel benne. — És mit? — kérdeztem. — Hogy mit? Csak azt, hogy a liptói bojtár sohasem mondja és sohasem mondta az ördög helyett, hogy „dráku", mert az román szó. Márpedig, mtlyik juhőrzönk tudott valaha is Liptóban románul? — Csak ennyi a kifogásolni valója? — szakadt fel belőlem a megkönynyebbülés sóhaja. — Akkor a baj mégsem olyan nagy, mert valaha igen sok bojtár román volt itt, jöttek pedig a Tátra aljára sajtkészítés céljából. A juhbojtárt máig valach-nak hívják szlovákul, a valach pedig azt jelenti ,oláh". De még a turistaságnál hasznlt faragott, fokosszerü bot neve, a „valaška" is innen veszi eredetét. / ^ — Hm ... No, hát akkor rendben van — feleli kedves ismerősöm, megemeli kalapját és tovább lépked. w ígan megyek én is dolgaim " után, de alig teszek pár lépést, újra megállítanak. — Gratulálok a Tátra alji rapszódia című könyvecskédhez, — mondja két

1 jó barát s megrázzák jobbomat — dehát kénytelenek vagyunk meg is kritizálni. — Tessék, — mondom — az igazságos bírálatból az író csak tanul. — Hát szerintünk — kezdi az egyik — a liptói pásztor tilinkó hangja mellett mulatozik és nem duda mellett Te pedig a duda hangja mellett táncoltatod meg Balassi Bálintot... Duda errefelé nem járja! — Most már nem — kezdem az ellenvetést —, de nézzétek csak meg a régi népszokásokat ábrázoló egykorú képeket, mindenütt dudaszó mellett járják a juhásztáncot. Még Jáno- šík is olyan nagyot ugrik a hóna alatt dudát szorongató dudás nótájára, hogy majd kiugrik a kép rámájából. De meg a juhásztánc ritmusa is olyan, hogy az sehogysem illik a tilinkó hangjához. Sajnos azonban a duda használata kiveszőfélben van, „modernebbül" szólva: kiment a divatból. Magam is csak kétszer hallottam fenn, a Liptói Havasok egyik vadvirággal teliszórt mezőjén legeltető öreg juhásztól. Nem igen tetszett a feleletem barátaimnak, mert újból kifogással álltak elő. — Jó, jó, hát hagyjuk a dudát... De legalább a remek, porhanyós liptói krumplinknak; csinálhattál volna egy kis reklámot. Gomolyát etetsz a juhászoddal és ntm krumplit! — Majd a legKözelebb —, mondtam búcsúzóul, mert már későre járt az i lő, sietnem kellett munkahelyemre. — Ejnye — gondoltam —, hát ma már nem hagynak békét? Hogy etethetnék burgonyát Balassa juhászaival, mikor az csak a xésőbbi században került Európába? Hiszen a virág- és vitézi énekek dalolója korában a burgonya csak Amerikában virágzott... e aki ballábbal ébred, ballal is jár napnyugtáig. Mert este, amikor hazafelé tartottam, még a kapunkig sem értem, újabb kiáltást hallottam a hátam mögött. — Halló!... Halló!... Várjon csak, várjon, hadd mossam meg a fejét — kiáltotta utánam egy idős tanár bácsi ismerősöm. — Miért? — nyílt tágra a szemem. — Miben vagyok bűnös? — Hát hogy írhatta azt maga, aki történelemmel is foglalkozik, hogy Czinka János szerezte a svihrovai dalt, a híres-neves „Svihrovskát", mikor D

( tudvalévő, hogy azt a pelikánus címerű Luby György komponálta??? Hőt ezt az állítást már nem intézhettem el csak úgy futtában, egykét vidám szóval. Mert a svihrovai dal keletkezésére vonatkozólag valóiban két verzió járja. Szájhagyomány szerint emlegetik a benedekfalvi Lubyt is, aki állítólag nagyapja tiszteletére — aki Csáky kurucgenerális mellett harcolt és esett el a svihrovai csatában — szerezte volna ezt a gyönyörű rapszódiát. Mások viszont azt állítják, hogy nem Luby volt a szerző, hanem csak