Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-06 / 157. szám, szerda

UJ TERMŐFÖLDEK Ä KANYÁPKA MENTÉN É

vszázadokon keresztül •pusztított a víz a szepsi járásban, Heín, Alsólánc, F elsői ánc, Buzita, Reste, Makranc és Jánok községek határában. A Kanyapka patak s a belefutó Ida és Csecsánka patakok minden évben többször is elárasztották a környező falvak rétjeit, szántóit. A patakmenti falvak határa sokszor egész éven út békakuruttyolástól hangos mocsárvilág volt. Hiába volt a parasztok igyekezete, verejtékes munkája, a földek csak kákát és nádat termettek. Pedig milyen egyszerű lett volna kiszélesíteni, kimélyíteni a patakmedret, • hogy az esővizet gyorsabban levezesse. De ugyan kinek jutott volna a kapitaVsta rendszerben eszébe? Ki törődött akkor a falusi parasztsággal? Kinek volt érdeke a parasztság jólétének a növelése? Senkinek. Ök pedig küzködtek, szántottak-vetettek s verejtékes munkájuk legtöbbször a víz martaléka lett. Ma, amikor minden talpalatnyi föld megműveléséért harcolunk, megváltozott ennek a vidéknek is a képe. A Kanyapka patak mentén kotrógépek zúgásától hangos a táj. Restétől Jánokig szélesítik és mélyítik a patak medrét. A munkát a folyóvizek szabályozási vállalatának kassai igazgatósága végzi. Már második éve folynak a munkálatok. Mintegy 14 kilométeres szakaszon végzik a patak medrének szélesítését, mélyítését. Eddig közel kilenc kilométer van készen. A kotrógépek állandóan két műszakban dolgoznak. Az egyik gépen Lelkes Imre és Tudja András bágerosok, valamint Prejkom Imre és VaEgy kis ták meg a csitál jáni Béla dolgoznak. Napi teljesítményük két műszakban 1000 köbméter föld kiemelése. — Ebben az évben befejezzük — mondja Lelkes elvtárs — már csak csekély 80 000 köbméter földet kell kiásnunk. Lelkes elvtárs úgy beszél, mintha egész csekély munkáról volna szó. Pedig napi 1000 köbméter föld kiemelése nem csekély dolog. Lelkes Imre kiváló bágeres. Már tavaly is elérte tervteljesítésével a 270 százalékot. Igaz, hogy naponta 10—12 órát dolgozik. tánok közésg derék szövetkeJ zeti tagjai örömmel járnakkelnek a Kanyapka új medrének partján. Tekintetük végigsiklik a még víz alatt fekvő réteken, szántókon — cfe már mosolyognak, mert tudják, hogy jövőre több száz hektár ontja majd a gazdag termést a ma még mocsaras területről hombárjaikba. —ki— Egy kissé furcsa ez a cím, de a tó a valóságból származik. A csítalok jjjszőt nemrég hallottam az .olvasok' értelmében, a ták szót • és társait pedig egy szótárból szedtem ki. Ebből a szókészletből szerkesztettem az alábbi kis elbeszélést: Azt a hírt szélesztik, hogy beüt a «jj marhadög. Erre a hírre még a sziv''kiilhártyám is megremegett. Eladtam tehát a kancámat, amely épp most sárlik. Megzendítettem mélabús hangodat, az asszony is neszezett, Marcsa ij közben a padlót síkárolta, a tűzhelyen ''az étel sürrt-forrt, szóval pokoli zsi

T vaj volt. Sző szóba ötlődött, mert az [! asszony nem akart a szúrómarhák és a sőre eladásába beléegyezni. De hát én biztos talapon állok, hiába szökelJ lik az asszony. Ha nem tetszik neki, szagoljon szalamiaszeszt, csücsüljön, vagy menjen alukálni, feküdjék a fS szöroldalára, azért is eladom szúró•í, marháimat meg a sörét, és elmegyek J'a Tátrába a suhatagban gyönyörködni, Jt szép szavalmányokat hallgatni és sár! garézfürdőket venni. Ha mit nem néíj zek, hát rudaccsal fejbekólintom az jj asszonyt, vagy suprikával a hátán véíj gigsuhintok. De ehelyett csak ezt ki^áltottam feléje: szégyenelj magadat, ^asszony! Ilyen szemetlenül ne merj jj velem beszélni! jtj Erre az asszony sirámba kezdett. No, de nemsokára leélezte fájdalmát, Jiés nyugodtan leágyazott. Én előbb az il éhségből kifolyólag megvacsoráztam, }? lefeküdtem, de szender nem jött a j| szememre. Van egy lacibetyár szomszédunk, antul nagyobb lajha nincs a világon, pedig ide-tova 10 éve, hogy ideszármazott. Lajhasága már közszájon él, mert mindig késedezik. Ez jf szeretné a házi hatalmat szétponto,íj sítani. De ebből nem eszik! Volt már Jl ilyen alak nálunk, de ezt már kihono|j,sították a faluból; őt nem tudom szándékaimról tájékozni, de majd kieleiek valakit, aki ha kell, kiörökíti a .