ő szedte hangjegyekbe a Czinka János szerzeményét. Tekintette' azonban arra a körülményre, hogy a Czinka család több tagja zeneszerző volt s ezt a dalt is át- és átszövik a Rákóczi-dal motívumai, valószínűbb, hogy ő a rapszódia igazi szerzője. Annál is inkább helytálló ez a feltevés, mert Czinka János apja volt a Rákóczi-dal szerzője, melyből később Berlioz komponálta a világhíres Rákóczi-indulót. A liptóiakra legalább is így hagyta rá a híres „verbunkos" cigány, Pityó is, a svihrovai dal legtökéletesebb előadója. Míg a tanár bácsinak mindent előadtam, bizony már bele is fáradtam. S mikor este álomra hajtottam fejemet s még egyszer visszagondoltam az aznap történtekre, beláttam, hogy írni valóban felelősségteljesebb és nehezebb, mint a nyomtatott betűk felett kritikát gyakorolni. •» L. Kiss Ibolya. Jôapiai a tciľiôit Csónak libben a vízen, majd a hullám elpihen utána, tovább illan, meg-megáll a nagy háló halra vár, csukára. Zizzen a nád, halk zene nsm hallatszik messzire. Szélcsend van. Csak a békák dala szól nedves fényű fű alól hajnalban. A csónakos némán áll, fölbukkanó napsugár rá nevet, a homlokát ráncolja, izmos kézzel megfogja a kötelet. Ráncos lesz a tó vize, gyűrűk futnak messzire csillogva, a háló most fölmerül, a dús zsákmány beledül a csónakba. Fecsó Pál rpváq,al LmíL AHOL A POLÁRKÁT KÉSZÍTIK Irta: Kis fcva — Polárkát tessék! — kínálják mozikban, sportmérkőzéseken, ünnepségeken, strandon, utcán. Egyszóval mindenütt kapható ez a fagylaltszerű, igen ízletes nyalánkság. Nem tudom, Szlovákiában is olyan közkedvelt-e, mint nálunk, de itt nyáron a gyermekek legkedvesebb csemegéje, és bizony a felnőttek sem vetik meg. Most, hogy végre meleg van, a legtöbb ember polárkát majszol, vagy a még finomabb poiárka-tortát kanalazza a cukrászdákban. Ha valaki yéletlenül nem tudná, mi a polárka és hogy néz ki, félórai prágai tartózkodás után megismerkedik vele. Elővigyázatosságból azért leírom - a polárka téglalap alakú fagyasztott krém egy kis fapálcikára szúrva. Var, vaníliás. kakaós, kávés, diós és mindezekne'< csokoládéba mártott fajtája, amiťna- nuknak hívnak. A polárka-torta hason-, lő: egy réteg vaníliakrém, rajta kakaó és a teteje tejszínhab. Kapható egész torta, de ha valaki helyben a-karjd elfogyasztani, adagot is vehet. A polárka rendkívüli népszerűsége érlelte meg bennem az elhatározást, hogy megnézzem készítésének a módját. Nem csekélység, ha az ember munkahelyén még a legnagyobb kánikulában is — 24—26 fokot mutat a hőmérő Nem bírtam ki néhány percnél tovább t hatalmas hűtőhelyiségekben, ahol a kész polárkát 6—8 óráig tárolják, mert vékony nyári ruhámban reszkettem, mŕnt a kocsonya. Kísérőm, Kare! Adam, a Vysorany-i Tejipar nemzeti vállalat mérnöke sietve kivezetett, és a szemlét a legelején, a főzésnél kezdtük el Egy ezer literes katlanban körülbelül 885 liter tejszínt, 31 kg tejport. 131 kg porcukrot és vaníliát, kakaót vagy más ízesítőt — attól függ, milyen polárkl lesz belőle — fél órán keresztül 7ft fokra felmelegítve főznek. Ez az egyetlen hely, ahol a polárka meleg állapotban van. Innen üvegcsövön át egy hűtőbe rendezésbe kerül, ahol 4-3 fokra lehűtik, majd egy háromezer literes másik katlanban, egy napig álni hagyják, közben állandóan hűtik. Ezt a helyiséget főzdének nevezik; innen ugyancsak üvegcsöveken a készítőbe kerül a majonézhez hasonló massza. Miután egy speciális