íj saját fiát is, és tudja, mi az a köU zéptermék, és tud könyöközni is. Szórj; val kihatoló ember. Leltem is egy ílilyen embert; csak néhány körhagyós lépésembe és körhagyós hajításomba i került. Ezt a kihatoló embert megkéretem, figyeltesse meg, ha aláfut valaÍíj mi valamit, pl. szemet, értesítsen róIji la, ha tehenünk cikázik, ha náluk valamelyik tyúk vagy liba szül, vagy ember sarjad kl a környékükön. Az asszonynak mellezőt és szkunkot, a lacibetyárnak kristélyt ígértem. Ezek után még a közlögépet is megtekintettem, egy kis gugyit vettem ma5 gamhoz, és mintha szárnyam támadt volna, kiillantam, egy utasrepülőgépbe szálltam, és a körlégben eltűntem. Ne gondolja senki, hogy amit itt felsoroltunk, merő kitalálás. Mind ez így van abban a szótárban, amelyből Idéztük. Csakhogy az ember talpon áll, nem talapon, a háziasszony megágyaz, nem leágyaz, szétpontosítani nem tudunk, közlőgépről sem hallott egyikünk sem, tudomásunk szerint a madarak nem szülnek, mégis így mondja a szótár; a kihatoló ember, a körhagyós lépés mind-mind esztelen újdonság előttünk. Ha volt is valamikor ták .függelék' szavunk, ma már nincs, az ember tájékozódik, vagy mást tájékoztat, de sem magát, sem mást nem tájékoz, a lajha is ismeretlen a mai ember előtt. A bajt a mai ember igyekszik elhárítani, kitér előle, de nem mulasztja el. Valami jó alkalmat el lehet mulasztani, van, aki kötelességét is elmulasztja, de bajt elmulasztani nem szokás. A marxista klasszikusok Igen világosan meghatározták a nyelvnek a társadalomhoz valő viszonyát. A nyelv a maga társadalmának az eszköze, arra való, hogy a társadalom tagjai a nyelv segítségével megértsék egymást, gondolataikat egymással közölhessék, társulhassanak, meghódítsák maguknak a természetet, és jólétet teremtsenek a világon. Első feltétele az emberi boldogulásnak a kölcsönös megértés, s ebből a szempontból igen fontos, hogy az író csak abban az értelemben használja a szavakat, amelyben a közösség is használja őket. Ez azonban még nem minden, sőt még az sem elegendő, ha beszédünk, írásunk megfelel a nyelv természetének. A nyelv egyúttal a művészi kifejezés eszköze is, a nyelvvel valő bánásmódnak művészi cselekedetnek is kell lennie. Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és a mai népi demokratikus Iróművészek alkotásaiból mi is megszerezhetjük azt a készséget, amellyel nyelvünknek művészi szépségeit is ki tudjuk fejezni. Ha nem lesz is ez a nyelvhasználatunk tudatos, költőink olvasása révén a gyakorlatban mégis eljutunk a művészi nyelvhasználat fokára. A nyelvnek igen sok finomsága van; egy-egy csekélységnek látszó változtatás, pl. egy határozott vagy határozatlan névelő alkalmas használata. egy-egy rag kitétele, a szőrendi megkülönböztetés, névmás használata kifejezővé, szemléltetővé, művészivé teheti gondolatkifejezésünk módját. Berci nagy gonddal megírta házi feladatát, aztán átvitte Gazsinak, egyik tanuíótársának, mivel azonban nem találta otthon, ezt irta neki: Gazsi, olvasd el dolgozatomat! Ha valamit nem tartsz jónak, jegyezd fel! Bezzeg csodálkozott Berci, amikor Gazsitól ezt a választ kapta: Nem tartom jónak, hogy sokszor elkésel az iskolából, meg azt sem találom dicséretes dolognak, hogy még mindig nem léptél be iskolánk sportkörébe. Berci ezen a válaszon megütközött, pedig Gazsi helyesen válaszolt. Arra kérték ugyanis, jegyezze fel, mit nem tart jónak, s mivel a felsorolt dolgokat nem tartotta jónak, feljegyezte őket, és tudtul adta Bercinek. Berci tehát nem arra kapott feleletet, amire kíváncsi volt. Egyetlen szócskán múlott, hogy nem fejezte ki világosan