habverőgép megfelelő krémmé ven és közben hirtelen — 5 fokra lehűti, a massza egy részét fehér köpenyes, fehér fejtjendős nők hihetetlenül ügyesen formákba öntik, majd — 40 fokos fürdőkben hirtelen megfagyasztják és becsomagolják. A másik részéből ugyanezt a munkát egy csodálatos automatikus gép végzi, amely óránként 5000 darab polárkát készít. A polárka készítése tulajdonképpen nem túlságosan bonyolult, de ha az ember hallja, micsoda mennyiséget gyártanak naponta, elbámul és nem akarja elhinni, hogy ilyen aránylag kis helyen és kevés emberrel ez lehetséges. Josef Srb, a kereskedelmi részleg vezetője elmondja, hogy a nyári hónapokban 250—280 ezer darab sem fedi mindig a napi keresletet. Ehhez jön a néhányezer torta és a papírpcharakba csomagolt dupla és úgynevezett családi adag. A szállítás speciális hűtőberendezéssel ellátott teherautókkal történik. A vysočanyi üzem látja el egész Cseh- és Észak-Morvaországot. Kérdésemre, hogy mikor és miért született a gondolat, gyárilag fagyasztott krémet előállítani a mindenütt meghonosodott fagylalt helyett. Zápo- tocký elvtárs, az üzem főmérnöke válaszolt — Elsősorban egészségügyi okokból. Mivel a fagylaltot és a polárkát is főleg gyermekek fogyasztják, vaióban garantáltan Jriss, kitűnő nyersanyagokból készült, magas tápértékü fagylaltpótlót akartunk előállítani és ez miralen tekintetben sikerült. A tizenkét százalék zsiradéktartalmú ízletes polárka tei_ jesen meghódította a közönséget, hiszen otthon sem lehet jobbat csinálni és az ára mindenki számára elfogadható. A Szovjetunióban és nyugaton már régen elterjedt, mi 1949-ben vezettük be készítését. Szemlélődésemet az üzem bakteriológiai laboratóriumában fejeztem ae. Éppen akkor olvasták le az előző napon vett mintákból kitenyésztett baktérium-mennyiséget. Kórokozó baktériumot egyetlen tenyészetben sem találtak Szigorúan ellenőrzik a nyersanyagot, a> gépék tisztaságát, az alkalmazottakat, mert' ä legcsekélyebb tisztátlanság is sűlyoí következményekkel járhatná: Határozottan érdekes volt a v>soča- nyi üzemben tett látogatásom. A jövőben még nagyobb élvezettel vásárolok és a kislányomnak is nyugodtan veszek polárkát. Jól esik majd, ha ugyan az időjárás nem tréfál meg bennünket és aleg nyarunk lesz. szakemberekké váljanak. Az így képzett c'olgozók biztosítékai lesznek annak, hogy a tőkés országokkal való békés gazdasági versenyben gazdaságunk termelékenysége annyira növekedni fog, hogy a szocialista társadalomnak az elkövetkező ötéves tervekbe való további hatalmas fejlesztésének és a kommunizmus győzelmének távlata reális tervekből valósággá érik. A tizenegyéves iskolák végzettjeit tehát két irányban helyezik el. Egyrészt tovább tanulnak, másrészt pedig a választott életpályára lépnek. Hogy azután sikeresen dolgozhassanak, erre már a tizenegyéves iskolában jól elő kell őket készíteni. A tizenegyéves középiskola tantervének, amely ezen az elgondoláson épül, szem előtt kell tartania a tanulók e két Irányban való előkészítésének szükségességét, s ugyanakkor iskolaügyünk lehetőségeiből és hagyományaiból kell kiindulnia. Olyan általános műveltséget kell nyújtania, amely lehetővé teszi az iskola végzettjeinek, akik tovább akarnak tanulni, hogy sikeresen végezzék el a főiskolát, s egyben elő kell készítenie azokat a tanulókat is a gvakorlati tevékenységre, akik népgazdaságunk valamelyik ágazatának munkájába akarnak bekapcsolódni. A műveltség, amelyet az alapvető, általános műveltséget nyújtó tantárgyak adnak, természetesen magasabb típusú annál, amelyet a tőkés rend középiskolája nyújtott. Ez a műveltség egyrészt általános, másrészt politech^ nikai. A műveltségnek ezt a részét nevezzük alapvetőnek; kötelező terjedelme közös és egyenlő a tizenegyéves középiskola valamennyi tanulója számára. Ezen alapvető általános műveltség tartalmát az új tantervben az általános műveltséget nyújtó tantárgyak (anyanyelv és irodalom, orosz nyelv és irodalom, egy további élő nyelv, történelem, földrajz, matematika, fizika, és asztronómia, vegytan, élettan, testnevelés, rajz, mértani rajz, én;k, továbbá a következő tantárgyak képezik: kézimunka, műhelyben és iskolai földeken való gyakorlati munka, termelési gyakorlatok a gépiparban, elektrotechnikában és a mezőgazdaságban. A valamennyi tanuló számára közös és kötelező gyakorlati tantárgyak tartalmát elsősorban a fa és a fémek megmunkálása alapvető módszereinek gyakorlati elsajátítása, egyes általánosságban ismert gépezetek egyszerű szerelése fogja képezni. Egyben idetartozik a föld megmunkálása. és előkészítése alapvető módszereinek, a növények haladó agrotechnikai segítségével való termesztésének elmélete és gyakorlata az iskolai földeken és a szocialista mezőgazdasági üzemekben. Ezenkívül fontos kiegészítésként látogatásokat, szerveznek az üzemekbe, a gép- és traktorállomásokra, az állami birtokokra és az EFSZ-ekbe. Az exkurzió tartalmát nem határozzák meg előre egységesen, valamennyi iskola számára, hanem ezt maguk az iskolák fogják meghatározni, mégpedig a fizika, a vegytan és az élettan tanítói kölcsönösen megeoyezve, tekintetbe véve az iskola közeli környékének termelési jellegét. Az exkurzió minimális számát a tanterv előírja. Tizenegyéves középiskolánknak azonban, összhangban 1 iskolaügyünk nagybecsű hagyományaival, tartalmaznia kell választható tantárgyakat is. A 9. évfolyamba lépő diák választhat majd további kötelező tantárgyak közül, amelyek már nem tartoznak az általános képzés alapvető részébe. Ilyen választható tantárgyak a latin nyelv, ábrázoló mértan, termeié- | si és műszaki gyakorlat és egy további élő nyelv. A választható kötelező tantárgyak csoportjában a tanulók egy tantárgyat választanak, éspedig vagy a latin nyelvet vagy az ábrázoló mértant vagy a termelési és műszaki gyakorlatot. A termelési és műszaki gyakorlatot választó tanulók számára a további élő nyelv nem kötelező tantárgy. Ezek a tanulók a kilencedik és tizedik évfolyam befejezése után egyhavi termelési gyakorlaton vesznek részt az üzemekben, EFSZekben, állami birtokokon, az iskola környékén fennálló termelés jellege szerint. A termelési és műszaki gyakorlat tartalmát tehát nem írja elő a tanterv egységesen valamennyi iskola számára, hanem az a közeli üzemek és vállalatok jellegétől függ. Számolunk azzal, hogy a termelési és műszaki gyakorlatot választó tanulók hetenként csak 5 napon keresztül tanulnak az iskolákban, míg a hatodik naoon az üzemekben és a vállalatokban megismerkednek a választott termelési ágazat gyakorlatával.. Ez kialakítja a tanulók kapcsolatát az üzemekkel és szokássá válik az, hogy a középiskolát befejező diákok túlnyomórészt ott lépnek alkalmazásba, ahol felnőttek, hogy szüleik után egyszer átvegyék az üzem irányítását, és olyan feladatokat teljesíthessenek, amelyekhez