azt, ami); mondani akart. Ezt kellett volna írnia: Gazsi! Olvasd el dolgozatomat! Ha valamit nem találsz benne jónak, jegyezd fel! — Így már nem lehetett volna félremagyarázni Berci mondatának az értelmét. Az egyik tudósító arról írt lapjának, milyen boldogan nyaralt nemrég 48 gyermek, s milyen volt a szegény gyermek sorsa a laptudósító gyermekkorában. Akkor is el-eljártak a gyermekek az erdőbe egy kis gombáért, fáért, de ha nem volt szerencséjük, és elcsípte őket „a püspök úr vagy a földbirtokos úr erdőkerülője", jaj volt nekik. — Képzeljük csak el. amint az öreg püspök fut, kergeti a fiatal gyermeksereget, hogy elszedje tőlük a gombát! Talán püspöksüveg is volt a fején?! Valóban a festő ecsetjére kívánkozó jelenet, mégsem hiszi el senki, hogy az öreg, roggyantlábú püspök maga őrzi erdejét, és megkergeti a fiatal gyermekeket! Hiszen bőven volt neki pénze, tarthatott, és tartott is szolgát, s ez elvégezte helyette az őrzés munkáját. Így tudta, és így is gondolta a laptudósító is, ámbár nem ezt Irta lapjának. Helyesen így kellett volna lapját értesítenie: elcsípett bennünket a püspöknek vagy a földbirtokosnak, ezeknek a burzsoá kizsákmányolőknak az erdőkerülője ..." Tehát a birtokost jelölő szóhoz hozzá , kellett volna tennie a -nak, -nek ragot, s ekkor világos lett volna a. tudósító beszéde. Ha valaki idegenkedik a nyelvtani szabályok megtanulásától, olvassa minél gyakrabban remekíróink műveit, és így tanulja meg, hogyan kell helyesen magyarul írni és beszélni! Sajnos, ebben a tekintetben még igen sok a teendőnk, igen sok mulasztást kell még pótolnunk! Orbán Gábor. GGGGOOOOGOGGGGGGGOOGOGGGOGGOOOOGOGGGGGGGGGOGOGGGGGGGQ GGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGO ©OOOOOOOOOOOOOQOO goszláv Dolgozók Szocialista Szövetségére. Minthogy •> a Dolgozók Szocialista Szövetsége szervezeteinek összetétele eszmei vonatkozásban nem egységes — csupán a szocializmushoz való együttes és közös ragaszkodás egyesíti őket — világos, hogy felszínre kerülnek bennük különböző nem szocialista nézetek és vélemények is. A kommunisták feladata e téren az, hogy megvilágítsák a tömegek _ előtt az ilyen nézetek tényleges jellegét és harcoljanak azok felszámolásáért. Hitkán fordul elő, hogy a kommunisták akciói ilyen esetekben ne járnának sikerrel. Másfelől, a kommunisták éppen ezekben a szervezetekben, az égető kérdésekről folytatott állandó és élénk vitákban tettek és tesznek szert óriási tömegnevelő szerepre. Ez pedig, a korábban említett feladatok mellett alaovető feladata a Kommunisták Szövetségének. De ezen az úton még egy igen nagy probléma vetődött fel előttünk. A decentralizált és demokratikus hatalmi rendszerben az a veszély jelentkezett, hogy egyes körzetekben, ahol a munkásosztály számszerűleg, tehát gazdasági és politikai befolyását tekintve is gyenge, a Kommunisták Szövetségének nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy a megfelelő demokratikus társadalmi önkormányzati szerveken keresztül biztosítsa a társadalmi fejlődés következetesen szocialista irányvonalát, mivel nem tudott támaszkodni megfelelő társadalmi erőkre, vagyis a munkásosztályra. Jugoszláviában vannak egész vidékek, ahol az ipar nem eléggé fejlett és a magánjellegű mezőgazdasági kisbirtok uralkodik. Ha az ilyen vidékeken magára hagyták volna a társadalmi fejlődést, az vagy a kapitalista elemek erősödéséhez vezetett volna, vagy arra késztette volna a szocializmus erőit, hogy mondjanak le a rendszer decentralizálásának és demokratizálásának irányvonaláról, illetve maradjanak meg a centrdirált adminisztratív vezetés sr.őa?'