személyes kapcsolat fűzi őket. Ami a tizenegyéves iskolák tanulóinal; az egyes választható tantárgyak szerinti elosztását illeti, ennél szem előtt fogjuk tartani azt a tervet, amely kitűzi, hány főiskolai végzettségű szakemberre van szükség, éspedig mind a technikai irányzatnál, mind pedig a többi egyetemnél. Az ábrázoló mértant választó és e tantárgy felé irányított tanulók száma bizonyára többszöröse lesz azon diákok számának, akik a latin nyelvet választják, Ez összhangban áll népgazdaságunk szükségleteivel. Ezért ábrázoló mértant tanuló osztályok majd minden tizenegyéves iskolában lesznek, míg latin nyelvet tanuló osztályok elsősorban ott, ahol az iskolák hosszú éves, ilyen irányú hagyománnyal rendelkeznek. Mivel a tizenegyéves középiskolák hálózata ma már oly sűrű, hogy majdnem valamennyi járási székhelyen van középiskola, és mivel ezt a hálózatot tovább bővítjük azáltal, hogy a nyolcéves középiskolákat tizenegyéves iskolákká bővítjük ki, minden tanulónak lehetősége lesz azt az iskolát látogatni, amelyben a választott tantárgyat oktatják. A kérdéses tanterv további részét képezik a következő nem kötelező tantárgyak: beszédgyakorlat egy tovább élő nyelvben, műszaki rajz, művészeti nevelés, háztartási munka. E tantárgyak bevezetése a tanulóknak lehetővé teszi, hogy sokkal jobban kifejleszthessék képességeiket és tehetségüket társadalmunk érdekében. E tantárgyak beiktatásával szem előtt tartjuk az ifjúság szellemi fejlődésének minden alapvető területét, annak állandóan növekvő szükségét, hogy élő nyelveket tanuljon, műszaki-képzőművészi ügyességre tegyen szert, és elmélyítsük benne az esztetika érzékét (zenei nevelés, képzőművészeti oktatás, esetleg a művészeti nevelés keretében irodaim! oktatás, amelyek tartalmát az iskola a tantestület adott lehetőségei szerint határozza meg, végül pedig ezzel gondoskodunk arról is, hogy a lányokkal megismertessük a háztartási munkákat. Feltételezzük, hogy a tanulók tanítóikkal megbeszélve a kérdést, legfeljebb két ilyen tantárgyat választanak. Végül ls a tanterv, különösen az alsóbb évfolyamokban támogatja a diákság érdekkörökben való tevékenységét. Ennek szervezéséből hatékonyan elsősorban az iskolai pionirszervezetek veszik ki részüket. Szükséges, hogy erre a tevékenységre és módszertani színvonalára nagy figyelmet fordítsunk, mivel igen értékes nevelőeszközt jelent. Középiskolánk és iskolarendszerünk más típusú iskolái, az esti iskolák széles hálózata, valamint a távtanulás nagy lehetőségei már ma lehetővé teszik nálunk a nép műveltségi színvonalának oly mérvű fokozását, amelyre nem volt és nem is lehet példa a kapitalista iskola-rendszerben, amely antidemokratikus elveken épül, és csak az ifjúság egy bizonyos részének nyújt művelődési lehetőséget és előnyöket. Középiskolánk oktatási tartalmának reformja közelebb hozza az iskola munkáját a szocialista élerhez, és egyben választ ad azokra a kételj^kre is, amelyeket mind ez ideig joggal fejeztek ki a .szülők, amikor felvetették a kérdést, mi lesz a tizenegyéves középiskola tanulójának sorsa, ha nem ^szik fel a főiskolára és más szakmára nem készítették elő eléggé. A feladat most az, hogy közösen mérlegeljük, meg vitassuk, kipróbáljuk, majd a gyakorlatban megvalósítsuk az új tantervet, amely iskolaügyünk előtt gyönyörű távlatokat tár ki. (Megjelent a Rudé Právóban.) OJ S 70 1956. június 7. 7