.erénél. Mindez természetesen erősen lefékezte és meglassította volna a szocialista anyagi és szellemi erők fejlődését Más szóval, az elmaradott falu bizonyos esetekben rányomta volna politikai bélyegét az egész szocialista társadalomra. Hogy mind ezt, mind amazt elkerüljük, megmaradtunk a népi bizottságokban és a nemzetgyűlésekben a kétkamarás elv mellett, vagyis az általános tanács mellett mindenütt megválasztják az úgynevezett termelők tanácsát, amely az előbbiekkel egyenjogúan dönt minden gazdasági, társadalmi vagy alkotmány-jellegű kérdésben. A termelők tanácsaiba az üzemi és a falusi közvetlen termelök képviselőit, tehát munkásokat, műszaki értelmiségieket, parasztokat, stb. választják be, mégpedig olyan arányban, amilyen arányban az egyes gazdasági ágazatok a nemzeti jövedelemhez hozzájárulnak. Mivel az ipar, a közlekedés, a kereskedelem stb. munkásainak része a nemzeti jövedelemben sokkal nagyobb, mint a mezőgazdaság része, nekik több képviselőjük van a termelők tanácsaiban, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Ez biztosítja a munkásosztály vezető szerepét a kevésbé fejlett vidékeken is. Éppen az ilyen szervezés tette lehetővé, hogy t decentralizálás és a demokratizálás az ilyen vidékeken ne vezessen a szocialista erők gyengüléséhez. A ml rendszerünkben tehát a termelők tanácsai rendkívül fontos tényezők a Kommunisták Szövetsége vezető szerepének megvalósításában, mivel nélkülük a munkásosztály ereje nem juthatna ténylegesen kifejezésre a decentralizált hatalmi rendszerben. Enélkül pedig nem juthatna igazán kifejezésre a KommunÄták Szövetségének vezető szerepe sem. Ez a forma a jelenlegi szocialista tapasztalatban bizonyos mértékig új, de lényegében, bár más módon, már Lenin is alkalmazta a szovjetek első alkotmányában, amely szintén előírta a munkások számszerűleg nagyobb képviseletét, mint a parasztokét. V. Mindezzel összefüggésben a Kommunisták Szövetségének szervezeti rendszerében is történtek bizonyos változások. A termelési elv, igaz, továbbra is uralkodó szervezeti elv maradt. Ezt az elvet azonban rendszerint csak a termelés és a gazdaság területén alkalmazzák, ezenkívül pedig csupán azoknál az állami intézményeknél, amelyek szoros kapcsolatban állnak az államnak, mint hatalmi eszköznek funkcióival és amelyekben elengedhetetlenül szükséges a kommunisták különös felelőssége és a legközvetlenebb politikai ellenőrzés, hogy megakadályozzák az esetleges elhajlásokat. A többi intézménynél és állami szervnél feloszlatták a korábban ott működő pártszervezeteket, a kommunisták a területi elv szerint illetékes alapszervezetekbe mentek át. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy „leszakítsa" az államapparátust a pártapparátusről és a vezető társadalmi szervekre orientálja, amelyeknek a törvények és az alkotmány értelmében felelősséggel tartozik, másfelől pedig, hogy a pártapparátus a tömegmunkára a tömegek képviseleti szerveiben és szervezeteiben folytatandó munkára orientálódjék. Ez nagymértékben hozzájárult egyfelől a bürokratizmus gyökereinek elmetszéséhez, a Kommunisták Szövetsége politikai tömegpozícióinak megszilárdításához, másfelől e népképviseleti szervek szerepének megerősödéséhez és az állami végrehajtó apparátus munkája fölött gyakorolt teljes ellenőrzésük biztosításához. Magától értetődik, ez nem jelenti azt, hogy a Kommunisták Szövetsége lemond a munkáról azoknál az intézményeknél, a társadalmi igazgatási szervekben, vagy a társadalmi szolgálatoknál, ahol nincsenek pártalapszervezetek. A Kommunisták Szövetsége itt abban az esetben fejt ki tevékenységet, ha a tapasztalatok elemzése azt mutatja, hogy szükség van a Kommunisták Szövetségének közvetlen eszmei beavatkozására. Ennek módja az állandó vagy ideiglenes kommunista aktívák létrehozása. Ilyen eszmei és politikai irányító és helyesbítő szerepük van a különböző pártértekezleteknek és a Kommunisták Szövetsége vezető szervei üléseinek is. Ezek rendszerint nem hoznak részletesen kidolgozott határozatokat, . hanem a társadalmi fejlődés alapvető Irányzatait és problémáit tárgyalják meg, értékelik az elért eredményeket, a tapasztalatokat és a balsikereket, rámutatnak. a negatív jelenségekre, a veszélyes elhajlásokra, ezzel segítik a kommunistákat abban, hogy helyesen tájékozódjanak a társadalmi szervekben és szervezetekben végzett önálló gyakorlati munkájuk során. A Kommunisták ' Szövetségének ilyen munkamódszerei hatással voltak apparátusának szervezetére is. A hivatásos instruktorok régi apparátusa az új körülmények között nem bizonyult képesnek arra, hogy alkalmazkodjék a mindennapos élet eleven valóságához. Ez az apparátus nagyon lecsökkent. Rendeltetése szerint főként a politikai nyilvántartásnak. a politikai elenőrzésnek és a pártszervek bizonyos konkrét határozatai megvalósításának feladataira orientálódik. De a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet kezdtek játszani az egyes munkaágazatokban működő különböző bizottságok. Ezekben olyan kommunisták vesznek részt, akik közvetlenül az illető szervezetekben vagy társadalmi szervekben dolgoznak. Ugyancsak megnövekedett a bizottságokkal öszszefüggő különböző aktívák szerepe. Meg kell azonban jegyezni, hogy gyakorlati és politikai tömegmunkával foglalkozó bizottságok többségét felvették a Dolgozók Szocialista Szövetsége vezetőségének rendszerébe, és a Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának keretében — a szervezési-politikai titkárság mellett, amely jobbára konkrét politikai és szervezeti problémákkal, a Kommunisták Szövetsége szervezeteinek mindennapos munkájával foglalkozik — csak azok a bizottságok vannak, amelyek elvi, eszmeipolitikai jelentőségű kérdéseken dolgoznak és elsősorban a kommunisták eszmei-politikai egységét hivatottak biztosítani mindennapos munkájukban. Ezenkívül működik a káderbizottság, amely a társadalmi élet különböző területein működő káderek képzésének politikájával foglalkozik. A Kommunisták Szövetségének és a Dolgozók Szocialista Szövetségének politikai apparátusa között természetesen szoros kapcsolat és együttműködés van, pontosabban munkamegosztás a munkásosztály és a dolgozók egységes politikai mechanizmusában, olyan munkamegosztás, amely lehetővé teszi a legkülönbözőbb fajta munkák elvégzését. !* * Természetesen nem fi kell külön kiemelni, hogy munkánkban rengeteg nehézségbe ütközünk, hibákat vétünk, kudarcaink vannak, hogy gyakran kell helyesbíteni az egyes formákat, ha azok gyengéknek vagy időelőttieknek bizonyulnak. Itt csak a gyakorlat mondhatja ki az utolső ítéletet és teheti meg az utolső javításokat. Egészben véve azonban az újjászervezés rendkívül jelentős eredményekhez vezetett mind a szocializmus politikai megerősítése terén, mlndpedig — a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján — a dolgozók anyagi és gazdasági kezdeményező készségének felszabadítása terén. Azok a formák, amelyekről beszéltem, természetesen azoknak a sajátos körülményeknek eredményei, amelyek között a szocialista Jugoszlávia fejlődik. Ezért távolról sem állítjuk, hogy ezek a formák megfelelnek minden országnak. És bár a szocializmus társadalmi tartalmát tekintve egységes, fejlődésének útjai és formál igen különbözőek, különösen a kapitalizmusból a szocializmusba valő átmenet első szakaszában. Ebben az értelemben a szocializmus útjára lépő és saját konkrét feltételeiből kiinduló minden országnak — amint Lenin mondotta — valami újat és sajátosat kell bevinnie a szocialista tapasztalatok közös kincsestárába. Mi, jugoszláv kommunisták, Marx, Engels és Lenin nagy eszméi méltatlan hordozóinak tekintenénk magunkat, ha nem alkalmaznánk alkotó szellemben a mi körüményeink között ezeket az elveket, ha nem Igyekeznénk saját gyakorlatunkkal és elméletünkkel segíteni a szocialista gondolat általános haladását, és a szocialista fejlődés formáinak gazdagodását. De éppen ezért szükségesnek tartjuk más országok és különösen a szocializmus ?lső országa, a Szovjetunió tapasztalatainak tanulmányozását és felhasználását ls.